Mao álmosan nyitogatta szemeit. A mancsa még mindig sajgott a két nappal ezelőtt történtek miatt. Csak tudná, hogy miért kell neki állandóan hősködnie. A főnök asszony ki is fog akadni emiatt, hogy sikeresen elintéztette magát két betolakodóval. De az állapota még így is sokat javult, hála szeretett gazdájának, aki ez alatt a rövid idő alatt, gondosan ellátta a sérülését. Nem fertőződött el, és a lázát is levitte. Persze ezt is csak a tejbe csempészett antibiotikum miatt volt. Annyira hálás volt neki. Senki nem törődött ennyire vele az élete során, pedig annyira már nem is volt fiatal.
Óvatosan megfordult a hatalmas ágyon, ahonnan szinte el se mozdult, mióta pihenő szabadságot kapott. De legalább nem unatkozott. Sakura bekapcsolta neki a tv-t így legalább valamennyire le tudta magát foglalni, még ha a nap legnagyobb részében aludt is. Mikor körbe pillantott a szobában, tekintete meg állt Kuron, aki ez alatt a két nap alatt, igen csak furcsa pillantásokkal méregette őt. Hogy pontosan mit is fedezett fel a tekintetében? Nem lehetett százszázalékosan megállapítani. Bizalmatlanág, kíváncsiság, bajsejtés? Egyik se tetszett neki. Bár ha tudna is valamit, belőle biztos nem szedne ki semmit. Fogadalmat tett, ezt nem fogja megszegni, még ha közben hibázott is egy párszor.
De ha ennyire érdekli az Uchihát, hogy még is mi folyik itt, vajon mért nem kérdez rá? Miért nem esik neki, és szedi ki belőle, hogy még is mi folyik itt? Hisz tudta, hogy nem hülye. A srácnak igen is van sütni valója, még sem tesz semmit. Csak némán méregeti, mintha valami koszos rongy lenne, és ez nem tetszett neki, nagyon nem.
És, ha nem lenne feltűnő, egésznap Sakura körül sündörög, mintha óvni próbálnál valamitől, vagy inkább valakitől, ne hogy bármi baja essen. Mikor este véletlenül meg is mozdul, akkor Sasuke egyből felpattan, amiből a lány semmit sem érzékel, és mereven bámul rá, mintha kész lenne akár itt helyben megölni. A tekintete folyton ezt sugallja, amitől a hideg is kirázza. Komolyan ennyire nem bízik meg benne? Bár ezek után ő se tenné, ha a helyében lenne. Sok olyan dolog van, amiről titkolóznia kell, és úgy csinál, mintha minden ember veszélyt, vagy fenyegetést jelentene számára. De ez természetes nem, hogy óvni próbálja, aki fontos neki. De, hogy ebből mi fog végül ki sülni, azt még ő sem tudta megmondani. És félt, hogy elveszíti azt az egy személyt, aki eddig kitartott mellette, ezt pedig nem tudná elviselni.
A gondolataiból a hirtelen kinyíló ajtó zökkentette ki. Sakura lépett be rajta, szemei vígan csillogtak, közben mindkét kedvencére rá mosolygott. Egy kis tálka volt a kezében, amit az ágynak a másik oldalán lévő éjjeli szekrényre tett. Neki hozta. Gondolt rá, mint ahogy az elmúlt napokban. Óvatosan lábra állt, és odasétált hozzá. Sakura megsimogatta a fejét, majd a tálba hajolva neki állt lefetyelni a fehér színű folyadékot.
- Ne erőltesd meg magad, jó? Pihenj sokat, hogy talpra állj – megint megsimogatta, majd átsétálva az ágy másik oldalára, ölbe vette Sasukét. – vigyázz rá – mondta neki, majd egy cuppanós puszi után visszarakta a helyére, és kibandukolt a szobából.
Az Uchiha idegesen húzta a száját, nem akart őrzővédő szerepet vállalni Mao életében. Neki bőven elég volt az is, ha Sakurát szemmel tudja tartani, és megóvni, ha kell. De ha már a lány ilyen szépen kérte, akkor nem fog neki ellent mondani, de csak az ő kedvéért, nem utasítja el.
