A további pár nap lassan, de unalmasan telt. Sakura szemmel követte az osztályt, figyelt minden megmaradt gyanúsítottra, de semmi értékelhető nem történt. Naruto egyik nap leöntötte magát és az összes füzetét szörppel. Másik nap meg Akamaru bioszon, egy macska hatására össze-visszarohangált. Mindenki halálra röhögte magát. Egyedül Jiraiya nem találta viccesnek.
Két nappal huszonnegyedike előtt leesett a hó. Hatalmas hópaplan borította a tájat. A reggeli fényben fehéren csillogott minden. Persze a hó egy újabb jó pont, Naruto mindenkit kirángatott és elkezdődött a hócsata. Még Sasuke is kiment, és talán élvezte is. De a legviccesebb az volt, mikor valaki(k), (Sasuke, Sakura és Naruto is) véletlenül fejbe dobta Inot. Erre ő hisztizve követelte, hogy mondja meg, ki volt az. De persze senki nem mondott semmit, és mindenki folytatta tovább a szórakozást.
A bál előtti este megérkezett egy hatalmas fenyő a suli elé, amit a diákoknak kellett bevinni egy hatalmas terembe, ahova soha senki nem megy be. Egy évbe egyszer, akkor is csak azért, hogy ne hatalmasodjon el a pókháló sűrűség a teremben. Így akkor este minden diák ebben a teremben sürgölődött. Felállították a fát, asztalokat és székeket hoztak, beszereltek egy hifit, ami hamarosan karácsonyi dalokat játszott, illetve hangulatosan feldíszítették a termet. Késő este hagyta el az utolsó diák is a termet. Akkora már minden a helyén volt, a teríték, a díszek és a fa.
A nagy nap reggelén Sakura nem tervezett korai kelést, ám ezt a szomszéd szobákból szűrődő kuncogás, hajszárító zörgés és egyéb zajok meghiúsították. Így pár perc lustálkodás után ő is kimászott az ágyból. Hajnali fél 9-et mutatott az óra. A lány hunyorogva ment az ablakhoz, hisz a reggeli fény sokkal erősebb volt a megszokottnál. Még pár perc hunyorgás, és mindent tisztán látott. Kiment a fürdőszobába, elvégezte reggeli teendőit, majd kényelmes melegítőt húzott, és megkereste Hinatát. Hinata szobájának ajtajánál pár pillanatig habozott. Mi van, ha alszik még? Épp kopogtatni akart, mikor kinyílott az ajtó. Sakura egy zafír szempárral találta szembe magát. A két zafír izgatottan csillogott. Naruto elpirult mikor meglátta Sakurát.
- Sakura-chan… jó reggelt! – mondta zavartan a fiú. Miközben arcát enyhe pír borította el.
- Szia! – mosolygott a lány. – Hinata?
- Bent van, épp most akart elzavarni…
- Elzavarni? Mi történt? – kérdezte aggódóan Sakura.
- Semmi komoly, csak ajándékot akar csomagolni, és nem akarja, hogy itt legyek – mosolygott Naruto, majd kikerülte Sakurát, és bement a saját szobájába.
- Ennyire ismerjük egymást? – kérdezte mosolyogva Sakura, mikor belépett a szobába.
- Miért is? – kérdezte Hinata, miközben félig az egyik szekrényben volt elveszve.
- Mert én is most akarok ajándékot csomagolni – lépett közelebb Sakura és ő is bebújt a szekrénybe. – Szóval csinálhatnánk együtt! – vigyorgott a meghökkent Hinatára. – Ja és itt van! – nyújtotta oda a kis parfümös dobozt.
- Köszi! – mosolygott vissza Hinata. – Nem megyünk ki? – intett fejével a szoba felé, majd kimászott a szekrényből.
- Mindjárt áthozom, amit én akarok becsomagolni, oké? – azzal Sakura kinyitotta a szobaablakot, majd gyorsan átmászott a saját szobájába. Pár pillanatig csak vacogott, azután gyorsan kinyitotta a saját ablakát, előhalászta az ő dobozkáját és csomagolópapírját. Majd visszament Hinata szobájába.
- Erre most miért volt szükség? – kérdezte Hinata az ágyán kuporogva. – Nem lett volna egyszerűbb átmenni a folyosón?
