Sasuke idegesen csukta be az ajtót maga mögött. – Csak idő kell neki! – nyugtatta magát, majd idegesen kusza tincseibe túrt. Fáradtan lépett be a szobájába, és szinte biztos volt, hogy nem adja fel a lány. Arra nem lenne képes, de a biztonság kedvéért szemmel tartotta a Sakura szobája körüli tevékenységeket.

Sakura összetörten állt az ágya mellett, és észrevétlenül csordultak ki az első könnyek szeméből. Lassan áztatták arcát, fájdalmasan végiggördültek, majd elszakadtak a lány fehér bőrétől és a padlóra hullottak. – Hagyd abba Sakura! Ez volt a legjobb, amit tehettem, véget kellett vetnem az egésznek. – Próbálta magát megnyugtatni. – És talán… Beszélnem kéne Tsunadével… - Alighogy ez a gondolat keresztülfutott agyán megcsörrent a telefonja. Riadtan nézte a tárgyat, majd óvatosan beleszólt.

- Igen? – kérdezte halkan.

- Van új híred? – kérdezte a jól ismert női hang. Sakura ijedten megrázkódott. Most elmondja, vagy ne? Az ablakig sétált és fájdalmasan elkezdte kémlelni a tájat.

- Kankurót szerintem kizárhatjuk… Még Gaarát kell figyelnem, de mihelyst van eredmény szólok – mondta nyersen.

- Látod, mondtuk, hogy Sasukének semmi köze… - válaszolt Tsunade.

- Nagyon tudtok – húzta keserű mosolyra az ajkait. – Jó éjt, majd hívlak… - azzal letette. A telefon halkan puffant az ágyon míg Sakura lágyan összecsuklott az ablak mellett, magához húzta térdeit, és szorosan átölelte. – Túl bonyolult az élet… - suttogta, majd hosszú percekig ült a földön mozdulatlanul. A szempillái a percek teltével egyre nehezebbek lettek, mígnem szemei lezárultak és az álmok forgatagába menekült. Bár ott sem lelhetett nyugalmat, mert Sasuke utolsó mondata még álmában is üldözte. „Végezd a küldetésed!” Álmában próbált menekülni a rideg szavak elől, melyek hihetetlen sebességgel üldözték, a tüdeje már majdnem szétpattant, de még mindig futott. Egy rossz lépés és hatalmas eséssel a földön kötött ki, miközben a szavak végérvényesen rabul ejtették. Sakura szemei riadtan pattantak fel, majd ekkor vette észre, hogy még mindig a földön ül. Nehézkesen, még mindig az álom utóhatásától kábán és lihegve állt fel, és megnézte az éjjeliszekrényén álló órát. 5:57… Kissé fáradtan, de úgy döntött nem bírna többet aludni. Ujjaival átfésülte izzadtságtól összetapadt tincseit, majd arra jutott, itt csak egy jó forró zuhany segíthet.

Az osztályterem üres volt, mikor az első diák fáradtan, és élettelen arccal leült a helyére. A terem árasztott egy furcsa biztonságot, és nyugalmat, ami jól esett a lánynak. A szemeit behunyta és próbált kis életet önteni tekintetébe. Hisz zuhanyozás után látta azokat az élettelen smaragdokat, és nem szeretné, ha valakinek feltűnne.

- Jó reggelt! – köszönt egy félénk hang. – Hogy ment tegnap?

- Jó reggelt! – válaszolt mosolyt és vidámságot erőltetve. – Gondolom mesélte Naruto, de azért ha, érdekel elmondom, hogy valójában hogy volt – mosolygott élettelenül. Hinata bólintott, és figyelmesen hallgatta a beszámolót.

- Ez igen eseménydús… a mienk annyiból állt, hogy Shino sikeresen beszivárgott, míg Kibával fedeztük, és a bogarai pár pillanat alatt megtalálták a papírt… - mondta Hinata. Eközben egyre többen érkeztek meg a teremben, és egyre több felől hallatszott az élménybeszámolók izgalmaival átitatott hangorkán. Sakura csendben ült és minden beszélgetésre kissé figyelt. Egészen addig, míg meg nem érezte egy jól ismert személy jelenlétét. Tekintete pár pillanatra találkozott azokkal az ébenfekete szemekkel, majd hihetetlen gyorsasággal a padra vándorolt. Percekig némán nézte a padot, Hinatának nem tűnt fel Sakura szótlansága hisz már Narutóval volt elfoglalva.

