Gyermekk�nt sokszor k�rdezt�k t�lem mi akarok lenni, ha nagy leszek? �n ilyenkor viccesen mindig azt v�laszoltam: Becs�letes ember.
 A sz�leim rendes embernek neveltek azt hiszem. De az ember �let�ben n�ha elj�n, a nap mikor f�lre kell dobni a j� nevel�st �s �larcot kell h�znia.
 Egy �tlagos napon, egy �tlagos reggelen kezd�dtek a bajok. Any��k elutaztak Pekingbe engem egyed�l hagytak.
 Mint minden h�tk�znap d�lel�tt�t, ezt is az iskol�ban t�lt�ttem. A madarak csiripeltek, a sz�l l�gyan f�jdog�lta a cseresznye vir�gok lombjait. Az udvar tele volt a r�zsasz�n szirmokkal.
 N�ha mulats�gosan tartottam a tavaszt. Ilyenkor nem �reztem magam egyed�l. Hisz a hajam olyan sz�n� volt, mint a cseresznye vir�gok szirmai. S a nevem sem v�letlen�l Sakura lett.
 Anya azt mondta, az�rt kaptam ezt a nevet, mert apa �s � egy cseresznyefa alatt h�zasodtak meg. S mert tavaszi gyermek voltam. De az is k�zre j�tszott benne, hogy anya a sz�l�szoba ablak�b�l egy �reg cseresznyef�t l�tott. S annak a f�nak a l�tv�nya megnyugtatta. Mindig felnevetett mikor arra gondolt, hogy a sors milyen ironikus, hogy egy felett�bb furcsa genetikai betegs�gnek k�sz�nhet�en a hajam r�zsasz�n lett.
 De ink�bb ebbe nem menn�k vele. El�g annyi, hogy a hajam szokatlan sz�n� �s pont.
 Irodalom �r�nk volt �s essz�t �rtunk mikor hangos sik�t�sokat csapt�k meg f�leinket. El�sz�r azt hittem hallucin�lok, de mikor mindenki feln�zet a lapj�b�l m�r tudtam, hogy nem csal mega f�lem. A tan�r is felkelt a sz�k�r�l majd az ajt�hoz s�t�lt.
- Megn�zem, mi folyik kint! Ti addig dolgozzatok! – ezekkel a szavakkal hagyta el a termet. Mindenki a tan�r ut�n n�zet. A hangok nem akartak al�bb hagyni. Egyre hangosabbak lettek. Minden gyerek felpattanta hely�r�l �s az ablak fel� n�zet. B�r �n is sz�vesen elhagytam volna a helyem, de ink�bb m�gis maradtam. Egyszer csak az egyik l�ny felsik�tott. A fi�k pedig dadogni kezdtek.
- Mi… ez? – k�rdezte az egyik. Felett�bb felkeltette az �rdekl�d�semet a reakci�juk. Fel�lltam �s az ablak sz�l�r�l kikukucsk�ltam. Z�ld szemeim elny�ltak. A tan�rok. Egym�snak estek �s minden tiszta v�r volt. A ker�t�s t�loldal�n pedig egy f�rfi �llt, aki folyamatosan a vaskapunak ment.
 Hirtelen berontott a tan�r �r �jra. Liheget. Nehezen vette a leveg�t.
- Nem kell p�nikba esni! – mondta, de hi�ba a k�vetkez� pillanatban megsz�lalt a hangos bemond�. A titk�rn� hangja hangozott fel, meglehet�sen zaklatott volt.
- Figyelem, vereked�s t�mat az iskola ter�let�n. Minden di�k tan�raik utas�t�snak megfelel�en j�rjon el. Nem kell p�nikba esni! Ism�tlem. az iskola ter�let�n… - hirtelen szakadozni kezdte a vonal majd egy n�i sikoly hangzott fel. Megh�lt bennem a v�r. – Seg�ts�g! Ne… Ne! – ennyit hallottunk, csup�n de el�g volt a p�nikhoz.
 Mindenki sz�lsebesen iramodott az ajt� fel�. �n pedig a sarokba h�z�dtam, nehogy eltiporjanak. Mikor mindenki kiszaladt �n is elindultam. 
 De elszaladtam az �j�sz klubba �s k�lcs�n vettem egy �jat s egy nyilat. Majd besiettem a kendo klubba is. Ott senki nem volt. Kihalt volt, de az udvarra ny�l� ajt� ki volt t�rva �s a parkett�n v�rnyomok voltak mintha valaki egy v�res embert vonszolt volna ki. Gyorsan becsaptam az ajt�t �s k�r�l n�ztem. Egyed�l voltam hallottam, ahogy r�m�lt di�kok sikongatnak.
 Az ablakhoz s�t�ltam. B�r a lelkem h�borgott k�v�lr�l semmi sem mutatkozott. De mikor megl�ttam az udvart elkerekedtek a szemeim.
 El�sz�r csak a tan�rok, de m�r j� p�r di�k v�lt �ldozat�v� a sz�rnyeknek. S mivel a hangosbemond� szoba az iskol�n bel�l van m�r az �p�letben is lehetnek.
 Elkezdtem s�t�lni, l�pteim egyre gyorsabbak lettek az ablak ment�n majd a v�g�n m�r szaladtam. Miden fel� n�ztem, ahogy befordultam a folyos�n elkerekedett a szemem �s megtorpantam. A gyomrom �sszer�ndult, �reztem, ahogy remegni kezd a l�bam. H�rman voltak �s fel�m s�t�ltak. Rothad� testek, �s j�l ismertem mind a h�rmat. Az egyik Choji volt a szomsz�d sr�c, az irodalom tan�rom Iruka-sensei a harmadik pedig Temari volt az �j�sz csapat kapit�nya. 
