Sakura sokáig folyatta magára a forró vizet, hisz a kocsiban alvás nem lesz túl élvezetes, de talán még mindig jobb, mint Sasukéval. Mikor kilépett a zuhany alól belenézett a gőztől párás üvegbe, eléggé fáradt és elcsigázott arcot vágott. A szemeibe is beköltözött a fáradtság. Nem is strapálta magát sokáig, gyorsan megtörölte magát, felvette a pizsamáját, ami egy világos rövidnadrágból, és egy sötét bő pólóból állt. Mikor kilépett a fürdőből Sasuke épp telefonált, míg Naruto a cérnadarabjával babrált.

- Te… S… Hime… Nekem a rövidebb a cérnám – mondta. – Úgyhogy én alszom a kocsiban… - motyogta zavartan. Sakura erre csak sóhajtott, majd bólintott. Sasuke eközben valamit épp magyarázott a telefonba. – Akkor elmegyek fürdeni… - mondta a szőke, majd hihetetlen sebességgel el is tűnt. Sakura kissé fáradtan huppant az ágyra, majd az ablak irányába kezdett bámulni.

- Rendeltem kaját… - mondta Sasuke, majd az ablakhoz sétált és a város fényeit kezdte kémlelni. Naruto még nem jött ki, mikor halk kopogtatás zavarta meg a csendet.

- Meghoztam a vacsorát, amit Oniyugi Tamaki úr rendelt – szűrődött egy félénk hang az ajtó mögül.

- Hozza be – szólt fáradtan Sasuke, mire egy fiatal nő betolt egy kis kocsit, rajta többféle étellel. Ezeket szépen lepakolta a szobában álló egyetlen asztalkára, majd kiment. Sakura most figyelte meg jobban a szobát, amit kivettek. Egész egyszerű szoba volt, egy ágy és egy asztal. Semmi több nem díszítette. Hát ennyit erről. Naruto halk csörömpöléssel vonult ki a fürdőből, majd rögtön észrevette a kaját. 

- Együnk! – mondta mohón, majd letérdelt az asztal mellé és nekiállt enni. – Ti nem esztek? – kérdezte teli szájjal.

- Majd… - vágta rá egyszerre Sasuke és Sakura. Naruto erre csak vállat vont, és tovább evett. Ezalatt Sasuke elkezdett pakolászni, így halk motoszkálás és Naruto csámcsogása törte meg a csendet. – Ez isteni volt! – szólalt meg egy negyed óra evés után. – Na, de akkor megyek aludni… Addig találjatok ki egy tervet…Ja, és egy takarót elvihetek? – kérdezte halkan.

- Vigyed… - mondta Sasuke, mire Sakura dühösen meredt először a szőkére, majd a feketére. Naruto nem kérette magát, gyorsan felkapta az egyik takarót, majd ki is ment a szobából. Ezzel egy időben Sasuke összeszedett pár cuccot, majd elvonult fürdeni. Sakura elterült az ágyon és a plafont kezdte bámulni. Egy hosszú éjszaka… Kettesben. Ez nem jó… Csak nehezíti a dolgokat, nem mintha a küldetés nem nehezítené. Hangosat sóhajtott, majd elhatározta mire Sasuke kijön, ő eljátssza, hogy alszik. Neki is látott a műveletnek, az ágy szélére húzódott, magára rángatta a takarót, és épp a lábánál igazgatta, mikor az ajtó kinyílt. Hihetetlen sebességgel vágódott el az ágyon.

- Olyan ismerős a pólód… - jegyezte meg Sasuke. – Tudom, hogy fent vagy! Ne játszd magad, ez már nem az ovi… - Sakura erre csak nagyot sóhajtott, majd a hátára fordult.

- Örülsz? – kérdezte durcásan. Sasuke csak megvonta a vállát.

- Hosszú az éjszaka, és csak egy takarónk van – válaszolt. Sakura csak megforgatta a szemeit, majd kimászott az ágyból. – Mit csinálsz? – érdeklődött udvariasan Sasuke. Sakura nem válaszolt, csak el kezdett mászni a földön, majd az asztal és az ágy alját kezdte vizsgálni. Sasuke hamar rájött, majd segíteni kezdett. Az egész szobát gyorsan átkutatták, majd Sakura megkönnyebbülten ült az ágyra.

