Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

20. fejezet

Zabuza egyáltalán nem törődve azzal, hogy a lánynak kínzó fájdalmai vannak felkapta, és durván az ágyba tette. Mikor észrevette a fekete jeleket, azonnal eszébe jutott valami. Csak egyszer látta ezeket a jeleket, mikor „vele” harcolt. De egy nemes angyaloknál lehetetlen, hogy ezek a jelek feltűnjenek, sőt mi több semelyik angyalklánnál nem fordulhat elő. Ezek a jelek más nagyhatalmú csoporthoz tartoznak. Az biztos, hogy ezek a jelek nehéz időket hozhatnak majd az össze angyalklánra. 
 – Tudod, mik ezek a jelek és kiknél fordulnak elő?! – kérdezte Zabuza ingerülten, mikor durván lefogta Sakurát. 
 – Nem...nem tudom.... – mondta Sakura sírva a fájdalomtól.
Haku legszívesebben leállította volna a mesterét, de nem tehette. Zabuza a feljebbvalója volt, vagyis csak a parancsait követhette. Yugito nem tudta ezt a rendszert, de ha tudta volna is, akkor is fittyet hányt volna rá. Nehezen arrébb lökte a barna hajú férfit és mindkét kezét kinyújtotta és rögtön látszódtak a hosszú, éles karmai. Zabuza most nem ért rá ezzel a nővel foglalkozni, ezért elment a tanítványával együtt. 
Mikor Haku kulcsra zárta a bejárati ajtót, feszült mesterére nézett. Tudta mi a szabály, de mégsem akarta, hogy az öreg uralkodó tudomást szerezzen a terhességről. Pár lépést előre lépett és lehajtott fejjel csak annyit kért: „Ne tegyen jelentést erről.” 
 – Jelentenem kell Haku. Főleg a jelek miatt. – mondta Zabuza, majd sűrű köd jelent meg, amibe könnyen megléphetett a jéghasználó elől. 
Haku nem értette mestere kirohanását. Azt viszont sejtette, hogy tud valamit csak nem osztja meg vele. Akármi is az kideríti, hogy azok a furcsa fekete jelek mitől váltottak ki a tanítójából ilyes fajtaviselkedést.

 

Zabuza feldúlt, gyors lépésekkel haladt a palotában, akivel szembe került, csaknem fellökte. A nagy sietségében észre sem vette, hogy két vörös szem fénye gyullad fel a sötét árnyékba. Az árnyékba megbúvó madár követni kezdte a férfit, de a biztonságos távolságot megtartotta. Ennek okából elvesztette a nyomon követett alakot, egy ajtó hátráltatta, ami hangosan bevágódott előtte. 
A trónterem ajtaja kilincsére tette kezét, mikor hátrapillantott, és meglátta az uralkodó személyes testőrségéhez tartozó hosszú, vörös, tépet hajú nőt, aki bal kezét a csípőén tartotta

 – Nem mehetsz be az uralkodóhoz. Távozz, vagy kénytelen leszek erővel rávenni téged. – mondta Karin közelebb lépve Zabuzához. 
 – Hahahaha, nagyon vicces kislány vagy! Régen nevettettek meg, de tréfát félretéve, tényleg azt hiszed, hogy képes vagy legyőzni engem. Előbb öllek meg, mielőtt megtámadnál. 
A nő mosolyra húzta a száját, és feljebb tolta a szemüvegét. Nem félemlítették meg a kardforgató szavai, hiszen biztonságba volt, hála annak, hogy az uralkodó személyes testőrségéhez tartozott. Aztán nyugtalanul nézett körbe keresve valakit. Érezte valaki jelenlétét a közelben, aztán Zabuza mellett termett, és feszülten figyelték együtt az ajtót. 
Nem kellett sokat várniuk, hogy megtudják, ki közeledik hozzájuk. Nyomban elsápadtak, mikor meglátták a rideg, gyönyörű női arcot. Karin félelmében a férfi karjaiba ugrott, aki reflexszerűen elkapta. Egyikük sem tudott szóhoz jutni, csak hitetlenkedve nézték a nőt, akitől sokan féltek. 
 – Úgy néztek rám, mintha kísértetet látnátok. Semmi kedvem nem volt pont veletek összefutni, de végülis valamiért jó újra viszontlátni titeket. – mondta Keiko veszedelmes mosolyával. 
 – Te-Te, hogy francban vagy életbe?! Halottnak kéne lenned!
Zabuza befogta a kiabáló nő száját, hogy nehogy megtámadja őket. Keiko szempillantás alatt több személlyel is tudott végezni, nem véletlenül emlegették a vér hercegnőjének. 
 – Karin jobb lesz, ha nem hozol ki béketűrésemből. Sasuke-kun véglegesen dobott téged amint látom, azután sem akart tőled többet, miután meghaltam. – mondta gúnyosan Keiko kulcsogva 
Zabuza kapcsolt, hogy a ripacskodó nő még mindig a karjaiban van, ezért ledobta. Halk puffanást lehetett hallani, mikor Karin földre esett. 
 ~ Nem hittem volna, hogy valaha újra látom a vér hercegnőt. Nem hiába alkottattak szép párt Uchiha Sasuke-kunal...mindketten hasonló beállítottságúak voltak ~ 
A trónterem hatalmas ajtaja szétnyitódott, és Sasori pillantották meg, aki körbe nézett a háromfős társágon. A szemét lesütötte, és megrázta a fejét a földön ücsörgő Karinra. 
 – Az uralkodót nem lehet megzavarni a pihenő ideje alatt.
 – Sürgős dolgot kell tudatnom az uralkodóval! Halaszthatatlan, ezért engedj be hozzá Sasori-san! – mondta ingerülten Zabuza, akinek a hangjából ki lehetett hallani, hogy valóban baj történt. 
Keiko egyenesen Sasori felé haladt. Mikor mellé lépett kis időre megállt, hogy ránézzen, majd folytatta az útját. Karin mérgesen felpattant haragtól vörös arccal, és számon kérte a feljebb valóját, hogy miért engedte be azt a némbert az uralkodóhoz. 
 – Az uralkodó parancsát teljesítem. Zabuza fogalmam sincs, hogy mit akarsz mondani, de most kivételt teszek, kérlek kövess. – mondta Sasori. Hátat fordított nekik, és visszament a helyére.

