Tamaki, mi történt bent? Nem nevezhettek a versenyre? – kérdezte komolyan Naruto. Nem hitt Sakurának, főleg azért, mert olyan sápadt volt, mint a fal.

- De… Nevezhetünk csak a két tánc, amit táncolnunk kell… Tangó, és rumba… Mikor meghallotta a két tánc nevét, elfehéredett – mondta Sasuke az igazsághoz híven.

- És ez a baj? – kérdezte Naruto kíváncsi tekintettel.

- Csak a régi emlékek – fogalmazott kissé ködösen Sakura, mire Sasuke ónixa fájdalmasan megcsillant. – De menjük piknikezni! – Azzal, nagy hévvel megindult a lépcső felé és a két fiú meglepetten rohant utána. – Arra gondoltam, hogy vehetnénk valahol egy plédet, amire leülhetünk, és ha már valami szupermarketbe megyünk, akkor pár gyümölcsöt, rágcsát, és valamit inni is vehetnénk. Aztán elmehetünk a tengerpartra és megbeszéljük hogyan tovább.

A két fiú némán bólintott és követte a határozott lányt. A kocsit most Sasuke vezette, nem hagyta Sakurára az átélt sokk miatt.

- De tudok vezetni! – dühöngött Sakura az autó mellett.

- Tudom, hogy tudsz, de attól most vezethetek én, nem? – kérdezte meg a fiú kissé idegesen.

- Vezethetsz… - sóhajtott a lány, majd behuppant az anyósülésre. – Csak ne úgy, mint legutoljára! – mondta szigorúan. Erre Sasuke csak megrázta a fejét, majd puhán indított és normál tempóban besorolt. Sakura figyelmesen nézte az utcákat és remélte, hogy hamar találnak egy szupermarketet, mivel már elég régen eljöttek és a kis csapat kezdett éhes lenni. Szerencséjük volt, mert alig tíz perc után találtak egy hatalmas szupermarketet.

- Kajaa! – kiáltott Naruto, mikor Sasuke sikeresen betolatott két autó közé. – Mindjárt éhen halok! – sóhajtott a szőke, miközben nehézkesen kikecmergett a kocsiból.

- Azt látom – vetette oda foghegyről Sasuke, mire Naruto felhúzta az orrát.

- Ne kekeckedj már, Tamaki! – szólt megrovón Sakura. Naruto erre úgy reagált, mint egy ovis. Kinyújtotta a nyelvét és gyorsan Sakura mellé lépett. Sasuke csak egyszerűen megforgatta a szemeit és valami olyat motyogott, hogy: miért engem ver a sors? Ezt csak Sakura hallotta fél füllel és egy apró mosoly jelent meg az arcán. A szupermarket hatalmas volt és polcain tömött sorokban sorakoztak az áruk. Sakura tolta a kocsit, míg Naruto szinte rohant a felé a sor felé, ahol az instant rament tárolják. A bevásárlás viszonylag gördülékenyen ment. Hamar találtak egy megfelelő takarót, Sakura vett pár gyümölcsöt, Naruto vagy hatféle ramennel tért vissza. Sasuke eközben egyik kezében egy cd lejátszóval flangált, míg másik kezében pár csomag rágcsát szorongatott.

- Ez minek? – kérdezte Naruto a cd lejátszóra bökve.

- Valamivel gyakorolnunk kell… - sóhajtott az Uchiha, majd pár üveg ásványvizet tett a kocsiba. – Minden megvan, nem? – nézett végig a bevásárló kocsin.

- De – bólintott Sakura. – Menjünk fizetni! – majd a legközelebbi kaszánál álló sorhoz lépett. Hamar sorra kerültek, a fizetés is könnyen és gyorsan ment. A kocsi csomagtartójába gyorsan bedobáltak mindent, míg Naruto elindult, hogy a helyére vigye bevásárlókocsit.

- Ez a táncverseny… neked is az a terved, mint nekem? – kérdezte kissé riadtan Sakura.

- Ha Takeshire gondolsz, akkor nagyjából igen… - mosolyodott el sejtelmesen Sasuke.


A tengerpartra érve hihetetlenül jó idő volt. Sakura meglepődve gondolta végig, hogy pár napja még hó volt, most meg már majdnem olyan meleg van, mintha nyár lenne. A hó ritkán szokott Tokió közelében és környékén esni, de ha esik is, hamar elolvad, és a higanyszál gyorsan kúszik 15-20 fok környékére. Persze a mi turistáink nagyon is örültek a jó időnek, a napfénynek, a tenger kékjének, a lágy homoknak, ami halkan csikorgott cipőjük alatt. Nem sokat sétáltak, hanem mihamarabb kerestek egy árnyékos, mégis napos helyet ahova leteríthették a plédet, és nyugodtan leülhettek. Naruto első dolga természetesen az volt, hogy elővegye az instant ramenjét.

- Ugye tudod, hogy nincs nálunk forró víz… - kérdezte Sakura kissé meglepődve.

- Tudom, de láttam egy bódét, ahol valamit főznek… Hátha kapok egy kis forró vizet… - vigyorgott a szöszi, majd megfogta a kis ramenes dobozát, és mint egy kis gyerek, rohant a pár száz méterre lévő standhoz.

- Szerinted menni fog? – kérdezte Sakura, mikor Naruto után nézett.

- Tud komoly is lenni, főleg ha egy olyan fontos feladatot kap, mint amit adni készülünk neki… és még egy kis ötletem is van hozzá pluszba, ami segíthet, hogy nyugodtan lelépjünk – válaszolt higgadtan Sasuke, miközben az egyik zacskó ropit kibontotta. Hangosan zörgött, ahogy egy kis erő befektetéssel kinyitotta.

- Terv? Mégis micsoda? – nézett megdöbbenve Sakura.

- Karin, Jugo és Suigetsu… - mondta könnyedén, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Sakura gyorsan kapcsolt és elismerően csettintett.

- Van hozzá elég chakrája, és ha látja őket még egyszer, az alakváltoztatás is simán menni fog… Csak valahogy jobban örülnék, ha te vagy én is ott lennénk… - sóhajtott.

- Kapcsolatban leszünk – vont vállat Sasuke. – Úgy, mint legutóbb, csak ezúttal nekünk kell minden figyelmet elvonni.

- És neki kell tökéletesen végrehajtani a küldetést. Mikor mondjuk el neki? Gondolom nem sejt semmit… - Naruto még mindig a standnál állt és várta a vizet, miközben az eladó nénikével társalgott.

- Ha akarod, ma este elmondom neki, úgyis mi maradunk fent, te meg mész a kocsiba – vigyorodott el Sasuke.

- Jó, az úgy jó. Csak mindent magyarázz el neki aprólékosan, lassan, türelmesen! – Naruto épp végszóra érkezett, kezében a gőzölgő ramennel.

- Na, miről maradtam le? – kérdezte, majd mohón elkezdte enni az imádott rament. Sasuke és Sakura összenézett.

- Semmi különösről… - válaszolt Sakura. Majd vett a Sasuke által kibontott ropiból. Pár percig csendben eszegettek, ez alatt Sasuke és Sakura gondolatai száguldoztak.

- Holnap mit csinálunk? – kérdezte Naruto, miután sikeresen elpusztította a rament.

- Én arra gondoltam – kezdte Sasuke -, hogy elmehetnénk a versenyre ruhát venni… Aztán elkezdhetnénk gyakorolni is.

- Ez nem rossz, én is hasonlóan gondoltam – tette hozzá Sakura. – Cipőt meg ruhát, mert nekem semmi olyan ruhám nincs, ami akármelyik tánchoz jó lenne. Gondolom, neked sincs… - nézett Sasukére, aki csak apró fejrázással válaszolt. – Akkor a holnapi nap kipipálva és mit csinálunk szombaton? – kérdezte a lány, miközben egy elszabadult szőke tincset visszasimított a füle mögé.

- Elmehetnénk délelőtt várost nézni… És utána megint próba – mondta Naruto logikusan. – A próbát meg nem muszáj a hotelban tartani, kijöhetünk ide a partra is. Ha jól tudom, külön előny, ha mezítláb kezdenek gyakorolni és a homok valamiért még jó is… - Sakura kissé meglepetten pislogott, ennyi naprakész tervet Narutótól még nem hallott.

