Ahogy becsukódott Sasuke mögött az ajtó, Naruto felpattant és hátrálni kezdett az idegtől remegő lánytól, aki már a kezét tördelte, annyira szerette volna belemártani a fiú képébe az öklét. A srác nagyot nyelve próbált valami értelmes dolgot kiötleni, amivel meggátolhatná, hogy Sakura megverje őt. Bár volt egy olyan érzése, hogy nem fogja megúszni egy-két pofonnal. Valószínűleg Sasuke már elmondott neki mindent, és az ígéretét is megszegte, amit neki tett pár nappal ezelőtt, mikor a keresésére indult. Ha mást nem is, de ezt tuti leveri rajta, ahogy ismerte.
- Sakura-san – nyögte a semmiből. Még maga sem tudta pontosan, mit akar neki mondani, de azért folytatta – meg tudom magyarázni.
- Tényleg? – zöld szemei fenyegetően csillogtak, ajkaira egy gúnyos mosoly húzódott, miközben miden lépéssel egyre közelebb került hozzá – remélem nem gondoltad egy pillanatig sem, hogy ezt egy szimpla bocsánatkéréssel lerendezzük…
- Hát… izé… reménykedtem benne – Sakura elkapva a grabancát a falnak nyomta a barátját, aki levegő után kapkodott a dühös szempár láttán, amikkel szinte már miszlikbe aprította.
Már semmire se vágyott jobba, mint hogy túlélje ezt, csak annyi volt a bökkenő, hogy nagyon kevés esélyt látott erre. Ki fogja csinálni, ez nem vitás, meg az sem, hogy félt tőle. Ilyenkor rettentően ijesztő tud lenni. És jobb is elkerülni. De a meneküléssel, csak még inkább szítaná a tüzet benne, így inkább szavakkal próbálta meggyőzni, már amennyire a félelem hagyta.
- Már annyiszor eljátszottuk ezt Naruto – sziszegte a fiú képébe, aki olyan kicsire húzta össze magát, amennyire csak a hely engedte – pontosan ezért nem akartam, hogy „beszélj” vele – hangsúlyozta ki – mert tudtam, hogy abból semmi jó nem származna egyikünk részére sem. Megígérted, hogy a seggeden maradsz – azzal fogta és a földhöz vágta, amitől egy kisebb mélyedés keletkezett alatta.
Az Uzumaki felnyögött a meglepettségtől, mert egyáltalán nem fájt neki a hirtelen jött földbe döngölése, mintha Sakura szándékosan nem akarna neki fájdalmat okozni, vagy egyszerűen csak nem tudott? Valahogy nem mert rákérdezni, melyik válasz lehetőség igaz, mert fél, hogy csak még jobban felbosszantaná vele.
- Tudom – motyogta – de nem hagyhattam annyiban. Eleget bántott már, nem? Valakinek muszáj volt intézkednie.
- Úgy, hogy közben leromboljátok a fél falut? Akkor inkább utáljon, mint hogy bárki is megsérüljön miattatok. Csak mert mindketten makacsak és forrófejűek vagytok. – felrángatta, majd lökve rajta egyet, meglendítette az öklét, és egy jó nagyot behúzott neki, amitől persze repült egy fél métert.
Na, igen, Naruto most már nem tagadhatta, hogy egész belejött a kicsinálásába. A dereka rendesen lehorzsolódott, miközben végig szánkázott a földön egyenesen egy bokorba érkezve. Amiből jajgatva pattant ki, mert legalább két centis tüskék álltak ki belőle. Néhány sikeresen át is szúrta a vékony bőr réteget. Persze ezzel se tudott túl sokáig foglalkozni, a lány megindult felé, ő pedig ijedtében egy fa mögé rejtőzött. Tudta, hogy nem akadályozza meg Sakurát, de legalább egy pillanatra kifújhatja magát és kiszedheti a tüskéket magából.
- Minél kevesebbet menekülsz, annál hamarabb túl leszel rajta – suttogta bele halál nyugodtan a fülébe, mire a srác összerezzent, és fülét farkát behúzva megint hátrálni kezdett tőle.
- Nem beszélhetnénk meg inkább? – dadogta, közben karjaival maga előtt hadonászott, nem akart meghalni. – Hinata mit fog ehhez szólni?
Na. Ez hatásosnak bizonyult, Sakura megtorpant, és mintha el is gondolkodott volna egy pillanatra. Megvonta a vállát, majd csak ennyit felet a fiúnak.
- Nem tudom. De az biztos, hogy megérdemled, hogy megverjelek, nem kivételezek. Sasuke is megkapta a magáét, úgy hogy kénytelen lesz beletörődni – a keze után kapott, majd egy rántással a földre terítette a fiút, és még egyet behúzott neki.
Naruto orra hangosan reccsent, még a vér is el kezdett belőle folyni, mikor a lány ökle távolodni kezdett az arcától. Sakura megropogtatta az ujjait, majd leszállva róla még egy rúgott bele. Aztán mintha mi sem történt volna, visszasétált a lépcsőhöz, felbaktatott rajta, és kinyitva az ajtót belépett a házba.
