- Hát ti még itt? – kopogtatott be az ablakon Kankuro. Sakura ijedten hőkölt hátra, mire oldalába éles fájdalom nyilallt. Kezét hirtelen oldalához kapta, mire Sasuke meglepetten pislogott. Olyan arcot vágott, mint akit leöntöttek hideg vízzel. De pár másodperc múlva, már Sakura felőli ajtót nyitotta ki, és gyorsan az ölébe vette a lányt.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva Temari.
- Pár perce értünk ide, de Sakura rosszul volt, így egy kicsit ültünk még a kocsiban… - hazudta szemrebbenés nélkül, majd elindult a koli felé. Gyorsan lépdelt a folyosókon, Sakura pedig gyengének érezte magát. Még Sasuke pólójába is csak görcsösen tudott kapaszkodni. Érezte, ahogy egyre sápadtabb lesz.
- Jól vagy? – nézett végig aggódva Sasuke a lányon.
- Nem igazán… - suttogta erőtlenül. – Szép sebet kaptam… - mosolygott. – Ebbe egy kezdő… biztos belehalna. Chakrát vezettél a pengébe igaz?
- Úgy, mint te a koriba… Igaz? – felelt kérdéssel a kérdésre.
- Így is én vesztettem… Szóval most már kerülnöm kell téged – kuncogott halkan a lány.
- És szerinted ez kivitelezhető? Egy csapatba vagyunk… közös küldetésekre járunk… - mosolygott Sasuke, majd megállt egy ajtó előtt.
- Tegyél le, kiveszem a kulcsot… - mondta Sakura, majd előhalászta egyik zsebéből a kulcsot, és kicsit meginogva, de kinyitotta az ajtót. – Köszönöm a fuvart… - mosolygott, úgy tűnt arcába visszatért az élet.
- Hn… Azt még megvárom, hogy épségben leülj egy ágyra! – szólította fel, majd belépett az ajtón. Sakura kissé dülöngélve lépkedett az ágyig. Párszor megbotlott, amin Sasuke jókat mosolygott.
- Soha nem vettem észre, hogy ilyen messze van az ajtótól az ágy – nevetett Sakura, és visszafordult a fiúhoz. Ám a hirtelen mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, és rohamosan közeledett arca a padló felé. Sasuke idejében kapta el a lányt, így az nem verte be a fejét.
- Olyan vagy, mint egy részeg… - mondta komoly arckifejezéssel, de hangjából hallani lehetett, hogy jót szórakozik.
- Nem is ittam! – tiltakozott Sakura. Ez alatt a fiú megtette azt a pár métert, ami még hátra volt. Óvatosan leültette a lányt az ágyra, ám az szorosan kapaszkodott a nyakába. Így Sasuke szembe került az ülő lánnyal.
- De úgy tűnik, hogy valami megrészegített – mosolygott. Sakura érezte arcán a fiú leheletét. Elöntötte a vágy, hogy ajkait ismét érezhesse, hogy tudja a reggel tényleg megtörtént. Sasuke óvatosan magához húzta, és ajkait szorosan Sakura ajkaira szorította. Sakura ujjait a fiú tarkójára szorította, és mohón csókolta meg a puha ajkakat. Sasuke óvatosan hátra döntötte a lányt, és egyik karját továbbra is a derekán hagyta, míg másikkal óvatosan a lány feje mellett támaszkodott. Sakura ezzel szemben cseppet sem óvatoskodott. Görcsösen markolászta a fiú pólóját, miközben vékony ujjait a tarkójára tapasztotta. Sasuke halványan elmosolyodott, miközben érezte, hogy a lány szorosabban szorította a pólóját. Óvatosan hátrébb húzódott és látta a lány arcán a fájdalmat.
- Szerintem pihened kéne… biztos fáj… hisz én okoztam – mosolygott. Sakura durcás arcot vágott, majd felült és mutatóujját a fiúra emelte.
- Utállak! – suttogta. Erre Sasuke arcára csak egy ellenállhatatlan mosoly ült.
- Tudom – mondta nyugodtan. – De te is tudod… Én is téged… - azzal arcáról eltűnt a jókedv, és visszatért a közömbös, és higgadt Sasuke. – Mit fogsz tenni? – kérdezte óvatosan. Sakura rögtön tudta mire céloz.
- Még nem tudom… Két dolog miatt nem tudom…
- Hn… Mindegy is… így is, úgy is megtudom… Hisz engem is érint – mondta, majd pár pillanat néma csönd következett. Halk kopogtatás törte meg a csendet. Sasuke pár lépéssel az ajtó előtt termett, és sarkig kinyitotta. – Jó, hogy jössz… Pont menni akartam és jobb, ha nem marad egyedül – mondta, majd biccentett, és kilépett a szobából. Sakura meglepetésére, Hinata lépett a szobába. Arcán furcsa kifejezés ült… Meglepettség, kételkedés, riadtság, gyanakvás… Többek között ezeket lehetne felsorolni.
- Szia… - köszönt halkan Sakura, mire Hinata csak bólintott.
- Mi folyik itt? – kérdezte komolyan, majd leült Sakura mellé az ágyra. A smaragd szemű óvatosan kérdezett vissza.
- Ezt, hogy érted? – kérdezte óvatosan, de vigyázott, nehogy barátnője is észrevegye.
- Sasuke és te… Valamit titkoltok mindenki előtt. Ma reggel is… Az a vita, mintha egy teljesen más… világban lennétek. Aztán a pályán… Sasuke rögtön tudta mi lehet a bajod… és – Hinata küszködve kereste a megfelelő szavakat. – Érzem, hogy valamit titkolsz, te is és Sasuke is… Tudni akarom mi az! – mondta végül határozottan. Sakura kicsit meglepődve hallgatta Hinata bizonytalan célozgatásait, kérdéseit. Ám az utolsó mondat, sokkal inkább parancsként hagyta el a lány száját, mintsem kérésként. Így Sakura megfontoltan kezdett el beszélni.
- Azt hiszem… ez elég bonyolult, és jobb lenne, ha nem kevernélek bele. Nem akarom, hogy… esetleg… valami történjen veled… - mondta Sakura, és csak remélte, hogy Hinata beéri ennyivel.
- Ez nem elég… - mondta halkan Hinata. – Szeretnék többet tudni, hisz reggel is… - Sakura agyába bevillant a kép, amint küszködve próbált valami kifogást kitalálni, de az is harmat gyengére sikerült.
- Én elmondanám… de nem tehetem… - hajtotta le a fejét Sakura.
- Csak annyit mondj, hogy tényleg olyan veszélyes is lehet… hogy esetleg belehaljon valaki? – Hinata hangjából sütött a riadtság.
- Nem tudom, de mindenesetre, amennyit lehet, el fogok mondani… - mosolygott bátorítóan Sakura.
- És Sasukéval mi van? Néha csak úgy forr körülöttetek a levegő… - mosolygott huncutul Hinata. Hangjában nyoma se maradt az előbbi félelemnek, bizonytalanságnak.
- Ezt hogy érted? – kérdezte idegesen Sakura.
- Jártok? – csúszott ki a fekete hajú száján a nyílt kérdés.
- Nem… - tiltakozott Sakura, ami nem mellesleg igaz is volt.
- De valami csak van?! – kérdezte reménykedve Hinata.
- Nem tudom mi van… - sóhajtott Sakura. – Igazán nem tudom, mivel… ez is túlságosan bonyolult, és egyáltalán nem egy hétköznapi „járunk”-ról lehetne beszélni… - válaszolt Sakura, mire Hinata megértően bólintott. – Jaaj és az ajándékod! – csapott a homlokára a smaragd szemű, majd felpattant, és előhalászott egy dobozt a szekrényből. – Tessék! – nyújtotta oda az ajándékot. Hinata óvatosan bontogatott, és kíváncsi szemekkel méregette az új ajándékot.
- Nem mondod… te megvetted? – kérdezte meghatódva. Erre Sakura csak vállat vont.
- Láttam, hogy tetszett… Így gondoltam megérdemled – mosolygott. Hinata szájtátva nézte a lila elegáns lábbelit, aminek pár centis sarka volt. A felső része lila szaténből volt, amin pár gyöngyvirág díszelgett.
- Köszönöm! – ölelte meg nevetve Hinata Sakurát. – Na de azt hiszem, megyek lassan… Te biztos jól leszel? Hagyhatlak egyedül? – kérdezte aggódva.
- Na aggódj, majd még gyógyítgatok rajta – mosolygott Sakura. Hinata bólintott, majd az ajtó fele vette az irányt. Keze a kilincsen pihent, mikor még visszaszólt Sakurának.
- Vigyázz magadra! – mondta komolyan, mire a Haruno meglepetten pislogott.
- Szokásom – mosolyodott el halványan, majd Hinata kilépett a szobából. Sakura pár percig bambán nézett utána, majd elterült az ágyon. Kezét a homlokára tette, majd nagyot sóhajtott.
- Túl bonyolult az élet… - gondolta. Sokáig feküdt így, gondolataiba merülve.
Másnap volt karácsony másnapja. Szinte az egész koli kiürült, hisz mindenkit meglátogatott a családja, és vagy elmentek együtt enni valahová, vagy egyszerűen hazamentek. Így tényleg csak pár ember lézengett a folyosókon, és az egész iskolát kísérteties csend uralta. Sakura azon kevesek közt volt, akik a suliban maradtak, hisz Tsunadéhoz nincs értelme hazamenni, és így könnyebb a kémkedés. A lány sokáig aludt, hisz ma nem kellett sehova mennie, és a tegnapi események teljesen leszívták az energiáját. Így mikor felébredt is, nem szállt ki rögtön az ágyból, hanem még hosszú percekig lustálkodott. Mikor elszánta magát, hogy kimásszon, elvonszolta magát a fürdőbe, és most először ittléte óta, egy hatalmas és kellemes fürdőt vett. Mikor végzett felvett egy kényelmes otthoni kicsit kopott pamut melegítőalsót és egy kényelmes pólót. Haját feltűzte, majd kényelmesen befészkelte magát az egyik fotelba, ölébe vette a laptopját, és nyugodtan elkezdett pötyögni. Pár közösségi oldal, egy nagycsomó e-mail, és különböző hirdetéseket olvasgatott. Halk kopogtatás vonta el figyelmét az egyik karácsonyi üdvözlettől.
- Nyitva van! – kiáltott, majd tovább olvasta a rövidke e-mailt.
- Sakura-chan! – mosolygott Naruto, bár Sakura aligha látta. – Te is itt maradtál? – kérdezte, miközben letelepedett a másik fotelba.
- Igen, mivel az édesanyám beteg, és apám nem tudna értem jönni. Így megbeszéltük, hogy majd következő szünetbe hazamegyek – mosolygott szomorkásan Sakura. Olyan elhihető volt, hogy Naruto arcára rögtön kiült a szomorúság.
- De legalább nem csak én, meg a citrompofa maradtunk bent… mint eddig rendszeresen – sóhajtott a fiú, és láthatóan megkönnyebbült.
- Citrompofa? – kérdezte értetlenül Sakura, mire Naruto arcára hatalmas vigyor ült ki.
- Sasuke! – világosította fel a lányt.
- Oh, értem – mosolygott Sakura. A beszélgetés alatt elolvasott minden levelet, és már a kikapcsolás fázis volt hátra.
- Te Sakura… Nincs kedved, kimenni hógolyózni? – kérdezte Naruto halkan.
- Miért is ne? Legalább összeszokhatnánk – mosolygott a lány. A szöszi hajszínéhez méltóan, értetlen arckifejezést tükrözött. Erre Sakura csak nevetve magyarázott. – Összeszoknánk, mint csapat… érted?
- Jaaa, na, akkor megyek, felveszek valami meleget! – mosolygott Naruto, majd átvágtatott a szobájába. Sakra elővett egy meleg pulcsit, felvett egy kényelmes csizmát, a kabátját és a sálát is magára tekerte. Sietve vágott keresztül a folyosókon, és örömmel nyugtázta a hangot, ahogy a hó ropogott a talpa alatt. Pár pillanatig csendben állt, majd hirtelen egy hideg, fehér valami röpült az arca felé. Szerencsére, még épp idejében hajolt el, így a hógolyó nem találta fejen.
- Ez nem volt szép! – kuncogott, miközben egy hógolyót kezdett gyúrni.
Sasuke az ágyán elterülve a plafont bámulta. Utálta a karácsonyt… főleg, hogy ő mindig egyedül maradt, azzal az idióta Narutóval.
