Jaj, egyáltalán nem volt kedvem hazamenni. Vagy tíz percig az ajtó előtt toporogtam, mire rászántam magam, hogy bemenjek. Imádkoztam, hogy még ne legyenek fenn a szüleim. Sajnos Isten nem hallgatott meg.
- Sakura. Jó reggelt! Jól aludtál? Megint sétálni voltál? Az erdőben voltál? Hideg van kint? Nyitva van már a vegyesbolt? – kérdezte anyu. Hát igen. Igazán nagyon sokat beszél. Még engem is leköröz. Vajon kitől örökölhettem?
- Neked is. Igen. Igen. Igen. Nincs. Már nyitva. – válaszoltam tömören. Szegény anyu értette a célzást, így nem kérdezett többet és mivel háttal álltam neki (elég sokáig eresztettem magamnak vizet =)) nem vette észre a nyakam. Úgy gondoltam jobb menekülni, amíg lehet, szóval az emelet felé kezdtem somfordálni.
- Figyelj anyu, megnézem az e-mailjeimet, aztán tanulok, utána meg pihenek, délután pedig lehet, hogy lemegyek Inoval és Hinatával sétálni oké? – fordultam ki a konyhából. Azaz csak fordultam volna, mivel az ajtóban apuba botlottam. Épp hogy nem mentem neki. Nevetve borzolta meg a hajam, aztán visszataszigált a konyhába. Szuper.
- Jó reggelt Sakura! Remélem nem terveztél reggeli nélkül felmenni. – dorgált meg kedvesen. Anyu egy nutellás kenyeret nyomott a kezembe egy tányéron, így kénytelen voltam az asztaloz ülni. Próbáltam a hajammal eltakarni a nyakamat. Anyu még kirakott mindhármunknak egy kávét (bocs, nekem szigorúan kakaót =3) és leült közénk.
- Szóval megint Ino – channal és Hinata – channal találkozol? Nagyon gyakran együtt vagytok, csak nem fiúkat nézegettek? - Kérdezte hirtelen anyu. Majdnem kiköptem a kakaómat. Apa ki is köpte a saját kávéját. hirtelen a srác ugrott be, aki reggel megmentett. Hogy is hívták? Sasuke, azt hiszem.
- Ugyan már anya. Biztos semmi ilyesmiről nincs szó. Igaz Sakura?! – kérdezte apa kicsit hisztérikusan. Anya felnevetett.
- Biztos erről van szó! Nézd, hogy elvörösödött. – mondta, és tovább kuncogott, apa meg motyogott magában valamit. Mi, hogy elvörösödtem? Kezembe fogtam a kenőkést, hogy leellenőrizzem az arcom. Tényleg vörös volt. De miért? Hiszen csak eszembe jutott Sasuke.
- Nézd, megint. – nevetett fel ismét anya. Na, jobbnak láttam most befejezni a reggelit, mielőtt még meghalok szégyenemben. Hah, pont Sasuke miatt vörösödtem el? Oké hogy jóképű, de azért ez ciki nem? Úristen! Mi van, ha akkor is tiszta vörös volt a fejem, mikor vele beszéltem?! Várj, és minek aggódom én egyáltalán ezen? Hamar benyomtam a számba a maradék kenyeremet, (anyu nagyot is nézett) aztán elindultam az emeletre.
- Köszönöm a reggelit. Most megyek, mert sok a házim. – kiabáltam még vissza. Végre egyedül! Bementem a szobámba, és bekapcsoltam a laptopomat. Ma is, mint mindig, első utam az msn-re vezetett. Kaptam egy csomó üzenetet.
Naruto: Sakura – channn! El ne felejtsd megírni a házit, hogy holnap le tudjam másolni! =DD Kedden jössz bulizni?
Hinata: Szia! Akkor ma délután? Neji kivisz minket a ligetbe, ha szeretnénk. Ott olyan finom a fagyi! Téged is meghívott Naruto kedden egy buliba? Jaaaj, úgy izgulok! =3 Mit vegyek fel? Majd segítesz kiválasztani hétfőn este?