- Nem kell ezt csinálnod, tudok magamra vigyázni – törte meg végül a két napos hallgatást, ami beállt köztük – inkább foglalkozz a saját dolgoddal, meg vagyok egyedül is.
- Azt látom – dörmögte idegesen, majd közelebb merészkedve hozzá, a mancsát a farkára szorította, ne hogy menekülni próbáljon.
- Felesleges ezt csinálnod, úgy se mennék sehova – egy erőltetett mosolyt varázsolt ajkaira, minek is ellenkezett volna.
A keze meg volt kötve, menekülni meg nem is lett volna értelme. A fiú úgy is elkapta volna, és abból nagyobb baj származna, mint amekkorában most van. Nem akarta bonyolítani a dolgokat, vagy megadni neki az élvezetet, hogy neki támadhasson.
- Nem tudom kii vagy és mit akarsz tőle, de ajánlom, hogy ha meggyógyultál – bökött a sebes mancsa felé – akkor elhúzd innen a csíkot, különben kénytelen leszek intézkedni, és azt nem én fogom megszívni – elengedte a fogságban tartott testrészét, majd hátat fordítva neki az ágy szélére sétált, ahonnan leugorva kisietett a szobából, magára hagyva a cicust.
Sasuke kilépve az ajtón körülnézett a nappaliban. A lány a kanapén ücsörgött a telefonnal a kezében, amibe éppen számokat pötyögött be, aztán a füléhez emelve várt. Óvatosan odasomfordált hozzá, majd a lábának dörgölőzve felhuppant mellé. A lány megmosolyogva cselekvését, megsimogatta, majd hirtelen észbe kapva megszólalt.
- Szia Ino, Sakura vagyok. Csak azért hívtalak, hogy a ma esti tervünket még sem tudjuk megvalósítani – megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd zavartan felnevetett a túl oldalról jövő hangok hallatán. Barátnője csak egy csöppet volt ideges – ezért, mert Naruto már lépett helyettünk. Tegnap volt nála, és úgy tűnik összejöttek. – elhallgatott, míg Ino ujjongott örömében – igen. Szerintem is – biccentett a fejével. - Mi? Miért nálam? Ne csináld, hé. Nem erről volt szó – de nem tudta befejezni az ellenkezését, mivel a lány lerakta a telefont. Ez veszett ügy volt a részéről – letette – nyögte.
Sasuke újból neki dörgölődzött a lánynak remélve, hogy ezzel visszahozza a jó kedvét. Bár kíváncsi volt rá, hogy vajon mi bosszantotta fel ennyire az előbb. Mit mondott neki a Yamanaka lány.
- Szerintem megyek lezuhanyozni, lassan megjönnek Inoék, aztán készülődhetünk az esti fesztiválra.
Sasukének egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy a lány itt hagyja őt egyedül, hogy másokkal szórakozzon. Mit fog ő egyáltalán csinálni? És mi van, ha bepróbálkozik nála valaki? Még is hogy védje meg ilyen testben a többi férfitól?
Sakura elnevette magát a cicus arcán lévő fintortól, amivel azt próbálta jelezni, hogy egyáltalán nem díjazza az ötletét. Felemelte, majd mélyen belenézett a fekete szemekbe. Különös érzések járták át, olyan ismerős volt neki, csak nem tudta miért.
- Ne aggódj, nem hagyom, hogy bárki is kikezdjen velem.
Kuro arcáról pillanatok alatt eltűnt minden érzelem. Csak nem észrevette, hogy féltékeny? A fenébe is… Nem kéne ennyire feltűnően reagálnia a dolgokra, túl könnyen kimutatja az érzelmeit, pedig eddig olyan jól tudott mindent leplezni. A dolgok kezdenek kicsúszni a kezei közül. És ez nem tetszett neki.
- Jól van, na, nem akartalak zavarba hozni – egy cuppanós puszit nyomott a fejecskéjére, majd lerakta a földre – sietek a fürdéssel.
Azzal a lány kikerülte őt, majd eltűnt a szobájában. Ő pedig szó nélkül követte gazdáját, aki épp a fehérneműi között matatott. Elvörösödve spurizott az ágyra, majd a buksiját a párnába fúrta. Mért kell ezt elviselnie?
Sakura dudorászva visszatolta a szekrény fiókot, majd átvonult a fürdőszobába, aminek ajtaja félig-meddig nyitva maradt. Végtére is ki gondolná, hogy a lány macskája, valójában ember, és szívesen meg lesné, a lányt miközben megszabadítja magát a fölösleges ruháitól? Senki.
Sasuke idegesen kapkodott levegő után, közben egyre jobban belepréselte az arcát abba a fránya toll tömegbe. Miért nem tudja becsukni az ajtót? Miért kínozza még ennél is jobban? Már így is ki van az élettől, mert képtelen a seggén ülni, de még hogy azaz ajtó is nyitva maradjon? Komolyan, a jó Isten biztos utálja, amiért ilyen aljas módon próbálja lépre csalni őt. Hirtelen felült és elhatározta magában, hogy semmi hülyeséget nem fog csinálni. Alig telt el pár másodperc a víz felzubogott Sasuke meg félre hajítva az előbbi elhatározását, leugrott az ágyról és ösztönösen bedugta a fejét a csöppnyi résen. Ennyit arról, hogy sose süllyedne le a többi perverz szintjére.
Mivel a zuhany függöny el volt húzva így nem sok mindent láthatott a lány szépséges testéből, amit a múltkor olyan felelőtlenül végig mért. Még most is előjönnek néha a képeket, amiket akkor látott, és kivételesen áldotta az urat, amiért macska testbe zárta, így tényleg nem tud olyan dolgokhoz folyamodni, amivel rontana a kapcsolatukon, mert az agyának egy olyan részét indította be vele, amit eddig egyszer sem használt.
Egy csalódott sóhaj kíséretében visszabandukolt a szobába, és Mao mellé mászva kiterült. Lelkileg teljesen megterheli ez az egész, a mit a lány körül lerendez. Hol féltékeny, hol pedig perverz kukkoló. Nem is tudta melyik a jobb, ha választania kellene a kettő közül. Vagy megpukkad, vagy pedig rámászik. Egyik se volt túl jó érzés.
- Figyelj – nyögte hirtelen Mao, mire Sasuke arra se méltatta, hogy ránézzen, mert attól megint csak idegbeteg lenne, azt pedig mindenképpen el akarta kerülni – ha már most nem bírsz magaddal – nézett végig a szétterült fiún – akkor mi lesz, ha visszakapod a tested? Jobb lesz, ha meghúzod magad.
- Nem érdekel a véleményed – motyogta a párnába, amibe beletemette arcát.
- Igaz – vonta meg a vállát – a te dolgod.
Az ajtó nyikorogva kitárul, mire mindketten odakapták a fejüket. Sasuke vörösödő arca újból megtalálta a pihe-puha párnát. Hirtelen kedve támadt ordítani. Valahogy nem lett jobb a helyzete a lány fehérnemű-s változatától. Ahogy végig haladt a szekrényig vezető úton, ami kb. tíz lépés volt, ha nem kevesebb, ide-oda ringatva a csípőjét, közben lelkesen dalolászva Sasukének még inkább beindult a fantáziája. Valaki tényleg szívatja oda fent, már semmi kétsége nem volt efelől.
Fájdalmasan nyögött egyet, nem bírta elviselni ezt az átkozott szituációt. Forgolódott, vergődött, de a párnáról semmiképp nem akart megszabadulni. Legalább ez kéznél volt, és így nem tudta a lány testén legelésztetni a szemét. Komolyan a többi srác, hogy tud nyugton maradni amellett, akit szeret? Mert ez neki per pillanat nagyon nem ment.
Miközben Kuro próbálta észhez téríteni magát – nem sok sikerrel – addig Sakura előhalászta a kimonoját, amit aztán az ágyra terített. Gondosan végig nézte mindenhol, ne hogy legyen rajta bármi féle folt, netán lyuk. De mivel semmi olyasmit nem talált rajta, ami megakadályozhatta volna a felvételében, hátat fordítva a ruhának visszament a szekrényhez és beletúrt az aljába. Nagy nehezen előhalászta a zoriját, amit a földre helyezett. Miután belebújt neki állt fel s alá járkálni a szobába, hogy szokja, ugyanis elég rég volt utoljára, hogy használta volna. Kellett neki egy kis bemelegítés, nem igazán szerette a kényelmetlensége miatt. Amikor megunta a mászkálást kibújt belőle, és a ruha mellé tette. Aztán megállva, csípőre tett kézzel egy halovány zöld, csipkés melltartóban, és egy hozzá passzoló bugyiban elégedetten vizslatta az esti öltözékét.
Ezután hirtelen észbe kapva elővett egy szellősebb, comb középig érő nyári ruhát, és belebújt. Még se várhatja barátnőit fehérneműben, ha már Ino parancsára nála fognak elkészülni az esti mulattságra. A jó kedve viszont hamar elillant. Mao ezt látva feltápászkodott, majd bicegve oda sétált gazdájához, aki abban a pillanatban huppant le az ágyra. Arca nem sok jót tartogatott, valami bántotta. Neki dörgölődzött a karjának, mire Sakura egy bíztató mosolyt küldött felé, megsimogatta.
- Jól vagyok. Csak félek, hogy Inonak és Hinatának is a terhére lennék, hisz – most tudatosult benne igazán, hogy már csak neki nincs barátja. A Yamanakának ott volt Shikamaru, a Hyuugának pedig Naruto. Neki pedig senki. – ők már megtalálták a boldogságot, és gondolom, inkább azzal szeretnék tölteni az estét, akiket annyira szeretnek.
Sasukének fájt a felismerés, hogy miatta van ez az egész. Mindezt hallva azt kívánta, hogy valami csoda folytán visszakaphassa az indulásig a testét, hogy Sakura ne bánkódjon emiatt. De amennyire az égiek szerették tutira vette, hogy úgy sem teljesítenék ezt a pici kívánságát. Ő is két lábra ereszkedett és éppen indult volna a lányhoz vigasztalásképpen, mikor megszólalt a csengő, ő pedig már el is hagyta a szobát.
Sakura azonnal felpattant a csilingelő hang hallatán és sietős léptekkel elindult, hogy beengedje szeretett barátnőit, akik az ajtó nyílása után egyből a nyakába vetették magukat. A gyermeteg rajongás, izgalom mindkettejük szemében ott csillogott, nagyon várták az estét. A jó hangulat rá is át ragadt, majd beengedve őket, kulcsra zárta a vastag deszkalapot. Ahogy befejezte a tevékenységét Ino mind két lányt megragadta és behúzta őket a Haruno szobájába, majd az ágyra hajigálta a dolgait, mit sem törődve a két állatkával, akiknek épp, hogy sikerült elugraniuk a repülő csomagok láttán.
Mindketten szitkozódva húzódtak be a sarokba. Ino felelőtlen viselkedése, hogy akár bajuk is eshetett volna, nagyon nem tetszett nekik. Bár kiélvezné, ha akarva, akaratlanul is, megdobálnák tömött szatyrokkal. Valószínűleg senki.
- Hmm… Csini – nézett végig a szöszi barátnője kimonoján, ami halovány zöld színben pompázott, rajta hatalmas, rózsaszín cseresznye virágokkal. Az obi színe megegyezett a virágokéval, bár egy-két árnyalattal sötétebb volt
- Tudom, ezért is választottam – mondta elégedetten – a tiétek milyen? – kíváncsian nézett hol egyik, hol a másik lányra.
A lányok neki álltak kinyitogatni a szatyrokat, majd egymás után elővették az esti öltözéküket. Inonak sötétkék alapon, citromsárga csillagos volt, az obija pedig világoskék. Hinatáé világos lila volt, rajta sötétebb lila madarakkal. Az övén csak a kimono alján és az ujján voltak minták, ezzel szemben Sakuráén és Inoén a díszítések feljöttek egészen a derekukig. Hinata obijának színe pedig szintén sötétlila volt, ami megegyezett a motívumok színével.
Az után, hogy végig nézték ki miben lesz a fesztiválon, Ino elővett egy kisebb táskaféleséget, ami telis tele volt smink cuccokkal. Sakurának és Hinatának is elállt a lélegzete a sok holmi láttán. Mint az éhes ragadozók, úgy vetették rá magukat.
Miközben a lányok a megfelelő smink alapanyagait válogatták, Sasuke egyre biztosabb lett abban, hogy nem kéne elengednie Sakurát. Nem akarta, hogy valami idétlen pasas rácuppanjon és elvegye tőle.
A fenébe is… Már megint ezek a gondolatok – megrázta a fejét, de nem tudott szabadulni tőlük. Bár hogy is próbálta, képtelen nem belegondolni mindebbe.
Ráadásul, ahogy Inot ismerte, a lány még képes is lenne bíztatni, hogy a fesztiválon keressen magának valami rendes srácot. Vagy ő mutatná be egy féleszűnek. Persze ezt sem úgy értette, mintha Sakurát olyan könnyedén be lehetne cserkészni, de ha a Yamanaka lányon múlik, akkor még a pia is előkerül, ami a múltkoriból ítélve nagyon nincs rá jó hatással.
- Köhm… Sasuke – nyögte hirtelen Mao, ezzel kizökkentve őt a gondolataiból – nem ajánlom, hogy megfordulj.
És mint ahogy lenni szokott a szép szó ellenére is hátra kapta a fejét. Egy pillanatra lefagyott, úgy érezte menten kirohan a világból. Mindhárom lány egy szál fehérneműben ácsorgott a szoba kellős közepén, így teljes rálátást nyitva a fiúnak. És ahogy végig mérte őket egytől egyig – tipikus férfi reakció – idegei pattanásig feszültek. Mindenhol formás melleket, vékony csípőket, izgató lábakat és szexi fehér nemüket látott. A legtöbb pasi ettől biztos a fellegekben járna, de ő szíve szerint mindhármat nyakig felöltöztette volna n4m törődve azzal a harminc fokkal, ami oda kint tombolt. Tekintete ösztönösen követte minden egyes mozdulatukat. A ringó cicik láttán mancsa megremegett, mellkasa megemelkedett, a pucsító feneküktől már felállt a szőr a hátán, levegő után kapkodott. Óvatosan neki áll hátrálni, míg végül háta neki nem ütközött a falnak. Nagyot nyelt, menekülni akart. A testápolóval bekent, sikamlós combjuktól pedig már semmi értelmes gondolatokat nem tudott előhalászni agya rejtett kis zugaiból. Vett egy újabb mély levegőt, majd mit sem törődve a csajokkal megfordult, megrázta picike fenekét, és felugrott a párkányra onnan pedig a földre Levegőre vágyott. Friss, női parfümmentes levegőre, háta kitisztítja egy kicsit a fejét.