- De, de, csak így nem volt olyan feltűnő, hogy csomagolópapírral a kezemben jövök – vigyorgott Sakura, majd leült Hinata mellé. – Á, nem hoztam masnit! – sóhajtott fel.
- Adok! Csak ne használd az ablakot! – mosolyodott el Hinata. Majd nekiláttak becsomagolni az ajándékokat. A délelőttöt Sakura Hinatával töltötte el. Együtt csomagoltak ajándékot, majd kicsit pakolásztak.
- Ebéd? –kérdezte Sakura egy óra felé, mire a gyomra hangosan megkordult.
- Rendben! – mosolygott Hinata, majd elindultak a kis büfébe, ami a koliban volt. Sakura egy szendvicset, míg Hinata csak egy ásványvizet vett.
- Nem eszel? – kérdezte Sakura, miközben mentek vissza a szobába.
- Majd este… és amúgy is reggeliztem – mosolygott Hina. Mire visszaértek a szobába Sakura már megette a szendvicset, és már csak a szalvétát szorongatta, amit kapott hozzá.
- Lassan készülődni kéne, nem? – kérdezte Sakura, majd az órájára pillantott. – Mindjárt egy lesz… és mikor kezdődik a vacsora?
- Fél öt fele el kell indulni! Ötkor mindenki ott lesz – mondta Hinata, miközben a vizet letette az asztalra. Majd a szekrényhez sétálva kivette a kék estélyit.
- Akkor négyre átjövök – mosolygott Sakura, majd visszament a szobájába. Leült az ágyára és végiggondolta a délutáni teendőit. Nincs sok ideje, tehát mindent a lehető leggyorsabban kell megcsinálni: Először egy hajmosás, ez egy bő fél óra. Azután egy kis smink, nem kell túlzásba vinni, hisz nem vagyunk Inók! Azután a harisnya, a ruha és a cipő. Pár simítás a hajon, egy kistáska… Kistáska… amibe a telefont bele lehet tenni, és kész is. Ez durván egy másfél óra! – gondolta Sakura. Azzal neki is kezdett a lista élén szereplő zuhanyzás és hajmosásnak. Sajnos a hajszárító miatt a bő félóra, egy órára duzzadt. Mivel a hajszárítónak is most kellett elkezdeni haldokolni. Így egyszer szárított tíz percig, majd tíz perc szünet. Nehezen, de ezt is sikerült elintézni. Már csak egy óra van négyig. Sakura kapkodott, és a kapkodás soha nem vezetett jóra. A harisnyába beleakadt a körme, aminek köszönhetően kiszakadt… Így egy másik után kutatva rohangált Sakura egyik szekrénytől a másikig. Mikor felhúzta a harisnyát (szakadás nélkül) a ruhát is felvette. Ekkor jött a sminkelés, ami kimaradt… - Smink és frizura, pipa! – gondolta a lány, majd elővette az új pár ezüst cipőt. Miután belebújt nekilátott a megfelelő táska kereséséhez… Nehezen, de sikerült találnia egy kis fehér táskát. Végre kész volt! Odaállt a tükör elé, és még egyszer végigmérte magát. Szerencsére a boltban szerzett sebesülésének már nem volt nyoma, így a ruha is jobban állt. Ekkor pillantotta meg az órát, ami negyed ötöt mutatott. Nem is ácsorgott tovább, hanem rohant Hinatához.
A szobából kilépve meglátta Hinatát, aki lassan tipeg a vacsora helyszíne felé.
- Hina! Várj! – kiáltott utána Sakura, majd a kulcsot kihúzta a zárból, becsukta az ajtót és megpróbálta bezárni. A kulcs nagyot csörrenve esett a hideg kőre. – Mindjárt! – mondta Sakura, majd felkapta a kulcsot és ügyetlenkedve, de csak sikerült bezárni. – Mehetünk… - lépett barátnője mellé. Lassan lépdeltek a kihalt folyosókon. A vacsora helyszínére érve, még alig páran lézengtek az asztalok körül. Sakura gyorsan kiszúrta Kakashit, és belekarolva Hinatába indult el az asztaluk felé.
- Áh, lányok! – köszönt Kakashi, majd így folytatta. – Az asztalhoz raktam ki ültető táblákat. Mindenki a csapatával fog ülni, így legalább nem lesz vita abból, hogy ki, ki mellett ül… - sóhajtott, mire Hinata ajkait is egy nagy sóhaj hagyta el.
