Sakura ijedten pattant fel a kanapéról, mikor megszólalt a csengő. Nem gondolta volna, hogy már ennyi az idő. Sietős léptekkel az ajtóhoz sétált, majd elfordítva benne a kulcsot, kinyitotta a vékony deszkalapot. Ino ácsorgott előtte vigyorogva, miközben egy zacskót lengetett meg a lány orra előtt. Elég vidámnak és izgatottnak tűnt, ami többnyire rosszat jelentett, főleg ha Inoról volt szó.

• Ez még is mi? – kérdezte a szatyorra bökve, miközben betessékelte a lányt a házba.
• Csak egy kis jókedvcsináló – vigyorgott idétlenül, amitől Sakurának rossz érzése támadt.

Ha barátnője ilyesmiket hoz a házába, akkor már rég baj van. És persze itt sem a narancslére kell gondolni. Az kicsit távol állt ettől.

• Jézusom – fogta a fejét, miután becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Fő a biztonság.
• Ne izélj már – vágta hátba a szőke – legalább megered a nyelved egy kicsit. Mostanában amúgy sem beszéltünk valami sokat.
• Kezdek aggódni – nyögte, majd kikerülve őt a konyhába sétált. A szekrényt kinyitva kiemelt belőle két poharat, aztán visszacsukta, és a pultra tette őket.  – nassolni valót is hoztál? – nézett rá.
• Ja. Chipset meg sütit – nézett bele a szatyorba.
• Add ide őket – nyújtotta felé a rózsaszín a kezét.

Ino kivette őket és odaadta neki. A lány szorgosan kinyitotta mind két zacskót, majd egy-egy tálat elővéve beleöntötte őket az utolsó morzsáig. Aztán szó nélkül megragadva a két tálat, meg a két poharat átmasírozott velük a szobájába, ahol a cicák éppen az ágyon heverésztek. Elmosolyodott őket látva.

Sasuke szúrós pillantásokkal méregette a Yamanaka lányt, nagyon nem tetszett neki, hogy itt van. Volt elég gondja, baja a nélkül is, hogy ő jelen lett volna. De mivel Sakura hívta meg, ezért nem volt beleszólási joga az itt tartózkodásába, hisz nem az ő háza volt.

• Nocsak, más vendégeid is vannak? - kérdezte Ino, miközben végig mérte a két jövevényt. – honnan szedted össze őket?
• Mao márt jó ideje velem él, Kuro pedig csak néhány napja. Mindketten utca cicák, gondoltam befogadom őket magamhoz, legalább nem unatkozom – magyarázta Sakura, miközben Ino ajkain egy gúnyos mosoly jelent meg.
• Tudod, vannak más lények is a földön, akiket férfiaknak hívnak. Ők sokkal jobban el tudnának szórakoztatni.

Sakura megmerevedett e szöveg hallatán. És még Ino ezek után képes meglepődni, hogy miért nem beszél vele olyan sokat, főleg ha ilyen egyértelmű célozgatásokat tesz neki? Az ilyen megjegyzései után mindig kényelmetlenül érzi magát, nem szereti, mikor a magán életében vájkál. Főleg akkor van ki tőle, mikor a lányra rájön a kotnyelesség és belepiszkál a dolgaiba, amivel még nagyobb kalamajkát okoz. Aztán még ő magyarázkodhat mindenkinek.

• Nem élek ilyenekkel – rázta meg a fejét, majd az éjjeli szekrényre tette a tálakat és a poharakat.
• Kár. Fogalmad sincs, miből maradsz ki – vonta meg a vállát a szöszi, majd szó nélkül az ágyra huppant.
• De azt hiszem, tisztában vagyok, és egyáltalán nem sajnálom – smaragd szemeit barátnőjére szegezte – és tudtommal nem azért hívtalak át, hogy az én magán életemet beszéljük ki.
• Jól van, na, nem kell felkapni a vizet – nyögte durcásan – mennyire tudtál vele beszélni? – váltott hirtelen témát.

Nem akart még idő előtt meghalni, mert ha ez Sakurán múlott volna, akkor rég alulról szagolná az ibolyát. Könnyen fel tudta idegesíteni, így inkább visszafogta magát, nem akart vele veszekedni.

• Azt mondta idő kell neki – azzal az ágyon heverő szatyor felé nyúlt. Miután szétnyitotta hol Inora, hol pedig a benne lévő italokra pillantott – ezt te sem gondolod komolyan – nyögte, majd visszanyújtotta neki.
• Most miért? Meg lesz a kellő hangulat – magára öltötte szokásos vigyorát, és nagyokat pislogva bámult a lányra.
• Nem – szó nélkül rá vágta – nem iszom.

Sasuke zavartan pislogott, hol egyikre, hol másikra nézve. Valahogy volt egy olyan sejtése, hogy Sakura az alkohol miatt tiltakozik ennyire. Bele se kellett néznie a zacskóba, ami az ágy szélén hevert, a lány szavai elég egyértelműek voltak. De egyáltalán Ino minek akarná leitatni Sakurát? Talán ez is része lenne az ilyen csajos összejöveteleknek? Nem tudott rajtuk kiigazodni. Nem mintha olyan nagy tapasztalata lenne e téren. Sose volt az a bulizós fajta.

• Hát jó, több marad nekem – vonta meg a vállát, majd a szatyrot az ágy lábához rakta, a biztonság kedvéért ne hogy feldőljön és kiboruljon.
• Még mielőtt bármibe is belekezdenénk, én megyek és eszek, te kérsz valamit? – nézett barátnőjére.
• Ha már így megkínálsz, igen – azzal felálltak és kisétáltak a szobából magukra hagyva a cicust.

Sasuke elég kényelmetlenül érezte magát. Valahogy úgy vélte neki ma este nem kéne itt tartózkodnia, kívülállónak érezte magát, talán jobb lenne, ha kimenne, amíg Ino itt van. Tartott attól a beszélgetéstől, ami az elkövetkezendő pár órában rájuk vár. Talán olyanról is hallani fog amiről, jobb lenne, ha nem tudna.

• Olyan feszült vagy – vágta hátba Mao, mire Sasuke ösztönösen védelmi pozíciót vett fel, ha kell, akkor letámadja az előtte ücsörgőt – csigavér, ne akarok semmi rosszat, és jobb, ha te sem csinálsz semmi hülyeséget.
• Épp azt fontolgattam, hogy elhúzok innen. Valahogy nem köt le két lány pizsama partija – próbált nyugodtságot erőltetni magára, de az idegesség csak nem tűnt el belőle.

De ez az érzés teljesen ellentéte volt annak, amit akkor érzett mikor Naruto itt volt. Valami más nyugtalanította, és ezt a rossz előérzete még fokozta is. Tényleg jobb lenne, ha ma estére kiköltözne innen. Otthon úgy se keresné senki, egyedül lenne.

• Sakura nem hiszem, hogy örülne neki, nagyon a szívéhez nőttél – gúnyosan vigyorgott, tudta, hogy ezzel megint fel fogja húzni az agyát, de valahogy nem zavarta a dolog, csak igazolódjon be a gyanúja.

Sasuke fura pillantásokkal méregette. Egyszerűen nem tudta mire megy ki ez az idióta játék, amit Mao űz vele. Állandóan az idegeire megy, talán a reakcióit akarja felmérni? De vajon miért? Talán…

• És ezt még is honnan vetted? - magára erőltette szokásos rideg stílusát, de most valamivel nehezebben ment, mint szokott. – csak mert agyon ölelget? Veled is ugyan ezt csinálja.

Kezdte elveszíteni a fonalat, tényleg nem értette mire megy ki ez az egész, mit akar elérni. Vagy szimplán csak össze akarja zavarni?

• Ha elmész, azzal megbántod őt. – mondta. - én is van, hogy eltűnök néhány napra, aztán mikor megjelenek, mert meguntam a lófrálást, akkor órákig el sem enged, közben pedig arról tart kiselőadást, hogy mennyire aggódott, hogy többet nem jövök vissza. Valószínűleg megint ez lenne. Ismerem már egy ideje. 

Sakura vajon tényleg aggódna miatta, ha elmenne? Bár valójában fogalma sincs róla, hogy ő tanyázik nála napok óta. Így hát nem is lenne meglepő, ha nem akarná, hogy el mennyen, de még is… Ha az emberi énjéről lenne szó, akkor is ezt tenné? Akkor is keresné, aggódna érte, ha eltűnne? Annyi fájdalom és bánat után is, amit okozott neki? Vagy netán hagyná, ha már annyiszor bántotta? Fenébe is, miért zavarja ez ennyire…

• Látom elgondolkodtatott, amit mondtam – közelebb merészkedett hozzá, és mélyen belebámult a fiúcsodálkozástól tágra nyílt szemébe – még most sem érted, igaz?
• Még is miről be…
• Ideje lenne elgondolkodnod rajta mit miért, teszel. Ha folyton kibúvókat keresel, nem könnyíted meg ások dolgát, vedd észre nem vagy egyedül Uchiha. – azzal megfordult és visszakecmergett az ágy szélére, ahonnan eddig is figyelte az eseményeket.

Miután kényelmesen elhelyezkedett elégedetten fixírozta Sasuke arcát, amin a zavartság, meglepődés látszódott. Most aztán tényleg elgondolkodtatta, bár nem sok esély van rá, hogy leesett neki a tantusz, miről papolt eddig. Hisz a férfiak már csak ilyenek, sose figyelnek a lényegre, csak későn veszik észre a dolgokat.

Az ajtó hirtelen kinyílt, amivel mind két cicust kizökkentették a gondolataikból. Szemüket a két lányra szegezték, akik nevetések közepette léptek be a szobába. Mindketten arrébb húzódtak, így a két kuonichi helyet tudott foglalni az ágyon. Miután kényelembe helyezték magukat Ino meg akarta simogatni Kurot, aki a lány keze láttán egyből Sakurához húzódott. Nem akarta, hogy megsimogassa a Yamanaka lány.

• Hát ezzel meg mi van? – nyögte hirtelen, miközben Maoért nyúlt, aki egy cseppet sem ellenkezett.
• Kuro nehezen viseli meg az embereket, igaz cica? – Sakura végig simított a pihe-puha bundáján, Sasuke válaszképp kifeküdt, és hagyta, hogy a lány simogassa.
• Neked nincs, fura érzésed mikor rá nézel? – a Yamanaka lány közelebb hajolt a fekete szőrmókhoz és belebámult ónix szemeibe, amik meglepődve pillantottak vissza rá. – olyan ismerős…
• Mikor először megláttam valamiért nekem is ez volt az érzésem.

Két kezébe fogta a cicát, majd maga felé fordítva egy puszit nyomott a feje búbjára. Sasuke szíve nagyot dobbant a lány puha ajkait érezve, már megint olyan érzések lepték el belülről, amitől legszívesebben megszabadult volna. Miért van rá ilyen hatással?

• De már megszoktam – azzal még egyszer magához szorította, majd az ölébe fektetve folytatta a simogatást.
• Engem akkor is zavar – nyögte – de visszatérve Narutora. Hogyan kéne őket összehoznunk?

Sasuke erre egyből felkapta a fejét. Narutot összehozni valakivel? Ezt komolyan gondolják? De legalább magyarázatot adna arra, hogy mit keresett itt reggel. És kicsit megnyugtatta, hogy nem azért húzta az agyát az a féleszű, mert szerelmes Sakurába, ha nem mert egyszerűen élvezte, hogy bosszanthatja, hisz ilyen testben nem sokat tud neki ártani. Bár most így visszagondolva annál az utolsó ölelkezős, puszilós résznél, igen csak idegbeteg lett. Már csak a gondolatától is, hogy Sakura és Naruto… Ha ez bekövetkezik, az Uzumaki fiú addig él.

Miután még egyszer végig futott az előbbi gondolat menetén, megmerevedett. Csak most fogta fel, hogy Maonak igaza volt. Tényleg féltékenység gyötri, annak ellenére, hogy semmi közük egymáshoz a lánnyal. Kisajátítja magának, pedig nincs is joga hozzá. Valamit muszáj tennie ez ügyben, mert ha így folytatódik, biztos megkattan. 

• Nem tudom – rázta meg a fejét, amitől rózsaszín tincsei ide-oda szálltak – de most így jobban belegondolva kihasználhatnánk a pénteki fesztivált.
• Nagyszerű ötlet – csapta össze a két kezét a szőkeség – ennél remekebb randi színhelyet nem is találhattunk volna neki. Tökéletes. – csillogó szemeit Sakurára szegezte – tudtam én, hogy még a hasznodat vehetem.
• Aljas módon belerángattál, meg hát így legalább Narutonak sem okozok gondot – magyarázta a Haruno, majd hirtelen elhalkult.

Csak most jutott az eszébe, hogy ő mit fog egyedül a fesztiválon csinálni? Hisz, ha Narutot és Hinatát sikerül is kettesben hagyniuk, ő egyedül marad. Inonak meg ott van Shikamaru, és nem szeretne a terhükre lenni. És a legrosszabb, hogy Sasuke meg küldetésen van, bár ha jobban belegondolunk, ő el se jönne. Nem szereti az ilyen felhajtásokat. Ráadásul vele meg végképp nem ment volna el rá, hisz az Uchiha nem is kedveli őt. Csak az idegeire megy a folytonos féltékenykedésével. Úgy tűnik aznapra egyedül maradt. Még ha így is alakul, legalább itt vannak neki a cicái. Ők elszórakoztatják majd.

• Sose okoztál neki gondot – Ino megveregette Sakurát vállát, amivel kizökkentette a gondolataiból – nem is figyelsz rám, igaz?
• Csak elkalandozta – idegesen felnevetett.
• Hogy ezen mért nem csodálkozok – megrázta fejét, majd mosolyogva újból rápillantott – Shikamarut és Sait is bevehetnénk.
• Minek? - szaladt ki a száján.

Meglepte ez a hirtelen jött ötlet. Vajon Ino mit tervezgethet?

• Egy tripla randinak – válaszolta magabiztosan, mire Sakura szemei kikerekedtek. Ezt még ő sem gondolta komolyan, igaz?
• Azt már nem – vágta rá tiltakozás kép.

Ő semmilyen körülmények között nem fog Saival randizni, erre még Ino sem veszi rá. Előbb menne el Leevel, mint azzal a félnótással. De nem ő volt az egyetlen, akinek nem tetszett e hír hallata. Sasuke mocorogni kezdett a lány ölében, valahogy muszáj volt leküzdenie a feltörekvő rohamait, amik nagyon nem voltak jó hatással az idegeire.

Mao nem bírta tovább nézni a szenvedését, négy kézlábra ereszkedett és megkerülve Inot Kurohoz sétált. Mikor elérte meglendítette a mancsát, amivel lekevert egyet neki. Jelezve, hogy befejezhetné már ezt. Sasuke nagyot nyögött meglepetésében, mikor a cica megérintette, de legalább lenyugodott tőle.

Istenem, ti férfiak milyen idegesítőek tudtok lenni – futott végig a fehér szőrgombóc agyán, majd visszamászott a Yamanaka lány mellé, aki mosolyogva simított végig a buksiján.

• Ne csináld már – Ino Sakura keze után kapott, majd könyörgő tekintetét az övébe fúrta – máshogy nem hozhatjuk össze őket. Túl gyanús lenne, ha csak Naruto lenne egyedül fiú. Be kell venniük a csalit. - Hiába volt igaza Inonak, ha egyszer Sakurának egyáltalán nem fülledt hozzá a foga.
• Miután ott hagytuk őket, haza megyek – mente bele végül am lány idióta ötletébe. Saival amúgy sem voltak puszipajtások, túl sokszor sértette meg ahhoz, hogy hirtelen barátokká váljanak. Bár ahogy Narutot ismerte, nem volt benne biztos, hogy beveszi a dolgot. Annyira még se lehet hülye, vagy még is?
• Utána azt csinálsz, amit akarsz – egyezett bele a szőkeség – erre viszont inni kell.

Még mielőtt Sakura neki állhatott volna tiltakozni, a Yamanaka lány felpattant, és az éjjeli szekrényen lévő poharakért nyúlt. Vigyorogva rakta le maga mellé őket, majd felvette az ágy lábánál elhelyezett szatyrot. Óvatosan kivette belőle a két üveg vörösbort. Mikor felnézett a Haruno sápadt arcára elkuncogta magát. Tudta milyen barátnője mikor iszik. Rengeteget beszél, és igen bevállalós. Már csak ezért megérte leitatni, meg, ha már csajos bulit tartanak, akkor egy kicsit had engedjék ki a felesleges gőzt.

Az egyik üveget visszarakta az ágy lábához, a másiknak egyből neki esett. Leszedte a tetejéről a fóliát, amit a földre hajított, azután a dugót próbálta kiszedni belőle. Sakura hangosan felnevetett a lánypiruló, erőlködő arcát látva, ahogy próbálja kihúzni belőle a parafát. De pár perces szenvedés után végre sikerült megszabadulniuk tőle, aztán az is földön végezte. Megfogta a poharakat, majd egyesével mindegyiket megtöltötte a vörös nedűvel. Ahogy elkészült vele, egyiket a lánynak nyújtotta.

• Emelem poharam Narutoékra és a tervre, hogy sikerüljön – Sakura poharának koccintotta az övét, majd lassan belekortyolt.
• Igen, legyenek boldogok – a rózsaszín hajú hangja cseppet sem volt vidám. Nem szeretett inni, mert tudta, hogy olyankor kifordul önmagából, és olyat tesz, illetve mond, amit normális esetben nem csinálna.

Egy óra múlva Kuro és Mao is az ágy alatt bujkálva próbált menedéket találni a két lány előle, aki egy csöppet becsiccsentettek az italtól. Pedig még csak egy bort itattak meg, és talán azt se kellett volna. Miközben azon tanakodtak – kivételesen nem belekötve a másikba – hogy miként éljék túl ezt az estét, az ágy hirtelen megreccsent felettük, így nem számolva a következményekkel, a legközelebbi sarokba rohantak, mielőtt még rájuk szakadt volna az egész. Kicsit fura látványt nyújtott két tizenhét éves lány látványa, ahogy részegen hattyúnak képzelve magukat, kecses mozdulatokkal ugrándoztak a fából összetákolt, alváshoz használatos berendezésen. Ha most úgy viselkedtek, mint a tíz évesek, mi lesz, ha a másik üveg tartalmát is elfogyasztják?  

• Istehnem khezdekh fháradni – lihegte Sakura, majd az utolsó ugrásnál a hátára érkezve figyelte a még mindig pattogó Inot.
• Éhn is – nyögte, majd barátnője mellé telepedett.
• Ez vicces volt – nyögte a rózsaszín egy bamba vigyorral az arcán. – de rég volt utoljára, hogy ilyen jól szórakoztunk.
• Igen – értett vele egyet a szőkeség. – elég rég volt… - sóhajtotta, majd hirtelen felült – többször is össze kéne jönnünk, csak akkor már rángassuk el Hinatát is.
• Rendben – mosolygott rá Sakura, de a jó kedve hamar elillant.

Most, hogy jobban belegondolt, ha sikerül összehozniuk Hinatát és Naruto, akkor ő egyedül marad, hisz Inonak ott van Shikamaru. Neki meg nem lesz senkije, mert egy olyan személy után ácsingózik naphosszat, aki sose fogja őt észrevenni. Még a jó Isten is azt akarja, hogy egyedül maradjon, mert, hogy nem akarta kiverni a fejéből az is biztos. Túlságosan is ragaszkodott hozzá, ami miatt folyton csak sírdogált. Fenébe is a szerelemmel…

• Biztos, hogy lesz időtök ilyesmire? –hangja sokkal szomorkásabban csengett, mint ahogy azt eredetileg tervezte, nem akarta elrontani a hangulatot – már, mint hogy… tudod, neked ott van Shikamaru, Hinatának meg Naruto…
• Rád mindig lesz időnk, hisz barátok vagyunk – ülőhelyzetbe ráncigálta a lányt, majd megölelte őt. – ne aggódj, előbb utóbb neked is össze fog jönni.
• Ezt kétlem – nyögte, majd kibújva a karjaiból lemászott a földre és felvette a másik üveget – eddig se volt túl nagy esély rá, ezek után se lesz. Ideje lenne elfogadnom, és beletörődnöm – mondta sajgó szívvel, közben igyekezett nem elsírni magát.

Miközben próbálta magára erőltetni az önuralmat, leszedte az üveg tetejéről a fóliát, aztán egy laza mozdulattal kikapta belőle a parafa dugót, majd nem törődve az illendőséggel, jó nagyot kortyolt az italból.

Mao nem bírta tovább nézni Sakura önsanyargató italozgatását, felállt és elindult gazdája felé. Aki rendesen rá volt cuppanva a vörös nedűt tartalmazó üvegre. Óvatosan neki dörgölődzött a lábának, mire a lány zavartan abba hagyta a tevékenységét, majd lehuppanva a fenekére, magához szorította a kis kedvencét.

• Rajtad és Kuron kívül nincs másra szükségem, ti tartjátok bennem a lelket – nyögte, majd egy cuppanós puszit nyomott a fejére – a szerelem hülyeség, semmire se jó. Csak fájni tud, így nincs is rá szükségem. A férfiak mind idióták.
• Ebben egyetértek veled – nyögte Ino, majd lemászva az ágyról Sakura mellé csücsült, kikapta a kezéből a bort, majd egy jó nagyot kortyolt belőle – de ebből azért nekem is hagyhatnál – mondta, mire mindketten felnevettek.  

Sasuke közben némán nézte őket, nem mert közelebb menni, valahogy úgy érezte, nem érdemli meg a lány kedvességét, gondoskodást, hisz eddig csak fájdalmat okozott neki, és emiatt sajgott is a szíve rendesen. Csak most gondolt bele igazán, hogy eddig ő és Naruto is mi mindent megtettek érte, akármit is vétett ellenük. Legelőször is nem vette őket barát számba, csak nyűgök voltak a vállán, vagyis ő eddig ezt hitte. Aztán cserbenhagyva őket lelépett a faluból, most még is itt volt velük, és egy csepp hálát sem mutatott feléjük. Meg akarta ölni őket, de ők mind végig kitartottak mellette, hogy a faluban a helye, mert barátok, bajtársak. Ha ők nem lettek volna, akkor már egy sötét tömlöcben várna a kivégzésére, vagy még rosszabb, már nem élne. Hirtelen öntötte el a bűntudat, nem tartozott ide, ne kellene itt lennie, főleg nem vele.

Valami belső késztetés hatásától hátrálni kezdett, el akart menekülni, minél távolabb azoktól, akiknek tényleg számított. Nem akart még több gondot okozni nekik. Az emlékek közben egyre inkább megrohamozták elméjét, hiába próbálta kiüríteni a fejét, nem ment. Csak még több együtt töltött pillanat jelent meg lelki szemei előtt, amik miatt most úgy sajgott a szíve. Nem is, szinte már fájt. Égette belül, ha lett volna rá ereje, kitépte volna onnan, hogy ne kelljen így éreznie. Ezt az elviselhetetlen érzést, amiről eddig azt hitte, hogy már sikerült kiölnie magából.

• Kuro? – Sakura nagyokat pislogott, mikor ránézett a cicára. Furcsállotta a viselkedését – mi az? – azzal négykézlábra állta, és oda mászott hozzá.

Sasuke el akart futni, de a lány jó reflexeinek hála még időben elkapta őt. Hiába kapálódzott, nem tudott szabadulni tőle, pedig most semmire sem vágyott jobban, mint hogy egyedül legyen, megint.

• Nyugi – szorosan magához ölelte, nem akarta, hogy el mennyen – ennyire kiábrándítóak vagyunk? – maga felé fordította, és szomorúan fixírozta zöld szemeivel. – vagy neked is csak az idegeidre megyek? – nyögte remegő hangon.
• Nem, én… - kezdett volna a magyarázkodásba az Uchiha fiú, csak hogy eszébe jutott, hogy a lány nem fogja érteni, amit mondani, akar neki. Így hát egy fejrázással megoldotta a dolgot.
• Örülök – egy puszit nyomott a fejére, amitől Sasuke szíve heves kalapálásba kezdett.

A fenébe is ezekkel az érzésekkel… - futott végig az agyán.

Miután Sakura elengedte felmászott az ágyra onnan figyelte őket. Egy pillanatra se vette le a rózsaszín hajúról a tekintetét, szinte minden mozdulata beleégett a fejébe. Nem mozdult, nem csinált semmi mást, inkább némán bámulta őket. Igazából elég szórakoztató volt nézni őket, ahogy a földön hemperegnek, vihorásznak, vagy épp valami buta zenére táncolnak. És minden egyes korty után, szinte érezhető volt, hogy újra töltődnek és elölről kezdik ugyan ezeket a tevékenységeket.

Sasuke egy idő után bealudt, csak egy nagy puffanásra ébredt fel. Fekete ónix szemeivel körbe kémlelt a sötét szobában. Apró motoszkáláson kívül semmi mást nem hallott. A zaj irányába kapta a fejét, ami a fürdőből jött. Az ajtórésnyire ki volt nyitva, így a kíváncsiságtól vezérelve feltápászkodott és lassan a vékony deszkalaphoz sétált. Óvatosan bedugta a résen a fejét, majd körbe kémlelte a fürdőt. Tekintete megakadt egy meztelen lábon. Kicsit beljebb ment, míg végül teljese egészében meg nem állt a zuhanykabin mellett. Nagyot nyelt. Egy pár centivel feljebb emelte a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt. És ekkor azt kívánta magában, bár ne tette volna.

Sakura háttal állt neki teljesen meztelenül. Épp a haját törölgette a törülközővel, nem igazán vette észre a kis betolakodót. Sasuke elég részletesen végig pásztázta ónix szemeivel hátulról. És nem tagadhatta, hogy elég csábító látványt nyújtott. Főleg a hátán végig gördülő vízcseppek, amik a fenekét elérve a földre cseppentek. Nagyot nyelt, ideges volt, szíve összevissza kalapált, arca pipacs pirossá vált. Ennél jobban tuti nem jöhetett volna zavarban. Lassan hátrálni kezdett, csak hogy neki ment az ajtónak, ami nyikorogva kitárult, Sakura pedig ijedten kapta oda a fejét.

Sasukének ez volt az utolsó csepp a pohárban, úgy menekült ki onnan, mintha gépfegyverekkel üldöznék. Szíve zaklatottan dobogott a mellkasában, se hogy sem tudta csillapítani, és ezt még fokozta a hirtelen elé táruló látvány. Az ártatlan, meglepődő arca, a kicsi formás mellei, a vékony csípője, na meg a legrejtettebb testrésze… Ha ember lenne, akkor nem menekült volna ki onnan, és annak csúnya vége lett volna. Főleg, hogy minden apró kis négyzet centimétere beleégett az agyának egy olyan részébe, amit eddig nem igazán használt.

Miközben próbálta magát lenyugtatni Sakura jelent meg újból a szobában, immár felöltözve. De még így is látta a vékony anyagon keresztül a meztelen testét, ami per pillanat mindennél csábítóbb volt a számára.  Csak egy pizsama felső, és egy bugyi volt rajta, szóval még így sem takart túl sok mindent. A lényeget már látta, csak azt nem tudta éppenséggel eldönteni, hogy örömére vagy bánatára.

Sakura ledobta magát az ágyra, majd a cica felé fordulva elmosolyodott. Ami csak egyet jelenthetett, nem haragudott rá. Mondjuk, ennek örült, de ki tudja mi lesz az után, hogy visszaváltozik, és a lányban tudatosul, hogy ő igen csak sokat látott belőle. A rózsaszín hajú vékony karját megemelte, majd intette neki, hogy jöjjön oda mellé, és ne az ablakpárkányon próbáljon szunyókálni, de Sasukének ez nem ment. Megrázta a fejét, majd kényelmesen elhelyezkedve, már amennyire lehetett – lehajtotta a fejét, és becsukta a szemét. Nem akart ezzel foglalkozni, ki kellene vernie a fejéből, nem rá gondolnia. Minél tovább erőlködött, annál kevesebb akarat ereje maradt.

Már fél álomba járt, mikor érezte, hogy két kéz nyúlt érte, aztán meg már csak a puha takarót és az őt körüllengő cseresznyevirágot érzékelte a külvilágból.

Súgó 4 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.07.26. 12:52 Saku Szia Vanille, megint köszönöm a kritikát, élvezet olvasni, amiket írsz, de komolyan ^^ Hát igen, az alkohol sok mindent kihoz az emberből még ha nem is szándékosan teszi, azt, amit csinál :) Mivel Saku nincs túl jóban Saival, enm is fog olyan sokáig tartani az a randi, amit Ino szereveztt meg, de majf meglátod, milyen lesz, ha eljutok odáig ^^ Cicaként még Sasuke is édesebb, és igen csak öszakasztja a bajszát Maoval, aki megint egy igen erős személyiség, de az egészben azokat a részeket imádom írni, amiben ők ketten marják egymást. :D Örülök, hogy felidéztem egy szép emléket a múltból, meg is mosolyogtam mikor említetted. :) Amúgy meg miből gondolod, hogy Sasu és Saku nem fog összekönni? Bár meg történhet még a bűntudat ellenére is. És igen, az alkohol könnyen elfeledtet bármilyen gondot, szóval emiatt nem kell félni, valószínűleg együtt lesznek valamilyen úton módon, szeretnék happy end-et a végére ^^ Nem baj, hogy nem írtál tegnap :) Ui.: Bocsánat, ki is ment a fejemből ._. mindjárt rohanok a postára és küldök egy csomaggal X")

2013.07.26. 09:24 Vanille Szia, Saku! Na, nekem az előző jobban tetszett, de itt is jókat nevettem, főleg, mikor Ino és Sakura nekiálltak inni, őszintén? Akkor kezdtem igazán sajnálni Sasukét :D Azt a Sai-Sakura randit megnézném :) Szerintem Saku 5 percnél tovább nem bírná elviselni a vigyori-képűt ;) Hát Mao és Kuron behalok x) Mao nagyon aranyos, és olyan szemtelen, mintha még csak tini-macsek lenne. Sasuke pedig úgy viselkedik, mint egy friss húszas :D Hangosan felröhögtem, mikor az kedves Kurónak kukkolni támadt kedve, és mikor kispurizott onnan, hát az uncsiöcsim jutott róla eszembe, aki 5 évesen a papától csórta a blikket htán lévő nőcik miatt ;D Nagyon köszönöm, ezzel a fejezettel visszahoztál nekem egy nagyon jó gyermekkori emléket ;D Annyira sajnálom, hogy Sasuke ezután már csak a bűntudat miatt is nem fog összejönni Sakuval, még ha ember is lesz. Persze egy pár pohár tömény mindent megváltoztathat ;D   Na, nem fárasztalak tovább, jó hétvégét, sok ihletet, és időt, hozd hamar a következő fejezetet x) már nagyon várom. Bocsi, hogy tegnap nem írtam, csak anyu tesója megcsinálta a körmöm, és most olyan sakura-rózsaszín rajta két-két virággal :3   UI.: Hol a popcornom?! Elfelejtetted mellékelni ;D

2013.07.25. 13:59 Saku Épp kifogytam az ötletből, de ígérem hamar összeszedem magam és folytatom :P Örülök, hogy teteszett :D

2013.07.25. 13:52 Jenny-chan Hát asszem én is fetrengtem pár percet a nevetéstől :D nagyon jóóó lett Saku erre érdemes volt várni.... gyors folytit kérek :D :D :D