Rock Lee: Drága Sakura chan! Hallottad Narutotól, hogy kedden buliba megyünk? Nincs kedved velem jönni? *.* Ezernyi puszi neked. Te vagy az én szerencsecsillagom!!! ;)
Ino: Szia csajszi! Ugye áll még a ma délután? Hinata mondta, hogy Neji kivinne minket a ligetbe. Egy fagyi? :3
Kiba: Sakura, ezt hallgasd meg, nagyon szép =) http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=e0-xz8yQRGg (ez tényleg létezik és szép)
Minden üzenetre válaszoltam, aztán leültem megcsinálni a házit. Az osztály egyik legjobb tanulója vagyok, szóval ez nem nagy kihívás nekem. Mire végeztem már csak kis időm maradt az indulásig, szóval az alvást kihúztam a programok közül. Magamra kaptam valamit, amiben nem látszott a nyakam, és nem is sültem meg benne, elköszöntem a szüleimtől, aztán elindultam a megbeszélt találkahelyre.
Sasuke
Nem igazán akartam messze kerülni Saku…miket beszélek, helyesbítek. Nagyon szívesen kerültem volna messze Sakurától, de az ösztöneim nem hagytak, viszont mivel be kellett iratkoznom a suliba, kénytelen voltam elmenni oda. Nem is volt túl kényelmes. Állandóan ugrásra készen voltam, hátha történik vele valami. Nem kell nekem ahhoz látni, elég, ha megérzem. Na, mindegy. Mikor visszaértem Sakuráék háza elé, valamit nem találtam rendben. A nyomasztó érzés, miszerint távol vagyok tőle, nem múlt el. Igazából még rosszabb is volt. Mégis hol van? Itt kéne lennie nem? Miért ment el? Miért viselkedem így?! Komolyan, szégyellem magam. Hülye, hülye ösztönök. De az biztos, hogy én utána nem megyek. Nem fogom estig keresgélni. Beleszagoltam a levegőbe a ház előtt. Meg is éreztem, hogy melyik ablak felől jön legerősebben Sakura illata. Cseresznye. Ezt reggel jegyeztem meg. Körülnéztem, hogy senki nem lát e, aztán bemásztam az ablakon. Nem túl tipikus lányszoba fogadott. Kék falak, egyszerű, barna, össze nem illő bútorok. Egy két személyes ágy, egy íróasztal rajta pár könyvel és egy laptoppal. Áhh, ezt nem tudtam megállni. Felnyitottam. Mázli, bent maradt az msn – jén. Volt egy rakat ismerőse. A legtöbb fiú. Megnéztem az üzeneteit. Volt egy csomó valami Hinatától és Inótól. Biztos a két legjobb barátnője. Volt még két fiú, aki különösen sokat írt neki. Az egyiket Narutonak, a másikat meg Rock Lee – nek hívták. Naruto csak haveri üzeneteket hagyott, de ez a Lee gyerek mindig szerelmes üzeneteket és meghívásokat küldött neki. Chh! Kinek képzeli magát? Miért mondom ezt?! Gyorsan lecsuktam a laptopot, még mielőtt felhúztam volna magam, aztán bebújtam az ágy alá és ott kezdtem el várni. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne menjek megkeresni.
Sakura
Vacsorára értem haza. Hulla fáradt voltam, de mint mindig, anyu és apu most is kikérdeztek a napomról. Kötelező körök voltak ezek, csakhogy tudják, mi van velem, mert szerintük ezekben az éveikben tudnak a tinik legjobban eltávolodni a szüleiktől. Na persze. Szóval miután kivallattak (már csak a lámpa hiányzott, amivel a szemembe világítanak =/) végre felmehettem a szobámba. Persze előtte még meg kellett győznöm a szüleimet, hogy eleget ettem a délután folyamán ahhoz, hogy most vacsora nélkül menjek lefeküdni. Elég nehéz volt. Mikor becsuktam magam mögött a szobám ajtaját egyenesen az ágyam felé mentem és szinte ráestem. Sikerült elrejtenem a kiszívást a nyakamon, így elkerülhettem a barátnőm kérdezősködését. Ino mesélte, hogy ma látott a suliból kijönni egy eszméletlenül helyes srácot. A leírás alapján, amit elmondott, könnyen kikövetkeztettem, hogy Sasukéről volt szó. Persze akkor is elvörösödtem, ezt viszont már nem úsztam meg. Kiszúrták, hogy felismertem. Addig nyaggattak, amíg el nem meséltem a reggeli kalandomat (persze kihagyva a farkasos sztorit). Ezek után egész délután piszkáltak vele.
