- Te vadbarom állat! Megőrültél! És ha nekimentünk volna valaminek vagy valakinek? – Naruto idegesen ordibált, miközben a többiek kimásztak az autóból. – Te teljesen megörültél! És, ha meghalunk…

- Nyughass már! – villantotta tekintetét Sasuke a pattogó szőkeségre. Naruto szava elakadt, és egyre vörösödő fejjel meredt az Uchihára…

- Nyugi Naruto! – lépett mellé Hinata, és ujjait a fiú ujjaiba fonta. – Inkább menjünk – mondta halkan.

- Veled még egyszer számolok! – mondta halkan a szöszi, majd a kis csapat elindult az épület bejárata felé. Hatalmas épület volt már kívülről is, de belül még hatalmasabbnak tűnt. Egy rövid folyosó vezetett a hatalmas jégpályáig. A folyosó két oldalán két öltöző nyílt: egy női és egy férfi.

- Hinata… - szólalt meg első csodálkozásából Sakura. – Itt lehet korit kölcsönözni?

- Ma nem… Ma csak a miénk az egész hely. Kibéreltem… addig leszünk, amíg akarunk. Ezzel csak az a baj, hogy ilyenkor nem lehet kölcsönözni – mosolygott rejtélyesen Hinata. – De ne aggódj, biztos megoldjuk, hogy neked is legyen – vigyorgott egyre jobban.

- Valamiről nem tudok? – húzta fel nevetve egyik szemöldökét a smaragd szemű.

- Mindent idejében meg fogsz tudni. De most menjünk, mert a többiek már várnak! – azzal a jégpálya felé indult. Sakura sietve baktatott mögötte. Nem is mentek sokáig, hisz már mindenki a lelátó első soraiban ült, és a koriját próbálta felvenni. 

- Na, mi is az a titok? – kérdezte kíváncsian Sakura. Hinata egy hatalmas mosolyt villantott, majd az egyik padsor felé indult. Egy közepes dobozzal a kezében jelent meg ismét Sakura előtt.

- Boldog karácsonyt! – vigyorgott Hinata.

- Oh, köszönöm! – ölelte át barátnőjét, majd gyorsan lehámozta a csomagolást az ajándékról. Egy pár fehér korcsolya volt benne. – De honnan tudtad, hogy nincs?

- Azt nem tudtam, csak gondoltam. De azt tudom, hogy te tudsz korizni! – vigyorgott sunyin Hinata.

- Csak egy kicsit, de honnan is tudod? – nézett meglepetten Sakura.

- Láttam egy képet… - Sakura kérdő tekintetére folytatta. – Mikor a baleset történt, az egyik fiókodban találtam egy fotóalbumot… És abban volt egy kép, amint egy érmet kapsz műkorcsolyában.

- Ja… Az… elég régi, öt-hat éves. De akkor is csak azért kaptam érmet, mert az esélyesek lebetegedtek. Soha nem voltam túl jó a koriban. Csak, mint minden kislány én is kipróbáltam – mosolygott Sakura, majd a legközelebbi padhoz lépett és felpróbálta a korcsolyát. – Nagyon köszönöm! Egyszerűen fantasztikus! És te is megkapod a részed, ha visszamegyünk! – azzal bekötötte a fűzőt, és biztosan lépkedett a pálya széléig. Az osztály nagy része már a jégen állt, vagy próbált állni. Néhányan óvatosan siklottak, páran csak egyszerűen beszélgettek a pálya szélén. Sakura óvatosan lépett a jégre, és mosolyogva figyelte, ahogy az acél megcsillan a fényben. Pár pillanat és a korcsolya élesen szelte a jeget, miközben Sakura arcára mosoly derült. Milyen régen is korizott… Öt-hat éve talán, akkor se volt jó, az alapokat tudta, de az ugrások nem voltak az erőségei. Tett egy-két kört, majd Hinata mellett lefékezett. Hinata éppen Narutót akarta a korlát mellől elrángatni, aki riadtan kapaszkodott, mivel a jég és korcsolya, no meg a gyakorlat hiány nagyon rossz páros együtt.

- Gyere már, foglak, nem fogunk elesni… Ha meg igen… - mosolyodott el Hinata.

- Sakura! – pillantott Naruto hatalmas kék íriszeivel a lányra. – Ha te is segítesz, talán el merem engedni… Nem akarok Hinatára esni – mondta kicsit szégyenlősen Naruto.

- Persze! Ne aggódj, hamar bele jössz! – azzal Sakura megfogta a fiú másik kezét, és lassan húzni kezdték Hinatával a pálya közepe felé.

