Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

19. fejezet

Másnap minden visszaállt a régi kerék vágásba, ami egyet jelentett azzal, hogy Sakura a nap nagy részében egyedül volt a hatalmas házban a szolgálokkal együtt. Mivel nagyon fáradékony volt, ezért arra az időre, ameddig átadta magát a pihentető alvásnak nem gyötörte a férje hiánya miatt érzett szomorúsága. 
Aznap este egy új autó állt meg a ház előtt. Az őr azonnal megjelent és durva szavakkal küldte el az idegen férfit, aki nem hátrált. A félelmetes és agyon tetovált 30-40 évei közepén járó biztonsági őrnek hamar elszállt a türelme, de amikor az idegen makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy mindenképpen bea kar menni a házba, felfedte a kilétét. A biztonsági ember erre fogta a mobil telefonját és felhívta a főnökét, hogy beengedheti-e ezt az illetőt, aki harminchét éves múlt. Amikor végzett a telefonálással kinyitotta az 
ajtót és a ház bejáratáig vezette a férfit, aki mögötte lépdelt és szinte lélegzet visszafojtva nézte a házat. Az ajtóhoz lépve az inas nyitott ajtót és lenézően végigmérte a férfit, aki rusnya öltözködésével mert megjelenni előtte. Undorral az arcán szélesre tárta az ajtót, és oldalra lépett. Az eszét játszó fekete rövid hajú férfi alaposan végignézte az előtér minden egyes méterét. 

Sakura ment le a férfihoz és az arcán látni lehetett, hogy nem örül a váratlan látogatónak. Fagyosan fogadta és szótlanul álltak egymást nézve. A férfi a bárgyú hülye nevetésével szólította meg kislányát, akinek az esküvőéről nemrég szerzett csak tudomást. Felháborítónak találta, hogy egy szem lánya nem hívta meg az esküvőre, de igazából nem is ezért akadt ki, hanem mert az is tudomására jutott, hogy a veje nagyon gazdag. És aki valaha ismerte, az jól tudta, hogy mennyire pénzéhes ember volt.
- Mit keresel itt apa? - kérdezte Sakura. Szerette volna, ha mihamarabb eltűnik a vér szerinti apja. 
- Mástól kellett megtudnom, hogy férjhez mentél és nem is vetted a fáradságot, hogy meghívj!
Sakura nem szívesen bántott meg másokat és csak akkor mondta el a véleményét, ha valakit több ideje ismert, de még sem tudta megmondani az apja szemébe, hogy nem akarta, hogy az élete legboldogabb napján jelen legyen. 
Ösztönszerűen a hasára tette a kezét, mivel így érezhette közel magához a kisbabát, aki a szíve alatt növekedett. Persze az apja rögtön rájött, hogy az egyetlen lánya várandós, ezért gúnyos mosolyra húzta a száját. Látta, hogy Sakura nagyon sovány és sápadt, nagyon nehezen viselte a terhességet és ez szépen fokozatosan ráment az egészségére is.

- Szóval téged előbb felcsinált a férjed és csak utána vett el? Csak nem így tudtad elérni, hogy elvegyen? Hahaha olyan kurva lettél, mint az anyád?
Sakura erre nem is válaszolt, mert abba igaza van az apjának, hogy előbb esett teherbe, de ő soha nem volt olyan, mint az anyja. Yume is sokáig váltogatta a pasijait, még akkor is, amikor Sakura kicsi volt és még együtt éltek ők hárman. Durván a nyílt házassághoz lehetett hasonlítani, csak az volt a bökkenő, hogy a két szülő közül csak az apa volt belebolondulva az anyába. 
Sakura szülei életéből tanulva megfogadta, hogy ő csakis azzal a férfival fog lefeküdni, akibe szerelmes. Nem tudta felfogni, hogy az édesanyja, hogy tudott olyan férfival vagy férfiakkal lefeküdni, akiket nem szeretett. Mondjuk az apja is egy mocsok volt, mivel amikor Yume terhesen bent feküdt a kórházban, a férje képes volt összefeküdni egy nővel. 
- Ha csak ezért jöttél, el is mehetsz.
A férfi arca megkeményedett és mérgesen nézett a félénk, alig beszélő lányára. 
- Mivel egy dúsgazdag férfihoz mentél, ezért kötelességed nekem segíteni anyagilag. Ha nem akarod, hogy idejárjak, akkor 50 milliárd elég lesz nekem életem végéig és többé nem látsz. 
Sakurának elkerekedtek a szemei, hiszen nagyon sok pénzt kért az apja.
- Te megörültél? Nekem ennyi pénzem nincs. 
- Hülye azt tudom, hogy neked nincs. De a férjednek van. Győzd meg, hogy adjon neked ennyit és akkor többé nem látsz engem. Nyugi a férjednek ez az összeg csak aprópénz. - mondta a férfi viszkető tenyerekkel. 
Szinte érezte a kezeiben a sok pénzköteget és már tudta is, miket fog először megvenni. A hülye lánya soha nem az eszéről volt híres, és nem is örült neki, amikor megszületett, de most végre hasznot tudott hajtani a gyermekéből. Mindig könnyen befolyásolható és naiv volt. 
Sakurának fogalma sem volt, hogy tudná az apját eltüntetni az új életéből. Lezárta azt az életét, amikor az édesanyjával és a nevelő apjával élt, aminek nagyon örült. Persze szerette az anyukáját, de sajnos soha nem volt közöttük erős anya-lánya kötelék. Yuménak mindig a fiával volt nagyon erős köteléke, sokáig bántotta ez Sakurát, hiszen eddig senkinek nem ő volt a legfontosabb. Persze félreértés ne essék, nem azt akarta, hogy mindenki őrá figyeljen, mert szereti nagyon felhívni magára a figyelmet. De legalább egy embernek ő lett a fontos nem régen, Sasuke-kun mutatott meg neki mindent, amit eddig nem tapasztalhatott meg és végre érezte, hogy imádott férjének mindennél többet jelent. Neki az Uchiha volt az élete és a végzete, de hamarosan majd a közös gyerekük is az lesz. Végre elkezdődött a boldog élete. 
- Nem fogok Sasuke-kuntól pénzt kérni. 
- Dehogy nem! Ide figyelj, jövő hétfőre legkésőbb kérem a pénzt vagy különben teszek róla, hogy az életedet megkeserítsem. 

