A konohai tanintézet egy nagyon rangos iskola, és felülmúlja az összes többi helyet a környéken. Keményen kell dolgoznunk, ugyanis a tanáraink nagyon szigorúak. Úgy látszik teljesen megfeledkeztek az érettségiről! A nyári szünet hamarosan kezdődik, és a többiek azt tervezgetik, mit csináljanak majd a szünetben. De nem ez az, ami igazán aggaszt engem. Lassan befejezzük az iskolát, és én még nem vallottam szerelmet neki. De, hogy mondjam el az érzéseim a suli leghelyesebb és legnépszerűbb srácának? Uchiha Sasuke nem nagyon vesz észre, pedig egy osztályba járunk. Mindig olyan titokzatos, nem beszél sokat, és csak ritkán mosolyog, de el kell mondanom neki. Kíváncsi vagyok, vajon miért ilyen komoly. Talán ez teszi őt még menőbbé? Hirtelen az asztalra temettem a fejemet, hogy senki se lássa a zavarom. Mekkora lúzer vagyok! Egy olyan srác, mint ő, sosem érdeklődne utánam. Nem vagyok népszerű, az egyetlen egyedi dolog, amim van…

- A megindult munka a dolgozóknál több munkát és megerősödött szerkezetet eredményezett.  – Kakashi sensei az asztalnak támaszkodva olvasta a tananyagot, majd felemelte a fejét, és két lányt kezdett el nézni, akik halkan beszélgettek egymással.

- Hé, Karin! – szólt oda a lány egyik legjobb barátnője.

Karin a lányra nézett, majd kíváncsian figyelt.

- Úgy látszik, a csodabogár tovább álmodozik! – Mind a ketten a rózsaszín hajút kezdték el nézni, aki még mindig a padon feküdt.

- Ah! – Sóhajtott Karin. - Álmodozzon csak! Sasukénak nincs olyan rossz ízlése, hogy rá nézzen! – jegyezte meg gúnyosan, majd mind a ketten elnevették magukat.

Kakashi sensei, még mindig a két lányt figyelte, akik épp jókat nevetnek. „Kíváncsi leszek, ha az órán nem figyelnek, akkor hogyan fogják megírni a dolgozatot?” – gondolta magában a sensei.

- Nos – kezdett bele halkan a mondandójába a tanár – Rendben van, mára ennyi elég is lesz. Ne felejtsétek el, ez benne lesz a jövő heti dolgozatban! Jobb, ha tanultok, ha nem akartok megbukni! – Kakashi kijelentése tekintélyt parancsoló volt.

- Ch... Két nappal előtte majd megtanulom! – jelentette ki egy szőke hajú fiú, akit Narutónak hívtak.

A kezét a tarkójára tette, a székkel elkezdett hintázni, közben pedig nagyokat mosolygott.

- Simán mi? – kérdezte Kakashi kíváncsian.  - Az a két nap arra se lesz elég, hogy megszerezd valakitől a jegyzeteket. – Kakashi sensei a válasz után becsukta a szemét, és a maszkja alatt jót mosolygott a szőkén.

De nem csak a sensei, hanem az egész osztály nevetett. 

- Ez nem vicces, sensei! – Naruto dühösen az asztalra csapott, majd felállt, bár ezzel senkit sem hatott meg, főként a Kakashit nem.

Óra után három lány az udvaron beszélgetett.

- Ahh! Sakura! - szólított meg az egyik legjobb barátnőm, Ino. Középmagas, hosszú szőke hajú és kékszemű lány volt. - Mindjárt itt a nyári szünet, ha pedig nem szeded össze magad, akkor jó ideig nem fogod látni őt. Ez szörnyű! – Ino csípőre tett kézzel állt mellettem kissé mérgesen. Valahol igaza is volt.

- Ino-chan! – szólt közbe egy középmagas, hosszú fekete hajú, szürkeszemű lány, aki szintén az egyik legjobb barátnőm, a neve Hinata.

