A táncgyakorlás egész jól ment, Sakura egyre kevésbé volt feszült, és Sasuke is könnyedén irányított. Naruto egy órával a határidő lejárta előtt érkezett vissza a szobába.

- Na, hogy ment? – kérdezte Sakura, aki egy üveg vizet fogott, és tarkóját egy kis törölközővel törölgette. Sasuke is hasonlóképpen ült az ágyon, csak ő még épp ivott.

- Háát… - Naruto megvakarta a rakóját, majd benyúlt a zsebébe és egy kis aranyos színű, fém izét vett elő. – Ugye ez kellett? – vigyorgott. Sasuke arcára meglepett mosoly kúszott, míg Sakura Naruto nyakába ugrott.
Másnap reggel Sakura fáradtan nyitotta ki a szemeit, Sasuke még mindig a karjaiban tartotta és halkan szuszogott. Pár pillanatig pislogott, majd óvatosan felkelt és megpróbálta Sasukét nem felébreszteni. Mikor sikeresen az ágy mellől nézett végig a fiún, halkan felsóhajtott. 

- Mi van ha Sasuke nem is emlékszik… Hisz részeg volt… Lehet, egyszerűbb lenne. – Csendesen morfondírozott magában, miközben az erkélyajtóból nézte a várost. – Ha nem említi az estét, akkor én is úgy teszek, mintha semmi nem történt volna! – Határozta el magát. – Haj, de mégis… Túl sok minden változott meg bennem, ahhoz, hogy továbbra is megtartsam az eddigi állapotot… De talán egy próbát megér… legalább megnyugszom, hogy megpróbáltam, de nem jött be. Az pedig csak előny ha Sasuke nem emlékszik… - Halkan kattant az ajtó zárja, majd egy hullafáradt Naruto csámborgott be rajta. Tengerkék szemei fáradtan csillogtak, miközben Sakurára nézett.

- Veled meg mi történt? – kérdezte meglepetten, de a Haruno először nem értette mire gondol. – A hajad… - segített neki a szöszi, mire Sakura egy tincset az ujjai közé kapott, és szemügyre vette. 

- Tényleg… - sóhajtott fel. – Este, ahogy Sasukét beállítottam a zuhany alá, az én hajam is vizes lett, és csak vízzel lemosható festéket használtam… - magyarázta, mire a szőke bólintott. – Ma még festéket is venni kell, és a verseny is ma lesz… Sőt még neked is akartam keverni pár szérumot, ami segítségedre lesz – sorolta. – Mennyi az idő… - kapott a homlokához, mert az óra bizony már fél tizenegyet mutatott.

- Sok mindent kell még elintézni… - motyogta Naruto.

- A verseny ráadásul hatkor kezdődik, és ötre oda kéne érni… Soha többet nem megyünk együtt inni! – mondta szigorúan, majd bement a fürdőbe és egy pohár vízzel tért vissza. – Segítesz? – kérdezte Narutót, mire az ki akarta venni a poharat a kezéből. – Jaaj, nem úgy… Csak löttyintsd meg a kezem, így én öntöttem rá, de te bosszút álltál – vigyorgott a lány. Naruto arca rögtön felragyogott, majd egy ügyes mozdulattal Sasuke arcára öntötte az összes jéghideg vizet. Sasuke szemei bombaként robbantak ki, majd dühösen nézed Narutóra, de a szöszi nem zavartatva magát Sakurára mutatott. Sasuke felsóhajtott, majd visszaejtette fejét a párnára. – Sasuke, kelj fel! Már fél tizenegy van, és ötre el kell készülnünk, de nekem még kell festék! – Az Uchiha fáradtan ült fel az ágy szélére, és ujjaival a halántékát kezdte masszírozni.

- Mi történt tegnap? Hogy jutottunk haza? – kérdezte nyúzott hangon.

- Sakura hozott haza… Nem emlékszel? – kérdezte Naruto.

- Nem igazán… - motyogta, mire Sakura meglepetten pislogott. Most tényleg kapott egy lehetőséget, hogy a falat ismét felállítsa?

- Nem lényeg! – mondta Sakura. – Gyorsan öltözzetek… Naruto te elmész hajfestékért… Sasuke te pedig rendbe szeded magad, és egy órát gyakorolunk. Ha visszaértél – itt az Uzumakira nézett – én gyorsan befestem a hajam, amíg szárítom Sasuke megfürdik, felöltözik. Az alatt én keverek pár szérumot neked, aztán én készülődök. Rendben? 

