Kimimaro egyre közeledett, Sakura lassan behunyta a szemeit, várva a véget. A másodpercek csak teltek, és semmit nem érzett a lány.

- Ez gyors volt – gondolta -, és fájdalommentes. De talán így a legjobb… - Sakura lassan nyitotta fel a szemeit, és kíváncsian figyelt. Meglepetten láttam, hogy nem lát semmit. Valami, vagy valaki eltakarta a kilátást.

- Jobb lenne, ha mennétek! – sziszegte Sasuke, és a kunait erősen tartotta, amivel Kimimaro ellen védekezett. Kimiaro meglepetten nézett a fiúra, és továbbra is erővel támadott a fiúra. A csont kard sokkal élesebb volt egy kunainal, így lassan elkezdte vágni a gyenge fegyvert.

- Jótét lélek lettél Sasuke? – kérdezte Kabuto felhúzott szemöldökkel.

- Cöh… Csak nem kéne lebuknunk, mivel valaki épp erre tart – válaszolta.

- Rád bízom… intézd el, hogy senki ne szerezzen tudomást az itt történtekről.

- Nem kell aggódni… - Kabuto erre csak bólintott, és intett Kimimaronak, aki visszalépett, így a majdnem félbe vágott kunait Sasuke könnyedén leejtette. Az Uchiha vörös szempárral fordult a lány felé, aki rögtön elvesztette az eszméletét.

- Várjuk a jelentésed, Sasuke-kun – mondta vidáman Kabuto, majd Kimimaroval együtt eltűntek. Sasuke megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, de nem sokáig tartott ez a megkönnyebbülés. Tényleg közeledett valaki, és akárki legyen az, nem láthatja meg Sakurát és Sasukét sem ilyen állapotban. Így a fiú felkapta az ájult Sakurát, és a lehető leggyorsabban eltűnt a tetthelyről.


Sakura lassan és fáradtan nyitotta ki szemeit. Nem tudta hol van, de egy ismerős és mégsem a megszokott illat jelezte, hogy nem a saját szobájában van. Óvatosan felült, de a mozdulatra belehasított a fájdalom a sérült jobb kezébe. Nem volt ismerős a szoba, de az illat annál inkább. Lassan felült és elhatározta, hogy kideríti, hol van. A mozdulatsor közepette vette észre, hogy a szakadt ruhái felett egy rövid ujjú póló van. – Sasukéjé… - gondolta, majd folytatta a már elkezdett mozdulatokat. Pár másodpercig küszködött, majd mikor talpra állt, meglátta az alvó Sasukét, aki a szőnyegen terült el.

- Hát ez gyorsan ment – gondolta, majd visszaült. Most robbant ki egy láda, ami minden tegnap esti emléket eddig magában tartott. Sakura gyorsan végig nézett magán, és ekkor vette észre, hogy a legnagyobb sérülések mind be vannak kötve. A kezét, a karját és minden sérülést valaki bekötött. Percekig csak bambán ült, és az ablakot bámulta. Nem aludhatott túl sokat, mivel még sötét volt, vagy épp ellenkezőleg, olyan sokat aludt, hogy már este van. Nem tudta eldönteni melyik lehet az igazi, így egy órát kezdett keresni szemeivel. De sehol nem talált, így fáradtan dőlt vissza az ágyba. 

- Hihetetlen mi történt tegnap… - gondolta. – Majdnem megöltek, és mégis… Még élek, hála az ellenségemnek. Miért ilyen bonyolult az élet? Miért nincs csak gonosz és csak jó? Sokkal egyszerűbb lenne, feladnám Sasukét, és minden mehetne tovább. De így? Megmentette az életem, mikor tudja, hogy én vagyok az egyetlen, aki romba döntheti az egész tervét… Miért? Miért? Miért? – Sakura fejében egyre több miért került elő, és egyre bonyolódott minden. Halk motoszkálás szakította félbe egyre bonyolódó gondolatait. Óvatosan felült, és kíváncsian fülelt. A hang a szobából jött, így addig mászott az ágyon, míg meg nem pillantotta Sasukét. A fiú épp az ágy felé mászott és meglepetten nézett a lányra.