- Higgye csak, hogy egy „Helló!” mindent megváltoztathat… – folytatta tovább Ino óbégatva.

- Nagyon eltúlzod, Ino-chan! – A szürke szemű lány hajthatatlan volt.

- De igaza van!!! – jelentettem ki, majd a fejemet lesütve hajoltam előre, bocsánatkérően.

- Hinata! Ebben te még Sakuránál is rosszabb vagy! – Ino Hinatát vette elő, és elkezdett össze-vissza hadonászni.

Hinata elvörösödve húzta össze magát.

- Eh? – kérdezte paradicsom vörösen.

- És még jobban, ha Narutóról van szó! – folytatta Ino, egyre hangosabban.

- I-Ino-chan, meg-meghallhat valaki! - Hinata próbálta csitítani szőke barátnőnket, mert nem akarta, hogy bárki is megtudja mindezt, ami fölösleges, hiszen Narutón kívül az egész iskola tudja, hogy Hinata oda van a szösziért. Én nem értem. Naruto, hogyan lehet ilyen hígagyú? Az a gyerek tényleg nagyon sötét.

- Haha! Látod, erről beszéltem! – Ino jót nevetett Hinata zavarán.

Ino nagyon csinos, és biztos magában. Nem meglepő, hogy Sai-val jár, aki az egyik legmenőbb srác a suliban. Időközben, mind a hárman bementünk a lány vécébe, és ott folytattuk tovább az eszme cserét.

Talán csak nem kéne félnem ettől egésztől. Nagyon csodálom Inót. Bár olyan lehetnék, mint ő!  De mégis mit csináljak?! Annyira tökéletes! Szerintem, ha akarná, akkor még Sasukét is betudná magának cserkészni. De ő Saiba szerelmes, és sohasem tenne velem ilyet.

- Tessék! – Ino hirtelen felkiáltása felébresztett a merengésből. – Csajok, használnotok kell ezt! – Miután végzett az ajakfényezéssel, átnyújtotta nekünk a szájfényt.

- Ino-chan, ez a szín nagyon jól áll neked! – Hinata szeme felcsillant.

- Igen. Ez egy halványrózsaszín árnyalat. Ad némi plusz nőiességet. – A tükörben nézegette magát, hogy jól áll-e neki.

- Szerinted ettől jól fogunk kinézni? – kérdeztem Inotól, és a kezemben lévő szájvényre pillantottam.

- Megpróbálsz csinosnak tűnni? – A kényes hang az ajtó felől jött. Mind a hárman odanéztünk. Tudtam, hogy ő az!

- Karin! „Ez a nőszemély, mindenhol ott van?”

- Az vagyok. – Az egyik kezét a csípőjére tette, a másikkel pedig megigazította a szemüvegét.

Mintha ezzel a beállással valami nagymenő lenne. Szerintem pedig csak egy ribanc áll így.

- Tudtátok, hogy a népszerűségi lista legalján álltok? – kérdezte tőlünk gúnyosan.

- Tényleg? – Ino keresztbe fogta maga előtt a karjait, majd egy lépést tett előre, és úgy folytatta. - Ti pedig a „fenékbe kell rúgni” lista legtetején! – jelentette ki, majd a száján megjelent az a gúnyos mosoly. „Á, most biztosan megöli Karint!”

- Enged el! Engedj el! – Ino kitört, mint valami vulkán. Hinata fogta le, nehogy valami hülyeséget csináljon.

- Nyugodj meg, Ino-chan! Még bajba kerülhetünk! – Hinata próbálta Inót visszafogni, több-kevesebb sikerrel. 

- Várj, Ino! Hinatának igaza van, ennek nincs semmi értelme. – Próbáltam menteni a helyzetet: karon ragadtam, és elindultam vele.

- Gyáva vagy! – kiáltotta utánunk Karin.

