Sakura lassan nyitogatta álmos szemeit, amik még mindig pirosak voltak az esti sírástól. Ráadásként a nap is hét ágra sütött és pont a szemébe. Miközben próbálta feljebb húzkodni a takarót, valami nehezet érzett magán. Remélte, hogy csak az egyik kedvence fekszik rajta. De akárhogy is erőlködött, sehogy se tudta feljebb húzni az őt beborító plédet. Végül megunva a szenvedést, megerőltetve magát, fogta és lesöpörte magáról, az őt ölelő, izmos kart és eltakarva az arcát, újból az álmok birodalmába száműzte a gondolatait.
A szobában csönd uralkodott, de valami halk szuszogás közvetlenül a feje mellől nem hagyta nyugodni. Valahogy fura érzések járták át, valami nem stimmelt. Vagy beképzelte, vagy valaki tényleg mellette feküdt, és az nem feltétlenül jelentette azt, hogy bármelyik kedvence lenne az. De mivel a takaró konkrétan a fején volt, nem igazán látott tőle semmit. Sokáig habozott, míg végül rá nem vette magát, egy hatalmas nyelés közepette, hogy dugja ki a fejét, és nézze, meg végre mi folyik itt. Ideges volt, és félt is attól, ami várni fog rá. Aztán valami belső hang hallatán, a hátára fordult, és a derekáig megszabadult a plédtől.
A plafont bámulta. Amin nem volt semmi különös. Ugyan olyan volt, mint mindig. Aztán végig mérte magát. Nem talált semmi kivetnivalót. Pont úgy festett, mint mikor este lefeküdt. Vett egy mély levegőt végül lassan oldalra fordította a fejét. Ajkaira egy gúnyos mosoly húzódott, aztán a kezét a szájára szorítva próbálta leküzdeni a feltörekvő nevetést.
Csak egy álom… - futott végig az agyán – egy nyomorult álom miatt zaklatta fel magát feleslegesen. Komolyan, ilyen nem történhet a valóságban, vele biztosan nem. Még, hogy Uchiha Sasuke az ágyában fekszik? Ez nevetséges.
Megvonva a vállát, megfordult, és egészen a nyakáig felhúzta a takarót. Lehunyta szemeit, és várt. Várt, hogy elnyomja az a fránya álom, vagy, hogy megszólaljon az ébresztő. De semmi. Hiba mormolt el a fejében ezer imát, hiába erőltette az alvást, hiába nyugtatgatta magát, hogy ez csupán egy buta álom, és nem a valóság. Ahogy teltek a percek egyre biztosabbá vált, valami megmozdult az agyában. Egy kósza gondolat. Egy hiányzó darabka, az elmúlt néhány nap történéseihez. Ott volt mindjárt elsőnek Naruto különös viselkedése. Aztán Sasuke még ennél is furább küldetése. Nagyot nyelt, még szorosabban zárta össze szemeit. Nem tudott nem arra gondolni, hogy ez a valóság, és az, akit napokig pátyolgatott, ölelgetett, és akit megmentett Naruto karmai közül, azaz ő szíve csücske, a szeretett férfi, az ő Sasukéje.
Idegesen nyitotta fel szemeit, aztán amilyen lassan csak tudott megfordult. Ő még mindig ott volt, mélyen álomba szenderülve. Még azt se vette észre, mennyit motoszkál mellette percek óta. Rendesen kifáradhatott. A kezét lassan elindította felé, meg akarta érinteni, azt a puha bőrt, aztán fél úton megállt a keze.
Még is miért akarja simogatni azok után, ami történt – hirtelen ült fel és a düh elemei erővel vette át a helyét az előbbi nyugodtságnak. Kezét ökölbe szorította – ezek most szórakoznak velem? – nem tudta mit csináljon.
Verje meg a hercegét, hogy utána hónapokig ne tudjon még véletlenül se lábra állni, vagy egyszerűen csak keltse fel, és közölje vele, hogy elmehet a jó büdös francba, harmadik lehetőséget meg már fel sem vetett, mert nem fogja ezt annyiban hagyni. Nem szórakozhat vele senki büntetlenül, akár milyen törékenynek is néz ki, belül igazán erős. És Naruto első kézből tapasztalta már milyen, amikor dühös.
Idegesen lerántotta magáról a takarót, majd kicsit se csöndesen – hagy kelljen fel nyugodtan – kitárta az ajtót, és becsapta maga után. Idióta, idióta, idióta. Kedve támadt törni, zúzni, de elég lesz akkor hisztiznie, már ha ezt nevezhetjük annak, és végül is jogosan csinálja, mikor végre felébred, és kitolja ide a képét.
A konyhába sétált, ahol elővett egy bögrét, megtöltötte teával, berakta a mikroba és várt. Hogy pontosan mire azt már ő se tudta. Megnyugtatta volna a gondolat, hogy valójában csak beképzelte magának az egészet, hogy nincs itt, de félt, ha visszamenne, megint csak kiábrándultan rogyna le a székre. A gép csipogott. Kinyitotta, aztán a forró nedűvel a kezében leült. Közben farkasszemet nézett az ajtajával, ahol a farkas lakot, akinek semmi keresnivalója nem volt Piroska házában, jobb esetben. A baj pedig az volt, hogy aljas módon beférkőzte magát a bőre alá, és most ettől az idegei a pattanásig feszültek. Meddig kell ezt még elviselnie?
