A fény alig áramlik be a sötétítőn át, így homályba burkolva a benn alvó férfit. Az a kicsinyke fénysugár, ami be tudott jutni a szobába - ezzel megtörve a kriptahatást - pont a férfi meztelen felsőtestét világítja meg. Kidolgozott izmok és porcelán bőr jellemzi leginkább a férfit. Most az igazak álmát alussza. Egy olyan helyen van, ahol nem számít semmi. Egy saját kis világban, ahol azzal lehet, akivel akar, akkor és ott, ahol ő akarja. Békésen álmodik egy szebb világról. Egy világról, ahol vele lehet…
Hangosan csapódik ki az előszoba ajtaja, ezzel felébresztve az első emeleten alvó vezetőt. Sasuke szemei kipattannak, aztán a fejét fogva ül fel az ágyon. Az a valaki, aki most a házába érkezett, hatalmas zajt csap, és a hangokból ítélve az ő szobája felé tart, nem baj, majd az őrök elfogják. Ahogy az ágyon ülve a szemeiből törli ki az álmosságot és megpróbál vezetőhöz méltó fejet csinálni magának, némán hallgatja a kint csetepatézó hangját, majd ez a hang megszűnik, az ajtó résnyire kitárul, és egy fáradt Ebisu kukkant be rajta, nagyot sóhajt és a főnökére néz.
- Egy ember a tizenkettes osztagból, uram. Össze-vissza hadovál mindent és személyesen akar magával beszélni. Megöljem? – kérdezi fáradtan, mire Sasuke leinti.
- Hozzátok, be, de ajánlom neki, hogy valaki meghaljon…
Az ajtó teljesen kinyílik, és a másik őr szabályosan az ágy elé dobja a rémült és összevert férfit. Sasuke közömbösen nézi a földről feltápászkodó emberét, majd amint az ránéz, beszédre inti.
- U… uram. Én a tizenkettes osztaggal lettem kiküldve a délnyugati negyedbe az áruért, de a társaim már nem jöhettek vissza.
- Mi történt? – kérdezi kicsit idegesen Sasuke.
- A Shiori Hebi néhány embere levadászott minket. Tudták, mikor köt ki a rakomány és amint feltűntünk, egyből támadtak. Szerencsére a rakomány nagy részét meg tudtam menteni, de a társaim odavesztek – mondja félve a földön térdelve.
- Új vagy? – kérdezi szemrebbenés nélkül Sasuke, majd kiszáll az ágyából és az éjjeliszekrényre rakott whiskys üvegért nyúl. A férfi értetlenül nézi vezetője nyugodtságát majd észbe kapva visszakérdez.
- Pa… parancsol, uram?
- Azt kérdeztem új vagy-e? – kérdezi Sasuke. Hangjából kihallatszik a visszafojtott düh. Gyorsan húzza le a pohár whiskyt, majd amint a pohár újra az asztalon koppan, a reszkető emberéhez fordul, és lassan közeledni kezd felé.
- Igen, uram. Az édesapja, halála előtt egy nappal vett fel – mondja még összébb húzva magát a felé magasodó főnöke előtt. Sasuke arca semmit nem árul el, mégis félelmet kelt. Némán nézi a földön kuporgót.
- Rendben, akkor most elmondok néhány dolgot. Egy: dicséret jár azért, hogy megmentetted az áru nagy részét…
- Oh… köszönöm, uram én… - kezd el hebegni a férfi, mire Sasuke rámordul.
- Nem fejeztem be! Szóval. Kettő: az embereim, vagyis a társaid élete többet ér néhány fegyvernél. Éppen ezért most hibáztál. A társaid lehet nem is haltak meg, csak nem tudhatod, mivel behúzott farokkal menekültél el. Éppen ezért a túlélőket elfoghatják és kihallgathatják. Még egy hiba. Ez már kettő, és csak hogy tudd, ha eléred a hármat, meghalsz. És három: berontottál a házamba, mint egy őrült, és konkrétan randalírozni kezdtél, ezzel felzargatva engem, és ami a legfontosabb, az anyámat. Ez volt a harmadik hibád – mondja Sasuke halál nyugodtan, mire a férfi reszketni kezd. Ebisu, aki eközben a férfi mellé sétál, kibiztosítja a fegyverét, majd egy cinkos mosoly kíséretében a halántékához szorítja.
- N… Ne. Kérem… uram. Soha többé nem csinálok ilyet, esküszöm, kérem – kezd el rimánkodni. Mire Sasuke Ebisura néz, aki bólint egyet és meghúzza a ravaszt.
