A Haruno villa, már éjnek évadján tettek zajától hangos. Sakura fel-alá járkál a házban, és próbál rendet teremteni, kisebb-nagyobb sikerrel. A ma reggeli portyára kiküldött legerősebb emberek, szintén félholtan tértek vissza. Túl sok sebesült lett az utóbbi hetekben, és a Yangok létszáma megcsappant. Sakura nyugalmat erőltetve arcára, Shizune és Tsunade pártfogásával az újdonsült betegekhez igyekszik. Amikor benyit a korterembe, ahol a négy új sebesült van, az egyik, Hagane Kotecu egyből ülőhelyzetbe tornázná magát, ám az egyik nővér lefogja.
- Asszonyom, sajnálom, rajtunk ütöttek, én… - mondaná, de Sakura leinti.
- Hagyd, tudom mi történt, most az a lényeg, hogy fel kell gyógyulnotok, minden emberemre szükségem van. Találtatok valamit?
- Igen, van egy nyom, amin talán elindulhatunk.
- És mi lenne az? - kérdezi feszült figyelemmel a nő.
- Az egyik emberüket élve el tudtuk fogni. A hármas kihallgatóterembe vitettem – mondja a férfi.
- Remek. Nagyon jó munka. Átnéztétek?
- Igen, semmi. Nincs poloska, bomba, vagy más egyéb. Egy kígyó tetoválás van a nyakán, gondolom ez a Shiori Hebi jele, mert sokakon láttam még ilyet. Amikor még odavitettem, eszméletlen volt.
- A személyes dolgait elégettétek?
- Igen, a telefonját, iratait, és mindent átnéztünk, a fontosabbakat lefotóztuk, a gombokat, mandzsettákat, és minden olyan ruhadarabot, ahol valami lenyomozó készülék van, elégettük a helyszínen, ráadattunk egy fogolygöncöt, kikötöztük és bevittük a kihallgatóba – regéli el a férfi, Sakura bólint.
- Remek! Tökéletes munka, majd, ha felépültetek, megkapjátok a jutalmatokat – mondja és kimegy a korteremből, Tsunadéval, Idatével és Hayatével karöltve. Ráérősen haladnak a kihallgatóba, hisz a fogoly még úgy is eszméletlen. Amikor a szoba elé érnek, két ajtóval találják szembe magukat.
- Idate, te és Tsunade menjetek a tükör mögé, kapcsoljátok be a kamerát, és mindent vegyetek fel, hogy majd később elemezni tudjuk. Hayate, te velem jössz.
- Jó zsaru, rossz zsaru? – kérdezi kacagva, mire Sakura szájára ördögi mosoly költözik.
- Mi nem vagyunk zsaruk – érvel Sakura, és benyit a kihallgatóterembe, ahol a kígyó csücsül.
- Még mindig eszméletlen? Ne már, pedig egyből neki akartam rontani – nyavalyog Hayate.
- Már nem sokáig heverészik – jegyzi meg Sakura és egy jó nagy pohár vízzel nyakon önti a férfit, mire az fulladozva ébredezik.
- Szerbusz, Csipke Józsi, jól aludtál? – kérdezi mézes mázosan Hayate.
- Ki a fenék vagytok? És hol vagyok? – kérdezi körülnézve. Még homályosan lát, de azért megpróbálja kivenni a dolgokat, majd amikor ténylegesen feleszmél, rájön, hogy ki van láncolva, kicsit pánikolva néz az előtte álló Sakurára.
- Azonnal eresszetek el! Mit akartok?
- Válaszokat – mondja Sakura és leül az egyik székre.
- Nem mondok semmit! – kiállt fel a férfi.
- Oh, dehogynem! Mi a neved? – kérdezi a nő.
- Engedj el, te büdös ribanc! – kiabál a férfi.
- Rossz válasz – szisszen fel Hayate. A férfi értetlen tekintettel néz rá, majd csak arra eszmél fel, hogy az asztalon összeláncolt kezénél fogva rántják előre, és a füle mellé, az asztalba állítanak egy kést.