Az Uzumaki fiú nagy nehezen feltápászkodott, leporolta magát az egyik kezével, míg a másikat a vérző orrára szorította, aztán követve a lányt, ő is bebandukolt a házba, ahol Sasuke már teljesen felöltözve várta csapattársait. Ahogy átlépte a küszöböt, Sakura egy jeges tasakkal tért vissza, majd megfogta a kezét, amit elhúzott a vérző testrészétől, és alaposabban szemügyre vette az orrát.
- Zúzódott – mondta, miközben végig mérte. – be fog dagadni. – nyögte, aztán a kanapéhoz vezetve leültette. – először elállítjuk a vérzést, aztán jobb lesz, ha jegeled kicsit. Ha csak nem akarsz hörcsög képpel mászkálni az utcán.
- Rendben – mondta neki tétován. A lány egy bólintással válaszolt neki, és azonnal neki is látott Naruto ellátásának.
Amíg a fiúk a nappaliban voltak, addig Sakura berohant a fürdőszobába egy kisebb törülközőért, amit aztán a csap alá téve benedvesített. Ahogy ez meg volt épp indult volna vissza mikor megpillantotta a földön a darabokra tört poharát, amit Sasukéhez akart vágni, csak nem találta el vele. Elhatározta, hogy amint végzett Narutoval ezt is összetakarítja.
Percekkel később már a nappaliban volt. A nedves törülközőt a fiú tarkójára rakta, majd megtörölve az orrát, mind két lyukába egy-egy kisebb darab zsebkendőt dugott, hogy felfogja a vörös nedűt, és ne kenjen vele össze mindent.
- Ha átázott, akkor jobb, ha cseréled – mondta neki, majd kikerülve Sasukét, a konyhába menet felkapta a seprűt, és a lapátot, majd eltűnt a szobájában.
- Úgy látom téged is helyre rakott – vágta hátba Sasuke barátját, majd leült mellé.
- Áu – nyögte a szőke, közben a fájó pontját simogatta, ahol lehorzsolta magát. – ne ütögess, mert te nem repültél fél métert miatta. Fáj a hátam…
- Ne nyavalyogj dobe, magadnak köszönheted. – szólt rá Sasuke – és addig örülj, míg nem én esek neked. Azt nem úsznád meg ennyivel – gúnyos mosolyt eresztett meg barátjának, mire Naruto csak húzta a száját.
- Azt hiszed, hagynám magam? – vigyorodott el ő is, majd oldalba bökte a kezével a fiút.
- Megnézem mit csinált – állt fel hirtelen Sasuke.
- Fogd vissza magad. Vannak dolgok, amiknek nem akarok szem-és fül tanúja lenni.
- Haha, nagyon vicces – az arcán egy önelégült mosoly jelent meg – de nem is olyan rossz ötlet… - megdörzsölte az állát, mire a szőke az egyik párnát felkapva neki vágta az Uchihának.
És ahogy lenni szokott a fekete hajúba azonnal feltámadt a visszavágási kényszer így hamar eljött a párnacsatázás ideje. Az a pár darab, ami ott hevert, percek alatt a levegőben repdesett. Hol egyiket, hol másikat eltalálva. Nem igazán figyeltek oda hova dobják, így az egyik éppen Sakura feje mellett suhant mikor épp hogy csak kidugta a fejét az ajtón, hogy megnézze mi ez a hangzavar. Először meglepte a két fogócskázó barátjának a látványa, majd elmosolyodott, és felkapva a földről az előbbi toll pamacsot, nagy vidáman elindult feléjük. Először Sasukét, aztán Narutot vágta fejbe vele, mire a két fiú összemosolyogva, rávetette magát a lányra, aki nevetések közepette próbált szabadulni a ránehezedő súlyoktól. Persze, egyikük sem volt hajlandó elengedni őt, így könnyedén neki láthattak a lány kínzásának. Hol a talpát, hol az oldalát csiklandozták. Sakura hiába kapálódzott, már amennyire a fiúk engedték, nem tudott szabadulni a kíváncsi újjaktól. A végére már sírt a nevetéstől, az oldala is belesajdult, és levegő után kapkodott.
- Khérlekh fejehzétek beh – nyögdécselte kacagás közepette, ami csak nem akart abba maradni. – már fáj – nyögte utolsó erejével, mire a két srác leszállva róla, szabadon eresztette őt.
Pihegve, mosollyal az arcán bámulta szőke barátját, majd szerelmére pillantott, aki két erős karjába véve őt, magához ölelte, és egy puszival nyugtázta az előbbi gonoszkodását. A Haruno óvatosan végig simított a kéke lila árnyalatokban gazdag arcán, kicsit bánta, hogy így elbánt vele, de akkor rettentően dühös volt rá. Most pedig csak a szerelem édesen émelyítő érzéseiben fürdött. Szinte megmártózott a fekete íriszek láttán, amikben ugyan úgy, mint az övében, a boldogság szikrái táncoltak.
- Felmegyek Tsunadéhoz, azt hiszem jobb lesz ezt vele is tisztázni – váltott hirtelen komolyra a lány, mire a két fiú először összenézett, majd tekintetüket újból Sakurára szegezték.
- Nekünk muszáj menni? Én már eleget kaptam ezért az egészért egy életre – szólalt meg Naruto, nagyon nem díjazva az ötletet.
- Nem kötelező, eltalálok egyedül is – rázta meg a fejét a lány – muszáj beszélnem vele. Te is maradsz? – nézett zöld szemeivel az Uchihára, aki igen csak elgondolkodott a válaszán.
Tudta, hogy egy idő után így is, úgy is át kell esnie ezen a beszélgetésen a Hokagével, aki ripityára fogja törni a csontjait. Bár szíve szerint nemet mondott volna, nem karta, hogy Sakura végig nézze, ahogy elverik, de hát jobb előbb, mint később.
- Mennyek? – szólalt meg végül. Rá hagyta a lányra, ha szeretné, elkíséri.
- A te döntésed – vonta meg a vállát. Nem akarta megmondani neki, hogy mit csináljon. – csak akkor, ha te is akarod.
- Megyek – sóhajtotta végül, mert ezt akár életük végéig is folytathatták volna.
- Imádkozom érted, hogy túléld – motyogta Naruto, miközben feltápászkodott a földről.
- Nem engedem, hogy baja esse – követte Sakura is a példáját, aztán a kezét nyújtva szerelme felé, felhúzta magához – megvédem – bíztatóan megütögette a mellkasát, mire a fiú elmosolyodott, és egy újabb puszit nyomott a kézfejére.
- Ez nem túl jó ötlet szerintem - nyögte Naruto a tarkóját vakargatva – ne kéne még jobban felbosszantani.
- Akinek felkel háborodnia az én, vagyok, nem ő. Hazudott, és ezt nem fogadom el – magyarázta.
Nem fogja szó nélkül tűrni, hogy a Hokage közvetlenül a szemébe füllentsen, még ha a jó cél érdekében is teszi. Ha már úgy alakultak a dolgok, hogy ő is belekeveredett, akkor legalább elvárja, hogy őszintén válaszoljon neki. Elvileg a jobb keze, ettől eltekintve pedig az egyik legjobb tanítványa. Igaz, nem kell mindenről tudnia, többnyire el is nézi neki, hogy nem avatja be mindenbe, de legalább ezt szóvá tehette volna. Bár akkor lehet, hogy Sasuke nem így viszonyulna most hozzá. És az érzései még mindig reménytelenül vágyakoznának rá. Lehet, hogy most kifejezetten jó a kapcsolatuk, de még se tud a fenekén ülni emiatt.
- Maradsz és ápolod magad vagy inkább haza mész? – kérdezte, miközben újból szemügyre vette a fiú arcát.
- Haza megyek – vágta rá egyből – nem akarok a terhedre lenni még ezzel is – mutatott a színesen pompázó feje felé
- Rendben – bólintott rá – mi meg akkor mennyünk, jó? – nézett rá Sasukére, aki némán bólintva válaszolt a kérdésre.
Mindhárman az ajtóhoz sétáltak, majd Sakura egy gyors ölelés kíséretében elbúcsúzott a szőkétől, aki a pulcsija kapucniját a fejére húzva sietett le a lépcsőn, és tűnt el a sarkon. A lány előkaparva a kulcsát, majd miután kiléptek a küszöbön bezárta az ajtót. Sasuke egyből a keze után kapott, ujjaikat összekulcsolta. A Haruno arcára egyből kiült a zavartsággal keveredett döbbenet, de hamar visszanyerte nyugodt arc kifejezését, és egy mosollyal nyugtázva a srácot, elindultak.
Különösebben egyikük sem szólt egy szót sem, elég volt a csodálkozó emberek pillantásait elviselniük magukon, akik sorra megbámulták őket, ahogy a Hokage irodája felé tartottak. Egyikük se hozta szóba ezt, így is le tudták olvasni az arcukról mit is gondolnak erről. Sakura néha a srác felé pillantott, aki megérezve a lány tekintetét felé kapta a fejét. Egyből kipirult az arca, mikor belebámult a fekete szempárba, amik vígan csillogtak az arcával ellentétben, ami rezzenéstelen volt. Talán fent akarta tartani a látszatott, hogy nem változott? Vagy csupán neki akarta megmutatni azt a másik énjét, ami olyan nagyon tud szeretni? Bár mi is volt a válasz, őt nem zavarta. Azzal nyugtatgatta magát, hogy a srác már csak az övé, senki másé. Csak őt szereti, csak rá van szüksége.
Ahogy haladtak a Hokage rezidenciája felé, úgy lett úrrá Sakurán az idegesség is. Tudja, hogy mindennek meg van az oka, hogy mit miért csinál, de tényleg nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén a szemébe hazudik. Főleg, hogy egy olyan személyről, akiről mindenki tudja, hogy milyen sokat is jelent neki. És talán ez zavarta leginkább ebben az egészben.
Sasuke bíztatásul megszorította a lány kezét, mikor elérték az irodát. Az épület előtt megtorpanva, egy puszit nyomott a homlokára, majd csöndben elindulva egészen a hatalmas ajtóig, ami a Hokagéhoz vezetett, meg nem álltak. Sakura egy mély levegőt vette, majd a kezét kopogásra emelte, még mielőtt ténylegesen is megtehette volna, Shizune hangja zökkentette ki.
- Sakura-san? – a nő döbbenten pislogott először rá, majd az Uchihára, aztán meg az összefonódó ujjaikra. – elég idegesnek tűnt és nincs is egyedül.
- Sürgősen beszélnem kell vele – nem törődve vele, a kilincsért nyúlt és kitárta az ajtót.
Mindkét szempár ösztönösen fordult felé. A lány szeme kitágult, idegesen pattant fel a helyéről, majd megtorpant. Tanácstalanul pillantott a mestere felé, aki egy mély sóhajt megeresztve a testével teljesen a tanítványa felé fordult. Tudta mire számítson, főleg az Uchihát látva, aki színesebb volt, mint maga a térkép.
- Szóval tudsz róla – nézett végig először a lányon, majd a fiún – és intézkedtél is ez ügyben.
- Igen. Helyre raktam őt is meg Narutot is, de nem ezért jöttem. – elengedte szerelme kezét, majd közelebb araszolt a nőhöz, aki még mindig komoly képpel bámulta - Hazudott nekem.
- Te is tudod, hogy csak védeni próbáltalak. – kék szemeit a lányéba fúrta. Ez nem lesz könnyű menet egyiküknek sem. – olyan vagy, mintha a lányom lennél Sakura. Nem akartam, hogy hülyeséget csinálj.
- Hülyeséget…? – itt elakadt. Valami kezdett derengeni neki.
Vett egy mély levegőt, majd lassacskán kifújta. Nem akarta elveszíteni a fejét, mert még képes lenne neki esni, amiért ilyeneket mer róla feltételezni. Még hogy baja essen… Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy bántani merjen mást vagy akár saját magát, csak mert nem jön össze egy-két dolog az életében. Ennyire nem nézheti veszélyesnek, mert nem volt az. Tisztában volt vele, hogy Narutoék így is, úgy is kicsinálták volna érte. És ha tényleg csak egy percre is megfordult volna a fejében az öngyilkosság, valószínűleg meg is tette volna. De nem lépett. Élt és virult. Az meg miért baj, ha néha inkább egyedül szeretne lenni? Barátok nélkül? A sírás pedig nem törvényellenes, vagy is ő még úgy tudja, hogy nem büntetendő. Komolyan tényleg ennyire gyengének hitte? Hogy ilyen könnyen feladja? Nem, ő nem volt ilyen. Eddig is kibírta, most is menni fog. Akármennyire is nehéz az élet, nem fog behódolni a fájdalomnak, ami annyiszor próbálta már maga alá gyűrni őt.
- Nem szorulok védelemre – szólalt meg komoran – ha bármi ilyesmi megfordult volna a fejemben, nem logikusabb, hogy rég nem tartanánk itt, mester? Akkor most nem ácsorognánk itt ilyen körülmények között. Lehet, hogy az élet nem tündérmesébe illő, de az erkölcseimről nem voltam és nem is vagyok hajlandó lemondani. Még ilyen ostobaságok miatt sem.
Igyekezett minél nyugodtabbnak mutatni magát, de csalódott volt. Ennyire nem bízott volna meg benne az, akitől évekig tanult, aki segített neki megerősödni, mind testileg, mind lelkileg? Tényleg ennyire szánni való volna, hogy még egy embert is képes lenne rá küldeni, megfigyelés céljából? Igen, tudta. Mikor belépett a szobába. Az a lány, ismerős volt neki, és az azonnali reakcióból ítélve nem is tévedett nagyot. Lehet, hogy néha meggondolatlanul cselekszik, és nem mindig a helyes válasz mellett dönt, kicsit forrófejű is, de nem lenne képes ártani senkinek. Se magának, se a barátainak, sem a falunak, akármilyen nehéz helyzetben is volt.
- Nem bízott bennem, igaz? – szólalt meg újra – és ezek után én, hogy tegyem? Ha egy ilyen dolgot képes eltitkolni előlem, mert igen is közöm van hozzá, akkor mi lesz később? Komolyan nem vagyok már kisgyerek – megrázta a fejét, tényleg nem akart vitát nyitni, és ez úgy fájt neki.
- Sakura… - Tsunade hangja elcsuklott – túl sok olyan dolog történt mostanában, amiért nem kockáztathattam, amiért muszáj volt ezt tennem. Narutoék is aggódtak, tudod hányszor jöttek el hozzám? Valamit tennem kellett.
- Ó istenem… Még ez is? – nyögte gúnyosan – van még valami, amiről esetleg nem tudok? – ekkor szemeit a szobában tartózkodó lányra szegezte, aki megszeppenve hajtotta le a fejét.
Próbálta nem elsírni magát, de már nagyon a határán állt. Mért kell mindig azt csinálnia, amit mások mondanak neki? Miért nem teheti azt, amihez neki van kedve? Hisz ez a saját élete, hagy csinálja azt, amit szeret, amit akar. Elege van abból, hogy mindenki mindig megmondja neki, hogy mit ne csináljon. Miért nem döntheti el ő? Van annyi sütnivalója. Ráadásul elég sokszor előfordult, hogy a kedves barátai nem értenek vele egyet, így elítélik, de mi van, ha neki az a helyes? Ha neki úgy jó? Ezt mért nem tudják megérteni. Tényleg elege volt abból, hogy mindenki manipulálja, hogy befolyásolják. Már nem fogja engedni, végre ő akar dönteni az élete felett. Nem más, egyedül ő.
Sasuke aggódva lépett közelebb a remegő lányhoz, aki lehajtott fejjel ácsorgott a szoba közepén. Nem tudta eldönteni, hogy a sírás vagy csak az ideg teszi, de annyiban biztos volt, hogy most szüksége van valakire. Ő pedig szívesen betölti ennek az embernek a szerepét. A kezéért nyúlt, majd óvatosan magához húzta. A rózsaszín hajú szorosan simult hozzá, arcát a mellkasába temette.
- Köszönöm – suttogta a srácnak, aki közben a hátát simogatta.
- Ne köszönd – egy puszit nyomott a feje búbjára, majd elengedte.
Mikor belenézett a smaragdokba, a szíve nagyot dobbant. Könnyekkel voltak megtelve, arca kipirult. Óvatosan letöröltek a feltörő cseppeket, aztán megszorította a kezét bíztatásul, mire a lány rámosolyogott. Csak egy pici mozzanat volt, ajkai épp hogy felfelé görbültek, de még ezek ellenére is tudta, hogy sikerült egy csöppet megnyugtatnia.
Sakura ezután gondolkodás nélkül elhúzta a kezét, amivel meglepte a fiút, és szó nélkül indult a lány felé, aki eddig egy mukkot sem szólt. Annyi kérdése volt hozzá, de egyszerűen nem jöttek a szájára a szavak. Dühös is volt, amiért így kihasználta őt. Valószínűleg mindent elmondott Tsunadénak, amiket ő mesélt neki, nem tudván, hogy holmi kém. Egy pillanatig szándékában állt megütni. A mozdulat meg is volt hozzá, de az ereje elszállt félúton. Nem tudta megtenni. Azok a fájdalommal, bocsánatkérésért esedező szemek ne engedték. Hibás volt, mert belement, mert aljas módon a bizalmába férkőzött, de ha jobban belegondolunk akkor ő csak a feladatát végezte. Tette, amit kellett, nem hibáztathatta érte. Csak egy báb volt, akit Tsunade felhasznált ellene, mert közveszélyesnek titulálta.
- Sajnálom… Sakura-san – nyögte hirtelen, majd egy mozdulattal meghajolt előtte. Fehér, lófarokba kötött haja a mozdulat hatására meglibbent, megcsiklandozva a rózsaszín ereszkedő karját. – tudom, hogy dühös vagy, hogy hibáztam. És nem is kérem a bocsánatodat.
- Hülye – nyögte a lány válaszképp, majd a kezét a fejére rakva megsimogatta – csak a dolgodat tetted. Állj fel, felesleges ezt csinálnod.
Maot, az anbu lányt meglepte Sakura viselkedése. Várta, hogy lecsessze, hogy elküldje, amiért ily módon a bizalmába férkőzött, de nem tette meg. Tudta, hogy nagy szíve van, és azt is, hogy nehezen visel bizonyos dolgokat. Már felkészült rá, hogy őt is csúnyán helyben hagyja, vagy csak szavakba öntve sértegetni kezdi. De erre a reakcióra nem számított.
- De… - elakadt, közben szipogva próbálta visszafojtani a könnyeit, amik valahogy a napokban többször is kikívánkoztak belőle, de egyszer sem adott utat nekik.
- Ne akadékoskodj – azzal magához vonta a lányt, és átölelte. – hogy hívnak? – kérdezte, legalább ennyivel had legyen tisztában.
- Chie – suttogta immáron mosolyogva.
Sakura vett egy nagy levegőt, majd a lány füléhez hajolt. Tudni akarta vajon mennyit mondott el Tsunadénak, abból, amit neki mesélt. Félt a válasz lehetőségektől, de erősnek kellett maradnia. Vannak dolgok, amiket nem azért nem oszt meg másokkal, mert nem bízik meg bennük, ha nem mert félt a reakciójuktól.
- Mindent elmondtál neki Chie? – muszáj volt tisztában lenni a dolgok állásával. Mennyit mesélt az érzéseiről, a gondolatairól. Mi mindent tud a Hokage, amit más nem?
- Ne aggódj, semmi olyasmit nem említettem, ami érzékenyen érinthet. – elhúzódott „gazdájától”, akinek megkönnyebbülés futott végig az arcán e mondat hallatán.
- Köszönöm – suttogta neki, majd rámosolygott. – előre leszögezem, ha még valakit a nyakamra mer küldeni, akkor nem csak a kémet, de önt is seggbe rúgóm, és nem érdekel, hogy maga a Hokage. Vannak bizonyos határaim, amiket nem érdemes húzogatni, még magának sem.
Tsunade ajkaira mosoly húzódott, ismerte jól Sakurát. Többnyire tartja magát az ígéreteihez, és nem igazán fülledt rá a foga, hogy szembekerüljön vele. A tudása lassan így is túltesz rajta, talán még alul is maradna ellene. De legalább az nyugtatgatta lelkileg, hogy megint a régi. Az Uchiha hatással van rá az biztos, talán még se volt rossz ötlet életben hagyni. Ki tudja mi lett volna, ha nem így tesz. Sakurának igaza volt. Akkor tényleg nem álldogálnának itt ilyen nyugodtan, bár még így is érezhető volt a feszültség a levegőben, ami a lányból áradt. Lelkileg még nem teljesen higgadt le, de ez így van rendjén.
- Rendben – bólintott rá a szőke hajú nő Sakura feltételeire. A heves természetét tőle vette át, ő is ilyen volt fiatalkorában, meg persze most is. És ez úgy tűnt nem fog változni – de akkor viszont próbálj meg nem aggodalmat okozni, és persze kordában tartani azt a két lököttet. Nem vagyok hajlandó még egyszer végig játszani ugyan ezt, mert akkor egyikük sem fogja megúszni.
Sakura elnevette magát, majd szerelméhez sétált, és szorosan átölelte. Mélyen belebámult a fekete íriszekbe, amik olyan lágyan bámultak vissza rá, hogy a szívét átjáró idegesség menten el is illant. Mintha ott se lett volna, csak az a csöpp boldogság.
- Ígérem – nézett rá a mesterére, aki elégedetten fixírozta őket. Ennél jobban nem is alakulhatott volna – de akkor teljes hatáskört kell biztosítania, és engedélyeznie kell minden féle fegyver és technika használatához. Mert ezt a kettőt normál esetben nem lehet lelőni.
- Hé – mordult fel Sasuke, ahogy a lány befejezte – ha meg akarsz ölni azt ne így tedd. Mert garantálom, hogy azt nem fogd megúszni.
Sakura lábujjhegyre állt, épp hogy csak érintve a fiú ajkait belesuttogott. Tudta, hogy ezzel fel fogja húzni, és valahogy nem is bánta egy cseppet sem. Végre megkapta őt, innentől kezdve egyik civakodásuk miatt sem fog bánkódni, bár lehet, hogy a büntetés alatt, valami másra célozott. Akármi is volt az, ő büszkén vállalta a következményeket érte.
- Állok elébe Uchiha, nem ijedtem meg. – majd elkapva a fejét, kibújt az ölelésből, mielőtt a fiú bármit is szólhatott volna, és Tsunadéhoz sétált. – még egy kérdés.
- Mi lenne az? – ült le a helyére, immáron nyugodtabban, mint percekkel ezelőtt.
- Sasuke említett valami port, hogy attól lett macska, ez mit takar? – ez valahogy még nem igazán volt világos a számára.
Valami trükknek lennie kellett. Valahogy aggasztotta a gondolat. Nem stimmelt vele. Sose hallott még ilyesmiről, biztos valami új találmány vagy ki tudja.
- Hah – sóhajtott fel, majd hátra dőlt a székben és beszélni kezdett – már vártam a kérdést. – rá nézett a fiúra, majd vissza Sakurára – a henge no juutsu, azaz az alakváltás technikának, gondolom, tudjátok, úgy, mint a többi juutsunak van egy bizonyos időtartama, amíg fent lehet tartani. Ez a por, amíg nem fogyott el jól ismert okok miatt – megint vetett egy gyors pillantást az Uchiha felé, aki nagyot nyelt a gyilkos tekintet láttán – arra szolgált, hogy tökéletesítve a juutsut, sokkal tovább fent lehessen tartani. Igazából még csak tesztelés alatt állt.
- Honnan szerezte? – kíváncsiskodott továbbra is a lány, mire a másik kettő is közelebb húzódott az asztalhoz. Őket is ugyan úgy furdalta a kíváncsiság.
- Ezek bizalmas információk Sakura. Nem oszthatok meg ilyesmit. És így is sokkal többet tudtok, mint amennyit kellene – zárta le a témát. – van még valami?
Körbe nézett, hátha sikerül lepattantania őket erről. Így se kellett volna mesélni a porról, de ha már belekeveredtek, ennyi ízelítőt kaphatnak belőle. Pontos magyarázatot igazából, ő sem tudott volna mondani, a részletekbe nem tudott volna belemenni, ő is csak pár hete kapta, tesztelésként, és eddig egész jól működött a látottakból és hallottakból ítélve.
- Ha úgy adódna, hogy valaki birtokába kerül ez a szer, akkor a mennyire jelentene veszélyt? – Sasuke oldalát-nagyot fúrta a válasz, ne mintha bármi féle hátsó szándéka lenne ezzel, de azért jobb, ha az ember tisztában van néhány alap dologgal.
