Az egyetemen az �r�k rohamosan teltek, odakint pedig hatalmas vihar tombolt. Minden di�k sietett haza. Hinata �s Sakura az iskola el�tt �lltak.

- Ha most elindulunk, egy h�tig biztosan betegek lesz�nk – jegyezte meg Sakura egy hatalmas s�haj k�s�ret�ben, majd bar�tn�j�re szegezte tekintet�t.

- Akkor most mi lesz? – k�rdezte Hinata agg�dva.

A vihar nemhogy csitult volna, m�g er�sebben tombolt.

- Szerintem… – kezdett bele a mondand�j�ba Sakura, de valaki a szav�ba v�gott.

- Hinata-chan, Sakura-chan! Sziasztok! – Naruto volt az, aki m�r messzir�l k�sz�nt a k�t l�nynak.

- Szia! – A k�t l�ny egyszerre �dv�z�lte a fi�t.

- Hinata-chan, hazavigyelek? – Naruto b�tor�t� tekintetet meresztett a l�nyra. Hinata egy kicsit elpirult, majd Sakur�ra n�zett, aki csak mosolygott a dolgon.

- Nem is tudom, Naruto, nem akarom Sakur�t egyed�l hagyni – mondta a Hyuuga zavar�ban.

- Ugyan, Hinata, ne agg�dj! Menj csak nyugodtan, �n megleszek – felelte elmosolyogva.

Hinata is elmosolyodott, majd Narut�ra n�zett.

- Rendben van. Ha Sakura nem haragszik �rte, akkor mehet�nk egy�tt. Szia, Sakura! H�tf�n tal�lkozunk. – Hinata odas�t�lt bar�tn�j�hez, meg�lelte, �s s�gott valamit a f�l�be: - H�l�san k�sz�n�m. – Ezut�n Narut�hoz ment, aki el� vette az eserny�j�t, kinyitotta �s a fej�k f�l� emelte.

- Szia, Sakura-chan. – Naruto elk�sz�nt, �tkarolta Hinat�t �s egy�tt l�ptek ki a szakad� es�be.

Sakura m�g n�zte �ket, m�g alakjuk el nem t�nt. ”Akkor induljunk, maximum csak megf�zok.” – gondolta. �ppen k�sz�lt volna kil�pni az es�be, mikor valaki megragadta a karj�t.

- Hazaviszlek. – Sasuke belen�zett Sakura szem�be, de a l�ny hamar megszak�totta a pillanatot.

- K�sz nem, akkor ink�bb el�zok – v�gott vissza Sakura, majd elr�ntotta a karj�t, �s kil�pett a szakad� es�be.

Sasuke egy percig n�m�n gondolkodott, de azt�n a l�ny ut�n indult. Hamar utol�rte a r�zsasz�nt, �s ism�t megragadta a l�ny karj�t.

- Mit akarsz? – k�rdezte a l�ny flegm�n.

Sakura m�r teljesen �t volt �zva, Sasuke levette a pulcsij�t, �s a l�nyra tette.

- Mit csin�lsz? – Sakura meglepett arccal n�zett a fi�ra.

- Ha nem engeded, hogy elvigyelek, legal�bb hadd k�s�rjelek haza – mondta Sasuke.

A l�ny csak n�m�n �llt �s figyelt.

- De, akkor te fogsz megf�zni. – Sakura hangj�b�l agg�d�s hallatszott.

Sasuke haj�r�l m�r folyt a v�z.

- Ne foglalkozz velem!  – A fi� k�rlelhetetlen volt, k�zben le sem vette a szem�t a smaragdos szemp�rr�l.

- Eddig sem tettem – felelte Sakura, majd elford�totta a fej�t.

A sr�c k�zelebb l�pett hozz�, de �gy, hogy csak p�r centi v�lassza el �ket.

- Akkor haza k�s�rhetlek?

- Mi lesz, nem j�ssz? – k�rdezte a fi�t�l. Sasuke megeresztett egy halv�ny mosolyt, majd a l�ny ut�n indult.

Mikor be�rte Sakur�t, �tkarolta a derek�t, �s �gy folytatt�k az utat az es�ben egyenest a Haruno h�zig. Amint oda�rtek, Sakura le akarta venni a fels�t, de Sasuke megfogta a mellette �ll� mindk�t kez�t.

- Megtarthatod.

- Rendben. Akkor h�tf�n visszaadom – mondta Sakura, majd felemelte a fej�t, �gy a tekintet�k tal�lkozott.

N�m�n �lltak az es�ben, mik�zben egym�s tekintet�t f�rk�szt�k. Sasuke azonban hamar megunta, �s az egyik keze a l�ny derek�ra v�ndorolt, m�g egy hirtelen mozdulattal mag�hoz r�ntotta, �gy ajkaik tal�lkoztak.