- Újból kérdezem, mi a neved? – kérdezi higgadtan a nő, miközben a férfi fejét az asztalnak szorítja.
- Kimimaro – nyögi.
- Ügyes fiú – mondja és elengedi a férfit, aki vissza is ül a helyére, azonban nem tud túlságosan messzire ülni, mivel a kezei az asztalhoz vannak láncolva. – Kinek dolgozol, Kimimaro?
- Engedj már el te szuka! – üvölti, de bár ne tette volna. Sakura csak megingatja a fejét, és egy hirtelen mozdulattal, közelebb rántja magához a férfi kezét, és a kést átszúrva rajta, újra az asztalba állítja. A férfi fájdalmasan kiált fel, viszont Sakura arca meg se rezzen.
- Szóval?
- A S-Shiori Hebinek – nyögi, Sakura mosolyra húzza a száját.
- Remek. Személyesen is ismered Orochimarut?
- I-igen.
- Még jobb! Most hol van?
- Nem-nem tudom.
- Hazudsz – sziszegi a nő, és egy újabb kést vesz elő.
- Nem! Nem, esküszöm, nem hazudok!
- Akkor magyarázd el, hogy-hogy ismered, de nem tudod hol van? Az embere vagy, így tudnod kéne.
- De nem tudom! Senki nem tudja! Rengeteg rejtekhelye van a városban, és állandóan költözik, egyikből a másikba. Sohasem tudni, hogy hol bukkan fel – mondja bosszúsan, mire Sakura kirántja kezéből a kést.
- Látod, ha beszélsz, jutalmat kapsz. Na, akkor… Tudod, hogy hol vannak a rejtekhelyei? – kérdezi a nő.
- Nem mondok semmit, kivághatod a nyelvem, a szemem, a kezem, a fejem, akkor sem mondok semmit, nem árulom el Orochimaru-samát! Soha! – kiabálja, és elkezdi rángatni magát ide-oda, hátha kiszabadul a vas szorításából, de semmi. Sakura nyugodtan pillant a mellette álló Hayatéra, aki bólint és kimegy a szobából. Sakura komótosan áll fel, és sétál a megőrült férfihoz, majd a hajánál fogva hátrarántja a fejét, és a halántékához szorítja a pisztolyát, mire a férfi észbe kap, és leáll a tombolással.
- Ha nem hagyod abba a drámázást, főbe lőlek.
- Úgysem fogsz, kellek neked, most én vagyok az egyetlen nyom, ami Orochimaruhoz vezethet.
- Ó, nagyon tévedsz, simán lepuffantalak, nem vagy te olyan fontos, ha nagyon akarom, akkor szerzek egy másik foglyot. Úgyhogy a te érdekedben mondom, állj le a mártír szereppel.
- Hülye szuka, ha kiszabadulok, megerőszakollak, félholtra verlek, aztán egy kis kínzás után, egyenként levágom az összes végtagod, és hagylak elvérezni – sziszegi a férfi, de Sakurát ez sem hatja meg, csak megvonja a vállát.
- Ahhoz előbb ki kell szabadulnod, ami nem fog megtörténni – mondja mosolyogva, majd nyílik az ajtó, amin Hayate lép be, egy fecskendővel a kezében. Sakura csak int egyet a fejével, és a fecskendő tartalma már mind Kimimaro szervezetében van.
- Ez meg mi volt? Mit adtatok be nekem? Mi volt az? – pánikol be teljesen a férfi.
- Semmi olyan, amiről tudnod kéne – mondja ördögien mosolyogva Hayate. Sakura elengedi a hófehér fürtöket, majd visszaül a helyére.
- Akkor kezdjük újból. Hol van Orochimaru? – kérdezi a nő.