- Mi történt tavaly? – kérdezte Sakura.
- Egyszerű… Ino azon hisztizett, hogy miért nem ülhet Sasuke mellé, no meg Tenten és Temari… Azon veszekedtek, és majdnem össze is verekedtek…
- Azta… - lepődött meg Sakura. – Akkor idén vér fog folyni… - Hinata csak kérdőn pislogott. – Ino elve utál azért, mert egy csapatba vagyok Sasukével, mert egyszer legyőztem… és most mellette fogok ülni! – bökött a táblácskák felé.
- Ajaj… - suttogta Hinata is. Majd arrébb léptek az asztaltól, és inkább körbejárták a termet. Egy kisebb kör után visszatértek az asztalhoz, ahol már majdnem mindenki ott volt. – Szerintem üljünk le! – suttogta Hinata, azzal Kiba és Shino felé vette az irányt. Sakura nyelt egy nagyot, majd odalépett Sasuke és Naruto mögé.
- Sziasztok! – köszönt kedvesen, majd kihúzta a széket és leült. Naruto vigyorogva fordult a lány felé.
- Sakura-chan! Nagyon jól nézel ki! És Hinata… egyszerűen fantasztikus! – áradozott a fiú.
- Örülök, hogy tetszik – mosolygott Sakura. Pár perc néma csend. Az asztal többi részénél ülők halkan beszélgettek.
- Ino! – köszönt Kakashi, mire Sakura ültében lefagyott.
- Sensei! Akkor idén én ülök Sasuke mellé! – mosolygott.
- Khm… mindenki a csapatával ül… Szóval te Shikamaruval és Choujival… - mondta halkan Kakashi. Erre a mondatra Ino szeme vadul cikázni kezdett, majd tekintetét Sakuráéba fúrta.
- Megint kezdi! – sóhajtott Sasuke.
- Megöllek! – üvöltötte, majd rohamlépésben indult el Sakura felé. Sakura sem volt rest, gyorsan felpattant a székről, és védekezésre készen állt. – Hogy merészeled? Először majdnem megölöd, aztán egy csapatba kerülsz vele, együtt mentetek kirándulni, ahol félholtra vertek… És most még mellé is ülsz?! Ezt nem hagyom! – Ino tombolt, míg a teremben lévők tátott szájjal figyeltek.
- Ino! Beszéljük meg, ezt nem én találtam ki. Látod ezt? – kapott fel gyorsan egy ültető kártyát. – Ezért ülök itt!
- Ne hazudj! Tudom, hogy élvezed! Tudom, hogy Sasukéra fáj a fogad. De ennek ma véget vetek! – azzal Ino támadásba lendült. Levendula színű ruhája lágyan hullámzott a mozdulatok hatására. Sakura már közel sem mozgott ilyen dinamikusan. A ruha túlságosan korlátozta a mozgásterét. Az ütéseket kivédte, vagy elhajolt, de támadásról szó sem lehetett.
- Ino! Hagyd abba! – szólalt meg Shikamaru, de a lány ügyet sem vetett rá. Ino csak dühösebb lett és hátrált pár lépést. Egy különleges kéztartás, majd Ino elterült a földön. – Ez nem igaz! – sziszegte Shikamaru, majd Ino teste mellé sietett. – Gyere ki onnan! Nem igaz, tönkre akarod tenni az estélyt?
- Nem megyek! – szólalt meg Sakura hangján Ino. Azzal leült Sakura helyére. – Sasukeee – kezdett el nyávogva beszélni. – Nem jobb így?
- Nem! – morogta Sasuke. – És jobban járnál, ha Shikamaru és Chouji közé ülnél! – mondta fenyegetően, majd „Inóra” emelte tekintetét. Szemében ott izzott a sharingan. „Ino” riadtan húzódott hátrébb.
Eközben Sakura elméjében, Sakura elszántan küzdött Ino ellen. Ez meg is látszott mivel Ino egyszer csak a fejéhez kapott.
- Nem bírom… - lihegte.
- Tűnj innen! – mondta Sakura, majd hirtelen megmozdult Ino egyik ujja.
- Ezt még megbánod! – puffogta Ino dühösen, majd felállt és leült a helyére.
- Jól vagy? – suttogta Hinata áthajolva az asztalon, mivel pont szemben ült Narutóval.
- Persze! – mosolygott Sakura.