- Rendben! – válaszolta a két fiú, majd nekiláttak a terv kivitelezéséhez. Naruto felöltözött, elkért valamennyi pénzt, egy cetlit, amin a festék neve van, majd elindult egy boltot keresni. Szerencsére a recepciós útbaigazította, így sikeresen talált egy drogériát. Eközben Sasuke sikeresen észhez tért, felöltözött, és elkezdhették a gyakorlást. Sakura percekig tánc közben is azt várta, hogy a fiú említést tesz a tegnap estére, de semmit nem mondott, így nyugodtan engedte el magát, és táncolt. Ám figyelt a határra, bár néha át-átlépte.

- Ez most jobb volt, mint eddig – mosolyodott el Sasuke, mikor befejezték a két tánc utolsó próbáját. Sakura csak halványan elmosolyodott… - Tényleg nem emlékszik… - gondolta. Naruto is sikeresen megérkezett, így Sakura elkezdhette rendbe szedni a haját, ám úgy döntött, hogy ha hajat mos, akkor már meg is fürdik, így a végén csak öltözni, sminkelni és hajat csinálni kell. A festés jól sikerült, így mosolyogva lépett ki a két fiúhoz. Sasuke és Naruto épp az ebédet falatozta, amit a szobalány pár perce hozott. Sakura is leült melléjük, és evett gyors pár falatot. Miután a fiúk jól laktak, Sasuke elvonult készülődni, Sakura pedig már javában szárította a haját. Naruto csak fáradtan lehuppant az ágyra, és úgy bámulta a plafont. Pár percig még zúgott a hajszárító, majd csend telepedett a szobára. Egészen addig, míg Sakura ki nem nyitotta, az eddig érintetlenül heverő hatalmas bőröndjét. Naruto meglepetten nézett a bőrönd tartalmára, kisebb labor volt benne, mindenféle kütyüvel, és színes löttyökkel.

- Ez igen… - csettintett Naruto, mire a lány elmosolyodott.

- Arra gondoltam, hogy csinálok neked egy olyan szérumot, ami mindenféle méreg ellen jó, és egy mérget is. Mindkettőt fecskendőbe teszem, és kétféle színt keverek ki, hogy meg tudd különböztetni – mondta, miközben javában öntögette a löttyöket egymásba. Naruto csak bólogatott, majd a saját táskájából pár kunait vett elő, meg egy megfelelő ruhát keresett.

- Sakura… - kezdett bele a fiú. – Szerinted mit vegyek fel? Mégis tánctanár vagyok… Lehet elegánsan kéne megjelennem, nem? – Sakura tekintetét a fiúra fordította.

- Milyen ruhád van itt? – kérdezte, mire Naruto mindent kipakolt a táskájából, így a szoba úgy nézett ki, mintha egy kirakodó vásárt szerveznének. Volt ott minden, farmer, minden féle színű póló, fürdőnadrág, térdnadrág, trikó, de semmi elegánsabb. – Hm… - hümmögött Sakura. – Ezek közül szerintem egy sem lesz elég jó… Ha Sasuke végzett, kérdezd meg tőle, hátha tud adni valamit.

- Mit adjak? – lépett ki Sasuke a fürdőből, haját tökéletesen belőtte, a fekete nadrág és ing, éles kontrasztot alkotott fehér bőrével.

- Valami elegáns ruhát… - mondta Naruto. Sakura még mindig meglepetten vizslatta a fiút, ez a fekete összeállítás, tényleg nagyon jól állt neki. Mire Sakura észrevette magát Sasuke már egy inget halászott elő a táskájából.