- Dögölj meg – sziszegi a férfi, mire Sakura a fegyvert neki szegezi, és lő. A golyó pont a férfi jobb fülét találja el, így le is viszi azt. A vére beborítja a haját, az arcát, és még Sakura kezére is esett pár csepp. Kimimaro, fájdalmasan kiállt fel, és nyúlna a sebhez, ám a lánc nem engedi.
- Még egyszer, de ez az utolsó. Hol van Orochimaru? – kérdezi a nő, egy zsebkendőt elővéve, és letörli a kezére tapadt vért.
- Már mondtam, hogy nem tudom, több rejtekhelye is van.
- És azok hol vannak? – kérdezi Hayate, miközben egy konohai térképet terít a férfi elé, kezébe pedig egy filcet ad. Kimimaro elhúzva a száját, bejelöl pár helyet a térképen.
- Ez mind?
- Ezek csak azok, amikről én is tudok. Én a tizenkettes rejtekhelyen voltam elszállásolva, vagyis Délen a harmadik kerületiben. Orochimaru hetente legalább kétszer odajött megnézni a rabokat.
- Miért? – kérdezi kíváncsian a nő.
- Honnan tudjam? Csak jött és kész!
- Rendben. Honnan tudták, hogy mikor és hol vagyunk portyán, vagy esetleg, hogy mikor megyünk egy-egy szállítmányért?
- Nem tudom, mi csak a parancsot kapjuk.
- Kitől?
- Kabutotól, Orochimaru jobb kezétől.
- Orochimaru személyesen nem szokott parancsokat adni?
- Nemigen, csak a legfontosabbakat.
- Remek, ennyi lesz, egyelőre – mondja Sakura, és feláll az asztaltól. Már majdnem kinn vannak a szobából, amikor a fogoly ismét megszólal.
- Ott voltam, amikor lemészároltuk a szüleid és a bátyád, pinki. El sem tudod képzelni, milyen öröm volt, amikor Orochimaru-sama megengedte, hogy én végezzek anyáddal. Még ma is hallom a sikolyait, ahogy a kést a hófehér bőrébe mártom, még most is látom, ahogy a vér kibuggyan a sebből, hallom a rimánkodását, hogy minél előbb öljem meg, hogy ne kínozzam, végignézettem vele, ahogy a fiát és a férjét ugyan úgy lemészárolják, majd… - nem tudja befejezni a kis monológot. Feje szétloccsan a falon, a pisztoly hangja sokáig vízhangzik a szobában. Sakura elsötétült tekintettel nézi a holttestet a pisztoly másik végéről. Szemei dühtől izzanak, a pisztoly vége még füstöl. Lassan visszaengedi a kezét maga mellé, majd megfordul és kimegy a szobából.
- Takarítsátok el – mondja búcsózóul Tsunadénak, és a szobája felé veszi az irányt.
Az iskola udvarán diákok gyülekeznek. Egy baráti társaság – egy-két embert kivéve – feketébe burkolózik. A Hyuuga és az Inuzuka is némán a padlót fürkészi. A lány arca elgyötört, szeme piros a sírástól. Naruto, amikor látja, hogy a lány megint zokogni készül, átkarolja a vállát és magához húzza, had sírjon. Sakura akkor érkezik a kis csapathoz, és amikor kérdésre nyitja a száját, Sasuke leinti, és arrébb hívja beszélni.
- Itt meg mi történt? – kérdezi halkan Sakura.
- A Subete Miru Me és a Hoeru Inu vezetőt tegnap megölték.
- Hogy mi? Kicsodák?
- Szerinted? – támaszkodik a falnak a fiú.
- Úr Isten. Hát kezdődik…
- Nem lesz ez így jó… Nagyon nem. Mit tegyünk?
- Nem tudom. Meg kell védenünk őket.
- Igen, minden mostani vezetőt. Kik vannak még életben? – kérdezi Sasuke gondolkodva.
- Saigo no Kage, vagyis a Nara klán. Murasaki no Yuri, vagyis a Yamanakák. Kuro Kumo, az Aburame klán. Kyukyoku no Ken, szóval az Akamichi és a Kitsune no Me, vagyis Naruto – sorolja Sakura.
