Sasuke úgy érezte ez az egyetlen lehetőség, hogy megmentse Naruto bőrét. Egy utolsót Sakurára pillantott, magához vonta, majd eltakarta a szemét. Saját szemeiben hamar megjelentek a sharingan jelei, és észrevétlenül lágy illúziót teremtett a teremben. 

- Tamaki? Mi… - kérdezte volna Sakura, miközben kapálózott. Sasuke nem válaszolt csak elengedte.

- Egy apró illúzió, most pedig segítsünk Narutónak… - fogta meg a csuklóját, és rohanva megindult a lépcső felé.

- Az én buta kisöcsém… - mondta kárörvendőn Itachi. – Még egy ilyen kis illúziót sem vagy képes megcsinálni? – kérdezte fellengzősen. Sasuke elengedte Sakura csuklóját, és csak mutatta, hogy menjen tovább.

- Remélem, nem szeretnéd, hogy itt helyben neked essek…? – kérdezte fagyos udvariassággal a fiatalabb.

- Nem tehetnél semmit… És még nincs itt az alkalom, hogy te meg én megküzdjünk… - mosolygott Itachi, minek következtében Sasuke még idegesebb lett.

- Az illúziómba szeretném, ha nem piszkálnál bele… Túl erőben vagyunk, szóval hamar lerendeznénk… - mondta ridegen.

- Ugyan már… Egy kislány és egy klón? – kérdezte nevetve.

- Gondolhatnád, hogy ha van egy klón, akkor van egy igazi is nem? – ironizált Sasuke.

- Azzal a fiúval nem mennél sokra… még a lánnyal sem… 

- Nem is ismered őket… Főleg a lányt nem – mosolygott Sasuke. – Igen erős, és agyafúrt. A helyedben csak óvatosan küzdenék meg vele… Mert a végén csak annyit veszel észre, hogy bénán fekszel a földön, és nem bírsz mozogni… - mondta vérfagyasztó és fenyegető hangon.

- Nem áll jól ez a stílus, Sasuke… De menj… Segíts a barátaidnak… Az illúziódba pedig nem rondítok bele… Szerencsédre egyik képzett ninja se vette észre. Talán mégsem vagy olyan reménytelen eset – vont vállat, majd visszaült a helyére, de senki nem reagált. Sasuke pár percig még figyelte a bátyját, majd rohamlépésben indult meg a második emeletre. Tágra nyílt pupillákkal vette észre, hogy Sakura az ajtó előtt áll, és a lány előtt egy hatalmas férfi tornyosul.

- Ide nem mehet be! – szólt rá Sakura, valószínűleg nem először.

- Ide figyelj kisanyám…

- A hangnemet visszavehetnéd… Kisame – morogta Sasuke. – Mégis csak egy hölggyel beszélsz, és ha ő azt mondja, oda tilos a bemenet, talán szót kéne fogadnod, nem gondolod? – kérdezte ridegen, miközben Sakura mellé sétált. 

- Miért hallgatnék rád? Taknyos kölyök… Nem tehetsz semmit ellenem, ha akarom mindkettőtöket megöllek – mondta közönyösen. Sasuke dühösen felvillantotta a sharinganját.

- Pontosan mit is akarsz itt? – kérdezte csendesen, de fenyegetően. Tett egy lépést így nem Sakura mellett, hanem előtte állt. A lány így a fiú háta mögé, mondhatni biztonságba került.

- Csak teljesítem a küldetésem… - vont vállat.

- Szerintem hanyagold… Majd holnap visszajöttök!

- Itachi meg fog ölni… Szóval még ma teljesíteni kéne. És mivel a srác túl közel van a papírokhoz… no meg a régi háborús időket előidézni nem könnyű Konoha és a többi rejtett falu között…

- Rejtett… falu? – kérdezte Sakura értetlenül.

- Ó, a kislány nem is ért minket igaz? – vigyorgott gonoszul.

- Nem mondod el! – hörgött Sasuke. Hirtelen Sakura háta mögül eltűnt az ajtó, és egy Karin jelent meg.

- Megvan… - mondta, de csak meglepett pillantásokat kapott.

- Menj vissza! – szólt rá szigorúan Sasuke. – Mi ezt addig elintézzük.

- Rendben… - motyogta a lány, majd ismét becsukta az ajtót.