- Na, most, hogy lerendezték hölgyeim a vitát, talán normálisan folytatódhatna a vacsora! – mondta Kakashi, majd leült az asztalfőre.
- Kedves diákok! – zengte be a termet Tsunade hangja. – Szeretettel köszöntelek benneteket, az idei estélyen. Remélem, mindenki jól fogja érezni magát. A vacsorát, mint eddig minden évben, egy táncos éjszakával zárjuk. Jó szórakozást! – fejezte be Tsunade, mire az összes diák hangos tapsban tört ki. A taps után pár perc néma csönd, majd minden asztal felől halk morajlás törte meg a csendet.
- Nos, akkor… - kezdte Kakashi. – Mit szólnátok, ha átadnánk az ajándékokat? – kérdezte, mosollyal a hangjában.
- Jó! – válaszolta szinte mindenki boldogan.
- Rendben! Akkor kezdem. Én, és akinek adok, az átadja annak, akit ő húzott és így tovább – azzal Kakashi felállt, odament Gaarához, és egy kis dobozt adott neki. – Boldog karácsonyt! – azzal visszasétált a helyére. Gaara csak lassan kapcsolt, de még motyogott egy köszönömöt. Majd ő is felállt, ő Tentennek adott, Tenten Nejinek, Neji Choujinak és Chouji Kakashinak.
- És most hogyan, sensei? – kérdezte Hinata.
- Te még nem adtad oda igaz? – kérdezte, mire Hinata megrázta a fejét. – Akkor te jössz. – Hinata felállt, és odament Narutóhoz. Naruto kék íriszei kíváncsian csillogtak.
- Boldog karácsonyt! – nyújtotta oda, a kis takarosan becsomagolt csomagot. Naruto elvette a csomagot, majd apró csókot lehelt a lány ajkaira. – Nézd meg! – buzdította a lány, mire a szőkeség mohón letépte a papírt a dobozról.
- Honnan tudtad? – hüledezett a márkát olvasva. – Nem is mondtam még, hogy ezt használom… Látni meg nem láthattad! – ámult Naruto.
- Van, aki nálam jobban ért az illatokhoz! – mosolygott Hinata, majd Sakurára pillantott.
- Akkor most én jövök! – mondta Naruto, majd elkapta az indulóban lévő Hinatát. – Ne olyan sietősen! – azzal ő is elővett egy takaros kis dobozkát. – Boldog karácsonyt! – Hinata meglepetten vette el a dobozt, majd óvatosan lefejtegette a papírt a kis csomagról. Egy ékszeres doboz bukkant fel a papírok között. Hinata óvatosan felpattintotta a dobozt, és egy gyönyörű ezüst nyakláncot talált, egy ezüst pillangós medállal.
- Ez… ez… gyönyörű! – suttogta, majd kezébe vette az apró ajándékot. – Segítesz? – mosolygott Narutóra, aki boldogan segített.
- Akkor most legyen Ino! Te következel! – mondta Kakashi, miközben Naruto és Hinata még mindig a nyaklánccal babrált. Ino nemes egyszerűséggel felállt, és Leenek adott egy henger formájú csomagot. Lee megköszönte, majd ő odalépett Sakurához.
- Boldog karácsonyt Sakura! – mosolygott, majd egy közepes méretű dobozt nyújtott oda a lánynak.
- Köszönöm! – vette el az ajándékot, majd megölelte a fiút. – Cseresznye illatú illatos gyertyák? – kérdezte, mire Lee meglepetten bólintott. – Imádom őket!
- Ho-honnan tudod? – kérdezte elhűlve Lee.
- Finom az illatuk! – kacsintott Sakura, majd lerakta az asztalra az ajándékát. Lee még egy mosolyt küldött, majd elindult vissza a helyére. Ez alatt a lány előhalászta táskájából a nehezen talált kincset.
- Sasuke… Boldog karácsonyt! – mosolygott a lány, mire Sasuke meglepetten állt fel az asztaltól.
- Öhm… Köszönöm! – azzal megölelte a lányt, mire Ino ajkait egy halk szitok özön hagyta el.
- Megnézed? – kérte Sakura. – Mert nem vagyok biztos benne, hogy jót vettem – Sasuke meglepetten pislogott, de csak bólintott, majd visszaült és kibontotta az ajándékot. Sakura is leült és kíváncsian figyelt.
