- Idióta – mondta egyszerre a két ideges csapattárs.

- Jaaj Sakura-chan, legalább te ne legyél ilyen… Citrompofától már megszoktam, de tőled… - sopánkodott a fiú.

- De akkor is nem lehetsz ilyen barom… Egy… Narancssárga póló a hátán „UZUMAKI” felirattal, és egy susogós melegítő, ami pár árnyalatnyival világosabb, mint a felső és még táskát se hoztál. Komolyan… ugye tudod, hogy küldetésre megyünk? – Taglalta Sakura a kivetnivalókat Naruto ruhájában.

- Persze, hogy tudom…

- Akkor irány a szobád, és öltözz át mielőtt Kakashi…

- Üdv osztály! – lépett be a terembe Kakashi. 

- Ez már nem megy sehova… - jegyezte meg halkan Sasuke.

- Osztály, minden csoport üljön egymás mellé, aztán elmondom mi lesz a teendő. – Azzal az összes diák felállt, és hangos csörömpöléssel összerendeződtek a csoportok. Sasuke, majd Naruto és mellé telepedett Sakura.

- Sakura-chan… ülnél te középre, mert nem akarok citrompofa mellett ülni. Lécci! 

- Igazán nincs jogod ilyen kérésekhez, de rendben, mert aztán engem fogsz nyaggatni… - Naruto boldogan pattant fel, és adta át a helyét Sakurának. Sasuke enyhe fejcsóválással, és halk sóhajjal mutatta ki véleményét a csapattársa gyerekességéről.

- Na végre mindenki megtalálta a helyét – itt Narutóra nézett -, ezért bele is kezdek a feladat ismertetésébe. Vagyis abba, hogy miként tudjátok meg pontosan a feladatot – kezdte el vakargatni a tarkóját. – Szóval a szomszéd teremben Tsunade-sama és Shizune-san vár rátok, akik odaadják a szükséges felszerelést, részletesen elmagyarázzák a teendőket. Pont úgy, mintha egy igazi bevetésre mentek. És mielőtt elmondanám, ki megy először a másik terembe… egy jó tanács. Vegyétek komolyan, mert az életetek múlhat a küldetésen. Az álellenfelek is halálosan komolyan veszik a küldetésüket, és nem figyelnek arra, hogy életben hagynak-e vagy sem – a hangja egész elhalkult, és valami fenyegető vegyült bele. – Na, akkor, az első csapat, aki megkapja a küldetést Hinata, Shino és Kiba.

A három említett halk sóhaj kíséretében felállt, és halvány mosollyal kilépett a teremből. A percek lassan vánszorogtak, és csak pár csapat… pontosabban csak egy csapat beszélgetett. Az InoShikaCho trió tárgyalta ki az eddig kitalált taktikákat. Shikamaru nagyon precízen magyarázott, még pár kézmozdulattal is segített a megértés terén.

- A következő csapat a Tenten, Neji és Rock Lee csapat – szólalt meg Kakashi, mire mindenki meglepetten pillantott fel. Az utánuk következő csapat az InoShikaCho trió volt, majd negyediknek Sakuráék következtek és utoljára maradt Temari, Kankuro és Gaara. Sakura halk sóhajjal állt fel a padból, felvette a hátizsákját, Sasuke hasonlóképp cselekedett. Naruto csak lazán zsebre dugott kézzel indult el az ajtó felé. A másik teremben Tsunade szigorú tekintettel várta a kis triót. 

- Üljetek le! – adta ki a parancsot, mire mindhárman helyet foglaltak. Shizune egy meglepett pillantással mérte végig Naruto ruháját. – Ez meg mi? – tette fel a kérdést Tsunade mire Naruto elvörösödve kifújta a levegőt.

- Jó, jó hagyjuk a ruhám… A küldetés fontosabb – mondta idegesen a szöszi.

- Rendben. Szóval Kakashi már elmondta, hogy be kell törnötök egy általunk választott helyre. Shizune azt a térképet kérem – nyomta meg az „azt”. – Sakura enyhén felvonta a szemöldökét. – Ti kapjátok a legnehezebb küldetést, de szerintem menni fog. A küldetés betörni a Toya vállalathoz, ami híres a védelmi rendszeréről. Mi már jártunk a vállalatnál és elrejtettünk egy dokumentumot, amit meg kell találnotok.

- Milyen dokumentum? – kérdezte higgadtan Sasuke.

- Egy álmás rétes recept – mondta Shizune, ajkain mosoly játszott.

