Egy fél év telt el az óta, mióta megtörtént az a bizonyos baleset és hogy Sasuke rájött, hogy a Haruno lány még sem közömbös a részéről. Az eltelt idő alatt sokszor elgondolkodott azon, vajon ha egyes dolgokat másként csinált volna, akkor is itt tartana, vagy már rég halott lenne, ha drága barátai nincsenek mellette? A rémálmok a szörnyű tetteiről, a bűntudat, ami éveken át a szívét mardosta, már szinte csak halovány emlék volt a részéről. Ez a néhány hónap nem is volt rá olyan rossz hatással, bár az érzései kimutatása még mindig elég nagy gondot okozott neki, főleg barátnője felé, aki mindezt szó nélkül tűrte. Nem várt el tőle túl sokat, mindig oda figyelt rá, bár a Narutoval való civakodásuk, ami még mindig nem szűnt meg, többször is felbosszantotta Sakurát. Amit állandóan egy taslival jutalmazott, aztán duzzogva elvonult, azzal a mondattal magukra hagyva őket, hogy még mindig gyerekesen viselkednek, nőjetek már fel. Ilyenkor persze folyton utána rohan bocsánatkérések közepette, ami nem mindig hatja meg. A makacssága miatt van, hogy legalább két napig nem szól hozzá, de annál tovább nem bírja nélküle. Utána úgy bújik hozzá, mintha évekig nem találkoztak volna, Sasuke pedig viszonozza minden egyes alkalommal, és órákig el sem engedi utána.

De az egészben mi volt a legrosszabb? Hogy eddig egyszer sem használta azt az „esz” betűs szót, amit a lány annyiszor hangoztatott neki, és nem egyszer bizonyította is. Nem mintha annyira erőltette volna bárki is, hogy kimondja, főleg nem Sakura. Azt mondta türelmesen kivárja, míg komolyan nem gondolja. Csak az idő fogytán volt, és félt, ha nem cselekszik, akkor búcsút inthet mind annak, amit e fél év alatt elért. Azt pedig semmiképp nem akarta.

Ideges rugdosta maga előtt a kavicsot. Már legalább fél órája fel s alá mászkált a Haruno háza előtt. Nem mert bekopogni, bár hogy mitől tartott igazán, azt maga se tudta. De az biztos, hogy senki nem örülne, ha fél tizenegykor csak úgy valaki betoppanna hozzá, még ha az a személy pont a pasija is. Valószínűleg Sakura se örülne neki, már rég az igazak álmát alussza. Erre a következtetésre is a sötét lakás miatt jutott. Sehol sem volt villany kapcsolva, ami egyet jelentett, és ezért nem is akarta zargatni. De még sem akart haza menni. Nem tudott. Beszélni akart vele, de túl késő volt hozzá.

Neki is jókor jutnak ilyenek az eszébe, de nem akart várni reggeli. Az már késő volt. Most akarta vele tudatni, nem egy óra múlva, nem holnap, és nem is két héttel később. Most. Már így is eleget várt vele. És ha nem mondhatja ki, akkor tuti, hogy felrobban az idegességtől.

-         Na, jó Uchiha, most összeszeded magad, és feltolod a segged az ajtóig – próbálta befenyíteni magát, amivel csak annyit ért, hogy a maradék önbizalma is a béka feneke alá került. – csöngess be, és mond el neki, aztán húzz haza.

Idegei a határ szélén táncoltak. Remegő kezekkel túrt bele ében fekete hajába. A hold halovány fénye megvilágította az aggodalommal, zavartsággal átitatott arcát. Olyan volt, mintha egy színdarab kellős közepén állna, és elfelejtette volna a szövegét, vagy magát a jelenetet, mit kellene tenni vagy mondania.

Addig dörmögött meg motyogott magában, míg végül a lámpa fel nem gyújtódott barátnője szobájába. A kiszűrődő fény láttán idegesen nyelt egyet, majd ide-oda kapkodva a fejét, hová is bújhatna, az ablak kitárul, és egy álmos szemű, kócos hajú lány dugta ki rajta a fejét.

-         Nem tudom, mit keresel itt, de az ajtó arra van – intett a fejével a megfelelő irányba – gyere és kinyitom – elmosolyodott, majd el is tűnt onnan.

Sasuke zavartan pislogott. Ennyi? Nem is szidja le vagy hasonlók? Vagy az csak ezután következik? Nem tudta eldönteni melyik is lenne a helyesebb lehetőség. Hogy egyből neki esik, vagy későbbre halasztódik.

A gondolataiból a zár kattanása zökkentette ki, majd lassan araszolva elindult a bajárat felé, ahol a lány egy fehér toppban és egy fekte rövidnadrágban várakozott rá a keretnek dőlve. Haloványan mosolygott, miközben ő a lépcsőket rótta. Álmos zöld szemei, hirtelen élettel teltek meg, majd vékony karjait ölelésre nyújtotta. Sasukét ez még jobban meglepte, majd szorosan magához vonta barátnőjét, aki bújós kiscica módra a fejét a mellkasába fúrta. Egy puszit nyomott a rózsaszín hajtömegbe, úgy hiányzott már neki ez. A lány illata, közelsége, és az a sok-sok szeretet, amit egyedül csak neki szánt, senki másnak.

Ahogy eltávolodtak egymástól Sakura egyből a kezéért nyúlva behúzta magához a lakásba. Ahogy átlépték a küszöböt, az ajtót becsukta, és újból kulcsra zárta. Aztán megfordulva a fekete íriszekbe nézett. Kicsi, törékeny kezével megdörzsölte a szemét, hogy elűzze az álmosságot, ami megint kezdet úrrá lenni rajta.

-         Mit keresel itt? Nem mintha zavarna – furcsállotta a viselkedését, még sosem látogatta meg este. Valami nagyon fontosról lehet szó, ha ilyen későn eljött hozzá, vagy történt valami. Remélte nem az utóbbi.

-         Sajnálom, hogy felébresztettelek – nyögte zavarában az Uchiha – nem ez volt a szándékom, vagy is… - hogy beszélni tudjon vele, persze, hogy fel kellett keltenie, de nem így akarta. 

-         Történt valami? – Sakura közelebb lépett hozzá, aggódva mérte végig, majd mikor a mellkasuk összesimult, a két kezébe fogta az arcát. Elpirult.

-         Nem – rázta meg egyből a fejét, de a két tenyér nem engedte el. Még is hogy kezdjen neki? – én csak… - nagyot nyelt. Lehet, hogy jobb lett volna reggelig várni vele.

A lány elnevette magát a fiú szokatlan viselkedésén. Hozta már ezelőtt is zavarba, de még nem igazán fordult elő, hogy ne tudott volna csak egy mondatot kinyögni akadozás nélkül. Kezét az övére csúsztatta, majd szájához emelve, egy puszit nyomott rá, és behúzta magához a szobába. Mielőtt becsukhatta volna az ajtót, még visszaszaladt legyújtani a villanyt. Ahogy ez megvolt az ágyhoz sétált, és lehuppant rá. Kíváncsian méregette az előtt toporgó fiút, aki mindenhová nézett csak rá nem.

-         Gyere és ülj le, úgy még is csak kényelmesebb – nem bírta elrejteni mosolyát, amit a zavart barátja okozott – nem harapok –rázta meg a fejét, mire a srác megejtett egy sóhajt, majd lassan mellé telepedett.

Hosszú percek teltek el így, hogy egyikük sem szólt. Sakura megunva ezt, a fiú háta mögé mászott, majd szorosan átölelte a derekát, a fejét pedig a vállára hajtotta. Sasuke megmosolyogta bújós barátnőjét, valahogy máris enyhült a feszengése. Csak még mindig nem jött rá, hogyan is kezdhetne bele a mondanivalójába.

-         Nem vagy velem túl elnéző? – simított végig a vékony ujjain – mármint, annyit bántottalak, te még sem utasítasz el. Soha, egy rossz szót nem hallok tőled.

-         Még mindig ezen emészted magad? Felejtsd már el – nyögte a lány – szeretlek, te vagy nekem a legfontosabb. Én tudok várni, megmondtam.

-         Tudom – sóhajtott fel – csak azt nem értem, hogy van ennyi türelmed hozzám – hátra pillantott, hogy lássa Sakura arcát, aki erre megeresztett egy sóhajt.

-         Na, jól van Uchiha Sasuke – elengedte a fiút, majd a csípőjére tette a kezét – mit kell tennem, ahhoz, hogy végre beletörődj a sorsodba, és ne akadj ki mindezen nap, mint nap? – ideges volt, amiért nem fogta fel még mindig, hogy imádta minden hibájával együtt, bármi is történt a múltban.

A srác valami belső kényszer lévén nem tudta megállni, hogy ne ölelje magához a lányt. Lerúgta magáról a cipőt, majd felmászva az ágyra, a karjaiba húzta a megszeppent barátnőjét, aki pillanatok alatt viszonozta. Hosszú percekig ültek így, egymást ölelve, nem akarták elengedni a másikat. Sasuke is erőt vett magán, most már tényleg muszáj volt elmondania neki, eleget várt, és kezdett elfáradni. Ez a macska-egér játék pedig nagyon nem illett a hangulathoz, és nem is volt hozzá ereje.

-         Tudod, lehet, hogy megérte eddig várnod – nyögte, miközben egy újabb puszit nyomott a fejére – már nem félek ettől az érzéstől, mert tudom, hogy te sosem ártanál nekem.

Sakura pupillája kitágult, ajkai elváltak egymástól. El akart húzódni tőle annyira, hogy a szemébe nézzen, de a fiú szorosabban ölelte magához, nem engedte, hogy megmoccanjon. Elpirult, zavartan várta a folytatást. Hallani akarta őt. Azt a bizonyos szót, amit ő is érzett a szívében.

-         Sakura én… - arca kipirult, végre kimondhatja neki anélkül, hogy bűntudata lenne, és nem csak magát, de őt is boldoggá tenné vele – nagyon szeretlek – fejét a lány vállába fúrta, hangja elcsuklott, szíve hevesen vert.

A rózsaszín hajú szemei könnyekkel teltek meg, milyen régóta várt már erre. Olyan szorosan ölelte, bújt hozzá, ahogyan csak lehetett. Az ő Uchihája, csak az övé. Erre tudott gondolni, semmi másra. A boldogsága semmi volt ahhoz képest, amit azaz egy szó okozott neki. Mennyire hallani akarta már ezt tőle.

-         Én is… én is szeretlek – mondta, majd eltávolodva a két kezébe fogta szerelme arcát, aki próbálta leplezni zavarát.

Majd egy mély, őszinte, szerelmetes csókot lehelt ajkaira. Mindent beleadott. Szívét, lelkét, a boldogságát. Ennél jobban már nem tudta, hogy kimutatni azt a csodálatot, örömet, amit ott belül érzett a szívében. Sose fogja elengedni, mindig vigyázni fog rá. Nyelvével édesen barangolta be a fiú száját, aki belenyögött a csókba, mikor a lány birtokba vette. Szorosan ölelték a másikat, míg felfedezték újból és újból a szerelem pici ösvényét. Sasuke is érezte, hogy ez más volt, mint az eddigiek. Ebben tényleg volt élet, és nem csak a vágy hajtotta. Egyszerre volt nyugodt és izgatott. Nem tudta mi lesz utána, de nem is érdekelte. A jövőre hagyta, ami most már biztos utat jelentett a számukra. Jöhet, bármilyen akadály ketten legyűrik majd, ebben semmi kétsége nem akadt.

Lihegve váltak el egymástól, de egy percre sem szakították meg a távolságot. Mindkettejük szemében ott csillogott a szerelem édes mámora, ami percről percre egyre hatalmasabb lett. Mosolyogtak, simogatták a másikat, néha egy-egy puszi is elcsattant, csak hogy kimutassák mennyire is szeretik egymást.

-         Hogy őszinte legyek, ezzel várhattál volna reggelig is – bújt ki a fiú öleléséből, majd gondosan bevackolta magát a takaró alá.

-         Te kibírtad volna a helyemben? – nézett bele a csillogó, zöld íriszekbe.

-         Azt hiszem nem – válaszolta némi tétovázás után.

Megemelte a lepedőt jelezve, hogy bújjon be mellé, mert nem hajlandó elengedni. Ma este biztos nem, meg úgy a hátralevő hetven évben sincs rá remény. Sasuke tétován nézett először rá, majd a meleg paplanra. Nem igazán tudta, hogy kivételesen a józan eszére vagy a testére hallgasson. Az előbbi úgy vélekedett róla, hogy ez még korai, az utóbbi viszont nagyon vágyott a meleg ölelésre.

Sakura megunta a várakozást, majd behúzta maga mellé őt, és szorosan hozzá bújt ne hogy szökni merjen. Sasuke elmosolyodott a lánybirtokló, ragaszkodó viselkedésén, amit annyira szeretett benne.

-         Jó éjt – suttogta neki a lány, majd lehunyva a szemét, át is adta magát az alvásnak.

-         Jó éjt – mondta neki a fiú is, közben le sem vette róla a tekintetét.

Senki nem tudta volna megmondani pontosan, hogy meddig bámulta az alvó angyalt, aki úgy szorította magához, mintha attól félne, hogy bárki is ellopja tőle őt. Az a nyugodtság, ami átjárta, szinte minden porcikáját ellazította. Gyermekkorában érezte magát utoljára ennyire boldognak, mikor még éltek a szülei, meg persze a klánja. Lehet, hogy az apjától nem kapta meg azt a kiemelkedő elismerést, amire mindig is vágyott, de az biztos, hogy a lány semmiben sem hanyagolta el, ami a figyelmet illette. Folyton körülötte lebzselt, már az akadémia óta, akkor egyszer sem fordult meg a fejében, hogy végül mellette köt ki. Ha tudta volna, simán beleröhögött volna a képébe, hogy még is mi ez a badarság, de most még elengedni se lenne képes. Az élet nélküle olyan lenne, mint rózsa tövisek nélkül. Értelmetlen. És nem is akarta, hogy máshogy történjen.

Eddig ő vigyázott rá, most fordult a kocka. Sasuke tudta, hogy innentől kezdve, kénytelen lesz óvni az össze hímnemű lénytől, akik képesek lennének megkörnyékezni őt. Igen, még mindig le van ragadva ennél a résznél. De a féltékenység a szerelem vele járója, nem?  Természetes az ilyesmi. Óvatosan az oldalára fordult, majd egy puszit nyomott az arcára. Egy kósza tincset is eltűrt onnan, hogy még egyszer megcsodálja a lányt, majd visszafeküdve, ő is az álmok birodalmába lépett. Boldog volt, és még egyszer senki sem fogja megfosztani ettől, ezt garantálta. Hisz ez mindenkinek kijár, annyi szenvedés után, mint amit ő is átélt.

