Sakura n�m�n b�multa az ideiglenes k�rterme plafonj�t. A mellette �ll� g�pek egyenletesen pityegtek, ezzel jelezve, hogy m�g �l. A szobaajt� kiny�lik, �s Tsunade l�p be rajta, kez�ben n�h�ny r�ntgenk�ppel.

-          Na? Van valami v�ltoz�s? – k�rdezi a n�.

-          Nem… - mondja sz�kszav�an Sakura.

-          A r�ntgen se mutat semmi �jat. Sajnos a gerinced elt�rt.

-          Valami megold�s van?

-          A m�t�t kiz�rva, t�l sok ott az ideg… a gy�gyszeres kezel�s nem el�g gyors…

-          �s mi van a k�s�rleti szerrel? Milyenek az �llati tesztel�s eredm�nyei?

-           Az �llatok hiper gyorsas�ggal k�pesek t�le regener�l�dni, akik nem azok viszont…

-          �rtem… k�sz�tsetek el� egy adagot �s adj�tok be nekem – mondja hal�l nyugodtan.

-          De, hisz a k�s�rletez�s m�g nem fejez�d�tt be, m�g nem teljes a k�plet. Bele is halhatsz! – akad ki Tsunade.

-          De ez az egyetlen es�lyem! K�sz�tsd el�!

-          De…

-          Ez parancs volt, Tsunade! – kiab�lja a n� k�p�be, mire az elhallgat. N�m�n f�rk�szik egym�s arc�t. Sakura ellentmond�st nem t�r� tekintete, Tsunade agg�d� tekintet�vel viaskodik. A n�ma harcot az ajt� nyit�d�sa t�ri meg.

-          �rn�m. Egy f�rfi akar mag�val besz�lni… azt mondja, hogy maga ismeri – kukkant be az ajt�n egy f�rfi.

-          Mi a neve?

-          Ebisu… - mondja, mire Sakura megd�bben.

-          Hozasd ide – mondja, mire a f�rfi b�lint �s az ajt� �jra becsuk�dik.

-          K�rlek, gondold �t m�g egyszer – k�rleli Tsunade a beteget, azonban � hajthatatlan.

-          Ez az egyetlen es�lyem. Nem marathatok b�na, Tsunade, rem�lem ezt meg�rted.

-          Igen.

-          Akkor k�rlek add ki a parancsot a legjobbaknak, ha kell akkor te is legy�l ott amikor csin�lj�k. K�sz�ljenek el� mindennel egy f�l �ra m�lva.

-          Ugye tudod, hogy a gerincedet �jra �ssze kell illeszten�nk?

-          Igen tudom.

-          De nem haszn�lhatunk nyugtat�t, f�jdalomcsillap�t�t �s �rz�kblokkol�t sem. Nyersen ki kell b�rnod, az pedig nem lesz k�nny�.

-          Tiszt�ban vagyok a k�r�lm�nyekkel. �s azzal is, hogy ha nem pr�b�ljuk meg, akkor �r�kre b�na maradok… - v�laszolja hat�rozottabban. Az ajt� ebben a pillanatban lassan kinyit�dik �s Ebisu l�p be rajta.

-          J� napot, Sakura-chan. R�gen l�ttalak, csak nem betegeskedsz? Ha tudom akkor nem zavarok – j�tszik teljesen �leth�en Ebisu �s �szrev�tlen�l Tsunade fel� b�k, mire Sakura egyb�l gondoskodik r�la.

-          Edisu-san. �, dehogy is csak rutin vizsg�latok, nem zavar, j�jj�n beljebb. Tsunade-sama, k�rem, akkor megcsin�ln� amit k�rtem?

-          Persze, akkor �n megyek is. Viszl�t – k�sz�n el �s magukra hagyja �ket.

-          Sasuke k�ld�tt? – k�rdezi Sakura.

-          Nem. Magamt�l j�ttem, � azt mondta, hogy nem akar az oroszl�nbarlangba k�ldeni engem. �gy �n elj�ttem „s�t�lni” – v�laszolja Ebisu.