Az uralkodó nem rég ébredt fel, mivel fáradt hangon beszél a lila, frufrus hajú nővel. Amint megérezte a kardforgató jelenlétét Sasori felé fordította a fejét. Látni lehetett rajta, hogy egyáltalán nem örült annak, hogy a pihenésében megzavarták. A bábhasználó letérdelt előtte és bocsánatot kért, amiért megengedte, hogy belépjenek a trónterembe ebben az időben. Az uralkodó csak fújtatott egyet, majd egy tollat dobott elé. A toll pihe-puha, és nagyon halványkékes színű volt, ami lassan ért földet. Sasori hitetlenkedve nézte a tollat, majd az uralkodóra emelte a tekintetét. 
 ~ Micsoda?! Sasori, az öreg trotty nagyon megbízhat benned, csak legkivételesebbeket illeti meg a szárnya tollaival. Pont rólad nem gondoltam, hogy a bábjává fogsz válni. ~ gondolta Zabuza. 
 – Kiérdemelted. 
Sasori habozva a kezébe vette a tollat, és meghajlással köszönte meg az uralkodónak. Az uralkodó elnevette magát, és pipázni kezdett. Zabuza megköszörülte a torkát, és előrelépett Sasori mellé. Az öreg intett a kardforgatónak, hogy beszéljen. 
 – Uram, sajnálom, de roppant bosszantó dolgot kell megtudnia...Haruno Sakura az utolsó nemes angyallány terhes, de ami még rosszabb, fekete jelek jelentek meg rajta.
Sasorinak elkerekedtek a szemei a hír hallatán. Keiko döbbenten pislogott, hiszen pontosan tudta, hogy azok a jelek kiknél fordultak elő. Az uralkodó a hírre nem fújta ki a füstöt, és elkezdett köhögni. A köhögése megrengette a tróntermet. 
 – Csak benézted Zabuza-san. Kizárt dolog, hogy azon a lányon megjelenjenek „azok” a jelek. 
 – Egyetértek Sasorival, de nem hagyhatom figyelmen kívül a gyereket. Kapjon meg minden orvosi ellátást. – mondta az uralkodó gondterhelten.
Zabuza bólintott, majd elhagyta a helyiséget. Keiko nyugtalanul helyezte a mellkasára a kezét, és utána rögtön elviharzott.

 

Később mikor lemenőbe volt a Nap, nagy zajongás lett egyik percről a másikra. Deidara, és Karin is egyenesen az árnyákba repülő madárt üldözték. A szőke hajú férfi repülő, robbanó madarakat küldött utána, amik folyamatosan robbantak fel. Sasori éppen ment a folyosón, mikor meghallotta a folyamatos durranásokat. 
 ~ Az az idióta, soha nem bír ki egy napot sem robbantások nélkül. Áh, nem érdekkel, mindig magának keresi a bajt.~  gondolta Sasori, mikor maga felett meglátta a suhanó árnyat. 
Azonnal felismerte, és lerántotta kék fonalával a jól ismert varjat. A fekete madár ijedten csapkodott a szárnyaival. Sasori megfogta, hogy a madár ne tudja csattogtatni a szárnyait, és meghallotta a közeledő személyek hangos káromkodását. Mivel nem jutott jobb ötlet az eszébe, a köpenye alá dugta be a varjat. 
 – Sasori! Nem láttál erre egy madarat, ami itt repdesett? Nem láttam tisztán, de szerintem varjú volt.   
 – A hülye, azt hiszi, hogy varjat látott, de ez lehetetlen. Biztos valami másik madárfajról van szó. – mondta Karin miközben fejbevégta Deidarát. 
 – Igen, ez lehetetlen. Bocsi, de nekem mennem kell. – mondta Sasori és megfordultva eliramodott. 
Majdnem elérte a folyosó végét, mikor elkezdett károgni a varjú a köpenye alatt. A két társa felfigyelt a hangja, mikor a bábhasználóra néztek, annak hűlt helyét találták. Meggyőzték magukat, hogy biztos csak félre hallották, hiszen jó ideje eltűntek a varjak.

 

Sasori egy régi, nem használt helyiségbe ment a varjúval, ahol mindenféle kacatok hevertek. Mindenféle elromlott fegyverek, és más eszközök voltak. Ez volt Sasori régi dolgozószobája, ahol a harci bábjait csinálta. De mostanság csak az elromlott fegyvereket tartotta itt. A varjú megcsípte a kezét, és vadul csapkodott a férfi körül. Ha beszélni tudott volna, biztos elküldte volna melegebb éghajlatra a bábhasználót. 
 – Inkább hálásnak kéne lenned, hiszen megmentettelek. Egyáltalán mi a francért jöttél erre a helyre? Az ösztöneid cserben hagytak? 
A varjú lenyugodva Sasori vállára szállt, és vörös szemével egyenesen a férfi szemébe nézet. 
 – Biztos valami feladatod van, amit el kell végezned. Lehet, hogy Itachi adott neked egy feladatot a halála előtt? – kérdezte Sasori, mikor letette a zsúfolt asztalra a madarat.

Még nincs hozzászólás.