- Jó reggelt, Haruno-san – köszönt illedelmesen az ajtónálló, majd kitárta a hatalmas üvegajtót a rózsaszín előtt. 

Sakura megengedett magának egy halvány mosolyt, majd levette napszemüvegét, s bement az épületbe.

A lány a Leaf Hotelban élt, szüleinek hála a legfelső emeleten, ahova csak a szobapincéreknek és takarítóknak volt engedélye belépni. 

A Haruno eltette tokjába a szemüvegét, azt pedig bedobta táskájába, majd a liftbe lépett. Megnyomta a legfelső emelet gombját, s miközben a lift elindult, ő elővette telefonját, s megnézte, kereste-e valaki. Összevonta szemöldökét, mikor látta, hogy anyja háromszor, apja pedig kétszer hívta.

A lift megállt, az ajtó kinyílt, Sakura pedig egyből az előszobát pillantotta meg. Levette magassarkúját, s bement a nappaliba, ahol kishúga nézte éppen a tévét.

- Ne nézz ilyen mocskot – morogta Sakura. – Rombolja a maradék agysejtjeid.

- Miről beszélsz? – fintorgott Moegi, majd csatornát váltott. – Nem értelek.

- Erről beszéltem – grimaszolt a Haruno, s leült a kanapé másik végébe. – Anyuék kerestek, nem tudod, miért?

- Honnan kéne tudnom? – rántotta meg vállát a másik, tekintetét le sem véve a tévéről. – Nem érdekel, mi van veled.

- Te kis patkány – sziszegte idegesen Sakura, s felvette a telefonkagylót. Megnyomta a gyorstárcsázást, ami rögtön anyja mobilját hívta.

- Mebuki Haruno, tessék – szólt bele anyja.

- Sakura vagyok.

- Kicsim, végre! Mi volt veled? Kizashi, Sakura hívott! – kiáltott férjének.

- Hála az égnek! – sóhajtott fel a férfi megkönnyebbülten a háttérben.

- Mi volt veled, miért nem vetted fel a telefont? – kérdezte Mebuki.

- Bocs, Inóval voltam – mondta Sakura. – Miért hívtatok?

- Este fogadást rendezünk, szóval kérlek, készítsd elő Moegit, és öltözzetek fel szépen, jó?

- Oké. Mikor?

- Hétre jönnek.

Sakura megnézte az óráját – volt még három órája lefürdeni, s előkészíteni Moegit.

- Meglesz – bólintott. – Szia, anyu. – Sakura letette a telefont, s kinyomta a tévét. 

- Hééé! – visított fel Moegi.

- Kussolj, törpe – állította le húgát a Haruno. – Most elmész zuhanyozni, addig kikészítem neked a ruhádat. Este fogadáson veszünk részt.

- Nekem kilenckor mennem kell aludni!

- Kibírsz két órát, te kis takony, most azonnal indulj! – mutatott a rózsaszín a fürdőszoba ajtajára. – Fél órát kapsz. 

Moegi morgott valamit az orra alatt, majd idegesen betrappolt a fürdőbe. Sakura addig bement húga szobájába, s beletúrt a szekrényébe, ahol semmilyen rendszert nem fedezett fel. Úgy tűnt, Moegi csak bedobja ruháit a polcokra, s becsukja az ajtót, mielőtt az kieshetne. 

- Gusztustalan – sziszegte halkan Sakura, majd kihúzta a sok kacat alól a lány legszebb vörös ruháját. 

Gyorsan kivasalta, majd felakasztotta húga ajtajára, s elment, hogy magának is keressen valamit.

Gardróbja tele volt szebbnél szebb ruhákkal, estélyikkel, koktélruhákkal, s bikinikkel. Szinte az év minden napjára volt egy külön felsője, nadrágja, s szoknyája, s ellentétben a többi lánnyal, ő viselte is az összest. Besétált a gardróbba, mely nagyobb volt, mint néhány osztálytársa szobája, s elindult a koktélruhák felé. 

Ő az összes ruháját rendben tartotta, összehajtogatta, s felakasztotta őket. Számára ezek kincsek voltak.

Végignézte az összes ruhát, végül megállapodott egy fehér koktélruhánál, mely térdéig ért, combig ki volt vágva, hátán pedig egy arany kígyó díszelgett.

Mikor kiment a nappaliba, Moegi már ott ült egy szál törülközőben. 

- Ott a ruhád, vedd fel – mondta Sakura, ám húga nem mozdult. – Moegi, ne akard, hogy én öltöztesselek fel, mert akkor tuti, hogy azt többet le nem veszed magadról! – kiáltott rá a lány, mire a kisebbik kinyújtotta rá nyelvét, s berohant szobájába.

Sakura addig gyorsan lezuhanyozott, hajat mosott, beszárította, majd kiment, hogy ellenőrizze testvérét.

- Jaj, te jó ég – sóhajtott fel, mikor meglátta, hogy húgán fordítva van a ruha. – Édesem, nem vettél észre valamit?

- Nem – pislogott meglepetten Moegi.

- Kint van a melled – sóhajtott Sakura, majd letérdelt a kislány elé, s levette róla a ruhát, hogy rendesen ráadja utána. – Tessék.

- A hajammal mi legyen? 

Sakura leült az ágyra, maga elé ültette Moegit, majd kibontotta a lány copfját, s kifésülte haját. Erősen gondolkodott, milyen hajat is csináljon kishúgának, végül összefogta egy masnival, s a tincsek végét begöndörítette.

Mikor ezzel elkészült, elvonult saját szobájába, hogy kisminkelje magát, s felöltözzön. Félhétkor, mikor szüleik hazaértek, a két lány már talpig felöltözve álltak a nappaliban.

- Gyönyörűek vagytok! – tárta szét karját Mebuki, s átölelte lányait. – Jó munkát végeztél – suttogta Sakura fülébe. 

Apjuk elégedett pillantással mérte végig gyermekeit, majd bólintott, s elvonult dolgozó szobájába. 

Hét óra után pár perccel érkeztek meg az első vendégek – Sakura és Moegi már hozzászoktak az ilyen üzleti találkozókhoz. Apjuk fejese volt egy hatalmas cégnek, mely kórházakat birtokolt, ezért folyamatosan csak üzleteltek. Álmosollyal arcukon köszöntöttek mindenkit – míg Sakura adta a jól nevelt, gondoskodó nővér szerepét, addig Moegi csak ártatlanságot színlelt.

Imádták a Haruno családot, imádták a Haruno testvéreket, imádták a Haruno céget. Ez puszta tény volt.