Hangosan csendül fel az ébresztőóra a Haruno lakásban, de hiába, gazdája már régen ébren van. Sakura ebben a pillanatban lép ki a fürdőből, így le is nyomja, hogy ne hangoskodjon. Csak egy törölköző tapad vizes testére, így nekiáll előkeresni a ruháját és fehérneműjét, majd egy alapos áttörlés után, felveszi a fehér csipke fehérneműt, melltartót, majd egy bőrszíjra csatolt pisztolyt erősít combjára. Felveszi a fekete szoknyáját, egy sötét inget és egy fekete bolerót, majd egy fekete cipőt, és mielőtt még elindulna, még egy-egy dobókést csúsztat a táskájába, biztos, ami biztos alapon, majd felkapja a táskáját és kimegy a folyosóra. Ahogy kilép az ajtón két testőre, Hayate és Idate egyből követni kezdik.

-          Akkor megjegyeztétek? Az iskola előtt és körül legyetek, akármi furcsa mozgást észleltek jelentsétek nekem. Ne lepődjetek meg, de Yingek és sokan mások is lesznek ott, mivel a vezetők, vagy trónörökösök az osztálytársaim, nem akar egyikőnk se balhét, lehetőleg ne csináljatok semmi őrültséget és ne legyetek nagyon feltűnőek. Ja, a másik. Attól hogy az iskolában adom a jó kislányt és a mosolygós libát, attól még a főnökötök vagyok. Ugyan az a szadista boszorkány aki, ha akarja, egy ujjmozdulattal lekaszabolhat titeket… Értve? – regéli el Sakura, mire mind a ketten nagyot nyelnek és bólogatni kezdenek.

-          Asszonyom, kérdezhetek valamit? – kérdezi kíváncsian Hayate, miközben elkezdenek menni a kocsi felé.

-          Mond!

-          Miért pont minket kért fel erre a fontos feladatra? – kérdezi, miközben kinyitja Sakurának a kocsiajtót, aztán ő is beül az anyósülésre és kíváncsian hallgatja főnökét.

-          Mert ti ketten vagytok a szárnysegédeim. Régebb óta és jobban ismerlek titeket, mint mást a szervezetnél. Sok küldetést végeztünk el együtt, veletek kezdtem ezt az egészet. Ti ketten vagytok a jobb kezeim, maradéktalanul megbízok bennetek. És, mint ahogy látjátok, az életemet is rátok merem bízni – mondja Sakura, miközben az elhaladó tájat nézi.

-          Köszönjük, főnök. Nem fog csalódni bennünk! Az életemet áldoznám magáért. Megígértem az apjának, hogy mindenáron megvédem – mondja Idate, miközben a halvány emlékre megszorítja a kormányt. Sakura egy kicsit elmosolyodik.

-          Én is így érzek, mindenáron megvédjük, és nem csak azért mert ön a főnökünk. Szerettük az apját és szeretjük magát is. Maga a legjobb, főnök – mondja Hayate, és az autó lassan leparkol nem messze az iskolától. Sakura, mikor leáll a motor, megfogja mindkettejüknek a vállát. A két férfi kérdőn néz a nőre. Sakura halványan elmosolyodik.

-          Köszönöm, fiúk. És én is ugyan így érzek. Hiszek és bízok bennetek – mondja egy kis mosollyal szája szélében, mire a két férfi megdöbben, de aztán vigyorogva bólintanak. – Menjünk, mert elkések – mondja Sakura, és kiszállnak az autóból. Amint lezárják a kocsit, Sakura vezetésével elindulnak az iskola felé. A két férfi kicsit lemaradnak a nőtől, nehogy akárkinek is feltűnjön, hogy együtt vannak. Idate „véletlen” leejti a kezében tartott újságot, hogy miközben lehajol, körülnézhessen. Amikor feláll, egy aprót bólint a látszólag őt váró Hayaténak, aki visszabólint és indulnak tovább. Csendben figyelik főnökük, aki pár méterrel megy előttük, majd a megbeszéltek szerint Sakura elejti a kezében tartott dossziét. Idate ezt meglátva segítségére siet, míg Hayate egy kuka mellett állva cigizik. Idate és Sakura, miközben pakolásznak, némán várják a jelet. Hayate látszólag ráérősen figyeli a környéket, majd kettőt köhint, ami jelzi, hogy minden rendben. Idate ezt meghallva jelentést tesz.