- Tényleg, még ott van Naruto is. De még nem tehetünk semmit – fogja a fejét Sasuke.
- Nem, még nem. Így, hogy semmit nem tudunk, főképp. De most ne ezen gondolkodjunk, hisz’ a barátainknak szükségük van ránk – mondja Sakura és visszamennek a kis csapathoz, amint Sakura Hinatához ér, a lány a nyakába veti magát, és zokogni kezd. Sakura némán simogatja barátnője hátát, hogy megnyugodjon, majd szorosan átöleli.
Ahogy ott állnak, előtörnek a saját emlékei. Amikor megpillantotta a szülei holttestét. És a bátyja maradványait. Soha nem érzett akkora fájdalmat, mint akkor. Tudta, hogy ezt meg kell bosszulnia. Meg fogja ölni a kígyót, a saját kezével. Ő fogja letépni a fejét, nem más, csak ő.
El kéne mondania a többieknek, amit megtudott, de nem most, főleg, hogy még semmit nem tud a dolgok hitelességéről. Egy pillanatra felnéz, és Sasuke aggódó pillantásával találja megát szemben. Gyorsan kapja el a tekintetét, hisz Sasuke képes kiolvasni minden érzelmet a szeméből. Nem, nem most. Majd mindennek eljön a maga ideje… egyszer.
Sakura az irodájában ül, immáron a selyem köntösében, és a - szintén - selyem hálóingében miközben a jelentéseket olvassa a betegekről, a portyákról, és az üzletekről. A heti átlag egész jó, ahhoz képest, hogy nincs annyi szállítmány, mint régebben. Az apja büszke lenne rá, ebben biztos, hisz a kísérletek is a legjobb úton haladnak, ha az utolsó fázis is készen lesz, megkezdheti a terve végső felvonását. Igen, nemsokára mindennek vége.
Gondolataiból kopogás hangja zökkenti ki. Értetlenkedve nézi az ajtót, hisz nem hivatott senkit, és nem is tud vendégről, így ilyen későn. Majd felocsúdva beinvitálja a vendéget.
- Igen? – kérdezi. Az ajtó résnyire kitárul és Shizune lép be rajta.
- Elnézést kérek a zavarásért, Sakura-sama, de egy vendége érkezett, vagyis, három – dadogja a nő, ami felkelti Sakura érdeklődését, hisz általában nem szokta leharapni az emberei fejét, így nem érti, hogy a nő miért olyan mintha félne.
- Hát akkor engedd be őket – utasítja értetlenkedve.
- E-ez nem olyan egyszerű…
- Mert? – kérdezi a nő.
Két nő sietve megy le a földszinti aulába. Az egyik semmit nem értve, és idegesen, míg a másik csak idegesen. Amikor a lépcső tetejéhez érnek, mind a ketten megállnak. Sakura összes embere az aulában van, sokaknak a fegyver kibiztosítva, célirányozva a három látogatónak. Sakura döbbenten néz körbe az emberek között, mivel nem látja a látogatókat.
- Mégis mi a fene folyik itt? – dörren rá az embereire, mire páran megremegnek és lejjebb eresztik a fegyvert. A Yangok láthatóan félnek a vezetőjüktől.
- Ez lenne a híres Yang vendégszeretet? – hallatszódik egy hang, mire Sakura szeme kikerekedik. Néhány embere arrébbáll így látható lesz a három sakkban tartott vendég. Sasuke gúnyosan mosolyogva néz végig a nőn, majd az emberein, míg Naruto és Gaara, a rendőrfőnök fia fapofával pásztázza körbe a helyet.
- Ó, Sakura, csak nem vártál engem? – gúnyolódik tovább az Uchiha, a lány öltözékére célozva, mire az egyik kidobó kinézetű ember egy lépéssel közelebb lép hozzá és kibiztosítja a fegyvert, azonban az Uchiha mosolya még nagyobb lesz.
- Nyugi, King Kong, késő van már ehhez – tolja el a fejétől a fegyvert.
- Nem téged vártalak, csak az illető késik, de nem baj, ha már itt vagytok – vonja meg a vállát – Tudod, ha nincs ló, jó a szamár is – fejezi be a gúnyolódást, és nagy örömére a férfi gúnyos mosolya lelankad. – Mit kerestek itt? Ha nem vettétek volna észre, hajnali egy van.
- Igaz is, miért is jöttünk? Tudod, ha ennyi pisztoly szegeződik rám, az agyam nem fog annyira – fogja meg színpadiasan a fejét az Uzumaki, mire Sakura véve a célzást megforgatja a szemeit.
- Fegyvert letenni – hangzik fel az ellentmondást nem tűrő hangja, mire a teremben kattanások hangja csendül fel, és minden ember elteszi a fegyvert. – Menjen mindenki az őrhelyére, és a hálójába. Nincsen nektek dolgotok? – kérdezi végül, viszont a teremben moraj, suttogás hangzik fel. – Mit mondtam?! – emeli feljebb a hangját, mire mindenki összehúzva magát, eliszkol.
- Jól áll a domina szerep – mosolyog kajánul Sasuke, de Sakura csak elengedi a füle mellett a megjegyzést.
- Szóval, mit akartok? – megy lejjebb a lépcsőn, egészen a vendégekig.
- Beszélnünk kéne – mondja Gaara.
- Sasukét és Narutót még megértem, hogy miért, de te hogyan kerülsz a képbe?
- Ha elmennének egy kényelmesebb helyre, tudnánk beszélni.
- Rendben, gyertek utánam – sóhajt fel Sakura, és a nappaliba vezeti őket, majd amint helyet foglal a fotelban, int a többieknek, hogy üljenek le. – Valami italt?
- Megköszönnénk – bólint Naruto.
- Whisky jéggel? – kérdezi a lány.
- Tökéletes – mondja Sasuke. Sakura int az ajtóban ácsorgó férfinak, mire az közelebb megy hozzá.
- Szólj Ayaménak, hogy hozzon whiskyt, jeget, nekem aspirint és valami rágcsát.
- Igenis, asszonyom – hajol meg egy kicsit a férfi és elmegy.
- Még mindig fáj? – kérdezi kicsit aggodalmasan Sasuke.
- Hm? Ja, nem, csak érzem, hogy migrént fogok kapni a beszélgetés után.
- Á, szóval csak elővigyázatos vagy, nem is csoda – jegyzi meg az Uzumaki. Egy ideig némaság borul rájuk, majd amint megjönnek az italok és a többi, Sakura int a lánynak, hogy távozhat.
- Köszönöm Ayame, kérek mindenkit, hogy távozzatok. Jinka, kérlek, menj ki te is, és húzd be az ajtót, csak sürgős esettel zavarjatok, megértettétek? – mondja az ajtónállónak, mire mindegyik bent tartózkodó ügynök bólint és kimegy, így a négy ember nyolc szem közt beszélhet.
- Na, így már minden megfelel?
- Igen, akkor a lényegre is térek – szólal fel Gaara – én hívtam ide mindenkit, mert beszédem van veletek. Apámtól megtudtam, hogy mostanában rengeteg a civil halálesetek száma, ez ügyben kérném a segítségeteket.
- Tudod jól, hogy szólt a rendőrfőnökkel kötött megállapodás, mi nem ölhetünk civileket, ha mégis megtesszük, a tettest kiadjuk a zsaruknak – mondja Sakura és a whiskyvel együtt lehúzza az aspirint.
- Akkor nem ti voltatok?
- Én biztosan nem – mondja Sasuke.
- Én se – rázza a fejét Naruto.
- Engem is kihúzhatsz a listádról, épp elég dolgom van, nincs időm civileket gyilkolászni – mondja Sakura.
- Akkor megint zsákutca.