Mivel a lányok semmit sem vettek észre Kuro érdekes reakciójából, Mao pedig csak kinevette a viselkedését. Különösebben nem is várt mást tőle, nyugodtan folytatták a lelkese trécselést és nevetgélést az aznap estéről. Sakura feszengése máris elillant, majd elszórakoztatja magát, vagy talál valami ismerőst, akihez odacsapódhat. Belebújtak a kimonojukba, az obijukat a derekuk köré csatolták, majd végül a zorit is a lábukra húzták. Ahogy végeztek Ino mindkét barátnőjét az ágyra ültette, majd a kiválasztott eszközökkel neki állt szín varázsolni az arcukra. Hinatával kezdte. Fekete szemceruzával óvatosan kihúzta a szemét, aztán egy kevés lila festékkel kezelése vette a szemhéját. Mivel tudta, hogy a lány nem igazán van oda a túl bonyolult dolgokért, így inkább az egyszerű sminkelést választotta. A szempilláját spirállal sötétre varázsolta, és meg egy csöpp pirosítót is tett az arcára, aztán elégedetten fixírozta őt. A Hyuuga meg akarta nézni, mit művelt vele barátnője, csak hogy a szőke visszanyomta az ágyra, megragadva a hajkefét neki állt megcsinálni a frizuráját is. Előre fésült két rövidebb tincset, a többit, pedig a fejetetejére tűzte egy nagyobb csattal. Hinata felállt és csodálattal bámulta tükörképét.
- Ez csodálatos, köszönöm – elégedett volt barátnője teljesítményével, most egy kicsit több önbizalomra tett szert e varázslat láttán. Remélte Narutonak is ugyan így fog tetszeni, mint neki.
Ezután Sakura következett. Ino percekig bámulta, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadt a fésűt, majd a hajdani frufruját, amit jó ideje középen elválasztva hordott az arcába fésülte, majd megfogva azt a részt, hátra csatolta.
- Mennyire zavarna egy gyors fejmosás? – kérdezte váratlanul a szőkeség. Nem értette még is mire akar ezzel kilyukadni.
- Mi jár a fejedben? – kérdezte csodálkozva.
- Arra gondolta, hogy befonnánk Hinatával kis tincsekbe a hajad, aztán leöntenénk meleg vízzel, és kibontanánk, így hullámos lenne, az pedig jól mutatna a hátra tűzött frufruddal.
Sakura pár percig habozott, majd kikapcsolva az obiját, kibújt a ruhájából. Nem akarta eláztatni, és nem sokára úgy is indulni fognak. Ahogy újból fehérneműben ácsorgott ott, Ino elnevette magát, majd a két lány lelkesen neki is állt a frizurájának megcsinálásához.
Amíg ők ott szorgoskodtak, Mao óvatosan megfordult, és fölugorva a párkányra követte Sasukét. Kíváncsi volt mit csinált eddig, nem mutatott túl nagy életjelet. Nem mintha aggódott volna érte vagy ilyesmi, csak nem akarta, hogy hülyeséget csináljon. A lába, ahogy elérte a talajt körbe nézett. Az Uchiha éppen a falnak támasztotta hátát, közben a sötétedő égboltot fixírozta. Nagyon elmerülhetett a gondolataiban, ha nem is reagált a jelenlétére. Legalább egy kisebb lecseszésre számított a rézéről, de semmi.
- Jól vagy? - lépett hozzá közelebb, mire Kuro összerezzent. Nem nincs jól.
- Szerinted? – nem nézett rá, kerülte a pillantását. A hangja még most is ideges volt, nem akart visszamenni.
- Én szóltam, hogy ne fordulj meg. Magadnak köszönheted – vonta meg a vállát, de azért közelebb merészkedett hozzá. – egy kis séta talán jót tenne.
- Meg lehet – nyögte – de most inkább egyedül szeretnék maradni.
Mao értve a célzást, visszamászott a szobába, ahol továbbra is szemmel tartotta a lányok lelkes készülődését. Ő sosem rajongott az ilyes fajta dolgokért, de valamiért élvezetét lelte abban, hogy őket nézhette. Ennyi hercehurca egy kis ünnepség miatt, tényleg nem értette őket, bár irigy volt egy kicsit, mert neki sose volt senkije, akivel egyáltalán belefoghatott volna ilyesmibe. Sose élte át a boldogságnak egy icipici szikráját sem. Szüleit korán elvesztette, tíz évesen pedig már az anbuk közé tartozott. Fejlett harci képessége, találékonysága miatt és persze az érzelemmentesség árán, sose tudott igazán barátokat szerezni. Csak egy eszköz, akit használnak, parancsokat kell teljesítenie, akár az élete árán. És nem hitte volna, hogy van bárki is, aki megsiratja, ha esetleg odaveszne egy küldetésen. Szomorú, de ez volt az igazság.
