Sasuke halk beszélgetésre ébredt. Kinyitotta ónix szemeit, hogy körbekémlelje a szobát, de nem jutott sokra. Mert valami fehér szőrős izé eltakarta a kilátást. Vett egy mély levegőt, majd lökött egy a rajta fekvő cicán. Először nem mozdult. Még egyet taszított rajta, mire Mao felkapta a fejét és körbevizslatta a szobát. Mikor a tekintete megállapodott Sasukén mélyen belebámult kábult szemeivel a fiúéba. Percek teltek el így addig, míg nem tudatosult benne, hogy rajta fekszik. Olyan gyorsan ugrott fel, mintha ágyúból lőtték volna ki. Az ágy szélére húzódott és onnan figyelte vetélytársát.

A fiú megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor már nem feküdt rajta. Nem törődve a cicával, felállt, és az ajtóhoz sétált. Óvatosan kidugta rajta a fejét, majd meglepődve fogadta, hogy Naruto és Sakura a kanapén ülve beszélget. Valami fontos dologról lehetett szó, mert a srác nagyon húzogatta a szemöldökét. Sakura arcát viszont nem látta, hisz háttal ült neki, de a hangjából áradó lelkesedést sehogy sem tudta leplezni.

Óvatosan hátrasandított, tekintetével Maot keresve. A lány még mindig az ágy szélén ücsörgött mancsát nyalogatva, de egy pillanatra sem szakított félbe a szemkontaktust. Sasuke megfordult, majd az ágyhoz sétálva felugrott rá, és mellé sétált.

• Nem tudod, mit keres itt Naruto? – kérdezte Maot, aki nagy kék szemeivel méricskélte a mellette ücsörgőt.
• Honnan kéne tudnom? Eddig aludtam, ha nem láttad volna – igyekezett nem vigyorogni a féltékenység gondolata miatt, de valahogy nagyon nem jött össze neki.

Egyszer csak kitört belőle a nevetés, és akárhányszor Sasukére nézett, valahogy nem tudta abbahagyni. A látványa csak fokozta a röhögő görcsét, főleg mikor a fiú szemöldöke felszökött a homlokára.

• Mi a franc bajod van? – kérdezte tőle Sasuke idegesen. Nem tetszett neki, hogy az előtte fetrengő kineveti őt, pedig nem is csinált semmit.
• Semmi, semmi – legyintett a mancsával, majd megdörzsölte a szemét – jól vagyok.
• Azt látom – nyögte a srác.

Hirtelen egy sikítást hallottak, mire mindketten az ajtó felé kapták a fejüket, aztán összeszedve magukat odarohantak, és kikukucskáltak rajta. Sakura sikítozott, miközben Naruto rajta fetrengett elég félreérthetően.

• Naruto, szállj le rólam – próbálta magáról letolni a fiút, de ő meg sem mozdult

Sasukét különös érzés járta át, míg őket fixírozta. Szíve szerint megölte volna Narutot, amiért ilyen dolgokat művel a lánnyal, de egyelőre nem tudott mit csinálni. Aztán támadt egy remek ötlete. Gonoszan elvigyorodott, majd lassan elindult két csapattársa felé, akik a kanapén ölelkeztek vagy mit csináltak. Talán jobb is ebbe nem belemenni, mert az csak még jobban felhúzta volna Sasukét. Ahogy elérte őket, felhuppant a kanapéra, aztán végig ment a srác lábán egészen a fenekéig. Sasuke szeme gonoszan csillogott, ajkain gúnyos mosoly játszott. Felemelte az egyik mancsát, kieresztette a körmeit, majd az előbb említett testrészbe vájta őket. Naruto úgy ugrott fel, mintha nyakon öntötték volna egy dézsa hideg vízzel.

Jajgatva rohangált körbe-körbe a nappaliban, majd hirtelen megtorpant, és a legelső párnát, amit talált a macskához akarta vágni. Sakura még idejében felpattant, hogy elkapja a száguldó párnát.

• Naruto – nyögte, miközben visszarakta a helyére. – nem dobálózunk a lakásban – a hangja még mindig vidáman csengett. Nem tudta leplezni az előbbi jelent láttán keletkezett jó kedvét.
• De Sakura-chan, ez a dög belém vájta a körmeit. – közben fájó fenekét simogatta.
• Biztos a múltkori kergetés miatt kaptad. – Sakura felemelte Sasukét, majd szorosan magához ölelte.

A fiú védelmezően meglengett a mancsát jelezve, ha közelebb mer menni a lányhoz, megint megismétli az előbbit. Naruto nagyot nyelt, Sasukét pedig elégedettség töltötte el.

Mao a jelenetet látva megint röhögő görcsöt kapott. Nem gondolta volna, hogy ezek ennyire szórakoztatóak tudnak lenni. Ráadásul a legnevetségesebb még is Sasuke értelmetlennek tűnő féltékenysége volt. Hisz, ha nem kedveli a lányt, akkor minek csap ekkora felhajtást. Vagy ebbe még ő sem gondolt bele igazán?

• Mao gyere, adok enni – a fehér cicus azonnal felpattant a neve hallatán, és a lány után sétált.  Közben gúnyosan fixírozta Sasukét, aki erre csak egy grimasszal válaszolt. – ne aggódj Kuro, te is kapsz.
• Nem is tudtam, hogy van másik macskád… - szólalt meg Naruto, miközben visszasétált a kanapéra. Nem merte megközelíteni Sasukét, nem akart még egy ellenséges támadást tőle.  Épp eléggé fájt ahhoz a sej-haja. – várjunk csak, Kuro?
• Mao már jó ideje itt lakik, igaz cica? – lerakta Sasukét, aztán egyből a fehér macska mellett termett, aki lelkesen dörgölődzött neki. – bár néha eltűnik, de az éhes pocija mindig haza vonzza. – ezután a fiúra szegezte tekintetét – igen, Kuronak hívják a feketét. Kellett neki valami név.

Miközben a lány magyarázott Naruto farkas szemet nézett Sasukével. Szíve szerint mindent elmondott volna a csapat női tagjának, de valószínűleg Tsunade és Sasuke is kicsinálta volna érte. Ráadásul tuti, hogy ki is akadna miatta, ahogy ismeri. Sakura elég könnyen dühbe jött, és olyankor érdemes jó messziről elkerülni, ezt is csak saját tapasztalatból tudja.

Sasuke már felkészült a támadásra, csak hogy a lány egy tálkát helyezett elé, így a harc utáni sóvárgása csillapodni kezdett. Ösztönei mind azt súgták, hogy most inkább a kajával foglalkozzon, aztán jöhet az Uzumaki fiú. Valahogy rettentően idegesítette a jelenléte, még se tudott az élelmen kívül másra koncentrálni. Neki esett hát a reggelinek.

• Hát nem édesek? – Sakura szőke barátja mellé sétált, onnan figyelte a két majszoló kedvencét.
• Nem rajongok a macskákért – Naruto végig simított a fenekén, ami még mindig sajgott Sasuke előbbi támadásától. Csak tudná miért kapta, hisz nem csinált semmi rosszat.
• Hah – sóhajtott fel a lány – ne is törődj vele – paskolta meg barátja vállát – a fiú cicák mindig ilyen harciasak. – próbált valami megnyugtató érvet találni kisbarátja viselkedésére.

Viszont az igazat megvallva, nem lepődött, meg az ellenséges viselkedésén. Mikor rájuk talált Naruto nem úgy viselkedett vele, mint ahogy azt megérdemelte volna, így persze, hogy nem szívesen volt a közelében. Ő se örülne neki, ha azaz ember, aki a fél falun képes volt üldözni őt, hirtelen megjelenik a semmiből. 

• Visszatérve az előbbi beszélgetésre, szerintem adnod kellene neki egy esélyt – mondta a szöszinek a Haruno lány. Smaragd szemei vígan csillogtak, közben halovány mosoly jelent meg ajkain, amitől Naruto már megint kényelmetlenül kezdte érezni magát.

