Másfél óra elteltével Kármen máris ott volt az Uchiha rezidenciánál. Az arcán hatalmas, elégedett mosoly virított, amikor az inastól megtudta, hogy az a szajha eltűnt a képből. Mini szoknyát és mélyen kivágott felsőt viselt, soha nem rejtette el az idomait. E-miatt rengeteg férfi megbámulta, aminek hatására büszkeség töltötte el. Az inas nyitott neki ajtót és mikor meglátta a szőke hajú nőt, majd kiugrottak a szemei a helyéről. Alaposan végignézte a nőt, majd amikor észbe kapott, az edzőteremhez kísérte őt, ahol a villa ura tartózkodott.
Sasuke éppen a nagy, nehéz súlyzókat nyomta ki utoljára és visszatette a helyére. A felsőtestét nem takarta semmi, aminek köszönhetően látni lehetett a szabályos kockákat a hasán. A testén vadítón fénylett a verejték, ami a kemény edzés sikeres eredményéről adott tanúbizonyságot. Miko felült észrevette a szőke nőt, aki kacérkodva nézett rá. A hideg vizes üvegéért nyúlt és beleivott, majd amikor visszatekerte rá a kupakot felállt és a kicsi törölközővel letörölgette magáról az izzadságot.
- Miért jöttél?
- Látni akartalak. Régóta nem láttalak, hiányoztál. – mondta Kármen csábítóan, odament az Uchihához és végighúzta a kezét a tökéletes felső testén a férfinak. – Használjuk ki az időt…
Sasuke megfogta a nő kezét, ami a testén vándorolt.
- Elég volt.
Kármenek az arcán a lágy vonások megerősödtek. Nem bírta elviselni, hogy visszautasították, nem volt az ilyesmihez hozzászokva. De nem arról volt híres, hogy bármit is feladjon, ezért odasimult még jobban a férfihoz és elkezdte csókolgatni. Semelyik férfi nem utasított vissza egy ilyen fajtakényeztetést, ő pedig pontosan tudta mivel tud az Uchiha kedvére tenni.
- Fogadok, hogy az a kislány nem tudja megadni neked azt, amit akarsz… szerencsére végre felfogta a kicsi agyával, hogy semmi keresnivalója mellett. Nem illettek egymáshoz.
Sasuke erre megragadta a nőt karjait és szorítani kezdte.
- Hová ment Sakura? – kérdezte Sasuke vérszomjasan.
- Honnan tudjam? Örülj, hogy megszabadultál tőle.
A sötét hajú férfi ellökte magától a szőke nőt és kirohant a helyiségből. Egyenesen a legfelső emeletre rohant, ahol a gardróbszoba volt. A szobában az egyik oldalai szekrény sorain Sasuke cuccai voltak a másik oldalon meg Sakuráé. Gyorsan magára kapott egy pólót,és nagyjából átnézte a felesége ruhásszekrényeit. Itt minden a helyén volt, aztán amikor a rózsaszín gyerekszobába rohant át, kinyitotta azt a szekrény, amely a ruhákat raktározta és meglátta, hogy több ruha is eltűnt. Dühösen bevágta az ajtót és leviharzott a második emeletre, ahol az inas jött szembe vele.
- Hol van?
- A reptérre indult. Adtam annyi pénzt neki, hogy haza tudjon menni a családjához.
Sasuke nagy haragra gerjedt és azonnal a reptérre indult.
A reptéren Sakura a babakocsiban tolta a kislányát és a recepcióhoz ment, hogy megvegye a két repülőjegyet. Mivel semmit sem tudott angolul, ezért előhalászta a táskájából azt a papír fecnit, amire az inas ráírta angolul, hogy mit kell mondania. Fel is olvasta, de a recepciós nő értetlenül pislogott rá. Ezért a fekete hajú fiatal nő, odaadta neki a papírt, aminek elolvasása után a recepciós elkezdett angolul beszélni. Sakura semmit sem értett, és a mögötte álló családos apa ingerülten azt mondta: „Az útleveledet kéri. Add már neki oda, hogy mi is végre sorra kerüljünk.”
- De nem hoztam magammal az útlevelemet.
- Akkor állj el az útból! Ne tarts fel a sort! – mondta a férfi ingerülten.
Sakura eltolta a babakocsit és egy olyan helyre ment, ahol senkinek sem volt az útjában.
Kicsivel később Ai elkezdett sírni, mert éhes volt, de a reptéren nem volt olyan hely, ahol nyugodtan meg tudta volna szoptatni. Picit lötyögtette a babakocsit, de ez sem segített és a reptéren lévő emberek többsége mérgesen nézett rá.
- Ezt nem hiszem el! Hallgatasd már el! – ordított rá az a családos apuka, aki az előbb lefordította neki, amit a recepciós mondott.
- Bocsánat. – mondta Sakura. Kivette a kislányát a babakocsiból és elkezdett vele járkálni.
Sajnos így se tudta megnyugtatni és ő is nagyon szédült. Mikor érezte, hogy hamarosan összeesik, leült egy székre. Visszatette Ait a piros babakocsiba és a kis szájához tette a kisujját. Ai buzgón bekapta, és szívni kezdte, hátha jön belőle tej. A fiatal anyának majd meghasadt a szíve, hogy nem tudta megetetni sehol a kislányát. Mikor Ai rájött, hogy akárhogyan is szívja, az édesanyja kisujját nem jön belőle tej, elkezdett még jobban hisztizni.
Erre a családos apa mint egy vadsertés odament hozzá és elkezdett ordibálni.
- Ha nem tudja elhallgattatni, menjen ki! Senki sem akarja hallani a gyereksírást! Ha még egyszer ide kell jönnöm, nagyon meg fogja keserülni.