-          A környék tiszta, sehol egy gyanús alak – suttogja Idate, miközben segít összeszedni a papírokat.

-          Rendben. Járkáljatok az iskola körül, de ne feltűnően! Szünetekben az udvaron leszek. A Bols Cafe-ból nyugodtan figyelhettek. Megpróbálok egy helyben maradni és épp csak annyira kitűnni, hogy ti szemmel tudjatok tartani. Kettőkor végzek. A kocsiban majd megbeszéljük volt-e valami – suttogja Sakura, és elveszi az utolsó felé nyújtott lapot is, majd felállnak.

-          Köszönöm a segítséget – mosolyog kedvesen Sakura, tartva az álcát.

-          Semmiség, máskor vigyázzon, fontosnak tűntek – mosolyog vissza Idate.

-          Hát, igen. Még egyszer, köszönöm – mondja, és bemegy az iskola kapuján. Idate visszamegy a cigiző Hayatéhez és átadja a főnökük üzenetét, majd elkezdik a portyát.

Sakura amint belép az iskola területére, szinte lassítva észleli a környezetét. Mialatt megtesz egy lépést észrevétlenül átvizsgálja az udvart ellenséges, vagy gyanús alakok után és egyből megállapítja, hogy vannak beépített emberek a tanulók között. Juugo és Shuigetsu. Sakura gyakorlottságának köszönhetően egyből észreveszi, hogy ők Sasuke védelméért vannak itt. Neji és Lee figyeli Hinatát. Néhány tanár is testőr szerepet tölthet be, mivel Sarutobi Asuma, a magyar tanár kellő távolságból figyeli Nara Shikamarut és környezetét. Szóval minden klán most a védelemre összpontosít. Tehát félnek. Megrémítette őket a hír, hogy a két legerősebb klán-vezetőket és fiaikat megölték. Sakura amint beljebb megy az udvaron, kiszúrja barátnőit, akik szomorúan pillantanak rá. És csak most veszi észre az emberek reakcióit. Szinte minden diák őt figyeli, vegyes érzelmekkel. Van, aki szomorú és részvétet kérő pillantással nézi a lányt, van, aki kíváncsian méregeti, majd suttogva kérdezi barátait, hogy mi is történt. Sakura mit sem törődve az őt bámuló tömeggel elindul az osztálytársai felé. Amikor odaér, sorba minden barátnője megöleli. Először Hinata borul Sakura nyakába és majdnem sírva kíván részvétet, majd a Yamanaka lány is megszorongatja a rózsaszínt és ő már egy kicsivel nyugodtabban kíván kitartást, majd Naruto következik.

-          Ugye meg leszel? – kérdezi félve, mire csak egy bólintás és egy halvány mosoly a válasz. Ahogy Naruto elengedi, egyből jön a következő ölelés Shikamarutól, ami nem volt olyan hosszú és érzelmes, mit a Narutójé, de ő inkább nyugtatásképp szánta.

-          Részvétem és kitartást – mondja.

-          Köszönöm… Shikamaru – mondja halkan, de majdnem elcsuklik a hangja. Nagyon kevés hiányzik, hogy átszakadjon a gát. Egy pillanatra lecsukja a szemét, hogy lenyugodjon, ekkor két erős kart érez maga körül, amire megdöbbenve nyílnak ki pillái. Egy fekete inget fedez fel és egy ismerős illatot, ami egy kicsit megnyugtatja, hirtelen lesz nagyon kíváncsi, viszont mindent elfelejt, amikor Sasuke megszólal, és lágyan simogatni kezdi a hátát.

