Sakura még mindig idegesen térdelt a homokban, mire Sasuke összeszedte magát és mellé lépett. Naruto hasonlóképp cselekedett, hisz most ő volt a „rendező”.

- Hime, nyugodj meg! – szólította föl a szöszi. Sakura smaragdjai kétségbeesetten villantak. – Menni fog! Csak higgy magadban! Játszd el, mintha totál belezúgtál volna, éld át a szenvedélyt! – Sakura erre csak makacsul megrázta a fejét.

- Pedig muszáj lesz, mert most egy tangót fogunk gyakorolni, és oda kell a szenvedély… - motyogta Sasuke. Sakura felsóhajtott, majd nekiláttak a tangó próbájának. Igazán sok utasítással látta el Naruto a táncosokat, most szenvedélyesebben, most közelebb. Sakura egy kicsit érzékiebben, légy kicsit hűvös, de eközben szenvedélyes. Vagy a mozdulatokban is sok ötletet adott például: Sakura most dőlj hátra míg Sasuke tart, illetve Sasuke egy határozott mozdulattal állítsd meg, vedd át az irányítást. Egy egész délután eltelt azzal, hogy a parton gyakoroltak, míg Naruto hasznos, vagy kevésbé hasznos tanácsokkal látta el Sakurát és Sasukét. A két szereplő pedig kissé mereven játszotta a szerelmet. Naruto meg is említette, hogy engedjék el magukat, de nem sokat segített ez a pár szó. A gyakorlás nem sok eredménnyel zárult, talán annyival hogy kiismerték a zene ritmusát, ütemváltását és hajlításait, ahol lehet játszani.

- Mára elég ennyi! – mondta Sakura, mikor véget ért a tangó szám. Sasuke egyetértően bólintott, mire Naruto nyújtózott egyet.

- Rendben, de holnap sokat kell még gyakorolnotok! – szólt szigorúan.

- Neked is kell egy bemutatót tartanod! – vágott vissza Sakura, mire Naruto meglepetten pislogott.

- Miről, vagy miért? – kérdezte értetlenül.

- A te feladatod fontosabb, mint a mienk, így nem bánnánk, ha valamit megszereznél egy szobából, vagy a recepcióról észrevétlenül, ezzel bebizonyítva, hogy menni fog! – válaszolt a lány, miközben már a kocsinál álltak, és a cuccokat tették be a csomagtartóba. A szöszi némán bólintott, majd beültek a kocsiba. Sasuke vezetett, így viszonylag hamar elértek a hotelba. A szobába érve Naruto fáradtan terült el az ágyon, mire Sakura értetlenkedve húzta fel szemöldökét. – Hisz nem is csinált semmit! – gondolta. Fáradtan lépett az erkélyajtóhoz, és szélesre tárta, ezzel friss és hűvös levegőt engedve a szobába. Lassan fordult meg, és egy telefonon csüngő Sasukéval találta szembe magát, aki őt bámulja, miközben félhangosan magyarázza a telefonba, hogy hozzák a vacsorát. Sakura gyorsan elkapta a tekintetét, és kicsit zavartan ült le Naruto mellé az ágyra. A fiú kíváncsian nézett rá, de ő úgy tett, mint aki nem vette észre.

- Mindjárt hozzák a vacsorát – mondta csendesen Sasuke. – Addig én elmegyek, lezuhanyozom, hisz ma én alszom a kocsiban… - Azzal gyorsan összeszedte a cuccait, majd halk koppanással csukta be maga mögött az ajtót. Csak pár perce lehetett bent, mikor kopogtattak. Sakua fáradtan lépett az ajtóhoz, majd nagyra tárta.

- Meghoztam a vacsorát – motyogta egy zavarban lévő szobalány. 

- Köszönjük – válaszolt Sakura, majd beinvitálta a szobalányt, és megmutatta hova tegye az ételt. Már csak pár pohár volt hátra, mikor Sasuke kilépett a fürdőből egy szál törölközőben, míg a másik törölközővel haját törölte. A szobalány és Sakura ámulva nézett rá, ám a fekete hajú félénk lány kezéből kicsúszott egy pohár, ami hangos csörömpöléssel robbant millió szilánkra. A lány elpirulva, és idegesen kezdte összeszedegetni az üvegszilánkokat, majd Sakura is segíteni kezdett. Ám a két lány akkor lepődött meg a legjobban, mikor egy nagy fehér kéz söpörte arrébb, a vékony ujjakat.

