Sasuke kihajolt az ablakon, beütötte a kódot a kaputelefonba, majd vissza is bújt a kocsiba. Megszólalt a csengő, mire a fiú a gázra lépett, s behajtott az Uchiha birtokra.

Leparkolta kocsiját a garázsba, majd kiszállt, s mikor barátja is becsapta az ajtót, lezárta azokat. 

Naruto nagyot nyújtózott, s Sasukéra emelte kék szemeit. 

- Tudod, néha mosolyoghatnál – jegyezte meg.

- Néha magadban tarthatnád a véleményed – vágta rá Sasuke, s bementek a házba.

- Te vagy az, Sasuke? – hallotta tompán bátyja hangját Sasuke.

- Nem, a spanyol inkvizíció – köpte a fiatalabb Uchiha. 

- Naruto is itt van?

- Igen! – válaszolt a szőkeség.

- Remek. Adj kölcsön neki egy öltönyt, ma este fogadásra megyünk!

- Én is? – pislogott meglepetten az Uzumaki. – Milyen fogadás?

- Meg fogsz lepődni – nyitott ki a fürdőből Itachi –, de a Haruno vállalat meghívott minket. 

- Haruno? – kapta fel fejét Naruto. – A… Mármint, Haruno Sakura?

- Látom, nem csak én emlékszem rá – vigyorgott az idősebbik. – Na, öltözzetek. Sasuke biztos szívesen ad kölcsön valami göncöt.

- Én nem megyek – jelentette be egyszerűen Sasuke. 

- Jaj, kérlek – legyintett lenézően Itachi. – Mindketten tudjuk, hogy látni akarod a kis barátnődet.

- Évek óta nem beszéltem vele, csak újságban vagy magazinokban láttam a képét, azt hiszem, kibírom – epézett a másik, majd felment szobájába.

- Beszélj vele – mondta Itachi.

Narutónak nem kellett kétszer mondani, figyelmeztetés nélkül is felment volna beszélni barátjával. Nem kopogott, egyszerűen csak benyitott. Sasuke az ágyon ült, még a cipőjét sem vette le, s a plafont bámulta. 

- Minden rendben? – kérdezte Naruto.

- Mért ne lenne? – vonta fel szemöldökét Sasuke. 

Az Uzumaki már meg sem lepődött, hozzászokott, hogy barátja képtelen kimutatni érzelmeit. 

- Szerintem el kéne jönnöd – mondta ki a szőke.

- Szerintem be kéne fognod. – Sasuke a fal felé fordult, hátát mutatva barátjának, mire a másik csak elmosolyodott.

- Nézd, én mindenképpen ott leszek. Nem Sakura miatt, hanem mert a bátyád szívességet tesz nekem azzal, hogy elhívott, sőt, még ruhát is ad nekem.

- Én adok neked ruhát, nem ő – ült föl hirtelen az Uchiha, majd a szekrényéhez sétált. – Egyszerű kell, vagy valami extra?

- Miért, van extrás öltöny is? Olyan James Bond féle? Mondjuk, rejtett fegyverek meg ilyesmi? – élte bele magát Naruto.

- Nem – sóhajtott Sasuke. – Az egyszerű öltöny fehér ing, fekete nadrág, zakó és nyakkendő, vagy csokornyakkendő. Az extra pedig nem kis fegyvereket, bicskákat meg lézert rejt – jegyezte meg gúnyosan. – Nekem csak más színű öltönyeim, ingeim és nyakkendőim vannak. 

- Áh, maradok az egyszerűnél – legyintett Naruto, majd elkapta a felé dobott ruhadarabokat. 

Bement a fürdőbe, s átvedlett, majd megállt a tükör előtt. Elégedett volt az eredménnyel. 

Mikor kinyitott, Sasuke csak egy futó pillantással méltatta, majd megigazított néhány dolgot, s bólintott. – Menj – biccentett. – Nem akartok elkésni. 

