Sakura első útjának az irodáját tekintette, ahol kibújt a köpenyéből, a dossziéját az asztalra helyezte, majd a zsebéből előkapva a kulcsot, bezárta a piciny szobát. Sietős léptekkel rótta a lépcsőfokokat, tudta, hogy Tsunade mennyire allergiás a késére, ezért igyekezett minél hamarabb odaérni, mielőtt emiatt is kiborulna. Ahogy elérte a földszintet, intett Yuunak, aztán kilépett az ajtón.
Egyből futásnak eredt, nem zavartatta magát. Minél hamarabb végez a Hokagénál, annál hamarabb térhet vissza a kórházba, és láthatja el a feladatait, amiket oly régóta elhanyagolt. Ráadásul még azt is ki kellene gondolnia, hogy mit ad cserébe Shizunénak, hisz annyit segített már neki. Talán tud egyezkedni Tsunadéval ez ügyben…
Lihegve torpant meg a hatalmas épület előtt. Kíváncsian kapta a tekintetét a nyitott ablak felé, vagy is inkább lyuk felé, ami az épület oldalán tátongott. Két építész, nagy valószínűséggel azok lehettek, épp próbálták rendbe tenni a falat. Csak azt nem tudta per pillanat eldönteni, hogy az még is hogyan került oda.
A gondolataiból a Hokage kiabálás zökkentette ki. Pontosan nem értette, hogy mit mond, de Naruto jajveszékelése mindent elárult. Az a marha tényleg csinált valamit, amit nem kellett volna.
A lányt hirtelen öntötte el az indulat, csak azzal tudta magát valamennyire lenyugtatni, hogy drágalátos barátja nem keverte bele semmibe. Idegesen caplatott be az épület ajtaján, az agya nem fogta a külső zajokat, csak ment előre, mint egy robot, aki hogy ha úgy adódik, akkor kinyírja a szöstit. Amint felért a második emeletre, kicsit lassított a tempón. Megigazgatta a ruháját, vett egy mély levegőt és folytatta az útját. Épp hogy csak bekanyarodott a folyosón, Naruto hangja csapta meg füleit.
- Baachan, nem az én hibám volt. Meg tudom magyarázni – épp hogy csak befejezte, egy jó nagy csattanás hallatszódott az irodából. Még az épület is beleremegett Naruto földbe döngölésébe.
- Igen? Akkor kezdheted, mert ezt se te se a drága Uchiha nem ússza meg büntetlenül. – épp egy újabb csapást akart lemérni a fiúra, mikor Sakura berontott és védelmezően elé állt.
- Még is mi folyik itt? – kérdezte zavarában. Hirtelen más nem is jutott az eszébe.
- Sakura-chaaaan – Naruto a lány lábába csimpaszkodott, úgy örült neki, hogy a megmentésére sietett.
- Idióta engedj el – próbálta lerugdosni magáról, de a fiú nem moccant, mintha ragasztóval tapasztották volna hozzá – szállj már le rólam – azzal felrángatta a földről és lökött rajta egy kicsit.
- De Sakura-chaan – Naruto lebiggyesztett ajkakkal nézett a lányra, hátha megsajnálja, de Sakura állta a tekintetét. Nem hatotta meg.
- Tsunade-sama hívatott. Megtudhatnám miért? – most az előtte álló nőre szegezte a tekintetét, aki a hirtelen jött kérdéstől kiegyenesedett, és komolyra váltotta az arckifejezését.
- Csak annyit szeretnék tudni, hogy tudsz-e bármit is a tegnap történtekről?
A lány nagyokat pislogott. Történt bármi is tegnap? Ha igen, akkor neki eddig fogalma sem volt róla. Bár Naruto felettébb furcsa viselkedése igen csak gyanús volt.