- Na, ezt rátok bízom… - motyogta, majd fogta a ruhát, a nesszeszerét és elvonult öltözni. Először a haját akarta megcsinálni. Sokáig gondolkozott, mit is kezdjen a szőke tincseivel, de végül egy konty mellett döntött. Természetesen nem egy snassz kontyra gondolt, hanem valami modernebbre. Sokáig tekergette, sütötte a tincseit, és sok csatjába került, de sikerült egy szép kontyot varázsolnia. Az egész messziről úgy hatott, mintha egy nagycsomó csiga lenne a fején művészien rendezve. A szőke tincsek lágyan csavarogtak keresztül-kasul egymáson, mégis egy egészet adtak. Miután Sakura ezzel elkészült, jöhetett a smink egy gyors alapozás, majd szemceruzával kihúzta a szemét alul, fölül. Szemhéjára a ruhához illő árnyalatú vörös szemhéjfestéket tett, ami lágyan csillogott, és kiemelte smaragd szemeit. Az i-re a pontot egy kis szempillaspirállal, és egy leheletnyi vörös szájfénnyel tette. Mikor ezzel is elkészült, nekilátott öltözni. Óvatosan bújt a ruhájába, majd nehezen, de sikeresen felhúzta a cipzárt. Legvégül belebújt a cipőbe, finom parfümöt fújt magára, és el is készült. Mikor kilépett egy elképedt Narutóval és egy meglepett Sasukéval találta szemben magát.

- Tényleg ez a megfelelő ruha – vigyorgott Naruto, majd beviharzott mellette a fürdőbe és hangosan becsapta az ajtót.

- Jól nézel ki – mondta halkan Sasuke.

- Köszi… - válaszolt enyhén elpirulva Sakura. – Készen állunk? – kérdezte pár perc csend után, mire az Uchiha ráemelte tekintetét.

- Menni fog… - motyogta, majd leült az ágy szélére. Sakura kinyitotta az erkélyajtót, majd kilépett az erkélyre. A nap lemenő sugarai lágy fényt nyújtottak, és gyönyörűvé varázsolták a tájat. Sakura nagyot szippantott a tiszta, tengeri levegőből. A szél lágy hullámokat korbácsolt a kissé nyughatatlan tengeren. Minden békés és nyugodt volt, talán túlságosan is nyugodt. Sakurát valamiért a vihar előtti csend érzés kerítette hatalmába, és idegesen szorongatta a korlátot, ami vékony peremével körbekerítette az erkélyt. Gondolatai az este körül forogtak, miközben gyomrában ezer pillangó repdesett. Nem tudta megmondani, hogy pontosan miért ilyen ideges. Talán a verseny, talán maga a küldetés, vagy csak félti Narutót… esetleg mindegyik? A percek gyorsan peregtek, és az idő vészesen fogyott. A pillanat egyre közeledett, melynek kimenetelén egy egész iskola hírneve múlott.

- Kész vagyok! – törte meg Sakura gondolatait, Naruto, aki éppen végzett a fürdéssel, és elegánsan nézett a táncosaira. – Elhihető, hogy az edzőtök vagyok? 

- Váó… Nagyon is – nézett meglepetten a lány. Narutón egy elegáns fehér ing, egy fekete szövetnadrág és egy ezekhez illő cipő volt. Sakura meglepődve vette észre, hogy a nadrág pont jó a fiúnak. Ebből kiindulva összehasonlította a két fiút és rájött, hogy egyforma magasak. – Nagyon elegáns vagy… - mondta, miután a kábulatból ismét szóhoz jutott.

- Jó lesz – mondta Sasuke minden lelkesedés nélkül.

- Akkor jó! De szerintem indulnunk kéne – világított rá Naruto az idő fogalmára, mivel Sakura ebben a pillanatban tekintet a mobilja kijelzőjére és vette észre, hogy tíz perc múlva öt.

- Nyomás! – mondta a lány, mire a két fiú kilépett az ajtón. Sakura gyorsan bezárt, majd rohamlépésben indult meg a lépcsők felé.

- Nyugi, Hime, oda fogunk érni! – szólt rá Sasuke.

- Bocs… - lassított Sakura. Naruto csak mosolyogva, sőt sokkal inkább vigyorogva lépkedett. – És te minek örülsz, Takeshi? – kérdezte a lány kíváncsian. 

- Csak jó érzés edzőnek lenni – vigyorgott tovább Naruto. A két csapattársa, csak mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Javíthatatlan – motyogta a lány. Lassan elértek az autóhoz, és Naruto nagyon óvatosan, ügyelve a ruhájára mászott be a hátsó ülésre. 

- A kulcsot! – Tartotta ki tenyerét Sasuke, mire Sakura csípőre tett kézzel, komolyan nézett rá.