- Jó reggelt osztály! – harsant Tsunade hangja a teremben. Rögtön csend lett és mindenki leült a helyére. – A csapatokat kérem, üljenek egymás mellé! – Pár szék megcsikordult a padlón majd pár lépés és ismét csend. Sakura kíváncsian pillantott Tsunade felé, majd a szeme sarkából észrevette, hogy Sasuke Naruto mellé ült. – Szóval gondolom, mindenkit érdekel, hogy ki ment át és ki bukott meg. Annyit azért el kell mondanom, hogy minden csapat 7 órán belül teljesítette a küldetést, ami szép munka. A legrövidebben visszaérő csapat 3 óra alatt teljesítette. Volt egy mérgezéses esetünk, egy bogárcsípéses, és egy majdnem homokfulladásos. – Sakura meglepetten nézett a képességek alapján a személyekre. - Na de a legtöbb pontot Hinata, Kiba és Shino szerezte, bár megjegyezném, hogy a bogarak végezték a munkát. A második csapat Naruto, Sasuke és Sakura csapata, ők egy igen meglepő méreg plusz menekülés kombinációval hagyták ott a tetthelyszínt. És aminek mindenki örülni fog… Senki nem bukott meg! – erre mindenki meglepetten pislogott, majd öröméljenzés tört ki az osztályból. – Tehát mától mindenki részt vehet éles bevetéseken. Az első küldetést már ma megkapja az egyik csapat, akiket alkalmasnak találtunk. Sasuke, Sakura és Naruto, 10 perc múlva legyetek az irodámban, egy igen komoly és fontos feladatot kaptok! A többieknek gratulálok, és álljatok készen… A közeljövőben bármikor megkaphattok egy küldetést. – Azzal Tsunade magára hagyta az osztályt. Sakura hangosan felsóhajtott. – Direkt csinálja ezt velem? – kérdezte magában.

A tíz perc hamar eltelt és a három fiatal ott ült Tsunadéval szemben és várta a küldetést.

- Igen fontos küldetést szántam nektek… Egy pár hete ellopott fontos iratot kéne visszaszerezni, amiben az iskola tanulóinak névsora, és a tanárok képességei vannak feltűntetve. Amit egy Ota városi iskola kémei loptak el. Egy hetetek van rá, mert mint kiderült egy hét múlva akarják felhasználni. Az iskoláról összeszedett összes információnk ebben a mappában van - nyújtott oda egy mappát, amit Sasuke készségesen elvett. – Ota városban kivesztek egy hotelt, mint nyaraló barátok, felderítitek a terepet, megszerzitek a dokumentumokat és észrevétlenül eljöttök. Az iskola áll minden költséget – azzal elővett egy bankkártyát. – Ezen felül új nevetek lesz… Meg kell jegyeznetek, mert csak magatok közt hívhatjátok egymást a rendes neveteken. Sakura: Natsuki Hime, Sasuke: Oniyugi Tamaki, és Naruto: Kanama Takeshi. Jegyezzétek meg, találjatok ki egy aláírást és még amit tudnotok kell. Osakai diákok, aki nyaralnak. Olyan ruhákat vigyetek – itt Narutóra nézett – amik nem jellegzetesek, ha más nem vegyetek átlagosakat. Kerüljétek a felkerülést és gyártsatok bizonyítékokat, hogy turisták vagytok. Fényképek, menjetek várost nézni, próbáljatok ki ételeket. Még ma induljatok el. Délben a kocsitoknál találkozunk. Kérdés? – nézett végig a jelenlévőkön. – Helyes. Akkor délben az autónál. Mehettek! 

Az ajtón kiérve Naruto rögtön nekiállt fecsegni. Hogy mennyire jó lesz elmenni, egy ilyen komoly küldetésre, és láthatóan nem érezte a dolog súlyát. Egészen addig beszélt arról, hogy mennyire várja azt, hogy egy kisebb városrészt megnézhessen, míg Hinatával véletlen össze nem futottak, és leállította a szószátyár fiút. Sakura megkönnyebbülten fellélegzett, és felgyorsított léptekkel a szobájáig száguldott.