Sakura újra bocsánatot kért a férfitől, de már a sírás határán volt. Fogalma sem volt, hogy hová menjen. Kétségbe volt esve, hogy ennyire kilátástalannak tűnik minden. Mi lesz vele és a kislányával, ha nem tud visszamenni Japánba?
Felállt és el akarta tolni a babakocsit, amikor elsötétedett előtte minden, és le kellett térdelnie a kellemesen hűvös kőre. Teljesen elsápadt és ahhoz sem volt ereje, hogy felálljon. Ekkor egy kedves öreg pár sietett a segítségére és segítettek neki felülni a székre. Az öreg nő ásványvizet adott neki és leült mellé. A férje szótlan és kis tutyimutyi alak volt, aki magától még egy ceruzát sem tudott volna arrébb tenni segítség nélkül. Az öreg nő a kisszatyrát letette a földre a lába mellé.
- Jobban vagy már?
- Igen, köszönöm.
- Hová utazol? Mi ma megyünk haza az urammal Japánba. Hamar elteltek a nyaralás napjai.
- Hát én is oda akartam menni anyukámat meglátogatni. Csak nem tudok elutazni, mert nincs nálam az útlevelem.
A kedves öreg párral Sakura jó ideig beszélgetett, legalább addig sem volt ideje arra, hogy sírni kezdjen.
- A férjed nélkül utaztál volna el? Engedélyt kértél erre a férjedtől?
- Nem. A férjemnek nincs sok szabad ideje… alig van velem… - mondta Sakura szomorúan.
Ekkor Ai elkezdett megint sírni és a családos apuka, aki nem messze volt a családjától, odament hozzájuk és káromkodva elkezdett ordibálni Sakurával. A nagy kiabálásra a biztonságiak is odamentek, akik angolul kezdek el kérdezősködni. Persze a szemüveges családos apuka elgagyogta, a szívfájdalmát, de a fekete hajú fiatal anyuka semmit sem értett belőle. Ekkor meg hallotta azt a hangot, amelyet bárhol-bármikor felismert. A rideg férfihang mindenkit arra késztetett, hogy meghúzzák magukat, még a biztonsági őrök sem mertek megszólalni. A féri mindent elsimított a biztonságiakkal másodpercek leforgása alatt és mikor végzett a nőre nézet.
Sakura érezte a férfi szúrós, dühös tekintetét magán. Nem mert felnézni rá.
- Ideje hazajönnötök. – mondta Sasuke ellenmondást nem tűrően.
Az öreg nő behunyta a szemét és nehézkesen felállt. Felvette a kis szatyrát és belekarolt a férje karjába.
- Örültem a találkozásnak. Sakura-chan. Lehet, hogy a férjednek nincs sok szabadideje, de ti vagytok neki a legfontosabbak. Bebizonyította azzal, hogy eljött értetek. Egy nőnek mindig a férje mellett van a helye. – mondta az öregnő, akin még meglátszott, hogy az ő idejében nem fordultak elő válasok.
Sasuke bentült a BMV kocsijába, és cigizett. Sakura meg szótlanul ült mellette és Ai szoptatta.
- Megtartom a gyereket és elköltözök Aival.
- Nem fogod megtartani a gyereket. Ait meg nem engedem, hogy elvidd. Hogy tudnád felnevelni? A férfiak biztos nagyon örülni fognak neked, ha kurva leszel. Nyolc általánossal csak oda mehetsz.
Sakura elkezdett sírni és kiugrott a kocsiból. A hátsó gyerekülésbe bekötötte a kislányát, majd beült mellé.
Visszafelé úton Sakura elaludt és Sasuke a bent lévő visszapillantó tükörből nézte őt néhányszor.
Amikor Sakura felébredt a hálószobába találta magát, de gyorsan lepattant az ágyról és berohant a fürdőszobába. Felnyitotta a WC ülőkének a tetejét és rögtön elkezdett hányni. Sasuke éppen a zuhanyozott, a víz csobogása és a meleg gőz bepárásította a tükröt és a zuhanyzó üvegajtaját. Amikor a lány jobban lett, gyengén felállt, megmosta a kezét és kiöblítette vízzel a száját. Majd szomorúan nézte a férje homályos alakját a zuhanyzó párás ajtaján. Leült a zuhanyzó széléhez és felhúzta a térdeit.
- Hadd tartsam meg a babát. Ígérem, hogy elmegyek és nem leszek többé a terhedre…
Sasuke nem válaszolt semmit. Azt lehetett volna hinni, hogy a víz csobogása elnyomta Sakura halk hangját, de nem ez volt az oka. Az Uchiha tisztán hallotta a felesége kérést. Elzárta a vizet és eltolta az üvegajtót. A törölköző tartóhoz ment, ami a falra volt fúrva és a férfiassága elé tekerte a fehér törölközőjét. Közben a kövön ülő feleségére nézett.
~ Ennyire akarod ezt a gyereket, hogy még a saját életedet is feláldoznád? Nem akarlak elveszíteni téged. ~
Sasuke leguggolt a feleségéhez,megragadta az állát és arra kényszerítette, hogy a szemeibe nézzen.
- Szerettem a kihívásokat, ezért vagyok veled. Mától minden meg fog változni: az lesz, amit én mondok és te nem ellenkezhetsz velem. Csak arra válaszolj: miért ragaszkodsz ennyire ehhez a gyerekhez?
- Mert te a gyerekedet várom.
Sasuke erre elengedte Sakura állát és felállt. Levette magáról a törölközőt és a fiatal nőre dobta. A kerek arcú, naiv kislány elpirulva kukucskált fel a férjére.
- Megtarthatod. – mindössze ezt mondta
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó