- Mit akarsz? – kérdezte flegmán Sasuke. Sakura riadtan toppant meg.

- Igaz is… miért jöttem? – kérdezte magától Sakura, miközben tág pupillákkal figyelte a fiút. A légzése pár pillanat alatt újra normális lett.

- Miért jöttél el? – kérdezte halkan a lány.

- Minek maradtam volna? – vonta fel kérdőn szemöldökét Sasuke.

- Mert, gondolom Hinata szeretné, ha mindenki együtt koccintana éjfélkor – magyarázta Sakura.

- És csak ezért jöttél utánam mi? Vagy esetleg azt hitted készülök valahová, vagy merényletet tervezek a suli ellen? – kérdezte gunyorosan az Uchiha.

- Lehet… Minden benne van a pakliba, nem gondolod? Főleg így, hogy te is és én is mindent tudunk. Óhatatlanul előjöhet egy-két kétely, és kósza ötlet a távozásoddal kapcsolatban – Sakura kapott az alkalmon, és mentsvárként kapaszkodott bele.

- Ahogy mondod… - válaszolt közömbösen a fiú, majd ismételten szobája felé indult.

- Hé! Húzás vissza a buliba… vagy Hinata megsértődik… - fenyegetőzött, és elkapta a kezét Sakura. Sasuke meglepetten nézett a lányra válla felett.

- Engedj el… - sziszegte a fiú. – Semmi kedvem még órákig unatkozni.

- Senki nem mondta, hogy unatkozz! – csattant fel Sakura. – Ha annyira unatkozol, akkor miért nem vagy képes beszállni egy-egy játékba? Mondjuk üvegezés… szerintem te is nevettél a sok baromságon, amit kitaláltunk. Vagy félted a hírneved? Híres Uchiha Sasuke, mi…?

- Eltaláltad… - válaszolt a fiú. Szavait átitatta a maró gúny. – Csakis azért nem mentem, mert féltem a hírnevem… Ne röhögtess már! Egyáltalán nem a hírnevem a lényeg, hanem maga a játék szó. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyerekes?

- Szóval szerinted az, hogy az ember jól érzi magát egy bulin gyerekes? – emelte fel hangját a lány.

- Ch… szövegértés egyes! A játék a gyerekes, és nem a szórakozás – válaszolt ingerülten Sasuke.

Ketten álltak a folyosón. Így mondhatni néma csend volt, leszámítva a buli zajait. Sötét éjszaka volt. A szél nem fújt, a levegő még mindig fagyosan, mozdulatlan maradt.

- Mindjárt éjfééél! – sikította Hinata, ami kettészelte a fagyos csendet. – Mindenki itt van? – kérdezte vidáman. Halk morajlás hallatszódott, de a folyosón nem értettek belőle semmit. – Sakura? – kérdezte meglepetten. – Megkeresem! – kiáltotta, majd kint is volt a folyosón. Sasuke és Sakura egyszerre villantotta szemét az újonnan érkezőre. – Hát ti? – suttogta.

- Csak elmentem a telefonomért, amilyen feledékeny vagyok mostanában. Pont, ahogy jöttem a sötétben nekimentem Sasukénak, és elejtettem a kulcsom, és most azt keressük… - azzal Sakura látványosan lehajolt, és elkezdett mászni a földön. – Meg is van! – mondta boldogan, és meglengette Hinata orra előtt a kulcscsomót.

- Remek! – csapta össze a kezeit Hinata, majd elkapta a bambán meredő Sasuke és Sakura kulcsot tartó kezét, és visszahúzta őket a klubhelyiségbe.

- Még épp időben értetek vissza! – ujjongott Naruto, és egy-egy poharat nyomott Sakura és Sasuke kezébe. Már az egész osztály a falon lévő órát bámulta, majd hangosan elkezdtek visszaszámolni.

- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 BOLDOG ÚJÉVET!!! – kiáltották egyszerre, és pezsgősüveg pukkanással mindenki elkezdett ünnepelni. Hinata és Naruto mindenkinek öntött pezsgőt, és mielőtt belemelegedtek volna az ünneplésbe, egy nagy osztálykoccintás is történt. A zene hangosan szólt, így beszélgetésre nem igazán volt lehetőség, de páran mégis megpróbálkoztak vele. Hinata, Tenten és Sakura próbálta túlkiabálni a zenét, kisebb-nagyobb sikerekkel. Tenten nagyban magyarázott, mikor Sakura szórakozva körbepillantott. Sasuke sehol.

- Ne haragudjatok… - motyogta, majd otthagyta a két lányt. Tenten és Hinata meglepetten bámultak utána, de választ nem kaptak.

Sakura sietősen lépdelt a folyosón és idegesen nézett jobbra-balra. Több okból kifolyólag is ideges volt. Először is mi van, ha Sasuke épp egy merényletet tervez a suli ellen, másodszor mi van, ha megfogadta a hócsatakor tett ajánlatot, és éppen Sakura ellen tervez valamit. De a harmadik érv felülmúlta mindkettőt (Sakura számára), mi van, ha a fiú úgy dönt, elhagyja a sulit, és abbahagyja a küldetést. A lány már a fiú szobájának ajtaja előtt toporgott. Ideges volt, főleg azért, mert ha minden ok nélkül nyit be Sasukéhoz, végleg elveszti a kontrollt, és soha többet nem tudja betartani a legfontosabb szabályt. Habozva a kilincsre fektette ujjait, a fém meglepően hideg volt. Nagy levegőt vett, majd óvatosan lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt. Idegesen elkezdte rángatni az ajtót, majd hangosan dörömbölt, de semmi életjel nem jött belülről.

- Francba! – sziszegte, majd berohant a szobájába, gyorsan elővett pár fontosabb eszközt, amire szüksége lehet. Kinyitotta az ablakot, majd kimászott a párkányra. Ügyesen használva a chakráját felmászott a tetőre, és idegesen kezdte pásztázni a környéket. A szeme minden mozgásra idegesen rezdült. Semmi! Sakura idegesen túrt a hajába, majd pár lépéssel változtatott a pozícióján. Ezzel közelebb került az iskola bejáratához. Óvatosan megborzongott az éjszakai csípős szélben. Csak egy vékony pulcsit vett fel a topra. Percekig kémlelte a terepet, de sehol semmi. Megint változtatott a helyzetén, ezúttal a suli legeldugottabb részére is rálátott. A szél furcsa illatokat szállított, amit Sakura rögtön felismert. Halványan érezte Sasuke ismerős illatát, de amit azonnal kivett az a vér sós, rozsdás szaga volt. Sakura közelebb araszolt a szag iránya felé, majd minden hihetetlenül gyorsan történt. Sakura mögé került egy sötét árny, ami kunaijal támadt. A lány idejében elugrott, majd előkapott egy kunait, és védekezni kezdett. Pár vágás és Sakura meglepetten esett térdre. Mindig is kivételesen jó volt védekezésben, főleg mert az orvosninjáknak ez a legfontosabb képességük. Mikor térdre esett akkor vette észre, hogy mibe is csöppent. Sasuke állt véresen egy ismeretlen alakkal szemben.

- Orochimaru-sama kezdi elveszteni a bizalmát… Mostanában semmi újat nem mutattál fel neki, és ez igen bosszantó – hallott a lány egy ismerős hangot. Meglepetten kapta fel tekintetét.

- Kabuto… - suttogta meglepetten.

- Nocsak, nocsak… a múltkori kis cafka… Még élsz? Guren támadása után is? Hogy történt ez? Sasuke?

- Tsunade eltávolította a szilánkokat… de nem tudom, hogyan – válaszolta higgadtan, arcizma se rezdült.

- Hm… érdekes – hümmögött Kabuto. Sakura gyorsan talpra ugrott, kezét védekezőn emelte. Egy furcsa fehér hajú srác állt vele szemben. Kezében furcsa kardszerű izét tartott, ami nem hasonlított egy kardra sem, amit Sakura eddig látott. De a tartás mód sem a megszokott volt, a markolat nem látszódott… egyszerűen olyan volt, mintha a kezéből nőne ki. Sakura egy hatalmas ütéssel támadott a fiúra, de a mellkasából csontok(!) nőttek ki, ezzel felsértve a lány kezét.

- Mi a franc? – lépett hátrább ijedten, de nem sokat ért a hátrálás, a srác hatalmasat rúgott, de ez se sima rúgás volt. Sakura ruhája elszakadt, hasán egy hatalmas seb jelent meg. – Mi vagy te? – suttogta.