- Miért, mi történt? – kérdezte gyanakodva, közben a szeme sarkából barátját figyelte, aki idegesen kerülte a lány tekintetét. Szóval köze van hozzá…
- Történt egy kis baleset – a Hokake mosolyt erőltetett az arcára, és közben a kezével körbe mutatott az irodában – ráadásul egy bizonyos személy el is vitt valamit, amihez semmi köze nem volt – nyelt egy nagyot, nehogy kitörjön belőle a házisárkány, mert azt az Uzumaki tuti nem élte volna túl. – ráadásul nem egyedül csinálta.
- Te jó isten, Naruto – fordult a fiú felé – még is mit csináltál? – fakadt ki hirtelen. – remélem, engem nem akarsz belekeverni ebbe.
- Sa-sakura-chan el szerettem volna mondani csak… – itt elakadt.
Nem tudta, hogyan magyarázhatná ki a dolgot. Ráadásul a legnagyobb gondot is Sasuke macskává változása jelentette, ami nem is lenne probléma. Csak hogy a lány tegnap kisajátította magának, és nála van. Ha ezt megtudja irtó nagy botrányt csinál, és tényleg kicsinálják.
- Csak…? – a lány várakozóan nézett rá. Várta mit talál ki a szöszke mentségül.
- Ez mind Sasuke hibája – szaladt ki a száján, mire minden elcsöndesedett.
Sakura ajkai egy pillanatra elváltak egymástól. Minden reménye elszállt, amit a fiúba fektetett. Szóval ez áll a dolgok hátterében. Ezek ketten megint hajba kaptak aztán ez lett belőle. Pedig úgy reménykedett, hogy Naruto most nem kezd el veszekedni vele, de úgy tűnik a belé fektetett bizalma megint csődöt mondott. Már megint kezdhet imádkozni ezért a két ütődöttért, akikkel a sors veri őt. Mért kell folyton ilyen helyzetbe kerülnie miattuk?
- Nem tudom mit csináltatok, de ne próbáljátok meg a nyakamba varrni, rendben? – szemeivel a fiút méregette, akit egy jó nagyot nyelt, a lány túlságosan is higgadt arckifejezését látva.
- Ne-nem akartam – dadogta, közben hátrált két lépést.
- Szóval, akkor nem tudsz erről semmit – szólalt meg a Hokage is.
- Nem – rázta meg a fejét a lány, majd egy pillanatra megmerevedett.
Sasukének is köze van ehhez? – körbe nézett a hajdani irodában, ami most romokban hevert. Tényleg verekedtek volna?
- Sasuke-kun hol van? – kérdezte remegő hangon – miért csak Naruto… - nyelt egy nagyot. A dolognak ez a része kicsit zavarta. Ha neki is köze van hozzá, akkor miért nincs itt?
Pár perces néma csend telepedett a háromfős társaságra. Egyedül a hátuk mögött dolgozó munkások zörgéseit lehetett hallani. Naruto idegesen vizslatta kék szemeivel Tsunadét, aki egy árva szót sem szólt. Mintha valami jó kifogáson agyalna, amivel megnyugtathatná Sakurát. Vagy inkább nevezzük kifogásnak miért nincs itt a fiatal Uchiha?
A nő vetett egy gyors pillantást az Uzumaki fiúra, majd egy mély sóhajtás után a lányra pillantott, aki aggódva várta a sensei-je válaszát. Nem értette miért várat vele ennyit, talán történt vele valami? Csak ezt ne mondja, hogy…
Tsunade látta Sakura arcára kiülni a pánikot, talán már a legrosszabb büntetésen gondolkodik, ami csak létezhet. De ha ilyesmi meg is fordult volna a fejében, akkor se tette volna meg se a lány, se Naruto miatt, mert tudta, hogy ezzel is csak nekik ártana.
- Küldetésen van – mondta ki végül ezt a kegyes hazugságot. Tudta, hogy a lány, majd így is számon fogja kérni tőle, hogy mi is folyik itt, de per pillanat, nem akarta még őt is belevonni ebbe.
Kímélni akarta, meg amúgy is ezt a két fiún szeretné leverni, nem pedig rajta. Hisz ő ártatlan, nem csinált semmit. Az a két marha viszont nem fogja megúszni szárazon, az is biztos.
Naruto nagyokat pislogott a Hokage szavai hallatán. Nem gondolta volna, hogy egyszer is megéli, hogy hazudni hallja. Ráadásul pont Sakurának, aki szinte a jobb keze volt a nőnek? Akinek bármit elmondhatott, akiben megbízott? Már előre látta, hogy ha ez kiderül, a lány simán rendez egy vérfürdőt, amilyen nehezen viseli az ilyesmi.
- Küldetésen van? - a hangja bizonytalanul csengett. Neki vajon miért nem szóltak erről?
Bár jobban belegondolva nincs is hozzá köze. Végtére is se Sasuke se Tsunade nem tartozott neki magyarázattal. De akkor miért sajgott úgy mellkasa a csalódottságtól?
- Igen – erősítette meg az előbbi állítását.
- Mikor jön… - kezdte volna a lány, de a nő közbe szólt. Tudta, hogy úgy is faggatózni fog. Ez a gyermeteg aggódás két barátja iránt, úgy tűnt soha se megszűni.
- Nem tudom. – rázta meg a fejét bizonytalanul – akár hetekig is eltarthat.
Sakura nagyot nyelve próbálta leküzdeni a hirtelen feltörekvő sírást. Bár miért is lepődik meg ezen ennyikre, hisz őt sose avatják be ilyesmibe, mindent utólag tud meg. Már megszokhatta volna.
- Értem – motyogta – lenne még valami? – nézett végre a nőre, hátha kap még egy két ilyen lesújtó hírt.
- Azt hiszem nincs – ingatta meg a fejét – Narutioval viszont lenne még egy két elintézni valóm – Tsunade szemei megint villámokat szórtak.
- Rendben, akkor megyek – csalódottan kisétált az ajtón, magára hagyva Narutot és a Hokagét.
*
Sasuke már egy jó ideje csak forgolódott a kanapén. Egyedül volt. Unatkozott. Mióta a lány kitette a lábát a házból, csak kínlódott, semmivel sem tudta lefoglalni magát. Többször is végig járta Sakura lakását, szinte már kívülről fújtra mi hol van. Azóta pedig csak feküdt és bámult maga elé, hátha egyszer elnyomja az álom, de eddig mindhiába.
Lassan öt óra telt el mióta egyedül volt. Sehogy se tudta lekötni magát. Még a tv-vel is bepróbálkozott. Talált is valami idegesítően nyálas szappanoperát, amit a nők úgy szerettek, de öt perc után azt is kinyomta. Nem bírta elviselni, hogy a pasi csúszik-mászik a földön, hogy visszaszerezze a szeretett nő kegyét. Ettől még Sasuke érezte magát rosszul. Hogy süllyedhet bárki is ilyen mélyre egy nyamvadt érzés miatt.
Bár ez lehet, hogy csak számára volt rejtély. Ő még sosem tapasztalta azt a mindent elsöprő szerelmet, amiről a nők csak úgy áradoznak neki naphosszat. Folyton ezt szajkózzák neki, pedig őt hidegen hagyják az ilyesmik. Főleg ha vad idegen nőkről van szó, akik a külseje miatt szipolyozzák egész álló nap a vérét. Néha még Sakura is ezt csinálja, bár mióta visszajött jóval kevesebb időt töltenek együtt, a féltékenysége miatt még is többször hajba kaptak, pedig tényleg nem volt miért így kiakadnia. És ezt látva, inkább nem is akar szerelmes lenni, mert csak a baj lenne vele. Ráadásul még senki sem jutott el nála addig a pontig, hogy egyáltalán érdekelje őt. Talán közre játszik ebben a folytonos rideg elutasítása, amit nap, mint nap megtapasztalnak az emberek, esetleg a tudat, hogy mást is elveszítene a szülei után. Vagy maga a félelem.
