Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

26. fejezet

Egy hét elteltével kezdett visszaállni minden a megszokotthoz, de a hét első napján délelőtt beállított a szőke nőszemély a fiával együtt. Az inas ellenkezés nélkül engedte be a most érkezőket, és udvariasan bekísérte őket abba a szobába, ahol a vendégek szoktak várakozni, ameddig a ház ura nem üdvözli őket. A szoba falai kék tapétával voltak befedve, amin növény motívumuk látszódtak halványan. Gömb alakú, fekete székekben lehetett helyet foglalni, amiknek a háttámláikhoz sötétkék díszpárnák voltak állítva. A padlón a tapétával egyszínű körszőnyeg volt középre helyezve, azon állt a fekete dohányzó asztalon, amin fehér gömbvázában, fehér virágú kankalin virult. A hamutálca érintetlenül hevert az asztalon. A fekete derékmagasságú szekrényen gyertyák voltak. Középen fehéres körtálcán világos kék szárított virág szirmok hevertek. 

Kármennek nagyon rosszul esett, hogy a volt férje ebben a nagy házban éli az életét egy kislánnyal, aki fel sem ér hozzá. A növények láttán is nagyon megdöbbent, mivel az Uchiha nem nagyon szerette, ha ilyen vackok vannak az otthonában. Nem foglalkozott a növényekkel, hiszen nem is volt sokszor otthon, vagy ha igen, akkor is csak késő este ért haza. A szőke nő csak akkor zökkent ki az elmélkedésből, amikor a kisfia azt mondta: „Apa”. Megfordult, és meglátta a jóképű férfit, aki a saját fiával is távolságtartó volt. Persze azok, akik ismerték, pontosan tudják, hogy az Uchiha mindenkivel távolságtartó. Amikor a fia megszületett, akkor is csak egyszer vette a karjaiba, inkább szigorúan nevelte. Azt gondolta, hogy a fiúknak nem jó, ha agyon pátyolgatják őket, mert akkor csak tutyimutyikká válnak. 
– Miért jöttél ide Kármen? 
– Gousuke találkozni akart veled, mielőtt haza megyünk Angliába. Ahogy látom menni készülsz, ezért inkább elmegyünk. – mondta Kármen és odament a fiához. 
Mikor odaért, meghallotta Sakura hangját, aki azt mondta: „Sasuke-kun, indulhatunk”, de amikor meglátta a másik nőt, hamar elhallgatott. 
– Lám-lám, elviszed valahová a kis feleségedet? Engem persze több napra is magamra hagytál, és nem vittél sehová sem. 
– Vegyél vissza magadból! Elfelejtetted, hogy velem hogyan beszélhetsz? Gousuke itt maradhat, ameddig nem mentek vissza. Sakura sajnálom, de ma még sem tudunk elmenni. – mondta Sasuke rövidre zárva a vitát. 
– Ezt a napot vártam Sasuke-kun. Megígérted, hogy ma csak velem leszel. – mondta Sakura csalódottan és elkezdett duzzogni.

Imádott férjétól csak ezt a napot kérte, hogy tegye szabaddá a fontos dolgait elhalasztva, hogy végre több időt töltsön vele. Most meg az egész meghiúsult. Úgy tűnt, túl nagy kérés az hogy a férjével töltsön egy hosszabb délutánt.
– Fejezd be a duzzogást. Ne viselkedj gyerekesen, nagyon kezd elegem lenni ebből.
Sakura duzzogva otthagyta a férjét. Nagyon szomorú volt, hogy az Uchiha megint a másik feleségének kedvezett. Sasuke ingerülten szólt a duzzogó feleségének, hogy menjen vissza, de nem érte el a célját, amitől még dühösebb lett. Ki nem állhatta, ha valaki ellenkezik vele. Kármen elkuncogta magát, hiszen Sakura egyáltalán nem viselkedett előkelően. 
– Hihetetlen, hogy egy ilyen gyerekes kislányba szerettél bele. Mégis nagyon türelmes vagy vele, olyannyira, hogy ha nem a saját szemmel látnám, nem hinném el. 
Sasuke ridegen elküldte a szőke nőt, hogy ne hergelje tovább. Gousukét egyáltalán nem érintette meg a történtek. Nagyon komoly fiú volt, mindenben nagyon tehetséges. Látszott rajta, hogy szigorú neveltetésben részesült. Akkor is tudni lehetett, hogy Uchiha Sasuke fia, ha nem mondaná senki. 

Sakura csak késő délután merészkedett ki a szobából, mikor felébredt a nyugtató alvásból. Még mindig nagyon fáradékony volt, d már nem feküdt le mindig, csak akkor, ha már nem látott a fáradtságtól. Mindig mindent könnyen a szívére vett, és könnyen megbántották, de a terhessége alatt még jobban megerősödtek ezek. Azt viszont megtanulta ilyen rövid idő alatt is, hogy Sasuke nem nagyon foglalkozik azzal, ha duzzog. Ha hosszabb ideig duzzogott, akkor csak azt érte el, hogy dühös lett rá a férje. A kertbe találta meg a férfit, aki a korlátnak dőlve dohányzott, ameddig a fia elfoglalta magát a játékaival. Sakura sokáig csak nézte az ajtóból, mivel szégyellte magát. 
– Sokáig fogsz ott ácsorogni? – kérdezte Sasuke
– Sajnálom, csak.... 
– Nem kell magyarázkodnod. Ismerlek és tudom, hogy csak velem akartál lenni. A viselkedésedért viszont dühös vagyok, egyáltalán nem úgy viselkedtél, mint egy előkelő lány. Meg kell tanulnod előkelően viselkedni. – mondta Sasuke, majd megfordult, és odalépett a lányhoz. 
~ Meg kell tanulnom előkelően viselkedni, hogy méltó felesége legyek Sasuke-kunak. Hajlandó vagyok az ő kedvéért bármire. Szeretlek Sasuke, örökre szeretni foglak! ~ 
– 
Sajnálom. Megígérem, hogy olyan felséged leszek, amilyennek akarsz.
Sasuke halvány mosolyra húzta a száját, végül is mindig megszerett, elért, amit akart. Számára is hihetetlen volt, hogy volt képes pont ő egy olyan hétköznapi lányba beleszeretni. Több nővel is volt dolga, de egyik sem volt alacsony származású, mégis amint először meglátta Sakurát, rögtön meg akarta kaparintani magának A felesége még csiszolatlan gyémánt volt, de elhatározta, hogy nem sokára igazi úrinőt fog belőle faragni. El akarta érni mindenáron, hogy kislányának anyját mindenki megbecsülje. 
– Tudom. Ezt akartam hallani. – mondta Sasuke, majd felemelte feleségének a fejét és vadul megcsókolta. 
A vad csókolózás közben az Uchiha meglátta a fiát, ahogy őket nézni. A kis Gousukét egyáltalán nem zavarta amit lát, hiszen volt ideje hozzászokni a szülei új párjaihoz. Igazából egy-másfél évig éltek együtt a szülei, ezért nem is emlékezett, milyen volt az az idő, hiszen akkor még nagyon kicsi volt. A sötét hajú kisfiú angolul mondott valamit az apjának, amire Sasuke magához húzta Sakurát és a fülébe súgta: „Ideje megismernetek egymást”. Sakura hirtelen nem is értette, hogy mire céloz a férje, de amikor meglátta a kisfiút, rögtön megértette. Mikor bemutatkoztak egymásnak Gousuke az apja mellett álló nőnek a hasára nézett. 
– Hamarosan megfog születni a kishúgod Gousuke. – mondta Sakura mosolyogva a kisfiúra és a hasára teszi a kezét. – Szeretnéd a hasamra tenni a kezed?
A fekete hajú kisfiú tétovázott, de mégis bólintott. Bementek és nappaliba leültek a kanapéra, hogy Gousuke rátehesse a kezét a kedves nő hasára. Kicsit tovább kellett rajta tartania, mire a baba elkezdte rugdosódni.

A kisfiú két napig vendégeskedett náluk, de ebben a két napba Sakura is jobban megnyugodott, nem aggodalmaskodott semmin. A kisfiú is jól viselte, hogy az apjának új felesége van és azt is elfogadta, hogy hamarosan meg fog születni a kishúga is. Aznap este Sasukénak elkezdett csörögni a telefonja, mikor jobb elfoglaltsága is akadt a sötét hálószobában. Csak akkor nyúlt elégedetten a telefonjáért, amikor befejezte a feleségével „azt”. Sakura álmosan hozzábújt a férjéhez, és behunyt szemmel cirógatta a szerelme mellkasát. Az Uchiha mikor befejezte a telefonálást, a felesége arcába hulló hajtincseket elsimította. Este negyed tizenegy volt, ezért az Uchiha ilyenkor azt szokta várni, hogy Sakura mikor alszik el, hogy ő észrevétlenül kimehessen. 
– Fent vagy?
Sakura ahhoz is fáradt volt, hogy megszólaljon, ezért kicsi bólintással jelezte, hogy fent még, de nem kellett sok, hogy elnyomja az álom.
– Áprilisban Franciaországba megyünk. Az egyik volt egyetemes csoporttársam odaszervezet osztál találkozót. – mondta Sasuke, amikor észrevette, hogy a felesége pár perc alatt elaludt. 
~ Nagyon nehezen viseled a terhességet, de így boldog vagy. Remek anya lesz belőled. Mindig védelmezni foglak téged és kislányunkat. Soha nem tapasztaltam, hogy valakit ennyire védeni akarok mindentől. Mindenáron megakadályozom azt, hogy megtudd, milyen életem van. Minél kevesebbet tudsz, annál nagyobb biztonságban vagy. ~
Sasuke kibújt az ágyból, és elkezdett felöltözni. A sötétben is úgy mozgott, mintha nappal lenne. Kinyitva az ajtót visszanézett az ágyba nyugodtan alvó lányra, majd kilépett a szobából. 