- Kimimaro… ejnye, ejnye… Még mindig él? Hogy lehet az? – kérdezte Kabuto nyájasan. – Orochimaru-sama nem szereti a szemtanúkat, végezz vele! – sötétült el a hangja a mondat végére. Sakura enyhe remegéssel, de talpra küzdötte magát, és farkasszemet nézett azzal a furcsa sráccal. Szeme sarkából látta Sasukét, aki mit sem törődve figyeli az eseményeket. Kabuto, aki mindent a kezében tartott undorító vigyorra figyelte a lányt.

- Mi folyik itt Sasuke? – kérdezte, miközben eljátszotta a hülyét. De nem kapott választ. Egy enyhe szélroham söpört végig, és senki nem mozdult. – Mondjatok már valamit! – szólalt meg Sakura dühösen. A csend továbbra is nehéz füstként gomolygott a négy fiatal körül. – Francba már! – sziszegte Sakura, majd egy hirtelen támadással Kabutót lepte meg. – Mi folyik itt? Válaszolj, vagy megöllek! – mondta gyilkos dühvel. Kabuto nem méltatott válaszra, csak egy undorító mosollyal válaszolt. Sakura agyát ellepte a vörös köd, és egy ütéshez lendítette a kezét.

- Ne olyan hevesen kislány! – kapta el a kezét Kimimaro. – Te az én ellenfelem vagy, Kabutót hagyd ki a játékból. - Sakura gondolkodás nélkül megfordult, és farkasszemet nézett a fehérhajú fiúval. Kezét átjárta a chakrája, és minden erejével az ütésre koncentrált. Egy pillanat volt az egész. Sakura csontok halk reccsenését hallotta, és orrát elárasztotta a vér sós szaga. Tekintetét az ellensége mellkasára emelte, oda ahol az ütés érte. Pár csont állt ki a mellkasából, amelyek eltörtek. De egy csepp vér sem látszott a fiún. Sakurában ekkor tudatosult egy mérhetetlen fájdalom, amit a jobb keze sugárzott. Pillantását a fiúról, a kezére emelte. Ereiben meghűlt a vér a látványtól. A kezén több lyuk tátongott, szó szerint átütötte Kimimaro támadása. A vér vékony patakokban csordogált le a fehér ujjain, és halkan csöpögött a fehér hóra. Bambán emelte fel a kezét, így a vér az alkarján folytatta útját. A mozdulat hatására megérezte, hogy nem csak Kimimaro bónuszcsontjai szenvedtek sérülést. Saját csuklója is igen megsérült. Pár lépést hátrált, majd egy fát érzett maga mögött. Bal kezét automatikusan emelte, hogy mihamarabb használható állapotba kerüljön ismét a jobb keze. Már megjelent a zöld fény, mikor egy hatalmas pofontól ismét a földre került. Fájdalmas sikoly hagyta el ajkait, mikor jobb keze nekicsapódott a földnek. Görcsösen húzta össze magát, testével védelmezve a fájó jobbját. Zihálva kapkodta a levegőt, és kínlódva próbálta ismét gyógyítani a kezét. Ezúttal több ideje volt, ám most is félbeszakították. 

- Mit képzelsz? – húzta fel Kabuto hajánál fogva. – Nem képzeled, hogy hagyni fogom? – Sakura remegve térdelt, miközben Kabuto egyre magasabbra húzta a haját. Sakura talpra küzdötte magát, így a fájdalom, amit Kabuto okozott megszűnt. – Ostoba liba! – Sakura egy újabb pofonnal ismét padlóra került. Ezúttal Sasuke lábainál csapódott be. Smaragdjait fájdalmasan a fiú arcára emelte. Ajkai egy szót formáltak: SEGÍTS! Sasuke nehezen, de elemelte a tekintetét a lányról. Tudta, hogy nem bukhat le. Nem tudhatja meg se Kimimaro, de főleg Kabuto nem, hogy Sakura mindent tud. Érzések milliói suhantak át rajta, míg ezt a képtelen küzdelmet figyelte. Arcizmai tökéletes nyugalomban voltak, de agya lázasan kutatta a megoldást. Sakura elkeseredett utolsó ütése meglepte. Hatalmas mennyiségű chakrát koncentrált abba a támadásba. Kimimaro meglepett arcán kissé felderült, de mikor tekintetét Sakura kezére irányította elfogta a fájdalom. A további ütések, sípoló lélegzetvételek fájdalmasan jutottak el tudatáig. Tekintete elfátyolozódott, csak foltokat látott. Egészen addig, míg a két ismerős smaragd rabul nem ejtette.

- Minek jött utánam? – futott át az agyán nem először a gondolat. Eszébe nem jutott, hogy észreveszi… vagy ha fel is tűnik neki, hogy nincs ott, és a szobájába sem akkor feladja. De tévedett. Sakurát nem olyan fából faragták, hogy feladjon valamit. Küzdött, addig küzdött, amíg volt ereje. Most is, nem adta fel, mikor az elejétől fogva tudta, hogy esélye sem lesz Kimimaro ellen.

- Öld meg! – szakította félbe gondolatmenetét Kabuto rideg hangja. Szeme rögtön fókuszált, Kimimaro a legerősebb kardját vette elő és lassú léptekkel indult meg Sakura felé, aki küszködve gyógyította sérült kezét.

- Mindjárt elég… még egy picit – sürgette magát Sakura. Kimimaro alig pár méterre volt tőle.

- Itt a vég! – emelte kardját a fiú, majd hihetetlen sebességgel lecsapott. Ám Sakura eltűnt. Az egyik közeli fa ágán állt, hátát a törzsnek támasztva. Lélegzetét a lehető legjobban elhalkította, és csendben fülelt.

- Hova tűnt? – nézett meglepetten Kimimaro Sasukéra. A fiú csak meglepett arccal bámult a fehérhajúra. 

- Azon a fán! – mutatott Kabuto Sakura rejtekhelyére. Kimimaro nem játszott tovább, dühödt csapásokkal támadott Sakurára, aki alig bírt kitérni. A sok vérveszteségtől lassan kezdett szédülni, de még így is próbált védekezni. Bal kezében egy kunaijal, és romlott egyensúlyérzékével tért ki a csapások elé, pontosabban próbált kitérni. Minden támadás talált, igaz csak kis mértékben, de mindegyik megsebesítette.

- Ne játssz már! Még dolgunk van! – utasította Kabuto. Kimimaro újabb vágással támadott, amit csak kis mértékben tudott kivédeni a lány. Sakura futásnak eredt, de Kabuto útját állta. Majd egy hatalmasat rúgott Sakurába, aki ismét a kis tisztáson landolt, ahol Sasuke állt. – Mostmár tényleg fejezd be! – parancsolta Kabuto. Sakura zihálva vette a levegőt és úgy küzdötte magát térdelő pozícióba. A lábai remegtek, de kényszerítette magát, hogy álljon. Smaragdjai elszántan csillogtak, törött jobb kezével a zsebében kutatott. Egy-egy rossz mozdulattól arca eltorzult, de nem adta fel. Kimimaro ismét túl közel került a lányhoz. Sakura utolsó erejével kicselezte a fiút, és a háta mögé ugrott. Pár hárítás, majd egy fecskendőt dobott Kimimaro vállába.

- Mi a franc? – nézett meglepetten a fiú, majd kihúzta vállából a fecskendőt. – Cöh… méreggel semmire sem mész – vigyorgott -, a testem immunis.

- Elég már! – harsant Kabuto hangja, meglehetősen dühös és türelmetlen volt. – Ha neked nem megy, majd elintézem én! – azzal Sakura mögé került, és egy hatalmasat rúgott. A lány keresztülrepült a kis tisztáson és egy fa állította meg. Az ütés hatására vért köhögött fel, majd ülésbe tornázta magát. Tekintetével végig figyelte Kabuto lassú lépteit. Nem volt több ereje menekülni. Agyán több kép suhant át, mind szép emlék volt. Kabuto egyre közelebb került, mikor eszébe jutott az első csók Sasukéval. Arcára halvány mosoly ült ki, szemei könnyesek lettek. Lassan haladt az utolsó pár fontos emlék visszanézésében. Egy könnycsepp kicsordult, de ajkai egyre biztosabban mosolyogtak. Nem félt. Tudta, hogy egyszer ez a szituáció is bekövetkezik. Tekintetét még egyszer Sasukéra fordította, aki mereven nézte a lányt.

- Ne örülj! – morogta Kabuto. – Utolsó kívánság? – kérdezte ironikusan. Sakura csak még nagyobb mosolyt villantott meg.

- Csak annyit mondok… - tekintetét Sasukéra fordította – Köszönöm! Ezt nem fogom elfelejteni – mondta, és hangja a végére fokozatosan elfulladt. 

- Elég a drámából! – azzal Kimimaro előrántotta a kardját, Kabuto elállt az útból és támadott. – Végig ezt tervezték – futott át a lány agyán a felismerés, majd mosolyogva nézett farkasszemet a támadójával.

Hát ennyi lenne?