Súgó 8 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.08.16. 15:49 Saku Szia Vanille, huh élvezet lesz ezt olvasni úgy vélem :) Én is sajnálom, hogy vége, de felesleges lett volna tovább húzni, gondolom megérted miért ^^ 14-esre a válasz: Hát próbáltam olyan jeleneteket csempészni bele, amivel mosolyot csalhatok az olvasó arcára. Igyekeztem humorosra írni, a csókba meg belevinni minden érzelmet. Így az utolsó fejezetekre már nehezebb volt úgy kialakítani a szereplőket, és tulajdonságaikat, hogy pontosan átjöjjön minden. De azért remélem élvezted ^^ 15-ösre a válasz: Hát ezzel a fejezettel igazából elég nagy gondban voltam. egyrészt nem tudtam, hogy kezdjek neki, másrészt, az érzelmek, meg a különböző cselekmények megjelenítése is nehezebb volt. Nem tudom miért, talán mert az utolsó előtti fejezet, és a szívemhez nőtt e kis történet? Lehet, hogy ez volt az oka.  A shounen aira kitérve, nem annak szántam, hiába látszik úgy. Nem rajongok az azonos nemű szerelem iránt, de akartam bele valamit, amivel Naruto és Sasuke barátságát is szombilozálja, hogy Sakura beszállt az meg csak kakaó volt rajta :) A Tsunade-Chie-Sakura-sasuke jelenettel is bajlódtam rendesen, főleg a párbeszédekkel vaciláltam, hogy mi is legyen, de végül ez lett. Tudom, hogy az érzelmek nem jöttek át igazán, van még mit fejlődnöm.  Drámázni meg amúgy sem szeretek, utálom a szappanoperákat, de gondolom ez érthető xD 16-osra a válasz: Na igen, mire kitaláltam, hogy egyálatlán hogy akarom lezárni az utolsó fejezette, eltelt egy nap. Próbáltam nem túl nyálasra megírni Sasukét, hisz neki új volt ez az érzés, és egyenlőre nem igazán tudta, hogy mutassa ki, a lány iránti szeretetét. Már az elején leszögeztem, hogy enm lesz benne ágytorna, én ionkább érzelmi alapokon próbáltam megmutatni, hogy az ember igen is tud szeretni, és ide nem kell a szexualitás, ha nem néhány egyszerű érintés vagy szó, ami többet mond mindennél.  Egy kicsit én is elszomorodtam a végére, szerettem írni, meg persze a véleményetek is sokban segített, míg eljutottam idáig. Remélem is, hogy nem szabaduloo meg tőled, valahogy a kritikáid erőt adnak, meg persze a többieké is, amiből tudok meríteni a folytatáshoz. ^^ Semmi baj, én csak örülök, hogy ilyen hosszúra sikeredett, szeretek olvasni, és sokat mosolyogtam miközben olvastam és válaszoltam is, köszönöm e boldog perceket :P Nem vágsz pofán az őszinteséggel, én simán viselem a kritikát :) Az ember pedig minig tanul, vagy nem, de a lényeg hogy képe figyelembe venni a hibáit, és javítani rajtuk. Én is ilyen vagyok :)  Ne sírj Vanille, nem akarom. Tényleg ennyire meghatott e röpke firkálmányom? Pedig annyira nem is volt érzelmes. :)  Köszönöm, hogy írtál, és lehet, hogy néha a segítségedet fogom kérni, mert most per pillanat kifogytam az ihletből XD De majd úgy is írok ez ügyben, hátha van valmai frappáns ötleted :) Amúgy meg nem szándékoztam abba hagyni az írást, egy darabig még biztos boldogítani foglak titeket, emiatt ne aggódj ^^  Neked is sok sikert a továbbiakban a ficcekhez, sok ihletet és energiát :)  Köszönöm, hoogy írtál, jól esett :)  Saku ~

2013.08.16. 15:19 Vanille Hopi, a vége lemaradt...   Leírhatatlan az az érzés, és szerintem te is így érezted, vagy csak én vagyok túl ézékeny? xD Franc sem tudja, de biztos lehetsz benne, hogy nem szabadulsz meg tőllem, bármit is tégy. Az írásaidra fogok tapadni, mint a tengericsillag a kőre! Várom a Forbiddent! És remélem, nem baj, hogy ilyen hosszú lett a kritika, bocsi, de nem állt be a szám.   Na, és akkor, most nézd meg: Hülye Vanille majdnem elsírja magát, egy olyan történeten, amihez neki semmi köze nincsen. Csak egyszerű olvasó, semmi más. Mégis, síratom, mert szerettem, a történet szála különleges, elragadóan aranyos, kislányos, és tudom, hogy sokan megmosolyogták, pirulgattak rajta, néha sírtak a szomorúbbaknál, és az írással ne hagyj fel! Biztos lehetsz benne, hogy mindig fogok írni, ugyan néha megkésve is, de mindig láthatod majd a nevem! ;) Ugyan, ha néha pofán is foglak csapni az őszinteséggel, kérlek viselje el xD.   Ennyi voltam, várom a többi történeted, izgulok, hogy miket talélsz ki a Forbiddenhez, az egész érdekel. Ne aggódj, ha ötlet kell, tudod, hogy a hülye fejem, mindig kitalál valamit xD Remélem, hogy a továbbiakban is megajándékozol egy másik dimenzióval a történeted által, és biztos lehetsz benne, hogy az egész Házi kedvenc megvan a buksimban kisfilmen! További szépeket!   Vanille

