Reggel álmosan nyújtózkodtam az ágyamban. Arra gondoltam, hogy nem akarok iskolába menni. Naruto megint a világból is ki fog kergetni a folyamatos szövegelésével. Annyit, de annyit tud beszélni és olyan hülyeségeket. Ennek ellenére az iskola egyik legmenőbb sráca és ezt hallgassátok, a leghelyesebb is. Nem tudom, mit esznek rajta. Mondjuk, a haverom már isten tudja mióta, szóval nyilván nem tartom olyan helyesnek, mint például Sasukét. Erre meg most miért gondoltam? Próbáltam kidörgölni a szememből az álmosságot, mikor beugrott valami. Tsukemawaru! Tágra nyílt szemekkel a szobát kezdtem el fürkészi. De nem láttam sehol. Még az ágy alá is benéztem, de egyszerűen eltűnt. Pedig tudom, hogy nem álom volt. Elment, úgy látszik ennyi volt. Kicsit csalódottan kezdtem el öltözködni. Felvettem az iskola egyenruháját, de pechemre a nyakamon lévő folt sajna látszott. Megpróbáltam úgy fésülni a hajamat, hogy el tudjam takarni. Többé-kevésbé sikerült is. Nagyon hálás leszek a fentieknek, ha senki nem veszi észre. De legalább nem álmodtam megint azzal a sráccal. Sőt, egyáltalán nem álmodtam, vagy ha álmodtam is, nem emlékszem rá. Vagyis, biztos, hogy nem álmodtam róla, mert arra emlékeznék. Na, jó, ebbe még én is belekeveredtem. Mikor elfogadható külsejűre szépítettem magam, lecaplattam a lépcsőn, ahol anya már a kedvenc reggelimet, azaz, a csokoládés gofrit sütötte. Már előre megnyaltam mind a tíz ujjamat. Hamar lehuppantam az asztalhoz, és már kötöttem volna a kendőt a nyakamba, amikor apa megborzolta a hajam, amit kábé fél óráig fésültem, hogy eltakarja a nyakamat. Hirtelen felugrottam, és bocsánatot kérve rohantam a fürdőszoba felé. Majdnem lebuktam. Hamar kifésültem a hajam. Éppen időben, ugyanis anyu kopogtatott, és aggodalmas arccal fürkészett.
- Jól vagy Sakura? – kérdezte ijedten.
- Persze, csak hányingerem volt, de végül nem hánytam. – mosolyogtam rá.
- Talán ki kéne hagynod a reggelit. – kezdte, de hirtelen felnevetett, látva, milyen arcot vágtam. A gofrit soha…semmilyen körülmények között nem hagyom ki…soha!
- Gyere reggelizni, mielőtt még elvonási tüneteid lesznek. – viccelődött, aztán kitolt a fürdőből. A konyhában apu is meg lett nyugtatva, aztán leültem, és nekiestem az elém rakott finomságnak. Apu őszinte elképedésére többet megettem, mint ő. Mikor végeztem, felkaptam a táskám, hogy elinduljak, de apa utánam szólt.
- Képzeld tegnap délután megvették a mellettünk lévő házat. Az előző tulaj szerint a fiú nagyon sürgősen szerette volna, így kézpénzben kifizette a helyszínen. Tegnap este elfelejtettem mondani. Lehet, hogy találkozol vele, a férfi szerint annyi idős lehet, mint te. – mondta, mire az ereimben megfagyott a vér. Ez tuti Sasuke lesz. Pont mellénk fog költözni? Nagyon kedves társaság lesz. Szinte látom is magam előtt, ahogy minden reggel gúnyosan elvigyorodik, mikor meglát, mintha viccesen néznék ki vagy ilyesmi.
- Oké, sziasztok! – köszöntem el a szüleimtől, majd villámgyorsan a suli felé kezdtem el baktatni, mielőtt még összefutok az új szomszédommal. Pechemre pontosan és szó szerint belefutottam. Fájdalmasan tapogattam a fejemet, mivel sikerült pontosan a mellkasán koppannom. Megszorította a vállaimat, majd eltolt magától annyira, hogy lássa, kivel van dolga. Persze amikor rám nézett sütött róla, hogy direkt állt elém és pontosan tudja, hogy ki vagyok.