- Felébredtél? – kérdezte halkan. Sakura csak egy aprót bólintott. – Hogy érzed magad? – Sasuke hangjában alig ugyan, de hallani lehetett az aggodalmat.

- Mint akin átment egy úthenger – mosolyodott el a lány. – Különben egész jól… és köszönöm, hogy bekötözted – bökött állával a jobb kezére.

- Semmiség… - majd csend telepedett a szobára. A csend súlyos ködként telepedett a szobára. Egyikőjük sem szólalt meg, csak csendben figyelték a másikat. Sakura pár perc csend után a hátára gördült, a feje lelógott az ágyról és úgy figyelte tovább a fiút.

- Miért? – szólalt meg csendesen. Sasuke ébenfekete szemei meglepetten villantak. Csendben figyelte a lányt, és nem válaszolt. Sakura kíváncsian várt, de minthogy nem kapott választ ismét feltette a kérdést ismét. – Miért mentettél meg? Hisz ha hagyod, hogy megöljön… Akkor nem lenne senki se az iskolában, aki meghiúsíthatná a terveid. Egyedül én tudok mindent, én veszélyeztetem a küldetésed, és mégis… Most itt fekszem, bekötött sebekkel, amiket te kötöztél be. Mégis miért nem hagytad, hogy Kimimaro megöljön? – Sakura határozott szavai meglepetten értek el a fiúig, és pár percig csendbe burkolózva gondolkodott a válaszon.

- Nem hagyhattam ott egy holttestet… És nem hagyhattam, hogy valaki észrevegyen. Így mikor megérezte egy másik ember chakjárát a közelben, leállítottam a támadást és mindenkit elküldtem… - válaszolta Sasuke a száraz valóságot. Sakura szemei pajkosan megcsillantak.

- Csak ezért? – kérdezte játékosan, majd megérintette a fiú arcát. Fejjel lefele nehéz volt megállapítani, de mintha Sakura egy mosolyt vélt volna felfedezni a fiú arcán. A lány a másik kezével is megérintette a fiú arcát, majd óvatosan közelebb húzta magához. Mélyen beszívta azt a bódító illatot, amelyet Sasuke mindig is áraszt magából. Az arcuk közötti pár centiméter gyorsan megszűnt, mikor Sakura elvesztette a kontrolt, és ajkát szorosan a fiúéra tapasztotta. Természetesen az Uchiha sem tiltakozott, hanem szenvedélyesen viszonozta a csókot, majd pár ügyes mozdulattal, anélkül hogy a csók félbeszakadt volna, felügyeskedte magát az ágyra, magával húzva Sakurát is, és úgy csókolta tovább a lányt. Sakura vékony karjait szorosan fonta a fiú nyaka köré, fehér ujjai az ébenfekete tincsekkel játszottak. Sasuke kezein támaszkodott Sakura mellett, majd a csók közepette az oldalára gördül, magával húzva a lányt. Egyik kezével végigsimított a karcsú testen, és közelebb húzta magához. Sakura az egyik lábát Sasuke csípője köré fonta, így még közelebb kerülve a fiúhoz. A csók már hosszú percek óta tartott, így a levegő egyre kevesebb lett. Sakura húzódott el hamarabb, és felgyorsult szívveréssel, kissé lihegve tette fel a kérdést.

- Mondd meg őszintén, miért mentettél meg? – a komolyság élét elvette a levegő utáni kapkodás, így Sasuke halványan elmosolyodott.

- Talán, egyszer elmondom – mondta viccesen, mire Sakura játékosan a fiú fölé emelkedett.

- Követelem! – susogta. Sasuke szemei a megszokottal ellentétben boldogan csillogtak. Sasuke válaszra nyitotta a száját, ám egy nem várt dörömbölés szakította félbe.

- Sasuke! Én vagyok… Naruto – hallatszott a jól ismert vidám hang, az ajtó túloldaláról.

- Mit akarsz? – kérdezte mogorván Sasuke, és felült az ágyon. Sakura csendben térdelt, és türelmesen várta a választ. 

