Sasuke lassan nyitogatta álmos szemeit. Túlfáradt volt ahhoz is, hogy egyáltalán megmozduljon. Kicsit homályos volt neki a tegnap este, pedig ő aztán egy kortyom sem ivott a borból. Óvatosan hátra sandított, hogy megnézze, milyen állapotban is van a szoba, ugyan is, amit a lányok tegnap este leműveltek itt, képzelte milyen káosz uralkodhat benne. De ahhoz képest túl nagy változást nem érzékelt. Nagyjából minden a helyén volt, esetleg a szétgurult poharak és boros üvegek zavarhattak be a képbe, na meg szétdobált ruhadarabok, de semmi egyéb.
Vett egy mély levegőt, majd visszahanyatlott az ágyba. Tisztán emlékszik arra, hogy este tuti, hogy a párkányon aludt el, csak azt nem tudta hova tenni, hogy még is mit keress akkor az ágyban? A másik oldalára fordult, ahol a rózsaszín hajú szépség mélyen szundikált. Arca nyugodt volt, halkan szuszogott, miközben néhány tincsecske az arcába lógott. Közelebb kúszott hozzá, majd eltűrve a kósza szálakat alaposabban is felmérte az alvó angyalt.
Tekintete lejjebb vándorolt. A pólója fel volt csúszva egészen a melle aljáig, épp hogy csak nem látszott ki az a két szép halom. A takaró is szinte csak a lábát fedte, így a pingvines bugyiját is közszemlére tette. Sasuke nagyot nyelt zavarában, de nem tudta nem bámulni őt, és mintha kifejezetten tetszett is volna neki a tegnap este után. Ahogy sorba bevillantak neki a képek, az arca is úgy lett egyre vörösebb. Légzése szaggatottá vált, míg a szívverése is egyre gyorsabb ütembe dobogott a mellkasában.
Vajon mi ez az érzés? – futott végig az agyán – mért zavarja, ha másokkal van? Miért bámulja úgy, mintha soha többé nem látná? És mért sajog úgy a szíve, ha csak eszébe jut, hogy nem sokára itt kell hagynia?
Ez a néhány nap, nem igazán volt rá jó hatással. Sose érzett bűntudatot a veszekedései miatt, az utolsó még is kiváltotta belőle. Sose jött zavarba a közelségétől, most még se tudott normálisan gondolkodni. Egyszer sem érzett rá kényszert, hogy bárkit is elintézzen, aki hozzá, mert érni, tegnap még is bejátszotta ezt Narutoval. De vajon miért?
*
Naruto egész éjszaka csak forgolódott az ágyában, megint nem aludt szinte semmit. Folyton Sakura szavai jártak a fejében, nem tudta őket kiverni onnan. Hinata szerelmes belé. Csak erre tudott gondolni. Mikor a harctéren vallott, nem hitte volna, hogy komolyan gondolja. Azt hitte, hogy csak figyelem elterelésként csinálta, és nem azért mert tényleg így tekint rá. És ettől most teljesen ki volt. Meg kellett volna védeni, ehelyett hagyta, hogy Pein a földhöz szegezze, és a lány kockára tegye miatta az életét. Neki kellett volna erősebbnek lennie, de elcseszte. Megint.
- Fenébe – nyögte, majd idegesen a falba bokszolt. Újra és újra.
Nem törődött a fájdalommal, se a falban keletkezett mélyedéssel, amit öklének köszönhetett. Muszáj volt levezetnie valahogy a felgyülemlett feszültséget, zavarta ez az egész. Hinata rendes lány volt a szemében, már amennyire ismerte. Nem sokat beszélt vele eddig, mert folyton elájult a közelében, de legalább most már tudta, hogy miért. Csak abban nem volt biztos, hogy helyese találkozgatnia vele, miközben saját érzésein gázol át. Hisz még ha neki is állnak randizgatni, a Sakura iránti szerelme nem fog olyan könnyen elmúlni, mint ahogy azt mindenki hiszi.
Bár lehet, hogy egy próbát még is megérne. És így neki is meg a Harunonak is könnyebb lenne az élet. Csak sikerüljön lemondania az eddigi érzéseiről, és képes legyen befogadni az újakat. De előtte mindenképpen beszélnie kell Hinatával muszáj tisztázni vele a dolgokat a félreértések elkerülése érdekében. Nem akart neki is gondot vagy fájdalmat okozni, tudta milyen nehéz lehet neki így is, miután fel sem tűnt neki, hogyan is tekint rá. Ráadásul a vallomását se vette figyelembe. Talán tényleg egy nagy idióta, ahogy mások is nevezik.