- Szóval kislány… a válasz. Rejtett falu… a nagy shinobi háborúk. Komolyan nem tanítanak semmit nektek az állítólagos iskolátok múltjáról? A véres múlt… – ködösített Kisame.

- Az estét nem teheted tönkre… Itachinak sem érdeke, hogy az összes ittlévő ember tudomást szerezzen rólunk. Az lenne a legjobb, ha te most szépen elkotródnál! – Sasuke hangjába egyre több gyilkos szándék vegyült, sharinganja egyre vörösebben izzott. 

- A hölgyeket nem szabad megváratni… Szóval az iskolák véres múltja… Nem is iskolák hanem sokkal inkább rejtett falunak mondanám. Vagyis egy pár száz éve még azok voltak. Most ezt az erőltetett iskola álcát adták nekik… mondván egy rejtett falu nagy kihívás a kutatók számára. Na és ugye most nyugi van, béke van… De páran azon igyekeznek köztük Orochimaru – itt Sasukéra nézett -, hogy ezt a békét felborítsák, és ismételten háború dúljon… De ugye ezzel arra is rájöttél, hogy a kis barátod miért kémkedik? – Hallgass! – sziszegte közbe Sasuke. - Na meg gondolom nem vagy annyira hülye, és rájöttél, hogy egy háborúban igen sokan meghalnak… És mivel a civil lakosok száma nagy… Érthető a gyenge álca… Na de a lényeg a lényeg, előbb utóbb az öt nagy nemzet közti béke megtörik és kirobban egy gyönyörű kis háború – vigyorgott.

- Ez nem igaz… - suttogta, mire Kisame elvigyorodott.

- Ne aggódj bogaram, hamar rájössz milyen sok igazság van abban, amit mondtam…

- Most már takarodj a pokolba! – utasította Sasuke.

- Nem a te kedvedért… - mondta majd megfordult, de a válla felett még visszaszólt. – Nyugi van Itachi! Megyek… - Sasuke idegesen fordította az említett személy felé tekintetét. A férfi állta a tekintetet, pillantását nem fordította el.

- Jobb lesz, ha siettek… Még két páros és ti jöttök – mondta, majd megfordult és elment. Sakura még mindig elsápadva bámult maga elé. 

- Figyelj rám! – nyúlt Sakura álla alá a fiú. – Most felejtsd el, amit ez a cápafej mondott. Tégy úgy, mint én… Én sem törődöm a bátyámmal, te se törődj azzal, amit hallottál. A verseny után mindent elmondok, rendben? – kérdezte lágyan Sasuke.

- Rendben – bólintott a lány. – Gyere – nyitotta ki az ajtót, ahol Naruto várakozott.

- Megtaláltam mindent! És még pár plusz dolgot is… Érdekesek – mosolygott büszkén. Sakura erőltetetten visszamosolygott, majd elindult csapattársaival az oldalán a táncparkett irányába. - Nem vették észre, hogy eljöttetek? – kérdezte kíváncsian a fiú.

- Nem… illúzióban vannak… Azt hiszik, ott vagyunk – válaszolt Sasuke. És milyen igaza volt, senki nem fordult meg arra, hogy két táncos csak úgy belibben. Senki nem nézett feléjük. Sakura még éppen elkapta, ahogy Sasuke Itachira pillant, Itachi pedig egy aprót bólint. – Nem vett észre senki… Még a ninják se – mondta Sasuke, válaszolva Sakura kérdő pillantására.

- Köszönjük ezt a remek táncot! – szólt bele a mikrofonba Chiyo-sama. – Most pedig következzen a nyolcas páros. Az első táncuk egy romantikus rumba, majd egy mindent elsöprő tangót láthatunk – lelkesedett Chiyo.

- Eddig is ennyit beszélt? – súgta Sakura, miközben kiléptek a parkettre.

- Csak engedd, hogy vezesselek! No, meg engedd el magad… Mint tegnap este – vigyorgott sunyin Sasuke.

- Te emlékszel? – lepődött meg Sakura.