A gondolataiból a nyikorgó fürdőszoba ajtó zökkentette ki, egyből oda kapta a vidám lány felé a fejét. Sakurának tényleg jól állt a hullámos haj, amit Ino Hinata segítségével, amit lány hajával tett. A rózsaszín nem tudta nem dicsérni ezért barátnőjét, szinte odáig volt érte. Gyorsan visszabújt a kimonójába, amit az obival rögzített, majd, leülve várta a folytatást. Ino azonnal neki is látott a sminkelésnek, ami annyiban különbözött Hinatáétól, hogy Sakurának szín átmenetesre csinálta a szemhéját. Belülre rózsaszín festette egészen a közepéig onnantól pedig zöldre a szeme csücskéig. Ahogy végzett vele, Sakura ezt is megcsodálta, majd lelkesen magához ölelte hálája jeléül a lányt.
Ino is neki állt gyorsan kisminkelni magát. Szemeit erősen kihúzta, nem használt szemhéj festéket. Arcára kent egy kis pirosítót, amivel aztán a Haruno arcát is kiegészítette. A haját kettéválasztotta, majd két kontyba fel fogta a feje tetejére őket. Úgy nézett ki, mintha kétkakaós csiga ragadt volna fel rá. Hinatáék el is nevették magukat erre a megjegyzésre, mire Ino csak egy gúnyos grimaszt ejtette meg nekik.
Sasuke megunta az ácsorgást, és visszamászott a lány szobájába. Még a lélegzete is elakadt, mikor meglátta a lányt. Köpni, nyelni nem tudott, rendesen ki tett magáért. Tényleg szeretett volna újra ember lenni, és vele lenni ma este. Megvédeni a többi meg átalkodott embertől, akiknek ki tudja, milyen gondolataik támadnának, ha meglátnák őt így. Nagyon nem akarta elengedni, sajgott is miatta a szíve, de mi mást tehetett volna. Nem akadályozhatta meg. Csalódottan hátat fordítva nekik, és újból kifeküdt az ágyon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Jó reggelt neked is Vanille!
Bocsánat, muszáj volt ketté szednem, mert még nem fejeztem be, meg túl hosszúra sikeredett (eddig 16 oldal, mint már említettem) annyit meg nem tudok egyszerre felrakni. :) Nem kell aggüódnod, amúgy délután biztos felkerül, ha így haladok a folytival ^^
Hát igen,a férfiak már csak ilyenek, nem bírnak a vérükkel ˘˘ A kukkolás az szerintem velük született tulajdonság, és ami Maot illeti, igen változott, az észrevételed tökéletes .D
Igen értem ne aggódj .) Hát próbáltam valami szexi pasizós lányokat varázsolni belőlük, akik azért a csatatéren kívül, ilyen helyzetben is jól állják a sarat. Ne hogy már, ne nézzenek ki jól, ha már a randiról van szó. XD Hát igen, Saku helyzete kicsit nehezebb, de ne aggódj Ino tesz róla, hogy ne unatkozzon xD Sasu meg majd meg hal a féltékenységtől, ami mostanában elég sokszor elkapja XD
köszönöm szépen, mint mindig ezt a bő kritikát, imádomolvasni mikor véleményezel. Hát én nem vagyok túl nagy ananász fan, de legalább volt mit enned közben. Hozom, nem kell sokat várnod rá, csak fejezzem be mert már kezdek ideges lenni, hogy írom és írom és még nem vagyok a végénél. Lesz benne eyg-két meglepő, illetve érdekes fejlemény, de majd ezt egy ugyan ilyen kritikában remélem kifejted :D Azt viszont megtiltom, hogy bárhonnan is leugorj ˘˘ Abba meg én fogok belehalni, mert akkor ki fogja folytatni aremek ficceidet? :D
Köszi mégegyszer, puszi Saku