Az igazat megvallva sose gondolt bele, mi lenne, ha Sakurán kívül más lány iránt is így érezne. De tegnap óta, mióta megemlítette, hogy Hinata hogyan is érez iránta, kicsit elgondolkodott. Bár nem ismeri annyira a lányt, talán még se lenne rossz, ha végre nem üldözné Sakurát a buta érzéseivel, amik sose fognak elérni hozzá. Így mindenkinek sokkal könnyebb lenne. Csak az igazi bökkenőt még is az jelentett, hogyan is szerethetne bele a Hyuuga lányba.

• Sakura-chan ez az egész olyan zavarba ejtő…
• Ne aggódj – a lány átkarolta a vállát – csak bízd ránk a dolgot.
• Rád és még kire? - a fiú hangja bizonytalanul csengett, és nem, csak azért mert Sasuke szúrós pillantásokkal méregette, ha nem mert fogalma sem volt róla, még is kikkel akarják mindezt végig csinálni.
• Igazából Ino ötlete volt az egész – mondta Sakura, mintha olyan természetes lenne, hogy a Yamanaka segíteni szeretne Narutonak.
• És még, hogy ne aggódjak… - nyögte a srác.

Inoval sose voltak puszi pajtások, így nem meglepő, hogy nem lelkesedik emiatt. Valószínűleg csak Hinata miatt csinálja az egészet, és nem azért, hogy a srácnak jó legyen. Meg is lepődne rajta, ha nem így lenne.

• Majd vigyázok, ne hogy túlzásba essen – a lány megveregette a vállát, megpróbálva elűzni a baljós gondolatait.
• Igazából, nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet. Ha tényleg – Naruto nyelt egy jó nagyot, mielőtt folytatta volna – tényleg úgy érez irántam, akkor neki kéne lépnie.
• De mivel túl félénk, úgy se fogja megtenni, úgy hogy segítünk neki – fejezte be a mondatot Sakura.
• Hah – sóhajtott fel – akkor sem tolerálom a segítségeteket, már ha ezt hívhatjuk annak. Ino amúgy is szeret túlzásokba esni és…
• Mindenki kaphat egy esélyt, nem? – a rózsaszín hajú hangja elhalkult.

Az ő esetében eddig még nem jutottal el idáig, és tudta, hogy sose fog bekövetkezni, hiába reménykedik még mindig. Pedig tényleg nagyon szerette az Uchihát.

• Sakura-chan nem erről van szó – rázta meg a fejét – össze vagyok zavarodva. Nem tudom, mit gondoljak erről az egészről. Idő kell.
• Sajnálom, ha erőltetésnek tűnik, csak segíteni szeretnék neki és neked is. – nyögte – Utálom magam, amiért folyton bántalak.
• Tudom, hogy nem szándékos. Nem kell bocsánatot kérned – lazán megvonta vállait, amitől a lánynak, se hogy se lett jobb.
• Túl lazán veszed, nem gondolod?  - Sakura tisztában volt Naruto érzéseivel. Ő is többször megtapasztalta már az elutasítást.
• Nem fogok bezárkózni a szobámba, és egész nap sírdogálni miatta. Jól vagyok. – felvette szokásos róka vigyorát, ami valahogy megnyugtatta kicsit Sakurát is. Ha mosolyog, akkor tényleg minden rendben van. – de nekem lassan mennem kéne – az órára pillantott – találkozóm van.
• Rendben – bólintott a lány – örülök, hogy átjöttél.
• Én is – azzal megölelte a lányt. Élvezte, ahogy hergelheti Sasukét, kivételesen nem félt attól, hogy a macska neki támad, mint az előbb. Ki akarta élvezni a pillanatot, talán tényleg jobb lenne elengednie őt, még ha a szíve erősen tiltakozik is ellene.
• Szia – Sakura kibújt az ölelésből, majd kikerülve őt az ajtóhoz sétált, és kinyitotta neki.
• Még egyszer köszönök mindent. Jó volt beszélgetni – gúnyosan az Uchihára pillantott, akinek a szája széle már eléggé rángatózott az idegtől.

De még mielőtt bármit is léphetett volna, Naruto egy gyors puszival búcsúzott Sakurától, majd sietősen kilépett az ajtón. A lány zavartan ácsorgott az ajtóban, meglepte az a hirtelen puszi, amit a fiútól kapott. Majd pár perces álldogálás után becsukta az ajtót. Mikor megfordult Kuro mérges tekintettel fixírozta a lányt, amivel széles mosolyt varázsolt gazdája arcára.

• Csak nem féltékeny vagy? – lépett hozzá közelebb, majd óvatosan megsimogatta a fejét. Sasuke élvezettel dörgölődzött hozzá, tetszett neki a lány érintése. Nem tudott vele betelni.

Csak az után tudatosult benne, hogy mit is mondott neki a lány, miután abba hagyta a simogatást és eltávolodott tőle, hogy a dolgát végezze. Féltékeny? Még is miért lenne az? Csak mert nem tetszett neki, amiért Naruto rajta feküdt, vagy, mert egyáltalán egy méternél közelebb, mert merészkedni hozzá? Esetleg az ölelés és a puszi láttán, amit valószínűleg szánt szándékkal csinált, hogy felhúzza? Egyáltalán miért gondolkodik ilyesmin, hiszem semmi köze hozzá, akkor meg miért idegesíti ez az egész ennyire? A lány nem az övé, sose volt az, nincs joga beleszólni abba, hogy kivel, mikor, mit csinál.

Óvatosan a lány felé sandított, aki a konyha pulton könyökölve valamilyen újságot olvasgatott. Miközben szemei ide-oda cikáztak a papíron befogadva a betűket, addig ajkai szétnyíltak, és egy iciri-piciri rés keletkezett köztük. Sasukét valami különös érzés járta át, semmihez se tudta hasonlítani, annyira új volt a számára. Fekete íriszeit a lassan emelkedő, és ugyan ilyen tempóban süllyedő mellkasára szegezte. A homlokán pici izzadság cseppek jelentek meg, kezdett ideges lenni valamiért. Talán nem kellene ennyire feltűnően bámulnia, de nem tudta elkapni onnan a tekintetét. Nem mintha egyszer is próbálta volna.

Mao közben közelebb merészkedett a fiúhoz, aki még mindig árgus szemekkel bámulta a gazdájukat, aki semmit se vett belőle észre. Túlságosan lefoglalta őt a magazin, Sasukét pedig a lányt való bámulás.

• Ha továbbra is így bámulod félő, hogy ki esik a szemed a helyéről. Az meg nem lenne túl szép látvány – szólalt meg a hófehér cica.
• Fogd be – nyögte Sasuke, de közben egy perce se vette le a lányról a tekintetét.
• Féltékeny vagy – ismételte meg azt, amit az előbb gazdája mondott.
• Ez nem igaz – Kuro belenézett a kék íriszekbe, amik vígan csillogtak. Élvezte, hogy bosszanthatta. – nem vagyok féltékeny – próbált valami ésszerű dolgot kitalálni, de semmi nem jutott az eszébe. Ami rá nézve nagyon nem jelentett jót. 
• Azt látom. Csak tudnám mitől változott meg tőle a véleményed? Eddig mintha az agyadra ment volna, idegesített, ha jól tudom – gúnyolódott rajta Mao.
• Nem tudom – nyögte ki hirtelen – nem tudom mi változott. Fura ez az egész. Azt se tudom miért akadtam ki, csak úgy jött magától az érzés, és úgy éreztem valamit tennem kell.

Még Sasuke is meglepődött azon, hogy ennyit beszélt egy idegen macskának, akivel nem túl jó kapcsolatot ápolt. De ha egyszer más, nincs, akinek elmondhatja, akkor ő is megfelel e célnak.

• Bizony ez a féltékenység – bólogatott helyeslően Mao – valaminek állni kell a háttérben, és ha nincs jobb magyarázat, akkor csak ez lehet az oka. Fogadd el.
• Fogadjak el valamit, aminek semmi értelme? – nagyon húzta a száját, nem akart erre gondolni. Kínos lett volna a részéről – Inkább nem. – rázta meg a fejét.
• Azt csinálsz, amit akarsz – vonta meg a vállát – de minél hamarabb beletörődsz, annál kezelhetőbbé válsz. Mert ha így folytatod, tényleg olyat fogsz tenni, amit később meg fogsz bánni, jobbat nem tudok tanácsolni.