- Megy ez! – biztatta Hinata, aki hihetetlenül könnyedén siklott a jégen.

- Te tanultál műkorizni? – érdeklődött Sakura, miközben Hinata apró lábait tanulmányozta, ahogy kecsesen teszi egymás elé.

- Csak egy kicsit… - pirult el Hinata. – De nem voltam túl jó…

- Látom… - bökött állával a lány lábai felé Sakura. – Azért ilyen jó a lábtechnikád mi…? Komolyan mondom… van ebbe az osztályba valaki, aki nem tud korizni… Narutón kívül?

- Ne izélj már – nevetett Hinata. – Amúgy is csak Ino, tud rajtam kívül… Meg az a hír járja, hogy Gaara és Sasuke is tud korizni, akár a profik.

- Na jó… - kezdett el röhögni Sakura. – Ez már sok – nevetgélt. – Miért is nem alapítunk koriklubot? 

- Hülye! – mondta Hinata. Ám annyira belemerültek a beszélgetésbe, és nevetgélésbe, hogy észre sem vették Narutót, aki már egyedül siklott a jégen, elég távol a lányoktól. Így hatalmas meglepetést váltott ki, mikor hirtelen a két lány előtt tűnt fel. – Te mikor? – nézett meglepetten Hinata.

- Érdekes látvány volt, amint diskuráltok, és észre sem veszitek, hogy már rég egyedül haladok mellettetek. És egy titok, Gaara nem tud korizni… Én tudok – mosolygott Naruto.

- Olyan idióta vagy! – dühöngött Hinata, és elkezdte kergetni a fiút. Hatalmas és gyors köröket róttak a pályán. Sokan meglepetten nézték őket, de volt, aki csak halkan kuncogott. Sakura mosolyogva rázta meg a fejét.

- Javíthatatlan… - mosolygott tovább. Lassan elindult a pálya széle felé, hogy igyon valamit. Minden simán ment, egészen addig, míg Ino el nem állta az útját. – Elengednél? – kérdezte szúrósan Sakura.

- Kihívlak! – jelentette ki Ino, mire Sakura ledöbbent.

- Mi van? – nézett meglepetten, és Ino arcát vizsgálta, hátha csak tréfál. De az arca túl komolynak tűnt egy vicchez.

- Ha nyerek, békén hagyod Sasukét, ha vesztek… Amit kétlek, akkor azt csinálsz, amit akarsz! 

- És mit akarsz csinálni? – érdeklődött Sakura immár komolyan.

- Hallottam Hinatától, hogy koriztál… Mit szólnál egy versenyhez? Kijelölünk három független személyt, és egytől tízig pontozzák azt a másfél percet, amit bemutatunk – mondta Ino előre kiszámított pontossággal.

- Legyen – sóhajtott Sakura, hisz tudta, Ino addig nem száll le róla, míg el nem fogadja a kihívást. – Kik lesznek a bírók?

- Shino, Shikamaru és Kankuro – elég pártatlannak tűntek.

- Oké – mondta lemondóan. – Mikor kezdünk?

- Előbb beszélek, velük… 10 perc múlva… és kösd fel a gatyád Haruno. Országos első voltam – vigyorgott felsőbbrendűen Ino.

- Nagyszerű – sóhajtott ismét, majd Hinatáék felé siklott. – Párbaj lesz… - mondta halkan.

- Mi van? – kérdezte értetlenül Naruto.

- Ino és én… műkoriban, és mint kiderült országos első volt. Én meg soha nem jutottam semmilyen versenyre, szóval… nem valószínű, hogy nyerni fogok.

- Nyugi már… Inónak csak nagy a szája – próbálta nyugtatni Hinata. - Gyakorolj egy kicsit, csinálj pár ugrást, forgást… amit tudsz és menni fog.