Már lassan egy óra telt el azóta, hogy kint ücsörögve várt kedves lakótársára, aki nem sok életjelet mutatott vagy bármi mást, amiből azt következtethette volna ki, hogy hajlandó végre kibújni a takarója alól. Idegesen szorongatta a poharat, csoda hogy eddig bírta és nem roppant össze a kezei között. Mikor ajkaihoz emelete, annyit észlelt, hogy rendesen remegett a keze az idegtől, így inkább a balesetet elkerülve, ne hogy leöntse magát, visszarakta az előbbi pozíciójába, és továbbra is merev tekintette bámulta a szobája ajtaját. Már az sem érdekelte, hogy ő a szív szerelme, egyszerűen csak szerette volna laposra verni, aztán kiszedni belőle, még is mi az Isten folyik itt. Hiszen a lány semmi vicceset nem talált ebben, és ha kell, addig fogja ezért rugdosni, amíg ki nem nyögi, esetleg nem kezd el könyörögni az életéért.
- Igen, ez lesz a megoldás – dörmögte maga elé, majd erőt véve a remegő kezén, újabb korty teát csúsztatott le a torkán.
*
Sasuke zavartan ébredezett a meleg, pihe-puha ágyikóban, mit sem sejtve a kint ücsörgő ideges lányról. Érezte, hogy valami nem stimmel vele. Összehúzta a szemöldökét, közben felült és körülnézett. Minden ugyan olyan volt, de valamiért még is más, talán az zavarta volna meg, hogy Sakura már nem fekszik mellette? Már éppen emelte volna a mancsát, hogy a maradék álmosságtól is megszabadítsa ónix szemeit, mikor tekintete megakadt a hosszú ujjain, amiket napok óta nem látott. Pupillája kitágult, majd amilyen gyorsan csak tudott kipattant az ágyból, és átrohant a fürdőszobába, ahol a tükörig meg sem állt. Ahogy belepillantott, ugyan azt az embert látta, akit napokkal ezelőtt, mielőtt macskává vált volna. De valami még is más volt. A szemei furán csillogtak, arca pirosabb volt az általánosnál, talán a lány iránti szerelme tette ezt vele?
Nem töprengett rajta valami sokat, inkább alaposabban feltérképezte magát, hogy megbizonyosodjon róla, minden testrésze a helyén van-e. Lelkesen pásztázta végig a nyakát, a mellkasán át egészen a hasfaláig. Itt minden rendben volt, semmi olyasmit nem talált, ami miatt aggódnia kellett volna. Aztán a keze lejjebb vándorolt egy lényegesebb testrészére, azt is kitapogatta, alaposabban, is mint kellet volna. Muszáj volt valahogy megbizonyosodnia, hogy működik rendesen, mert ha nem így lett volna, akkor tuti balhét csinál. Végezetül pedig a lábát is felmérte, amit egy lábujjmozgatással zárt le. Mindene meg volt hibátlan állapotában, és emiatt elégedettség töltötte el.
Aztán tudatosult benne, hogy teljesen pucéran álldogál „gazdájának” a fürdőszobájában. Így még sem közlekedhetett a lány házában, főleg nem Sakura előtt. De mivel egy szem ruhája sem tartózkodott a lakásban, így kénytelen volt kölcsön venni egy törülközőt, csak nem fogja leszedni érte a fejét. Óvatosan végig nyitogatta a szekrényeket, azt a hármat, ami ott volt, míg végül meg nem találta a megfelelőt, ahonnan előhúzott egy fehér, pihe-puha anyagot, amivel aztán a dereka köré csavart.
Ahogy végzett ezzel, visszasétált a szobába, majd egy nagy levegő vétel után kinyitotta az ajtót. Az első szembejövő dolog, amit látott az egy hevesen, felé száguldozó bögre volt. Ami elől épp, hogy csak ki tudott térni. Hangos csattanással tört darabokra a padlón. Mikor visszafordult, már se ideje, se ereje nem volt kitérni a lány ökölbe szorított keze elől. Így egy hatalmas pofonnal az arcán kiterült a földön. Miközben hátra felé dőlt, még idejében elkapta a kioldódott törülközőt, és magához szorította. Elég nevetséges látványt nyújtott, miközben a földön fetrengett vöröslő arccal, egy szál törölközőben, ami alig takart rajta valamit. De a lányt ezzel mit sem törődve a fiúra vetette magát, és a mellkasára célozva még egy ütéssel ki akarta teríteni. Persze Sasuke sem volt rest, hirtelen oldalra gurította magát, amivel Sakurát is kilökve az egyensúlyából, kifeküdt. Majd két lábra pattanva, közben visszaigazgatva a vékony anyagot a dereka köré, átmászva az ágyon, az alvó alkalmatosság másik oldalára gördült.