-          Ne tartsd benn! Most közöttünk vagy, mi tudjuk, mit érzel igazából. Itt nem kell felvenned az álarcot – mondja halkan, mire Sakura első könnycseppje kicsordul.

-          És az embereink mit fognak szólni? – kérdezi szipogva. Shikamaru elismerőn hümmög egyet.

-          Megmondjuk nekik, hogy ez a színjáték része – mondja Naruto biztatón vigyorogva, mire Sakura fájdalmasan elmosolyodik, viszont már nem bírja tovább. A gát átszakad. Sírva fúrja fejét Sasuke izmos mellkasába, és érzi, hogy Sasuke szorosabbra fogja az ölelést és valakivel egyetemben elkezdi simogatni a hátát.

 Sasuke védelmezőn öleli körül a védtelennek tűnő testet, és egy-egy szúrós pillantással eltereli magukról a figyelmet. Amikor kiszúrja, hogy Juugo és Suigetsu kíváncsian méregetik, rájuk kacsint egyet, mire azoknak leesik, hogy ez csak színjáték, így nem is törődnek tovább az üggyel. Halkan sóhajt fel és elkezdi simogatni a zokogó Sakura hátát, amihez csatlakozik Hinata is.

Sakura pár percig sírdogál, majd miután lenyugodott kibúvik a két erős kar közül.

-          Ugye jobb? – kérdezi Sasuke.

-          Igen, köszönöm – mondja még egy kicsit szipogva, majd egy mély levegőt vesz, hogy lenyugodjon.

-          Hogy tudtad ilyen gyorsan észrevenni, hogy itt vannak a beépített embereink? – tereli a témát Naruto és egy zsebkendőt nyújt át Sakurának.

-          Csak képzett vagyok – vonja meg a vállát.

-          Kiket vettél észre? – kérdezi kíváncsian Shikamaru.

-          Hm… Lássuk, csak. Juugo és Suigetsu, Sasuke emberei. Lee és Neji a Hinatáé. Tenten és Sai, Inót védik. Naruto, ha jól sejtem, akkor téged Iruka és Yamato véd. Shikamaru, hozzád csak Asumát tudtam eddig csatolni… - sorolja meglátásait

-          Nagyon ügyes, mindent kitaláltál hiba nélkül – mondja elismerően Naruto.

-          Köszönöm és most ti jöttök… Szerintetek engem ki illetve kik védnek? – kérdezi kíváncsian Sakura.

-          Nem tudom… - mondja Naruto egy kicsit körülnézve.

-          Se… - mondja Shikamaru, míg a többiek csak megvonják a vállukat.

-          Nekem van két tippem… - mondja Sasuke, mire mindenki kíváncsian néz rá. – A két civil ruhás férfi, aki mögötted haladtak, mielőtt bejöttél. Az egyik, még segített is neked, mert „elejtettél” néhány dossziét –mondja Sasuke, mire mind az elismerően bólogató Sakurára néznek.

-          Ügyes, nagyon jó megfigyelő vagy.

-          Te pedig jó színész, mi semmit nem vettünk észre! – mondta Hina, mire Sakura megvonta a vállát.

-          Ez nálunk alap színjátszás, volt már durvább is, de most térjünk a tárgyra… Kik hol portyázzanak? Vagy egyáltalán összedolgozzunk? – kérdezi.

-          Nem tudom, szóltam az embereimnek, hogy nem akarok balhét, de még mindig apám parancsol, szóval én még ebbe nem nagyon szólhatok bele – mondja Shikamaru.

-          Nálam is ugyan ez a helyzet – mondja Ino.

-          Nálam is… Tudjátok, hogy apáink nem szertik az együttműködést - mondja Hinata.

-          Én segítek, az embereim tudják, hogy nincsen balhézás. Mi nem vagyunk olyan harciasak, mint ti, Yangok, vagy esetleg a Yingek - mondja Naruto a két említett vezetőre pillantva.