- Ezt inkább összeseperni kéne – mondta Sasuke, mire a szobalány csak egy halk igent motyogott, majd elrohant egy seprűért. Sakura még mindig ott gubbasztott az összetört pohár darabkái mellett, mikor elvesztette az egyensúlyát, és beletenyerelt a földön heverő üvegtörmelékbe. Hangosan felszisszent, majd egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezét, felegyenesedett, és hátrébb lépett. Sasuke az ajtófélfának támaszkodva nézte a lányt, majd felsóhajtott.

- Istenem – motyogta, majd egy kis táskát vett elő a csomagjából. Ez alatt a szobalány is visszaért, és meglepetten bámult az üvegszilánkok közt fellelhető pár csepp vérre. Sasuke nem törődött a kíváncsi pillantásokkal, csak elővett egy adag kötszert. 

- Várj! – szólt rá Sakura. – Van benne pár szilánk… - mondta idegesen. Sasuke megfogta a lány kezét, majd óvatosan megvizsgálta. Visszalépett a kistáskájához, miközben nem engedte el a lány kezét. A táskából előhúzott egy csipeszt, majd óvatosan kiszedegette az üvegszilánkokat, amelyek halk csörömpöléssel pattogtak a padlón. A szobalány gyorsan felseperte a pár darabot, miközben Sasuke bekötötte Sakura kezét.

- Elnézést! – szólalt meg a szobalány. – Máris hozok egy új poharat!

- Semmi baj, más is hibázhat – mosolygott rá kedvesen Naruto. Sasuke mikor végzett Sakura sebeinek ellátásával kicsit közelebb lépett, és a fülébe suttogta.

- Vasárnap estig hozd rendbe, nem nézne ki túl esztétikusan, ha egy kötés lenne a kezeden, a versenyen… - mondta egyszerűen, majd visszasétált a fürdőbe. Sakura dühösen elkezdett hápogni. 

- Ez hülyének néz? Szerinte nem jöttem rá magamtól? – dühöngött halkan. A szobalány ez alatt meghozta a poharat, majd ki is lépett a szobából. Ahogy becsukódott az ajtó, Sakura lerángatta kezéről a kötést, és nekilátott a gyógyításnak. Mire Sasuke végre ruhában lépett ki a fürdőszobából, Sakura majdnem végzett.

- Akkor együnk! – mondta vidáman Naruto, és az asztalhoz telepedett. Sasuke és Sakura követte a példáját. A vacsora ismét finom volt, mint ahogy ezt már megszokták, igaz most éhesebbek is voltak a próba miatt. A vacsora után Sasuke egy könyvvel a kezében, jó éjt kívánva hagyta magára két csapattársát. Sakura ezután elment zuhanyozni, míg Naruto továbbra is eszegetett. Mire Sakura végzett, addigra a mi haspókunk is durranásig ette magát, így nehézkesen, de ő is elvonult fürdeni. 

- Ez jól esett! – lépett ki vigyorogva a fürdőszobából, mire a lány halványan rá mosolygott. – Sakura… - lépett közelebb, majd ő is elterült az ágyon a lány mellett. – Mondd csak, közted és Sasuke közt… Van valami? – kérdezte kissé habozva.

- Nincs – szaladt ki a száján kissé élesen. – Miért? – tette hozzá nyugodtabban.

- Csak mert a próbán… Annyira visszafogtátok magatokat. Rossz volt nézni, látszott, hogy tudnál sokkal élet hűbben játszani, de nem akarsz, nem mersz. És Sasukén is látszott, hogy nem akar mindent beleadni… Aztán most is… a szobalányt még megértem, hogy elámult egy félmeztelen Sasukén, de te is. És mikor elvágtad a kezed, meglepően segítőkész volt… Miért? – Sakurának nehezére esett végighallgatni ezt a hibátlan ténymegállapítást.

- Biztos csak képzelődtél – kezdett el nevetni. – Visszafogni? Jaaj Naruto, nincs köztünk semmi, és ami nincs, azt nem lehet visszafogni. És szerintem te is segítettél volna nem? – viccelte el a dolgot Sakura, mire Naruto kissé megingott a maga igazában.

- Igazán? – Sakura elérte a célját, sikeresen elbizonytalanította a fiút.