Hirtelen felült az ágyban, majd fájó öklét a tenyerébe csapta. Igen, ezt kell tennie. De előtte elmegy Sakurához, és elmondja neki, hogy mire jutott, aztán felkeresi Hinatát, és megbeszéli vele ezeket.
- Aú – nyögte, mikor tudatosult benne, hogy nem kéne a fájó kezével hadonásznia.
Kikászálódott az ágyból, majd a szekrényhez vonszolva magát kinyitotta a fából összetákolt bútort. Az egyik vállfáról levett egy fekete pólót, majd az aljából előkotort egy narancssárga melegítő alsót. Miután mindkettőt magára kapkodta átment a fürdőbe, ahol megigazgatta a fizuráját, majd arcot mosott, hogy az álmosság utolsó szikráját is kiűzze szemeiből. Ezután a konyhába vezetett az útja. Kinyitva a konyhaszekrényt ki vett belőle egy zacskó rament, amit aztán az asztalra tett. A mosogatóhoz lépve megkereste a kedvenc lábasát, majd megtöltve vízzel a tűzhelyre rakta, hogy felforrjon. Míg a víz melegedett, addig ő helyet foglalt és onnan kémlelte kék szemeivel a fortyogó levesnek valót.
Ahogy elérte a megfelelő hőmérsékletet felállt és a pulthoz sétálva elkezdte kinyitni a zacskót, majd a tartalmát a vízbe öntötte. Ezután fogott egy kanalat és elkeverte benne a sok-sok finomságot. Még pluszba meg is sózta egy kicsit, majd mikor jónak érezte, elzárta a gáz, és elővéve egy tálat beleöntötte a lábas tartalmát. Ezután helyet foglalt és neki állt enni.
Miután belapátolta az egészet, a mosogatóhoz ment és megnyitva a csapot neki állt elmosni a tálat, majd megtörölte és visszarakta a helyére. Mikor ezt elrendezte belebújt a cipőjébe, majd felkapva a kulcsát elhagyta a lakást. Sietős léptekkel indul el csapattársnője háza felé, aki alig két utcával lakhatott tőle arrébb. Miközben végig rohant a poros úton azon agyalt, hogy mi mindent fog elmondani a lánynak. Szeretne tovább lépni, tényleg minden jobb lenne utána, és szívesen fogadja a segítségét is. Persze, mint barátok. Bár a lány tuti nem akarna többet, és igazság szerint ezt is csak magának jegyezte meg, ne hogy túlzásba essen, mert a végén megint úgy járna, mint tegnap, mikor is Sasuke belekapott a hátsójába. Feneke bele is sajdult ebbe a gondolatba, nem kéne rá emlékeznie.
Sakura házát elérve megtorpant. Egy pillanatra megállt kifújni magát, majd azt a néhány métert megtéve, ami az ajtó és közte volt, átszelte és becsöngetett. Várt, várt és várt, de semmi motoszkálást nem hallott. Megint megnyomta a csilingelő gombot, hát, ha csak nem hallotta meg. De most se történt semmi.
Talán nincs itthon – futott végig rajta a gondolta.
Még egyszer bepróbálkozott a csengővel. Mivel túl makacs volt hozzá, hogy elfogadja a tényt, hogy Sakura nem tartózkodik otthon, mikor neki életmentő segítségre lenne szüksége, átsétált a lány szobájának az ablakához, hogy bekukucskáljon rajta. Hála istennek nyitva volt, így könnyedén elhúzta a függöny, és belesett a szobába. Körülnézett, de semmi életjelet nem látott és hallott oda bentről. Valószínűleg egyedül az ágyon heverésző Sasuke tartózkodott a lakásban.
- Sasuke – szólt oda a srácnak, aki felemelve piciny fejecskéjét felé sandított.
Eleinte nem tudta kivenni a szőke hajú alakját, így lustán visszahanyatlott az ágyra, mintha csak beképzelte volna magának, hogy valaki az ő nevén szólongatja. Újból lehunyta szemeit, hogy az álmok útjára léphessen.
- Hé – nyögte a srác – ne hogy bealudj nekem - azzal körülnézett és egy kis kavicsot felkapva, megdobta vele az Uchihát, aki ijedten pattant fel az ágyról, és az alvó alkalmatosság alá bújva keresett menedéket.
Mikor fekete szemeit támadójára szegezte lefagyott. Ez az idióta még is mit keres itt, és zavarja alvás közben? Meg akar halni? Nem mintha így bármit is tudott volna neki ártani, de azért még se kellene megdobálnia.
- Na, végre – sóhajtott fel Naruto, majd kék íriszeivel a fiúra bámult – nem tudod, hol van Sakura? Beszélnem kell vele.
Kuro kimászott az ágy alól, majd a fenekére csücsülve neki ált a mancsát nyaldosni jelezve, hogy nem kíván társalogni az Uzumaki fiúval, ha már ilyen pofátlan módon felébresztette őt. Amúgy sem tetszett neki, hogy ilyen elszánta keresi Sakurát. Nem akarja a közelében látni, legfőképpen a tegnapi után. Ha megint csak azért jött, hogy felhúzza, akkor cseszheti, mert nem fog egy árva mukkot sem szólni hozzá.
- Sasuke ne csináld már. Itthon van vagy nincs? – könyörgő tekintettel nézett rá, hátha sikerül megenyhítenie a szívét. De reményei szertefoszlottak.
A cicus szó nélkül hátat fordított neki, mire Naruto fogta magát és idegesen neki állt bemászni az ablakon keresztül a lány hálószobájába. Sasuke egy gyors pillantást vetett rá, majd, mint akit az ágyúból lőttek ki futásnak eredt, hogy minél hamarabb elrejtőzhessen barátja elől, aki csak úgy betört gazdája lakásába. Sakura ki fogja érte csinálni, ezt már látta előre.
Idegesen nézett körbe, hátha talál valami olyan helyet, ahol biztos nem akad rá, és lekopik róla. Még is milyen jogon mászik be a lány ablakán, és kezdi el kergetni őt? Egyáltalán, hogy mondjon neki bármit is mikor macska képében mászkál napok óta, és úgy se fogná fel azzal a csöppnyi agyával, akármit is mondana neki. Hacsak nem tanult meg macska nyelven az elmúlt napokban, amit kétlett.
Tekintete egy pillanatra megállt a résnyire kinyitott beépített szekrényen. Gyorsan az ajtóhoz lopódzott és belesett rajta, hogy Naruto még is mit csinál ennyi ideig. Nem mintha bánta volna, hogy nem jött rögtön utána. Mikor meglátta a szőkét az ablakba ragadva, ahogy próbálta magát áttuszkolni a vékony kereten elnevette magát. Tényleg egy idióta volt. De legalább volt ideje elrejtőzni. Hátat fordított neki, majd a szekrényhez rohanva bebújt a ruhák közé. Mancsával óvatosan behúzta az ajtót, aztán egy megkönnyebbült sóhajt megeresztve csöndben várni kezdett.
Naruto nyögések közepette próbálta magát áttuszkolni az ablakon, de valahogy nem akart neki összejönni. Aztán gondolva egyet, abba hagyta az erőlködést, majd kézjeleket formálva egy klónt hívott magának segítségül, aki tudva a dolgát hátulról jó nagyot lökött a fiún, így könnyedén, nagy puffanás közepette ért földet. Nagy nehezen feltápászkodott onnan, majd intett klónjának, aki egy puffanás keretében eltűnt, elindult feltérképezni a házat, hogy megtalálja a csapattársát.
Jól ismerte a lány lakását, sokszor megfordult itt. Így szinte könnyedén átkutatott minden olyan helyet ahová a kis szőrgombóc elbújhatott. Asztal alatt, a fürdőszobában, a lány szobáját is feltérképezte, majd gondosan becsukta az ajtaját, ne hogy szökni próbáljon, a kanapén lévő párnákat is feltúrta, hátha oda rejtőzött, de semmi nyomát nem lelte, hogy a házban tartózkodna. Az ablakok zárva voltak, nem juthatott ki észrevétlenül, csak Sakura szobájában volt kinyitva, de mivel az ajtaját becsukta, miután átfésülte, nem mehetett ki. Vajon hol nem nézte meg még?
Fáradtan rogyott le a kanapéra. Nem értette miért bujkál előle csapattársa, hisz nem akart neki ártani. Lehet, hogy nem volt túl jó ötlet megdobni kővel. De ha egyszer nem figyelt rá, akkor muszáj volt cselekednie, valamit tennie kellett, hogy felfigyeljen rá, még ha ezzel meg is sebesíthette volna. Mondjuk, ha ez megtörténik Sakura tuti a fejét venné, amire még egyelőre szüksége volt.
- Hapciii – Sasuke ijedten kapta a szája elé mancsait Istenhez fohászkodva, hogy azaz idióta nem hallotta meg őt.