- Te tudod hol van Sakura? Már mindenkit kérdeztem, de senki nem látta… Hinata be akart menni hozzá, de zárva van az ajtaja… - Sakura meglepetten pislogott Sasukéra, majd óvatosan talpra küzdötte magát és az ablakhoz lépett. Ám mielőtt kimászott volna, még visszalépett Sasukéhoz. 

- A választ még követelem – suttogta a fülébe.

- Egyszer meg is kapod – válaszolta a fiú, majd Sakura kinyitotta az ablakot, és eltűnt a szobából.

- Nem tudom, hol van… - válaszolt Sasuke, majd az ajtóhoz ment és szélesre tárta. – A bulin láttam utoljára.

- Hát ez a gáz… - mondta Naruto, majd meglepetten mérte végig Sasukét. – Mert… izé Hinata is ott látta utoljára… És az lassan egy napja volt…

- Ne aggódj… Holnap a suliban biztos felbukkan… - válaszolt Sasuke unottan.

- Amúgy felébresztettelek? – kérdezte óvatosan a szöszi.

- Miért is? 

- Csak mert a hajad… eléggé borzos vagy – nevetgélt Naruto.

- Na, jó… szia! – azzal becsukta az ajtót. 

Eközben Sakura sikeresen eljutott a szobájáig, majd ledobta magát az ágyra. Az elmúlt nap eseményei igen fárasztóak voltak. Míg az ágyon feküdt és gondolkozott, addig a kezén lévő sebeket gyógyítgatta. Nem szeretné, ha másnap… mivel, mint kiderült, holnap suli lesz, feltűnjön valakinek a harc során szerezett pár sérülés. A sebek hamar heggé halványultak, így Sakura megnyugodva vonult el fürdeni, és a forró vízben egy jó kifogást keresett, miért is nem találták meg egy egész napig. Mikor kimászott a kádból és megtörölközött, az ágyára terített póló szemet szúrt, így erre az estére azt vette fel pizsama helyett.

Másnap reggel, ami egy szürkés, borongós keddi nap volt, Sakura korán kelt ki az ágyból. Még az egész kolin néma csend uralkodott, mikor Sakura megnyitotta a zuhanyt és hosszú percekig csak folyatta magára a forró vizet. Mikor végzett, akkor hallotta, hogy pár szobában hangosan, és fülsértően csörgött az ébresztő óra. Még csak 7 óra volt, de Sakura indulásra készen állt az ablakban. Még mindig nem tudta, milyen kifogást mond... Miért nem találták másfél napja... 

Céltalanul meredt a semmibe, és várta, hogy homlokon csókolja a múzsa és kitaláljon egy hihető kifogást. A táj hófehér és üres volt. Semmi nem mozdult, senki nem járt a környéken. 

- Megvan! - csapta össze kezeit a lány, majd gyorsan előkapta a telefonját, hogy megtudja mennyi az idő. Még 20 perc csengőig, így mosolyogva lépett ki a szobából, és boldogan zárta be maga mögött az ajtót. Ahogy kihúzta a kilincset a zárból egy megkönnyebbült Hinatával találta szembe magát.

- Hol voltál? - kérdezte szemrehányóan barátnője.

- Bocsi... Csak éjfél után kaptam egy telefont, egy régi barátnőm pont itt volt a közelben, és elhívott... Én meg olyan régen láttam, akartam szólni neked is, csak teljesen kiment a fejemből. Tegnap este pedig nem akartalak felkelteni, mikor visszajöttem - Sakura a lehető legélethűbben próbálta előadni a történetet. Hinata kíváncsi pillantásai egyre inkább megértővé váltak.

- Igazán felhívhattál volna! - mondta megrovón, de megbékélve. - Halálra aggódtam miattad magam...

- Lemerült a telefonom - védekezett. Sakura nem számított ilyen gyors megértésre, és ilyen hiszékenységre, de megnyugodott, hogy nem kell semmi fatális baromságot kitalálnia. A teremben mindenkin látszottak még a buli fáradtságai, és az is jól észrevehető volt, hogy legszívesebben mindenki aludna még. Sakura leült a helyére és megkönnyebbülve hallgatta, ahogy Hinata Narutónak mesél. Ezzel most már biztosra vette, hogy barátnője elhitte a kis meséjét. Sasuke mikor két perccel csengetés előtt beért a terembe, rideg és a megszokott arckifejezéssel mérte végig a termet. Mikor Sakurára tévedt a tekintete egy apró szemöldök felvonással kérdőn nézett rá, de olyan rövid másodpercig, hogy csak a lány vette észre. 

A csengő után pár perccel Kakashi is megérkezett, igaz eléggé fáradtnak tűnt. De megpróbált egy kis életet rázni az osztályba. Mindenkit megkérdezett, hogy meséljen a szünetéről. Erre az a kevés lelkesedés is elszállt az osztályból, ami még megmaradt. Szerencsére Kakashi a harmadik unalmas fej láttán, rájött, hogy jobb lesz ennyiben hagyni az élménybeszámolókat, és a tárgyra térni.

- A most következő tananyag… lehet nem ez a megfelelő kifejezés… Szóval mától minden megváltozik. Ami annyit tesz, hogy nem elméleti és próba gyakorlatok lesznek. Mostantól éles bevetéseken fogtok részt venni! – Az osztályra megdöbbent csend telepedett. Szinte vágni lehetett a levegőt. – Ám mielőtt eldőlne, hogy melyik csapatok vehetnek részt az éles bevetéseken, egy vizsgán kell egy bizonyos pontszámot elérnetek. Amelyik csapatok elérik a pontszámot, azok ezen túl éles bevetéseken is részt fognak venni. A vizsga ma éjszaka lesz megtartva. Minden csapat egy kijelölt helyre megy, és ugyan azt a feladatot hajtja végre. A feladat röviden: betörni egy jól védett céghez, és feltűnés nélkül megszerezni egy bizalmas információt. Mit pontozunk? – merülhet fel a kérdés. A gyorsaságot, az hogy milyen mértékben sikerül észrevétlenül maradnotok, milyen biztossággal mozogtok egy idegen terepen, milyen stratégiát alkalmaztok, és az információt milyen hamar találjátok meg több száz adat között. Erre összesen 120 pontot kaphattok. Azok a csapatok vehetnek részt éles bevetéseken, amelyek 85% felett teljesítenek. Ez durván 100 pont. Mára azt hiszem, ennyi lenne a feladat. Minden csapatot délután 3-kor az osztályteremben akarok látni, küldetéshez megfelelő öltözetben. A további információkat akkor megtudjátok. – Fejezte be mondandóját Kakashi, majd kérdéseket nem várva kisétált a teremből. Mindenki megfagyva ült a helyén, és a levegőt is csak halkan szívta be.

- Ez király! – ugrott fel Naruto a padban. Mindenki meglepetten kapta rá a tekintetét. – Végre valami igazi izgalom – tapsikolt örömében. Ő volt az egyetlen, aki kitörő lelkesedéssel fogadta az új „tananyagot”. Pár csapat, az első megdöbbenés után, rögtön tervezgetni is kezdett. Egyedül Shikamaruék és Narutoék ültek bambán, a helyükön. Sakura és Sasuke nem érezte szükségességét egy terv kitalálásának, hisz ezer féle kimenete lehet egy küldetésnek. Narutonak természetesen eszébe se jutott egy terven gondolkozni.

Három óra előtt pár perccel már minden csapat indulásra készen a teremben várt. A legtöbb diák valami szűk és sötét ruhát vett fel, ami nem zavarja a mozgásban. Többek között Ino, aki még divatozhatott is, hisz egy fekete cicanaci, fekete hosszított szárú felsővel, és magas sarkúval (!). A legtöbben hozzá hasonlóan feketébe öltöztek. Csak egyvalaki volt szöges ellentétben a többséggel. Naruto…

- Ezt nem hiszem el… - maradt tátva Sakura szája.

- Te nem vagy észnél… - szólalt meg Sasuke is.

- Jaaj ne már! – nyavalygott Naruto. – Tudtam, hogy a fekete jobb lenne… De az nem áll jól…

- Idióta – mondta egyszerre a két ideges csapattárs.