- Bocsánat. - sziszegtem kelletlenül és próbáltam kikerülni, de nem engedte el a vállamat.
- Sakura. Nem is tudtam hogy itt laksz. – mosolygott még mindig gúnyosan. Gondoltam ideje letörölni a vigyort a képéről.
- Bocs, de ki vagy? – kérdeztem ártatlanul. Majdnem belenevettem az arcába, mikor láttam, hogy meglepődött. Engedett a fogáson, ezt kihasználva pedig hamar elléptem mellőle. Duzzogva motyogott pár szót egy éjjeli ölelésről inkább csak magának, amiből rögtön levágtam, hogy perverz. Elindultam a suli felé, Sasuke pár méterre lemaradva mögöttem sétált. A hátamon éreztem, a gyilkos pillantásokat, amivel méregetett. Tuti, hogy még nem volt olyan, hogy valaki ne emlékezett volna rá. Én is emlékeztem, de jobb, ha erről nem tud. Nem árt egy kis csapolás az egójából. Hogy honnan tudom, hogy egoista? Süt minden porcikájából. Ahogy jár, ránéz valakire, mind azt tanúsítja, hogy felsőbbrendűnek képzeli magát. Minimum Hulk-nak kéne lennie hozzá, hogy joggal hordhassa fenn az orrát. Hamar beértem a suliba. Hinata és Ino megöleltek, majd sejtelmes pillantásokat vetettek valahova a hátam mögé, amiből rögtön tudtam, hogy Sasuke is megérkezett. Szinte az összes lány őt bámulta. Cseppet sem izgatta magát rajta, látszott, hogy még mindig duzzog. Magamban jót mosolyogtam rajta. Ekkor érkezett meg Naruto, Kiba és Lee. Rögtön felénk vették az irányt. Ahogy elhaladtak Sasuke mellett, felmérték maguknak. Legalább is Kiba és Lee ezt tette. Naruto szerintem annyira hülye, hogy észre sem vette. Elkezdett futni felénk, és azzal a lendülettel meg is ölelt, szóval majdnem elestem. Pár lány irigy pillantásokkal méregetett.
- Sakura chan! Nagyon hiányoztál ám! – mondta. Hirtelen Ino kezdett el nagyon erősen böködni. Kelletlenül engedtem el Narutot (mert bármilyen hülye, eszméletlen jó illata van), és morcosan fordultam Ino felé. Hatalmas vigyorral óvatosan Sasuke felé bökött. Odanéztem. A fiú körül vagy tíz lány és pár fiú csoportosult, de ő engem bámult nagy, ijedt szemekkel. Egyáltalán nem értettem, talán megijedt volna ennyi embertől és most tőlem kér segítséget? Ki nem nézném belőle. Már éppen lemondóan megindultam volna felé, mikor a pillantása Narutora tévedt, aki átkarolta a vállamat. ( Mivel nagyon régóta haverok agyunk, ez teljességgel megengedett, még Hinata sem morcos érte, aki amúgy teljesen oda van a szösziért) Sasuke megnyugodott, de mintha egy kicsit ellenségesen méregette volna Narutot.
- Ki a srác, aki olyan csúnyán néz Narutora? - kérdezte Lee keresztbe tett karokkal. Kiba is morcosan méregette Sasukét. Naruto ekkor szúrta ki az idegent. Időközben többen is körénk gyűltek, és azt nézték, mi fog kisülni ebből. Mindenki észrevette, hogy hogyan méregeti egymást a két fiú. Naruto hirtelen felemelte a kezét, és róka vigyorral integetni kezdett Sasukénak. Mindenkiből egy amolyan „Naruto, te tényleg hülye vagy!” sóhaj tört fel, és a tömeg lassan oszlani kezdett. Sasuke lemondóan elfordította a fejét és a többiekkel kezdett beszélgetni. Csak én láttam Naruto gondterhelt pillantását. Az Uzumaki nem szerette, ha bárki jogtalanul haragudott rá, és Sasuke úgy tűnik, ebbe a kategóriába tartozott. Ahogy Narutot ismerem, biztos megpróbál majd mindent, hogy ez ne így legyen. Eddig mindig kijött mindenkivel, de őszintén nem tudtam biztosan, hogy ezzel a morcos sráccal is menni fog e minden.