A halk léptek hallatán ijedten kezdett hátrálni a szekrényben, ami tömve volt kabátokkal, cipőkkel. Remélte képes annyira elbújni, hogy Naruto ne vegye észre őt a ruha rengetegben. Csak hogy arra nem számított, hogy néhány lépés után a szekrény hátuljának ütközött, így hátát kisebb koppanás után neki támasztotta. Visszafojtotta a levegővételt, idegei pattanásig feszültek. Nem mintha félt volna az Uzumakitól egyszerűen csak, meg akart tőle szabadulni, ebből is csak nagyobb baj keletkezne, mint amekkorában most vannak.
Az ajtó hirtelen nyílt, ki így fénnyel árasztva el a kis helyiséget. Egy pár percig hunyorgott, míg szeme hozzá nem szokott a fényhez, nem mintha olyan sokat tartózkodott volna a sötétben. Tudta, hogy megtalálja, már nem volt hova menekülni. Pedig szemeivel lázasan vizslatta merre is futhatna. Ha a srác a közelében volt, akkor az sose sült ki valami jól, és most nem akart bajba kerülni miatta ráadásul úgy, hogy közben a Haruno házban tartózkodtak.
Naruto megeresztve egy mosolyt beletúrt a ruha rengetegbe. Elégedetten nevette el magát, mikor kitapogatta Sasukét a sok holmi között, majd kéz kezébe fogva kivette onnan. Ahogy az ölébe fogta a szekrény ajtaját visszacsukta, majd addig nem engedte el, míg a kanapéhoz nem értek. Ott lerakta majd mellé huppanva kék szemeit rászegezte.
- Nem kellett volna ez a nagy felhajtás és kergetőzés, ha lettél volna szíves válaszolni nekem – szidta meg barátját, aki szúrós pillantásokkal méregette a mellette ülőt.
- Neked meg nem kéne csak úgy betörnöd más lakásába. Ráadásul nincs miért felelősségre vonnod, hisz ha nem akarok, akkor nem válaszolok neked – nyávogta Sasuke, nem törődve azzal, hogy Naruto egy árva kukkot sem ért abból, amit mond.
- Ne idegeskedj, mert egyáltalán nem áll jól ahhoz az aranyos pofikádhoz – óvatosan megpaskolta a fejét, mire Sasuke azonnal elhúzódott.
Valahogy kirázta a hideg már csak attól a gondolattól, hogy nem Sakura simogatta meg. Az ő érintését jobban elviseli, mint csapattársáét. Na, jó, fogalmazzunk úgy, hogy csak a lány érintését hajlandó eltűrni, mert az kifejezetten megnyugtatja valamiért. Viszont attól is teljesen ki van, ha a Harunot érinti meg más. Igaz, hogy nem a tulajdona, nincs joga bárkitől is eltiltani, de egyszerűen a falra mászik, mikor eszébe jut, hogy mennyi férfi van, akik szívesen csinálnának vele mást is, mint például az ölelés. Ettől csak még idegesebb lett. Csak percek múlva fogta fel, hogy a körmeivel a kanapé huzatját szaggatgatja. Nem mert Narutora nézni, ki tudja, miket gondolhat most róla.
- Hé, ne csináld – szólt rá a szöszke, majd két kezébe fogva a fiút felemelte, és mélyen az ónix szemekbe nézett – Sakura dühös lesz, ha ezt meglátja. Gondolom, te sem szeretnéd, ha kidobna innen, vagy tévedek?
Kuro gyanúsan méregette barátját, akinek valamilyen szempontból igaza volt. Egyáltalán nem akart elmenni innen, de ha tönkre vágja az ülő garnitúrát, akkor valószínűleg repülnie kell majd, amit nem biztos, hogy elviselne.
Megint olyan gondolatok kerítették hatalmába, amiket nem tudott hova tenni. Nem lehet féltékeny, vagy még is? De vajon miért pont most tör elől belőle mindez? Miért nem korábban? Akkor nem igazán zavarta mit csinál, kivel van. Most meg beképzel magának minden hülyeséget, és ettől meg elveszti azt a maradék józan eszét is. Ez így nincs rendben, nagyon nincs.
Naruto mikor látta, hogy a pici szőrgombóc végre lenyugodott visszarakta helyére, de előtte még megigazgatta a felgyűrődött huzatot. Mikor alaposan megvizsgálta, könnyűszerrel megállapította, hogy Sasuke egyelőre nem rongált meg semmit, ami jót jelentett. Eddig.
- De ahogy látom nincs itt – állapította meg az Uzumaki fiú pár perces csönd után.
Felsóhajtott. Kicsit csalódott volt emiatt. Akkor most kénytelen lesz megvárni, míg hazaér. Bár félő, ha itt találja őt, akkor abból irtó nagy balhé lesz, és feleslegesen nem akarta még ezzel is bosszantani őt. De mindenképpen beszélnie kellett vele, akár akarta akár nem. Ő az egyetlen, akiben igazán megbízik, jó ideje segítik a másikat, ebből sem szeretné kihagyni. Olyan sokkal tartozik neki. És ha már neki összejön a boldogság – remélhetőleg – akkor már besegít Sakurának is, hogy Sasuke végre észhez térjen egy csöppet.
- Gondolom, nem tudod, hogy hova ment – nézett az ónix íriszekbe, amik ridegen bámultak vissza rá.
Naruto ajkain gúnyos mosoly játszott a tudat miatt, hogy a rideg és elutasító Uchiha Sasukének nagyon nem tetszik, hogy Sakurát keresi. Pedig, ha tudná, hogy semmi olyasmit nem akar tőle, amivel közelebbi kapcsolatot ápolhatna vele. És amúgy sem próbálkozna nála, már rég letett arról, hogy ők ketten. És nem csak Sakura érzései miatt, hanem Sasuke hülyeségeit is összevéve úgy gondolta, hogy jobba, ha noszogatja egy kicsit, és talán a terve be is vált ennyi idő után.
- Tudod nem állt szándékomban kikezdeni vele – egy gyors pillantást vetett barátjára, majd előre dőlve ujjait összekulcsolta a térdeire támaszkodva – érdekes. Néhány nappal ezelőtt nyíltan állítottad, hogy téged egyáltalán nem érdekel Sakura. Erre tegnap féltékenységből – újabb pillantást vetett rá, hogy felmérje reakcióit. A hatás nem maradt el, Sasuke idegesen kapta el róla a tekintetét – nekem támadtál.
Kuro köpni, nyelni nem tudott. Már Naruto is kezdi ezt a féltékenységes dolgot? Tényleg az lenne, csak képtelen beismerni, hogy Sakura érdekli őt? Vagy ezzel akarják felhúzni, hisz mind Mao, mind Naruto rettentően az agyára tud menni a viselkedésükkel.
- Látom elgondolkodtatott, amit mondtam – közben folyamatosan a reagálásait fixírozta. Féltékeny volt, nem is kicsit. – és azt számításba vetted, hogy vajon miért? Mi az oka annak, hogy így érzel?
Sasuke nagyokat pislogva kapta felé a fejét. Pupillája kitágult, ajkai elváltak egymástól. Arra akar célozni, hogy…
- Igen, arra – vágta rá, miközben leolvasta az arcáról azt a ki nem mondott kérdést, ami valószínűleg napok óta kínozhatta. – sose utáltad őt, sose lökted el magad mellől annyira, hogy meggyűlöljön érte, mert a kötelékek nem hagyták, ugye? Hiába próbáltad bemesélni neki meg magadnak is, hogy nem több egy idegesítő fruskánál, belül nagyon is hálás voltál neki, igaz?
Minden szó, ami elhagyta ajkait, minden, amit állított belül ott élt benne, még ha próbált nem tudomást venni róla. Ez az egész olyan volt, mintha Naruto pontosan tudná, mit érez, mire gondol, mintha a veséjéig belelátna. Csak a legszörnyűbb még is az volt, hogy míg ő próbálta eltemetni magában mindezt, addig a szőke szemrebbenés nélkül kimondja ezeket a szavakat.
Hiába is Naruto nem volt annyira hülye, hogy ne vegye észre mindezt. Még ha meg is bántotta Sakurát, még ha többször is összetörte a szívét a rókafiú mindig kéznél volt, segített neki, nekik. Még ha ez gyakran veszekedésekbe vagy verekedésbe bonyolódott is. Csak azt szerette volna, ha végre észreveszi, hogy nem közömbös számára, hogy egyáltalán nem taszítja a lány közelsége, egyszerűen rettegett. Attól félt, hogy egyedül marad, hogy megint magányos lesz, azt pedig nem biztos, hogy kibírná.
- Hé, ne búslakodj – Naruto oldalba bökte Sasukét, akit rendesen kizökkentett a gondolataiból – azt hiszem, átérzem a dolgot. Én is egy olyan lány miatt nem alszom két napja, aki furcsa mód, eddig semmit se jelentett nekem. Eléggé össze vagyok miatta zavarodva. Fura egy helyzet.
Kuro fura pillantásokkal méregette Narutot. Nem tudta eldönteni, hogy ezzel csak megnyugtatni szerette volna őt vagy tényleg így van. De legalább semmi hátsó szándéka sincs Sakuraval. Ezzel a gondolattal próbált lehiggadni.
Naruto kék szemeivel folyamatosan Sasukét méregette. Átérezte, amit most a fiú. Egy olyan lány kavart fel bennük valamit, amit egyikük se gondolt volna. Bár neki azért még is csak jóval nehezebb volt. Beszélnie kellett Hinatával, hisz a lány csak egyszer vallott neki, de azt se vette igazán komolyan. Sakura meg elég sokszor Sasuke tudtára adta, hogy mennyire fontos neki. Végtére is egyikük sincs jobb helyzetben. Az Uchiha fiúnak rendbe kellett hoznia a dolgokat, míg neki elfogadnia, hogy a Hyuuga lány hogyan is érez iránta. Talán néhány randi után sikerülne is viszonoznia.
- Szereted? – a kérdés hirtelen jött.
Bár Naruto nem nézett rá, mereven bámult előre, valami oknál fogva Sasuke úgy érezte a fiú minden pillanatban őt figyeli. Mit szól hozzá, milyen reakciót vált ki belőle. Ő pedig csak lesokkolva fixírozta a szőke arcát. Szóval ez lenne az oka? A biztos magyarázat az idétlen viselkedésére? De mi van, ha beismeri és téved? Ha csak bemesélte magának mindezt? Bizonytalanság hullámai söpörtek végig a testén. Tényleg beleszeretett volna?
- Ezen jobb, ha minél előbb elgondolkodsz, mert addig egyikkőtöknek sem lesz jobb. – újabb csend telepedett rájuk.
Naruto szándékosan kérdezett rá, tényleg fel akarta mérni mennyire van rá hatással, ha valaki más kimondja helyette ezeket a szavakat. És a választ hamar megkapta. Még ő sem tudta igazán mit akar, mit érez. De amíg nem rendezi ezeket a gondolatokat, felvetéseket, addig mindketten szenvedni fognak, akármennyire is szeretne neki segíteni. Remélte, hogy ez a beszélgetés jobb belátásra bírja majd egy kicsit, még sem olyan reménytelen az Uchiha nyaggatása. Egy idő után ő is megtörik, meg a páncél, amit felhúzott maga elé.
A rókafiú valami belső kényszer lévén beszélni kezdett. Maga se tudta miért pont Sasukének mond el ilyesmit, de végül is a barátok már csak ilyenek, nem? Megosztanak mindent, vagy legalább is a lényegesebb dolgokat a másikkal. Bár rájuk ez a bájcsevegés nem igazán volt jellemző, de most még is úgy érezte, ha már mindketten egy kalap alatt utaznak, legalább most tartsanak ki egymás mellett. Még ha csak ő is beszél folyamatosan.
Kurot rendesen meglepte, mikor Naruto neki állt csacsogni olyasmiről, amibe még konkrétan bele se gondolt. Nem tudott megszólalni, bár nem is lett volna túl sok értelme, hisz úgy sem értette volna. Így inkább csöndben kényelembe helyezte magát és árgus szemekkel bámulta, néha egy-egyet bólintva.
Legalább két óra telt el azóta, hogy ültek és Naruto beszélt, mert ezt mindennek lehetett nevezni csak épp beszélgetésnek nem. Olyan gondolatok, olyan érzések kerültek felszínre, amibe egyikük se gondolt bele igazán, ami más volt, mint amihez eddig hozzá voltak szokva. De akármelyik oldalról is közelítették meg, mindig ugyanarra jutottak. Minden szál ahhoz az egy érzéshez vezetett, ami Sasukét egy idő után kifejezetten zavarni kezdett. Sose gondolt bele ilyen mélyen a történésekbe, hogy egyes szavaknak milyen nagy súlyuk is van, még ha csak néhány betűből is állnak.
A bűntudat marcangolta lelkét, még is ott volt mellette több másmilyen érzelem is. Bizonyítási vágy, remény, bánat, magány, és még valami, ami nem is biztos, hogy az eltelt néhány napban került oda, ha nem már előtte is ott volt, csak nem akarta észrevenni. És hogy őszinte legyen egy kicsit tartott is attól az érzelemtől, nem tudta mit kellene tennie, elbizonytalanította őt, legfőképpen Sakurával kapcsolatban.
Annyira belemerültek az érzelmek, gondolatok boncolgatásába, hogy egyiküknek sem tűnt fel, hogy valaki meglepve ácsorog mögöttük. Sem az ajtó nyílására, sem a csukódására még a léptekre se figyeltek fel. Túlságosan elmerültek a saját kis világukban.
- Naruto – köszörülte meg a Haruno lány a torkát – még is kit keresel itt, és hogy jutottál be? – hangja nem volt fenyegető, inkább lágy és kíváncsi. Nem haragudott a fiúra, de azért még is…
- Sakura-chan? – kapta hátra a fejét.
