Éjjel rémálmok gyötörtek. Újraéltem a harcot, de a fejem csak Itachit látta maga előtt, és azt a mondatod, amit kifejezetten nekem címzett: Mondd meg Sasukénak, hogy öljön meg! Öljön meg! Öljön meg!
Nem csoda, hogy verítékben úszva ébredtem. Leverten az óra felé pillantottam. Fél öt. Akkor pont maradt annyi időm, hogy lezuhanyozzak. Nehéz léptekkel indultam, hogy megkeressem a fürdőt. Még csönd volt a házban, ami azt jelentette, hogy Sasuke még alszik, vagy már javában edz. Az utóbbira tippeltem. Álmosan léptem be a zuhanytálcába miután sikerült megtalálnom, és megeresztettem a vizet. Nagyon jól esett. Ki tudja mikor fürödtem utoljára. Egy fél óra múlva megnyugodva, és felöltözve léptem ki a fürdőből. Magamhoz vettem pár fegyvert, majd kiléptem a házból. Pont Sasukéba botlottam, aki fel akart ébreszteni, így elégedetten vigyorogtam a meglepett arcába. Megvonta a vállát.
-   Jó reggelt. Mióta vagy fenn? – kérdezte tőlem.
-   Fél öt óta. És te?
-   Hmmm. Elég régóta. Akkor kezdhetjük?
-   Persze, de előbb... mondanom kell valamit. – válaszoltam. Tök fura arckifejezést vágott.
-   Mi az? – kérdezte kíváncsian.
-   Ne haragudj meg érte oké? A bátyádról van szó. – böktem ki, mire komor lett a tekintete. Felemelte a kardját, és a vállára tette.
-   Nem akarok róla beszélni. – felelte.
-   Üzent neked valamit. – mondtam, mire felkapta a fejét.
-   Hogyan?
-   Jól hallottad, azt üzente, hogy öld meg őt. – válaszoltam, és a vállára akartam tenni a kezemet, de ő eltolta azt.
-   Ezt felesleges volt megüzennie. Mintha nem tudná, hogy ki akarom nyírni. – mondta, majd hátat fordított nekem. Azt hittem egyedül akar maradni, ezért nem követtem.
-   Nem jössz?  - kérdezte visszafordulva. – Még sok dolgunk van. – mondta, de már nem volt olyan jó a kedve, mint két perce.
-   Persze. – válaszoltam, és elindultam Sasuke után, be az erdőbe.

Nem gyalogoltunk sokat. Tíz perc múlva egy tisztáson voltam, ahol rengeteg ember nagyságú farönk volt felállítva sorban egymás mellé. Eléggé megviseltek voltak, mintha egy oroszlán élesítette volna rajta a körmüket. Egynéhányra emberi köralak volt festve, másokon pedig céltáblák ékesedtek. Láttam még egy érdekes bábut is. Nem kimondottan emlékeztetett egy emberre, csak annyiban, hogy fa karok és lábak voltak rajta. Egy forgó alapon volt rajta, és lehetett csavargatni a törzsét, a kezek s a lábak minden hajlatát.
-   Na? Melyikkel kezdünk? – kérdeztem kíváncsian.
-   Te még nem vagy azon a szinten, hogy ezek közül bármelyik is menjen. – válaszolta, de még csak el sem mosolyodott, úgyhogy inkább tűnt cikinek a helyzet, mint viccesnek. Ezután befogtam a számat.
-   Oké, akkor kezdjük néhány alapmozdulattal. – mondta, és megmutatott néhány egyszerű kitérést, bénítást, és támadást. Közben végig magyarázta, hogy milyen helyzetben a legérdemesebb használni őket. Nagyon tárgyilagos maradt. Egyszer sem mosolygott, és csak akkor ért hozzám, amikor nem jól tartottam valamelyik testrészem, és ilyenkor kisegített. Rám is átragadt rossz kedve, hibát hibára halmoztam. A végén már ott tartottam, hogy Sasuke a kezébe temette az arcát, gondolom nem nevetni. De nagyon türelmes maradt, és végül sikerült az összes általa tanított mozdulatot végrehajtanom. Az edzés közben Naruto is arra járt, mire Sasuke megkérte, hogy támadjon meg engem, de külön figyelmeztette az Uzumakit, hogy legyen lassabb, mert nem az a cél, hogy földhöz vágjanak. Naruto persze örömmel elfogadta a feladatot. Vigyorogva futott felém, én pedig hirtelen nem tudtam, melyik mozdulatot használjam, ezért hamar a földön kötöttem ki.
-   Sakura. Nem az a feladat, hogy farönköt játssz. Ilyen szituációra több mozdulatot is megtanítottam. Térj ki, támadd meg, vagy bénítsd le, vagy bánom is én, csak lássam, hogy Naruto a földre kerül oké? – mondta, amitől kicsit rosszul éreztem magam. Láthatóan kezdett fogyni a türelme. Elszántan gondoltam arra, hogy nem okozhatok csalódást neki, miután annyit vesződött velem. Naruto még egyszer nekem rohant, én pedig éreztem, hogy a legtökéletesebb pillanatban kapom el, csavarom ki a kezét és teperem a földre. Meglepetten nézett rám, aztán elvigyorodott. Sasuke felé pillantottam. Még ő is megengedett magának egy gyenge mosolyt. De tényleg csak egy gyengét. De ez engem nem érdekelt. Végre sikerült. Alig láttam a boldogságtól. Naruto még párszor megtámadott és én mindet megállítottam valahogy. Aztán a szőkének mennie kellett, így hát elköszöntünk tőle, és megint kettesben fojtattuk az edzést.
-   Na jó. Akkor most én támadlak meg oké?  - kérdezte, mire bólogattam. Lassan rohant felém kisebb ívet leírva, és úgy támadott. De én még időben kaptam el, és a földre löktem. Úgy vigyorogtam, mint egy őrült. Valahogy az, hogy Sasuke fölött állok, önbizalommal töltött el. Még párszor megcsináltuk és mindig nagyobb erővel és sebességgel támadott meg. A végén már alig láttam, és támadásinak kivédésébe beleremegtek a kezeim, de sikerült. Ekkor megállt előttem.
-   Oké, akkor most nem fogom hagyni magam. Készen állsz? – kérdezte, mire bizonytalanul bólintottam egyet. Mikor először megtámadott, bizony csúnyán helyben hagyott, ráadásul tudtam, hogy még a képességei töredékét sem használta.
-  Nyugi Sakura. Ez ugyan az, mint az előbb, csak most nem hagyok gondolkodási időt arra, hogy eldöntsd, melyik mozdulatot is használd. Ösztönből kel mennie, különben hamar megölnek majd. – mondta, miközben talpra segített. Eltávolodott tőlem, aztán megint megtámadott. Most az első három támadását sikerült kivédenem, aztán megint a földre kerültem. De ahogy teltek az órák, kezdtem belejönni, és végre úgy éreztem, hogy ösztönből mozgok, a végén már annyi ideig is álltam a sarat, míg mindketten el nem fáradtunk.
Oké, holnap majd megtanulunk fegyvereket is belevonni, de ahhoz meg kell tanulnod célba találni. –mondta. Így hát mos a kunaikkal szenvedtem. Először el sem találtam az alig öt méterre lévő rönköt, de ez is csak gyakorlás kérdése volt, így mire a nap már majdnem lebukott, a legmesszebb lévő helyekről is eltaláltam.
-   Menjünk haza. – mondta végül Sasuke, aminek szívesen engedelmeskedtem. Már alig láttam a fáradtságtól. Mikor hazaértünk, meglepetésünkre két tál gőzölgő ramen, és egy vigyorgó Naruto várt minket. Gyanakodva néztük az ételt, de amikor Naruto biztosított minket, hogy nem ő csinálta, hanem Ichirakutól, a ramenestől hozta, egyből neki estünk.
-   Na, hogy ment az edzés? – kérdezte Naruto a saját ramenje levét szürcsölgetve.
-   Jól, Sakura hamar megtanult ösztönből mozogni, a végére még a kunai dobálást is meg tudtam tanítani neki. – mondta Sasuke helyettem.
-   Sakura, ugye tudod, hogy amit  te egy nap alatt megtanultál, azt mi egy évig tanultuk az akadémián? – kérdezte Naruto.
-   Tényleg? – képedtem el.  – Sasuke ezt nem is említette nekem. – válaszoltam gyanakvóan.
-   Csak azért, hogy nehogy a fejedbe szálljon. Hidd el nekem, még mindig édes kevés, amit tudsz. Holnap még több mindent kell megtanulnod. – mondta Sasuke.
-   Ja, igen. El is felejtettem mondani. A holnapi edzést el kell halasztanotok. Tsunade kilencre várja Sakurát a falu kapujánál, téged pedig Kakashi – sensei a déli edzőpáján. Azt mondta, hogy meg akarja próbálni előhívni a Sukiyot. Valami olyasmit motyogott, hogy most nagy esély van rá, hogy sikerül. – mondta Naruto az Uchihának. Az kétkedve nézett rá.
-   Ugyan miért menne most jobban, mint máskor? – kérdezte gyanakvóan, de a szőke csak a fejét rázta.
-   Nem tudom Baka. Mikor meg kérdeztem a senseit, csak perverzen vigyorgott. Szerintem nem engedd magadhoz nagyon közel. – válaszolta nemes egyszerűséggel Naruto. Sasuke sóhajtott.
-   Én megyek és lefekszem. Ha hoztál kaját Naruto, akkor légy szíves mosogass is el oké? – kérdezte, majd meg sem várva a választ becsukta maga után a szobája ajtaját. Naruto feje nagyot koppant az asztalon.
-   Utálok mosogatni. – motyogott magában. Nem vártam meg amíg rám sózza, inkább bemenekültem a szobámba és szinte azonnal bezuhantam az ágyba.