- Igazán! – válaszolt szemrebbenés nélkül Sakura. Naruto láthatóan megingott, és kezdett hinni Sakurának. – Na, de aludjunk, hisz holnap neked kell bemutatnod, hogy mit tudsz. – Azzal Sakura lekapcsolta a lámpát, és bebújt az ágyba. Naruto egész közel húzódott hozzá, de ez nem zavarta a lányt. Csak olyan érzést váltott ki belőle, mintha Hinatával kéne egy takarón osztoznia.

Eközben Sasuke a kocsi hátsó ülésén fészkelődött, és a kivitt könyvet próbálta olvasni, de nem akart sikerülni. Már két órája csak ült a hátsó ülésen ölében a takaróval, és ugyanazt az oldalt bámulta, ahol már jó pár hete abbahagyta az olvasást. Gondolatai egészen máshol jártak, nem bírt a könyvvel foglalkozni.

- Miért kell ennyire megbonyolítani az életet? – kérdezte inkább csak magától, de rögtön tudta, hogy a válasz nem fog az égből pottyanni. – Sakura ridegen és a legkevesebb szenvedéllyel táncolta a két táncot. Miért? Ennyire elszúrtam ma reggel? Vagy pont az ellenkezője? De hallottam, hogy ver a szíve, mint egy kismadár egy túl szűk kalitkában. Riadtan és hevesen. – Sasuke halkan gondolkodott, és mérlegelt magában, de nem jutott sokkal előrébb. A végén már arra is következtetett, hogy Naruto miatt volt ilyen feszült a lány. - Talán holnap… - sóhajtott, majd elterült a hátsó ülésen, amit nem neki találtak ki, de ha összehúzta magát pont elfért. Agyában még felütötte fejét egy kis hangocska, hogy Narutóval van éppen fent a szobában, aminek hatására a féltékenység szikrája fellobbant benne. Idegesen gyűrögette a takaró sarkát, majd pár érvvel mint: Hinata és Naruto egy pár, sikerült meggyőznie magát. Az agya még sokáig Sakurán, és a mondatain kattogott, majd egyszer csak sikerült elaludnia. 



A nap lágy sugarakkal világított be az ablakon, miközben vörösre festette a tengert, a házakat, a fák még csupasz ágait, és az útjába akadó összes tárgyat. Ismét egy szép napra virradt Ota városban. A reggeli nyüzsgés ma nem volt jelen, mivel szombaton sokaknak szerencsére nem kell dolgozni. Sakura nagyot nyújtózkodva ébredt fel, és álmosan dörzsölte meg szemeit. Naruto halkan hortyogott mellette, miközben az összes takarót magára húzta. – Akkor ezért fáztam – motyogta halkan, hogy Naruto biztos ne ébredjen fel. Óvatosan kimászott az ágyból, és megkereste a telefonját, hogy legalább az időt megnézhesse. Reggel fél nyolc, ami nem is olyan rossz. A tegnapihoz képest egyenesen elismerésre méltó. Álmosan nyitotta ki bőröndjét, és halkan elkezdett motoszkálni benne. Mivel erre a napra nem terveztek semmi extrát, simán egy kényelmes melegítőt, és egy topot vett elő, ami a próbán megfelelő lesz. Halkan keresgélt, de Naruto nem ébredt fel rá. Miután elővett mindent, amire szüksége lesz visszacsukta a bőröndjét és törökülésbe ereszkedett. Nem akarózott neki felállni, sokkal egyszerűbb volt csak ülni, és bámulni maga elé. Halk kattanásra lett figyelmes, majd az ajtó lassan kinyílt és egy nyúzott Sasukéval találta szemben magát. Haja kócosan meredezett szanaszét a feje tetején, arca kissé elcsigázott volt, és két halvány karika a szeme alatt arról árulkodott, hogy nem aludt valami jól.

- Jó reggelt! – suttogta Sakura, majd felállt, összeszedte a ruháját, és a fürdő felé vette az irányt. A reggeli készülődéssel hamar elkészült, a hajával most nem babrált csak egyszerűen összefogta. Mikor kilépett meglepetten vette észre, hogy már Sasuke is átöltözött egy melegítőbe és egy pólóba. Naruto természetesen még mindig húzta a lóbőrt, de Sasuke nem foglalkozva vele leült az ágy szélére, felevette a kagylót és a recepciót tárcsázta. Csak azért is hangosabban beszélt az átlagosnál, és úgy kérte a reggelit. Természetesen a fiú szeme a reggeli szónál kipattant és Sasukéra pillantott.