- Hmm – mosolyodott el a Hokage – úgy tűnik, érdekel a téma Sasuke. De ez egy jó kérdés. Mivel még tesztelés alatt állt, így túl sokat még én sem tudok róla, de valószínűleg a chakra spórolásán kívül, túl sok haszna nem lenne.
- De kémkedésre tökéletes – Sakura karba tett kézzel figyelte a többieket.
- Igen – értett vele egyet Chie is. – én voltam az első teszt alany – sóhajtotta. – valahogy muszáj volt a közeledben maradnom, és tényleg sajnálok mindent. De az igazat megvallva – elpirult – jól szórakoztam.
Chie akaratlanul is mosolygott, hiába volt anbu tag, ez a néhány nap tényleg kizökkentette a szürke, monoton hétköznapokból. Jól érezte magát, még Sasuke csipkelődését is szívesen csinálta, hogy bosszantsa őt. De megérte. Hisz, ha nem teszi, akkor most nem lennének meg ilyen jól. Tartozott neki.
- Ja, olyannyira, hogy profi szinten űzve, állandóan az idegeimre mentél – nézett rá a srác, a nála fél fejjel alacsonyabb lányra.
Az anbu szó nélkül kikerülte az Uchihát, majd megfogva Sakura karját, arrébb húzta a másik kettőtől. A rózsaszín érdekes pillantásokkal méregette, nem értette mit akar. Chie a füléhez hajolt és bele suttogott.
- Még mindig nem tudom felfogni ép ésszel, hogy tudtál beleszeretni ebbe a bunkó baromba, de ajánlom, hogy ne kegyelmezz neki. Ha pedig segítség kell, szólj, állok elébe – egy gonosz mosolyt villantott Sasuke felé, akinek ez nagyon nem tetszett.
Ahogy befejezte a mondanivalóját, Sakura elnevette magát. Nem bírta türtőztetni a feltörekvő röhögő görcsét. Elképzelte a fiú arcát, ahogy a szemébe mondja, mindezt, amit az anbu mondott neki. Az biztos, hogy nem fog neki örülni, de az egészben az arckifejezésére lenne kíváncsi a leginkább. Nem bírta visszafogni magát.
- Rendben, megfogadom a tanácsod – nyögte a Haruno, majd mintha mi sem történt volna visszasétáltak hozzájuk.
- Ha ellenem uszítod, ígérem, nem fogom vissza magam – súgta Chiének, aki elkuncogta magát.
Még egy két szót váltottak a Hokagével, majd Sakura Sasukével együtt elhagyta az irodát. Miközben végig mentek a folyosón, ujjaikat újból összekulcsolták, immáron mosolyogva. Sakura nem bírta leplezni mennyire boldog volt, hogy még is kapott egy esélyt az élettől a boldogságra. Annyira reménytelennek tűnt néhány napja, most még is kézen fogva sétál azzal az emberrel, aki a világot jelentette a számára. Leírhatatlan érzések kerítették hatalmába, és ezt a mosolyán keresztül üzente a világnak.
Ahogy végig haladtak a poros úton kéz a kézben, ismerős arcokat pillantottak meg, akik szintén boldogságtól kivirult arccal intettek nekik. Sakura visszaköszönt neki, de nem állt meg. Egy fontos beszélgetés állt még előtte, na meg persze Sasuke előtt. Volt mit tisztázniuk, rendbe szedniük. Túl sok lezáratlan emlék volt a hátuk mögött, ami sürgősen meg kellett beszélni, hisz a sok seb magától nem fog eltűnni. A lány azt is tudta, hogy valószínűleg még kell egy kis idő Sasukének, hogy rendbe szedje a gondolatait, érzéseit. Ő pedig mindenben támogatni fogja, akármilyen döntést is hoz a jövőben.
Aztán a lány megpillantotta Sait, aki éppen Kibáékkal beszélt. Sasukéra pillantott, aki megforgatva a szemeit, jelezve nem tetszését, majd elengedte a lány kezét. Egy gyors puszi után, már is oda szaladt a fiúhoz, akit heves bocsánatkérésben részesített az előző napi történések miatt. A srác leintette, hogy nem kell mentegetőznie miatta, nem haragszik rá. Sakura mit sem törődve az ifjú Uchihával egy gyors ölelésben részesítette a csapattársát, aztán visszasietve Sasukéhoz, újból összekulcsolta ujjaikat. A fekete hajú gyanúsan méregette a lányt, aki egy bocsánatkérő mosolyt küldött felé. Sasuke beletörődve a dolgok állásába felsóhajtott, majd igyekezett minél hamarabb törölni az emlékei közül az imént történteket.
Amint elérték a lány házát Sakura megtorpant, és mélyen a fiú szemébe nézett. Melegséget, nyugodtságot látott benne. Közelebb lépett hozzá, majd két kezébe foga az arcát. Többször is végig simított a színes pofikán, a bűntudat kínozta, amiért ilyen csúnyán ellátta a baját. Amikor tekintetével az ajkaira tévedt, nagyot nyelt. Sasuke megejtett egy mosolyt, majd másodszorra is birtokba vett a puha száját, ami annyira vonzotta őt. Szorosan átkarolta a derekát, miközben a rózsaszín a hajába túrt. Percekig kóstolgatták a másikat, szinte örökkévalóságnak tűnt, míg végül levegő után kapkodva el nem távolodtak egymástól. Sasuke a homlokát Sakuráéhoz nyomta. Szemeit lehunyva tartotta.