- Idén még szerencse, hogy nem jött megint a hócsata ötlettel… Ki olyan barom, hogy kimenne? – gondolta, miközben kimászott az ágyból, és felvett egy nadrágot. A mozdulatsor közepette észrevett valami rózsaszínt… Az ablakhoz lépett, hogy rájöhessen mi volt az. Elképedve nézte, ahogy Sakura és Naruto hócsatázik. Igaz, nem a megszokott módon, hisz Narutóból több volt, mint elég, és Sakura is kipirulva és fürgén védekezett a hógolyók százai elől. Sasuke az ablaknak támaszkodott, és tekintetével figyelte két csapattársát.
- Mi a francot művelnek ezek? – morfondírozott magában. – Narutót még megértem… De Sakura is? Hihetetlen… Egyszer hidegvérrel és tiszta fejjel gondolkozik, cselekszik, egyszer forrnak benne az indulatok… Most meg, mint egy kislány, játszik… - Sasuke gondterhelten döntötte homlokát a hideg üvegnek. – És ennek a lánynak a kezében van a küldetésem sikerének, vagy bukásának kulcsa. Sose függtem még ennyire senkitől sem… - Sasuke agyában csak lassan vánszorogtak a gondolatok, miközben szemével a két csatázót figyelte. A hó nagy pelyhekben szállingózott, friss hólepelt borítva a már amúgy is fehér tájra. Sasuke percekig csendben figyelt, és fülelt. Néha elcsípett egy-egy nevetésbe fúló sikolyt, amit Sakura hallatott, ha telibe találta egy fehér, jeges gömb. Néha Naruto is hangosan felkiáltott, de a leghangosabb mégis kettejük nevetése volt. Sasuke egyszer csak azon kapta magát, hogy már a kabátját cipzárazza be.
Sakura hajában hideg hópelyhek telepedtek meg, melyek lassan olvadoztak így átnedvesítették a lány haját. De Sakura nem foglalkozott vele, most a csata hevében ilyenekkel nem törődhetett. Naruto épp egy hógolyó dobásához vett lendületet, mikor a dobás közepette lefagyott, és elejtette a kezéből a támadó fegyvert. Szemei elkerekedtek, tengerkék íriszei meglepetten csillogtak. Sakura nagy lendülettel fordult meg, és eltátotta a száját. Sasuke állt pár méterre a csatázóktól. Ám ami meglepőbb volt, hogy felöltözve, mint aki csatlakozni akar hozzájuk. A hó továbbra is hullott, így Sasuke hajában hatalmas hófehér hópelyhek gyöngyként díszlettek. Sakura sokáig állt, Narutóval egyetemben, és meglepetten vizslatta a fiút. Sasuke teljes életnagyságában állt az udvaron. Olyan volt, mint egy adonisz… a táj pedig csak még szebbé tette az összhatást.
- Na, mi van? – kérdezte mogorván.
- Te mit keresel itt? – tért magához Naruto pár perc fáziskéséssel. Sakura még mindig bambán állt.
- Nem szabad kijönni? – vágott vissza Sasuke.
- De persze! – mondta Sakura, aki nehezen, de magához tért a meglepetéstől. – Így legalább hárman gyakorolhatjuk az összhangot… - Sakura gyorsan Narutóra pillantott, akit nem lepett meg az ötlet.
- Tőlem… - Sasuke váll rántva bólintott.
- Akkor ezt megbeszéltük… - Sakura mint valami döntőbíra, vagy anyuka…
- Legalább megbosszulhatom a tegnapit… - motyogta Naruto az orra alá. Majd gyors mozdulatokkal hógolyót gyúrt, és Sasuke felé hajította.
- Lassú – mondta Sasuke, majd egy jó adag havat nyomott Naruto nyakánál a kabátja alá. Sakura csak messzebb állva nevetgélt Naruto eltorzult arcán.
- Te barom… - mondta, miközben előre hajolva próbálta kiseperni a havat a kabátja alól. –Ezt még… - sziszegte Naruto, hozzá nem szokott módon. Sakura csak óvatosan megrázta a fejét, miközben lehajolt egy új hógolyóhoz való alapanyagért.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