- Mindjárt hozzák a reggelit – mondta miután letette a telefont. Naruto, mint akit ágyúból lőttek ki berohant a fürdőszobába, átöltözött, majd úgy várta a reggelit. Sasuke csak felsőbbrendűen megrázta a fejét, majd ő is belépett a fürdőszobába, hogy megfésülködjön. Mire ő is végzett megérkezett a reggeli, amit Naruto teljes erőbedobással pusztított, mint valami sáska.

- A végén megfulladsz! – szólt rá Sakura, de Narutót ez cseppet sem érdekelte. A reggeli után jött a kis megbeszélés, hogy mit hogy csinálnak. 

- Arra gondoltam – kezdett bele Sakura -, hogy Naruto ma megmutatja milyen ügyes és megszerez valamit a recepcióról. Mert ha innen sikerül észrevétlenül valamit megszereznie, akkor holnap este sem lesz különösebben nehéz feladata. Erre kap egy délelőttöt. Ez alatt mi gyakoroljuk a táncokat, délután pedig turistákhoz méltón elmegyünk szuveníreket venni…

- Ez jó ötlet. Narutót teszteljük, mivel itt sok ember megfordul, nehezebb dolga lesz. De mit hozzon el? – töprengett Sasuke.

- Tudom már! – csapta össze két tenyerét. – A kis csengőt, amit a türelmetlen vendégek szoktak csapkodni! – Naruto kezdett elfehéredni…

- Ti ezt komolyan gondoljátok… ugye? – kérdezte kissé riadtan.

- Persze, hogy komolyan! – válaszolt Sakura. Ezzel megmutathatod, hogy bízhatunk benned. Mert ha ez nem megy, akkor be kell törnünk a városházára…

- De miért nem tudunk bemenni? – kérdezte értetlenül Naruto. – Úgyis annyi ember lesz ott, nem lesz nehéz észrevétlenül besurranni…

- Nem olvastad végig a plakátot mi? – kérdezte Sasuke szúrósan. – Apró betűvel oda volt írva, hogy belépés csak a verseny résztvevőinek, illetve a meghívott vendégeknek.

- És akkor én, hogy megyek be? – kérdezte értetlenkedve.

- Te vagy az edzőnk! – válaszolt nyugodtan Sakura. Naruto arcán a zavar megszűnt, és rögtön (alig fél perc alatt) megértett mindent.

- Hát jó – sóhajtott Naruto, majd elindult az ajtó felé. – Akkor elhozom nektek azt a csengőt… - azzal kilépett az ajtón, majd halkan becsukta maga mögött. A lépteit pár másodpercig még lehetett hallani, majd csak a folyosóról beszűrődő beszélgetés, vagy más hangokat lehetett hallani. Sakura és Sasuke némán állt, és tekintetük még mindig az ajtón volt.

- Akkor mi is kezdhetünk nem? – kérdezte Sasuke megtörve a csendet.

- Nem ártana… - sóhajtott Sakura. Azzal elővette a cd lejátszót, és elindította a rumba zenét. – Szerintem előbb tervezzük meg a koreográfiát – vetette fel az ötletet.

- Igazad van – mondta Sasuke, majd csak némán elkezdték hallgatni a számot. Sakura pár lépést tett csukott szemmel. Egyre jobban beleélte magát, és táncolt egyedül, miközben Sasuke figyelte és memorizálta a Sakura által eddig kitalált egyszemélyes koreográfiát. Nem volt túl összetett, mégis bonyolultnak hatott a Sakura által lépett lépések sorozata. Sasuke alig másfél perc után érezte Sakura koreográfiájának lényegét, majd elkapta a kezét, és együtt kezdtek táncolni.

- Itt forgatás – motyogta Sakura, mire a fiú készségesen forgatta meg a lányt. A további lépéseknél nem kellett Sakurának szólnia, hogy most milyen lépés jön. Sasuke nagyjából előre érezte a lépéseket. A szám végén Sakura apró mosollyal nézett a fiúra. – Fog ez menni – mondta boldogan. 

- Nem lesz rossz, de kell még pár lépés, ami kiadja, hogy ez egy rumba – mondta Sasuke. Sakura felsóhajtott.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani!