K�sz�n�m

Ez az egy sz� egye-egy embernek nagyon sokat jelenthet. Tan�roknak, a kitart�suk�rt, di�koknak, az eredm�ny�k�rt, �s a szerelmeseknek az eml�kek miatt. Igen, szerelmeseknek. Amikor a szak�t�s pillanat�ban az egyik f�l csak ezt a sz�t motyogja az orra alatt. K�sz�n�m, hogy velem volt�l, elviselt�l, szerett�l. Mindez m�lt id�ben. Ez az egy sz� mennyi mindent takar. Komor, b�s �s sz�p, kedves eml�keket az emberek sz�m�ra. M�g azoknak is, akik nem szerett�k egym�st k�lcs�n�sen. Csup�n az egyik f�l kapaszkodott g�rcs�sen a m�sik kez�be, hogy az ne engedje el. Sokan vannak �gy…

Arigatou!

Sakura is csak ezt az egy sz�t hallotta szerelme ajkair�l, t�bb� nem is l�tta, az�ta. Az�ta rem�lte, hogy m�g �sszefutnak, de nem is sejti, hogy ez hamarabb bek�vetkezik, mint v�rta volna.

A l�ny m�g nem em�sztette meg a fi� hi�ny�t, napokon �t zokogta mag�t �lomba �jszak�nk�nt. Egy felfuvalkodott, eg�ista, nem t�r�d�m fi� miatt, akinek a csal�dja neve �s a b�s eml�kein k�v�l nem maradt m�s, csak a bar�tai szeretet. De ez is megkopik egy kis id� m�lt�n. Az egykor er�s vasl�ncot most a rozsda em�szti. Sakur�nak tudom�sul kellett vennie, nem l�tezik a sz�m�ra tov�bb.

�lmaiban a fi� mindig elj�tt hozz�, hogy b�ztassa, nem szabad feladni. Sakura soha nem �rtette, hogy azt a bizonyos sz�t, �s ezt az egy mondatot mire v�lje.

De ez az �jjel m�s volt, nem a mosolyg�s, vid�m eml�keket l�tta a fi�r�l. �jra �lmodta azt az �jszak�t, amikor elv�ltak.

„- K�sz�n�m, Sakura.

A fi� csak ennyit mondott. Hi�ba volt h�ttal, a l�ny, �rezte az �get�, v�rszomjt�l tocsog� sharingan-szemeket, amik a h�t�ba v�s�dnek. T�nyleg ez lenne az a fi�, akit szeretett? A sz�v�t csak tov�bb em�sztette a f�jdalom, a m�ltban �lt, a jelennel mit sem t�r�dve. Ez volt, Uchiha Sasuke…”

Egy �les sik�t�s hallatszott a reggeli napf�ny �rny�k�ban. Sakura zokogva �bredt, mik�zben csak a fi� utols� szavai csengtek a f�l�ben. A f�jdalom elviselhetetlen volt. L�tta, ahogy a fi� elhagyja a telihold f�ny�n�l Konoha v�ros�t B�rhogy is tagadta volna, f�jt neki az elveszt�se.

Sakura gyors mozdulattal let�r�lte a k�nnyeit, de azok csak visszapof�tlakodtak a szemeibe, hom�lyos f�tylat bor�tva l�t�ter�ben. AZ arc�t s�r� cs�kokban mocskolt�k be a s�s cseppek, ami meg�ll�thatatlanul sz�ntottak �t az �ltal�ban �lmosolyt visel� arcon. Fejjel a p�rn�ba borulva pr�b�lta elnyomni a s�r�s�t, kev�s sikerrel. Ujjai g�rcs�sen kapaszkodtak a huzatba. Ez az eml�kk�p volt a gyeng�je, amit a sz�ve m�ly�be �z�tt, de ha egyed�l volt, mindig el�j�tt, �s lassacsk�n felem�sztette az er�ltetett mosoly�t, amit oly sokszor gyakorolt a t�k�r el�tt. Mag�nyt �rzett, val�sz�n�leg Ino �s az �t�dik n�lk�l m�r r�g feladta volna. Teles�rta a p�rn�j�t, majd p�r perc m�lva fel�lt az �gy�n. Kezei remegtek, amikor azokra t�maszkodott. Elhat�roz�sra jutott. Soha t�bb� nem fog s�rni! Nem lesz gyenge, ha l�tja is im�dotj�t!

Hamarosan itt az id�, hogy �jra tal�lkozzon a fi�val, tudta nagyon j�l. De hogy hogyan?

A h�napok csak �gy elr�ppentek, szinte senki nem vette �szre. Egyik pillanatban m�g tavasz, a m�sikban meg m�r t�l eleje volt. Sakura edz�se lassan m�r k�t �ve tartott, de minden egyes napon tanult valami �jat. Most is a Hokage irod�ban pakolgatta a dokumentumokat, �s vitte el�re-h�tra. Shizune nee-chan am�gy is szabadnapot vett ki, hadd pihenjen legal�bb ma.

Sakura egy �jabb adag pap�rral t�rt vissza mestere irod�j�ba, aki – kiv�telesen - szorgosan �rogatta al�, �s olvasta el a hivatalos dokumentumokat. �pp, hogy csak lerakta a l�ny, m�ris vihetett vissza egy halmot.

-           Sakura, ide tudn�d hozni a m�lt havi ANBU jelent�seket? Az iratt�rban vannak a legfels� polcon – mondta a n�, mik�zben egy �jabb lapot kezdett el olvasni.

-           Persze – s�hajtotta a l�ny.

Lass�, kom�tos l�ptekkel indult �jra a ma m�r vagy �t�dsz�r megtett �tnak. Addig a folyos�n n�zel�d�tt jobbra-balra. �lvezte, amikor egy-egy ablak el�tt elment, �s az arc�ba t�dul� f�nysug�r k�nyezteti a b�r�t. De ezek sem tartottak p�r m�sodpercn�l tov�bb. Majd a f�ny t�nyleg elv�ndorolt t�le, �s bel�pett egy igen s�t�t, ablak-hi�nyos szob�ba.

Megkereste azt a szekr�nyt, ahova a l�nyegesebb dolgokat szokt�k elhelyezni. Sajnos a l�tra a szoba m�sik fel�n volt, �gy elment �rte. Nagy neh�zs�gek �r�n oda h�zta azt a monstrumot, – persze sz�p kis nyomot hagyva ezzel a padl�n – �s felkapaszkodott arra. M�g a legfels� fokr�l sem �rte el ANBUs akt�kat. Ny�jt�zkodott, mint egy f�nyre v�gy� n�v�ny a nap fel�, de semmit nem �rt el vele. Bal l�b�t kiss� megemelte, �s �gy pont siker�lt leszednie a mapp�kat. Csak egy kis hiba cs�szott ebbe. H�traesett. Igazi istenesen a h�t�ra v�g�dott, egy nagy csattan�s k�s�ret�ben. A pap�rok �ssze-vissza sz�lltak, �s r�gi rendj�knek nyoma sem maradt, pakolhatta �ssze �ket. Azonban t�bb akta is lecs�szott, mint kellett volna…