Ő se tudta igazából, mit kellene tennie, min kellene változtatnia. Sok mindenre érzékenyen reagált, és erről nem tehetett. Túl sok volt neki, az elmúlt években átélt események. Kicsit betettek neki, és a miatt nehezen is viseli meg maga mellett az embereket. Egyelőre magában szeretné rendezni a dolgokat, azután jöhetnek a többiek.
Mélyet sóhajtott.
Nagyon jól tudta, hogy nem mindig cselekszik helyesen, elég meggondolatlan tud lenni másokkal szemben. Itt is főleg Narutora és Sakurára céloz. Hiába jött vissza, hiába maradtak meg a kötelékek, ha egyszer nem tud velük normálisan beszélni. Folyton az agyára mennek, pedig Sasuke már tényleg nem vágyik másra, csak egy kis nyugalomra, némi lelki békére. De félt, hogy ezt sose fogja megkapni, az eddig elkövetett baklövései miatt.
Újból felsóhajtott. Ez amolyan szívből jövő volt, már ha egyáltalán van neki még olyanja, mert ebben már ő sem volt biztos.
Megunta a hason fekvést, így átgurult a hátára. Mikor felnézett egy halovány kék szempár nézett vissza rá, mire ő ijedtében felugrott, és védelmi pozícióba helyezte magát, már amennyire macskaként képes volt rá.
Sasuke alaposabban végig mérte az előtte álló hófehér cicust, aki úgy nézett vissza rá, mintha egy totál idióta ácsorogna előtte, valami idétlen pózban.
- Neked mi a franc bajod van? – szólalt meg a lány cica, közben kényelmesen helyet foglalt, és megnyalta a mancsát.
- Te meg még is ki a fene vagy? – nyávogta Sasuke, még mindig abban a fura pozícióban.
- Ezt én is kérdezhetném – mondta az Uchihának, közben egy pillanatra se vette le róla a szemét. – ha a gazdám itt talál, nem fog neki örülni – közölte vele halál nyugodtan, mire Sasuke hirtelen nem tudott mit felelni.
Gazdája? – futott végig az agyán. – Csak nem Sakurára gondol?
Furán érezte magát. Nem is tudta, hogy csapattársnőjének van már háziállata. Bár ez nem is meglepő, hisz a nap legnagyobb részét állandóan civakodásokkal töltik, nem igazán beszélgetnek. És így jobban belegondolva, alig van valami, amit egyáltalán tud Sakuráról, ellentétben vele, aki szinte mindent kívülről fúj róla.
- Szóval megtudhatnám ki vagy? – sétált a fiúhoz a cica lány, és kíváncsian felmérte az előtte állót.
- A csapattársa – nyögte, bár fogalma sem volt róla, minek válaszolt neki.
Kínos csend telepedett rájuk. Mao úgy bámulta az előtte toporgót, mintha tényleg a diliházból szabadult volna. Még hogy csapattársa, na, ne nevettesse már. Ennél jobb kifogást is kitalálhatna.
Percek teltek el, míg végül ki nem tört belőle a röhögő görcs. Úgy kinevette, mintha épp az év poénját sütötte volna el. És még rá mondják, hogy flúgos. Ez a marha, nála sokkal idiótább.
- Most meg min nevetsz? – kérdezte a fiú bizonytalanul, mire a cica megtörölte a könnybe lábadt szemeit.
- Te most szórakozol velem? – nem bírt nem vigyorogni, az előbbi kijelentés hallatán – és még is melyik féleszű csapattársa lennél? – elfogadta a kihívást, szívesen játszik a sráccal, ha már ennyire ütődött – a szőke, akinek egy csöpp agya sincs? Az a művész palánta, akinek van némi ferdehajlama? Netán az a segg fej, aki miatt annyira szenved?
Sasuke nem szólt egy árva szó sem. Kicsit megdöbbentették a lány szavai. Sakura ennyit mesélne róluk egy macskának? Bár mióta itt van, ő maga is megtapasztalhatta, hogy sokat beszél, de nem gondolta volna, hogy egy ilyen szőrgombóccal is megosztja gondját, baját.
Na, várjunk csak – tudatosult benne a cica szavai – mi az, hogy segg fej? Sakura ilyen szavakkal is illette volna, amikor nem volt a közelében? Vagy ez az előtte toporgónak a véleménye, a hallottakról…
- Nem vagyok seggfej – nyögte ki hirtelen.
Zavarta, hogy egy bolhás dög ilyeneket állít róla. Az más kérdés volt, hogy igaz volt-e…
- Á szóval ezt állítod, hogy te vagy az a marha, aki annyiszor darabokra törte már a szívét? – gúnyos mosoly futott végig ajkain.
- Igen – vágta rá, bár nem tetszett neki az arckifejezése, sem az a szó, amivel illette őt.
- Ez totál nevetséges – kacagta el magát – valami nagy baj lehet a fejeddel, nem ütötted be? – közelebb merészkedett a fiúhoz, és megtapogatta mancsaival a feje búbját.
- Hé, ne tapogass – Sasuke elrántott az említett testrészét – utálom, ha piszkálnak – nyögte.
- Én csak segíteni szerettem volna – azzal körbe járta az Uchihát, hogy teljesen felmérje őt.
Sasukének nagyon nem tetszett a macska lány viselkedése, kezdte nagyon idegesíteni. De mielőtt még szóvá tehette volna, hogy hagyja abba a stírölését, egy hatalmas ajtó csapódás kizökkentette belőle.
Zavartan fordult meg, majd a kanapé támlájára támaszkodott, és onnan figyelte, ahogy Sakura idegesen próbálja levakarni magáról a cipőt. Dühösnek tűnt, közben motyogott is az orra alatt, és mintha sötét aura fogná közre vékony testét.
Mao a fiú mellé sétált, és onnan figyelte, hogy gazdája mit csinál. A lány nem igazán törődött kis kedvenceivel, elviharzott mellettük, majd a konyhaszekrényből elővett egy poharat, amit megtöltött teával. Lassan kortyolgatta. Per pillanat az sem zavarta, hogy jég hideg volt. Legalább ezzel is próbálta lehűteni magát.
De a motyogást csak nem hagyta abba. Óvatosan füle mögé tűrt egy kósza tincset, és még egy kortyolt a hideg italból.
- Igaz, hogy nem tartozik rám, de szólhattak volna – mormogta az orra alatt, közben idegesen az asztalra csapta a poharat – mindenből kihagynak. Sose tudnak szólni, ha valami történik. Lehet, hogy nem nemesi családból származok, és nem vagyok több mint egy egyszerű medic ninja, de annyit elvárhatok tőlük, hogy beavassanak egy-két dologba.
Vett egy mély levegőt, majd zöld szemeivel körbe kémlelt a nappaliba. A tekintete a két kedvencén állapodott meg, ahogy pont őt bámulják, és fura pillantásokkal méregetik.
- Sziasztok – varázsolt mosolyt ajkaira. – Mao te is itt vagy? – sétált oda a fehér cicushoz, és szorosan magához ölelte. Úgy szerette mikor a fehér, pihe-puha szőre neki nyomódott, és örült, hogy mindezidáig kitartott mellette – aggódtam, hogy elhagytál – suttogta, és egy puszit nyomott a buksijára, majd visszatette a kanapéra.
