Ez a nap is olyan volt, mint minden h�tv�ge. Egyes csal�dok pihentek, m�sok kir�ndultak, vagyis minden ment a maga m�dj�n. Egy l�ny m�gis k�l�nleges napra �bredt, amikor a nap els� sugarai betekintettek szob�ja ablak�n. Olyan f�l hat k�r�l j�rhatott, amikor hirtelen az �ra cs�r�gni kezdett. A l�ny �lmosan �s borzosan fel�lt az �gy�n, �s mondta mag�ban: „M�ris reggel van, ideje felkeln�nk”. Ez ut�n egy j� nagyot ny�jt�zkodott, �s indult a f�rd�szob�ba, hogy rendbe hozza mag�t, �s felk�sz�lj�n a k�l�nleges, egyben egy �rdekes h�tv�g�re.

Nem az a fajta l�ny volt, aki �r�kat �lt a f�rd�szob�ban, hogy elk�sz�lj�n. Pikk-pakk, �s k�szen is volt az indul�sra, csak m�g egyszer �tn�zte a b�r�ndj�t, �s indult is reggelizni. Amikor le�rt, sz�lei m�r lent voltak.

- Sz�p j� reggelt! – k�sz�nt Sakura a sz�leinek, �s k�zben le�lt az asztalhoz, hogy nekikezdjen a reggelinek.

- Neked is sz�p j� reggelt, Sakura! – k�sz�ntek a sz�lei, �s �k is neki kezdtek a reggelinek.

Reggeliz�s ut�n nem t�tov�ztak annyit, azonnal indultak is, mert el�g messze, Toky�t�l p�r km-re volt az Uchih�k h�tv�gi „vill�ja”, ahova a megh�v�s sz�lt. Bepakolt�k a b�r�nd�ket az aut�ba, �s m�r indultak is. Nem haladtak olyan sokat, de Sakur�nak m�ris �rkezett n�h�ny �zenete:

- Szia Saku!

- Szia Hinata!

- Hogy vagy? Elindultatok?

- Igen m�r elindultunk. Egy�bk�nt, k�szi, j�l vagyok, �s te?

- Na, hogy is volt a tegnapi besz�lget�s�nk? Folytassuk csak, mert olyan hamar lel�pt�l.

- Jaj, Hinata, nem besz�lhetj�k meg ezt, amikor hazaj�ttem?

- Nem! Most beszel�nk r�la!

- J�l van!

- Na, sz�val, hallgatlak!

- Mondom, csak annyi volt, amit a tegnap elmes�ltem neked: hazak�s�rt. Azt�n, amikor oda�rt�nk, el�sz�r csak n�m�n �lltunk, figyelt�k egym�s pillant�s�t, majd hirtelen mag�hoz r�ntott, � nemes egyszer�s�ggel lesm�rolt. Erre �n meg visszacs�koltam, �m amint r�j�ttem, mit tettem, bementem a h�zba. �gy is j�l el�ztam. Ennyi t�rt�nt.

- Aha, �rtem.

- Saku, att�l tartok, te beleszerett�l Sasuk�ba.

- �n? Kiz�rt!

- Igen, te! Nem mondom, Sasuke j� k�p� fi�...

- Igen? Pont ez�rt lenn�k bel� szerelmes, mert j� k�p�?

A mondat le�r�sa ut�n Sakura arca hirtelen elpirosodott, a sz�p z�ld szeme kikerekedett, �s reszketni kezdtek a kezei. „Mi t�rt�nt velem? Vajon Hinat�nak igaza van? Nem, nem, �n nem vagyok szerelmes Sasuk�ba! � minden l�nyt meg tud szerezni mag�nak, akkor meg minek?” – gondolta mag�ban Sakura.

- Igen. – K�zben meg�rkezett a v�lasz Hinat�t�l.

- J�, persze, hogyne.

- Hihi.

- Mi az?.

- Most ismerted el, hogy szerelmes vagy bel�.

- Nem is igaz!

- De-de, viszont �n most megyek, mert van egy kis dolgom, azt�n majd besz�l�nk. J� sz�rakoz�st!

- Ok�, szia!

Amint befejezte a besz�lget�st, megk�rdezte sz�leit�l:

- Ott vagyunk m�r? Kezdem unni…

- Nem, m�g nem vagyunk ott – v�laszolta Tsunade.

- Mi�rt nem hallgatsz zen�t? – k�rdezte Jiraiya.

- De… – Azonban Sakura ink�bb hallgatott.

Sakura el�kereste a f�lhallgat�j�t a kicsi t�sk�j�b�l, amibe csak a fontos dolgokat rakta. Nagy nehezen megtal�lta a r�zsasz�n k�bel� �s z�ld fej� f�lhallgat�j�t. Azonnal csatlakoztatta a telefonj�hoz, �s megkereste a kedvenc zeneit. Zenehallgat�s k�zben figyelte a t�j sz�ps�g�t.  Az �t egy erd�n vezetett �t. K�r�s-k�rbe hegyek magasodtak, tetej�ket h� fedte. Az �t ment�n v�gestelen-v�gig cseresznyef�k �lltak, amelyek �ppen akkor vir�goztak. Csod�latos volt a l�tv�ny, ahogy a lenge szell�cske el�rte a cseresznyef�kat, �s belekapott a vir�gok szirmaiba, azok pedig az �tra sz�lltak.

Ahogy telt az id� gy�ny�r� t�jat felv�ltotta a v�rosi �let; a vir�gz� cseresznyef�kat a hatalmas irodah�zak, lak�h�zak. Sakur��k v�gre el�rt�k Toky�t, innen m�r nem kellett sokat menni�k az Uchih�k „vill�j�hoz”. �pp meg�lltak a benzink�tn�l, hogy egy kis er�re kapjanak, mert el�g hossz� utat tettek meg. A k�tn�l egy fekete Ferrari �llt, a sof�rje pedig egy fiatal sr�c volt, aki fekete farmernadr�got �s s�t�tk�k p�l�t viselt, ami kiemelte az izmait. Sakura l�tta, hogy apja besz�l valakivel, �s odament hozz�, hogy megk�rdezze, mikor indulnak tov�bb. Amikor oda�rt, az apja �gy sz�lt hozz�:

- �, Sakura! �pp most akartalak bemutatni ennek a fiatalembernek. � itt Uchiha Sasuke.

- Szia Sakura, r�g l�ttuk egym�st! – k�sz�nt Sasuke, mik�zben j�kor�t mosolygott: nagyon meg�r�lt a l�nynak.

- Szia Sasuke! Igen, �s ahogy l�tom, el�g �rdekes h�tv�g�nek n�z�nk el�be! – jelentette ki Sakura, de mag�ban val�s�ggal tombolt: ”Uchiha? Mi?” – nem �rtette, hogy mi folyik itt.

- Sasuke, te ismered a l�nyom? – k�rdezte Jiraiya �rdekl�d�en.

- Igen, ismerem, nagyon is j�l ismerem. – �m miel�tt b�rmit elmondott volna, elhallgatott, �s g�nyos mosollyal n�zett Sakur�ra, aki r�gt�n felfogta, mire gondolt a sr�c: a cs�kra. - Egy egyetemre j�runk mind a ketten – fejezte be a mondat�t Sasuke. Sakura f�lig elpirult, mert megint esz�be jutott, hogy mi t�rt�nt kett�j�k k�zt.

- Na, err�l nem is tudtam. Mi�rt nem mondtad, Sakura, hogy Sasuke... – De Jiraiya nem tudta befejezni a mondat�t, mert Sakura k�zbesz�lt:

- Ne haragudj, de indulnunk k�ne, nehogy elk�ss�nk.

- Rendben, mehet�nk – mondta Jiraiya meglepetten, �s elindult az aut� fel�.

Sasuke k�zelebb ment Sakur�hoz, egy hirtelen mozdulattal mag�hoz szor�totta, �s szenved�lyesen megcs�kolta. Sakura nem hitt a szem�nek, nem tudta, hogy mit csin�ljon. Egy r�pke pillanat�ban elgyeng�lt, �s visszacs�kolt, ugyan olyan szenved�llyel, ahogy a fi� �t. A cs�k ut�n csak lest�k egym�s pillant�s�t. Sasuke a kez�t gyeng�d mozdulattal Sakura b�rsonyos arc�ra tette, k�zelebb hajolt hozz�, �s azt mondta neki: „Most megmentettelek” – �s azzal elindult az aut�j�hoz.

Sakura csak �llt, �s n�m�n hallgatott, egy sz� sem j�tt ki a tork�b�l. De ha akart is volna mondani valamit, az apja szavai visszar�ntott�k a val�s�gba.

Az �t tov�bbi r�sz�n a l�nyban rengeteg k�rd�s sz�letett az Uchiha fi�val kapcsolatosan: „Uchiha? Hogy lehet? Mi folyik itt? Ki ez a Sasuke val�j�ban? Milyen h�tv�ge el� �llok? Mi t�rt�nik velem? Nem �rtem.”