- Ki kell találnunk egy tervet… - sóhajtott. – Valahogy be kell jutnunk, és ellopni az iratokat, de valahogy félre kéne vezetni azokat, akik követni fognak – mondta a lány.

- Holnap elmegyünk várost nézni… Alaposan körülnézünk, és kitalálunk valamit… - mondta nyugodtan Sasuke.

- És mi is a neve a cégnek… vagy akármi is az… a lényeg, ahova mennünk kell? – kérdezte Sakura, miközben tekintetével kerülte a fiút. Halk motoszkálás volt a válasz, majd valami papír zizegés.

- A feladat helyszíne Ota városházáján végrehajtandó. A városházán több cég foglal helyet, és hatalmas rendezvényeknek ad helyet. Ilyenek a felolvasó estek, díjkiosztások, táncversenyek, és különböző városi, esetleg kerületi rendezvények. A városházán a cég neve, amit meg kell keresnetek, és ahonnan el kell lopnotok a dokumentumot… Virágcsoda? – ejtette ki a cég nevét kérdőn Sasuke. – Virágcsoda csak egy álnév… - olvasta motyogva hozzá.

- Na, ezzel nem vagyunk előrébb… - sóhajtott Sakura, majd magára húzta a takarót. – Jó éjt, mára elegem van a küldetésekből… - mondta. Sasuke csak pár percig némán tartotta a papírt és tovább olvasta, miután végzett vele leoltotta a villanyt. Ahogy leült az ágyra Sakura érezte, hogy besüpped, és kissé közelebb csúszott a fiúhoz.

- Esetleg a takaróból én is kaphatok? – kérdezte halkan.

- Nem kellett volna Narutónak odaadnod, és nem! – azzal Sakura jobban magára csavarta a vékony anyagot.

- Neked ez így jó? – kérdezte komolyan az Uchiha. – És miért nem teljesítetted a küldetésed? – a kérdés végén Sakura felé fordult, és könyökölve várta a választ.

- Teljesítem a küldetésem, de még semmi kézzel fogható bizonyítékom nincs ellened… - válaszolt habozva a lány.

- Kézzel fogható? – kérdezte ironikusan Sasuke. – Az újév hajnala nem volt elég kézzel fogható?

- Nem emlékszem – hazudta gyorsan a lány.

- De a pólóm most is nálad van… Az nem elég bizonyíték arra, hogy minden megtörtént? Kimimaro, és Kabuto… a harc… a sérülések, és minden? 

- Jó éjt! – mondta nyomatékosan Sakura. Sasuke nem szólalt meg többször, csak Sakuráról elkezdte lerángatni a takarót. A lány bosszúsan felsóhajtott, majd engedett a fiúnak, így éppen elért a takaró az ágy két széléig. Mindketten az ágy két szélén feküdtek, a takaró alig ért végig, de ők meg nem mozdultak. A percek lassan teltek, majd egyszer csak Sasuke feszült tartása engedett, lélegzete egyenletessé lassult, és közelebb gördült Sakura felé.

- Sasuke… - szólt rá a lány, de a fiú továbbra is halkan szuszogott. Elaludt. Sakura felsóhajtott, de testtartása továbbra is feszült volt. Érezte, hogy az idő múlásával az ő szempillái is egyre nehezednek, és egyre lazul a feszes tartása. Nem sok kellett, hogy ő is álomba merüljön. Halkan szuszogott, majd megfordult. Sasuke csak erre várt, majd kinyitotta a szemeit. Óvatosan közelebb araszolt a lányhoz, majd jobban betakargatta. Miután sikeresen végzett a művelettel, egész közel feküdt le Sakurához. Percekig csak nézte a lányt, majd végül őt is elnyomta az álom.

Sasuke ébredt először és meglepetten tapasztalta, hogy Sakura hozzábújt, ujjaival görcsösen szorongatja a pólóját és halkan szuszog. – Érdekes… „Nem szeretlek” – idézte magában keserűen a lány szavait. – Ehhez képest eléggé mást produkálsz… - gondolta, majd ajkaira mosoly kúszott. Sakura homloka nedvességtől csillogott, és lélegzete lassacskán felgyorsult. Sasuke kissé meglepődve figyelte, ahogy a lány még közelebb húzódik hozzá, és ujjai egyre görcsösebben húzzák a pólóját.