2013.08.16. 15:11 Vanille Szia, Saku! Kár, hogy vége, ezt a történetet öröm volt végigkísérni, egyszerűen egy álomvilágba csöppentem vele, amit sehogysem tudok elfelejteni, sok jelenet beleégett az agyamba, egyszerűen azokkal az elragadó kis részletekkel álmodtam ma... khöm reggel.   Egybe kapod ezt a kritikát, az utolsó három fejezetre, mert ez így dukál hozzá.   14-es Nagyon sokat nevettem ezen a humoros, kis romatikus beütésű fejezeten. Sasukéval bebizonyítattad, hogy nem minden, ha beléd vannak esve, és ha jól nézel ki. Sok öntelt libának is ez a lecke kéne... Megmosolyogtam, mikor Sakura bosszút állt, álá kicsukta Sasukét a a lakásból,. méghozzá egy szál törcsiben, emeber, hát komolyan, ezt jól belecsempészted. Köszönöm ^.^ A csókok érzelmesek voltak, látszik, hogy szeretsz ilyen romantikázósakat írni, és jól is áll ez a stílus, ne hagyd abba ;) És mikor a végén bejött Naruto, hát, mit ne mondjak, fején taléltad a szöget,, egyszerűen király volt az a fejezet, de árzelmileg nem érintett meg tólságosan, mint az előzök, de ettől függetlneül jó volt, ne merd átírni, mert megbánod!   15-ös A Naruto-Sakura párbeszéd, pontosabban kiporolom a popsid című verekedés aranyos volt, és hogy utána Sakura vette a fáradságot, és őt is leápolta, egyszerűen közönséges volt, pont olyanok voltak, mint a normális barátok, nem spiláztattad túl Sakurát, hogy urasm, mindenem, mit fog ehhez szólni Sasuke? Egyszerűen, baráti kapcsolat, és ebben ez volt a szép, én így gondolom. Azzal, hogy Sakura begyógyította Naaruto sebeit, csak azt mutathatta meg Sasukénak, hogy még az ilyen kis bikfatty hibákat is helyre lehet hozni, ahogy minden mást is. Nincs olyan, hogy egyszeri lehetőség - legalábbis szerintem nincs. Megnyugtató baráti hangulat, a párnacsatzás ötlete egy párocskánél jó, de két pasinál, nekem amolyan finom Shounen-Ai beütést keltett, de nem volt gáz, alig észrevehető volt. Amikor Sakura is beállt, és a két fiú összefogott ellene, olyan volt, minttha az elvesztett gyerekkorukat pótolnák, ami kimaradt, mint hetes csapat. Ezt így nagyon beletaláltad, eszméletlenül tetszett ^.^. Akkor a Tsunadés jelenet, aranyos, jó volt, hogy Sakura nem ordította le szegény Chie fejét a helyéről. Róluk ennyit. A szöveg környezet szép volt, de megint nem voltak benne különösebb, megható érzelmek, de ha raktál volna bele, az olyan lett volna, mint egy elcseszett műdráma, már bocs xD   16-os, vagyis az utolsó, szípp *-*   A befejezést aranyosan elkanyarítottad, nem volt benne semmi erotika. Ügyes, ennek ellenére lerítt a a párocskáról, hogy több van köztük, mint barátság, vagy testiség, így jobb is. Néha egy kis gesztus mennyit ér, nemdebár? Nem volt benne az a nyáladzás, vagyis nem volt szembetűnő, nem voltak benne ilyenek - idézem - "elmerült a kély folyamjában" és egyéb ágytornás jelenetek, csak színtiszta szeretet. Ez az, ami igazán megfogott.Ez a szeretlek vallomás, nem tűnt olyannak, mintha Sasuke erőltette volna, inkább egy érzelmi akadálynak tűnhetett a számára, amit sikeresen vett. De jó lenne, ha nekem is eddig elhúzodna a matek doga *.* A vége megrengető volt számomra, felfogtam, hogy vége, és nincsen tovább. Az utolsó bekezdéseknél már a kezem is remegett, és csak akkor tűnt fel, hogy vége. Ennyi. Az utolsó mondatnál már kicsi híja volt, hogy elsírom magam. Hiába nem én írtam, a szívemhez nőtt, nem fogok elfelejtkezni róla. Megérintett a történet, és, hogy pirkadatkor tudtam elolvasni, a tökéltes lezárást jelentette a számomra. Őszintén? Ez a befejezés megrengetett, és így visszatekintve, olyan, mintha csak most olvastam volna az első fejezetet.   Leírhatatlan az az érzés, és szerintem te is így érezted, vagy csa

