A táncos része a csapatnak elindult a többi táncos felé, míg Naruto a mosdó felé vette az irányt. Mielőtt elváltak, Sakura még bátorítóan megölelte és a fülébe súgott valamit. Sasuke kissé idegesen nézte a nagy ölelkezést, de ő is megütögette Naruto vállát.

- Siess Takeshi-san – mosolygott Sakura. – Szeretném, ha még pár mozdulatot átismételnénk a verseny előtt.

- Ne aggódj – mosolygott Naruto. - Pár perc és megyek is – azzal megfordult és öles léptekkel eltűnt a tömegben. A táncosokhoz érve Sakura végignézett az ellenfeleken. Sok csinos nő volt annyi szent, de a lépéseik itt-ott bizonytalanok voltak. Pár percig némán figyelte a többieket, majd Naruto jelent meg mögöttük. 

- Itt is vagyok – mosolygott, mire Sasuke egy röpke pillanatra felvillantotta a sharingant. 

- Tudsz vele kommunikálni? – kérdezte csendesen.

- Persze… Sikeresen kifejlesztettük ezt a módszert. Most épp… a lépcsőn haladnak az első emelet felé. Senkivel nem találkoztak még – mosolygott a szöszi. – Ne aggódj Tamaki, ha gond van rögtön szólok, és valamelykőtök tud menni segíteni.

- Minden táncost kérünk a parkett mellett gyülekezni! – szólt bele valaki a mikrofonba, mire minden táncos felkapta a fejét, és a terem több pontjából indultak el a kijelölt helyre.

- Sok sikert – szólalt meg Naruto, mire Sasuke és Sakura bólintott, majd közelebb ment a tömeghez. Sasuke lassan utat tört így egészen előre jutottak. Ahogy körbekémlelt észrevette, hogy Chiyo-sama áll pár méterre és várja a csendet. Pár perc kellett mire a tömeg zúgolódása elhalt, így az idős hölgy hangjához mérve hangosan megszólalt.

- Kedves táncosok, örülök, hogy ilyen szép számmal megjelentek! Mielőtt elkezdjük a versenyt, szeretném elmondani, van nálunk egy hagyomány, amit már vannak, akik ismernek, vannak, akik nem. A kihúzott két tánc mellett, minden táncot, amit feltüntettünk el kell táncolni! – hangzott a lényegre törő utasítás. Halk moraj zúgott végig a résztvevőkön, észrevehető volt a döbbenet. – De pánikra nincs ok, a legalapvetőbb lépések kombinációja lesz, amit minden táncos ismer. Momochi Zabuza-sannal megmutatjuk a lépések kombinációját, így még lesz egy fél órájuk gyakorolni. És tényleg ne aggódjanak, ezek a táncok nem játszanak nagy szerepet a pontozásban, sokkal inkább időhúzás, míg a zsűri meghozza a döntést, illetve szoros verseny esetén még van egy kis időnk megfigyelni a párok mozgását – mosolygott kedvesen. Ez alatt Zabuza odaballagott az idős hölgy mellé, és fapofával végighallgatta a szónoklatot. Valamit suttogott Chiyo-sama fülébe, majd elkapta a kezét és beálltak tánctartásba. Valahogy viccesen festettek, mert Zabuza sokkal magasabb volt, mint Chiyo. Páran el is kezdtek kuncogni, de Zabuza egy szúrós pillantásától rögtön abbahagyták. 

- Akkor az angolkeringő – szólalt meg mély hangján Zabuza. Halk háromig számolás, majd mutatták is az alaplépéseket. Az alaplépések különböző irányban, először a lány háttal, majd fordul, egy lassú lépés, újabb fordulat, majd ismét elölről. Először bonyolultnak tűnt, de mikor Chiyo látta az értetlen arcokat ellépett Zabuza mellől, és megmutatta lassan a lépéseket. Aztán következett a tangó, abból is csak a legeslegalapabb lépések voltak. Lassú, lassú, gyors, gyors ütemekre hasonló lépések fejmozgatással. Ilyenkor érzi úgy az ember, hogy kitört a nyaka, vagy ki fog törni. Aztán quick step, na ez se kis miska, de az üteme olyan kis barátságos. Lassú, lassú, gyors, gyors, lassú, lassú, gyors, gyors, lassú, gyors, gyors. Chiyo hangosan számolt tánc közben, így sokkal megérthetőbbek lettek a lépések, amik csak első ránézésre voltak bonyolultak. Egy kis cha-cha-cha és rumba, a versenyzők szerencséjére két tánc lépése ugyan az, csak a cha-cha-chában gyorsabbak a lépések, míg a rumba lassúbb és szenvedélyesebb. Végére maradt egy kis pattogás a jive szerepében. A végére Chiyo-sama arca kipirult, és hallhatóan szaporábban vette a levegőt.