- Nem lehet elfelejteni! Hagyd a szívedet kibontakozni, és akkor győzhetünk. – Sakura aprót bólintott, majd beállt a kezdő pozcióba. Sakura Sasuke mellé állt, és az első pár ütem alatt a fiú elé táncolt. Csak lágy dob, majd mikor bejött a zongora Sasuke Sakura kezébe csúsztatta a sajátját, és lágyan magához húzta. Sakura óvatosan a fiú vállára tette kezét, majd egy jól időzített lépéssel elkezdték a táncot. Pár egyszerű alaplépés, majd egy érzéki hátrahajlás. Ismét pár alaplépés, egy forgással. Majd mikor megszólalt a hegedű Sasuke magához vonta Sakurát érzékien. Homlokuk súrolta egymást, majd ismét leengedte. Pár alaplépés, majd Sakura akár egy rab madár, szabadulni vágyva tett pár lépést és elengedte a fiú kezét. Kissé félénken indult meg, de Sasuke elkapta a csuklóját, pár lépéssel mellette termett, majd egy apró forgással foglyul ejtette ismét a lányt. Újabb forgatás, minek hatására a lány ismét szembe került vele. Pár lépés, Sasuke a lány oldalára csúsztatta kezét, miközben Sakura a csípőjét lágyan tekerte. Sakura érezte Sasuke leheletét az arcán, de nem figyelhetett rá, egy apró fordulat, és ismét szembekerült a fiúval. Kissé hátradöntött fejjel nézett a fiú szemeibe, miközben ujjait lágyan végighúzta a fiú arcán. Pár lépés, egy kombináció majd egy újabb hajlás. Sakura hátrált párat, de a zene hajlítása megkívánta, hogy Sasuke ismét magához vonja. Lassan mégis lendületesen forogtak és lépkedtek. Nem táncolták be a teret, de az a pár lépésnyi hely így is sugározta a szenvedélyt. A nézők tátott szájjal figyelték a táncot. A két táncos között vibráltak az érzelmek, szinte szabad szemmel látható volt a feszültség, a vonzalom és a vágy. Hegedű még mindig szívet szaggatóan szólt, miközben Sakura újabb szökési kísérletet hajtott végre, de Sasuke megakadályozta. Az egész táncból egy történetet lehetet kiolvasni, ha figyelmesen vizsgáltuk. Sasuke meg akarja hódítani a lányt, aki mindig menekülni próbál. De a fiú nem tágít, újra, meg újra rabul ejti, elvarázsolja. Valahol Sasuke ezt ironikusnak találta. Újabb alaplépések, majd egy fordulat. Sakura már nem menekült a fiú elől hanem pont, hogy maradt volna, ám ekkor a fiú fordított hátat. Erre a lány döbbenten reagál, de hamar cselekszik, megfogja a kezét és csábítóan táncol. A fiú próbál ismét elmenni, de a lány küzd, nem engedi. A hegedű egyre szívet szaggatóbb, majd az utolsó akkordoknál a fiú visszatér, mire a lány lágyan megöleli és megcsókolja. Ezt persze egy száj mellé adott színpadi csókkal helyettesítették. A közönség kitörő örömmel tapsolt, és páran megkönnyezték az előadást. Sakura kissé elpirulva mosolygott Sasukére, mire a fiú hatalmas vigyorral válaszolt.