Naruto tudta, hogy észrevettem, milyen pillantásokat vetett Sasukéra. Meg sem lepődött.
- Hogy hívják, és mikor találkoztatok? – kérdezte halkan. Egyáltalán nem lepett meg, hogy rájött, már találkoztam vele.
- Uchiha Sasuke. Tegnap megmentette az életem. Úgy tűnik szomszédok lettünk. – válaszoltam. Naruto hatalmas szemeket meresztve ragadta meg a vállam.
- És ezt miért nem mondtad eddig nekem?! Azonnal fel kellett volna hívnod! - kiabálta. Többen is felénk fordultak. Sasuke mintha el akart volna felénk indulni, de egy srác megállította és mondott neki valamit. Sasuke csúnyán nézett felénk, de végül ott maradt ahol volt. Visszanéztem Narutora. Tényleg mérges volt, ami igazán ritka.
- Ne haragudj. Csak…igazából nincs mentségem. Tényleg bocs. – mondtam neki. Felsóhajtott, és a homlokát az enyémhez nyomta. Mélyen a szemembe nézett. Amellett, hogy ez baromi zavarba ejtő volt, mindig elérte vele, hogy csak rá figyeljek.
- Már tizenkét éve vagyunk barátok. Még azt is tudod, hogy mikor voltam először szerelmes. Nem ér, hogy te nem mondasz el nekem egy ilyen fontos dolgot, mint az, hogy ez az alak megmentette az életed. Mindent el fogok követni, hogy összebarátkozzam vele. – mondta elszántan. Nem tudtam, pontosan mit akar tenni, emellett pedig kezdtem baromira zavarba jönni. Szemeimmel a többieket kezdtem keresni.
- Vajon hol lehet Hinata chan. – kérdeztem mit sem sejtve. Erre azonban Naruto arca kipirosodott, és úgy engedett el, mintha tűz égette volna meg. Hátralépett egyet, hogy elfogadható távolságba kerüljünk, és kihúzta magát. Csodálkozva néztem rá. Aztán gonosz vigyort villantottam, amitől izzadni kezdett a tenyere.
- Úgy látszik, te sem mondasz el nekem mindent. – mondtam gonoszul, és a suli bejárata felé vettem az irányt. Naruto ijedten utánam kiabált.
- El ne mond neki!
- Oké oké! De mióta is? –kiabáltam vissza.
- Hát…egy ideje. – válaszolta. Mikor észrevette kérdő pillantásomat, sóhajtva hozzátette: - Egy éve. – csodálkozva néztem rá. Egy éve tetszik neki Hinata, és én nem vettem észre? Bementem a suliba. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi problémával fog részemről járni, hogy ez a Sasuke mostantól ide jár. Lehet, hogy nem fog békén hagyni, de az is lehet, hogy hozzám se szól többet. Ez a második lehetőség valamiért kicsit idegesített. Ahogy az emeletre értem, a hosszú folyosó ablakain besütött a nap. A többi diák valamelyik beugróban beszélgetett. Csak egy ablak volt szabad. Odasétáltam. Az iskola Konoha szélén van, így tökéletesen rá lehet látni az erdőre. Gyönyörködve bámultam ki az ablakon. Nagyon szerettem itt élni. A szívem mélyén tudtam, hogy itt fogok megöregedni, ebben a faluban. Hirtelen valaki pillantását éreztem a hátamon. Hátrafordultam. Szemben a falnak támaszkodott és engem figyelt. Nem vigyorgott, de még a szemei sem villantak gúnyosan. Csak állt és nézett, miközben pár lány beszélgetett körülötte. Valahogy most annyira más volt, mint reggel, vagy tegnap. Persze az egész csak egy pillanatig tartott, aztán Sasuke visszafordult a lányokhoz. Becsöngettek. Vettem egy nagy levegőt, és elindultam a terem felé. Fogalmam sincs, hogy mi történt az előbb. Ahogy a padomhoz értem, Hinata és Ino vigyorogtak rám. Ja és Lee is. Leültem, ő pedig mellém ült. Nem itt volt a helye, de sejtettem miért jött. Előre féltem.