- Na, akkor ez lett volna, remélem menni fog mindenkinek. De azért arra kérlek benneteket, hogy ha el is rontjátok, ne aggódjatok, hisz táncosok vagytok – mosolygott bátorítóan. – Improvizáljatok! Akkor 20 perc múlva az első páros kezdi a két kihúzott számmal. Szóval sok sikert, és győzzön a legjobb páros! – Azzal Zabuza mellett eltipegett a zsűri asztalhoz, ahova megérkezett a harmadik zsűritag is. Egy fekete hajú, fehér bőrű, kissé sápatag, de mégis magas és izmos férfi. Hátulról is jó képű volt, de mikor megfordult Sakura megdöbben. A férfi szinte pontos mása volt Sasukénak. Sakura lábujjhegyre állt, és próbálta jobban szemügyre venni a férfit. Sasukénak feltűnt a lány izgágasága, így ő is arra kezdett figyelni amerre partnernője néz. Ahogy észrevette a szemlélet tárgyát földbegyökerezett a lába, arca sápadtabb lett, keze ökölbe szorult és a szorítástól ujjai elfehéredtek. Sakura pár másodperc után vette észre Sasukét, amint halkan fortyog magában, és arcáról a mérhető legnagyobb düh sütött.

- Tamaki… - nyögte halkan. – Mi a baj? – kérdezte, de Sasuke nem válaszolt csak dühösen meredt a férfire. – Tamaki? – lépett közelebb Sakura, majd ujjait az arcára rakta. Sasuke lassan fókuszált, tekintetét nehezen szakította el az idegen zsűritagtól. – Ki az a férfi?

- Ő? Ő egy utolsó féreg, parazita, egy undorító… - Sasuke szavai a dühbe fulladtak, és csak halk morgolódást lehet hallani. 

- Pontosíts, kérlek – hajolt közelebb Sakura, hogy hallhassa, amit mond a fiú. 

- A neve… Uchiha Itachi… a bátyám… aki megölte a családom… az egész klánom – köpte a szavakat a fiú. 

- Figyelj rám! – nézett Sakura mereven a fiú szemébe. – Elhiszem, hogy nem a legegyszerűbb dolog, amit kérni akarok, de… most csak a táncra, és a küldetésre koncentrálj! Kérlek – lehelte lágyan. – A kedvemért! – Sasuke merev izmai lassan elernyedtek, és egy aprót bólintott. Sakura megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. 

- Köszönöm – ölelte meg lágyan.

- Gyerekek – lépett oda Naruto klón. – Bent vagyunk… Most már csak meg kell találni a receptet – mondta mosolyogva.

- Jaj, remélem sikerül – sóhajtott fel Sakura. 

- Menni fog – biztatta Naruto. – Ezt most ő üzeni – vigyorgott. Sakura visszamosolygott, majd Sasuke felé fordult. A fiú még mindig dühösen bámulta a bátyját. 

- Nézzük át azt a bonyolult lépést – fogta meg Sakura a kezét, mire a fiú meglepetten emelte rá a tekintetét. 

- Nézzük – sóhajtott fel, majd a tangó egyik bonyolultabb lépését átismételték. Pár lépést ezen kívül még átnéztek, majd a hangszóróba valaki bemondta, hogy még három perc a kezdésig. Sakura tánc közben a zsűri asztalhoz pillantott, hogy megbizonyosodjon Zabuzáról. Nem lenne szerencsés, ha éppen most akarna elmenni a virágboltba. A lány érezte, hogy valami történni fog, és igaza is lett. Egy fordulás során megpillantotta a férfit, ahogy feláll a székéről és láthatóan valahova menni akar.