Sakura nem totojázott, ő is felpattant, majd szemezve az Uchihával megindult fel. Sasuke újból felugrott a párnákkal borított ágyikóra, majd leugorva róla kiszaladt a szobából. A Haruno idegesen követte őt, csak hogy mikor kilépett az ajtón, a srác megragadva a karjait, a falhoz nyomta, közben a feje fölé szorította említett testrészeit. Combja közé fogta a lányét, hogy még csak véletlenül se tudjon kapálózni, aztán megköszörülve a torkát, rekedtes hangon megszólalt.
- Nem beszélhetnénk meg ezt, felesleges kergetőzések nélkül? – remélte sikerül lebeszélnie erről a „gyilkoljuk meg Sasukét” nevezetű tervről, mert nagyon nem tetszett neki. Bár megértette a lány érzéseit, ő is dühös lenne magára a helyében. – kérlek.
- Meg érdemelnéd a seggbe rúgást, te is meg Naruto is. – hangja dühösen csengett. Szemében fájdalom csillogott, rosszul érezte magát.
- Tudom, és ha gondolod, megígérhetem, hogy a beszélgetés után hagyni fogom magam, nem fogok ellenkezni.
Egy pici mosolyt varázsolt az ajkaira, hátha meggyőzi vele a lányt. De magában közben azért fohászkodott, hogy erre végül ne kerüljön sor. Ha egyszer a lány bele jön a püfölésbe nehéz leállítani utána. Ezt is csak abból tudta leszűrni, mikor szemtanúja volt Naruto seggbe billentésének. Ő nem akarta ezt megtapasztalni, semmiképp se. Csak sikerüljön megfelelő érveket felhozni a társalgásuk során.
- Így megfelel?- kérdezte, közben engedett a szorításon, mire Sakura kihasználva a pillanatot, még egy jókora pofonnal jutalmazta a fiút, akiknek már nem csak a bal oldalt sajgott az arca.
Fájdalmasat, nyögve kapott a másik sajgó részéhez, legalább összhangba volt a kettő. Bár a külsejének nem fog túl jót tenni, hogy két oldalt feldagadt, lila sérülések díszítik arcát.
- Szerinted a nélkül, nem tudnálak elintézni? Túl naiv vagy Uchiha – arrébb tolta magától, majd megkerülve a konyhába sétált, ahol kinyitotta a fagyasztót, és két zacskó jeget halászott elő.
Amint visszazárta az ajtaját, a jegekkel a kezében a sráchoz sétált, és a kezébe nyomta őket. Ahogy megszabadult a hideg tömböktől az arcáért nyúlt, majd megfogva az állát maga felé fordította és mind két oldalt szemügyre vette a pillanatok alatt felduzzadt részt.
- A foltot nem tűnteti el, de a duzzanat legalább lemegy róla. – szó nélkül hátat fordított neki, és visszaült oda, ahol eddig várakozott rá – beszélgetni akartál? Akkor kezdheted…
Sasuke vett egy mély levegőt, majd a konyha asztalhoz sétálva kihúzta az egyik széket és ráült. Aztán az arcára nyomta a két jeges zacskót, amitől egy pillanatra összerándult, a lány szemébe nézve beszélni kezdett.
- Először is tisztázzunk valamit – képzelte milyen értelmes fejet vághatott így, hogy két oldalt jegelte a fejét. Sakura akaratlanul is elmosolyodott, szeme csillogása újból megelevenedett. Nagyon szerette ilyenkor, főleg a mosolya miatt – ha valami gondod, bajod van, akkor nem Naruto vállán sírod ki magad, ha nem a szemembe mondod. Kicsit az agyamra megy, hogy játssza a hős szerelmest, mintha nem lenne jobb dolga, az emberek magánéletébe való vájkáláson kívül.
Jó rendben. Talán még sem így kellett volna kezdenie, ezt az egészet, de valahogy muszáj a tudtára adnia, hogy őt ez rettentően zavarja. Igen, tényleg utálja, mikor az idétlen barátai csak úgy oda jönnek hozzá, és lekiabálják a fejét, valami olyan dolog miatt, amihez egyiküknek sincs köze. Persze, hogy felháborodik, és utána dühében mindent a lány fejéhez vág. Őt csak ne oktassa ki senki a magán életében történtekről. Rajta és a lányon kívül nem tartozik másra. Ezt jobb lenne felfogniuk.
- Önfejű, makacs, és idióta – sorolta Sakura a szőke barátjuk tulajdonságait – és gyakran nem gondolkodik, mielőtt beszélne. Olyan, amilyen te is vagy – Sasuke szóra nyitotta a száját, de a lány leintette. Szerette volna befejezni, ha már elkezdte – csak segíteni szeretett volna a maga módján, pedig megkértem rá, hogy ne csináljon semmi ostobaságot. Mi volt ez az egész? Mi történt?