- Egy hét sok idő, és nem futhatsz el… - mondta Sasuke mikor elhaladt mellette, majd nem várva választ belépett a szobájába. Sakura, mint aki nem hallotta nyugodtan lépett a szobájába, és ugyanolyan nyugodtan csukta be az ajtót. Még kilenc óra volt így nyugodtan kezdett pakolászni, az összes hétköznapi ruháját előszedte átnézte, mi az ami nem feltűnő és nem jellemző tipikusan rá. Ezzel egy óra alatt sikeresen elkészült, két bőröndöt telepakolt mindenre felkészülve, és itt nem csak a ruhákat illetően, hanem a küldetésre is felkészült. Így bement a fürdőbe és nekiállt valami nem szokványos frizura kitalálásának. Sajnos a rózsaszín nem túl átlagos… Konty, fonat, copfok és ehhez hasonlók, majd rájött, hogy előre ezt nem érdemes megtervezni. De ez a rózsaszín… Nagyon jellegzetes, miért nem szőke, vagy fekete. Így Sakura kis gondolkodás után, arra az elhatározásra jutott, hogy befesti… szőkére. Igazán merész ötlet, de egy fontos küldetésen minden apróságra oda kell figyelni. Persze csak kimosható festékkel, nem szeretne szőke maradni. Így egy bő óra alatt egy smaragd szemű lány, szőke tincsekkel nézett vissza Sakurára a tükörből. Natsuki Hime! Na, most jöhet az aláírás… Natsuki Hime érdekes név, de elég tetszetős. Egy vidám jellemet képzelt el, kissé csendes, visszafogott, és pár dologban a saját személyiségének gyengébb változatát. Miután mindennel elkészült fél tizenkettő körül járhatott az idő. Felvett egy fehér bővebb felsőt, egy fehér miniszoknyával és egy fehér saruval. Valahogy a rózsaszín hajához jobban ment a fehér… Mikor ezzel is elkészült még mindig volt egy fél órája, és arra gondolt meglepi Hinatát. Kis élet az arcra, majd kilépett a folyosóra. Pár ajtó és nagy lendülettel nyitott be Hinata szobájába.

- Öhm… Segíthetek? – kérdezte meglepetten barátnője.

- Natsuki Hime vagyok, és… - de nem tudta befejezni.

- Jaaj Sakura… De mi ez a haj? És ez a név? – húzta fel szemöldökét.

- Haaj, küldetésünk lesz, és teljesen új embernek kell lennünk… Naruto nem mondta? – kérdezte az immáron szőke. Hinata pár percig csak nézett, majd megvonta a vállát.

- Mikor indultok? 

- Délben, úgyhogy csak köszönni jöttem, még a cuccaimat elviszem a kocsiig és egy hét múlva jövünk… De komolyan… Naruto semmit nem mondott? – húzta fel Sakura a szemöldökét.

- Mondott ezt-azt, de túl izgatott volt ahhoz, hogy értelmesen magyarázzon – vigyorodott el Hinata. – Vigyázz magadra! – lépett barátnője mellé, majd szorosan megölelte. – És a szőke… Nem rossz, de a megszokott hajszíned jobban áll! – Sakura hamisan felnevetett, majd elköszönt barátnőjétől, és visszament a szobájába. Még egyszer végig nézett csomagjain, hogy mindent eltett-e, nem hiányzik-e semmi, majd mikor mindent rendben talált, nekiállt a cipekedésnek. Kemény tíz perc alatt sikeresen elszállítmányozta egészen az autóig. Két bőrönd, az egyikbe túlnyomó többségben ruhák, a másikban a küldetéshez szükséges felszerelés. Épp az autó-csomagtartójába tuszkolta a bőröndöket mikor egy jól ismert hang ütötte meg a fülét.

- Segítsek? – kérdezte ridegen, és metszően.

- Elboldogulok, egyedül is! – válaszolt ugyanolyan éllel Sakura, majd lecsukta a csomagtartót. Épp elkapta Sasuke meglepett pillantását, majd elfordította tekintetét. Pár perc után meghallották Naruto izgatott hangját, amint valakinek azt ecseteli mennyire boldog, hogy egy ilyen fontos küldetést kapott. Sakura sóhajtott, majd a hangokra koncentrált, és rájött, hogy Hinata az áldozat, aki Naruto hablatyolását hallgatja.

- Siess Takeshi! – szólt Sakura, mire Naruto észre se vette, hogy ez neki szólt. – Naruto! Ez neked szólt, tudod, Kanama Takeshi… Jó lenne, ha hozzá szoknál.

- Igenis Sakura-chan! – Sakura csak megrázta a fejét.

- Hime… Natsuki Hime a nevem, neki meg Oniyugi Tamaki… Jegyezd meg! – Azzal Sakura elkezdte masszírozni a homlokát… Egy hét, nagyon sok idő lesz. Halk kopogás szakította félbe a csendet, Tsunade közeledett a kis csapat felé.