- Sakura chan, nincs kedved eljönni velem egy randira? – kérdezte túlságosan is közel hajolva hozzám. Mögöttem Hinata és Ino pukkadoztak a visszafojtott nevetéstől. Már vagy ezerszer lefutottuk ezeket a köröket, és mindig a következőféleképpen zárult:
- Nem, nincs.
- Akkor majd legközelebb?
- Legközelebb.
Persze mindig ezt mondom neki, csodálom, hogy nem esett még le szegénynek. Aztán belépett a terembe Kakashi sensei, az osztályfőnökünk, és csendet kért. Naruto szokott mellettem ülni, de mint mindig, most is késett. A Sensei megköszörülte a torkát, és csendet kért.
- Üdvözlöm a kedves 11.B. osztályt ma reggel is. Gondolom már tudtok róla, hogy jött egy új fiú az iskolába. Van akkora szerencsétek, hogy a körötökben üdvözölhetitek, ugyanis ebbe az osztályba fog járni. Kérlek, gyere be. – utasított valakit az ajtó mögött. Teljesen ledermedtem. Miért pont a mi osztályunkba kell jönnie? Próbáltam minél kevésbé látszani, miközben Sasuke a tanári asztal felé lépkedett. Aztán megállt az osztállyal szemben, és bemutatkozott.
- Rendben van Sasuke, ülj csak le a valahova. – mondta a tanár. És ekkor az Uchiha kiszúrt engem. Pontosan tudtam, hogy mire készül, magamban pedig felsikoltottam. Kakashi sensei szerint egy új diáknak minden joga megvan egy üres helyre leülni, még akkor is, ha az valaki másé. Akkor aki eddig ott ült, az így járt. Hol vagy már Naruto?!!! Ekkor, mint valami Isteni sugallat, Naruto vágta ki a terem ajtaját, és fordult Kakashi sensei felé.
- Bocsánat sensei, csak… - de befejezni nem tudta, mert a tanár egyszerűen a helyére intette. Hatalmasat sóhajtottam, mikor Naruto Sasukét megkerülve ledobta magát mellém, és nem is sejtve, hogy most mentett meg, rám vigyorgott. Sasuke leült az egyetlen üresen maradt helyre Karin mellé. Ezek után az óra nyugisan zajlott, azt leszámítva, hogy Naruto vagy húsz papírlevelet dobott Sasukénak, és ő mindet kidobta a kukába a helyéről, amit nem tudom, hogyan csinált, ugyanis a középső padsor vége felé ült, a kuka pedig elöl volt az ajtó mellett.
Mikor kicsöngettek és mindenki kitódult a folyosóra, Naruto egyszerűen Sasuke elé állt. Az Uchiha kihúzta magát, mert azt hitte, hogy Naruto kötekedni akar. De még én sem számítottam arra, amit ez a hülye szőke tett. Meghajolt Sasuke előtt, annak nem kis meglepetésére.
- Köszönöm neked, hogy megmentetted Sakura életét. – mondta, aztán kiegyenesedett, és rávigyorgott az Uchihára. Sasuke gúnyosan rám mosolygott.
- Szívesen. – csak ennyit mondott, de tudtam, hogy nem fogom olyan könnyen megúszni. Megfogtam Narutot az inge ujjánál fogva, és elráncigáltam egy kevésbé nyüzsgő folyosórészre. Ott aztán nekiestem.