- És én miért is nem vezethetek? – kérdezte kissé durcásan.

- Egy, mert a kezed remeg, kettő, mert látom, hogy ideges vagy, három, mert én jobban vezetek. Van még kérdés? – vetette oda Sasuke könnyedén, mire Sakura teljes erőből hozzávágta a kulcsot, de a fiú ügyesen elkapta. – Nem rossz – mosolyodott el, majd beült a kormány mögé. Sakura óvatosan, vigyázva a ruhájára szállt be az anyós ülésre és durcásan kötötte be magát.

- Izgulok… - szólalt meg Naruto, mikor pár utcán túl voltak.

- Én is – mondta Sakura.

- Na, ezzel kisegítetted – korholta Sasuke. – Naruto, ne aggódj menni fog. Mivel a kis csengőt is megszerezted, a papírokkal sem lesz gond. Sakura, te se aggódj, mert ott meg én is ott leszek…

- Én nem a táncért aggódok – sóhajtott a lány, miközben egy kósza tincset megigazított a frizuráján. – Sokkal inkább Narutót féltem. Hinata mit szólna, ha valami történne. Az én fejemet szedné le, nem a tied – mutatott Sasukéra.

- Ne aggódj – mosolyodott el hátul Naruto. – Hinata miatt fogom végig csinálni sikeresen! – mondta komolyan és elszántan.

- Helyes! Ja, és amíg el nem felejtem – Sakura a kistáskájában kezdett kotorászni, majd két szérumos üveget húzott elő. Az egyikben valami színtelen lötyi, míg a másikban vérvörös folyadék hullámzott. – Na, jól figyelj! A színtelenben van az ellenanyag, ami minden általam ismert mérget hatástalanít. A pirosban egy olyan erős méreg van, ami azonnal bénulást okoz az ellenfélben, és alig egy fél óra alatt halálos is lehet nagy adagban. Szóval csak óvatosan, és véletlenül se keverd össze. De ha esetleg összekevernéd, a színtelen ellenanyag ezt a mérget is hatástalanítja. Szóval ne pánikolj be. És ezt a tollat is tedd el… soha nem tudhatjuk, hogy szükséged lesz-e rá – adta le a használati utasítást Sakura.

- Piros méreg, színtelen ellenanyag – mondta vissza a leckét Naruto. Sakura csak bólogatott, majd ismét az útra szegezte a tekintetét. A városháza már messziről látszott, és messziről látszott a nyüzsgés és az autók sokasága. Sasuke nem játszott sokáig, keresett egy parkolóhelyet a közelben, majd gyalog indultak a bejárat felé. Természetesen bejutni sem volt könnyű, az ajtóban két őr állt és egy férfi, aki egy listán keresgélte ki a résztvevők nevét. A kis csapat is beállt a sorba és várta, hogy sorra kerüljenek. 

- Jó estét – szólalt meg a férfi. – A nevüket, ha szabad! – mondta udvariasan. 

- Natsuki Hime, és Oniyugi Tamaki – mondta Sasuke.

- Rendben, és ön? – nézett Narutóra. 

- Ő a mi edzőnk, reméltük beengedi, mivel a támaszra mindig szükség van – mosolygott csábosan Sakura.

- Ó, megértem hölgyem – mosolygott vissza a férfi. – Természetesen az edzők bemehetnek – mondta. – Jó szórakozást a versenyhez, és sok sikert a táncosainak – nézett Narutóra, aki csak bólintott. Lassan jutottak keresztül a tömegen a nagy aulába, de meglepetten konstatálták, hogy hihetetlenül megváltozott minden. A terem mindenféle szalagokkal, virágokkal fel volt díszítve, a teremben asztalok mindenféle finomsággal megrakva. A falak mentén hangszórók voltak elhelyezve, amikből lágy zene szólt. A táncparkettül szolgáló terület körbe lett kerítve, és a többi táncos ott gyülekezett, vagy próbált. A parkett mellett egy nagy asztal, ahol a zsűri fog helyet foglalni. Chiyo-sama már ott rendezgette a papírjait, és láthatóan ideges volt. Pár perc múlva egy újabb zsűritag érkezett.