- Mielőtt még válaszolnék a kérdéseidre, leszögezném azt, hogy ha akkor nem keres meg, és esik nekem, akkor most nem ücsörögnénk itt. Mindenki békésen, boldogan éldegélne, de…- itt elakadt. Nem tudta, mit is mondjon neki. Nem jöhet egyből azzal, hogy bele zúgott. – engem igazából nem zavart ez a néhány nap. – elfordította a fejét. Örült, hogy a jeges zacskókkal el tudta takarni kipirult arcát. Nem bírt volna így a szemébe nézni.
Sakurát meglepte Sasuke hirtelen reakciója. Nem szokása csak úgy elfordulni, főleg nem zavarában, már ha jól látta, hogy kipirult az arca. Persze nem karta szóba hozni a dolgot, csak kínosabb lett volna mindkettejüknek, de legalább talált rá valami okot, hogy miért viselkedett, úgy ahogy az elmúlt néhány napban. Kicsit ideges lett ettől, vagy inkább zavarnak nevezzük? Mert nem negatív érzések hajtották uralmuk alá az övéit, inkább pozitívnak nevezné őket. Valami más volt vele kapcsolatban, de vajon, ha el kezd reménykedni, mekkora pofára esésben lenne része? Nagyon fájna végül, vagy isten megszánta végre, és hajlandó némi boldogságot is adni neki?
- Nem zavar, hogy így alakult, akár mi is történt? - hangja megremegett. Nem bírta leplezni izgalmát, ami hirtelen átjárta szavak kimondása után. Nem kéne így reagálnia.
- Pontosan – Sasuke elnyújtott minden egyes betűt. Minél inkább nyomatékosítani akarta szavait. – nem bánok semmit, ami itt történt – még mindig túl ideges volt ahhoz, hogy ránézzen. – és azzal is tisztában vagyok, hogy egyáltalán nem érdemeltem, hogy vigyázz rám.
Sakura valami belső késztetés lévén fel állt, majd a fiúhoz sétálva elé guggolt, és megfogta a kezét. Valahogy minden dühe, ami eddig benne tombolt, elpárolgott a fekete íriszek láttán, amikben egy csepp utálat, se magány nem volt. Valami más viszont igen. Ami talán megegyezett azzal, amit ő érzett ott belül.
- Nem vagy rossz ember – megrázta a fejét, amitől rózsaszín tincsei a szemébe hullottak – igen is megérdemled a törődést, attól, aki fontos neked.
Sasuke vett egy mély levegőt, majd megszabadulva a jeges tasakoktól, amiket az asztalra rakott, előredőlt, a könyökét pedig a combjára támasztotta, de a lány kezét nem engedte el.
- Még akkor is, ha meg akartam ölni, még ha többször is összetörtem a szívét.
Fájdalommal ejtett ki mindent szót, ahogy felröppentek szemei előtt az előbb említett emlékek. Sajgott a szíve, de muszáj volt tudnia, hogy van-e még remény, vagy inkább hagyja őt.
Sakura megremegett egy pillanatra. Köpni, nyelni nem tudott a hallottaktól. Ez vajon álom vagy tényleg a valóság? Nem tudott dönteni, már túlságosan összemosódott a kettő. És a fiú szemébe bámulva pedig végképp nem tudott rájönni, melyik is lenne a jobb. Érezte, hogy szemei könnyekkel telnek meg, ne akart sírni, tényleg nem, főleg előtte, de valahogy nem tudott úrrá lenni az érzésein. Olyan nehéz volt.
- Mond azt, hogy ez nem valami vicc, egy ócska tréfa – mélyen szívta be a levegőt a tüdejébe, hátha sikerül visszanyelnie a feltörekvő sírást, aminek már nagyon a határán állt – ugye nem használtál genjutsut vagy bármi mást.
Sasuke felnevetett, ennyire nem bízna meg benne? Tényleg azt hiszi, képes lenne ilyesmihez folyamodni, csak hogy megszerezze magának. Ennyire még ő sem volt ostoba.
- Miért csinálnék ilyesmit? Szerinted javítana bármin is? – tekintete komolyabbá vált.
Majd gondolkodás nélkül felhúzta az ölébe a lányt. Az arca még mindig sajgott, de nem érdekelt. Most csak ő volt a fontos, és hogy végre tisztázza magát. Mindent rendbe akart hozni, legfőképpen a kapcsolatukat.
- Aznap reggel, tök nyugodtan sétálgattam az utcán, mikor megjelent az a marha – kezdett bele a mesélésbe, miközben Sakura kíváncsi tekintetével méricskélte őt – neki állt kioktatni a szokásos hülyeségeiről, mert ő aztán nagyon érte ehhez. Aztán összeverekedtünk – Sakura a szája elé kapta a kezét. Most már legalább tudta, miért volt romokban az iroda. – aminek a Hokage irodája is áldozatul esett. Naruto találta valami dobozt és elhozta onnan, aztán neki ált veszekedni velem, hogy nyissam ki. Mikor meguntam a hisztijét és kinyitottam nem volt benne semmi, de Naruto nyíltan állította, hogy megmozdult, aztán meg valami füstfelhő kerekedet, én meg macska lettem. A többit meg már tudod – nézett a zöld szemeibe.
- Miért nem szólaltatok róla? – kérdezte a lány, ezt a részét valahogy nem értette.
- Én nem voltam olyan állapotban, hogy bármit is mondani tudjak, Naruto meg nem a szavak embere, és nem is akartalak belekeverni, oldja csak meg ő, ha már miatta alakultak így a dolgok. – dünnyögte.
Valahogy bosszantotta a gondolta, miatta Tsunade ki fogja csinálni őt, de egyben hálás is volt, mert így kicsit közelebb lehetett Sakurához. Az érzései azok, amiket sose tudna megbánni. Főleg nem a lánnyal kapcsolatban. Legalább ennyi jó is történt az életében. Talán még sem olyan rossza helyzet, mint amilyennek képzelte.
Sakura mélyen a gondolataiba merült. Nem tudta mit kellene mindehhez szólnia, hisz már úgy is eleget bántotta Sasukét. Rendesen elcsúfította azt a szépséges pofikáját, amiben úgy szeretett gyönyörködni. De ez még sem mentség arra, hogy napokig nála tanyázott egy szó nélkül. Bár túl sok mindent amúgy sem tudott volna kiszedni belőle, mikor még macska volt. Nem mintha egyszer is belegondolt volna, hogy ő valójában a szeretett Uchihája.
Arca hirtelen vált vörössé, mikor tudatosult benn egy-két dolog, amiket eddig egyszer sem vett számításba. Olyan pillanataiban is látta őt, amiben eddig még senki sem. És a legrosszabb nem is az volt, hogy fehérneműben parádézott előtte, mert az simán felért egy bikinis bemutatóval is, ha nem hogy talán meztelenül is látta.
Hirtelen felpattant az öléből és a mosogatóhoz rohant, ahol megnyitva a hideg vizet, egyből neki állt lehűteni a felforrósodott arcát. Szíve hangosan dörömbölt a mellkasában, az se érdekelte különösebben, hogy most miket gondol róla a fiú. Még, ha hibbantnak is nézi, ami nem is állt távol a valóságtól, akkor se tudott nem foglalkozni ezzel. Egyedül az számított, hogy látta-e őt teljes egészében vagy sem. Ki tudja milyen kínos helyzetbe hozta, amiért megfeledkezett az ajtó becsukásáról, vagy, hogy fehérneműben szaladgált a lakásban. Bár még is honnan kellett volna tudnia, hogy ő az és nem egy szimpla macska, aki azt se tudja, mit csinál?
- Sakura, minden rendben? – Sasuke aggódva állt fel a helyéről, és közelebb merészkedett a lányhoz, aki ijedtében hátrálni kezdett tőle. Megtorpant. – vigyázz… - nyögte, mikor a lány háta a falnak ütközött.
Sakura ideges volt, és ha beszélnie is kellett volna, biztos csak hebegni-habogni lett volna képes. De muszáj volt erőt vennie magán. Tudnia kellett, hogy még is mennyit látott belőle. Egyszerűen ne tudott megbirkózni a gondolattal. Ez az egész annyira kínos.
Végül nagyot nyelve szóra nyitotta a száját.
- Sasuke-kun te… - nem érezte magát elég erősnek, hogy kimondja, pedig meg kellett tennie. Zavarta, hogy nem tudja a választ, és nem is olyan dolog, amiről ne kellene tudnia. – mennyit láttál belőlem… - arca megint vörösé vált. Óvatosan felemelte a fejét, hogy lássa a fiú reakcióját.
Sasuke lesütötte a szemét, nem mert ránézni. Túlságosan is szégyellte magát, amiért megleste. Nagyon jól tudta, hogy nem kellet volna megtennie, volt is rá lehetősége, hogy ne nézze meg, de valahogy nem tudott uralkodni férfiúi ösztönein. Ráadásul az a csodálatos látvány is vonzotta tekintetét, amit a lány teste nyújtott neki. Hirtelen gombóc nőtt a torkában. Az idegessége fokozódott, még beszélni se tudott volna rendesen. Ráadásul az össze akarat erejét össze kellett szednie, ne hogy oda mennyen és… Az előtörő emlékek nagyon nem voltak jó hatással rá, és ha még többet kell ezen agyalnia, tuti megkattan. Ami nem lenne túl jó egyiküknek sem.
- Muszáj ezt pont most megbeszélnünk? – óvatosan Sakura felé pillantott, aki már csak a lázasan csillogó szemeitől megborzongott – talán jobb lenne később…
- Jogom van tudni, nem? – két lépéssel közelebb merészkedett hozzá. Tényleg tudni akarta mit gondol róla a srác, ha már látta őt.
- Sakura – szólt rá élesebben, mikor látta, hogy közelebb ment hozzá. Nem volt olyan állapotban, hogy ilyesmi miatt magyarázkodni tudjon. – per pillanat csak egy száltörölköző van rajtam. Nem hiszem, hogy… - Sasuke elakadt. Nem tudta folytatni a lány sápadt arcát látva. Eddig nem vette volna észre?