Sakura m�g p�r percig lebzselt a kem�ny k�v�n. J�l esetett a test�nek a hideg, nem is sz�nd�kozott felkelni. Ugyan az el�bbit�l biztosra vette, hogy a k�ny�ke nem �szta meg �s a gerinc�n is lehetett egy k�nnyebb s�r�l�s. V�g�l er�t vett mag�n, �s kezeire t�maszkodva felt�p�szkodott. A h�ta is roppant egyet, az arca pedig fintorba torzult. Iszonyatosan f�jt neki, mintha t�vel sz�rk�lt�k volna v�gig a csigoly�it, mindegyikbe sz�z-sz�z hegyet b�kve m�sodpercenk�nt. Teste g�rcsbe r�ndult, amikor a fel�ll�st k�s�relte meg. De ez alatt a k�t �v alatt sokat tanult, �s azt is, hogy nem szabad feladnia. Kezeit a h�t�ra helyezte, majd el�h�vta a chakr�j�t. Z�ldes f�ny lengte k�r�l a tenyer�t �s a h�t�t, gy�gy�tani kezdte mag�t. Kellemes bizserg�s futott v�gig a test�n, meleg �s egyszerre csikland�s �rz�se lett, amint a f�jdalom sz�nni kezdett. Mikor v�gzett, p�rat k�r�z�tt a v�llaival, majd nekiesett a pap�rokat rendbe szedni. Sok unalmas akt�t tal�lt, de p�r megakadt a kez�be. Ilyen volt az Uchih�k, a Harun�k, az Uzumakik, a Hyuug�k, az Inuzuk�k, az Aburam�k, a Yamanak�k, a Fuum�k, a Fushigakik, a Nar�k, az Akimichik �s az erdei Senjuk akt�i, amikben Konoha t�rt�net�nek kezdet�ig vissza vannak vezetve a f�- �s mell�k�gak fontosabb tagjai. Azt�n a kez�be akadt m�g egy �rdekesebb tekercs is.

Ennek a tekercsnek k�zep�n fa helyett, valamif�le nemesf�m volt, �s a k�t sz�l�n egy-egy k�gy�, harap�sra ny�l� sz�j�nak alakj�t mint�zt�k ez�stb�l. A pap�r pedig nem a szok�sos volt, mintha sz�r�tott bambuszb�l k�sz�tett�k volna, pap�rusz jelleg� volt. L�tszott, hogy m�r egy ideje ott van, csak nem ny�lt hozz� senki. Sakura k�v�ncsi volt, �gy megpr�b�lta kinyitni, de az nem ment neki. Egy egyszer�bb pecs�t v�dte, amit m�g � is fel tudott volna nyitni.

V�g�l Sakura �gy d�nt�tt, hogy f�lrerakja az akt�kat, majd k�s�bb visszaj�n, �s �ttanulm�nyozza �ket. Gyorsan lerakta �ket az asztalra, majd m�r sz�ll�totta is a mestere �ltal hi�nyolt pap�rokat. Hossz� l�ptekkel haladt el�re, a megpakolt pap�rhaddal, �s kopog�sra sem m�ltatva, eleg�nsan, l�b�val kinyitva az ajt�t, be is ment a Godaime irod�j�ba. Csak lerakta az asztalra az iratokat, majd kis hezit�l�s ut�n megsz�lalt.

-           Tsunade-sama, m�g tegnap meg�g�rtem In�nak, hogy vele eb�delek. Nem mehetn�k el egy kicsit el�bb? – A n� kiss� elgondolkozott, majd a l�ny szemeibe n�zve b�lintott. Sakura szemei felcsillantak, majd felkapta drappsz�n taty�j�t, �s kiviharzott az irod�b�l.