- Van valami összefüggés az áldozatok között? – kérdezi Naruto egy sütit majszolva.
- Éppen ezért titeket kerestelek meg. Az áldozatok egytől egyig valamelyikkőtök céges ügyfele, vagy épp volt alkalmazottja.
- Hogy mi? – akad ki Sakura.
- És csak céges? Úgy értem a szervezethez semmi közük? – kérdezi Sasuke.
- Nem, nincs. Csak a céghez – rázza meg a fejét Gaara.
- Remek… - sopánkodik Sakura.
- Nyugodj meg, inkább gondolkodj, ki tehette – szólítja fel az Uchiha.
- Nem egyértelmű? Hát a Shiori – áll fel idegesen és járkálni kezd a szobában.
- Ugyan mit érnének el vele? – kérdezi Naruto.
- Nem tudom, de van más gyanúsítottad? A többi klán a védekezésre, és a kígyó keresésére összpontosít, a saját üzleteik mellett, nincs idejük velünk törődni, vagy keresztbetenni nekünk.
- Igaza van – mondja Sasuke.
- Persze, hogy igazam van! Így akar minket a végsőkig hajszolni és az őrületbe kergetni, hogy végül megtörjünk. Az a mocsok úgy játszik velünk, mintha csak bábok lennénk. Mindig tudja, hogy mi lesz a következő lépésünk, és mindig előttünk jár – rogy vissza a fotelba a nő.
- Igen, ez a logikus magyarázat. Köszönöm, hogy segítettetek, és elnézést kérek a korai zavarásokért. Én ezennel távozok is – mondja Gaara és meghajol Sakura előtt.
- Én is mennék, ha nem bánod – áll fel Naruto – Meg vagy elégedve a szállítmánnyal?
- Igen, tökéletes, mint mindig.
- Remek – öleli meg gyorsan Sakurát.
- És ha már mindenki lelép, én is elhúzok, nincs kedvem meghalni – mondja Sasuke és egy puszit nyom Sakura homlokára. – Köszi, a szeretetteljes vendéglátást.
- Én is köszönöm az éjszakai látogatást – húzza el a száját Sakura és kimennek az ajtón. Némán haladnak a bejáratig, majd mindegyik vendég épségben elhagyja a birtokot, így Sakura visszacammoghat a szobájába.
- Ma már nem akarok több balhét – kiálltja el magát, hogy mindenki megértse. Néhány helyről elhangzik egy „Igenis, asszonyom!”, ami mosolyt csal a nő szájára. Amikor a szobájába ér, leveszi a selyem köntöst, és a székére dobja, majd bebújik a pihe puha ágyába, de mielőtt elaludhatna, a telefonja megcsördül.
- Igen? – veszi fel.
- „Szamár?” – hallatszódik a túloldalról.
- Te kezdted – dünnyögi a telefonba.
- „Ugye tudod, hogy még visszakapod?”
- Igen, tudom, de várhat holnapig?
- „Igen, ma már eleget szívattalak.”
- Öröm hallani.
- „Jó éjt, Sakura.”
- Jó éjt, Sasuke. Vigyázz magadra!
- „Te is!”
- Szia – teszi le a telefont a nő, és amint lehunyja a szemét, már alszik is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szerbusztok, drága kommentelgetők :DD
Nagyon köszönöm a kommenteket :D Imádlak titeket!
Jenny-chan: a körmöd maradhat >< a folytatást hozom hamarosan :D
Ildi: Örülök hogy feldobtam a napod, te is multkor az enyémet *---* szóval most kvittek vagyunk. Na, azért ne órán olvasgasd, mert a végén pórul jársz! (enyje-enyje) Hamarosan itt a folytatás, szóval nem kell ennyire feszengeni :D
Köszönöm a kommentárokat, és a képzeletbeli pontozást is (Ildi) :DD
Hamarosan újra itt leszek, sziasztok!
A másik törihez is lehet kommentelni *^*
Haha, csak vicc :D Páá :D