Reggel iszonyúan éreztem magam. Mint akin átment egy csorda ló. Szörnyű izomlázam volt, és olyan izmaim fájtak, amik létezéséről nem is tudtam. Nyöszörögve indultam el a fürdő felé, és sírva akartam fakadni, ha csak arra gondoltam, hogy valószínűleg Tsunade is edzést akar tartani nekem. Nem mintha nem élveztem volna, csak pillanatnyilag állni is alig tudtam. Már félúton volta a fürdő felé, mikor Sasuke lépett ki onnan egy szál törülközőben. Haja enyhén nedves volt a párától, és én megint megcsodálhattam izmos felsőtestét. Mégis irigykedtem rá, mert úgy tűnt, neki meg sem kottyant a tegnapi tortúra. Gúnyos mosollyal nézett végig szánalmas külsőmön, majd elment mellettem. Valószínűleg előre tudta, hogy ez lesz, még sem figyelmeztetett.
-   Gonosz vagy ugye tudod? – fordultam oda, mire visszanézett, és széttárta a karjait. Hatalmasra nyitottam a szemeim, mivel ő nem jött rá, hogy mivel járt ez a mozdulat. Az az egy szál törülköző, ami férfiasságát takarta, hirtelen sebesen kezdett csúszni, és még időben fordultam el. Hallottam a földre eső vizes szövet suhogását, és paprikavörössé vált az arcom.
-   Visszavetted már? – kérdeztem pár másodperc múlva, de nem kaptam választ, így megfordultam. Döbbenten néztem Sasuke hűlt helyét. Nem is hallottam mikor ment el. Hirtelen nyitódott egy ajtó, és Naruto jött ki álmosan egy szál alsóban a szemét törölgetve.
 . Mi az Sak… - nyitotta ki a szőkeség a szemeit, de én addigra már rég a fürdőben voltam. Nem vagyok hozzá szokva, hogy minden felé félmeztelen fiúkat látok. Hamar lefürödtem, aztán felöltöztem, és elindultam a kapu felé, de a ház ajtajában Narutoval találkoztam, aki különös ábrázattal ( még mindig alsógatyában) nézett az üres, romos útszakaszra.
-   Neked meg mi bajod? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét, és felém fordult.
-   Semmi. – mondta, majd befordult a házba.
 A kapuban Tsunade már várt rám. Mosolyogva fogadott, aztán alábbhagyott a lelkesedése mikor meglátta milyen szánalmas állapotban vagyok.
-   Látom Sasuke jól megdolgoztatott. – mondta, mikor odaértem hozzá.
-   Alig állok a lábamon. – feleltem, mire sajnálkozva nézett rám.
-   Ettől az edzés még nem marad el. – közölte mintegy mellékesen. – Gyere, megtanítok pár jutsut, de előre szólok egyáltalán nem lesz egyszerű. Kövess. – utasított, én pedig lógó orral követtem a nőt.

Naruto
Nem értettem, hogy Sakura miért hagyott ott olyan hirtelen. De mivel beszédes kedvemben voltam, elhatároztam, hogy szívom egy kicsit Sasuke vérét. Vigyorogva indultam el a szobája felé, ahonnan hirtelen szitkozódva rontott elő. Mit sem törődve velem kikerült, és hamar készített magának egy teát. Mikor odaléptem mellé elgondolkodva kérdezte:
-   Sakura hol van? – úgy döntöttem eljött az én időm, és kicsit megszekálom haveromat.
-   Mi ez a nagy érdeklődés Sasuke, csak nem megtetszett neked. Amúgy a fürdőben van, ha akarod, megnézhetjük. – vigyorogtam, de nem éppen olyan reakciót kaptam, mint amire számítottam. Egy pillanattal később már a falnak szorítva álltam, az Uchiha pedig a fülemet tépte.
-   Ne képzelj baromságokat Naruto. És eszedbe se jusson Sakura közelébe menni, amíg a fürdőben van.  – mondta. Dühös volt és zavarodott. Hirtelen elengedett, és nem is törődve a teájával, kilépett a házból, de még utánam szólt.
-   És öltözz már fel! – elképedve néztem a nyitott ajtón keresztül távolodó alakját.
-   Neked tényleg tetszik. -  suttogtam magamban. – csak még te sem tudod.
-   Neked meg mi bajod? – hallottam meg hirtelen mellőlem Sakura hangját. megráztam a fejem.
-   Semmi. – mondtam, majd beléptem a házba, nehogy Sakura kiszúrja az eszelős vigyort a képemen.
Később már az utcán sétálgattam. Elhatároztam, hogy jól bereggelizem Ichirakunál aztán megkérdezem a srácokat, hogy nincs e ma kedvük velem lógni. Így aztán beültem Ichirakuhoz. Ma is isteni rament készített.
-   Mond csak Naruto, még mindig szereted azt a Hinata lányt?  - kérdezte hirtelen a férfi, én pedig félrenyeltem, és majdnem megfulladtam. Ichiraku készségesen hátba veregetett, én pedig hatalmasat szippantottam a drága levegőből, mikor már nem akartam megfulladni.
-   Szóval igen. De miért nem mondod meg neki? Maximum visszautasít.
-   Éppen ez az. Azt nem bírnám elviselni. Így legalább a közelében lehetek. – feleltem zavartan. Hirtelen meglibbent a függöny, és Hinata lépett be a boltba. Pipacspirossá váltam, és gyorsan a ramenemre emeltem tekintetemet, majd elkezdtem magamba tömni.
-   Á Hinata. nagyon örülök hogy itt vagy. A szokásosat? – kérdezte Ichiraku. Hinata bólintott.
-   N… nagyon ö..ö..örülök hogy látlak N…Naruto – kun. Jobba vagy már? -  Kérdezte félénken. Jól esett hogy aggódott értem.
-   Perzse máj ezserser joggan vacsok. – feleltem teli szájjal. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? De Hinata csak elmosolyodott. Hamar lenyeltem a falatot.
-   Meghívhatlak Hinata? – kérdeztem hirtelen, mire csak lassan bólintott, és leült mellém.
-   Milyen napod volt? – érdeklődtem, de hamar rájöttem, hogy baromságot kérdeztem, mert még csak reggel van. De úgy tűnt észre sem vette.
-   Eddig egészen jó. Neji még nem idegelt ki, szóval határozottan szép. – mosolyodott el, mire felnevettem. Közben Hinata ramenje is elkészült, így csöndben maradtunk. Mikor végeztünk kifizettem a rament, majd együtt léptünk ki az utcára.
-   Nincs kedved sétálni? – kérdeztem a lánytól, mikor éppen köszönni készült. Kicsit meglepődött, de beleegyezett.
-   Hogy van Sakura? – kérdezte.
-   Hát Sasuke kikészítette, mert tegnap edzettek, de azért jól van. Ma Tsunadéval eddz. – mondtam, mire felszisszent, én pedig egyetértően bólintottam. Hát igen. Tsunade nem bánik éppen kesztyűs kézzel a diákjaival. Ha a sebhelyeim mesélni tudnának…
Az utca tele volt emberekkel és Hinata majdnem elsodródott tőlem, de az utolsó pillanatban ösztönösen megfogtam a kezét és visszahúztam, csak éppen véletlen túl közel. Csak pár centire voltunk egymástól. Mindkettőnk feje vörös lett, és elkaptuk egymásról a tekintetünket. Hirtelen támadt bátorságomban megragadtam Hinatát, és húztam magam után. Felugrottam egy ház tetejére. Gyorsan egy csendesebb helyre vittem, és elé álltam. Hinata arca lángolt.
-   Valamit mondani szeretnék neked Hinata, de ne haragudj meg érte. – mondtam. Hinata csak bólintott. Hirtelen jött bátorságom egyszerre csak elszállt, így a nagy bejelentés helyett hirtelen valami baromság csúszott ki a számon.
-   Én szeretem a rament! – bejelentésemet nagy csend követte. Hinata csak bámult rám, nekem pedig égett az arcom. Hülye szerencsétlen Naruto. Hinata hirtelen felnevetett.
-   Ezt eddig is tudtam. – mondta kedvesen.
-   O..oké. Akkor mehetünk. – vigyorogtam zavaromban. Igaza volt Sasukénak akárhányszor a képembe vágta, hogy idióta vagyok. Az is vagyok, de még mekkora.