- Te súgtál Hinatának is igaz? – kérdezte, miközben ajkain félmosoly játszott.
- Én? – kérdezte ártatlanul a lány. – Akkor eltaláltam? – mosolygott immár Sakura.
- Igen! Köszönöm! – mondta lágyan Sasuke. Pár pillanatig csendben figyelte a kis parfümös doboz, majd arcáról eltűnt minden boldogság. Az ajándékért nyúlt, amit vett, majd elindult…
- Boldog karácsonyt! – mondta kelletlenül, majd minden lelkesedés nélkül átadta. Ám az ajándékozott kétszer olyan lelkesen fogadta, mint azt illene.
- Óó, köszönöm Sasuke! – mondta nyávogó hangon Ino. Majd gyorsan kibontotta, és egy könyv tűnt fel. Címe: Hogyan illeszkedjünk be egy normális közösségbe? Az asztalnál ülők halkan kuncogni kezdtek, de Ino nem foglalkozott velük. Lerakta a könyvet az asztalra, majd Sasuke felé lépett, egy ölelés reményében. Ám Sasuke pár gyors lépéssel kikerülte Inót, és visszament a helyére. Ino kicsit elvörösödve, és annál inkább dühösen ült vissza az asztalhoz. A következő ajándékozó Temari volt, ő Shikamarunak vett, míg Shikamaru neki. Így már csak három fiú maradt. Kiba, ő Shinónak adott ajándékot, Shino Kankurónak és Kankuro Kibának. Az ajándékozás befejeztével ismét mindenki beszélgetésbe kezdett. Hinata és Naruto szüntelen beszélgetett, és még mindig álltak. Így Sakura csendben üldögélt, és óvatosan kibontotta az ajándékot, amit Leetől kapott. A két gyertya virág formájú volt, és ahogy kibontotta, a cseresznye illat felerősödött. Sakura eltette, majd megnyikordult mellette a szék, és Naruto leült.
- Honnan tudtad? – kérdezte, hangján érezni lehetett a mohó kíváncsiságot. Erre a mondatra Sasuke is figyelni kezdett.
- Nem volt nehéz, hisz egyszer éreztem már. Nem túl fűszeres, inkább édes és kissé aromás illata van a parfümnek, amit használsz – mondta Sakura, majd Sasuke felé fordulva folytatta. – A tiedet már nehezebb volt, a tied is fűszeres, de kevésbé édes, mégis aromás… ám ezek mellett sok mindent lehet még érezni… Sajnos ezeket nem tudtam beazonosítani, így nehezebb volt megtalálni – mosolygott az ébenfekete szempárba.
- De ezt honnan tudtad? – kérdezte egyre növekvő izgalommal a szőke.
- Orvosninja vagyok – kezdte magyarázni. – Ezért a mérgeket minél hamarabb azonosítom annál jobb. A legtöbb orvosninja könnyen felismeri az általános illatokat, ám van, akinek jó az orra, és több száz hasonló illat közül megtalálja az igazit. Szerencsémre a volt tanárom is, e ritka ninják közé tartozott, így meg tudott tanítani az illatok felismerésére. Naruto, a te illatod akkor tudtam kielemezni, mikor behúztál egyet – vigyorgott a lány.
- Ahha… - vakarta meg a fejét Naruto, látszott rajta, hogy nem érti.
- És erre külön kiképzés is van? – kérdezte kíváncsian Sasuke. Eközben pedig pár tanár elkezdte felszolgálni a vacsorát. Az asztalokra jól megrakott tálak kerültek, amin hihetetlen mennyiségű étel volt.
- Igen! – mosolygott az előtte lévő tálról szedett magának. – Tudod, nem könnyű, de akinek van orra, és akaratereje annak sikerülhet.