Kék szemeit nagyra nyitotta, ajkait széles mosolyra húzta, majd gondolkodás nélkül átmászott a kanapén, és a lányra vetette magát, aki elveszítve az egyensúlyát a földre huppant.
Sasuke ezt látva mormolt valamit az orra alatt. Nem tetszett neki, amit Naruto csinált. Mért nem tud egyszer a seggén maradni, állandóan félre érthető helyzetbe hozza magát a Harunoval, ő meg idegeskedhet miatta.
- Aú – nyögte Sakura, közben megpróbálta ülőhelyzetbe tolni magát. – hogy kerülsz ide?
- Bo-bocsánat – nyögte hirtelen a szöszi, majd leszállva róla felsegítette – én csak beszélni szerettem volna veled, és – itt elakadt. Nem mondhatja el neki, ami közte és Sasuke között történt, még a végén tényleg dilisnek nézné, amiért egy macskát kerget Sakura hollétéről kérdezősködve – mivel nem voltál itthon, gondoltam megvárlak.
- Hogy jöttél be? – karba tett kézzel bámulta.
- Az ablakon keresztül – zavartan sütötte le a szemét, várva, hogy a lány neki álljon kiabálni vele, de nem történt semmi.
- Legközelebb telefonálj ide, vagy nézz be a kórházba – nyögte, majd leeresztve karjait, megkerülte Narutot és a konyhaszekrényhez sétálva kinyitott az ajtaját, majd ki vett belőle egy kis dobozt. – kérsz teát?
- Aha – bólintott rá, közben visszasétált a kanapéhoz, és Sasuke mellett foglalt helyet, aki szúrós pillantásokkal méregette őt. – ne nézz így rám – megsimogatta a buksiját, mire a cica leugrott az ülő alkalmatosságról és a lányhoz sétált.
- Te is kérsz? – nézett rá a Haruno, majd lehajolva érte, az ölébe fogta, úgy simogatta tovább.
Egy gyors puszit is nyomott a fejére, majd lerakta a földre és folytatta, amibe belekezdett. Sasuke csalódottan vánszorgott vissza a helyére, amit Naruto egy bugyuta nevetéssel jutalmazott.
- Szóval miről akartál beszélni? – lépett melléjük a lány, majd ő is helyet foglalt – amíg mesélsz, addig a tea is lefő legalább.
Naruto lelkesen neki is állt elmondani, hogy mire is jutott a Hinatás ügyben. Sakura többször is elmosolyodott a hallottak miatt, örült a fiú döntésének. Legalább egy gonddal kevesebb lesz az ő vállán is, nem kell aggódnia az Uzumaki miatt, hisz jó kezekben hagyja. A Hyuuga lány, majd vigyáz rá.
Sasukét meglepte, hogy pont Hinata az, aki miatt Naruto képes lemondani Sakuráról, nem mintha bánta volna a dolgot, csak meglepte. Bár elég volt ránézni, szinte le lehetett olvasni az arcáról hogyan is tekint barátjára, az ájulásokról nem is beszélve. Így legalább az is tisztázódott, hogy Ino miért volt tegnap annyira lelkes emiatt.
- Ennek örülök – szólalt meg végül Sakura, miután Naruto befejezte a mondanivalóját, majd felállva a teafőzőshöz sétált. Lekapcsolta a pirosan világító gombot, majd két poharat előkészítve megtöltötte őket a forróm nedűvel. Aztán visszament a sráchoz – tessék. – nyújtotta felé.
- Köszönöm – szokásos róka vigyorát villantotta a lányra, majd óvatosan belekortyolt – basszus – nyögte hirtelen – ez meleg.
Sasuke és Sakura is a fejét fogta Naruto idétlen reakciójától. A pohár meleg volt és a benne lévő ital gőzölgött, vajon milyen lehetett volna, ha nem forró?
- Most főtt le – rázta meg a fejét Sakura, majd ő is belekóstolt.
- Jól van, na – motyogta kinyújtott nyelvvel. Kezével próbálta legyezni, hátha sikerül lehűtenie.
- Ezzel nem sokra mész. Ott a csap, igyál rá hideg vizet, hátha segít – nem is kellett kétszer mondania.
A srác felpattant és egyből rácuppant a csapra. Élvezettel folyatta a hűvös folyadékot a szájába, még fura hangokat is hallatott közben.
- Naruto ne nyálazd össze az egész mosogatót, van pohár is – a fiú nem törődve csapattársával, továbbra is élvezettel szopogatta a fémcsövet. – ha miattad magas lesz, a víz számlám megöllek.