- Te megőrültél?- sziszegtem neki, ő pedig értetlenül nézett rám, persze teljesen jogosan, így csak ennyit mondtam neki.
- Nem kell mindenki előtt leégetni jó? – azzal elengedtem, és felmentem egy emeletet, a következő órám helyszínére.
Egész matekon semmi sem történt, kivéve azt, hogy megtudhattuk, Sasuke remekel belőle. Kicsöngetéskor mielőtt elmehettem volna a lányokkal az udvarra, azonban Sasuke megragadta a kezem, és az ellenkező irányba kezdett el húzni. Nem tudtam miért, de nem ellenkeztem. Mikor úgy gondolta, hogy elég messzire értünk a barátaim elől, elengedett, és gúnyosan vigyorgott rám.
- Mi van? – kérdeztem ingerülten. Elnevette magát.
- Szóval mégis emlékszel rám. – mondta.
- És akkor mi van? – kérdeztem. Az arca komollyá vált.
- Miért utálsz engem? Hiszen nem is ismersz. – kérdezte most ő, amivel nagyon meglepett.
- Figyelj! Mi lenne, ha békén hagynál? Nem kell meghalni csak azért, mert van egy lány, aki nem kedvel. Biztos nagy csapás lehet az egódnak, de fogadd el és kész. – mondtam neki, mire eléggé felhúzta magát. El akartam menni, de a mellkasom előtt a falnak támasztotta a kezét, és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett. Láttam, hogy rettenetesen haragszik.
- Ezt azonnal vond vissza. – sziszegte. Kívülről teljesen úgy nézhetett ki, mintha megfenyegetne, de csak én láttam a szemét, így csak én tudhattam, hogy igazából egyáltalán nem akar bántani. A Következő pillanatban egy kéz markolta meg az inge nyakát, és egy hatalmasat rántott rajta. Naruto lendületből egy hatalmasat húzott be Sasukénak, mire az a földre esett. De a következő pillanatban már talpon is volt, és a két srác összeverekedett. Soha ilyen vad összecsapást még nem láttam fiúk között. Mintha farkasok marcangolták volna egymást. Látszott, hogy a többiek is megijedtek, mert ahelyett, hogy szurkoltak volna valakinek, értetlenkedve húzódtak hátrébb. Sasuke és Naruto ott tépték egymást, ahol érték. Egyszer csak Sasuke földhöz vágta Narutot, de mintha látott volna valamit, mert amikor Naruto szemébe nézett nagyon meglepődött. Ezt a pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva Naruto már le is szedte magáról az Uchihát, és kezdődött minden elölről. Aztán Sasuke a falnak vágta neki a szőkét. Mielőtt azonban behúzhatott volna neki, elkiáltottam magam.
- Sasuke fejezd be! – Sasuke egy pillanat alatt megdermedt, a szemei tágra nyíltak. Még Naruto sem mozdult. Az orra vérzett, és jó pár helyen megzúzta magát. Az Uchihának meg a szája vérzett. Sasuke még pár másodpercig fenyegetően bámulta Narutot, aztán elengedte. Öles léptekkel indult meg felém, hitetlenkedve nézett rám. De ahelyett, hogy megállt volna előttem, egyszerűen kikerült, és elment.
Sasuke
Reggel a saját ágyamban ébredtem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém tegnap este. Hogy vetemedhettem rá, hogy bemásszak Sakura ágyába, mikor akármikor visszaváltozhattam volna? Ha ugyanis sokáig maradunk farkasok, akkor előbb utóbb visszaváltozunk emberré. Velem ez éjfél körül esett meg. Sakurának fel sem tűnt, hogy már nem egy farkast ölelget. Amin megint kiakadtam, az az volt, hogy ölelgetett, és én sehogy sem tudtam szabadulni. Miután visszaváltoztam, eléggé zavarban voltam, mert még sosem aludtam lánnyal. Ráadásul a cseresznyeillat is teljesen eltompított, ami belőle áradt. Ahogy ott feküdt, teljesen védtelen volt, én meg úgy bámultam rá, mint egy éhes farkas. És sötét volt és fáradt voltam és a cseresznyeillat… és én egyszerűen csak fölé hajoltam, és megcsókoltam! De nem ám egy fél másodperes kis puszi volt ám, szerintem vagy öt másodpercig le sem szálltam a szájáról. Pedig nem is tetszik. Mikor rájöttem, hogy mit tettem, azonnal kitéptem magamat az ölelésből. Csodálom, hogy nem keltettem fel. Óvatosan átmásztam a szomszédba, és már a szobámban is találtam magam. Igaz, hogy egy futonon kívül még más nem volt benne, de egyelőre megtette.