- Hime, nézd csak – bökte oldalba Sasuke, Sakurát. – Az nem…

- De… Momochi Zabuza – válaszolt nyugodt, de mégis rideg hangon Sakura. – Takeshi… - fordult Narutóhoz. – Úgy tűnik, nem kell félned, hogy benyitnak, vagy ilyesmi… - mosolygott bátorítóan a lány.

- Reméljük… - nyelt egyet Naruto.

- Hihetetlen vagy! – sikkantotta, mire Naruto vigyora még hatalmasabb lett.

- És a próba? Hogy megy? – nézett szigorúan az edző.

- Nagyon jó! De majd csak a versenyen láthatod – titkolózott Sakura.

- És ha nem végzem addig? – esett kétségbe a szöszi.

- Menni fog, na de öltözzünk, és menjünk várost nézni – mondta lelkesen Sakura. A két fiú sóhajtott, majd mégis nekilátott a készülődésnek. Alig egy órácska alatt indulásra készen álltak az ajtóban. Már csak Sakurára kellett várni, mert nem találta a szobakulcsot. Szerencsére az is alig öt perc alatt megkerült, így indulhattak is. A mai délutánt különböző múzeumoknak szentelték. Persze Naruto alig öt perc után megunta az összes múzeumot. Nem volt elég, hogy az túravezető egy nagycsomó idétlen és érthetetlen kifejezéssel dobálózott, de még meleg is volt. Ráadásul a képek nagy részéből csak kriksz-krakszokat lehetett kivenni. Naruto próbálta úgy nézni, ahogy a nő mondta, de nem látott benne semmit azokból a dolgokból, amit elméletileg a festő ábrázolt. A második múzeumban szerencsére „rendes” festmények voltak. Különböző tájképek, portrék, csendéletek, amik igen élethűek voltak. A színek megfeleltek a valóságnak, nem úgy, mint az előző múzeumban. Persze itt is dög meleg volt, amit Naruto, és két csapattársa már nagyon megunt. Mikor a múzeum végére értek Naruto lelombozva tette fel a legfontosabb kérdést.

- Mennyi van még? – Sakura csak megcsóválta a fejét.

- Kettő…

- Még kettő?? – akadt ki az Uzumaki, és szinte elfehéredett. – Én nem nézek meg még egyet! Inkább lőjenek le, dobjanak harcikutyák elé, vagy nem tudom… Csak ne kelljen még egy ilyen izébizés, kriksz-krakszos képekkel teli múzeumot megnéznem. Sőt egyáltalán semmilyen múzeumot nem akarok látni – tiltakozott.

- Akkor mit szeretnél? – kérdezte csípőre tett kézzel Sakura. 

- Ha jól látom már elmúlt fél öt… - szólt közbe Sasuke. – Felfedezhetnénk az éjszakát is Otában… 

- Ez jó ötlet! – támogatta rögtön Naruto. – Keressünk egy bárt, vagy valamit. Beülünk, iszogatunk, beszélgetünk, majd hazamegyünk. 

- Rendben – mosolyodott el Sakura. – Nem tűnik rossz ötletnek. De akkor én nem iszom… Valakinek vezetnie is kell. – A két fiú bólintott, majd lelkesen ültek be a kocsiba. Sakura vezetett, és hamar találtak egy elegáns kis bárocskát. Miután leparkoltak, a fiúk lelkesen indultak befelé.

- Miben segíthetek? – kérdezte a pincérnő, akin eléggé lenge öltözet volt, és igen telt idomokkal volt megáldva. Naruto meglepetten, és elpirulva mérte végig, majd elkapta a tekintetét. Ezzel szemben Sasukénak más terve volt. Miközben beszélt végigmérte centiről-centire a nőt.

- Szórakozni jöttünk – mosolyodott el szívdöglesztően, mire a pincérlány elpirult. – Szeretnénk egy asztalt. – A lány a legjobb asztalhoz vezette a vendégeket, és boldogan ugrált Sasuke körül. Sasuke meg persze jól rángatta a zsinórokat minek köszönhetően a lány minden hozzá intézett szóra elpirult, Sakura pedig kissé morcosan ült Naruto mellett. Az estét a két fiú kimondottan élvezte, az üres poharak, és üvegek meg csak gyűltek az asztalon. Naruto hamar feloldódott, és jól érezte magát. Sasuke láthatóan jobban bírta, de neki is a sokadik szaké meghozta a hatását. Az ital hatására egyre nyilvánosabban flörtölt a pincérlánnyal, amit Sakura nem igazán díjazott, de igyekezett ezt nem kimutatni. A sokadik üdítőt itta, mikor véletlenül egy órára pillantott.