Sakura egyik újdonsült rémálmával állt szemben. Sasuke lassan lépdelt, míg ő rohant lélekszakadva, de nem bírta utolérni.

- Várj! – kiáltotta, mire Sasuke megfordult és tekintetét a smaragdokba fúrta. Sakura pár méter sprinteléssel elérte a célszemélyt. – Hova mész? – kérdezte lihegve.

- Feladom magam… - vont vállat nemes egyszerűséggel az Uchiha.

- De… nem teheted… - lépett közelebb Sakura. 

- Dehogynem! – mondta ironikusan, majd hátat fordított a lánynak. Sakura hihetetlen sebességgel kapta el a fiú pólóját és görcsösen szorongatta.

- Ne… - suttogta. Sasuke is hallotta, aki az ágyon nézte Sakurát.

- Sakura! – kezdte el lágyan rázogatni a lányt. – Sakura, kelj fel! – szólt halkan. A lány pár rázogatás után álmosan kinyitotta a szemeit, és rögtön Sasuke arcával találta szembe magát. – Minden rendben? – kérdezte kíváncsian az Uchiha. Sakura lassan dolgozta fel a helyzetet, vagyis, hogy Sasuke pólójába kapaszkodva ébredt fel, és arcuk között alig volt pár centi.

- Mit csinálsz te? – kérdezte hátrahőkölve, majd egy hirtelen mozdulat és a földről nézett tovább a fiúra.

- Ezt inkább tőled kérdezném… Te másztál rám, és nem fordítva… - válaszolt higgadtan. Sakura nem válaszolt csak gyerekesen hátat fordított a kérdő tekintetnek. Hajnali hat volt még csak, így fáradtan terült el a földön. – Lehet így kellett volna kezdeni… - gondolta, míg a kényelmes szőnyegen nyújtózott egyet. A percek némaságba burkolózva szaladtak messze, míg a két fiatal közti feszültség lassacskán elhalt. 

- Megtervezhetnénk, hogy ma merre menjünk – vetette fel halkan az ötletet Sakura. Sasuke nem válaszolt csak előhalászta a mappát, amit még Tsunadétól kaptak. 

- Azt már tudjuk, hogy Ota város, városházájára kell mennünk, de hogy ne legyünk túl feltűnőek több nevezetességet is meg kéne nézni. Vagy elmehetnénk a tengerpartra piknikezni… - mondta szervezetten.

- Ez jól hangzik… Olyan elfoglaltságok kellenek, amik azt mutatják, hogy tényleg jó barátok vagyunk… - értett egyet Sakura, miközben egy szőke tincset a füle mögé simított. Még mindig furcsa volt, hogy nem rózsaszín, hanem szőke tincsek kerülnek az ujjai közé.

- Akkor ma elmegyünk a városházára, kissé körül nézünk, csinálunk képeket… Van fényképezőnk? – kérdezte Sasuke.

- Nincs… De veszünk – mosolyodott el Sakura, majd a hitelkártyát kezdte keresni a papírok között. – Korlátlan keret! – emelte magasba a kis műanyag kártyát. – Majd valahol veszünk egy jó kis gépet, ami soha nem hátrány… 

- Oké… Szólok, hogy hozzanak reggelit – tért át egy hétköznapibb témára Sasuke.