-          Ja, mióta te vagy a főnök, a Kitsune no me nem csinált zűrt – mondja Sasuke.

-          Na, akkor a Ying, Yang és a Kitsune emberei együttműködnek? Mindenki véd mindenkit – mondja Sakura, mire mind bólintanak egyet és előkapják a telefonjukat, hogy küldenek egy-egy üzenetet az embereiknek. Sakurának valamiért tovább tart, ami szemet szúr Sasukénak is.

-          Kinek írsz még? – kérdezi.

-          Bent is van két emberem. Őket is értesítem.

-          Nagyon elővigyázatos vagy. Kettő kinn és kettő benn? – kérdezi piszkálódva Ino.

-          Csak biztosra megyek. Tegnap este kétszer akartak betörni a birtokomra, míg aludtam, csak szerencsére megdupláztam az őrséget – mondja Sakura.

-          Kétszer is be akartak törni? Téged valamiért nagyon akarnak… - mondja kicsit aggódóan Hinata, mire Sakura elhúzza a száját.

-          Mindegy, a lényeg, hogy most a biztonság a legfontosabb, meg persze az üzlet – néz erőteljesen Narutóra.

-          Mi kéne? – kérdezi a szőke.

-          Negyven darab M18-as kézigránát. Húsz Colt45-ös pisztoly és… kíváncsi vagyok be tudod-e szerezni ezt… - Ad a kezébe egy papírlapot. Naruto amint elolvassa, nagy szemekkel néz az előtte álló nőre.

-          Ez meg minek neked? – kérdezi idegesen.

-          Az mindegy. Be tudod szerezni vagy nem? – kérdez vissza.

-          Be… - mondja durcálva Naruto és elővesz egy fekete füzetet, majd amint megtalálja, amit keres, beírja a telefonjába és tárcsázza a számot. Vár pár percet, majd beleszól.

-          Helló, itt Uzumaki.

-          …

-          Kuss, most munka miatt hívlak, jól figyelj! Kell negyven M18-as gránát, húsz Colt45-ös és kell még… abból is – mondja, a végét idegesebben és jól kihangsúlyozva az „abból” szót.

-          …

-          Csak kell és kész.

-          …

-          Nem nekem kell, én ilyenekkel nem játszadoznék – lövell egy szúrós pillantást az elégedetten mosolygó Sakurára. A többiek kíváncsian méregetik őket, majd tovább hallgatják a beszélgető Narutót.

-          Mennyi kéne? – kérdezi Naruto Sakurát.

-          Hat kémcső – mondja Sakura, mire Naruto még idegesebb lesz, Sasuke meg egyre kíváncsibb.

-          Hat kémcső.

-          …

-          Tudom, ne nekem mondd. Na, minden megvan?

-          …

-          Mikor tudod leszállítani?

-          …

-          Rendben, mennyi lesz?

-          …

-          Négy kiló K2-es és hatezer neked megfelel? – kérdezi, Sakurát a szőke, mire Sakura bólint. – Rendben, holnap négykor a szokott helyen.

-          …

-          Nem, magammal viszek négy embert.

-          …

-          Tegyél úgy, ahogy jónak látod. Chao – rakja le a telefont az ideges Uzumaki.

-          Mikor hozod? – kérdezi Sakura elégedetten.

-          Hatra az irodámban várlak, egy magyarázattal és két kiló K1-sel – mondja az Uzumaki.

-          Fél hétre megyek egy kiló D4-el – nyújt kezet az Uzumakinak.

-          Rendben – mondja az Uzumaki és kezet fognak.

-          Öröm veled üzletelni – mosolyog Sakura.

-          Miket vettél? – kérdezi halkan suttogva Sasuke.

-          Gránát, Pisztoly és hat kémcső Lutécium – mondja ördögien mosolyogva Sakura, mire Sasuke ledöbben.

-          Lutécium? Minek az neked?- kérdezi idegesen suttogva.

-          Csak kell és kész – vonja meg a vállát.