Sasuke az irodájából figyelte a beépített kamarákon keresztül a beszélgetést. Mikor látta, hogy Sakura apja hajthatatlan és nem térítik le az útjáról, lement közéjük. 
Addigra a nappaliba mentek, mivel a kapzsi apa felmérte, hogy milyen drága holmik vannak a házban. Lenyűgözte őt a gazdaság, bár neki sem kellett nagyon megerőltetnie magát a munkával, az ő apja mindent a segge alá dugott, hiszen ő volt szeretett fiacskája. 
A nappaliban minden méreg drága volt. Igaz még nem látta a ház többi részét, de ha a nappaliban ilyen drága berendezések voltak, akkor el tudta képzelni, hogy a ház többi része is ilyen módon van berendezve. 
Sakurát követte az apja mindenhová, nem tudta rávenni a mihamarabbi távozásra. Aztán amikor megérezte a férje kezét a vállán, abban a percben megnyugodott. 
- Mit keresel a házamban? - kérdezte Sasuke rideg hangon. 
Az após a lánya elé lépő férfira nézett és rögtön rettegés kerítette hatalmába. A huszonöt éves férfinak már az aurája is félelmetes és baljós volt. Normális esetben beolvasott volna annak, aki annyira lekezelően beszélt vele. Az Uchiha hangszínéből lehetett tudni, hogy egy senkinek tekinti. Eddig még nem volt alkalma látni lányának a férjét, de amikor tegnap összefutott az utcán a volt anyósával, az véletlenül elkotyogta az esküvőt. Cak a férfi nevét mondta el és óva intően azt a jó tanácsot adta: „Eszed ágába se jusson felkeresni őket. Sasuke veszélyes.” De hiábam a jó tanács ellenére is felkereste a két fiatal szerelmest. 
- Meglátogattam a lányomatm van valami problémád vele?
Sakura eddig soha nem hallott senkit, aki így merészelt volna beszélni a férjével. Soha sem gondolkodott el azon, miért volt ez, ahogy azon sem miért rettegtek sokan tőle. 
Sasuke gyilkosan nézett a nem szívesen látott vendégre, aki nagyon otthon érezte magát. Ledöglött a bőrkanapéra, lábán csúnya zöld, lyukas zoknit viselt. 
- Most azonnal eltakarodsz a házamból. Ha még egyszer akár a környék közelébe mersz jönni, nagyon megkeserülöd. - mondta Sasuke, aki megragadta a kanapén fekvő férfi pólóját és felrángatta. Majd amikor a meglepődött férfi csak pislogni tudott a durva reakciótól, hamar mindkét karja hátrakerült és erősen húzó érzést érzett. Csak később fogta fel, hogy a kegyetlen Sasuke mindkét karját el akarja törni. Félelmében hangosan felordított, mikor megroppant a csontja. Sakura azonnal odament a férjéhez és hozzá bújt.
- Kérlek Sasuke-kun, hagyd elmenni. Többé nem fog vissza jönni, hiszen tudja, hogy nem látjuk itt szívesen. Nem ér meg ennyit ez az egész.
Sasuke a felesége miatt elengedte az apósát, és azonnal szólt az agyon tetovált őröknek, hogy vigyék ki a házából. Az egyik őr durván hátrakulcsolta a vendég kezét, kivitte az utcára és addig állt az kapuajtónál, ameddig a férfi el nem hagyta a birtokot. 

Sasuke nagyon dühös volt. Még soha nem fordult elő vele addig, hogy bárki miatt megkönyörült volna valakin. Legszívesebben azonnal megölte volna azt a senkiházi apósát, de nem akarta, hogy lássa azt a felesége, mert akkor hamar fényderűlt volna a titkára. Bár ha jobban belegondolt az ember, többségük már ebből is rájött volna, hogy a hatalmas alvilági csoport vezetője, de szerencsére Sakura nem is sejtette. Néhányszor idegesítiette hogy a felesége ennyire naiv és gyerekes és azt hitte, hogy csak szép és jó dolgok vannak a világban, de többször inkább örült ennek. Addig tudta biztonságban tartani őt, ameddig nem tudott semmiről. Sokszor feltette magának a kérdést, hogy miért pont egy ilyen butuska kislányba szeretett bele, de megválaszolni nem tudta magának. Képes volt Sakura kérésére megkönyörülni egy emberen, amire eddig soha nem volt példa. Még maga sem akarta elhinni ezt a lehetetlenséget. 
Sakura lábujjhegyre állt és úgy karolta át a karjaival férje nyakát és csókot kívánt tőle. Az Uchiha lehajolt, hogy az ajkaik összeforrjanak. Annyira kívánták egymást, hogy ez még a szerelmeseknél is ritkaság volt. A sötét fekete hajú férfi egyre vadabbul követelte magáévá Sakura száját. A dühétől és a szenvedélyétől édes csókjait a szerelme boldogan fogadta és viszonozta.

Még nincs hozzászólás.