-          Csak nem agg�dsz �rtem? – viccel�dik Sakura, mire Ebisu egy kicsit felkacag.

-          Ne s�rt�dj meg, de te Yang vagy, ti mindent kib�rtok. �n csak Sasuke-sama�rt agg�dom.

-          Nagyon ideges lett? – k�rdezi f�lve.

-          El�gg� – s�hajtja Ebisu, majd egy sz�ket maga al� h�z �s az �gy mell� �l.

-          J�l sejtem, hogy hallott�l n�h�ny sz�t a veszeked�s�nkb�l, miel�tt bej�tt�l?

-          Igen… Elt�rt a gerinced �s valami nagyon vesz�lyes dolgot akarsz kipr�b�lni. Gondolom bele is halhatsz.

-          Igen.

-          Nem lep�d�k meg – horkant fel kacagva Ebisu, mire Sakura �rtetlen k�ppel b�mul r�. – Te egy igazi Yang vagy. Mindent egy lapra teszel fel. Lesz, ami lesz!

-          Heh, igaz… - mondja Sakura �s �jra a plafonra f�ggeszti a tekintet�t. – Nemr�g k�s�rletezt�nk ki egy sz�rumot, amit�l az ember hiper gyorsas�ggal tud regener�l�dni. Igaz, m�g csak �llatokon lett tesztelve, de nagyj�b�l j�k az eredm�nyek. A beteg vagy felgy�gyul, vagy k�nok k�z�tt hal meg.

-          �s te ezt akarod magadnak beadatni?

-          Igen, de el�tte persze a gerincemet helyre kell rakni, de persze nem haszn�lhatok f�jdalomcsillap�t�t.

-          Az durva lesz…

-          Igen, az – helyesel Sakura, majd egy kis ideig be�ll k�z�tt�k a csend – K�rhetek t�led valamit, Ebisu?

-          Persze.

-          Ha… Ha ma a m�t�b�l m�r nem j�v�k ki �lve, akkor… Akkor �tadn�d Sasuk�nak ezt a nyakl�ncot? – k�rdezi halkan, mialatt leveszi a nyak�ban l�g� cseresznyevir�got, majd �tny�jtja Ebisunak, aki kicsit megh�kkenve n�zi a med�lt. – Benne van egy kisebb �zenet, amit az esetleges hal�lom alakalm�b�l Sasuk�nak akarok adni. Megteszed?

-          Persze, de nem lesz r� sz�ks�g – r�zza a fej�t mosolyogva, mire Sakura �rtetlen�l n�z r�.

-          Mi�rt nem?

-          Mert t�l fogod �lni, majd szem�lyesen mindent elmondasz neki, ha annyira akarod.

-          Heh… rem�lem neked lesz igazad – s�hajtja, majd az ajt� kiny�lik �s k�t be�lt�z�tt ember l�p be rajta.

-          Asszonyom, mi k�szen �llunk – mondja az egyik maszk m�g� b�jt ember. Sakura n�m�n b�logat p�rat.

-          A m�t� el�tt v�rhatok? – k�rdezi Ebisu. Sakura egy kicsit meglep�dik, de azt�n r�b�lint. A k�t �pol� �vatosan tolja ki Sakur�t �gyast�l a szob�ba. Ebisu n�m�n ballag mellett�k, mik�zben gondolatai fogs�ga lesz. Azonban ez az �llapot nem tart sok�ig, mivel egy kis szor�t�st kezd �rezni, az �gy sz�l�n pihen� kez�n. Amikor oda pillant, Sakura f�l� szemeit pillantja meg. B�ztat�an k�zre fogja a n� kez�t �s halv�nyan r� mosolyog. Amikor a m�t� el� �rnek, megtorpannak.

-          Ebisu-san, �n…

-          Nem kell semmit mondania Sakura-chan. A m�t�t ut�n lesz r� id�d – v�g mosolyogva a n� szav�ba �s egy b�ztat� mosollyal az arc�n v�gig n�zi, ahogyan betolj�k a m�t�be.