Azonban csak addig sietett, am�g kil�pett az irod�b�l. Azok a dokumentumok, amiket v�letlen lel�k�tt, nagyon is felkeltett�k az �rdekl�d�s�t, k�l�n�sen a k�gy�s tekercs. Kezeivel egy p�r k�zjelet mutogatott, majd a vele szembe megjelen� l�nynak elkezdett mutogatni. A l�ny seperc alatt meg�rtette, �s m�r indult is a kij�rat fel�, egyszerre Sakur�val, csak � a m�sik ir�nyba haladt. Egyszerre l�pegettek, majd mikor a kl�n l�ptei halkuni kezdtek, Sakura, macsk�kat megsz�gyen�t� mozg�ssal haladt az iratt�r fel�. Egyszer-egyszer, amikor l�pteket halott, beh�z�dott a hozz� legk�zelebb l�v� ajt�hoz, vagy �ppen az az m�g�tti szob�ba ment be. Most k�l�n�sen nagy lett a forgalom a p�r perce m�g �res folyos�n. �vatosnak kell lennie! Lassan kidugta fej�t az ajt� m�g�l, majd sz�tn�zett. Egy�rtelm�en nem volt ott senki, a folyos� kongott az �ress�gt�l. Kil�pett rejtek�b�l, majd l�bujjhegyen ment tov�bb. Nem akart zajt csapni, ha tehette volna, leveg�t sem vett volna, de az l�tsz�ks�glet. A sz�ve �gy vert, mintha gongot �t�ttek volna, legal�bbis Sakura �gy �rezte. Minden apr� kis zajra felkapta a fej�t, ak�r csak a sz�l csapkodta az ablakokat, ak�r alatta rezzent meg a sz�nyeggel fedett parketta, mindent�l megijedt. Rosszban s�ntik�lt, vagyis a k�v�ncsis�ga az oka mindennek, � nem tehet semmir�l! � csak kiel�g�ti azt a bosszant� dolgot, ami m�g kiskor�b�l maradt r�, a gyerekes k�v�ncsis�g, ami miatt mindenre r�k�rdez.

M�r csak p�r l�p�s, �s el�ri a k�sz�b�t. H�rom…kett�… egy, �s m�r a szob�ban volt. �jra sz�tn�zett, majd a kik�sz�tett akt�khoz l�pett. A kl�nok akt�it egyszer�en besodorta a t�sk�j�ba, azokat majd otthon �tn�zi. Viszont a k�gy�s tekercs, az jobban �rdekelte. P�r k�zjelet form�lt, �s �gy m�s sz�t tudta nyitni a levelet. �mulattal n�zte a k�z�r�st, ami �rdes, kem�ny sz�mokat mutattak. Egy k�d! – �tl�tt fel benne a gondolat.

„ 554444999666, 33433777, 335557777666, 77774445533, 66444652. 6334999, 5553388833555, 4429999255, 86667776623666.”

Az �rtelmetlennek t�n� sz�mk�d alatt egy nem �ppen m�v�szi, egy ecsetvon�sb�l �ll� k�gy� k�pe rajzol�dott ki. Sakura egyb�l tudta, hogy ki�rta a levelet: Orochimaru.

Sz�ve heves v�gt�ba kezdett, csak meg kell fejtenie a „rejtv�nyt”. Ennyi, �s tal�n �jra l�thatja szerelm�t! Tal�n… csak egy tal�n, nem t�bb. Ennek ellen�re sz�v�t megt�lt�tte a rem�ny, kellemes meleg bizserg�se . A v�re marathont futott a test�ben, minden porcik�ja remegett. Nem f�lt, csup�n izgult. V�gre, v�gre valami kis nyom. Csak sajnos nem kis id� lesz, mire megfejti, s�t, Orochimaru nem h�lye, bizony�ra a konohaiknak is meggy�lt a baja a megfejt�s�ben, h�t akkor egy kisl�nynak mennyi es�lye van? Pr�b�lkozni m�g csak lehetett, neki�lt.