- Hm… - Sasuke csak ennyit morgott az orra alá, majd ő is szedett. A teremben lassan elhalkult a beszélgetés és felerősödtek az étkezés zajai. De nem tartott sokáig ez a nagy csend. Tíz perc alatt az, aki kevesebbet eszik, vagy diétázik az befejezte a vacsorát és elkezdett beszélgetni. Majd lassan, de egyre többen fejezték be az evést. Így az egyik tanár bekapcsolta a hifit, ami kellemes karácsonyi dalokat kezdett játszani. Pár diák csak erre várt, és a táncparkett közepére sietve, elkezdett táncolni. Naruto se tudott sokáig ülni, és csak nézni Hinatát. Így ő is felpattant, és a táncparkett felé húzta a lányt. Majd az asztaltól Temari és Shikamaru is, igaz Shikamarut rángatni kellett, de végül megadóan követte a lányt. Picivel később Neji felkérte Tentent így ők is a parkettra siettek. A többiek jót beszélgettek, mindenféle fegyverről, játékról, vagyis arról, ami a pasikat érdekli. Egyszer csak Gaara is felállt az asztaltól, de a fiúk nem sokat törődtek vele. Ám mikor odament Inóhoz és felkérte táncolni, mindenki szájtátva bámult. Még Sasuke arcán is látszott a meglepettség. Így már csak Sakura ült egyedül lányként az asztalnál. De ez őt nem zavarta, élvezte a zenét, figyelte barátait, akik jól érzik magukat, és hegyezte a fülét, hátha hall valami érdekeset. Meglepetésére hallott is, csak nem olyat, ami őt érdekelné…
- Kérd fel! – mondta parancsolón Kiba. – Vagy én fogom! – fenyegetőzött mosolyogva.
- Mi van, ha nemet mond? – kérdezte félénken Lee. Sakura meglepetten húzta fel a szemöldökét.
- Jó a hallásod… - kuncogott Sasuke.
- Tessék? – nézett meglepetten Sakura.
- Ja, csak most vetted észre? Pedig már lassan több mint tíz perce ezen rágódnak – mosolyodott el ismét Sasuke.
- Eddig nem arra figyeltem! – válaszolta durcásan Sakura.
- Jössz táncolni? – vetette oda egyszerűen az Uchiha, mire mindenki az asztalnál meglepetten pillantott rá. Sakura is szájtátva bámulta a fiút, de az nem várt választ. Elkapta a lány kezét és felhúzta a székről. Sakura még mindig bénultan, de egyre ruganyosabban mozgott az Uchiha mellett, aki még mindig nem engedte el a kezét.
- Mi ütött beléd? – kérdezte, mire újra szóhoz jutott.
- Csak szeretek táncolni – mondta Sasuke, ajkain ismét egy apró mosoly játszott. Sakura ajkain is megjelent egy apró mosoly. Majd mikor Sasuke behúzta a lányt a parkett közepére, elkezdtek táncolni. Először pörgős zenére, és persze minden körülöttük álló meglepetten pislogott, Ino szeme még szikrákat is szórt. De Sasuke nem foglalkozott vele, és Sakura sem. Így előbb utóbb mindenki visszatért a tánchoz a bámulás helyett.
- Megleptél! – mondta Sakura az egyik szám közben. Sasuke meglepett arcot vágott, így Sakura folytatta. – Soha nem gondoltam volna, hogy felkérsz táncolni…
- Meguntam hallgatni Lee és Kiba veszekedését – vigyorodott el. – No meg kár lenne egész este az asztalnál ülni, főleg egy ilyen estén. Meg amúgy is… jól áll ez a ruha – mondta egyszerűen a fiú. Sakura erre halványan elpirult.
- Köszi… - mondta halkan. Majd tovább táncoltak. Egyre több és több számnak lett vége, és kezdődött egy újabb. Mikor egyszer a szerelmesek kedvence is elérkezett. Egy lassú romantikázós szám. A legtöbb táncos ezzel a számmal el is hagyta a parkettet. Sakura is indulni akart, mikor Sasuke elkapta a csuklóját.
- Még egyet? – kérdezte kedvesen, és ellenállhatatlanul.
- D-de… - dadogott Sakura. Sasuke elmosolyodott, majd Sakura derekára tette a kezét, és elkezdtek lassúzni. – Neked hány személyiséged van? – kérdezte hirtelen Sakura, a szám közepén. Sasuke meglepetten húzódott el, és arcáról minden érzelem eltűnt.
- Ezt hogy érted? – kérdezte ridegen, és távolságtartóan. Érezni lehetett, hogy valami megváltozott benne.
- Egyszer rideg vagy, egyszer kedves, aztán meg… olyan, mint most… - mondta Sakura, és próbálta megtartani az eddigi hangnemet. Hisz ő is észrevette a fiú hirtelen hangulatváltozását. De Sasuke ezekre a mondatokra ismét ellazult, majd ismét táncba kezdett.
- Úgy tűnik igen… - mondta tűnődve. Majd a szám lassan véget ért. – Köszönöm a táncot! – hajolt meg, mint a XVIII. században.