-          Miért érzem úgy, hogy ez a pincébe vezet? – kérdezi Sasuke, mire Sakura szeme felvillan.

-          Nem tévedtél, oda vitetem.

-          Kísérlet vagy atombombagyártás?

-          Kísérlet. Egy ideig még nem akarok háborúzni…

-          Kezdek félni tőled – mondja Sasuke, mire Sakura gonoszan elmosolyodik.

-          Jól teszed – mondja, és szépen lassan elkezdenek bemenni az iskolába.

-          Egy órája van benn, de semmi furcsát nem észlelek – mondja halkan a mellette álló barátjának Idate.

-          Addig jó, míg nincs semmi mozgás. Most még az is fura lesz, hogyha találkozunk valamelyik másik klánnak az emberével, mert nem keveredhetünk bajba.

-          Ja, de Sakura csak olyan neveket adott meg, akik benn vannak, arra meg Tsunadénak és Shizunénak kell ügyelniük.

-          Attól még lehetnek kinn is őrök úgy, ahogy mi. Meg amúgy is. Akiket megadott, azokkal együttműködünk. És azt se tudjuk, hogy a többi klánnak mennyi a civil ruhás embere.

-          Igaz. Hé, szerintem menjünk és keressünk egy helyet, ahonnan ráláthatunk a sulira. Mindjárt szünet.

-          Jó, már lejártam a lábam – egyezik bele Hayate és elkezdenek menni a sulival szemben álló kávézó felé.

Sakura szinte már-már szenvedve hallgatja a tanár papolását és egyre csak azt kívánja, hogy érjen véget az óra, mire hirtelen megszólal a csengő és mintha a gyerekeket puskából lőnék ki, úgy mennek le az udvarra.

-          Házi nincs, tanuljatok, jövő héten dolgozat! – kiálltja utánuk a tanár, majd ő is kimegy az immáron üres teremből.

Sakura viszonylag ráérősen ballag le ez udvarra ahol, amint meglátja a kapu közelében álldogáló barátait, egyből odamegy.

-          Miért pont itt álltatok meg? – kérdezi, mikor odaér.

-          Mert nem annyira feltűnő, viszont az embereink szemmel tudnak minket tartani – mondja Hinata.

-          Remek, akkor mit csináljunk?

-          Nem tudom, most azért vagyunk itt, hogy normális tiniként viselkedjünk, szóval… - mondja Ino, de Naruto hirtelen félbeszakítja.

-          Igen, ezért imádok iskolába járni, itt nem kell senkire se ügyelnem, nem kell megjátszanom a kemény legényt se. Itt rendes tini lehetek – mondja Naruto nagyot nyújtózkodva, mire a többiek megmosolyogják ezt az eszmefuttatást, viszont Ino bosszankodva rásóz egyet az Uzumaki fejére. – Hé!

-          Ne sopánkodj, félbeszakítottál! – morogja Ino. – De amúgy igazad van, én is inkább vagyok suliban, mint otthon.

-          Ezzel mindannyiunk egyetért – mondja Shikamaru.

-          Pontosan, szóval legyünk normális tinik és pletykázzunk! – mondja Ino csillogó szemmel, mire a fiúk felsóhajtanak és inkább arrébb állnak, míg Ino sutyorogva mond néhány szót a lányoknak. – Képzeljétek, azt rebesgetik, hogy a mi kis Uchiánknak van egy barátnője – mondja, mire a lányok nagy szemekkel néznek a szőke lányra, majd a beszélgető fiúkra.

-          Na, ne… és ezt honnan veszik? – kérdezi Hinata.

-          Az egyik tízedikes lány látta őket ölelkezni az esőben – mondja Ino, mire Sakura hatalmas szemeket mereszt, aztán felvéve az álcát elkezd ő is pusmogni.

-          És ki lehetett az? – kérdezi, mire Ino megrántja a vállát.

-          Nem tudom, csak annyit mondott, hogy egy lánnyal ölelkezett.

-          Értem – mondja Hina.