Sakura nem tudta, hogy mit csin�ljon, de valami�rt nem tudott ellen�llni Sasuke ajkainak, ez�rt visszacs�kolt. Sasuke nyelve utat t�rt Sakura sz�j�ba, aki egyik szabad kez�vel belet�rt a fi� haj�ba, amit�l az m�g jobban mag�hoz szor�totta a l�nyt. „Mit csin�lok? Ezt nem szabad! Nem hagyhatom, hogy elcs�b�tson! Tennem kell valamit. De mit? Mit?” – gondolta a l�ny. � t�rt �szhez hamarabb, �s ell�kte mag�t a fi�t�l. Egy gyors k�sz�n�m�t mondott, majd amilyen gyorsan csak tudott, beszaladt a h�zba, �s mag�ra z�rta az ajt�t.

Sasuke mosollyal az arc�n �llt az es�ben, majd tekintet�t az �gre emelte �s hagyta, hogy a v�zcseppek mind az arc�ba essenek. M�g p�r m�sodpercet �gy �llt, majd �jra a h�zra n�zet „Az eny�m vagy.” Gondolta mag�ban, majd visszaindult az iskol�ba ahol a fekete Ferrari parkolt. Bele�lt, majd elhajtott haza.

Sakura m�g csak nem is k�sz�nt otthon. Gyorsan levette a cip�j�t, �s �gy, ahogy volt, felszaladt a szob�j�ba. Bement a f�rd�be, a k�dban megengedte a vizet, tett bele tusf�rd�d, levette Sasuke fels�j�t �s a saj�t ruh�j�t �s r�tette �ket a sz�r�t�ra „Ha megf�r�dtem, kimosom �ket” – gondolta, majd bele�lt a k�dba. Sakura teljesen elmer�lt a v�zben, csak a feje l�tszott ki bel�le. Becsukta a szem�t �s azon morfond�rozott, ami odakint t�rt�nt az es�ben: „Sasuke megcs�kolt, �s �n viszonoztam, mi �t�tt bel�m? Ez nem �n vagyok. Nem szabad bed�ln�m neki, hiszen � nem k�pes szeretni �s megmaradni egy l�ny mellett sem. Soha, de soha nem szerethetek bel�! Ez az egy szab�ly van, amit be kell tartanom.” Sakura – miut�n megf�rd�tt – mag�ra csavarta a t�r�lk�z�t, majd visszament a szob�j�ba, �s keresett mag�nak valami ruh�t. Felvett egy k�k toppot �s egy sz�rke r�vidnadr�got, �s visszament a f�rd�be, hogy kimossa Sasuke fels�j�t, valamint saj�t egyenruh�j�t. Miut�n a sz�r�t�ssal is v�gzett, visszament a szob�j�ba, el�vett egy b�r�nd�t, �s r�tette az �gy�ra. „Na, akkor miket is vigyek magammal?” – k�rdezte mag�t�l hangosan. Visszament a szekr�ny�hez, kiv�lasztott p�r ruh�t, amit szeret �s k�nyelmesnek tart egy h�tv�gi kiruccan�shoz, majd kih�zott egy fi�kot, �s kiv�lasztott p�r feh�rnem�t is. �sszepakolta a b�r�nd�t, �s a szekr�ny el� �ll�totta. Megn�zte az id�t: 18:37. „Akkor m�g van id�m, hogy egyek valamit” – mormolta. Felvett egy papucsot, �s lesietett a konyh�ba, ahol a sz�leibe botlott.

- Sziasztok! – k�sz�nt a sz�leinek, majd a h�t�h�z s�t�lt, kinyitotta �s elkezdte szeml�lni, hogy mi is tal�lhat� benne.

- Szia! – �dv�z�lte a k�t sz�l� egyszerre. Tsunade odament Sakur�hoz. - Seg�tsek?

- Nem, k�szi. Csak valami egyszer� vacsor�t keresek – mondta, majd �jra a h�t�re szegezte a tekintet�t. - Aprop�, holnap mikor indulunk? – k�rdezte, mik�zben kivett a h�t�b�l egy szendvicset.

- Pontban hatkor, �gy f�l kilencre ott is lehet�nk – v�laszolta Jiraiya. - A dolgoz�szob�mban leszek. – V�laszt sem v�rva kiment a konyh�b�l.

- �sszepakolt�l m�r? – Tsunade l�ny�ra szegezte a tekintet�t.

Sakura az anyja fel� fordult, �s mivel nem akart teli sz�jjal besz�lni, ez�rt csak b�lintott, hogy igen.