- Én köszönöm! – mosolygott a lány, majd visszamentek a majdnem üres asztalhoz. Sakura ivott pár kortyot, majd megnézte a telefonját. Tizenegy… Akkor már nem sokáig tarthat – gondolta.
- Én megyek lefeküdni! – mondta Sasuke. Majd magára hagyta Sakurát. A lány a búcsú után tovább üldögélt az asztalnál és nézte a táncparkettet. Majd egy negyed óra után megunta, és ő is elindult a szobájába. Ahogy a szobák felé igyekezett a folyosó egyik ablakából megpillantotta Sasukét, amint a hóban áll és beszél. Sakura picit arrébb helyezkedett, és látni vélt egy alakot. De ahogy látta, el is tűnt. Sakura visszaigyekezett az udvarra vezető ajtóig, majd kilépett a frissen hullott hóba.
- Te még itt? – kérdezte halkan. Sasuke meglepetten fordult meg, de az arcvonásait hamar rendezte.
- Szeretem a csillagos éjszakát – mondta könnyedén. Sakura csak aprót bólintott majd felnézett az égre. Csillagok milliói ragyogtak, egyetlen felhő sem takarta el őket. A hold vékony kifliként ragyogott. Sakura bőre libabőrös lett, majd lágyan megborzongott. Sasuke óvatosan ráterítette a zakóját.
- Ma hihetetlenül kedves vagy… - gondolkozott hangosan Sakura. – Mi történt?
- Csak karácsony van… ilyenkor nehezebb parancsolni az érzelmeimnek… - mondta egyszerűen, mintha csak az időről beszélne.
- Érzelmek? – Sakura zavarodottan pislogott.
- Meglepődtél mi? – fordult a lány felé. – Igen… hisz én sem vagyok jégből. Nekem is vannak érzéseim, csak jól titkolom őket. De ilyenkor, mikor minden csupa szeretet…
- Értem… - vágott közbe Sakura. – De miért csak velem?
- Sokszor gondolsz rám… - mosolygott pajkosan.
- Miből gondolod? – kérdezte meglepetten.
- Láttam az elmédben! De szerintem menjünk lefeküdni…
- Igaz… Hisz holnap a koripályára megyünk – mosolygott Sakura. Sasuke is bólintott, majd megindultak a szobák felé. Csendben lépdeltek a folyosókon. Senki nem járt arra rajtuk kívül, hisz még mindenki táncolt.
- Akkor jó éjt! – mondta Sakura mikor az ajtaja elé ért. Sötét volt a folyosón, de a szemük már hozzászokott a fényhiányhoz.
- Neked is! – mondta a fiú, majd Sakura a táskájában kezdett kutatni a kulcs után. Mikor megtalálta, és a kulcslyukat is nagyot kattanva fordult el a zár.
- A zakómat még! – lépett közelebb Sasuke és megfogta Sakura karját. A lány meglepetten fordult meg. Hátát az ajtónak támasztotta.
- Ó tényleg! – csapott a homlokára majd levette a puha anyagot a válláról. – Köszi – nyújtotta a fiúnak, aki lazán a vállára tette.
- Én köszönöm – hajolt közelebb Sakura arcához, mire a lány szíve kétszer olyan gyorsan vert, mint szokott. Sasuke pár pillanatig csak farkasszemet nézett a lánnyal, majd egyre közelebb hajolt, és közelebb, és közelebb. Mígnem az ajkuk összeért. Sakura meglepetten viszonozta Sasuke csókját, majd egyszer csak elvesztette a fejét. Valami előtört belőle és vágyni kezdett a fiú ajkaira. Sasuke is hasonlóan cselekedett. Egyre vadabbul csókolták egymást. Sasuke szorosan Sakura derekára kulcsolta karjait, míg a lány nyaka köré fonta kezeit. A vad csók nem akart véget érni, de a szükség közbeszólt. Így mindketten levegőhiány miatt távolodtak el. Sakura meglepetten pislogott, majd lehajtotta a fejét.
- Jó éjt – motyogta. Sasuke még egyszer magához húzta a lányt és megcsókolta.
- Neked is! – azzal Sakura villámgyorsan belépett a szobájába. Pár pillanatig csak eszméletlenül állt, majd rájött, hogy megszegte a legfontosabb szabályt!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