 Nyeltem egy nagyot majd felemeltem az �jam, kivettem h�rom nyilat majd c�loztam.
- Csak tal�ld el! Csak tal�ld el! – k�ny�r�gtem halkan. Egyszerre h�rom nyilat l�ttem ki, pontosan az �l�halottak fej�re c�lozva. Egyik sem tal�lt mind a mellkasukba ment. A kezem t�ls�gosan remegett. Megfordultam majd elkezdtem szaladni.
 L�baim remegtek, de min�l messzebb akartam ker�lni, t�l�k. M�r �pp megnyugodtam mikor egy folyos�ra �rtem, csak egy pillanatra n�ztem h�tra, de el�g volt ennyi. Neki futottam valakinek �s fen�kre zuhantam, feln�ztem. Az egyik oszt�lyt�rsam volt. De m�r nem volt �nmaga. Szemeimb�l kifolyt egy k�nnycsepp.
Itt a v�g. – gondoltam lehunyt szemekkel. Szorosan lehunytam a szemem �s v�rtam �reztem, ahogy megmozdul majd hangosan morogva nekem akar esni, de a f�jdalom �s minden m�s elmaradt. K�rd�en n�ztem fel. Egy fi� �llt mellettem egy baseball �t�vel, hatalmas lend�lettel levitte a zombi fej�t.
 A fi�nak fekete haja volt. Az iskolai fekete ruh�t viselte �s a l�b�n feh�r edz� cip� volt.
 Hirtelen valaki meg�rintette a v�llam. �s pedig oda kaptam fejem mik�zben �jb�l �sszeugrott a gyomrom.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek. Most m�r minden rendben! Hinata Hyuga vagyok a l�ndzsav�v� csapatb�l.
- �n… Sakura Haruno az �j�sz csapatb�l. – suttogtam halkan. Hinata gy�ny�r� l�ny volt. Hossz� s�t�t haj�t, felk�t�tte egy l�farokba, de a r�videbb tincsek �gy is kics�sztak. Hatalmas szokatlan levendula sz�n� szemei megnyugtat� hat�ssal voltak r�m. Hib�tlan, h�feh�r arc�n egy kedves mosoly bujk�lt. 
 Hirtelen valaki m�s is leguggolt mell�. Oda ford�tottam a fejem �s k�t s�t�t szemp�rral n�ztem farkas szemet. A fi� arca elk�peszt�en gy�ny�r� volt. Arca komor, semmilyen �rzelmet nem lehetett leolvasni r�la.
- Sasuke Uchiha a 2/B-b�l. – mutatkozott be. Hangja kellemesen m�ly volt.
- �rvendek… �s k�sz�n�m. – s�t�ttem le a szemem. Hirtelen remegni kezdtem �s k�nnyeim kibuggyantak. Nem akartam s�rni. Eleve nem volt szok�som k�z�ns�g el�tt s�rni. De valami leg�rd�lt a sz�vemr�l. Megk�nnyebb�ltem egy kicsit. Nem voltam egyed�l, itt voltak az �l� bizony�t�kok a szemem el�tt. Sasuke-san �s Hinata-san �k itt voltak mellettem. Egyszer csak �reztem valakinek a kez�t a fejemen. Feln�ztem a fi� f�lre tekintett mik�zben kezei a hajamat simogatt�k.
- M�g nem nyugodhatunk meg! – mondta s fel�llt.
- Gyere! – seg�tett fel Hinata majd a l�pcs� fel� fordult. �n is �gy tettem. Visszafojtottam a leveg�m. �gy l�tszott, hogy ezek az �l� halottak nagyon kitart�ak. Temari, Choji �s Iruka-sensei m�g mindig k�vettek.
- Menj�nk! – sz�lt Sasuke. – Ki kell jutnunk innen. – ezzel �jra szaladni kezdt�nk. Leszaladtunk a l�pcs�n majd a szabadt�ri folyos�n k�t�tt�nk ki ahol a k�mi tan�r Asuma-sensei s�t�lgatott.
 Sasuke arc�n hirtelen egy �rd�gi mosoly h�z�dott v�gig �s szorosan megmarkolta a fegyver�t szaladni kezdett majd mikor kell� t�vols�gba �rt felugrott. A tan�r felord�tott, de csak ennyit tudott tenni miel�tt a feje sz�tloccsant volna az er�s �t�st�l.
 Hinata egyet tasz�tott rajtam majd �jra futni kezdt�nk.
- Ki kell jutnunk innen! Itt nem sok es�ly�nk. – sz�lalt meg a l�ny.
- A f�bej�rat van ide a legk�zelebb. – v�laszolt vissza Sasuke.
- Ami az udvarra vezet. – fejeztem be s meg�lltam majd len�ztem. Rengetegen lettek az udvaron, mind lassan s�t�lgatott, az �l�k pedig hangosan k�ny�r�gtek, de hi�ba mind belem�lyesztett�k a fogaikat. Mindannyian f�jdalmas k�ppel b�multuk az esem�nyeket.
- Mit tereztek? Mi lesz, ha kijutunk? – k�rdeztem hirtelen.
- Megkeress�k a csal�djainkat. – osztotta meg velem Hinata a terveket.
- Vel�nk tartasz? – n�zet r�m Sasuke, majd �jra elindultunk.
- Sz�vesen. – v�laszoltam. Megint futottunk Hinata �s Sasuke �gy �t�tte el az utunkba l�v� holtat mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga.
 Hirtelen mind meg�lltunk. Egy �jabb sikoly hangzott fel, m�ghozz� el�g k�zel. Mind egym�sra n�zt�nk. Mindannyian szaladni kezdt�nk k�zben rem�nykedt�nk, hogy id�ben �rkez�nk.