/Ez alatt a folyosón egy magas, fekete szemű és hajú fiú sétált nyugodttan, aki nem volt más, mint Uchiha Sasuke, az iskola legmenőbb és leghelyesebb pasija. Zsebre dugott kézzel haladt, semmit sem sejtve, hogy mi történik előtte párméterrel./

- Tévedsz, Karin! – vágtam vissza a vörösnek. - Egyszerűen csak nem ereszkedem le a te szintedre. – Gúnyos megjegyzésem célba talált; láttam a dühöt az arcán. Azon kívül, szerintem neked kisebbségi komplexusod van! És ne aggódj, nem adom fel Sasukét. Remélem, megérted! – Legyintettem a bal kezemmel, de mikor az ajtóhoz értem, egy nem várt esemény történt.

- Fogd már be a szád! – Karin teljesen kikelt magából, majd meglökött, és így kiestem az ajtón.

- Sakura-chan! – Hinata és Ino nagyon megijedtek, míg a másik két lány ezen csak jót nevetett, és annyit mondtak: „Idióta!

Mikor kiestem az ajtón, valakinek neki ütköztem, aki épphogy csak el tudott kapni, és nem velem együtt esett a padlóra. Viszont amikor megfordultam, igencsak meglepődtem, ugyanis egy nem várt személybe ütköztem.

- Sa-Sasuke-kun? – Zavaromba már csak dadogni tudtam. Sasuke csak nézett rám, az arcából semmilyen érzelmet nem lehetett kiolvasni. Azt sem tudtam, hogy most akkor mérges vagy sem?  - Kösz, hogy elkaptál.

/ Sasuke és Sakura még mindig ugyan úgy álltak, mint amikor Sakura kiesett az ajtón. „Istenem miért pont Ő?! – kérdezte magától Sasuke. Sakura hamar észhez tért, Sasuke elé állt, majd lehajtotta a fejét nem csak azért, hogy bocsánatot kérjen, hanem, hogy nehogy feltűnjön neki a zavara.

- Sajnálom, nagyon sajnálom, irtózatosan sajnálom, nem volt szándékos, Sasuke-kun! – Lányos zavaromban össze-vissza mondtam mindent nevetgélve. Szerintem, biztosan hülyének nézett.

- Felesleges ezt csinálnod, csak baleset volt. – Otthagyott minket, és elindult tovább a folyosón, de még útközben hozzáfűzött valamit: - De – kezdett bele – legközelebb légy óvatosabb. – Választ sem várva tovább haladt.

- Eh! Micsoda balszerencse! – gúnyolódott Karin, és a két barátnőjével jót kacagtak a szerencsétlenségemen, majd elmentek. A távolból viszont még mindig lehetett hallani a hangjukat.

- Nagyhomlok kisasszony most biztosan felidegesítette, és idiótának nézi. – A mondata csak úgy csöpögött az utálattól, nagyon jól szórakoztak rajtam.

- Ahogy mondod Karin!

- Ha azt hiszed, hogy valaha még lesz esélyed, akkor nagyon tévedsz! – Nevettek mind a hárman tovább.

Na, rosszabb, már nem is lehetne. De lehet, hogy ezek után már tényleg semmi esélyem? Odakint az udvaron mindenki rajtam nevetett. Megalázó volt, Sasuke most biztos hülye libának tart.

- Sa-Sakura-chan, ne lény szomorú, ez csak egy kis baleset volt. – Hinata próbált jobb kedvre deríteni, de nem jött neki össze.

- Kis baleset, mi?

- Hinata jól beszél! Nézd a jó oldalát! Legalább beszéltél vele pár szót! – mondta Ino.

Na, persze ennek csodálatosan jó oldala van!

- Ne felejtsd el, hogy ma elmegyünk a plázába. Ott találkozunk - tette hozzá a szöszi.

- Jó, sziasztok! – Elköszöntem, majd elindultam. Olyan rosszul éreztem magam a történtek miatt, hogy azt hittem, végem van.