Sasukét különös idegesség fogta el, mikor a lány őt vette az ölébe, és simogatni kezdte.. Ráadásul, ahogy a lány ujjai elvesztek fekete bundájában, élvezettel nyúlt el karjaiban, amik tartották. Ezt is a macskává változásnak tulajdonította. Valahogy most nem zavarta, hogy simogatják, jól esett neki a gondoskodás. Persze ez sem tartott tovább öt percnél. Sakura felemelte, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Aggódtam, hogy elmész – suttogta – de örülök, hogy még is maradtál. – adott neki még egy ölelést, aztán őt is lerakta. – mindjárt csinálok valami vacsorát, jó? – azzal visszasétált a konyhába, hogy neki lásson a kajakészítésnek.
Hiába ért haza a lány, Sasuke még mindig nem érezte magát biztonságban Mao közelében. Valószínűleg ez lehetett a neve, mert a lány is így hívta az előbb. A fehér cica, mintha megérezte volna a srác tekintetét egyből ránézett.
- Nekünk van még némi megbeszélnivalónk – mondta, miközben hátat fordított gazdájának.
- És mi lenne az? - kérdezte Sasuke, szokásos nem törődöm stílusával.
- Mit akarsz tőle? - bökött a fejével Sakura felé.
- Semmit – vágta rá hirtelen. És ez nem is állt messze az igazságtól. Nem ő akart ide jönni, a lány hozta magával. Csak eztán itt maradt.
- Na persze – sóhajtotta – akár mi is a szándékod, én figyelni foglak. Ha bántani mered, velem gyűlik meg a bajod – mondta neki Mao, majd szó nélkül hátat fordított neki, leugrott a kanapéról, és a Harunohoz sétált, aki mosolyogva fogadta kis barátját.
Ez most komoly? Egy macska megfenyegette? Egyáltalán honnan a fenéből vette, hogy bántani akarja Sakurát. Nem mintha ilyen testben bármit is tudna ártani neki.
Sakura ahogy elkészült a vacsorával, mindkét kedvencének kiszedett egy kicsit, aztán magának is, és neki állt enni. Egész nap nem ment le egy falat se a torkán, túlságosan idegesítette a Tsunadeval és Narutoval való beszélgetése. De az egészben az bántotta leginkább, hogy senki az égvilágon nem szólt neki Sasuke küldetéséről. Nem mintha olyan kapcsolatban állna a fiúval, hogy minden ilyesmit megbeszéljenek, de mint csapattársa, csak elvárhatott volna annyit, hogy értesíti, ha elmegy. Nem kellett volna elmondani, hogy hova, kivel, miért. Csak annyit, hogy elmegy.
Miután végzett az evéssel elmosta a tányérját, aztán egymás után a cicák tálkáját is. Sakura hiába próbálta volna leplezni, szinte arcára volt írva, hogy valami megint bántja. Mao többször hozzá dörgölődzött a lábához, hátha rá tudja vele venni, hogy megnyíljon megint, de semmi reakció. Elment mellette, mintha nem is lenne ott. Aggódva figyelte a lány minden egyes mozdulatát, valami tényleg nem volt rendben vele.
- Szerinted mi baja van? – súgta oda Sasukének.
- Honnan tudjam – mondta hűvösen – nem vagyok gondolatolvasó.
- Te is nagy segítség vagy, úgy látom – nyögte egy sóhajtás kíséretében, majd a lány után ment.
Mao egy szó nélkül figyelte, ahogy Sakura felkapja a pizsijét, és átvonul a fürdőszobába, aminek ajtaja a lány szobájából nyílt. Sasuke pont ekkor lépett be. Kíváncsian körbe kémlelte a szobát, de a lányt nem lelte ott.
- Hol van? - kérdezte, az előbb mintha látta volna, hogy bejön ide.
- Fürdeni ment – vágta rá a fehér szőrgombolyag – de nem ajánlom, hogy utána menny.
- Komolyan, neked, mi a fene bajod van? - kérdezte Sasuke, mert már nagyon idegesítette, hogy a mellette álló, ennyire ellenséges vele. Pedig aztán neki nem ártott.