- Franc… Zabuza felállt – suttogta Sasukénak. – Nem engedhetjük fel! – azzal megfogta a fiút, és elkezdte a zsűri asztal felé rángatni. – Zabuza-san! – kiáltott Sakura, mire a szólított megfordult. – Szeretnénk megkérni, hogy mutassa meg a quick stepben a második ütem harmadik lépését, hogyan kell átkötni a következőbe – mosolygott kedvesen Sakura. Zabuza meglepetten pislogott, de azért megmutatta a lépéseket. Sajnos ez alig vett igénybe egy fél percet, majd ismét megindult a lépcső felé. Sakura agya lázasan kattogott. Nem teketóriázott sokat, tett pár lépést elkapta Zabuza karját, majd elsápadva rápillantott. Zabuza nem értette a hirtelen mozdulatot, és épp mondani akart valamit, amikor Sakura szemei becsukódtak, majd elvágódott a kövön akár egy krumpliszsák. Hangosan koppant a földön, mire mindenki meglepetten pillantott az ájult lány felé.

- Úristen! – pattant fel Chiyo-sama, és gyorsan Sakura mellé lépett. Zabuza sem ment tovább a lépcső irányába, hanem a lány mellé telepedett. Látható volt az arcán, hogy legszívesebben otthagyta volna a francba, de ezt egy zsűritag nem teheti meg. Sasuke is meglepetten, de egy apró mosollyal guggolt Sakura mellé, mivel sejtette a hirtelen jött ájulás okát.

- Hime-chan… - kezdte ébresztgetni Chiyo. – Jól vagy? Kelj fel… - ütögette meg lágyan az arcát. Sasuke eközben elkezdte legyezgetni az arcát, csak adjunk a látszatnak is alapon. Sakura elég sokáig nem akart magához térni, de lassan, nagyon lassan nyitotta ki a szemét két perc elteltével.

- Mi… mi történt? – kérdezte halkan, miután smaragdjait egyetlen női zsűritagunk arcára fordította.

- Elájultál… - mosolygott kedvesen. – Hogy érzed magad? – kérdezte, miközben ujjait a lány homlokára nyomta.

- Remekül – mosolygott Sakura, és a homlokához érő ujjak nyomása egyre kényelmetlenebbé vált, ezért felült. Chiyo lassan vette el ujjait. Sakurának nem tetszett az érzés, amit azok a kutakodó ujjak kiváltottak.

- Zabuza-san, most már nem mehetsz fel… - motyogta Chiyo. – Máris kezdenünk kell a versenyt!

- Tudom, Chiyo-sama! – válaszolt morcosan. – Remélem, a kishölgy az ájulás ellenére is részt tud venni a versenyen – nézett szúrósan Sakurára.

- Természetesen – mosolygott erőltetetten. Zabuza csak bólintott, majd Chiyóval együtt otthagyta a két táncost. Sasuke segítő kezet nyújtott, de nem kerülte el Itachi kémlelő tekintetét sem. Mikor Sakura talpra állt, észrevette a fiúból áradó fagyos, gyilkos dühöt. Kicsit meglepődött, mert ilyen mérhetetlen gyilkos szándékot nem látott még tőle. – Kérlek – suttogta, mire Sasuke rögtön értette mire gondol a lány. Tekintetét erővel fordította el bátyjáról, és lassan fókuszált Sakurára.

- Szép mentés – mosolygott lágyan.

- Muszáj volt… - vont vállat, majd a Naruto klón mellé igyekezett. – Hogy megy neki?

- Már egy halom papírt átkutatott, elég sötét van, de szerencsére a másik kettő is segít neki… De eddig még semmi, és az a baj, hogy alig van egy-két hely még ahol megnézheti – válaszolt a fiú.

- Hogy néz ki a szoba? – kérdezte Sasuke, amint befejezte a szöszi a mesélést.

- Ahogy bemenni rögtön szembe van egy íróasztal, azt már átkutatták, az asztaltól jobbra van egy ablak. A jobb falat egy polcsor borítja, most éppen azt vizsgálják. De egyenlőre semmi. Akkor az asztallal szembeni falon van egy nagy festmény, pár virág az egyik sarokban és ennyi – mesélte el vázlatosan Naruto a szoba felépítését.