- Bamm… - suttogja Ebisu a halálra rémült férfi fülébe, aki ide-oda kapkodja a fejét. – Nyugi van, ember. Nem volt megtöltve – nevet fel ördögien. – Látnod kellett volna az arcod! „Ne, kérem ne!” Szánalmas.
- Kapsz egy utolsó esélyt – szólal meg Sasuke is. A férfi ijedten néz a felé tornyosuló rideg arcra. – Ha még egyszer hibázol, Ebisu véletlen megtölti az a fegyvert és célba veszi a rusnya képed, megértetted? – kérdezi, mire a férfi szapora bólogatásba kezd. – Vigyétek!
- Igenis – mondja Ebisu és a másikkal elkezdik kivonszolni az embert.
- Köszönöm, uram, köszönöm! Nem fog csalódni – kiabálja még kifele menet a szobából. Ahogy az ajtó becsukódik, a két őr elhajítja a férfit, aki hangosan nyekken a padlón.
- Üdvözöllek a Yingeknél, kölyök! – kiáltja az elmenekülő férfinek, nevetve Ebisu.
Sasuke nagyot sóhajtva áll az ablaka elé és elhúzza a függönyt. A betóduló fénytől egy kicsit hunyorogni kezd, de amint szeme megszokja a fényt. A szekrényéhez megy.
- Ebisu! – kiállt ki az ajtónállónak.
- Igen, főnök? – jön be az ajtón.
- Kérj meg két embert, hogy pakolják ki a rakomány megmaradt részét, majd menj le, keltsd fel Suigetsut és Juugót, te meg Shipo menjetek reggelizni és aludni. Shuigetsujék is kajáljanak, aztán megyünk a suliba – regéli el öltözés közben.
- Igenis, köszönjük – mondja kicsit meghajolva és menni készül.
- Ó, várj, elfelejtettem kérdezni, hogy volt-e valami az éjjel? – mondja Sasuke a fürdőből kinézve.
- Ö… nem, semmi. Az édesanyja hozott nekünk kávét. Ennyi. Senki nem jelentett mozgást – mondja kicsit mosolyogva a férfi, mire Sasuke megcsóválja a fejét.
- Anyám túl jószívű.
- Az édesanyja pont annyira jószívű, amennyire egy édesanyának lennie kell.
- A Ying vezető anyjának nem kéne ennyire jószívűnek lennie – kiálltja ki a fürdőből Sasuke, mire Ebisu megrázza a fejét.
- Túlságosan elfogult lettél, főnök. Eddig nem érdekelt ennyire a szervezet.
- Eddig úgy volt, hogy Itachi lesz a vezér – mondja, miközben kijön a fürdőből – Te meg bölcsebb lettél.
- Sokat olvasok.
- Túl sok a szabadidőd? Szólj, adok még munkát – mondja kicsit viccelődve Sasuke, miközben a táskájába pakol.
- Dehogyis! Mindössze felszabadult egy kis hely a szabadidős tevékenységeim között. Nem járok olyan sokat csajozni, mint régen.
- Ez meglepő. Miért is nem? – kérdezi fél szemmel rápillantva.
- A nők valahogy nem rajonganak a Yingekért.
- Hogy pontosítsak: más klánok női nem rajonganak a Yingekért.
- Most mit tegyek? A vadmacskák a veszteim. Viszont, mióta háborúban állunk, elkerülnek a kis cicusok.
- Sajnálom, barátom. Tenni fogok ez ügyben. Egy ideje már elegem van a folytonos klánok közötti csatákból.
- Főleg a Yangok elleni harcból, uram? – kérdezi somolyogva főnökét, mire az egy fordulattal szembefordul a férfival.
- Mit tudsz? – kérdezi hidegebb hangnemben.
- Úgy érti, mit láttam, uram?
- Miért, mit láttál?
- Hogy egy kicsit csetepatézott a Yang vezetővel. Az édesanyja küldött maga után. Valahonnan tudta, hogy hova és, hogy miért megy.
- Ki volt még veled?
- Senki, csak én. És az egész környék tiszta volt. Átkutattam, hogy ne legyenek szemtanúk. Viszont a vége felé arra ment egy iskolás lány, de ő nem látta a harcot, csak a végét, így semmiről nem tud.
- Remek. Anyám tud róla?
- Nem. Azt jelentettem neki, hogy téves volt az információja, és tényleg csak sétálni ment a parkba.
- Jó. Sokkal tartozom neked, Ebisu. Köszönöm.
- Semmiség, főnök. Te is rengetegszer falaztál nekem.
- És megkérdezhetem, hogy miért nem jelentetted anyámnak?
- Ha valamit titokban akarsz tartani, annak oka van. Ha kiderülne a harcotok, akkor a klánok között még nagyobb lenne a viszály, még több lenne az összetűzés, ami végül háborúhoz vezetne, amibe civilek is belekeverednének. Azt pedig senki nem akarja.
- Remek meglátás. Köszönöm, hogy titokban tartod, most már mehetsz.
- Semmiség főnök. Akkor enyém az esti műszak?
- Igen. Ja, és anyám mellett is legyen mindig valaki.
- Mellette mindig van. Gyakran segítünk neki a napi rutinban is.
- Nem is baj, legalább megtanultok egy két dolgot a gyilkoláson kívül is csinálni – mondja Sasuke, mire Ebisu elneveti magát.
- Igaz.
- Na, most már mehetsz, tényleg végeztem.
- Igen, de nekem még lenne egy személyes kérdésem, ha nem baj.
- Mennyire személyes? – sóhajt fel Sasuke.
- Amennyire csak lehet.
- Sokat kell hozzá beszélnem?
- Nemigen – mondja elgondolkozva.
- Na, akkor hajrá, ne kímélj – mondja felkészülve a legrosszabbra, és leül az ágy végébe, így szembe kerülve Ebisuval.
- Szóval. Amikor láttam magukat harcolni, valami különöset éreztem, mintha nem akarnák az egészet, miért?
- Nem is akartuk. Tudod, amikor tizenhat lettem, apám azt a parancsot adta, hogy ha a Yangok vezetője meghal, végezzek a trónörökössel. Én már akkoriban is jóban voltam a Harunóval, ami mostanra barátsággá alakult így el tudod képzelni mit éreztem akkor, amikor meghallottam, hogy lehet, hogy meghalt, ha nem akkor meg nekem kell, megöljem. Mind a ketten így éreztünk akkor és ez kihatott a harcunkra is.
- Értem. Mondja, szereti azt a lányt? – kérdezi, mire Sasuke megdöbben.
- Most mondtam, hogy ő az egyik legjobb barátom – fogadkozik, mire Ebisu megrázza a fejét.
- Nem így értettem… - mondja, mire Sasuke elgondolkozik. „Miért nem tudom kimondani. Pedig csak egy szó. Három betű. Nem. Nem szeretem. Ő csak egy barátom… Gyerünk, mond ki…”
- Én… - mondaná Sasuke, de megcsörren a telefonja. Egy kicsit összerezzen, aztán észbe kapva, kiveszi a zsebéből a kis készüléket. A képernyőén egy ismerős név villog. – Ezt nem hiszem el…
- Ki az? – kérdezi reflexszerűen Ebisu, és közelebb megy a kissé döbbent főnökéhez, mire az felé fordítja a készüléket, amin egy név és egy kép villog.
- Heh… Csak emlegetni kell…
Egy házban, nagy a kavarodás, az emberek fele a romokat takarítja, a másik fele, pedig a sebeit nyalogatja. Egy nő idegesen tartja a füléhez a telefont, miközben próbál kiszabadulni egy nagyobb rom alól.
- 0Ahj… vedd már fel… - morogja nyögdécselve, mire az egyenletes búgás abbamarad és egy mély hang a kagylóba szól.
- „Jó reggelt” – hallatszódik a túloldalról.
- Jó a fenéket!
- „Megint jó hangulatodban vagy?”
- Ahj, ne kezd, te szoktál bunkóbb is lenni, meg amúgy is te se jó pofiznál egy három tonnás törmelék alól – mondja nyögve-morogva, mire a másik oldalon lévő egy kicsit elkomorul.
- „Mi történt?”
- A Shiori Hebi megint megtámadott. És most, hogy bejussanak, valami kisebb bombaszerűséget is bevetettek, így a három méteres betonkerítés fele hiányzik, és az a fél éppen rajtam van. Nem voltam elég gyors – mondja egy kicsit lihegve, amit persze Sasuke is meghall és idegesebb lesz.
- „Laza kis reggel” – hallatszódik egy másik hang is, Ebisutól.
- Szólhattál volna, hogy ki vagyok hangosítva – mondja kicsit csípősen a Haruno.
- „Úgy maradt és amúgy is csak Ebisu van bent” – mondja leplezve idegességét Sasuke.
- Jó reggelt, Ebisu… hogy telik a napod? – mondja kicsit viccelődve.
- „Hát, nem olyan mozgalmas, mint a tiéd, de nekem megfelel.”
- Látom, lehet veled viccelődni… Sasuke, kérlek, nyugodj meg…
- „Nem is vagyok ideges!” – hallatszódik kicsit távolabbról az ideges hang.
- De, az vagy, ismerlek. Most nyugodj meg, mert addig nem tudok veled rendesen beszélni. Ne járkálj, állj meg és vegyél egy mély levegőt!
- „Hogy a fenébe nyugodjak meg, ha egy néhány tonnás törmelék alól beszélsz? Ha?!”
- Nyugi, nincs komolyabb bajom, csak azért nyögök és lihegek, mert… mert… beszorult a lábam, és próbálom kiszedni – próbál valami kifogást keresni Sakura.
- „Mindjárt indulok…”
- Ne! Nem kell. Meg vagy húzatva? A Yangokhoz? – kérdezi kissé idegesen.
- „Ebbe igaza van” – hallatszódik Ebisu hangja.
- „Nem érdekel. Megyek…”
- Nem kell, már ki tudtak szedni – hazudja Sakura, mire Sasuke a túloldalon felsóhajt, és a telefonhoz megy, majd valamit megnyom, és a füléhez emeli a készüléket.
- „Annyira nem akarod, hogy menjek, hogy még hazudni is képes vagy nekem?” – kérdezi kicsit nyugodtabban és halkabban Sasuke, mire Sakura fájdalmas mosolyra húzza a száját.
- Igen. Nem akarom, hogy belekeveredj az itteni dolgokba. Meg amúgy is te nem jöhetsz ide, tudod jól. Semmi bajom nem lesz, ne aggódj – mondja Sakura is halkabban és nyugodtabban.
- „Akkor miért hívtál, ha nem segíthetek?”
- Szeretném, ha megmondanád a senseinek, hogy az első… inkább az első kettő órára nem megyek be. Okot ne mondj, majd én kimagyarázom valahogy – mondja Sakura, mire a túloldalról halk sóhaj hallatszódik.
- „Rendben.”
- Minden rendben lesz, bízz bennem. Csak te ölhetsz meg, nyugi – mondja, miközben próbál egy kicsit viccelődni.
- „Ígéred?” – hallatszódik a kicsit nyugodtabb hang, mire Sakura szájára mosoly húzódik.
- Ígérem.
- „Rendben, akkor megmondom a senseinek, hogy nem tudsz bejönni. Harmadik óráig azért kecmeregj ki onnan, jó?”
- Rendben, de most megyek, van egy kis elintéznivalóm.
- „Szia.” – mondja, és a vonal megszakad. Sakura keze erőtlenül hullik maga mellé. Zihál, izzad és láthatóan szenved. Arcát megvilágítja a felkelő nap, ezzel még jobban lefárasztva. Négy ember nagy erőfeszítésének köszönhetően, a nagy betontömb, ami eddig a lábán volt, most lekerült róla, az egyik ember a szája elé emeli a kezét, míg egy másik elfordul. Sakura meredten nézi az eget, majd egy szőke hajú nő térdel mellé.
- Asszonyom, lehet, hogy… - kezdené, de Sakura közbeszól.
- Tudom… - mondja, mire a nő megdöbben. Sakura szemébe könny gyűlik, majd az első könnycsepp legördül a halántékán. Szája elé emeli a kezét, majd a fejét a nő felé fordítja. – Tsunade… deréktól lefelé nem érzek semmit…
Sasuke lassan emeli el a fülétől a telefont, ami kicsúszik a kezéből, de nem törődik vele. Idegesen túr a hajába.
- Nyugodjon meg, uram, semmi baja nem lesz, hisz ő egy Yang – fogja meg a vállát Ebisu.
- Nem ismered. Ha nekem hazudik, ott már gond van.
- Ha gondolja, elmehetek megnézni, hogy minden rendben van-e.
- Megtennéd? – emeli fel a fejét. Ebisu egyet bólint, mire Sasuke felsóhajt és feláll. – Nem kérhetem, hogy az oroszlánbarlanghoz menj.
- Nem kér rá. Ha úgy tetszik, akkor a szabadidőmben sétálgatok egy kicsit – mondja megvonva a vállát.
- Köszönöm, Ebisu. Te egy remek emberem vagy – mondja, és lehajol a telefonjáért, majd a táskáját a vállára kapva kimennek a folyosóra, ahol Shipo áll még mindig őrt.
- Shipo, kérlek, menj le Shuigetsuért és Juugoért, és küld őket reggelizni, majd a kocsihoz. A megmentett rakományhoz meg küldj néhány embert, hogy pakolják ki, aztán menj, reggelizz meg és aludj – mondja miközben a lépcső felé haladnak.
- Igenis, viszlát – mondja a barna hajú és leválik tőlük.
- Akkor én megyek, sétálok egyet – mondja Ebisu, és miután Sasuke bólint egyet, a kocsijához megy. Sasuke ráérősen halad az ebédlő felé, ahol édesanyja már éppen reggelizik.
- Jó reggelt – mondja kedvesen az anyja.
- Még ha az lenne – mondja fáradtan Sasuke, majd egy puszit ad anyja arcára.
- Csak nem a reggeli lázadó miatt vagy morcos?
- Részben – mondja, miközben elvesz egy pirítóst, amit egy kis vajazás után a szájába vesz.
- Nagyon megbüntetted?
- Nem, csak halálbüntetéssel fenyegetőztem, elmagyaráztam neki a szervezet néhány szabályát, egy fegyveres őrrel kísérve, majd eljátszottam, hogy milyen lenne, ha megölném, és kidobattam a szobámból.
- Hogy-hogy ilyen elnéző voltál? – kérdezi kicsit meglepődve Mikoto.
- Ez volt az első bevetése, plusz a rakomány felét megmentette, ami többet ér, mint az élete. Kiharcolt magának még egy utolsó esélyt.
- Így már értem. Ma is kísérettel mész suliba?
- Aha. Pont kapóra jön, hogy Shuigetsu meg Juugo az évfolyamtársam.
- Mi van velünk? – lép be a terembe a két említett.
- Jó reggelt, fiúk – köszön kedvesen Mikoto.
- Asszonyom – mondják egyszerre egy kicsit meghajolva, majd leülnek a helyükre reggelizni. Némán esznek, a gondolataikba mélyedve, míg Suigetsu az ideges főnöke arcát fürkészi. Amikor mind befejezik, felállnak az asztaltól, majd egy-egy köszönés után a kocsihoz igyekeznek. Némán haladnak az iskola felé, majd amint Sasuke leparkol, egy kis terepszemle után kiszállnak az autóból és az iskolához mennek.
- Juugo, menj, nézz körül – mondja Sasuke, mire a felszólított bólint egyet és feltűnés nélkül feltérképezi a helyet.
- Mi a baj, Sasuke? – kérdez rá Suigetsu, az őt leginkább foglalkoztató dologra.
- Mi lenne? – kérdez vissza morcosan Sasuke.
- Most még a szokásosnál is morcosabb vagy.
- Hah… Semmi bajom.
- Aha… Engem nem versz át, na, ki vele – mondja Suigetsu a falnak támaszkodva.
- Sakura reggel felhívott.
- És?
- A Shiori megtámadta őket és őt betemette a törmelék. Halottam a hangján hogy valami nagyon nincs rendben. Amikor mondtam neki, hogy megyek és segítek neki, azt hazudta, hogy már minden rendben és kiszedték onnan… Gondolhatod, most hogy érzem magam.
- Sakura hazudott neked? – lepődik meg Suigetsu. – Akkor ott tényleg gáz van. Nem teszel valamit?
- Ebisu önként vállalta, hogy elmegy megnézni, hogy minden rendben van-e.
- Akkor ne legyél már ilyen pszichopata és nyugodj le.
- Mitől vagyok pszichopata?
- Nem tudom, olyan frusztráló az aurád, vagy tudom is én, csak lerí rólad, hogy idegbeteg vagy és a legkisebb dologra is ugrasz.
- Te hogy éreznéd magad, ha egy hozzád közel álló személy, egy néhány tonnás törmelék alól telefonálna, és azt hazudná, hogy semmi baj nem lesz? Amikor mind tudjátok, hogy igen is az lesz. Ha kivételes módon tényleg épségben megérkezik a harmadik órára, akkor én tekerem ki a nyakát, az biztos… - dühöng Sasuke és fejjel a falnak támaszkodik. – Meg fogok őrülni, ha mihamarabb nem kapok infót – morogja. Suigetsu halkan felkuncog, majd megpaskolja Sasuke hátát.
- Nyugi, Sakura erős, nem lesz semmi baja.
- Remélem, igazad van. Na, menjünk be…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Igyekszem :$ Ne már, már te is a köremödetrágod? xd Azért kezetek az maradjon :$ :D kb egy hét és újra itt vagyok, am Jenny, a történet vége lemaradt :$ Tudsz vele valamit kezdeni ?*--* Előre is köszi és a kritikáért is :$ :D (L)
„ Szia! Hát ez egyre jobb és jobb lesz :) Szinte már a körmömet rágtam izgalmamban. Nagyon érdekes egy történet, és már nagyon várom a kövi részt! Remélem hamar folytatod! :D
Jenny-chan