A lánynak csak most tudatosult, hogy kedves vendége egy vékony, bolyhos, fehér anyaggal borította a derekát, a többi részét pedig közszemlére tette. Nem mintha lett volna vele bármi problémája, egyszerűen csak zavarta a hiányos öltözete, amit egészen addig fixírozott, míg az arcába nem tódult az össze vér, ami az ereiben csörgedezett. Lábai megremegtek a súlya alatt, ami hirtelen többnek tűnt, mint amennyi volt, szíve őrült sebességbe fogott, szinte kiugrás szélén állt, arca pedig csak vörösödött és vörösödött, míg a végén el nem érte a kritikus pontjárt, és a fülei nem kezdtek füstölögni. Megszédült, a hirtelen feltörekvő érzelem hullámok miatt. A hátát neki döntötte a falnak, levegő után kapkodott. Talán még sem volt túl jó ötlet felhozni a témát.
Sasuke meg se várva következő reakcióit, egyből elindult felé, aggódva fixírozta a lányt, aki hirtelen olyan törékenynek tűnt. Bár a viselkedését furcsállotta. Épp hogy csak elérte, mikor a lány a kezeit a mellkasára tette. Alig egy méter választotta el őket egymástól. Érezte, hogy remeg, valami nem volt vele rendben, ebben biztos volt. Mindenképpen segíteni szeretett volna neki, ha tört, ha szakadt is.
- Sa-sakuke-ken kérlek, ne gyere közelebb – hangja vékony volt, fejét lehajtva tartotta, nem akart rá nézni.
Félt, a feltörekvő vágyaitól, amik most nagyon a határ szélén táncoltak. Nem tudta meddig fogja még ezt bírni, de minél hamarabb szabadulni akart tőle. Persze, úgy hogy közben ne bántsa meg a fiút, aki közben a kezét az övéire csúsztatta, amitől szíve nagyot dobbant, és óvatosan eltolta magától, hogy közelebb merészkedjen hozzá.
- Mi a baj? – megfogta az állát, hogy felemelje az arcát.
A lány vágyaktól égetett tekintettel bámult rá, arca piros volt, ajkai remegtek az érintéstől. Tényleg ilyen reakciót váltana ki belőle a gondolat, hogy csak egy törülköző fedi testét? Akkor nem csak benne lobbant fel előbb a vágy, hogy megérintse őt?
- Kérlek… - suttogta Sakura. Annyira égette az a pici érintés a bőrét. Az a csöppsimítás. Attól félt, hogy mentem elolvad, ha nem megy távolabb tőle.
Sasukén is kezdett úrrá lenni a türelmetlenség, de ő inkább azért fohászkodott, hogy a lány vesse rá magát, mert már nem bírja azt a csöpp távolságot is. Félre dobva elveit a lány ajkaihoz hajolt. Meg akarta csókolni. Bele akart kóstolni. Ki akarta sajátítani. Semmi másra nem is vágyott jobban. Azonban mielőtt még elérte volna azt a csábító szájat, valami erős csattanás, és a hirtelenrátörő szédülés zökkentette ki. Fájdalmasan kapott a feje búbjára, ahol se perc alatt egy pukli keletkezett. Fekete szemeit először a lány félelemmel teli arcára, majd a kezében szorongatott serpenyőre szegezte. Életében először még hálát is adott ezért a tasliért, a végén még tényleg hülyeséget csinált volna.
Sakura ijedten ejtette ki a kezéből egy hatalmas csattanás közepette, majd kikerülve a fiút, át a nappalin berohant a szobájába, és magára zárta az ajtót. Hátát neki döntötte, szaporán kapkodott levegő után. Hülye, hülye, hülye - ismételgette magában. Sasuke meg akarta csókolni ő meg erre mit csinál? Leüti. Pedig erre vágyott egész életében, erre elcseszi talán az egyetlen lehetőségét is. Olyan jó. Most ki tudja, miket gondol róla. Ezek után az se biztos, hogy egyáltalán van-e még esélye nála. Na, jó, már ezer százalék volt, hogy köztük sose lesz semmi. És miért? Mert nem hagyta, hogy megcsókolja. Idióta.
Hosszú percekig ácsorgott bent, aztán erőt vett magán átment a fürdőszobába és arcot mosott. A vörösséget sikeresen levitte, az idegessége is csökkent, de a zavar nem. Bocsánatot kellett kérnie, az nem volt vitás. Már ha még egyáltalán a házban tartózkodott, és nem űzte el maga mellől. Miért nem tud egyszer az életben normálisan reagálni egyes dolgokra? Mért kell egyből önvédelemmel próbálkoznia? Nem akart semmi rosszat. Semmi olyat, amivel bánthatta volna. Erre még is elutasította.
Vett egy mély levegőt, aztán visszavánszorogva a szobájába, az ajtóhoz botorkált, ahol percekig bámulta a kilincset. Aztán megemberelve magát lenyomta és kitárta az ajtót. Sasuke a kanapén ült a puklira nyomva a jeges tasakot, és a földet bámulta. Nem nézett rá, amitől Sakurának baljós előérzete támadt. Lassan elindult felé, majd mellé huppant. Aggódva fürkészte a fiút. Már éppen nyitotta volna a száját, mikor Sasuke maga mellé dobta a tasakot, és szorosan karjaiba zárta a lányt, aki meglepődve fogadta a fiú viselkedését.