- Ne maradj fent sok�ig, mert ha hatkor indulunk, legeslegk�s�bb f�l hatkor kelned kell. – mondta az anya, majd megeresztet egy mosolyt.

- Nem, nem fogok nyugi – felelte Sakura biztat�an, majd megmosta a kez�t. - �s ti m�r mindennel megvagytok? – k�rdezett vissza.

- Igen meg, de az�rt m�g egyszer �tn�zem, hogy minden megvan-e. Igaz, hogy csak egy h�t v�ge, de jobb f�lni, mint megijedni, nem igaz?

- De, pontosan igaz. Mondjuk, �n m�r �tn�ztem, �s nekem mindenem megvan. Na, akkor �n megyek is, m�g csevegek egy kicsit Hinat�val, ut�na meg alszok. J� �jt! – mondta, majd elindult fel a szob�j�ba.

- Neked is. – ki�ltotta l�nya ut�n Tsunade, m�g � egy ideig m�g maradt, �s gondolkodott a h�tv�g�r�l.

Sakura a szob�j�ban el�vette a telefonj�t, k�ld�tt egy e-mailt Hinat�nak, hogy l�pjen fel Facebookra.  R��lt az �gyra, a laptopot az �l�be h�zta, bekapcsolta, fell�pett a k�z�ss�gi oldalra, de Hinat�n k�v�l mindenkinek el�rhetetlen volt. Hinata m�r fent volt, r�kattintott, majd r��rt:

S: Szia! Na, milyen volt a k�s�reted?

H: Szia! J� volt, m�g puszit is kaptam.

S: Akkor d�l a szerelem, �gy l�tom.

H: Mi? Dehogy is! Mir�l besz�lsz? Ink�bb arr�l mes�lj, hogy jutott�l haza. Hatalmas volt a vihar, szerencs�re most m�r el�llt.

S: A r�vid, vagy a hossz� v�ltozatot k�red?

H: A r�videt.

S: Miut�n te �s Naruto elmentetek, �n is el akartam indulni, �m valaki visszar�ntott, �s Sasuk�val tal�ltam szemben magam. Mondta, hogy hazavinne, de �n meg azt mondtam, ink�bb nem. Akkor elr�ntottam a kezem, �s elindultam, azonban ut�nam j�tt. Levette a pulcsij�t, �s r�m adta. Mikor ide�rt�nk, akkor csak n�m�n �lltunk, �s figyelt�k egym�s tekintet�t, m�gnem hirtelen mag�hoz r�ntott, �s lesm�rolt. �n meg egy gyenge pillanatomban visszacs�koltam.

H: Gyenge pillanat mi? Nem lehet ink�bb az, hogy beleszerett�l?

Sakura nem tudta, hogy ezt most mire v�lje, de nem lehet, hogy � beleszeressen, kiz�rt dolog.

S: M�g, hogy �n beleszerettem volna? Ugyan k�rlek, ez soha nem t�rt�nhet meg!

H: Ugyan m�r Saku! Nem cs�kolt volna meg, ha nem tetszen�l neki, vagy nem �rezne ir�ntad valamit.

S: H�t ez az, � minden l�nyt megtud, szerezni mag�nak. Mi�rt pont �n kellen�k neki?

H: Akkor nem tudom. De szerintem ne hagyd magad!

S: Nem is fogom! Most viszont mennem kell, mert reggel kor�n kelek. Szia, majd m�g besz�l�nk, telefonon, �gyis fent leszek.

H: Rendben, szia, �s vigy�z magadra.

S: Mint mindig. Szia, j� �jt!

H: Neked is.

Majd mindketten kijelentkeztek.

Sakura odament a b�r�ndj�hez, �s �tn�zte, hogy mindene megvan-e. �gy l�tta, hogy semmit sem felejtett el. Azt�n �tment a f�rd�be, kivette a ruh�kat a sz�r�t�b�l, majd Sasuke fels�j�t betette a b�r�nd�be. „Most m�r minden meg van.” – gondolta. R�n�zett az �r�j�ra, amelyen h�t perccel m�lt kilenc. „Ideje lenne aludni, kor�n lesz reggel.” – mondta f�lhangosan. Lekapcsolta a villanyt, befek�dt az �gy�ba, m�g egy kicsit gondolkodott m�snapon, azt�n lassan elnyomta az �lom.

Ez alatt Sasuke szint�n a saj�t szob�j�ban volt, �s az �gy�ban fek�dt. „Mi volt az a k�l�n�s �rz�s, amikor megcs�koltam? Fura bizserg�st �reztem.” – Nem tudta mire v�lni, amit �rzett. Oldalra fordult, becsukta a szem�t �s egy b� �ra m�lva �t is elnyomta az �lom.