- Szeretlek – suttogta neki a lány.
- Tudom. Én is… - Sakura az ujjait a szájára tapasztotta, a fiú nem értette miért.
- Nem fogom erőltetni, hogy kimond. Annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél, nem fogok eltűnni. – elmosolyodott – csak akkor mond ki, ha már biztos vagy benne, ha már nincsenek kételyek. Ennyit még tudok várni.
- Túl jó vagy hozzám, pedig nem érdemlem meg – nyelt egy nagyot, miközben elhúzódott tőle.
- Ez nem igaz. Jó ember vagy, mindenkinek vannak hibái. Csak meg kell tanulnod élni velük – egy puszit nyomott az arcára – bejössz?
- Csak akkor, ha nem zavarok – nézett rá a srác.
Sakura megforgatta a szemeit, majd megragadta újdonsült barátja kezét, behúzta magához a házba. Sasuke az ajtócsukódás után, újból a lánynak esett, aki nevetések közepette próbált szabadulni az őt ölelő karok közül, többnyire sikertelenül. A kergetőzés után, az ágyon feküdve idézték fel az elmúlt évek emlékeit, amik hol fájdalommal, hol örömmel töltötték el a szívűket. Muszáj volt mindent megbeszélniük, ezt mindketten tudták. Nem szabad semmilyen rés hagyniuk, ami miatt el kellene válniuk, és a fiatal Uchiha hálás is volt a lány türelmének. Mikor mesélt csöndben hallgatva fogta a kezét, hol mosolyogva, hol pedig aggódva, fixírozva őt. El akarta mondani neki, hogy mennyire is sajnálja ezt az egészet, hogy mennyire tiszteli barátait, amiért ez idáig kitartottak mellette, de nem igazán találta a megfelelő szavakat. Sosem beszélt különösebben az érzéseiről, a gondolatairól. Még új volt neki ez az egész. A lelkizés valahogy nem igazán volt az erőssége, de valahol el kezdeni, nem? A bizalom csak akkor lehet elég erős a másik el számára, ha képes ilyeneket is megosztani vele.
Hálás volt a lánynak és persze Narutonak is. Túl sokat tettek érte, miközben ő csak bántani tudta őket. Eddig nem igazán látott rá reményt, hogy az élete jobb legyen, ne csak magány kísérje, de most valami más volt. Kezdett felengedni, a feszengés, a szorongás, ami a szívét nyomta lassacskán eltűnni látszott. Tudta, hogy nem lesz egyszerű eltörölnie a múltat, a sok hibát, de ha Sakura mellette lesz, akkor talán még sem lesz nehéz elnyomnia a magány érzetét. Hogy pontosan miként fog alakulni a sorsa, azt még ő sem tudta igazán. De amíg a lány kitart, mellette addig csak nem lehet baj. És reméli, hogy ezek után semmi olyasmi nem fog történni, ami miatt le kellene mondania a szebb jövőről. Ha kell kézzel-lábbal kapaszkodni fog belé, nem fogja ereszteni.
Mindenki kaphat egy második esélyt a bizonyításra, hogy igen is van még remény egy új, szebb, közös jövőre, ami elmossa a múlt fájdalmas emlékeit. A háláját talán sose tudja, majd eléggé kimutatni a barátai, és a lány számára, nem lesz képes mindent visszafizetni, olyan sok mindennel tartozott nekik. De nem fogja hagyni, hogy bárki még egyszer egy rossz döntése miatt szenvedjen. Ezt megígérheti.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia :)
Hát tényleg fura lesz, de nem fogok eltűnni az írói tudsommal, ne aggódj ^^ Van még ötletem egy csomó, meg még befejezetlen fic is van, szóval lesz mit írnom, és persze olvasnod :)
Hát igen, de Sakurának még is csak ő a legjobb barátja, dühös volt, de megölni azért nem szerette volna xD Hát igen a koszorú manapság tényleg drága xD
Sasu mindig aranyos, akár bunkó, akár nem :P Tsunade pedig csak védeni próbálta, Sakura érzelmileg elég labilis mostanság xD
Hát az már nem fog kiderülni, milyen büntetésben részesíten Sasu Sakut :P Rá bízom az olvasók fantáziájára :)
Muszáj búcsút intenem ennek a történetnek, nem tehetek róla xD Olvasni mindig fogsz tudni, valamit biztos írogatni fogok az időmtől függően .) Most visszatérek a forbidden love-hoz aztán meg sorban a többihez ^^
Hát az a napokban felkerül, és nem hiszem hogy sírós véget csinálok neki, bár ki tudja mennyire vagy érzékeny :) Persze, kapsz egy 100 darabosat, ha az megfelel .P
Köszönöm szépen de amúgy igen. Minden jónak vége szakad előbb vagy uóbb T.T Köszönöm, hogy olvastad, jól esett a kritika :P