- Egy… na, ne röhögtessen… - háborgott Naruto.

- Na, neked semmi jogod háborogni… Nézz csak magadra! – szúrta le Sakura.

- A küldetéshez kaptok egy-egy mikrofont és fülhallgatót. A mikrofonon van három gomb, amivel elérheted, hogy ne hallja minden társad, amiről beszélsz. Ez akkor jön jól, ha valakinek koncentrálnia kell. Kaptok még pár gyógyszert és kunait, ha nem hoztatok volna. A cég 6-kor zár. Őr csere két óránként van. Mivel ez egy felhőkarcoló, először rá kell jönnötök melyik szinten, van elrejtve a dokumentum. Ha megvan, észrevétlenül el kell hoznotok. Ha csatába keveredtek, az életeteket véditek, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat. Holnap 6-ig van időtök végrehajtani a feladatot. Ha dokumentum nélkül tértek vissza, az egyenlő a nulla ponttal. Sok sikert, és holnap hatra legkésőbb érjetek vissza az iskolába – fejezte be mondandóját Tsunade.

- Sok sikert! – mosolygott Shizune, majd a kis csapat kilépett az ajtón. Sakura egyenesen a kocsi irányába indult. A két fiú némán követte. A kocsi feketén tűnt ki az udvar ürességéből.

- Ki vezet? – kérdezte Sakura.

- Vezethetsz – mondta Sasuke. Mikor mindannyian bent ültek a kocsiban Sakura elővette a térképet. – Szóval ide megyünk – mutatott a Toya vállalat cégének helyszínére. – Ez eléggé a belvárosban van, ami azt jelenti, hogy nehéz lesz észrevétlenül bejutni. Hisz errefelé éjszaka is sokan vannak az utcán. Szóval kell egy elterelés, és valaki, aki kint marad – gondolkozott hangosan Sakura. Sasuke és a lány egyszerre villantotta tekintetét a szöszire.

- Jaaj ne már, én be akarok menni… 

- Ilyen ruhában? Örülj neki, hogy nem hagyunk itthon – csattant fel Sakura.

- Jó, jó maradok kint – adta meg magát Naruto.

- Mi kikapcsoljuk a mikrofonunkat, hogy ne ránk figyelj, hanem a környezetedre. De amit te mondasz, azt mindent hallani akarunk. Sasuke és én megyünk be.

- Akkor ezt megbeszéltük – mondta Sasuke. – A többi úgy is menetközbe derül ki. – Sakura bólintott, elrakta a térképet, majd puhán indította a kocsit. Az idő a várakozással, gyorsan eltelt így már alkonyodott mikor a kis csapat útnak indult. Sakura a lehető leghétköznapibban vezetett. Egyáltalán nem sietett, de nem is ment túl lassan. Kisebb kerülőt tett, míg a Toya vállalat fényei meg nem látszottak. Mire odaértek már 7 óra volt, így bőven besötétedett. Az utcákon ehhez képet ugyanannyi ember volt, mint napközben. A lámpák erős fénnyel öntötték el a zsúfolt utcákat. Sakura egy nem túl feltűnő helyen, de az épület mellet leparkolt.

- Naruto, rajtad múlik, hogy bejutunk-e. Szóval ne rontsd el! – Azzal Sakura és Sasuke kiszállt az autóból. Naruto pár másodperces fáziskéséssel, de sikeresen kimászott az autóból.

- És mit csináljak? – kérdezte idiótán Naruto.

- Az a te dolgod… - mondta Sasuke. – Csak tereld el az emberek figyelmét…

- Okés… - sóhajtott Naruto, majd egy olyan arckifejezést vett elő, ami azt sejtette, hogy gondolkozik. Már elég közel jártak az épülethez, ahova sikeresen be kéne jutni. – Azt hiszem, megvan… Csak még valami – azzal egy eldugott sikátorba rohant, és másodmagával tért vissza.

- Csak jussunk be – sóhajtott Sakura, majd pár lépés és már meg is pillantották az épületet. Hatalmas épület volt. Ha ötven emelete nem volt, akkor egy se. Ránézésre teljesen olyan volt, mint a már megszokott irodaépületek. – Akkor számítunk rád… És, minket nem fogsz hallani! – figyelmeztette utoljára Sakura, majd Sasukével megindultak az épület egy eldugottabb részéhez. Igaz itt is volt pár ember, aki nagyon igyekezett hazafelé. Egy pár percig a két fiatal csak nézte egymást, majd meghallották Naruto hangját a fülhallgatón.