A dolgozó szobában végezte a megmaradt munkáit, amikor hangosabb kopogást hallott. A kopogás után nyomban benyitott az inas, és tisztelettel megszólította az Uchihát. A férfi jó pár évvel idősebb volt Sasukénál, de tudta, hogy hol a helye és sokkal alacsonyabb rangú nála. Nagyon régóta ismerte a családot és sok piszkos, aljas munkát elvégzett nekik a mainapig is. 
– Mit akarsz? – kérdezte Sasuke szárazon, amikor elnyomta az asztalán lévő hamutartóba a cigicsikket. 
– Miért ragaszkodsz ennyire ehhez a kislányhoz? Igaz, azt mondtad neki, hogy elválhattok bármikor, de valóban megtennéd? Hagynád, hogy más férfival kezdjen új életet, ahogy Kárman úrnőnek is engedted? 
– Ha valóban válni akarna, akkor beleegyeznék, de azt soha nem fogom hagyni, hogy más férfié legyen, ameddig élek! Nem kedveled Sakurát túlzottan, mivel azon a véleményen vagy, mint az apám. Jól jegyezd meg, ha továbbra is így fogsz viselkedni vele, akkor nem fogsz nagyon sokáig élni. Tisztelned kell a feleségemet. – mondta Sasuke figyelmeztető ridegséggel. 
Az inasnak nem nagyon tetszett, hogy egy Uchiha holmi hétköznapi lányt vett el, de nem tehetett semmit. Ha próbálkozott volna, akkor csak a halálos ítéletét írta volna alá. Engedelmesen biccentett a fejével, majd elhagyta a dolgozószobát. Sasuke újabb cigarettát vett elő a dobozból, és beleszívott. 
~ Senki sem fogadja el, hogy elvettem egy átlagos lányt, de mások véleménye érdekel a legkevésbé. Sakura... szigorúan megtanítom neked, hogyan kell viselkedned, az én életem nem neked való, mert ott csak gonoszság van, de valamiért nem tudlak elengedni magam mellől.~ gondolta Sasuke, majd visszatért a munkájához. 

2 hozzászólás
Idézet
2013.08.02. 19:04
Hikarisan

Köszönöm Ildi-chan!  

Örülök, hogy ennyire tetszik neked a fanficcem. ^^ Megpróbálom minnél előbb hozni a kövi részt. 


2013.08.02 18:51
Ildi-chan

„ Szia!:)

Na szóval akkor: Már annyira vártam a következő részt és  végre itt van :D Nagyon szeretem ezt  a történetet. Most, hogy átírtad, egyre izgalmasabb. Mondjuk nekem úgy is tetszett, ahogy volt, de így most még jobban :D

Na szóval akkor a történettel kapcsolatban.:

Annyira tetszett benne, az a rész, mikor Gousuke megfogta Sakura hasát. Meg az is mikor sSasuke magához rántotta Sakurát, és azt mondta:

"Hamarosan megszületik a kis húgod, Gousuke!" - ez annyira cuki volt. :)

Akkor Sasuke gondolatai, hogy Sakurából előkelő hölgyet fog faragni. Meg, hogy nem fogja, hagyni senkinek sem, hogy bántsák őt, vagy a lányát. .

A lényeg az, hogy a történet nagyon tetszett, és folytasd hamar. Sok sikert a továbbiakban, és ihletett.

Én adok neked egy +10-est is..:)

By:Ildi-chan..

Idézet
2013.08.02. 18:51
Ildi-chan

Szia!:)

Na szóval akkor: Már annyira vártam a következő részt és  végre itt van :D Nagyon szeretem ezt  a történetet. Most, hogy átírtad, egyre izgalmasabb. Mondjuk nekem úgy is tetszett, ahogy volt, de így most még jobban :D

Na szóval akkor a történettel kapcsolatban.:

Annyira tetszett benne, az a rész, mikor Gousuke megfogta Sakura hasát. Meg az is mikor sSasuke magához rántotta Sakurát, és azt mondta:

"Hamarosan megszületik a kis húgod, Gousuke!" - ez annyira cuki volt. :)

Akkor Sasuke gondolatai, hogy Sakurából előkelő hölgyet fog faragni. Meg, hogy nem fogja, hagyni senkinek sem, hogy bántsák őt, vagy a lányát. .

A lényeg az, hogy a történet nagyon tetszett, és folytasd hamar. Sok sikert a továbbiakban, és ihletett.

Én adok neked egy +10-est is..:)

By:Ildi-chan..