Másnap, mikor az iskolába indultam volna, láttam, hogy Sakura lehajtott fejjel gyorsan el akar slisszolni a házam előtt. Elé léptem, így nekem jött. Megragadtam a vállát, és eltoltam magamtól, de nem engedtem el.
- Bocsánat, mondta kelletlenül, és menni is akart, de nem engedtem el.
- Sakura. Nem is tudtam, hogy itt laksz. – mondtam gúnyosan mosolyogva. Láttam, hogy haragszik.
- Bocs, de ki vagy? – kérdezte nagy ártatlan szemeket meresztve rám. Egy pillanatra lazítottam a fogáson, így el tudott menni. Elkezdtem morogni, hogy persze egész éjjel engem ölelgetett. Persze pontosan tudtam, hogy emlékszik rám, de ez azért övön aluli volt.
Amikor az iskolába értem, Sakura már a barátnőivel beszélgetett. Hirtelen három fiú ment el mellettem. Kettő alaposan megnézett magának, a harmadik, egy szőke, kék szemű srác azonban észre sem vett engem. Mellesleg jó sok lány megbámulta. Aztán elkezdett Sakura felé futni. Én persze tudtam, hogy valószínűleg nem ártó szándékkal, de ugye az ösztön az ösztön. Végül sikerült megakadályoznom, hogy a Sakurát ölelgető srác után vessem magam. A Haruno kibontakozott az ölelésből, és engem bámult értetlenül. Valószínűleg még mindig úgy néztem rá, mint aki retteg valamitől. Aztán mikor a fiú átkarolta Sakurát, rájöttem, hogy valószínűleg ő lesz Lee. Azt hiszem kicsit csúnyán néztem rá. A srác két haverja gyilkos pillantásokkal méregetett. Ekkor vett észre. Kisebb csoport kezdett el gyűlni körülöttünk, miközben néztük egymást. A szőke hirtelen felemelte a kezét, és vigyorogva integetni kezdett. Ekkor jöttem rá, hogy egy menthetetlen idióta, és inkább a többiekkel kezdtem beszélgetni. Egyszer csak meghallottam, ahogy a szőke lekezd kiabálni Sakurával, és megragadja a vállánál fogva. Itt viszont már nem tudtam megálljt parancsolni az ösztönöknek. Éppen elindultam volna, mikor egy srác lépett elém. Mielőtt letéphettem volna a fejét, azonban megszólalt.
- Durva, hogy Naruto egy csajt tart a legjobb barátjának. Nem értem miért vannak olyan jóban Sakurával. – mondta, mire hála isten megnyugodtam. Szóval akkor ő Naruto? Időközben Sakura megindult a suliba, Naruto pedig másfelé ment. Én is a suli felé indultam meg. Mikor felértem az emeletre, láttam, hogy Sakura egy ablakban áll. Megtámasztottam magam a szemközti falon, és valamiért őt kezdtem el nézni. Most, hogy nem beszél senkivel, láthattam, milyen valójában. Időközben pár lány csapódott oda hozzám, de nem figyeltem rájuk. Aztán Sakura megfordult. Egy másodpercre hagytam, hogy lássa, milyen vagyok, mikor nem csipkelődöm, aztán elkezdtem a lányokkal beszélgetni. Közben becsöngettek, nekem pedig le kellett mennem az igazgatóiba. Egy magas, szürke hajú fiatal tanár jelent meg előttem.