Az arcomhoz értem. Forró volt, ami azt jelentette, hogy már megint elpirultam. Francba. A tükörhöz léptem, és megnéztem, hogy elmúlt e már a kiszívás. Hát, nem. Még egy darabig fürkésztem, aztán levettem a nyakláncomat, hogy elmehessek fürdeni, de véletlenül leejtettem. Mikor megint kiegyenesedtem, megdermedtem. A tükörben egy hatalmas fekete farkast láttam magam mögött. Fel akartam sikítani, de valamiért nem akartam, hogy anyuék ezt megtudják. Lassan megfordultam, hogy szembenézzek reggeli barátommal. Meglepetésemre azonban semmilyen ártó szándékot nem tudtam leolvasni a kék szemekből. Csak ült az ágy előtt, és engem nézett.
- Szia! - mondtam neki kissé félénken, de úgy tűnt érdeklődik, mivel kissé elfordította a fejét. Így nem is volt olyan ijesztő. Sőt, kifejezetten szép állat volt, bár még mindig hatalmas. Egyszer csak megkordult a gyomra. Erre elnevettem magam, ő pedig visszabújt az ágy alá, és onnan nézett engem. Csak a mélykék szemeket láttam.
- Megnézem maradt e még vacsora, el ne mozdulj innen. – mondtam neki, mire kidugta az orrát. Becsuktam magam mögött az ajtót, és lerohantam a konyhába. Éppen időben, apu ugyanis pont az otthagyott vacsorámat szemelte ki repetának. Hamar kikaptam a kezéből, mire meglepetten nézett fel rám.
- Bocs apa, de mégis éhes vagyok. Megehetem a szobámban? Megy egy tök jó film.
- Persze. – válaszolta kicsit morcosan. Hamar visszasiettem a szobába. A farkas most megint az ágyam előtt ült, de bejövetelemre elbújt. Mikor látta, hogy csak én vagyok az, előmerészkedett.
- Mond, Tsukemawaru, ugye hívhatlak így? Kérsz enni? - kérdeztem tőle, mire bátran közelebb jött. Nem úgy én. Én addig hátráltam, míg bele nem ütköztem a szekrénybe. De nem akart bántani, egyszerűen csak elvette az ételt, és elmajszolta. Levittem a tányért. Mire visszajöttem már megint az ágy alatt volt. Én is lefürödtem, aztán félve elfeküdtem az ágyon. Negyed óra múlva még mindig fenn voltam. Hirtelen lecsúszott a kezem az ágyról. Mire ijedten vissza kaphattam volna, azonban finom böködést éreztem a tenyeremen. Csikis volt, úgyhogy kuncogni kezdtem, mire még jobban megböködött. Aztán elődugta a fejét az ágy alól. Olyan szépen világított a szeme, hogy nem tudtam levenni róla a tekintetem. Csak akkor ocsúdtam fel, mikor az ágyamra ugrott, és elkezdte szagolgatni az arcomat. Kicsit megijedtem, de abbahagyta, aztán lefeküdt mellém és meglepően hamar elaludt. Ezek után engem is elnyomott az álom, és valahogy a tudatom kizárta, hogy tulajdonképpen egy farkassal alszom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Jahj, bocsi hogy eddig nem válaszoltam, de nem nagyon szoktak nekem itt írni. =)) Köszönöm szépen, igyekszem igazán szépre írni, és remélem a többi is ugyan így fog tetszeni. =))