- Nem kéne mennünk? - nézett a két fiúra.

- Nyugi – mondta nehezen forgó nyelvvel Naruto. – Még van idő. Lazíts! – azzal megivott még egy pohár sört. Sasuke oldott állapotban, vigyorogva nézett a szőke hajú pincérnőre, aki örömmel ugrált a fiú hívására. Eltelt egy újabb fél óra, és Sakurának kezdett nagyon elege lenni a két részeg fiúból.

- Kisasszony! – hívta magához a pincérnőt. – Kártyával is lehet fizetni? – kérdezte kedvesen.

- Sajnálom, de nem rég tönkre ment a leolvasónk, de alig pár méterre van egy automata – válaszolt.

- Köszönöm! Önre bízhatom a barátaimat, míg veszek ki pénzt? 

- Természetesen! – válaszolt vidáman a lány. Sakura megkönnyebbülten bólintott, majd sietve elindult keresni azt az automatát. Igaza volt a pincérlánynak, alig pár száz méterre volt a bártól. Pár perc alatt kivette a kívánt összeget, majd elindult vissza a bárba. Mikor belépett földbe gyökerezett a lába. A pincérlány Sasuke ölében ült, miközben csókolóztak.

- Ilyen nincs… - sziszegte. Majd dühösen caplatott a pincérlány mellé. – A számlát, ha szabadna! – mondta dühösen, mire a lány megilletődötten pattant fel Sasuke öléből. És a lehető leggyorsabban hozta a számlát. Sakura csak éppen belepillantott, majd egy nagyobb értékű bankjegyet nyomott a lány kezébe. – Köszönjük a vendéglátást! – mondta dühtől szikrázó szemmel, majd kirángatta a két fiút a bárból. Útközben nem szólt hozzájuk, csak néha dühösen a visszapillantóból figyelte a két teljesen kész srácot. A hotelban furcsán nézett a recepciós a két ingatag fiúra, de nem mondott semmit. Sakura nehezen, de sikeresen feljuttatta a fiúkat a szobába.

- Most mihez kezdjek veletek? – kérdezte, de hamar kitalálta mi segíthet ilyenkor. Felrángatta a félig alvó Narutót, nagy meglepődésére elkezdte lerángatni a felsőjét.

- Na, de Sakura-chan… Nekem van barátnőm – motyogta lassan. Sakura csak megforgatta a szemét, majd betuszkolta a fürdőszobába, egyenesen a zuhany alá. Megnyitotta a csapot, amiből jéghideg víz folyt. Naruto meglepetten nyitotta tágra a szemeit, de láthatóan jó hatással volt rá a víz.

- Magadra hagylak… Zuhanyozz le, aztán jön Sasuke is… - sóhajtott Sakura, majd becsukta az ajtót. Naruto a helyzethez képest hamar elkészült. Mikor kijött Sakura a nyitott erkélyajtóban állt. – Sasuke menjünk! – mondta, majd felrángatta a fiút az ágyról. – Naruto te menj a kocsiba. Naruto úgy ahogy volt elindult az ajtó felé. Sakura felsóhajtott, visszaültette Sasukét, majd pár cuccot dobott a fiú kezébe. – Legalább még ezt vedd fel! – Naruto kissé inogva ment vissza a fürdőbe, majd pizsamában jelent meg ismét. Halkan jó éjt motyogott, majd kilépett a szobából.

- Akkor menjünk! – kezdett bele Sakura a félbeszakított Sasuke kijózanítása feladathoz. – Minek ittál te ennyit? – kérdezte meg halkan, mikor becsukta az ajtót maga után.

- Miattad! – üvöltötte el magát Sasuke. Sakura meglepetten pislogott. – Nem értelek – fogta visszább a hangját. – Miért nem tudjuk megpróbálni? – A nyelve nehézkesen, és lassan forgott.