- Áá tesóó! – visít az egyik.

- Mi? Én nem vagyok a tesód… - szólalt meg a másik Naruto. A további veszekedést már nem figyelte Sakura, de láthatóan Sasuke se, mert egyszerre indultak meg az épület felé. Naruto kis produkciója jól sikerülhetett, mert az utcában lévő emberek meglepetten figyeltek, és sokan a cég mellől is rohanva indultak meg a hangok felé.

- Ezt elintézte – mosolyog Sakura. – Akkor keresünk egy ablakot? 

- Az a legegyszerűbb… Kettéválunk és keresünk egy ablakot, ahol egész közel bejuthatunk a dokumentumokért. Tsunade nem adott semmit, ami segíthet? – kérdezte Sasuke, és elkezdett sétálni a felhőkarcoló oldalán. Sakura némán követte, míg a táskájában kotorászott.

- Van egy kis papír… - halászott elő egy cetlit. – Ezen az áll, hogy a Toya vállalat dokumentumait a 24-es, 32-es és 48-as szinten tárolják. Így ezeket kell először átnéznünk. 

- Akkor együtt vagy külön menjünk? – kérdezte Sasuke.

- Külön gyorsabbak vagyunk, ketten biztonságosabb. Menjünk ketten – mondta Sakura, majd elkezdte számolni az ablakokat. Lassan értek fel a 24. emeletre. A kilátás egész lélegzetelállító volt. Még éppen lehetett látni Narutót, mind a kettőt, amint verekednek…

- Ez nem normális… - sóhajtott Sasuke, majd egy nyitva hagyott ablakot kezdett keresni. Sajnos mind zárva volt, így Sakurával arra jutottak, egy emelettel lejjebb keresnek nyitott ablakot, mert a lány mintha látott volna egyet. És igaza is volt, egy ablak nyitva maradt, itt sikeresen bejutottak a sötét épületbe. Hangtalanul mozogtak, és óvatosan álltak meg az ablaknál. 

- Jól jönne egy kis fény… - suttogta Sakura. Sasuke nem szólt semmit, csak elővett egy zseblámpát.

- Én megyek elől – indult el Sasuke, így Sakura csendben lépkedett mögötte. A lépcsőn akadálytalanul haladtak felfele a 24. emeletre. Az emelet szokásos volt, olyan átlagos iroda épületre hasonlított. Pár iroda, egy konyha szerűség, mosdó és egy kávéautomata. Az irodákon látszott, hogy nem olyan hely, ahol elrejtenének valamit. Így alig 10 perc után elindultak a 32. emeletre. Hihetetlen mennyiségű lépcső után jutottak fel a kívánt emeletre. Ezt az emeletet már jobban védték, mert két könnyű célként őrt álló személyt pillantottak meg. Gyors mozdulatokkal ártalmatlanították őket. Sakura az egyiket egy hatalmas ütéssel míg Sasuke genjutsuval ütötte ki a másikat. A lány gyorsan előkapott két injekciós tűt és beadta az átlátszó löttyöt a két őrnek.

- Ez mi? – kérdezte Sasuke.

- Altató… - vont vállat a lány. – Ezt tedd el – nyomott egy lilás színű löttyel teli tűt a fiú kezébe. – Ez egy méreg… Ha valami nem jönne össze… - Sasuke csak bólintott, majd elindultak az irodákhoz. Ezen már látszott, hogy feljebbvalók dolgoznak ezen a szinten. Az ajtók zárva, egy kivételével. Sakura és Sasuke minden zárat nagyobb erőfeszítés nélkül kinyitottak. Itt már hosszabb időt töltöttek, mert több fontosnak tűnő dokumentumot találtak. De hamar kiderült, hogy csak beszerzésről, vagy eladásról szóltak, esetleg sima számlák voltak.

- Na? – kérdezte Sakura az egyik ajtóból. Sasuke éppen az egyik fiókban matatott.

- Semminél is nagyobb semmi – tolta be a fiókot, majd a lányra nézett. Sakura mosolyogva figyelt. – Mi van? – kérdezte kicsit meglepetten a fiú.

- Szóval? Miért is mentettél meg akkor? – hozta fel újra a kérdést. Sasuke nem szólt semmit, csak kilépett a szobából, visszazárta az ajtót és elindult a 48. emeletre. – Nem akarsz válaszolni? 