A fiú vette egy mély levegőt, és próbálta lenyelni az előbb hallottakat, de csak nem ment neki. Nem bírt beletörődni a féltékenység gondolatába, hisz igazság szerint semmi indítéka nem volt rá. Feleslegesen idegesíti fel magát ezen, pedig tényleg jó lenne tudni, hogy még is mi a franc történik vele.

• Nem is kérte senki, hogy bármit is mondj – vágta rá Sasuke.
• Jól van, na, nem kell leharapni a fejem – Mao két lépést hátrált tőle. Elég idegesnek tűnt az előtte álló, nem akarta boksz zsákként végezni, ha elszakad nála a cérna. Így inkább befogta a lepénylesőjét. 

Mikor Sakura felállt a pulttól, a szék nyikorgására, mindkét macska odakapta a fejét, és kíváncsian vizslatták, mit fog csinálni a lány. Miközben megkerülte a széket, egy futó mosolyt küldött két kedvence felé, majd lelkesen a falon lévő telefonhoz sétált. Levette onnan, majd néhány szám beütése után a füléhez emelte, és várakozott. Alig telt el fél másodperc, mikor az arca kivirult és beszélni kezdett.

• Szia Ino, Sakura vagyok. Arra gondoltam este átjöhetnél, beszéltem Narutoval – itt elnevette magát, talán barátnője valami vicces megjegyzést tehetett neki. – igen, jó lesz. Ne aggódj, majd ha megérkeztél mindent elmesélek. Igen, hét kor tökéletes, szia.

Azzal visszatette a helyére a kagylót, majd kis barátaihoz sétált, akik nem bírták leplezni kíváncsiságukat. Bár Sasukének rossz előérzete támadt, valami, amiről nagyon nem akart tudni.

• Ino barátnőm ma este átjön, úgy hogy legyetek jó cicák, és fogadjatok szót – mindkettőt közelebb húzta magához, és megsimogatta őket. – rendben? – nézett hol egyikre, hol másikra.

Mao elégedetten bújt Sakurához, aki felnevetett a hízelgés láttán. Sasuke eközben igen csak húzta a száját. Nem kedvelte a lány, és ezt nem is egyszer hangoztatta, mire csípős megjegyzéseket kapott a részéről. Nem mintha zavarta volna, hogy sértegetik, Sasuke már igen csak hozzászokott a negatív véleményekhez, amiket a fejéhez vágtak. De a Yamanaka lányt még így se tudta elviselni. Egykoron ő is a rajongói közé tartozott, de mióta elment, azóta sokat változott, persze nem jó irányba. Elég sokszor megkapja a magáét, csak mert nem olyan hangnemben beszél Sakurával, mint ahogy kellene. De Istenem neki is mi köze van ehhez? 

Vett egy mély levegőt, majd gondolkodás nélkül a lány lábának dörgölődzött, hátha ő is kap tőle egy is szeretet, ne csak Mao élvezze a gondoskodást, amit Sakura nyújt neki.

• Nyugi Kuro, téged se felejtettelek el – Sakura a törékeny testéért nyúlt, majd magához szorítva, egyik kezével neki állt simogatni fekete buksiját.

Az Uchiha fiú a lány vállára hajtotta a fejét, majd lehunyva pillát, úgy élvezte a bundájában elvesző vékony ujjakat. Az eddigi idegesség, ami belülről kínozta, enyhülni kezdett. Pár percen belül el is tűnt. Olyan nyugalom lett úrrá rajta, amitől egy pillanatra még ő is megijedt. Valami tényleg nem stimmelt vele, már csak azt kéne kideríteni, hogy mi az. Hisz addig nem nyugodhat, míg ezekre a különös viselkedéseire magyarázatot nem kap. Mert akár hogy is töri rajta a fejét, nála ez egyáltalán nem volt normális.

