Halottak…Vér…Bánat…Testem vérbe fagyva fekszik s mellettem a kedvesem.
Vérünk is összekeveredett,ahogy emlékeink…Megfognám a kezét de vár a halál…Van második esély? Van élet a halál után?
Nem tudom…De ő érte éltem. Másom nem volt…csak az ellenségem! Mégis ő lett az életem…És a halálom is. Kedves naplóba már vérrel írom bánatom,s örömöm.
Szemem lecsukva körül vesz a sötétség…Itt a vég?
Itt is kezdhetném..De a naplóm elején is…
1. Félelem, mely rám talál
2. A történetem most kezdődik!
|