- Meghívást kaptunk. A hétvégét az Uchiha családdal fogjuk tölteni – válaszolta.
Tsunade nem hitt a fülének. Ő tisztában volt vele, hogy férje mikkel foglalkozik, és azt is tudta, hogy az Uchihák a maffia világ irányítói. Ezzel még nem is volt gond, hiszen megbízott Jiraiyában, és tudta, bármi legyen is, ő meg tudja oldani. Azt nem értette, hogy miért akarja Fugaku, hogy együtt töltsék a hétvégét. Biztosan valamilyen maffia ügy, és ez a hétvége tökéletes is lesz rá, hogy jobban átbeszéljék a dolgokat. Csak abban bízott, hogy Sakura nem fogja megtudni, hogy ők is egy maffia család – még nincs itt az ideje, túl korai lenne.
- Apa! Kik azok az Uchihák? – kérdezte Sakura.
A szüleinek ez a kérdés volt a kegyelemdöfés. Most vajon mit válaszoljanak? A két szülő összenézett, majd Jiraiya válaszolt.
- Uchiha Fugaku az egyik munkatársam, az ő családjával fogjuk tölteni a hétvégét – válaszolta a férfi. A levelet visszatette a borítékba, és elindult az irodájába.
Tsunade tudta, hogy ennek nem lesz jó vége, de ha a férje benne volt, akkor ő is. Sakurának viszont ennyi elég is volt, a többi már nem érdekelte. A hétvégét az apja munkatársa családjával fogják tölteni és kész. Vett egy nagy levegőt, majd elindult a szobájába. Tsunade is ugyanígy tett, hiszen bíznia kellett férjében, de mégis, valahogy olyan rossz előérzete támadt.
Jiraiya az irodájában az asztalánál ült, éppen az új megbízását elemezte.
- Ez könnyebb lesz, mint hittem – gondolta.
Ez alatt az Uchiha rezidencián Fugaku éppen fiatalabbik fiával beszélt.
- Biztosan jó ötlet ez? – kérdezte Sasuke.
- Igen – válaszolta tömören Fugaku. - Még valami! – folytatta mondandóját a férfi. - Még véletlenül sem kerülhet az ágyadba, ha ő maga akarja, akkor sem! Megértetted? – Az utolsó szó nem kérdően, hanem inkább parancsolóan hangzott.
Sasuke nem értette, hogy apja miért kéri ezt tőle, de ha ő azt mondja, nem, akkor nem. ”Mintha engem érdekelne is az, hogy bele egyezel-e.” – gondolta magában Sasuke, de aztán bólintott, majd elindult a szobájába. Mikor benyitott, Danát az ágyon ülve találta.
- Te meg mit keresel itt? – kérdezte Sasuke.
Dana felállt, odasétált Sasukéhoz, a száját pedig hatalmas mosolyra húzta.
- Gondoltam, megleplek. A mai éjszakát is együtt tölthetnénk. – Hízelgése azonban nem sokat ért Sasukénál: ő akkor feküdt le valakivel, amikor akart, ha meg nem, akkor így járt.
- Dana! – szólította meg Sasuke, és lehámozta magáról a lányt. - Menj haza, nincs most kedvem hozzád. – Majd meg sem várva a választ, bement a fürdőbe.
Dana nagyon dühös lett. Tudta jól, hogy ő Sasukénak csak egy lány a sok közül, de ő mégis csak magának akarta a fiút. „Úgyis az enyém leszel!” – morogta magában, aztán felvette a táskáját az ágyról, és kiment a szobából.
Másnap reggel Sakura vidáman kelt, hiszen csütörtök volt, és az volt a szerencsenapja.
Miután felkelt, bevonult a fürdőbe. Egy gyors zuhanyt, fogmosást és fésülködést követően visszaindult a szobájába. Elővette a táskáját, összepakolt az órákra és lement reggelizni.
- Jó reggelt! Apa? – kérdezte Saukara, majd helyet foglalt a konyha pultnál.
- Neked is – válaszolta mosolyogva a nő. - Apád már elindult dolgozni, és csak este érkezik – mondta, és Sakura elé tette a reggelit.
- Imádom a francia pirítóst. Kérhetek teát is?
- Persze!
Sakura mosolyogva fogadta el, és szép lassan elkezdte kortyolgatni. A reggeli után, felvette a cipőjét, majd elköszönt az anyjától, és elindult az egyetemre. Sakura első éves egyetemista volt. Orvos akart lenni, mindig is ez volt az álma. Miközben sétált az iskola felé, összefutott legjobb barátnőjével, Hinatával.
- Szia, Hina! Hogy vagy? – kérdezte a rózsaszín nagy mosollyal az arcán.
- Szerencsenap mi?
- Aha – válaszolta Sakura még mindig vidáman.
- Amúgy jól vagyok – mondta Hinata az előbbi kérdésre válaszolva. - És te? – kérdezett vissza.
