Nem volt ez a nap sem másabb, mint a többi. Meleg volt, ahogyan az a nyár közepén a megszokott volt. Egy közeli erdő a küldetést végző ninják csatazajától volt hangos. Napokkal ezelőtt jelentést kaptak, hogy ellenséges szándékú, S-osztályú bűnözők ólálkodnak a környéken. Erre a küldetésre mentünk el mi, a falu három legjobb ninjája: Naruto Uzumaki, a falu hőse, Sasuke Uchiha, a bűnözőből lett jounin, valamint Sakura Haruno, a hírhedt kunoichi. Nem vagyok egoista, nem szoktam fényezni magam, csak hát én is hallottam a pletykákat saját magamról. Ja, igen, elfelejtettem bemutatkozni. A hajdani hetes csapat egyetlen női tagja vagyok, Haruno Sakura. Tehát ott tartottam, hogy éppen küldetést teljesítek két régi és a két új csapattársammal. Rengeteg megpróbáltatáson kellett keresztülmennie a csapatunknak, de végre, huszonegy éves fejjel csak megkomolyodtunk, és mindenki visszatalált az otthonába. Igen, itt a drága Sasukénkra gondolok, aki anno megtébolyodott, és kitalálta, hogy ő bosszút forral, és be is teljesíti. Amint végrehajtotta az egyiket, konkrétan a bátyja megölését, nem volt elég, jött a következő, vagyis a drága falunk, Konoha. Szerencsére a háborúnak volt akkora hordereje, hogy kitisztítsa az agyát, és nem utolsó sorban: eljegyzett engem. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy én lehetek az a bizonyos Uchiha asszony, aki az ő ágyát fogja melegíteni minden este, és főz, mos rá. Utóbbi kettőt először normálisan meg kellene tanulnom, de ez ugyebár a híres okostojásnak nem lesz nehéz. Na, meg persze szereti, ahogyan azt egy feleségnek kell.
Nézzenek oda, megint elterelődtem a gondolataim tengerében, miközben épp jégszobrot kellene csinálnom egy nem éppen jó szándékkal közeledő alakból. Másik dolog: egy Jég országbeli támadás során a szívemet eltalálta egy jégszilánk, ezáltal hatalmamban áll irányítani a jeget. Ez tekinthető lenne egy egyfajta kombinációnak a szél és a víz keverésével, de tudtommal Hakun kívül senki nem használta. A lényeg, hogy több, mint két éve történt a dolog, és amíg kezdetben egyszerűen és könnyen ment a kontrollálás, manapság eléggé túlnő rajtam a dolog. Edzésekkel próbálom megtanulni egyre jobban és jobban irányítani, de ugye senki se tud segíteni a faluban, mivel szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre, én vagyok az egyetlen. Persze, miért ne?
Ennyi gondolati szájjártatás közben kicsit nehezebben bár, de mégis végrehajtottuk a küldetést. Bár ez nem is volt kérdés. Aj, már megint a fényezés. Le kellene szoknom róla. Még a végén rossz pletykák is keringeni fognak rólam.
A hokage rezidenciája felé cammogva kiveséztük az alig pár perccel ezelőtt történt akció részleteit.
- Ne vedd sértésnek, drága Sakura, de ha szépen megkérlek, akkor tudnál picit jobban vigyázni azokkal a jégszilánkokkal? Az én hajamban nem nézne ki olyan szépen az az ősz tincs, mint a tiédben és a szemöldököm is egyformán néz ki jól – nevetett a végén, de azonnal meg is bánta, ugyanis nagyon jól tudta, hogy nem a szívem csücske az a tény, hogy a rózsaszín hajkoronámat egy koromhoz nem éppen illő, ősz hajtincs díszíti és az egyik szemöldököm sem a régi már, hála a jégszilánkos incidensnek.
- Ne haragudj, máskor próbálok jobban odafigyelni – sütöttem le a tekintetemet, mert tényleg nem állna szándékomban másokat bántani, főleg nem Narutót, aki olyan nekem, mint a testvérem.
- Naruto. Nyugszik. – Puha csókot éreztem a fejem tetején, melyet nem bírtam ki mosoly nélkül, és egy igazi csókkal köszöntem meg a kedves gesztust.
- Tudod, hogy sosem sérteném meg az én egyetlen Sakurámat – próbált a szőkeség elérni a karjaival, csak éppen azt nem kalkulálta bele, hogy a leendő férjem a védelmemre kel, és megóv a rám váró történésektől.
- Még el se vetted feleségül, de úgy óvod, mintha már a gyerekeddel lenne várandós – poénkodott a szőke, persze a dicsekvés is felfedezhető volt a mondatában, de erre csak egy rövid, tömör, de annál jelentőségteljesebb választ kapott.
- Még nem. – Ezt szintén nem tudtam nevetés nélkül hagyni.
Lassan, de biztosan odaértünk a mesterem irodája elé, és udvarias kopogás után be is léptünk. Sasuke, a közeljövőben kinevezendő anbu egyik kapitánya tesz hivatalos jelentést a történtekről.
- Jelentem, hokage asszony… – Itt félbeszakította valaki egy nem éppen odaillő szócskával,
- … banya. – Egy tarkón csapással le is állítottam, majd a biccentésemet követően a jelentés folytatódott. A nézésből tudni lehetett, hogy ez itt és most nem fog lezáratlan maradni, lesz még ennek böjtje, melynek hatására hatalmas vigyor terpeszkedett a fogadott bátyám arcán.
- A küldetést teljesítettük, a kijelölt személyeket maradéktalanul elfogtuk, majd a börtönben elhelyezve őket lezártnak nyilvánítottam a megbízást – fejezte be mondandóját.
- Köszönöm, Sasuke. A béreteket természetesen megkapjátok. Elmehetnek.
Éppen megéreztem Sasuke karját a derekamon, amint meghallottam a mesteremet.
- Sakura, veled még váltanék néhány szót. – A parancsot követően a vőlegényem rám nézett egy egyértelmű pillantással, melyet meg is értettem. „Kint megvárlak.”
- Ahogy parancsolja, mester – feleltem tisztelettudóan.
- Nem volt semmilyen komplikáció a küldetés során? – kérdezte aggódó tekintettel.
- Nem, minden rendben volt – füllentem.
- Ennek örülök, ezek szerint jól haladsz – nyújtott át nekem mosolyogva egy csomagot. – Shizune küldi. Az egyik betegednek érkezett gyógyszer van benne, amit rendkívül gyorsan rendeltettél. – Átvettem a csomagot.
- Köszönöm, már ideje volt – mosolyodtam el, ám ez nem tartott sokáig.
Megláttam a mesterem rémült arckifejezését. Nem értettem, mit látott. A csomagot nézte a kezemben. Értetlenül néztem le én is oda, ahol mintha szellemet látott volna. Abban a pillanatban úgy megijedtem, hogy azt hittem, elejtem a dobozt. Furán hangzik, de inkább ejtettem volna el, minthogy azt lássam, amit. Ugyanis a kezemben megfagyott a doboz, és nem tudtam elengedni. Ekkor fagyott le a mosoly az arcomról, és inkább kétségbeesett voltam, mintsem hírhedt, ahogyan a pletykákban lehetett hallani, s közben a szívemen ül a jég.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon jó hamar legyen folytatása kíváncsi vagyok mi fog történi ezután. :D