- Az lesz! – mondta Sakura, majd gyors mozdulatokkal a pálya közepére siklott. Végiggondolta mit tanult, és megpróbálta feleleveníteni. A forgások egész szépen mentek, ám az ugrások korántsem olyan jól. Csak egy egyszerűbbet próbált, de annak is majdnem esés lett a vége. De nem adta fel, az egyszerű forgásokat újra és újra átvette. Nem sokat tudott gyakorolni, mert Ino csendet intett, és kihirdette a párbajt… Sakura lemondó képet vágott, majd egy pillantást vetett Sasukére. Az arcán nem tükröződött semmilyen érzelem. Egyszerűen közömbös volt, mint mindig. A döntőbírák elhelyezkedtek a pálya szélén, és Ino kezdte a bemutatót. Egyszerű mozdulatokkal kezdett, majd egyre bonyolultabb forgások következtek, melyeket kifinomultan és kecsesen hajtott végre. Sakura érezte, hogy ezt nehéz lesz felülmúlni, de agyában lázasan kutatott a régi koritanártól hallott tippek után. Ino már egyre több ugrást és egyre bonyolultabbakat hajtott végre. Egy kecses mozdulattal fejezte be a mutatványt. Sakura érezte, hogy tarkóján izzadtság cseppek gyöngyöznek. Ideges volt. Hisz sejtette, hogy nem sok esélye van egy ilyen profi ellen. Mielőtt kiállt volna a nézőközönség elé, még Ino küldött felé egy „jobb vagyok nálad, és veszteni fogsz” mosolyt. Sakura tekintetével gyorsan körbepásztázta az osztálytársait, majd felvette az egyik kezdő pózt, melyet sok éve tanult. Kicsit remegett a keze, ahogy a levegőbe emelte, de fejében csak a mozdulatok képét látta. Egy kör a pályán, majd egy gyors forgás. A forgás után egy jól összetett lépéskombináció, melyet szerencsére nem rontott el. Ismét egy forgáskombináció következett, melyben meglepően elegánsnak hatott. Majd eztán jött a neheze, az első ugrás, melyet gyakorlásnál se sikerült végrehajtani. Ám ekkor beugrott egy ötlet. Sakura chakrát vezetett a kori élébe, így az biztosabban tapadt a jéghez. Sakura lendületet vett, és a levegőbe ugorva pörgött, majd kecsesen ért földet. Arcára meglepett mosoly ült ki. Ez után az ugrás után, bátrabban kezdett bele olyan ugrásokba is melyek soha nem sikerültek. Egészen jól ment a bemutató, ám az utolsó ugrásnál megingott a chakra szintje, így a földet éréskor hatalmas esés következett. Sakura tüdejéből sziszegve szökött ki a levegő. A nézőközönség megdöbbenve szisszent fel, és Hinata hihetetlen gyorsasággal sietett a lány mellé.

- Jól vagy? – kérdezte rémülten.

- Nem tudom – nyögte a lány, majd oldalához kapta a kezét. Tudta mi történt. A reggeli kunai… mélyebbre hatolt, és ő csak felületes munkát végzett. Az esés hatására pedig felszakadt a seb, ami most erősen vérzik.

- Az oldala… - mondta Sasuke halkan. Hinata rögtön lerángatta Sakura kabátját. 

- Úr isten! – szisszent fel Hinata, ahogy meglátta a világos blúzon a vörös foltot. – Mi történt veled? – kérdezte aggódva.

- Semmi komoly – mondta halkan, majd tekintetét Sasuke fekete szemeibe fúrta.

- Na, ki nyert? – kérdezte izgatottan Ino, mit sem törődve a vérző Sakurával.

- Ne azzal foglalkozz már! – mondta Shikamaru, majd elrohant egy elsősegély dobozért. Mikor megtalálta, gyorsan Hinata mellé lépett.

- A francba… - mondta Hinata, majd kivett egy adag kötszert.

- Az nem elég… össze kell varrni, vagy meg kéne gyógyítani – mondta Shikamaru és a mondat második részénél szúrósan Inóra nézett.

- Jól van – sóhajtott, majd dühösen Hinata mellé térdelt, és elkezdte gyógyítani a sebet. – Tessék… a többit már el tudjátok intézni – mondta felsőbbrendűen. Hinata nem is várt sokáig, hanem gyorsan bekötözte a sebeket. Sakura már vacogott, hisz a jégen kabát nélkül hideg volt. Ajkai enyhén elkékültek.

- Terítsd rá! – dobta oda a kabátját Sasuke. – Meg fog fázni… - vetette oda foghegyről.

- Haza kéne vinni – vetette fel Shikamaru. – Ott mégiscsak melegebb van, mint itt. És mivel nem akarjuk, hogy megfázzon… Nem vinnéd el? – nézett Sasukéra.

- Elviszem, aztán ha akarjátok, visszajövök értetek – mondta Sasuke, miközben Leere, Hinatára és Narutóra nézett.

- Nem kell visszajönnöd… - vágta rá azonnal Hinata. – Az a lényeg, hogy Sakura ne fázzon meg!

- Jól vagyok! – mondta Sakura, majd fel akart ülni, de Hinata visszanyomta. Sakura a homlokát ráncolta, de nem szólt semmit. – És gratulálok Ino… biztos te nyertél – ismerte el szárazon. – Eleve gyengébb szinten állok, és az esés is…

- Menjünk! – szólt Sasuke, mire Sakura fel akart ülni, de a fiú egyszerűen a karjaiba vette.