- Rendben, addig én rendbe szedem magam – válaszolt Sakura, majd pár ruhával elvonult a fürdőszobába. Fejében több száz gondolat kavargott, az álom is még friss emlékként élt tudata peremén. Hideg vízzel megmosta az arcát, egy kis megnyugvás reményében, de nem sikerült. Arca kissé kipirult a víz miatt. Nem is nézett sokáig a tükörbe, inkább nekilátott az öltözésnek és a fésülködésnek. Felülre ismét egy lengébb felsőt vett fel, ami pántnélküli, fehér és egy nagy rózsaszín virág van rajta. Egy fekete térdnadrág, és a kényelmes saru. Szőke tincseit kontyba tűzte, csak egy két kósza tincs árválkodott halántékánál. Mire végzett a reggelit is meghozták és farkaséhesen látott neki, mert a tegnapi későbbi evés teljesen elmaradt. Sasuke is hasonlóképpen gondolkodott így csendben eszegettek egymással szemben. A percek gyorsan peregtek, mint homokszemek a homokórában. Naruto még hangosan durmolt a kocsi hátsó ülésén. Így bőven volt idejük némán ülni, eszegetni, vagy csak csendben bámulni az ismeretlen tájat, amelyet az ablakból jól lehetett látni. Sakura alig tíz perc alatt befejezte a reggelit, majd csendben felállt és az ablakhoz sétált. Az ablakból szép kilátás nyílt a kisváros reggeli forgatagára, a mozgalmas utcajelenetére. Elbűvölve figyelte a rohanó embereket, amint vagy telefonálva aktatáskával, vagy egyes szülők a gyerekük kezét fogva rohannak a metrólejáróhoz. Távolabb pillantva már láthatta az óceán kékjét, amit lágy homoksáv kísért végig, majd egy sétány és pár zöld fa. A nap még nem járt magasan így a lágy narancssárga fényt adott a tengernek, és a házak falának. Sakura halk léptekre lett figyelmes, majd szeme sarkából észrevette Sasukét, ahogy a teraszajtóhoz lép, és szélesre tárva, kilép rajta. Lágy szellő osont be a szobába, friss óceáni illatot sodorva magával. Nem túl hangosan hallatszódott a forgalmasabb utcák zaja, ami legjobban a méhek zümmögéséhez hasonlított. Sakura nagyot szippantott a friss levegőből, majd Sasuke példáját követve kilépett a teraszra. 

- Szép mi? – kérdezte halkan a fiú, mire Sakura csak némán bólintott. – De az a legérdekesebb, hogy az ember nem is feltételezné, hogy egy küldetés miatt vagyunk itt… - mormogta a fiú.

- Tudod, Tamaki – itt mosoly kúszott az arcára az álnév miatt -, mindig a legkevésbé feltűnő dolgokról derül ki, hogy ott zajlanak a legsötétebb dolgok – mondta Sakura egyszerűen.

- Van benne valami… Hime… - válaszolt elgondolkodva a fiú.

- Szerinted az iskolából ki gyanakszik rád? – tette fel hirtelen a kérdést Sakura. Sasuke csak megrántotta a vállát. – Nagyon egyszerű… Senki! Mindenki másra gyanakszik… Az elején is, én voltam az egyetlen, aki nem engedte törölni a neved a gyanúsítottak listájáról… Érdekes nem? – tette hozzá a kérdést is pár perc néma csend után.

- Nem véletlenül én vagyok a kém… - mosolyodott el Sasuke. – Azt nevelték belém, hogy sikeresen hajtsak végre küldetéseket, hogy ne vegyenek észre… Nem azt, hogy rögtön lebukjak. De te sem panaszkodhatsz… - húzta ajkait ironikus mosolyra.

- Ezt hogy érted? – kérdezte hidegen a lány.

- Jaj, senki nem sejti, hogy kémkedés miatt jöttél az osztályba… - Sasuke alig, hogy befejezte kivágódott a hotelszoba ajtaja és Naruto csapódott be a szobába.

- Jó reggelt! – mondta, de már a kaját tömte magába. Sakura egy halk sóhaj után Naruto mellé telepedett és elkezdte mesélni a tervet.

- Ma csak körülnézünk a városban, veszünk egy fényképezőt és csinálunk képeket. A neveket ne felejtsd el… Szóval, ha azt hallod Takeshi… - Naruto csak bólogatott. Sasuke is időközben bejött a teraszról és elővett pár ruhát, majd a fürdőszobába vonult. 

- Indulhatunk? – kérdezte Sakura, mikor végre Naruto is kilépett a fürdőből.

- Igen – vigyorgott a szöszi. Sakura felsóhajtott, majd megvárta, míg kilépett két csapattársa a szobából, és bezárta az ajtót. A recepcióhoz érve Sasuke meglepetten torpant meg. Három igen ismerős, de mondhatni veszélyes ismerőst pillantott meg.

- Ez nem jó… - sziszegte, mire Sakura meglepetten pillantott rá. Követte a fiú tekintetét, majd egy kis háromfős csapatot pillantott meg.

- Kik ezek? – suttogta a lány.

- Biztos engem ellenőriznek… Orochimaru által kijelölt volt csapatom… - sóhajtott a fiú.

- Sasukee! – hallatszott egy éles női hang. A kis csapatból egy vörös hajú lány indult meg a fiú felé, mire két társa követte. Sasuke arca elsötétült, Sakura csak kíváncsian figyelt, míg Naruto nem értett semmit.