Sasuke
Komoran sétáltam Kakashi háza felé. Egyáltalán nem nyugtatott meg, amit tegnap Naruto mondott. Felnéztem az égre, és imádkoztam az én elhanyagolt istenemnek, hogy ne találjon ki mesterem valami baromságot, amivel megkeseríti az életem. Hogy értsétek, mire gondolok, a legutóbbi edzésen például azt találta ki, képzeljem azt, hogy halálosan szerelmes vagyok belé. Persze azonnal faképnél hagytam, és csak akkor voltam hajlandó visszamenni, mikor megígérte, hogy nem kell ilyesmit csinálnom, bár szerinte működött volna. Persze, max ha buzi lennék. Az őrületbe kerget.
Mikor az ajtóhoz értem tétován csengettem be. Pár másodperc múlva mesterem hatalmas vigyorral nyitott ajtót. Legalább is arca ráncaiból erre a következtetésre jutottam. Az a rohadt álarc megint rajta volt. Gyerekkoromban egyszer Narutoval megpróbáltuk kideríteni, hogy mit rejtegethet alatta, netán kapafogat, vagy női szájat? Persze az az eszünkbe sem jutott, hogy egy másik maszkot.
-   Szóval, most milyen baromságot talált ki?- kérdeztem köszönés nélkül.
-   Majd meglátod. – zárta le vigyorogva a témát, és a lakása ajtaját. Mire felém fordult, már jó száz méterre voltam tőle.
-   Haza megyek. – jelentettem be. Nem voltam vevő a baromságaira.
-   Várj Sasuke, semmi olyan. Csak azért vigyorgok, mert biztos vagyok benne, hogy működni fog. – kiabált utánam, mire gyanakodva megfordultam.
-   Egész biztos? – kérdeztem.
-   Egészen. – válaszolta, és az edzőpályák felé vette az irányt, mire én követni kezdtem.
Az edzőpályán senki nem volt, mint mindig, mikor én és Kakashi edzettünk. Tsunade elintézte, hogy erre az időre a mienké legyen.
-   Rendben. Akkor bemelegítésnek gyakorolj a bábuval. – mutatott a pálya másik oldalán lévő fából összerakott „ninjákra”. A fiatalabb geninek még arcot is rajzoltak nekik, hogy élet hűbbek legyenek. Hát nem sikerült.
Miután kiszórakoztam magam a bábukkal, Kakashi odaintett magához.
-   Rendben, akkor most próbáljuk meg. Képzeld el Sakurát fürdőruhában. – jelentette be. Teljes testemben lemerevedtem. Normális az én tanárom? Sakurát fürdőruhában?! Hüly ez?! Persze ilyenkor az ember automatikusan elképzeli, és én éreztem, hogy lángol az arcom. Kakashi fura arcot vágott.
-   Mi van? – kérdeztem gyanakvóan. Vigyorogva válaszolt.
-   Vérzik az orrod. – mondta nevetve. Az orromhoz kaptam a kezem. Tényleg vérzett. Most lett elegem. Faképnél akartam hagyni Kakashit. Valószínűleg most egész nap ezen fog járni az eszem, mint valami perverznek. Másik tanárt fogok kérni.
-   Sasuke, gyere már vissza, megvan, mivel tudjuk elindítani a Sukiyot. Sakura kell hozzá.
-   Maga teljesen megőrült! Minek kéne hozzá Sakura. Ön nem normális. – fordultam vissza dühösen.
-   De hiszen szerelmes vagy belé. – jelentette ki teljes biztonsággal Kakashi. Hirtelen elnevettem magam.
-   Méghogy én Saku…várjon, ezt honnan veszi?  - kérdeztem komolyan.
-   A vak is látja. Torkaszakadtából üvöltöttél utána, mikor odament a Kyuubihoz. Mikor eltűnt, elmentél megkeresni. Most meg vérzik az orrod, mikor elképzeled fürdőruhában. Már megint vérzik. Pedig te még akkor sem mutattál érdeklődést, mikor egy pornóújságot nyomtam a képedbe. Mivel mással magyaráznád? – mondta. Teljesen ledöbbentett. Le kellett ülnöm. Valósággal lezuhantam a fűbe. Kezeimmel a homlokomat támasztottam és felhúztam a térdeimet. A felismerés szinte arcul csapott, miközben az orrom vére a ruhámra csöpögött.
-   Hihetetlen! – motyogtam. – Szerelmes vagyok Sakurába!