Sakura megállt a tangóhoz a terem közepén, jobb kezét maga előtt tartotta lágyan, míg a balt negyvenöt fokos szögben tartotta el magától. Sasuke Sakura mögött három-négy méterre állt. A szám egy kis gitárszólóval kezdődött, ezalatt Sasuke szenvedélyesen odasétált a lány mellé. Mikor igazából elkezdődött a szám Sasuke megragadta Sakura kezét és magához rántotta. A lány szabad kezével tompította a fiúnak való ütközést, de még így is a homloka hozzáért a mellkasához. Pár pillanatba telt, mire Sakura pár lépést hátrált majd Sasuke megfogta a másik kezét is. Pár ütem, majd elkezdték az igazi tangót. Pár egyszerű mégis szenvedélyes lépés, majd egy izzó pillantás. Sasuke vezetni kezdte Sakurát, miközben szenvedélyes pillantásokat váltottak. Ismét egy közelkerülés, mikor a lány Sasuke csípője köré tekerte egyik lábát és hátrahajolt. A vad hátrahajlások nem tettek jót a hajának, mert hallotta, ahogy pár csat a kőre pattan. Ezalatt a fiú egyik kezével fogta a lány lábát, másik kezével érzékien végigsimított a nyakától, a szegycsontján át a hasáig, mire Sakura hihetetlen sebességgel felegyenesedett és jobb kezét pofonhoz lendítette. Sasuke ezt idejében megállította, majd ismét vad lépések következtek. Pár forgás Sakurától, majd a zene megváltozott. Sakura kapott a lehetőségen és átvette az irányítást. Kezét a fiú mellkasának támasztotta, majd vezetni kezdte akár egy torreádor a bikát. Pár lépés, majd megfordult és otthagyta. Az ám, de a zene ismét változott így Sasuke megint felülkerekedett, elkapta a szabad lány kezét és egy újabb vad lépéssorozatban küzdöttek meg, egy apró hátrahajlás, majd ismét zeneváltás. Sakura ismét kezébe vette a gyeplőt, és irányította Sasukét. Gondtalan és felszabadult lépésekkel irányítgatta, ám a szabadság hamar véget ért, Sasuke ismét magához ragadta az irányítást és vezetni kezdte a lányt. Pár lépés, majd egy szenvedélyes mozdulat; Sakura majdnem spárgában, miközben Sasukét nézi. A fiú tartja a derekát fejük egész közel egymáshoz, ajkuk szinte súrolja egymást. Sasuke egy hirtelen rántással talpra állítja a lányt, majd pár lépés. A lépések közben Sakura vadul dobálta a haját, amitől újabb csatok adták fel a szolgálatot. Ismét Sakura irányít, egész élvezetesen vezette a fiút, aki már láthatóan élvezte. Mikor a szám megint váltott nem olyan hevesen vette vissza az irányítást, de mégis határozott volt. Újabb lépések sorozata, vad forgatások, közelkerülő arcok, gyors szívverés. A legutolsó ütemváltás volt a végszó, itt Sakura nem vette át az irányítást, csak hagyta, hogy Sasuke hátra döntse, hajából a megmaradt csatok is kiestek, így kissé hullámos fürtjei lágyan omlottak hátra. Sasuke ajkai ismételten közel volt, orruk súrolta egymást. A zene elhalt az utolsó vidám ritmus ott lüktetett a teremben. Sasuke és Sakura halkan lihegett, szívverésük most kezdett igazán csillapodni. A néma másodpercek peregtek, és a közönség lélegzetvisszafojtva várta, hogy most mi lesz. Sakura egyik keze még mindig a fiú nyakán volt, míg másik lazán lógott. Így a szabad kezét használva szorosan megölelte a fiút. A közönség erre várt, és hatalmas tapsvihar míg Sasuke visszaölelte a lányt. Lassan felegyenesedtek, és boldogan hajoltak meg. Sikerült teljes átéléssel, szívvel-lélekkel előadni a két táncot. Naruto lélekszakadva tapsolt, hihetetlenül büszke volt a tanítványaira. Pár percig tartott a taps, de Sakuráék nem vártak sokáig. Meghajoltak, majd odasétáltak Narutóhoz.

- Hime, Tamaki ez fantasztikus volt! Ha a próbán is ennyi energiával, ilyen szenvedéllyel, ennyi érzéssel táncoltatok volna… Isteni volt – ölelte meg Sakurát, majd nagy meglepődésre Sasukét is.

- Akkor a mai nap pipa? – kérdezte Sakura, mire Sasuke elmosolyodott.

- Nem teljesen, hisz még a hat táncot el kell táncolni… - rondított bele Sasuke a lány örömébe.

- Az legyen a legkevesebb! – mondta Sakura. A tömeg még mindig tapsolt, és ujjongott.

- Köszönjük ezt a két csodálatos előadást! – szólt a mikrofonba Itachi. – Igazán érzéki és érzelmes oldalukat mutatták meg a táncosok! – Sasuke rögtön kiérezte az iróniát és a gúnyt így ökölbe szorított kézzel bámulta fivérét.

- Megölöm… - sziszegte, mire Sakura gyorsan elkapta a kezét.

- Nem most! – parancsolta szigorúan, majd megszorította a kezét. Sasuke a lányra pillantott, majd egy hatalmas sóhajtás közepette elfordította tekintetét a bátyjáról. 

- Nem… De hamarosan – suttogta, majd feszült izmait ismét ellazította.