- Köszi, hogy nem hagytad, hogy hülyeséget csináljak. Nem hiszem, hogy bírtam volna magammal… - még szorosabban simult hozzá. Amivel megint rendesen zavarba hozta a lányt.
- Hát erre nem számítottam – nyögte döbbentem, mire Sasuke felnevetett. Sakura szíve azonnal meglódult a férfikacagás hallatán, amit nem sokszor hallani a szájából.
- Azt elhiszem – mondta neki, majd csak annyira húzódott el, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Bocsánatot akartam kérni – motyogta zavartan. – sajnálom. Nagyon haragszol?
Aztán végig simított először az arcán, aztán a feje búbján. Sasuke szája szegletében egy pici mosoly bujkált, szerette mikor megérintette. Arcát a tenyerébe temette, és egy puszit nyomott mindkettőbe. A lány elpirult.
- Szeretlek. Remélem ez elég kielégítő válasz – itt már önfeledten vigyorgott.
És nem, csak azért mert végre kimondta, ha nem mert a Haruno arcára olyan döbbenet, csodálkozás ült ki, amit egyszerűen nem lehetett nem megmosolyogni. Túlságosan aranyos volt tőle a szemében.
- Én is szeretlek, de gondolom ez nem meglepő – zavartan fordította el az arcát, már nem tudta elviselni azt a vigyorgó arcát. Túlságosan zavarba hozta.
- De biztosabb, ha ki is mondod – maga felé fordította a fejét, látni akarta őt. – megcsókolhatlak?
A szíve megint meglódult. Már tényleg nem tudta, hogy álmodik, vagy komolyan ez a valóság. Egy csók? Még mindig akarja, az előbbi után? Bántotta, még is… Ó a fenébe is mit aggódik? Ezt akarta, nem? Mindig is erre vágyott, mit hisztizik még, a lényeg, hogy ő is akarja. Kit izgat mi volt tíz perccel ezelőtt.
Óvatosan rábólintott, mire Sasuke azonnal akcióba is lendült. Először csak finoman érintette, nem akarta egyből lerohanni őt. Így is túl szép volt, ahhoz, hogy tényleg igaz legyen. Most már bizton állíthatja, hogy Sakura csak és kizárólag az övé. Ahogy végig simított rajta, mindkettőjükön borzongás futott végig, amibe belemosolyogtak. Finoman kóstolgatta, hol az alsó, hol pedig a felső ajkát, amik minden egyes érintés után egyre duzzadtabbá váltak. Óvatosan belemélyesztette az alsóba a fogát, amitől egy pici sóhaj csúszott ki szerelme ajkain, amitől az ő szíve is meglódult. Egy gyors puszi után, a szétnyíló ajkai közé csúsztatta a nyelvét, amitől Sakura arca pipacs vörössé vált. Új volt mindkettejük számára az érzés, ahogy Sasuke kitapogatta a lány szájának minden kis négyzet centiméterét, majd táncba hívta a lány nyelvét. Az egész olyan volt, mintha két kisgyerek fogócskázott volna. Hol Sakura, hol pedig Sasuke vette át a vezetést, így játszadozva a másikkal. Végül a lány erőt véve magán, átvonult hercege szájába, így mélyítve a csókjukat. Hosszú percekig falták egymást, szinte nem is akarták elengedni a másikat. De a levegőhiány megszakítva ezt a csodálatos pillanatot, végül pihegve eltávolodtak egymástól.
- Kérhetek egy szívességet? - kérdezte az Uchiha percekkel később, miután sikerült visszanyerni a normális légzését, és nem kapkodott levegő után.
- Mi lenne az? – Sakura a homlokát a fiúnak támasztotta.
- Hoznál nekem váltó ruhát? Kezdem kényelmetlenül érezni magam.
Sakura ajkain gúnyos mosoly jelente meg. Szinte már látta lelki szemei előtt a fiú arcát, amint meg tudja az erre szánt válaszát. Lehet, hogy gonosz lesz, de megérdemli. Még mindig nem heverte ki lelkileg, vagy már csak szimpla bosszantásból fogja felhúzni? Igazából nem tudott volna dönteni a két válasz lehetőség között.
- Ezt te is meg tudnád oldani, nem? Csak néhány utcáról lenne szó - végig nézett rajta, nem bírta ki nevetés nélkül, mikor a fiú arcára kiült a döbbenet – csak mert csókolóztunk, nem jelenti azt, hogy bármit megteszek a kedvedért.
- Sakura ez nem vicces – a lány nem bírta tovább visszafogni a nevetést. – te most szórakozol velem ugye? – már nyúlt is volna érte, mikor a Haruno felpattant mellőle.
- A-a – rázta meg a fejét, közben a szemét törölgette – sajnálom, nem vagyok futárszolgálat.