- Te vagy Uchiha Sasuke? Gyere velem, az én osztályomba kerülsz. – mondta, és én követtem. Már a folyosón állva megéreztem az osztályból Sakura jelenlétét. Legalább így jobban tudok majd figyelni rá. Kakashi sensei váltott pár szót az osztállyal, aztán behívott engem. Mikor szembefordultam az osztállyal, azonnal kiszúrtam Sakurát, hiába próbált meg elbújni. Miután bemutatkoztam, a tanár kérte, hogy foglaljak helyet valahol. Már el akartam indulni Sakura felé, mikor hirtelen Naruto vágta ki az ajtót.
- Bocsánat sensei, csak… - mondta volna, de Kakashi a helyére intette. Balszerencsémre Sakura mellé vágta le magát, aki láthatóan megkönnyebbült. Így nekem jutott egy vörös hajú csaj, aki egész órán sóhajtozva bámult engem, ráadásul Naruto is levelekkel bombázott, amit viszont az utolsó szálig olvasatlanul kidobtam. Szünetben viszont az utamat állta. Azt hittem verekedni akar, így kihúztam magam (jó farkashoz méltóan), de ő egyszer csak meghajolt.
- Köszönöm neked, hogy megmentetted Sakura életét. – mondta. Gúnyosan elvigyorodtam. Lebukott.
- Szívesen. - ennyit mondtam, Sakura azonban magával húzta Narutot. Matek utáni szünetben azonban én kaptam el Sakurát, mert kezdett idegesíteni ez a nagyfokú utálat, ráadásul az éjszaka után már nem akartam olyan messzire lenni tőle. Meglepetésemre hagyta, hogy magam után húzzam, amit jó jelnek vettem. Mikor egy megfelelő helyre értem, megállítottam.
- Mi van? – mondta türelmetlenül. Elnevettem magam.
- Szóval mégis emlékszel rám. – mondtam vigyorogva.
- És akkor mi van? – kérdezte most dühösen. Na, itt telt be a pohár.
- Miért utálsz engem? Hiszen nem is ismersz. – kérdeztem tőle.
- Figyelj! Mi lenne, ha békén hagynál? Nem kell meghalni csak azért, mert van egy lány, aki nem kedvel. Biztos nagy csapás lehet az egódnak, de fogadd el és kész. – mondta. És még mindig tudja fokozni. Menni akart volna, de az útját álltam, és a szemébe néztem, így elértem, hogy csak rám figyeljen.
- Ezt azonnal vond vissza. – mondtam neki dühösen. Meglepetten nézett rám. Hirtelen valaki megragadta a galléromat, és maga felé fordított. Aztán Naruto dühösen villanó kék szemébe néztem, mielőtt villámgyorsan behúzott volna egy akkorát, hogy elestem. Azonnal talpra ugrottam, és rávetettem magam. Nem tudja, mibe keveredett, ha egy olyannal akar verekedi, mint én. De valami nem stimmelt vele, mert meglepően jól bírta az átlagosnál erősebb ütéseimet, és tőle is jó nagyokat kaptam. Sikerült a padlóra küldenem, viszont ekkor olyat láttam a szemében, ami nagyon meglepett. Kihasználta pillanatnyi figyelmetlenségemet, és jókorát adott, így megint egymásnak estünk. Ezúttal a falnak vágtam neki, és készültem egy olyat behúzni neki, amitől biztosan elájul, de ekkor Sakura hangját hallottam meg.
- Sasuke, fejezd be! – kiabálta. Hirtelen mindenem megmerevedett. Ez a hang valahogy megfékezett, szinte mozdulni sem tudtam, már amennyiben ezek a mozdulatok Naruto megsértését tették volna lehetővé, mintha a szavak megkötöztek volna. Még egy utolsó gyilkos pillantást vetettem a farkaskölyökre, aztán eleresztettem. Furán néztem Sakurára, nem tudtam, hogy csinálta. De csak kikerültem és otthagytam őket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Imádom!! Az egyik legjobb fanfic a világon !!! :)