- Nem vagy józan… - válaszolta Sakura. – És amúgy is elég jól érezted magad a pincérnővel… - mondta kissé sértődötten, majd elkezdte lerángatni Sasuke felsőjét. A fiú eléggé instabil volt, mert amint Sakura elengedte nekidőlt a falnak. Miután sikeresen lekerült a felső Sakura beállította a fiút a zuhany alá. Mikor magára akarta hagyni, az rögtön összecsuklott. – Ez így nem jó… - motyogta, majd ledobta a cipőjét, és beállt az Uchiha mellé. Megnyitott a csapot, amiből jeges cseppek hullottak alá. Sasuke fekete tincsei hamar nedvesen tapadtak az arcához, míg Sakura szőke tincsei fokozatosan visszanyerték az eredeti színüket. 

- Csak azért csókoltam meg… - mondta lassan Sasuke, miközben egyik karjával Sakurán támaszkodott. – És azért flörtöltem vele, mert reméltem rájössz, hogy mennyire szeretsz… - Sakura meglepetten nézett a fiúra. Látszott rajta, hogy nem józan, de a mondatainak súlya volt. – Szeretlek! – mondta Sasuke, majd megtántorodott, így Sakura a csempének ütközött, míg az Uchiha magához ölelte. Állát a lány feje búbján pihentette. Sakura elpirulva jött rá, hogy ő egy félmeztelen Uchihát ölelget. Sasuke pár pillanat múlva hátrébb lépett, így Sakura végignézhette meztelen felsőtestét, az összes izmot, illetve az apró gyémántokat, melyek szikrázva gurultak le mellkasáról. A lány érezte, ahogy elönti egy furcsa forróság. Sasuke megtámasztotta magát Sakura feje mellett, így arcuk egy vonalba került. Sasuke belenézett a smaragdokba, melyek riadtan csillogtak. Kissé lejjebb hajolt, így a lány meztelen vállához ért az ajka, és lassan, idegtépő lassúsággal húzta végig ajkát a lány kulcscsontján. Sakura szívverése felgyorsult, fejében ezernyi gondolat száguldozott. Mit tegyen? Vessen véget, vagy ne? Sasuke ajkai elértek a lány másik vállához, majd lassan újabb felfedező útra indultak a lány nyakánál. Lassan elértek az arcához, amihez a rózsaszín tincsek szorosan tapadtak. Az ajkait lassan közelítette a lány ajkaihoz, mikor a lány megszólalt.

- Sasuke… ne… - de nem bírta befejezni, mert Sasuke lecsapott ajkaira. Alig egy pillanat alatt elfelejtette Sakura, hogy mit akart mondani. A csók mindent elfelejtetett vele, egyszerűen visszacsókolt. Élvezte Sasuke ajkainak puhaságát, édes ízét. Szorosan a nyaka köré fonta karjait, egyik kezével a fiú nedves tincseivel játszott. Sasuke szorosan magához húzta a lányt, és beletúrt a hajába, ezzel még közelebb vonva magához. Másik keze lassan csúszott le a lány derekáig, ahol a felsője alja volt. Sakura úgy érezte, mintha fel akarná húzni, de a fiú keze tovább csúszott, le egészen Sakura térdéig. Kezét ügyesen a hajlatba csúsztatta, majd felvonta csípőjéig a lány lábát. A smaragdszemű rögtön értette a célzást, majd a másik lábát is a fiú csípője köré vonta. A csók nem szakadt megy egy pillanatra sem, csak egyre mélyült. Sasuke ügyesen elzárta a zuhanyt, majd kissé imbolyogva az ágyig vitte a lányt. Lassan dőlt előre, miközben Sakura akár egy kismajom csüngött a nyakán. Mikor megérezte a hátával a takarót nem szorította olyan erővel a fiú nyakát. Sasuke kezével feltérképezte a lány testét, majd kitapogatta a pólója alját, és ügyesen elkezdte felfele húzni. Míg lekerült Sakuráról a felső egy apró másodpercre megszakadt a csók, de szinte rögtön jött a folytatás. Hosszú percekig csak falták egymást, mintha a vég bármelyik pillanatban bekövetkezhetne. Sakura beleharapott a fiú alsó ajkába, aki erre halkan felnyögött, majd a lány nyakát kezdte csókolgatni. Sakura lihegve túrt bele a fekete hajkoronába, majd vadul húzta ismét az ajkaihoz. Sasuke mosolyogva viszonozta a csókot, de ismét elhagyta a lány ajkait, és forró csókokkal borította be a lány nyakát, majd egyre haladt lejjebb, míg végül a hasához ért. Sakura ezalatt még mindig a fekete tincsekkel játszott, ám mikor Sasuke egyik kezével a lány nadrágjával kezdett babrálni, megálljt parancsolt.