-          Szerintem ez csak pletyka. Tegnap volt náluk is a mise, lehet, hogy csak egy rokonnal ölelkezett, vagy az anyjával – mondja Sakura, mire Ino elgondolkozik.

-          Lehet…

-          Szerintem Sakurának igaza van. Ne higgy el mindent, amit a fangirlök mondanak… - mondja kicsit rosszallóan Hinata, aztán amikor Ino nem rá figyel, rákacsint Sakurára, mire az meglepődik. – Ennyi?

-          Ja, csak ezt halottam, de akkor ez is téves volt – húzza el a száját Ino, majd elkezd visszamenni a fiúkhoz, de amikor látja, hogy barátnői nem követik, megáll. – Ti nem jöttök?

-          Nem, mi még megbeszélnénk néhány dolgot – mondja Hina, mire Ino rosszallón néz rá. – Üzleti ügy – mondja. Ino megvonja a vállát és a fiúkhoz sétál.

-          A lányok nem jönnek vissza? – kérdezi Naruto.

-          Nem ők még megbeszélnek valamit – mondja megvonva a vállát. Sasuke kíváncsian nézi a két beszélgető lányt, hátha megtud valamit.

Hinata, amint Ino kellő távolságba kerül tőlük, az értetlen Sakurához fordul.

-          Milyen üzleti ügyről akarsz beszélni? Az előbb még azt mondtad, hogy neked ebbe nincs beleszólásod – mondja Sakura méregetve. Hinata, csak int egyet.

-          Csak azért mondtam, hogy Ino elmenjen. Nem hittem volna, hogy neki nem esik le, de egy próbát megért és be is jött. Na, szóval, mi is volt tegnap? – kérdezi kíváncsian, mire Sakura egy kicsit meghökkenve néz rá, de aztán hamar kapcsol.

-          Hát, a mise – mondja kurtán.

-          Tudod mire értem. Te vagy az a bizonyos lány, igaz? – kérdezi, mire Sakura leinti.

-          Kicsivel halkabban – mondja körülnézve.

-          Szóval igen! – mondja vigyorogva.

-          Igen, de semmi nem volt, csak… - mondaná Sakura, de nem tesz.

-          Csak? – sürgeti barátnőjét. – Ugyan, Sakura. Tudod, hogy nekem elmondhatod!

-          Tudom – mondja, majd sóhajt egyet – Tudod, a családjaink nagyon régóta rivalizálnak. Amikor tizenhat lettem, apám megígértette velem, hogyha ő és Fugaku is meghal, akkor meg kell ölnöm az új vezetőt. Én akkor már jó barátságban voltam Sasukéval, ezért csak vonakodva bólintottam rá. Másnap, amikor el akartam mondani Sasukénak, azt mondta, hogy vele is megígértette az apja. Így már két éve tudtuk, hogy egyszer majd meg kell küzdenünk egymással, mindhalálig. És tegnap eljött a nap. Elmentünk a megbeszélt helyre és harcoltunk… azonban nem tudtuk megtenni. Nem tudtuk megölni egymást. Túl sok volt nekem, hogy otthon is tartani kellett az álcát és akkor összeomlottam és Sasuke nyakába borultam. Ennyi. – mondja Sakura, mire Hinata döbbenten nézi barátnője kifejezéstelen arcát.

-          Meg kellett küzdenetek egymással? És ezt te ilyen nyugodtan mondod?

-          Nem tettem meg, nem öltem meg, hisz a legjobb barátom. Akkor most minek rinyáljak? – kérdezi.

-          Igazad van, de most miért lettél ideges?

-          Mert ha kitudódik, nekünk végünk.

-          Igaz, de nyugi még csírában el tudtad fojtani. Senki nem gyanakszik rád, mivel az egész suli tudja, hogy legjobb barátok vagytok. Te vagy az egyetlen lány, akivel Sasuke el tud beszélgetni és már megszokott, hogy ilyen jó viszonyban vagytok. Nem lesz gond – fogja meg barátnője vállát biztatásképp. Sakura halványan elmosolyodik.

-          Menjünk vissza. Sasuke már nagyon tudni akarja, hogy miről beszélgetünk – mondja, mire Hinata ránéz az említettre. Sasuke kérdőn nézi a két feléjük haladó lányt. Amikor oda érnek hozzájuk, Sakura csak int neki, hogy kövesse. Pár méterre errébb vonulnak, mire Sasuke karba fonja a kezét és úgy néz az előtte állóra.

-          Egy tízedikes kiscsaj látott minket tegnap… - mondja, mire Sasuke kicsit idegesen a hajába túr, azonban egy kéz megakadályozza, hogy elforduljon. – Még nem fejeztem be! – mondja Sakura, és újra maga felé fordítja. – Na, szóval. Egy kiscsaj látott minket tegnap, de nem a harcot, hanem azt, amikor a nyakadba vetettem magam. Ebből az jött le neki, hogy mi együtt vagyunk és elmondta Inónak, azonban én megmentettem a helyzetet. Mivel Ino nem tudta, hogy ki is az a bizonyos lány. Megmondtam neki, hogy biztos csak egy rokonod kívánt neked részvétet tegnap a mise után. Bevette, így most már nincs gáz. Csak gondoltam szólok, hogy képbe legyél – regéli el gyorsan a történteket.

-          Értem. Köszi. És mi volt a beszélgetés Hinával? – kérdezi Sasuke lenyugodva.

-          Ő meg azt hitte, hogy én vagyok az a csaj.

-          Nem akarlak elkeseríteni, de te vagy az a csaj…

-          De nem vagyok a barátnőd.

-          Hát, ez igaz…

-          Na, ugye. Hina meg azt hitte, hogy igen.

-          Ja! Így már mindent értek – mondja bólogatva Sasuke.

-          Sokáig tartott… - jegyzi meg piszkálódva Sakura, mire Sasuke szúrós szemmel néz rá. Pár másodpercig így méregetik egymást, majd mennének vissza a többiekhez, azonban egy kedves hang megállítja őket.

-          Sasuke-kun! Sakura-san! – Hallanak egy hangot a hátuk mögött, mire gyorsan megfordulnak és egy karcsú alakot pillantanak meg. Ugyan úgy az egyenruhát viseli, mint a többi tanuló (Sasukét és Sakurát kivéve), hátközépig érő, barna haja van. Fekete, szomorkásan csillogó szemmel néz a két megszólítottra. Sakuráék kíváncsian fordulnak a lány felé, mire az egy kicsit félénken megszólal. – Sziasztok, Abukara Aoyi vagyok, tizenegyedik évfolyamos. Bocsánat, hogy megzavartalak titeket, csak a családom megkért, hogy adjam át a részvétüket nektek – mondja kicsit szomorkásan a lány.

-          Nem zavartál meg, és köszönjük – mondja kedvesen Sakura.

-          Igen köszönjük – mondja Sasuke is, mire a lány biccent egyet és visszamegy a barátnőihez. Sakuráék egy ideig még néznek a lány után, majd ők is visszamennek barátaikhoz.

-          Na? Mi volt? – kérdezi Naruto.

-          Csak részvétet kívánt – mondja Sakura.

-          És itt volt valami, amíg mi beszéltünk? – kérdezi Sasuke.

-          Nuku… - mondja Ino.

-          Akkor most már ideje lenne bemenni, mindjárt csengetnek órára – mondja Shikamaru az óráját nézve, majd lassan elkezdenek bemenni az épületbe.

Amikor már majdnem a teremben vannak, a folyosó végén megjelenik Shizune, az iskolaorvos.

-          Sakura-san! Kérem, jöjjön a rendelőbe egy pillanatra. A kiskönyve szerint nem kapta meg az előző oltást – kiáltja neki a folyosó végéről, mire Sakura int a többieknek.