Mao nem bírta levenni a tekintetét az Uchiha fiúról, aki olyan békésen élvezte gazdájuk simogatását. Nem tetszett ez neki. Azok a halál nyugodt pillantások, amiket fiú szemében látott, kicsit megijesztették őt, pedig nem sok minden van, amitől fél. Nem akarta, hogy azaz idióta megint valami hülyeséget csináljon, így is nagyon jól tudta, hogy Sakura mennyire ki fog bukni e miatt az egész miatt, hisz ismerte őt. Nehezen viseli a „meglepetéseket”, könnyű nála átlépni a tűréshatárt, főleg ha bizonyos személyekről van szó. Tudta, hogy így macskaként nem sok mindent tehet érte, de ha már befogadta nem fogja engedni Sasukének vagy bárki másnak, még féltékenységből sem, hogy ártsanak neki. Megérdemli a boldogságot, még ha ebből nem sokat is adott neki az élet. Figyelni fogja a fiút, egy percre sem veszti szem előle ki tudja, miket forgat abban a nagy fejében.

Súgó 5 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.07.24. 08:14 Saku Szia brigi, örülök, hogy megnevettettelek :'3 Ne aggódj, ha így haladok a napokban a kövi rész is felkerül ^^ Sietek :)

2013.07.23. 18:54 Brigi Nagyon jó rész volt. Majd megfullattam annyira nevettem. A családom meg hülyének néztek hogy mit röhögök magamba. de nem baj. Várom a folytatást remélem hamar hozod.

2013.07.23. 14:21 Saku Sziasztok csajok, köszönöm a kritikákat, jól estek ^^ Az a sok poén egy fél órás bambulás után született meg bennem. Unatkoztam aztán próbáltam ésszeszű folytatást kitalálni és végül ez lett belőle. Próbáltam minél humorosabbra fogni, valahogy a lekizés nem az én műfajom. Nem szeretem ha a karakterk túél sokat szenvednek benne. :) Vanille leközelebb megpróbálok egy doboz popcornt is mellékelni hozzá, héátha izgibb úgy olvasni. Igazából meg könnyebbültem, hogy ennyire tetszett nektek, kifsit aggódtam, mit fogtok hozzá szólni, de már megynugodtam.^^ Hát kidobni nem fogják Sasut, de Mao tényleg nem nézi jó szemmel Sasuke lassacskán feltörő érzelmeit a lány iránt. XD Nsa igen, ha Ino a közelben van, akkor abból semmi jó nem származik belőle, főleg, ha alkohol is van a láthatáron *hoppá ezt nem kellett volna* , bocsánat a spoilerért ^^" Eddig hiányoltam belőle  naruto vs Sasukét, úgy hogy azt is bele csempésztem, hátha jobb kedvetek lesz tőle, imádtam azt a részt, még így íróként is. Sokat nevettem rajta :) Igyekszem a folytival, már majdnem egy oldal meg is van belőle :) péntekre mindenképpen szeretném megírni, szurkoljatok, hátha sikerül, és küldjetek sok-sok energiát és ihletet ^^ Puszi

2013.07.23. 13:58 Jenny-chan Hát ezen majdnem megszakadtam a röhögéstől :) szerintem a szomszédok sem néztek valami épelméjűnek, hogy magamban vihigok mint egy eszelős :D Sasuke olyan édes volt, amikor sakura mellkasán pihent :D cuki cuki és cuki :d remélem hamar folytatod :D

2013.07.23. 13:55 Vanille Na, szia! :) Áh, annyira király volt, és aranyos. Annyira beleillet ez az egész párbeszéd, történetben, hogy király :3 (bocs, a szőkincsem feladta a szolgálatot...) Mintha egy kis filmet néznék, minden előttem megjelet. Már csaka  popcorn hiányzott, esküszöm :) Uhu, Mao bekeményít, én Sasuke helyében vigyáznék, de nagyon. Ha így megy tovább, akkor szegény Kurot kidobják az utcára :3 Na, erre kíváncsi leszek. Ino átmegy? Hehehe, akkor Sasuke is lesz a téma, nem csak Naruto. Vér ciki lesz számára hallani a két lány véleményét róla - van egy ilyen érzésem. És Sasuke bosszúja Naruto ellen, hát azon jót kuncgtam. Azután meg Naruto még hergelte is, hát ecsém, látszik, hogy riválisok ^.^   Hozd hamar a következőt, nagyon várom! Nyálas csókot küld Vanille xĐ