- Ez jó! – értett egyet Sasuke. – Látod, megmondtam… - fordult Sakura felé, aki csak bólintott. Ez alatt Naruto elővett még egy adag rament, majd felpattant és rohanás közben visszakiáltott, hogy mindjárt jön. A magára maradt két fiatal csendben ült és ropit ropogtatott.

- Érdekes lesz – mondta elmerengve, inkább csak magának Sasuke. – Két hihetetlenül érzelem dús tánc… Te meg én – itt Sakurára nézett. – Fog ez egyáltalán menni? – kérdezte halkan.

- Mennie kell, nincs olyan, hogy ne menjen. Muszáj lesz játszanunk… és egy Naruto klónnak velünk kéne maradnia a biztonság kedvéért. Ja és csak reméljük, hogy a virágboltból az a Zabuza meg Haku is a táncversenyt nézik…

- Menni fog – ejtette kissé ironikusan a szavakat. – Eljátsszuk? – szinte köpte ezt az egy szót. – Szóval neked semmit sem jelentett? – kérdezte dühösen. Sakura enyhén megremegett a hangsúly és a szavak hallatán, majd egy megfelelő választ keresett.

- Nem – suttogta, mire Sasuke idegesen markolta meg a takaró sarkát. Naruto pár pillanattal később érkezett, majd lehuppant a takaró egyik szélére.

- Mi ez a feszült hangulat? – kérdezte, miközben a második adag rament falatozta. A másik kettő nem válaszolt, csak elmélyülten a kék óceánt nézte. A nap lágy sugarai könnyedén táncoltak a hullámokon, miközben a szellő kecsesen keringett körülöttük. A szél a közelben lévő faágakat is lágyan megborzolta, pár fénysugár pedig sikeresen eljutott oda, ahol eddig árnyék uralkodott. Az óceán hullámai lágyan ölelték magukhoz a homokszemeket, melyekkel karöltve visszatáncoltak a megszokott helyükre.




- Na, én kész vagyok! – lépett ki Sakura a fürdőből. – Megyek is a kocsiba… Aztán – itt Sasukéra nézett – ne felejts ki semmit! – parancsolt rá. Sasuke bólintott, majd mielőtt Sakura kilépett volna még elvett egy almát a vacsorának hozott gyümölcsből. Sasuke és Naruto kissé kényelmetlenül érezte magát. Nem szóltak egymáshoz, csak némán lézengtek a szobában. A szőke mikor megunta a tétlenséget, felkapta a pizsamáját és elvonult fürdeni. Sasuke felsóhajtott. Hogyan fogja elmagyarázni értelmesen a kelekótya szőkének, hogy mit és hogyan kéne jól csinálnia. Naruto sokáig volt a fürdőben, Sasuke pedig már szétunta magát, így kinyitotta az erkély ajtót és kilépett a hűvös esti levegőbe. Kissé megborzongott, de nem foglalkozott vele. Az ég olyan volt, mint mákszemek között pár porcukor kristály, koromfekete fehér porral meghintve. Sasuke agya lázasan zakatolt és alig vette észre, hogy Naruto végzett. Mikor tudatosult benne, elhatározta, hogy elkezdi a terv ismertetését.

- Naruto… - a szöszi kíváncsian fordította rá a tekintetét. – Szóval, a táncverseny, gondolom sejted, hogy célunk van vele.

- Háát – Naruto megvakarta a fejét – talán…

- Szóval, míg mi táncolunk, addig te megszerzed a szükséges papírokat…

- Mi? Én? – kérdezte meglepődve. Sasuke felsóhajtott.

- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Igen, te, de nem egyedül mész… - Erre a kijelentésre Naruto meglepetten pislogott. – Emlékszel arra a három srácra, akikkel reggel találkoztunk? – A szöszi bólintott. – Csinálj három klónt és vedd fel az alakjukat! – adta ki a határozott utasításokat Sasuke. Naruto engedelmeskedett és alig pár pillanat alatt egy Jugot, egy Karint és egy Suigetsut varázsolt a kis szobába. – Nagyon jó. De melyik az igazi és nem a klón Naruto?