Hosszú percekig eltartott Naruto nyelv hűsítése, majd mikor már enyhült visszasétált a kihűlt poharához és lelkesen kóstolta meg az immár langyos teát.
- Finom – mosolygott rá, majd még egy kortyot lecsúsztatott a torkán.
- Ezt jó hallani – Sakura üres poharát az asztalra tette, majd mélyen a kék szemekbe meredt. – akkor, ha jól értelmeztem adsz neki egy esélyt – tért vissza az eredeti beszélgetésükre.
- Igen, sok vesztenivalóm úgy sincs – vonta meg a vállát, nem gondolva a következményekre, ha valami balul sülne el.
- Túl lazán veszed, nem gondolod? – a Haruno komolyabbra váltotta a hangját – Hinata rendes lány. Ha tényleg szeretnél adni neki egy esélyt, akkor kicsit meg kéne emberelned magad. Vannak olyan szituációk, amiket nem szabad elhülyéskedni, mert abból csak katasztrófa lesz. Én meg nem vagyok hajlandó plusz melót végezni, ha elcsesznéd.
- Ne aggódj Sakura-chan, igyekezni fogok.
- Szavadon foglak – mondta neki, majd megragadva a két poharat a konyhába sétált és a mosogatóba tette őket. – tegyél meg mindent, hogy ne bántsd meg. A nők elég érzékenyek, főleg Hinata.
- Észben tartom – vigyorgott idétlenül.
Aztán gondolkodva egyet felpattant a helyéről, meg sem állva Sakuráig, aki döbbenten fogadta az őt ölelő karokat.
Naruto tudta, hogy ezzel megint felbosszantja Sasukét, de nem foglalkozott vele. Örült a lány támogatásának, hogy segíteni próbál neki, valahogy muszáj volt kimutatnia a háláját. Még ha ez nem is tetszett az Uchihának.
- Hálás vagyok – engedte el végül pár perces ölelkezés után. – de azt hiszem, nekem ideje lenne mennem, hisz még beszélnem kellene Hinatával.
- Rendben – bíztatásul vállon veregette, majd kikísérve az ajtóhoz elbúcsúzott tőle.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, miután a vékony deszkalap becsukódott mögötte. Közben magában Istenhez fohászkodott, hogy Naruto semmit se rontson el, sikerüljön neki megtalálni a várva várt boldogságot, amit tőle biztos nem kapott volna meg soha.
Sasuke aggódva dörgölődzött gazdája lábának, amitől a lánynak megint jó kedve lett. Felvette az ölébe, majd a szobájába sétálva az ágyra huppant vele.
- Látom kibékültetek – óvatosan simított végig a fekete bundán, amitől Kuro megborzongott. Tetszett neki a törődés, amit a lány nyújtott neki. Talán nem is lenne nehéz hozzászoknia. – tudod melletted már nem is érzem magam magányosnak. Remélem, sokáig velem maradsz még.
Sasuke érezte, hogy arcát egyből elönti a pír. Zavartan kapta el a tekintetét, közben hevesen kalapáló szívét próbálta nyugtatgatni. Imádkozott azért, hogy a lány ne hallja meg, ne vegye észre zavarát, kínos lett volna a részéről.
- Köszönöm, hogy vagy nekem – suttogta Sakura, majd egy puszit nyomott a feje búbjára, és a távirányítóért nyúlva bekapcsolta a tv-t.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Sziasztok!
Mint már írtam nem volt túl esemény dús, meg egy csöppet fáradt is voltam, hogy lényegesebben is kitérjek az érzelmekre, meg Naruto és Sasuke beszélgetésére. A napokban majd újra nézem, és ígyekszem kiegészíteni egy kicsit, és majd lassan, szerintem a héten hozom a kövi fejezetet is, ha úgy haladok vele. :)
Igyekeztem némi humort is csempészni bele, ne legyen olyan egyhangú az egész, megpróbálom a következő fejezetet ennél izgisebbre gyártani, remélem nem vettem el tőle a kedveteket, csak a hőség betett egy kicsit, aztán kínlódom. XD
Már nincs sok hátra a befejezésig, pár fejezet., azán könnyes szemekkel búcsúzhatok ettől a történettől, és visszatérhetek a régebbiekhez, amiket remélem sikerül majd folytatni ^^
Vanille nekem van vírusírtóm a gépene, és nem jelzett semmi vírust, hogy lenne rajta O.o Pedig elég jó minőségű :P
És köszönöm a kritikát mindkettőtöknek :D Nyah álljunk is neki a folytatásnak *3*