- Mire is? – mosolygott ravaszul a fiú. Sakura csak sóhajtott, és menetelt tovább a lépcsőkön. A 48. emelet már egyáltalán nem hasonlított az eddigiekre. Az ajtó, ami arra a folyosóra vezetett, ahol a kisebb irodák voltak, már egy komoly védelemmel volt ellátva. Először két igazán képzett őr állt, majd mögöttük lézerek. Gyorsan cselekedett a két fiatal, és mint az előbb Sasuke genjutsuval, Sakura kissé több energia befektetéssel, de sikeresen legyőzte az ellenfelét. Itt sem hagyott semmit a véletlenre, és ismét altatóval jutalmazta meg a két öntudatlan őrt. Egy gyors mosoly, majd megindultak az irodák felé, de Sakura és Sasuke hirtelen egyszerre torpant meg. 

- Lézer – mondták egyszerre. 

- Hogyan jutunk be? – kérdezte Sasuke. Sakura nem válaszolt, csak elővett a táskájából egy kis dobozt, amibe valami por volt. Egy adagot a tenyerére szórt, és a lézer irányába fújta. Pár másodperc múlva a lézercsíkok vörösen fénylettek, és jól láthatóan jelezték az utat, ahol át lehet kígyózni közte. Sakura kecsesen átmászott a sugarak között, és mosolyogva intett a fiúnak. Sasuke nem kecsesen, de mégis valami megragadó magabiztossággal jutott át a túloldalra. Ezen a szinten csak három iroda volt. Ezek valószínűleg a lézerre alapozott biztonság miatt nem voltak bezárva. Sakura és Sasuke is belépett egy-egy irodába, ezek hatalmasak voltak, és mindenhol iratok hevertek. Ezen a szinten az átkutatás már nehezebben ment. Pedig sietniük kellett, hisz alig 10 perc múlva letelik az első két óra, és akkor őrváltás jön, és köztudott, hogy egy váltás alkalmával az őr megnéz minden szintet. Ha ezt is figyelembe vesszük, plusz 5 percük van, mert ha lifttel is jön nagy valószínűséggel csak a fontosabb emeleteket nézi meg.

- Semmi – jött ki előbb Sasuke.

- Itt sincs semmi – sóhajtott Sakura is, majd elindultak a harmadik irodába. Ez hasonló volt az első kettőhöz, de ha lehet itt még több akta, irat, mappa és dokumentum volt. Az idő gyorsan pergett, de a dokumentumok lassan fogytak. 

- Milyen receptet keresünk? – kérdezte Sasuke. – Meggyes pite?

- Neem – kezdett el nevetni Sakura. – Almás rétes, nem meggyes pite – kuncogott tovább.

- Akkor valószínűleg ez lesz az – lebegtetett egy papírt Sasuke a lány orra előtt.

- Feladat kipipálva! – rakta le Sakura a kezében tartott papírhalmot. – Na, de miért is mentettél meg? – tért vissza a megválaszolatlan kérdésre.

- Jobban örültél volna, ha ott hagylak? – kérdezett vissza Sasuke.

- Természetesen nem, csak érdekel, hogy most akkor mi is van… - sóhajtott Sakura.

- Hogy mi van? – incselkedett a fiú. Majd közelebb lépet. – Nem tudom, mire gondolsz – mondta, miközben a kézfejével végigsimított Sakura arcán.

- Mondjuk erre – válaszolt, majd egy nagyot szippantott Sasuke illatából. Sasuke arca egyre közeledett a lány felé. Csak apró milliméterek voltak, mikor érdekes nyikorgás törte meg a csendet. Mindketten riadtan kapták a tekintetüket a lift felé. A lift gombjai mellett található kijelző épp a 47. emeletet mutatta, és egy piros ádáz nyilacska a plafonra irányult.

- Ez nem jó… - suttogta Sakura. Gyors a mikrofonja gombjaihoz nyúlt és bekapcsolta Narutót. – Naruto hallasz? Siess az autóhoz, ülj be és várj meg minket. Ha minden jól megy pár perc és ott leszünk. Nagyon vigyázz, mert ha odaérünk söprés lesz innen el… Mert valaki mindjárt felér erre az emeletre… Szóval siess!

- Semmi gáz – szűrődött a fülhallgatón. – Már egy ideje a kocsiban dekkolok.

- Akkor állj készenlétben – suttogta a lány, majd tekintete Sasukéra vándorolt. – Mi legyen? 

- A francba már… - sziszegte a fiú, mire a lift csilingelve megállt. Pár másodper és lassan kezdett kinyílni az ajtó…