- Én – lépett előrébb Suigetsu.

- Hm… Az igazi Narutónak inkább Karin kinézetét kéne felvennie, mert neki nincs olyan képessége, mint a másik kettőnek…

- Képessége? – ráncolta homlokát Naruto. – Ők nem csak ismerősök? – Sasuke képzeletben jól fejbe verte magát. Ezt most, hogy magyarázza meg a szőkének. Nem hülye, hogy bármit elhiggyen, ezért csak remélte, hogy a hirtelen kitalált esztelenségét elhiszi.

- Mármint erő és gyorsaság téren… Jugo mindig is nagyon erős volt, Suigetsu meg hihetetlenül gyors. Ezzel szemben Karin egyszerű és hétköznapi volt. És arra gondoltam, az a legjobb, ha a legegyszerűbb személy bőrébe bújsz – hebegett Sasuke.

- Hát jó… - motyogta értetlenül Naruto, majd gyorsan végrehajtotta a cserét.

- Na, ez eddig nagyon jó. Majd csinálsz egy klónt, akit ott hagysz velünk a versenyen. Csak azért, hogy ne tűnjön fel… Mikor elérsz a virágbolthoz, megpróbálsz csendben és észrevétlenül betörni. Amikor bent vagy, ügyelj a kamerákra, próbálj meg nem belenézni és elkerülni őket. Ha bent vagy, akkor a papírok valószínűleg abban a külön iroda részben lesznek, ahonnan Zabuza is kijött. Szóval, ha bent vagy, mihamarabb találd meg a papírokat, amin a Konoha összes tanárának névsora és képessége van…

- Értem… Akkor ti meg kint maradtok táncolni? Miért nem küldtök egy klónt velem? Vagy hagytok táncolni? – kérdezte értetlenül Naruto.

- Nincs hozzá elég chakránk… Te vagy az egyetlen, akinek elegendő chakrája van három klón, plusz alakváltoztatás fenntartásához. Pedig hidd el, Sakura ezerszer szívesebben menne veled… - sóhajtotta az Uchiha.

- Valamiről nem tudok? – kérdezte Naruto, mire Sasuke meglepetten pillantott rá. – Mármint Sakura és közted?

- Ezt honnan szeded? – kérdezte zavartan Sasuke.

- Csak mert néha olyan feszült a levegő és ez a rumba, tangó Sakurát kikészítette… mintha félne vagy nem is tudom… - Ez mégse olyan hülye… futott végig Sasuke agyán.

- Nem tudom, mire gondolsz, de az szerintem természetes, hogy Sakura ideges. Nehéz lesz eljátszani két szerelmes táncot… Mert egy ilyen versenyen azt is figyelik a lépések mellett, hogy milyen érzelmek sugároznak a táncosokból…

- De az a feszültség… ami néha körbevesz titeket… Olyan furcsa… - motyogta Naruto.

- Á, biztos csak beképzeled… na de megyek, én is lezuhanyozok – fejezte be a kínos témát Sasuke, majd a lehető leggyorsabban elvonult a fürdőbe. A zuhany alatt állva kissé meglepődve gondolkozott Naruto szavain. Honnan a francból gondolhatja, hogy van valami köztük… és hogy vette egyáltalán észre a feszültséget, ami mostanában körbeveszi őket? Sokáig engedte, hogy a forró víz bőrét áztassa. Mikor végzett, a tükörbe nézve egy ideges szemekkel bámuló Sasukét látott. Így nem mehetett ki, ezért egy kis hideg zuhannyal sikeresen lenyugtatta magát. Kissé vizes hajjal lépett ki a fürdőből és megnyugodva konstatálta, hogy Naruto már halkan durmol. Legalább megúszott még pár kínos percet. Így fáradtan és kissé furcsa érzéssel feküdt Naruto mellé, aki nem mellesleg az összes takarót magára csavarta. Sasuke pár percig csak a pizsamájában feküdt, majd felvett egy hosszú ujjút, és egy melegítő alsót. Mikor végre nem fázott, visszafeküdt és megpróbált minél hamarabb elaludni.