-          Mindjárt jövök. Mondjátok meg a senseinek, hogy a rendelőben vagyok az oltásomért, rendben? – mondja a többieknek, majd ahogy azok bólintanak, a folyosó végén várakozó nőhöz megy. Némán haladnak egymás mellett a folyosón, majd amikor beérnek a rendelőbe, Shizune gyors körülnéz odakinn, aztán elhúzza a függönyöket és a várakozó lányra néz.

-          Mond! – utasítja hidegen a nőt.

-          Bocsánat, asszonyom, de jelentést kaptam, hogy a négyes csapatból ketten meghaltak, a két túlélő pedig súlyosan megsérült, az egyikük kómában is van – mondja a nő, mire Sakura idegesen a hajába túr.

-          Ők hova lettek kiküldve?

-          Keletre, a hármas részlegre – mondja.

-          Akkor feltételezhetjük, hogy ott van a Shiori Hebi búvóhelye?

-          Hát, nem egészen… A tízes osztag délen volt és őket is megtámadták.

-          Akkor még mindig nincs semmi felhasználható nyom?  

-          Még semmi.

-          Értem. A sérülteket vigyétek a pincébe, hozzátok őket olyan állapotba, hogy beszélni tudjanak. Minden információra szükségünk van.

-          Értettem.

-          Volt ma valami mozgás?

-          Semmi minden nyugodt.

-           Otthon is?

-          Igen.

-          Ez furcsa… Ennyi? Mehetek?

-          Igen, csak ennyi lett volna.

-          Remek. A sebesülteket megnézem amint hazaértem – mondja és kimegy az ajtón. Gyorsan megy végig azon a pár folyosón, ami a teremhez vezet, majd egy kis kopogtatás után benyit a terembe.

-          Á, Miss. Haruno. Hallom megkapta az utolsó oltást is. Üljön le, kérem, a helyére és próbáljon felzárkózni. Ha szédül, vagy hányingere van, szóljon – mondja a tanárnő. Sakura bólint egyet, majd leül a helyére. Amint a feneke éri a széket, repül is az asztalára egy levél.

-          „Na?” – írta valaki. Sakura egy kicsit körülnéz, és egyből meglátja a kíváncsi Narutót.

-          „Semmi, csak az egyik csapatom visszajött keletről, azonban csak egy ember van olyan állapotban, hogy beszéljen. A másik három, vagy kómában van, vagy halott.” – írja, majd visszaküldi a levelet.

-          „Engem is hívtak, hogy a nyugatra küldött osztagom eltűnt” – jön újra a levél, ezúttal a Naruto mellett ülő Sasukétól.

-          „Szuper. Akkor most ugyan ott vagyunk. Semmit nem tudunk…” – írja a választ Sakura, majd mind leteszik a tollat. Nem írnak többet. Mindenki a saját gondolataival vívódik. Az ellenség felszívódott. Csak akkor tűnnek fel, ha támadnak. Ennek nem lesz jó vége. Meg kell találniuk, különben, még nagy bajok lehetnek. Sakura idegesen markol hajába és homlokát a padra támasztja. Hol lehetnek? Merre keresse őket? Mit tegyen? Vajon, meg tudja oldani egyedül? Bosszút kell állnia! Muszáj…

(Úgy képzeltem el, hogy drogokkal és fegyverekkel is kereskednek, így a „K2” és a „D4” a drogok fajtája, minősége. Egyszer olvastam valami ilyesmiről, hogy így különböztetik meg őket. És csináltam egy kis légből kapott besorolást: „D” egy kevésbé jó minőség, de nagyon jó fajta, abból is a legjobb a „D4”. Utána jön a „D3” a „D2” és a „D1”. Ezekkel inkább kereskedni szoktak, civileknek adják. A legjobb minőségű a „K” és értelem szerű, hogy ebből a fajtából is ugyan az a rangsor, mint a másiknál. Ezt inkább nagykutyáknak adják, és külföldre is csempészik. A „hatezer” pedig értelem szerűen plusz pénz.

 A lutécium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme, viszont én a történetemben egy nagyon veszélyes szerként mutattam be.)               

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés