Pokolian f�jt a fejem. Ilyen rosszul m�g soha �letemben nem �bredtem. Egy percig nem is tudtam, hogy hol vagyok. Csak �rtetlen�l forgol�dtam az �gyban. Azt�n pedig a plafont b�multam. Ezut�n pedig minden beugrott. A falu, a t�bbiek, Sasuke…
A keres�csapat! Szinte kirep�ltem az �gyb�l. Majdnem levertem az �r�t az asztalr�l, olyan h�vvel ny�ltam fel�. D�l van! Magamt�l biztos nem aludtam volna el �gy. H�t persze, a kaka�. Tegnap nem is tudtam volna magamt�l elaludni. Tsunade! Magamra kapkodtam a ruh�imat. Egyszerre l�pt�nk ki Narutoval a szob�kb�l. Az arckifejez�s�b�l �t�lve � is mindenre r�j�tt. Nem teket�ri�ztunk sokat. Azonnal a f��p�let fel� vett�k az ir�nyt. Eg�sz �ton Tsunad�t �tkoztuk, �s olyan szavakkal illett�k, ami�rt sim�n kitiltottak volna minket m�g a falu k�rny�k�r�l is. Altat�t a kaka�ba. Azonnal �szre kellett volna venn�nk. Azonnal!
�gy t�nt, sz�m�tottak r�nk. A f��p�let el�tt �t ninja �llt. Narutora pillantottam. Meg sem rezd�lt az �r�k l�tt�n. R�m n�zett, �n pedig tudtam mit akar. El�r�ntottam k�t kunait, de � m�g enn�l is messzebb ment. El�h�vta a remete form�t. Ketten n�zt�nk farkasszemet saj�t haz�nk ninj�ival. Ez m�s esetben haza�rul�s lenne. De most teljesen m�sr�l volt sz�. A bar�tunkr�l. Naruto l�tv�nya el�gg� megijesztette a vel�nk szemben �ll�kat. Nem b�rtak a szem�be n�zni. B�ntudatuk volt, ami�rt Naruto �tj�t �llt�k. P�r percig csak lehajtott fejjel meredtek maguk el�, azt�n el�lltak az �tb�l. Naruto visszav�ltozott, �s elhaladtunk mellett�k. Mikor fel�rt�nk, Tsunade irod�ja el�tt Shizune �llt. Amint megl�tott minket hatalmasra nyitotta a szemeit.
-   Ne..nem mehettek be Sakura, Naruto! – kiab�lta hi�ba. Naruto egyszer�en f�lretolta �s berontott az irod�ba. Tsunade hatalmasat s�hajtott. Az Uzumaki d�h�sen csapkodta az asztalt �s �n sem voltam j� kedvemben.
-   Magyar�zatot k�vetelek! Tegnap vil�gosan megmondtam, hogy mi is elmegy�nk a keres�osztaggal. Ha egy csepp rem�ny is van, hogy Sasuk�t �letben tal�ljuk, s�t, m�g akkor is ha nem… mi seg�teni akarunk! Mindent meg akarunk tenni a bar�tunk�rt! Akkor mi�rt…m�gis mi�rt?! Annyira menni akartam. Meg akartam tal�lni a bar�tomat. – Ordib�lta Naruto mag�b�l kikelve. De a v�g�re m�r elcsuklott a hangja, �s patakokban fojt a szemeib�l a k�nny.
-   Narutonak igaza van. Ehhez nem volt joga. Az az ember akit szeretek tal�n s�lyos sebes�lten fekszik valahol. Tudom, hogy ott vannak a t�bbiek, de �n is ott akartam lenni mikor megtal�ljuk.  – mondtam �n is. Naruto meglepett, k�nnyes arccal n�zett r�m. A sz�m el� kaptam a kezemet. Azonnal r�j�ttem min lep�d�tt meg. Kimondtam…kimondtam, hogy szeretem Sasuk�t. Tsunade szerencs�re k�zbesz�lt.
-   Meg�rtelek titeket. �ppen ez�rt ti is �rts�tek meg az �n n�z�pontomat. Ha b�rmelyik�t�ket is elengedtem volna, akkor addig nem akartatok volna hazaj�nni, m�g meg nem tal�ltuk volna Sasuk�t. Ezzel pedig az embereim eg�szs�geit kock�ztattam volna. �k nem ismert�k �gy Sasuk�t, mint ti. �ket nem hajtan� az ir�nta �rzett szeretet, �ppen ez�rt nem b�rn�k olyan sok�ig. – mondta.
-   Akkor mi�rt nem k�ld�tt el egy olyan csapatot, akinek tagjai mind szeretik Sasuk�t. �k sokkal tov�bb b�rn�k. – v�gott vissza Naruto.
-   Ezt neh�z kimondani, de ti, akik ismerik Sasuk�t mind nagyon er�s shinobik vagytok. R�tok itt van sz�ks�g. Eddig nem mondtam neked, mert nem akartam, hogy felizgasd magad, de nem a m�ltkori t�mad�s volt az Akatsuki egyetlen h�z�sa az elm�lt id�ben. Egy ideje m�r folyamatosan levelek �rkeznek a k�rny�k falvait�l. �gy t�nik az Akatsuki egy ideje retteg�sben tartja a k�rny�ket. Ha m�g egy t�mad�s ir�nyulna fel�nk, er�s ninj�kra lenne sz�ks�g�nk. �s ez nem megy, ha elk�ldelek titeket. �sszesen k�t ember ment el a keres�csapattal. Kakashi �s Gai. Mindketten higgadt emberek, �s m�rlegelik a helyzetet. Vel�k kell megel�gednetek. – mondta Tsunade. Naruto meredten b�multa. �n a ruh�m sz�ll�t markol�sztam. Nem tudtam mit gondoljak. Melyik a helyes? Val�sz�n�leg az, amit Tsunade mondott, de neh�z nem a sz�vemre hallgatni. Nem b�rtam tov�bb. Zokogva t�rdeltem a padl�ra. Tudtam, hogy igaza van. Nem tehet�nk semmit a v�rakoz�son k�v�l. Naruto mell�m t�rdelt, �s megmarkolta a v�llamat. Mosolygott, b�r az arc�n m�g mindig patakokban folytak a k�nnyek.
-   Nem lesz semmi baj. Visszaj�n, megl�tod. Nem hagyna itt t�ged k�sz�n�s n�lk�l. Nem is. Egy�ltal�n nem hagyna itt t�ged. – suttogta, �s �n sz�nalmasnak �reztem magam. Megint engem kellett vigasztalnia, pedig neki is majd megszakadt a sz�ve. Er�ltettem magam, hogy hagyjam abba a s�r�st. Apr� mosollyal Narutora n�ztem.
-   Rendben. De te se s�rj. – mondtam neki. Itt szakadt el a c�rna. Naruto el�sz�r csak szipogott, azt�n m�g jobban s�rva fakadt. M�g hallgatni is f�jdalmas volt. De tartottam magam, ahogyan � tartotta mag�t mindig is. Neki is kij�r p�r gyenge pillanat, amikor � t�maszkodhat m�sokra. Gyeng�den simogattam a h�t�t. Hagytam, hogy k�nnyeivel el�ztassa a p�l�mat.

A keres�csapat t�bb mint k�t h�tig volt t�vol. Ez volt �n �s a bar�taim legsz�rny�bb �s leghosszabb k�t hete. A napjaink monotonok �s �temesek voltak. Reggel felkelt�nk, azt�n kiment�nk a nagykapu el�. D�lig v�rtuk a keres�osztag visszat�r�s�t. Azut�n elment�nk eb�delni. Azt�n edzett�nk egy kicsit. Majd este hat k�r�l megint a kapun�l csoportosultunk. Napr�l napra egyre szomor�bbak lett�nk. De soha senki sem maradt el egyszer sem. Mind egy�tt v�rtuk, hogy visszaj�jj�n a bar�tunk. �lve vagy holtan, de haza.
Egyik k�s� este azt�n visszat�rt az osztag. Ny�zottak �s koszosak voltak. Legh�tul k�t ember egy hord�gyat vitt. Hatalmas szemekkel n�zt�k. Azonnal oda akartunk menni, de nem engedtek a k�zel�be. A test le volt takarva. N�h�ny helyen �t�t�tt rajta a v�r, �s egy k�z l�gott ki a leped� sz�le al�l. Azt hittem felord�tok. Annyira f�jt. Naruto d�bbenten n�zte a kezet. Oda akartunk menni Kakashi senseihez, de az arckifejez�se megijesztett minket. Csak �lltunk, mint a h�ly�k �s b�multunk. �reztem, ahogy a k�nnyeim lefolynak az arcomon. Ez nem lehet! Nem hiszem el! Meghalt! Hogy t�rt�nhetett? Azt mondta, ha visszaj�n mondani akar valamit. Mit akart mondani? Mi�rt halt meg? Mi t�rt�nt?
Naruto megragadta a kezem. �res arckifejez�ssel n�zett engem. Szavak n�lk�l is meg�rtett�k egym�st. N�h�nyan odaj�ttek �s h�tba veregett�k �t, engem pedig meg�leltek. Senki nem mondott semmit. Ez nem a szavak ideje volt. Naruto m�g mindig nem engedte el a kezem. �gy ment�nk haza. Nem akartunk Tsunad�hoz menni. Ez legink�bb az�rt volt, mert nem akartunk szembe n�zni a t�nnyel, hogy elvesztett�nk valaki fontosat. Elvesztett�k Sasuk�t.
K�t b�gre te�val �lt�nk egym�s mellett az �gyon, amikor csengettek. Majd m�g egyszer. Ekkor Naruto s�hajtva fel�llt �s kiment ajt�t nyitni. P�r perc m�lva visszaj�tt.
-   Lee volt itt. Azt mondja, hogy Tsunade l�tni akar minket. – v�g�dott vissza az �gyra. S�hajtva fel�lltam. Naruto �rtetlen�l n�zett r�m.
-   Te meg hova m�sz? – k�rdezte.
-   N�zd, ideje szemben�zn�nk a t�nyekkel. – csuklott el a hangom. Narutonak is megint kicsordultak a k�nnyei. – sz�val most odamegy�nk, �s tiszteletet tesz�nk a bar�tunknak, �s elb�cs�zunk t�le. – s�rtam. Az Uzumaki d�bbenten n�zett r�m. Azt�n hat�rozottan b�lintott.
Tsunade az egyik boncol�teremben v�rt minket. Sasuke el�tte fek�dt, m�g mindig le volt takarva. Nem tudtam levenni r�la a szemem. Naruto is megsemmis�lten b�multa.
-   N�zz�tek meg. – Utas�tott minket Tsunade. Egym�sra n�zt�nk. Lass� l�ptekkel indultunk el a leped�be csavart Sasuke fel�. Naruto nagy leveg�t vett, �s ler�ntotta r�la a leplet. �n a plafont b�multam. Hirtelen Naruto er�sen r�ngatni kezdte a v�llamat. D�bben arckifejez�se, amivel a testet b�multa k�v�ncsiv� tett. Len�ztem. A d�bbenett�l sz�hoz sem jutottam. Szab�lyosan �sszecsuklottam. A leped� alatt Uchiha Itachi fek�dt.