Sasuke percekig bámulta a nevetéstől megpukkadó szerelmét, majd gondolkodás nélkül mellette termett, és elkapva a kezét magához rántotta. Nem fogja ennyiben hagyni, vele nem szórakozhat büntetlenül. Közelebb hajolt hozzá, csak hogy a lány elhajolt előle, majd kicsusszant a karjai közül. Még feleszmélni se volt ideje, Sakura karon ragadta, majd az ajtóig húzta, ahol kituszkolta rajta. Már épp szóra nyitotta volna a száját, mikor a lány leintette egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Sok szerencsét hozz. Annyira nem is kínos – azzal becsukta az orra előtt az ajtót.
Sakurát elégedettség töltötte el, jót szórakozott a fiún. Gyorsan belebújt a cipőjébe, majd berohanva a szobájába, kinyitotta az ablakot, amin kimászott, és hátul megkerülve a házát futásnak eredt. Egy kis szellőztetés senkinek sem ártott még – gondolta, közben újból és újból lejátszotta az előbbi jelenetet a szeme előtt. A végén már kezdte sajnálni őt.
Ahogy elérte a házát, megtorpant. Most fog először belépni oda, ettől gyermeteg izgalom járta át. Lelkesen tette meg azt a néhány métert, majd a postaládába nyúlva kitapintotta a kulcsát. Ezt is csak onnan tudta, hogy többször is tartott „Sasuke megfigyelő napot”. Így könnyen megjegyezte, hova rejti a kulcsát, mielőtt elmegy otthonról. Ahogy benyitott, szíve heves verdesésbe fogott. Mindenhol az ő illata terjengett, ami melegséggel töltötte el. Óvatosan körülnézett egy kicsit a lakásban, mindennel tisztában akart lenni. Narutohoz képest teljes rend honolt a lakásban, bár ha rajta múlt volna, akkor azért még lehetett volna tenni ez érdekében. De majd a későbbiekben intézkedik. Minden szobába benyitott, szinte mindent végig fogdosott. Még a srác ágyába is belehuppant, amint megtalálta a szobáját. Élvezettel ölelgette a takarót, lelkesen fúrta bele a fejét a párnájába. Mindenhol érezte őt, szívesen elviselné ugyan ezt a saját házában is. Ha rajta múlna be is zárná oda, így senki más nem tudná megérinteni, vagy elvenni tőle. De ez már kicsit túlzás lett volna a részéről, nem?
Ahogy felült, egyből neki állt átnézni a szekrényeit, majd egy fekete nadrágot, egy sötétkék felsőt az Uchiha jellel, egy szürke bokszert, és a cipőjét felkapva, előkotort egy zacskót. Gondosan összehajtva őket, belerakta, aztán szedve a lábát, elindult haza fele.
Miután kizárta a lány Sasukét, a fiú duzzogva dőlt neki a korlátnak. Csak szívatta, tuti nem hagyná őt így kint, be fogja engedni – nyugtatta magát. Bár ahogy teltek a percek egyre kevesebb reményt látott. Lehet, hogy már el is ment a ruháiért, bár túl sok neszt nem hallott, ami erre a következtetésre juttatta volna. Vett egy mély levegőt, aztán kifújta.
- Sasuke? - hallott hirtelen egy nagyon ismerős hangot, majd egy jól ismert nevetést.
Ahogy a fiú felé fordult, csak annyit látott, hogy Naruto egy röhögő görcs közepette gurul le a lépcsőről. Valahogy most meg tudta érteni az érzéseit, ő is kinevette volna magát a helyében.
- Nagyon vicces dobe, röhög a májam – gúnyolódott vele, mire a szőke ülőhelyzetbe hozta magát.
- Ő tudja? – bökött a fejével a ház felé, Sakurára célozva.
- Szerinted? – nyögte mélyen búgó hangján a fekete hajú – szerinted még is ki zárt ki?
- A mumus – tűnt fel hirtelen a semmiből a lány, majd a szatyrot és kulcsot a fiúnak dobta. – öltözz fel, én addig elbeszélgetek Narutoval – a kezét az említett vállára helyzete, majd jó erősen megmarkolta, mire ő felnyögött.
- Oké – egy gúnyos mosolyt varázsolt ajkaira, még egy intett Narutonak, aztán eltűnt az ajtó mögött.
Valahogy sejtette, hogy Sasuke is csak azért nézett így ki, mert Sakura „elbeszélgetett” vele. Nagyot nyelt, majd egy ideges mosollyal az arcán felpillantott rá, közben Istenhez fohászkodott, hogy túlélje azokat a perceket, és megússza annyival, mint barátja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Örülök, hogy tetszett. Igyekszem hozni majd az utolsó fejezeteket is, csak idő kell míg megírom őket ^^ Meg a meleg miatt, valahogy a kedvem, meg az erőm is elszállt ^^ Hálás vagyok, amiért írtál :) Én is szeretem a kedves Sasukét, aranyos, bár a bunkót még jobban imádom ^^
Köszi, hogy írtál ^^