2013.08.13. 14:16 Saku Köszi Szasza. Nagy valószínűséggel a többi ficem is hasonló végű lesz, törekszem a happy end-re :D Nem szeretem a szomorú végű ficceket, úgy hogy nem hiszem, írnék ilyesmit, főleg ne Sasusaku párossal .)

2013.08.13. 14:12 Szasza Nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó leeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeett már annyira vártam ezt a részt végre Sasu és Saku együtt vannak remélem sok hasonló történetet fogsz még írni mert akkor azokat is biztos hogy elolvasom  Nah de sok sikert a többi történetedhez is

2013.08.13. 13:52 Saku Szia Ildi ! Hát igen, ez  anap is eljött, mikor búcsút kell intenem neki. Én is szerettem írni, és remélem a többi történetemet is ilyen lekesedéssel fogod fogadni :) Próbáltam valami ésszerű befejezést találni neki, de csak ennyire futotta. Nem akart túl érzelgősre, de úgy tűnik valahogy ez nekem nem megy. :) Hát igen, szép is lenne ha végül a Naruto manga/anime is így végződne. Komolyan nálam boldogabb ember nem is létezne utána :D Az ember igyekszik, mindig csempészni bele valamit, vagy szomorú vagy vicces setleg romantikus jelenetet, csak hogy ne unatkozzon az olvasó ^^ Én köszönöm, hogy elolvastad/olvastátok :D Hát van egy pár ficc ötletem az elkövetkezendő évekre, szóval unatkozni nem fogtok az biztos xD Hogy miut fogsz ezek után csinákni? Olvasni a többi trténetem, ez nem vitás xDD De azért imádkozok, hogy nem fogsz meghalni a várakozás közepette :P

2013.08.13. 13:42 Ildi-chan Kedves Saku! Na eljött ez is, hogy búcsút intünk ennek a ficnek. T.T Sokat nevettem és volt, hogy, majd nem elsírtam magam. :) Összegében nagyon jó kis történetett írtál nekünk. Olyan kár, hogy vége lett, de legalább olvashattunk egy remek kis történetett. :) A kritikám erre a fejezetre a következő: - Sasuke olyan cuki volt..^^ Én is ideges lettem volna a helyében. Sőt talán még megmukkanni sem tudtam volna, mikor Saku megkérdezte, hogy mit keres itt. :) Én nagyon örülök neki, hogy így végződött. Milyen szép is lenne, ha tényleg így végződne a  Naruto T.T Az egész történet fantasztikus volt. Hiszen mindig volt benne valami meglepi. :) Minden részét nagy kíváncsisággal vártam.:) Remélem, hogy a többi  történeted is remekül fog sikerülni. Sőt nem is remélem, ha nem tudom. =) Sok sikert neked, és további ihletett. Természetesen megy a 10-es ez nem volt kérdés. =) , hogy meg írtad..:) UI: Most akkor mi lesz velem/velünk?T.T Vége lett pedig annyira aranyos volt az egész történet. Miért:? Mi lesz az alvással.? Most akkor, mihez kezdjek, hogy ennek a ficnek vége lett? T.T By: Ildi-chan...:)

2013.08.13. 13:06 Saku Na, ennyi lett volna. Köszönöm minden kedves olvasónak, hogy eddig végig nyomon követték e röpke kis firkálmányomat ^^ Most a Forbidden love folytatásán fogok ügyködni, amint sikerül kijavítanom az eddigi fejezeteit .)