- Látom sikeresen összepakoltatok, és valaki egész lelkesen és aprólékosan felkészült… - nézett Sakurára. – Helyes, na, akkor minden papírt megkaptatok, a hotel címe is a papírok közt van, mindenféleképpen oda menjetek, vannak kapcsolataim… - mosolyodott el Tsunade. – Egy hetetek van, ne felejtsétek el… És ez nagyon fontos az iskolának, szóval sikerrel kell járnotok. Jó utat! Takeshi, Tamaki, és Hime… - A három fiatal, mint egy végszóra beült a kocsiba. Sakura vezetett, Sasuke az anyósülésen, és Naruto hátul két csomag mellett foglalt helyet. Hinata még egy utolsó csókot lopott Narutótól, majd a kis csapat lassan elindult Ota városka felé. Az út csendben telt, csak Sasuke adott néha instrukciókat Sakurának, mivel nála volt a térkép. Alig hat(!) óra alatt egy igazán szép kis hotel előtt parkolt le Sakura. 

- Takeshi… Ugye nem felejtetted el…? – nézett Sakura Narutóta.

- Ne nézz hülyének… Hime-chan, nem felejtettem el semmit, és tudom, hogy Tamaki allergiás a rákra – mosolygott a szöszi. Erre a mondatra Sakura is elmosolyodott. A hotel belülről világos és előkelő volt, láthatóan sok vendéggel, pedig kívülről senki nem mondaná meg hogy ez egy hotel… Csak a tábla jelzi hogy „Ota Hotel”. Sakura illedelmesen a pulthoz libbent, majd egy mosolyt villantott a recepciós fiúra.

- Jó napot kisasszony! Miben segíthetek? 

- Szobát szeretnék foglalni, nyaralok két jó barátommal – mosolygott Sakura.

- Akkor három főre… - a recepciós pár percig nézegeti a szobák beosztását, majd csüggedten megszólal. – Sajnos csak egy szabad szobánk van, de az is csak két személyes… - Sakura pár percig gondolkodott, majd nyugodtan válaszolt.

- Akkor azt kérjük, majd valamelyikünk alszik a földön, vagy a kocsiban… Úgy is sokat utazunk, megszoktuk már… 

- Rendben, és milyen névre? – kérdezte udvariasan a recepciós.

- Natsuki Hime… - válaszolt kissé bizonytalanul Sakura. A recepciós felírt a nevet, majd az egyetlen kulcsot leakasztotta a háta mögött lévő tábláról. 

- Akkor az önök szobája a 208-as, a második emeleten. Jó pihenést! – Sakura elmosolyodott, majd odasietett a két fiúhoz. Sasuke és Naruto bólintott, majd megindultak a csomagokkal Sakura után. Mindkét fiú két csomagot cipelt, míg Sakura egyet… Az egyiket lepasszolta Narutónak, mivel ő csak egy bőröndbe pakolt. A második emeletig sok lépcső volt, de szerencsésen felcipekedtek, majd könnyen megtalálták a 208-as szobát. Sakura gyorsan kinyitotta az ajtót, és meglepetten nézett körül a szobában. Tágas és világos, egy hatalmas ággyal, ami kétszemélyes (!). A szobából egy terasz nyílt és egy ajtó, ami mögött vélhetően a fürdőszoba volt.

- Ez meg mi? – kérdezte idegesen Naruto.

- Csak ez az egy szobájuk volt, kénytelen voltam kivenni. Arra gondoltam egyvalaki majd mindig alszik a kocsiba és cseréljük egymást… - Sasuke egy ideges Narutóval, és egy meghökkent Sasukéval találta szembe magát. – Sorsot húzunk, és aki a legrövidebbet húzza, az megy a kocsiba, a másik kettő itt marad. Aztán holnap az alszik kint, aki a középsőt húzta… és így tovább. - Sasuke szemében felcsillant a megértés, míg Naruto továbbra is értetlenkedett. Sakura nem magyarázkodott tovább, előszedett egy adag cérnát, és leszakított belőle három nem egyforma hosszú darabot. – Húzzatok! – parancsolt a két fiúra Sakura. Mindketten engedelmesen húztak, majd Sakura a kezében maradt cérnadarabra maradt. – Úgy látom, én megyek… - mondta. – De előtte lezuhanyozom! – azzal választ nem várva előkapott egy pizsamát, egy kistáskát és egy törölközőt, majd elvonult fürdeni. A két fiú hallotta, ahogy a zuhanyrózsából lágy permetben hullnak alá a vízcseppek.

- Ugye megmutatod neki? – vonta fel szemöldökét Sasuke.

- Muszáj? – kérdezte Naruto, majd a kezében tartott rövidke cérnadarabra nézett.