- Ino-chan! Azt hiszem, hogy Sakura-chan nincs valami jól. – Hinata aggódó szavait még hallottam, a többit, amiről beszéltek, már nem.

Már tudtam, hogy mit fogok csinálni; elköltözök egy másik országba, személyiséget változtatok, és ezt a napot pedig elfelejtem örökre. Jó kis gondolat, nem igaz? Na, persze, ilyent azért nem hinném, hogy meg tudnék csinálni, de egyszer mindent elkell kezdeni.

/ Ez alatt Sasuke és Naruto beszélgetek, mint minden iskolai nap után.

- Á! Miért csinálod ezt? – kelt ki magából a szöszi. - Tök szerencsés vagy, és ki se használod… – Naruto a korlátnak dőlt, miközben lenézett a hídról.

- Ehhez semmi közöd dobe! – válaszolta Sasuke, de a tekintetét még mindig az útra szegezte.

- Tudom! De a suliban minden csaj odáig van érted. – Naruto kiegyenesedett, majd folytatta. - Adhatnál nekik egy esélyt, annyira nem rosszak. – Sasuke meglepetten figyelt barátjára.

- Várjunk egy kicsit! Mióta értesz a nőkhöz? – kérdezte gúnyosan, majd újra maga elé révedt.

- He? Dehogy, nem vagyok olyan arrogáns, mint te! – A karjait keresztbe fonta maga előtt, a fejét pedig oldalra fordította. Úgy csinált, mint aki durcás lett.

- Igazán? – kérdezte a fekete.

- Én csak megértem az érzéseiket – hangzott a felelet, majd megcsörrent a fiú telefonja.

- Valaki keres! – adta a szőke tudtára Sasuke.

Naruto kivette a telefont a zsebéből, majd pár lépést ellépet Sasukétól, és úgy kezdett el beszélni a készülékbe.

- Helló! Hé, Sai! Mi van veled? Akkor áll a mai nap? – kérdezte Naruto mosolyogva.

- …

- Ok. Ino két barátnőjét is hozza?

Sasuke eközben a korlátra könyököve gondolkodott.

„Narutónak igaza van, de nincs senki, aki érdekelne.” – Mialatt a tájat kémlelte egy virágszirom szállt felé. Sasuke meglepetten figyelte.

- Ez meg mi? – kérdezte magától meglepetten. - Egy cseresznye szirom? Ez nem lehet, egy fa sincs a közelben. – Elkapta a szirmot. - Ez furcsa. Cseresznyevirág? Pont, mint aznap, amikor… Talán jelenthet valamit? – Gondolataiban újra felébredt az a nap, majd elengedte a cseresznyeszirmot, ami tovább szállt. - Csak egy véletlen, nem lehet más. – Tekintetét az útra szegezte, és észrevett egy rózsaszín hajú lányt, aki éppen a zebrán haladt keresztül. Sasuke meghökkenve gondolta: „Ő?”

Sakura oldalra nézett, a hajába kapott a szél, így össze-vissza fújta.

- Talán… – kezdett bele a gondolkodásba ismét Sasuke, de akkor barátja hangja szakította félbe:

- He? – kérdezte az Uchiha meglepetten. Barátja a kezét a nyaka köré fonta, ezzel pedig rá hozta az infarktust.

- Semmi he! Minden el van intézve! Ma Mr. Jóképű találkozik valakivel! – jelentette ki Naruto ördögi vigyorral az arcán. Sasuke a kijelentés után egy hatalmasat csapott a szőke fejére. 

- Á! Ez fáj! Akkor nem jössz? – kérdezte Naruto a fejét fogva, és jajgatva.

- Miért kell ezt csinálnod, amikor koncentrálni próbálok, dobe?! – jött ki a sodrából Sasuke. - Már hogy ne mennék! – adta a tömör választ az Uchiha.