- Nézzék meg a festmény mögött – suttogta Sakura, mire Sasuke bólintott. Naruto egy apró pillanatra nem fókuszált, csak révedt a semmibe, majd ismét a csapattársait nézte. 

- Most szedik le – motyogta. – Valami van mögötte… Egy széf – villantott fel egy mosolyt. - Oké, most megpróbáljuk feltörni… Számkombinációs… - sóhajtott. 

- A toll megvan még? – kérdezte idegesen Sakura.

- Persze… - mondta közömbösen a fiú.

- Akkor keresse meg a kis gombot rajta. UV fényt bocsájt ki, amivel meg lehet látni az ujjlenyomatokat. Ha megtudjuk melyik gombokat nyomták meg eddig, sokkal egyszerűbb kitalálni a kombinációt – mondta izgatottan Sakura.

- Ügyes – mosolyodott el Sasuke.

- Kedves táncosok, kedves nézők! Szeretném megnyitni a mai táncversenyünket – hangzott fel egy férfihang. Sakura gyorsan a mikrofonnal ácsorgó férfi felé fordította tekintetét. Itachi nyitotta meg a rendezvényt, így Sasuke ismét eltorzult arccal, néma dühvel figyelt. – Szeretném először is a zsűrit bemutatni, a mindenki által ismer Chiyo-sama, Zabuza-san és jómagam Itachi. Mint eddig minden versenyen, most is a hagyományokhoz hűen először a kihúzott táncokat, majd közösen az összes táncot eltáncolják a versenyzők. Az első három párt fogjuk kiemelni, és a győzteseknek egy bécsi keringőt kell lejteniük, amiben mindenki meggyőződhet róla, milyen összecsiszolt páros lett a ma este győztese. Remélem mindenki jól fog szórakozni! És akkor megkérném az első párost, hogy lépjenek a parkettre – fejezte be, mire mindenki tapsolni kezdett. Sasuke és Sakura volt az egyetlen, aki csak mereven bámult, és nem tapsolt.

- Három gombon van ujjlenyomat… - suttogta Naruto. A két táncos rögtön felkapta a fejét, és az edző mellé lépve türelmesen várta a számokat. – Öt, három és nyolc…

- Öt, három és nyolc… - ismételte el magában Sakura. Ez több mint 40 variáció… Próbáld meg kinézni, hogy melyik gombot nyomhatják meg kétszer… - mondta Sakura.

- Rajta vagyunk – válaszolt Naruto. Pár néma perc, majd a zene elindult, egy gyors quick steppel kezdett az első páros. Sakura néha-néha arra fordította tekintetét és látta, ahogy a pár dinamikusan táncol a parkett egyik végéből a másikba. – A nyolcas… - mondta Naruto, félbeszakítva Sakura elemzését. 

- Akkor mondom a variációkat… 8835… - Naruto csak megrázta a fejét. 8853. – Ez sem az. – 8583. – Naruto megint csak megrázta a fejét. – 8385? 3885? 5883? 3858? – Naruto most egy pillanatig csak nézett maga elé majd bólintott. 

- Ez az – vigyorgott, mire Sakura megkönnyebbülten felsóhajtott. Sasuke is halványan elmosolyodott.

- Köszönjük a remek táncokat! – harsant egy hang, mire mindenki tapsolni kezdett. – A kettesszámú párt kérem – mondta ezúttal Zabuza. Az első táncosok hatalmas tapsot kaptak, és pár meghajlás után sikeresen lejutottak a parkettről.

- Hogy áll? – kérdezte Sasuke türelmetlenül Narutót. 

- Haladgat, de elég sok érdekes papír van abban a széfben… - motyogta a szöszi. – Valami zajt hallunk… suttogta ijedten. – Valaki az irodába tart… a kulcs zörög a zárban… - Sasuke és Sakura gyorsan rákapta a tekintetét. – Baj van! – Sakura szívverése pár másodperc alatt felgyorsult, szaporán vette a levegőt. Sasuke vele együtt meglepetten várta a folytatást. Igaz, egy terv körvonalazódott a fejében… mi lenne ha…?