- Tudok menni! – tiltakozott a lány.

- Ki tudod nyitni az ajtókat? – kérdezte Hinata bizonytalanul.

- Persze! – vágta rá a fiú, majd hosszú léptekkel megindult a kijárat felé. Sakura lágyan himbálózott a karjaiban, miközben erősen kapaszkodott a fiú vállaiba. Fejét óvatosan a fiú mellkasának támasztotta. Egy ismerős illat.

- Használod a parfümöt, amit kaptál? – nézett meglepetten.

- Ez a kedvencem… - vont vállat a fiú, miközben lábbal kinyitott egy ajtót.

- Illik hozzád – vont vállat Sakura is. Sasuke ajkára halvány mosoly kúszott, de nem válaszolt, csak ment tovább. Majd pár pillanat múlva kiért az utcára. A járókelők meglepetten nézték őket. Sokan azt hihették, hogy valami szerelmi jelenetet látnak… Talán valamennyire igazuk is volt. Sasuke megállt az autó mellett és fél kézzel a zsebében kereste a kulcsot. – Letehetsz… hisz jól vagyok – mondta Sakura akaratosan. A fiú nem válaszolt, egyszerűen talpra állította. Sakura óvatosan nekidőlt a kocsinak és figyelmesen nézte a fiút, aki a kulcsot kereste. – Nem ez az? – vett elő egy kulcsot Sasuke kabátjának zsebéből.

- Kösz… - azzal kinyitotta az ajtót, így Sakura óvatosan behuppant az ülésre. Sasuke gyorsan megkerülte az autót, és ő is beült. Óvatosan indított, majd lassan vezetett a zsúfolt utcákon. Percekig csak néma csend vette körül őket.

- Ez is a te hibád – nyögte Sakura, miközben ujjait végighúzta a fáslin. – Ha reggel nem dobsz meg – sziszegte.

- Nem tehetek róla, hogy béna vagy… - mondta közömbösen a fiú, miközben tekintetét mereven az útra szegezte.

- Micsoda? Nem tehetsz róla? – robbant ki a lányból. – Egész véletlenül ki miatt tört el az a váza? És ki dobta nekem a kuniat? 

- Azt mondtam, nem tehetek róla hogy béna vagy… nem azt, hogy a sebedről nem tehetek… Elég nagy a különbség… Nem gondolod? – mondta cinikusan, mire Sakura arca kipirult a dühtől.

- Te tudod milyen idegesítő vagy? – szűrte a fogain keresztül Sakura. Erre a mondatra Sasuke ráemelte a tekintetét. Arcán gunyoros kifejezés terült szét.

- Az arcodról ítélve… nagyon felidegesítettelek… - válaszolt egyszerűen. Sakura már robbanás közeli állapotban volt, de inkább összepréselte ajkait, és kibámult az ablakon. A házak sebesen suhantak el mellettük. Sakura pár perc alatt visszanyerte higgadtságát, így nyugodtan nézett újra a fiúra. Fekete haja lágy keretbe foglalta hófehér arcát, és két ébenfekete szemét. Sasuke ajkait enyhén szétnyitotta, miközben az utat figyelte. Orra egyenes íve, és hosszú szempillái halvány árnyékot vetettek arcára. Sakura sokáig figyelte a fiú arcát, és valami ellenségeset keresett benne. Valamit, ami arra kényszeríthetné, hogy feladja… és elmondjon mindent Tsunadének. Ám mikor erre gondolt Sasuke zavart kifejezéssel nézett rá, fehér arca enyhén elpirult.

- Mi van? – kérdezte rekedten. Sakura csak ekkor vette észre, hogy a suliban vannak. De válaszolni nem tudott, egyszerűen tovább figyelte a fiút, az arca vonalát, a szemeit… És mikor belenézett a két fekete gyémántban egyszerűen elfelejtette, hogyan kell válaszolni. Csak ült, és bambán meredt a fiúra. Sasuke egy apró mozdulatával felkavarta a levegőt, és Sakura ismét megérezte azt a mennyei illatot, amit annyira szeret. Önkéntelenül közelebb hajolt, hogy még jobban érezhesse. Sasuke is közelebb hajolt, mert elbűvölte a lány két smaragdja. A távolság egyre csökkent, ahogy önkéntelenül közeledtek egymáshoz. Sasuke óvatosan megérintette a lány arcát, hogy biztosra vegye, nem képzelődik…