Ki hitte volna, hogy valaha �gy l�tja majd a Yangok vezet�j�t? Mert � biztosan nem. A m�skor er�s, magabiztos, vasmarokkal korm�nyz� n�, most egy - a legrosszabbt�l tart� - kisl�nyk�nt ment be a m�t�be. Hi�ba, � is ember, egyszer � is f�lhet. Ebisu n�m�n n�zi a sz�rke m�t�ajt�t. Tiszt�n lehet hallani, minden sz�t. Hallja, ahogy Tsunade mindent ellen�riz, majd kiadja a parancsokat. Hideg fejjel mond el minden egyes sz�t, szinte m�r-m�r rutinosan. N�h�ny perc telik el csak, amikor felcsend�l az els� megr�z� sikoly. A vezet� k�nok k�z�tt pr�b�l uralkodni mag�n. Tsunade az embereinek ki�lt, hogy m�g egyszer el kell t�rni az egyik csontot. M�g egy eget renget� sikoly hangzik fel, de most olyan hangosan, hogy a kinn �csorg� Ebisu is beleremeg, pedig � is meg�lt m�r egy-k�t dolgot. Ez m�g n�h�nyszor megism�tl�dik, majd az eg�sz abbamarad. Halkan motoszk�lnak odabenn, majd Tsunade kiadja a parancsot.

-          Hozz�tok a szert! – Ez az egy mondat, tiszt�n kivehet� volt. Sok�ig v�zhangzott Ebisu fej�ben ez a mondat. P�r percig n�ma cs�nd. A kinn �csorg� lassan kezd megnyugodni, hogy minden rendben lesz, �m t�ved. A benti g�pek, mintha meg�r�ltek volna, �gy s�polnak �ssze vissza. Valami, kattog, mintha r�zk�dna. Tsunade benn az embereivel kiab�l, hogy fogj�k le a beteget, adjanak neki s� oldatot. Majd n�h�ny mondat, ami l�ket ver Ebisu fej�ben…

-          �ssze fog omlani! Hozz�tok a defibrill�tort! Gyorsan! – ki�ltja, torka szakadt�b�l Tsunade. Ebisu r�m�lten cs�szik le a fel ment�n. Nem lehet, nem halhat meg. Hogy mondja el neki? Hogy mondja meg Sasuk�nak, hogy a l�ny meghalt? � nem lesz r� k�pes… � nem… - T�lt�s h�romsz�z. Vissza! Nem j�. T�lt�s n�gysz�z. H�tra! M�g mindig nem. Sakura gyer�nk, tarts ki. T�lt�s hatsz�z. H�tra! – ki�ltja Tsunade, majd minden elhallgat. Minden. A m�t�b�l imm�ron nem hallatsz�dnak zajok. Semmi…

Sasuke, Naruto, Ino, Hinata, Shikamaru �s a t�bbiek n�m�n �lnek az eb�dl�ben egy asztaln�l. Sasuke m�r elmondta nekik, hogy mi is t�rt�nt a reggel. Az�ta a h�reket v�rj�k, de semmi. Most fog kezd�dni a m�sodik �ra, de �k m�g nem mennek sehova, csak n�m�n �lnek �s gondolkoznak. Sasuke is csendben �l �s a porcel�nba �nt�tt te�j�t kavargatja, m�g nem ivott egy kortyos te, nem is volt szomjas, csak �gy �rezte, hogy vennie kell egy cs�sz�nyit. Mindenki a legjobbat rem�li, de az�rt agg�dnak. A cs�ndet csak a n�ha-n�ha megkoccan� kan�l hangja t�ri meg, ahogy a cs�sz�hez �r. Lassan annyira nyomaszt�v� v�lik a helyzet, hogy egyesek elkezdik sz�molgatni a koccan�st. Harmincnyolc. Harminckilenc. Negyven. Negyvenegy. Shikamaru gondolatban m�r �pp mondan� a negyvenkett�t, azonban koccan�s helyett valami m�st hall, amire mind oda kapj�k a fej�ket. Sasuke meredten n�zi a cs�sz�t, amin most v�gig egy reped�s l�tszik, majd hirtelen a cs�sze mag�t�l elt�rik…  

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s