- Biztos nem jössz? – szontyolodott el az Uzumaki, hátha ezzel ráveheti barátját, de az csak megrázta fejét. – Rendben. Akkor, szia.

- Jó szórakozást. 

Naruto mosolyogva intett a fiúnak, majd becsukta maga mögött az ajtót, egyedül hagyva Sasukét. Az Uchiha kiült az ablakba, s megvárta, míg bátyja és barátja el nem mentek. Mikor Itachi kitolatott a garázsból, felpillantott öccsére, aki fapofával meredt rá. Az idősebb halkan elnevette magát, s elhajtottak.

Sasuke csak arra várt, hogy végre övé legyen a ház. Beült a gépe elé, s megnyitotta a facebookot, ahol bepötyögte Haruno Sakura nevét. 

Az első, mely feltűnt neki, hogy a lány borítóképén Ino és ő szerepelnek, melyen kissé meglepődött, hiszen kiskorukban folyamatosan veszekedtek. Mi több, utálták a másikat. Ennek ellenére, most a képen két gyönyörű, mosolygó, érett nő nézett vissza rá.

Profilképén Sakura a neon zöld gyepen feküdt, egy fekete estélyiben, s bár látszott a képen, hogy egy fotósorozat része volt, ő úgy nevetett, mintha semmi gondja nem lenne.

A lány adatlapja szinte teljesen le volt rejtve, csak az iskolát látta, mely a North Konoha – Primary School nevet viselte, a munkahelyét, mely a Haruno cég volt, s családi állapotát: kapcsolatban. 

Sasuke nem szokta nézegetni Sakura adatlapját (legalábbis, ritkán), de mikor utoljára látta, olyan fél évvel ezelőtt, még egyedülálló volt. Nem kellett nagyon kutakodnia utána, hiszen Sakura igazi IT Girl volt a világ számára, tele volt vele az újság; éppen Ibizán nyaral, esetleg Bora borán, vagy Monte Carlóban – párszor még Las Vegasba is betévedt. 

Az Uchihát valami kellemetlen érzés fogta el, majd megnézte Sakura falát, hátha kiszúrja, kivel jár a lány. Nem kellett sokat kutakodnia, Ino megjelölt egy bejegyzésben három embert; Sakura, Shikamaru és Sai. Már épp rákattintott volna Sai nevére, mikor rájött, mit is csinál éppen. Kémked egy lány után? Ez biztosan nem önmaga. 

Kilépett a böngészőből, majd a konyhába ment, hogy rágyújtson. Leült a bárpulthoz, maga mellé tett egy hamutálat, s elővette az iPad-et, mely mindig ott hevert a fiókban, bár soha sem használták. 

Belépett Skype-ra, hátha ott történt valami izgalmasabb dolog, ám mikor semmi értesítője nem jött, gondolta, kilép. Egyetlen kattintásra volt tőle, ám hirtelen felvisított az iPad, jelezve, hogy hívják. Meg se nézte, ki az, rögtön rányomott a válaszra, s nekidöntötte a kis készüléket a falnak. 

- Szia, Sasuke – jelent meg a képernyőn Madara.

- Szia – válaszolt a fiú. 

- Hallom, nem mentél a Haruno fogadásra – tért a lényegre a férfi.

- Mint látod, nem tettem meg.

- Értem. Csak figyelmeztetnélek, hogy ha Itachi nem akarja a céget, te vagy az örökös, szóval bele kéne élned magad az üzleti élet világába. Vagy, legalább hozzászoknod. 

- Jól van, majd ha lesz időm – legyintett Sasuke. – Mennem kell.

Meg sem várta gyámja válaszát, kinyomta a hívást, s elnyomta a cigarettáját. 

Madarának hozzá kellene szoknia a gondolathoz, hogy kettejük közül Itachi lesz az, aki majd tovább viszi a cégét. Sasuke pedig… 

Sasukénak fogalma sem volt, mit akar majd csinálni.