- Semmi az ég világon – azzal felállt, és az ablakhoz sétált. Felugrott a radiátorra, onnan pedig a párkányra telepedett. Onnan figyelte az Uchiha minden egyes mozdulatát. – de figyellek.
- Chh… - nyögte a fiú, majd felhuppant az ágyra, és kényelmesen elhelyezkedett rajta.
Életében nem találkozott még egy ilyen idegesítő lénnyel, mint amilyen Mao volt. Lehet, hogy macska, de nincs joga az idétlen vádaskodásához. Még hogy Sakura után menne, ez vicces. Eszébe se jutott, bár ha egyedül lett volna, talán képes lett volna rá, hogy bekukkant a fürdőbe. Még akkor is, ha a lány ott van.
Ettől a gondolattól, halovány pír szökött az arcára. Idegesen forgolódott az ágyon, ezzel a hangosan verdeső szívét csillapítva. Már megint ideges lett, bár ez kissé eltér az előbbitől, amit Mao iránt érzett. Inkább zavartságnak nevezhető, egyszerűen nem tudott tőle szabadulni.
Tényleg ilyen hatással lenne rá a gondolat, hogy Sakurát kevesebb ruhában lássa? Már alapjáraton attól furán érzi magát, ha magához öleli őt, nem hogy még hiányos öltözetben pillantsa meg. Eddig mondjuk egyszer sem fordult meg ilyesmi a fejében, most meg képtelen kiverni belőle a feltörekvő képeket, amik lelki szemei előtt lebegnek.
Vett egy mély levegőt, majd óvatosan Mao felé sandított, hátha ez eltereli a figyelmét. A cicalány kényelmesen összegömbölyödve feküdt a párkányon, szemeit lehunyva tartotta, talán el is aludt közben. Sasukében hirtelen láng gyulladt, kedve támadt megfojtani a cicust, a nem rég elhangzottak miatt. Aztán alább is hagyott a tervel, mikor a lány kilépett a fürdőszobából.
Sakura halovány mosolyt villantott felé, majd becsukta az ajtót, és bebújt az ágyba közvetlenül mellé. Sasukét megint elfogta az a különös melegség, ami mostanság elég sokszor betölti a szívért. Kicsit feljebb kúszott az ágyon, hogy egy szinten legyen a lánnyal. Mélyen belenézett a szemeibe, még mindig ott csillogtak a bánta könnyei. Hiába akarta volna, nem tudta volna letagadni, hogy sírt.
- Ne aggódj, jól vagyok – suttogta neki a Haruno.
Sasukét meglepte a hirtelen jött válasz. Csak azt ne mondja, hogy tud gondolatot olvasni.
Sakura végig simított Sasuke fejétől egészen a hátáig, a fiú erre halk dorombolással válaszolt. Nem tudta mit csináljon, mivel dobja fel a kedvét, de talán jobb is volt így. Ha akar, úgy is megnyílik, Sasuke akár akarja akár nem. Tudja, hogy a lány mennyit szeret beszélni, talán majd ezt is megosztja vele, bár azt megint furcsállta, hogy ez egyáltalán miért érdekli őt ennyire.
- Jó éjt – suttogta a gazdija, aki visszahúzva a kezét lehunyta a szemét.
Sasuke vetett még egy gyors pillantást az ablakban ücsörgő felé, aki nagy meglepetésére már nem volt sehol. Ez azt jelenti, hogy az előbb nem is aludt? Tényleg figyelte volna őt? Egyáltalán mikor ment el? Hisz ő neki fel sem tűnt. Semmi zajt nem hallott, vagy akár motoszkálást, ami erre utalt volna. De emellett volt valami más is, ami sokkal inkább foglalkoztatta a titokzatos cica iránt.
Vajon barát vagy ellenség?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia, már belekezdtem. Megpróbálok sietni, ezen a héten biztos felkerül :)