- Én is. Úgy érzem, ma valami jó fog történni. – És még nagyobb mosolyra húzta a száját.
Csendben haladtak egymás mellett az egyetemig. Az udvaron nagy volt a tömeg – mint minden reggel. Sakura és Hinata éppen haladtak a folyosón, mikor az egyik kanyarban valaki szó szerint letámadta Hinatát.
- El-elnézést! – A fiú próbált mentegetőzni, miközben az alatta fekvőre pillantott, aki olyan vörös lett, mint a paradicsom.
A fiú felült, Hinata is követte a példáját, Sakura pedig csendbe figyelt, mert észrevette, hogy barátnője, hogyan reagált a történtekre.
- Tényleg sajnálom, nem volt szándékos. – A fiú folytatta a bocsánatkérést, és végigmérte a lányt: fekete hosszú haja, szürke szeme volt és az iskolai egyenruháját hordta.
- Se-semmi ba-baj – dadogta Hinata, majd ő is végigmérte a fiút. Szőke hajú, kék szemű srác, az iskola egyenruhája volt rajta, de még sohasem látta az előtt. Biztosan új tanuló.
- A nevem Naruto – mondta, és felsegítette a lányt. - Uzumaki Naruto. És a tied? – kérdezte.
- Hyuuga Hinata – válaszolta már-már magabiztosabban. „De helyes.” – gondolta magában, és megint elpirult.
- Csak nem lázas vagy? – kérdezte a lánytól, hiszen nem értette, miért lett hirtelen ilyen vörös.
Sakura érezte, hogy most kell közbe lépnie.
- Hinata! Gyere, menjünk! Nemsokára becsengetnek. Egyébként a nevem Haruno Sakura – mutatkozott be Naruto felé fordulva.
- Örvendek! Az enyém Uzumaki Naruto. – A srác tovább mosolygott.
- Tudom, az előbb hallottam. Te új vagy itt, igaz?
- Igen, új vagyok, meg a haverom is, csak ő elment valahova. Ti melyik osztályba jártok?
- Mi a 1b-be és te?
- Én is, azaz mi is. És az melyik terem? – Naruto látszólag nagyon zavarban volt a kérdés miatt.
„Haver, te nagyon sötét vagy!” – gondolta magában Sakura, majd megjelent fején az a bizonyos vízcsepp.
- Második emelet négyszázhetvenhármas terem – mondta mosolyt erőltetve az arcára, majd ránézett Hinatára, aki még mindig zavarban volt.
- Naruto! – Egy magas, fekete hajú fiú lépett oda hozzájuk. - Ugye nem felejteted el, hogy melyik a mi termünk? A négyszázhetvenhármas az, dobe. – Naruto elengedte a füle mellett a beszólást, és a lányokhoz fordult.
Sasuke , is odapillantott, eddig észre sem vette őket. Végigmérte a fekete hajút, meg a rózsaszínt.”Rózsaszín haj? Megvagy” – gondolta.
- Sasuke, ők itt Hinata-chan és Sakura-chan! – mutatta be a két lányt. – Lányok, ő itt Sasuke, a haverom, vele jöttem ebbe a suliba.
- Szia! – köszönt Hinata, és Sakurára nézett, aki éppen felemelte a szemöldökét.
- Üdv! – mondta Sakura, erre Sasuke csak megeresztett egy halvány mosolyt.
- Akkor megyünk? – kérdezte Narutotól Sasuke.
- Ja, persze. A lányokkal megyünk, mivel ők is abba az osztályba járnak, mint mi. – Odament Hinatához, és megkérte, hogy mutassa az utat, aki félénken bár, de bele egyezett.
Sasuke és Sakura egymás mellett mentek. Miközben haladtak, Sakura megcsúszott, és majdnem elesett. Sasuke idejében kapcsolt, és elkapta a lányt, majd a falnak nyomta.
- Köszönöm – suttogta.
- Veled mennyi baj van! – szűrte ki a fogai között Sasuke.
- Hogyan? – kérdezte a lány.
- Semmi. – Két kezét a falnak nyomta, ezzel is elzárva a menekülési utat.
- Mit akarsz? – kérdezte döbbentem, miközben megérezte forró leheletét bőrén.
- Semmit. – Sasuke eltávolodott a lánytól. – Csak nem hitted azt, hogy meg foglak csókolni? – kérdezte nevetve.
- Menj a fenébe! – Sakura dühösen Sasuke arcába kiabált, aztán elindult.
- Jobb, ha tudod – kapott a lány karja után –, nem kezdek ki olyan lánnyal, aki nem érdemli meg. – Végül elengedte a karját.
Még egy percig álltak némán, utána Sasuke elindult. Mivel látta, hogy Sakura nem követi, a válla felett visszaszólt:
- Jössz?
Sakura felkapta a fejét, majd egy pár másod perc múlva követte a fiút. Némán, egymás mellett sétáltak be a terembe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