- Ne… - suttogta halkan, mire az Uchiha az arcára pillantott. Sasuke arcán furcsa kifejezés suhant át, de nem volt egyáltalán dühös, sem csalódott. 

- Jobb is így – mondta az Uchiha, majd egy csókot lehelt Sakura ajkaira, és mellé feküdt. A percek lassan peregtek, de kellett egy kis idő Sakurának mire feldolgozta a történteket. Sasuke mindvégig figyelte a lány arckifejezését, így rögtön látta az arcán, amit gondol.

- Vége a faladnak… - suttogta Sasuke. – Csak azt nem értem mikor jössz rá – itt a homlokára mutatott -, hogy soha nem tudod legyőzni – itt a szívére mutatott. – A két kívánságod nem fér össze, de remélem, hamar ráébredsz, hogy neki van igaza. – Mutató ujja még mindig a szívére mutatott. Sakura felsóhajtott. Tudta, hogy igaza van a fiúnak. A szíve és az esze nem tudott közös megállapodásra jutni. Míg az egyik azt diktálta, hogy véghez kell vinnie a küldetést, minden érzelem nélkül, és minden akadályt le kell győznie, addig a másik csak azt szajkózta, hogy felejtsen el mindent, és hagyatkozzon az érzelmeire.

- Kéne egy száraz takaró… - mondta Sakura, mikor felült és végigmérte az ágy állapotát. Sasuke nem várt sokáig, rögtön tárcsázta a recepciót, és akadozó nyelvvel elmondta, mit is szeretne.

- Egy lepedő… Nem! Egy takarót kérek… a… - itt kérdőn pillantott Sakurára, aki mosolyogva kivette a kezéből a telefont, majd elmondta melyik szobába, és mit hozzanak.

- Elmegyek lezuhanyozni, te majd beengeded a szobalányt, és nem ülsz a száraz takaróra! – Azzal felvett pár cuccot a bőröndjéből, majd belépett a fürdőbe. Sasuke derekasan helyt állt a szobalánnyal szemben. A nagy próbát kiállta, miszerint beengedte a szobába, odaadta neki a vizes takarót, és a szárazat az ágyra dobta. Ezalatt Sakura sikeresen végzett a zuhanyzással. 

- Mehetsz – mondta halkan, majd leült az ágyra. Míg Sasuke a fürdőben volt, Sakura az estét mérlegelte. Nem gondolta volna, hogy egy részeg Sasuke, aki bevallja az érzéseit ilyen hatással lesz rá. Egy csók, és minden apró darabokra tört, minden, amit ellene állított fel. Nem tudta mi lesz eztán, csak abban volt biztos, hogy megpróbálja távol tartani magát a fiútól (annyira amennyire lehet). Mire megszületett az elhatározása, Sasuke is végzett a zuhanyozással. 

- Mire jutottál? – kérdezte már-már józanul. Sakura meglepetten nézett a fiúra. – Mi lesz ezután… velünk? – magyarázta az Uchiha.

- Semmire… - válaszolt lassan Sakura. Sasuke levetette magát az ágyra, és fáradtan húzta magához a lányt.

- Majd holnap kitalálod – suttogta a lány hajába. – Remélem, te nyersz! – bökte meg a hátánál Sakurát.

- Miért akarod ennyire, hogy a szívem kerekedjen felül? – fordult szembe Sasukéval. – Biztos találnál, egy egyszerűbb… - A fiú rátapasztotta az ujját a lány ajakira.

- Találnék… - értett egyet Sasuke. – Biztos találnék olyan lányt, aki szeretne… De olyat nem találnék, akit én is szeretek… Na, de aludjunk! – vette el ujját, mire Sakura elmosolyodott.

- Aludjunk… - egyezett bele Sakura, majd kényelmesen fészkelődött a fiú karjaiban. Először megpróbált elhúzódni a fiútól, de ő nem engedte eltávolodni.

- Csak egy kis ráhatás… - mondta Sasuke. Sakura nem válaszolt csak lehunyta a szemeit.