T�sk�j�b�l el�vette r�zsasz�n telefonj�t, �s megn�zte az id�t. �t perccel m�lt el f�l egy. Remek, �tig itt maradhat, ut�na Tsunade j�n, �s bez�rja az ajt�t. A szob�ban l�v� egyetlen �r�asztalhoz v�nszorgott, majd, le�lt az el�tte tal�lhat� sz�kre. B�szen olvasgatta a sz�mokat, de semmi nem akart neki �sszej�nni. Ha �sszeszorozta a sz�mokat, �s a kapott sz�m els� bet�it rakta �ssze, semmi nem stimmelt. Pr�b�lta fejjel lefel� olvasni, visszafel� kimondani a sz�mokat, vagy azok utols� bet�it �sszeolvasni. Megint semmi �rtelmes, csak valamif�le katyvasz. Egyszer�en nem tal�lt megold�st. Kett� k�r�l megunta. El�vette telefonj�t, majd lefot�zta a tekercset, �s a kl�nok akt�ib�l is elkezdett szort�rozni. Jobban �rdekelt�k a nagyobb kl�nok, illetve azok, amikr�l m�g nem halott. �gy a Akamichit, a Nar�t, az Aburam�t, az Inuzuk�t, �s Yamanak�t csak visszatette a hely�re. A t�bbi tov�bbra is a t�sk�j�ban maradt. �gy d�nt�tt, elindul, a v�g�n m�g r�j�nnek, hogy csak kital�lta az eg�szet. A k�gy�s tekercset visszarakta az egyik polcra, majd settenkedve elindult a hossz� folyos�n.

Kis id� m�lva m�r az utc�n r�tta a k�r�ket. Nem volt kedve hazamenni, anyja nagyon j�l tudta, hogy mikor kell haza�rnie, �gy nem kock�ztatott, a v�g�n m�g r�j�nnek. A hideg sz�l �sszeborzolta r�zsasz�n tincseit, mik�zben �ssz�bb h�zta mag�n kis kab�tj�t. Lassan elindult egy ker�l� �ton, ami az erd� fel� vezetett. Alig t�z perc m�lva az orr�t megt�lt�tte a kellemes p�ks�tem�nyek illata.  Mire �szbekapott m�r a boltban volt.

-           �h, Sakura-chan, r�gen l�ttalak! – k�sz�nt r� az id�s�d� n�.

-           J� napot, Tekyou n�ni! Szeretn�k k�rni egy t�r�s bukt�t, �s m�r megyek is. – A n� elmosolyodott majd, adott is a kedvenc

v�s�rl�j�nak egyet, aki ki is fizette azt.

-           Ha szabad megk�rdeznem, merre j�rt�l mostan�ban? – tette fel a k�rd�st �vatosan Tekyou.

-           Csak beseg�tettem a Hokage irod�ban, Shizune nee-chan am�gy is szabads�gon van. Holnap pedig megint a k�rh�zban leszek, m�r r�gen voltam ott is. -  Sakura besz�d k�zben megt�maszkodott a pulton, majd elkezdett falatozni az eb�dj�b�l.

-           �rtem-�rtem – b�logatott. – Akkor Aki-chanhoz is m�sz?

-           Igen, persze – v�gta r�.

 Sakura m�g egy kicsit besz�lgetett Tekyou n�nivel, majd �tnak indult. A h�pelyhek tov�bbra is lust�n hulltak al� a fellegekb�l. N�ha-n�ha egy p�r pihe az arc�ra hullt, ahol r�gt�n elolvadt, ezzel kellemes hideget hagyott a l�ny kipirult b�r�n. A h�es�sben s�t�lgatott tov�bb. M�r h�rom is elm�lt – n�zett a telefonj�ra. Akkor indulhatott is haza. K�zben persze a p�ks�tij�t is elfogyasztotta, majd a zacsk�j�t kidobta egy �tba es� kuk�n�l. Tov�bb� az imm�r feh�rbe burkol�zott t�jat figyelte. A hideg nem igaz�n zavarta, csak amikor a sz�l f�jt kicsit �ssz�bb h�zta mag�n a kab�tj�t.

Alig p�r perces volt ez az �t, de m�gis kikapcsolta. Bel�pett az ajt�n, �s levette a csizm�j�t �s a v�kony kis kab�tj�t. Beljebb s�t�lt, majd a konyhaasztaln�l meg�llt. Egy kis cetli volt azon. Nagy, d�szes kanjikkal a neve volt r��rva, azonnal felismerte, ez az �desanyja �r�sa. A jelek szinte rajzoltak voltak, mintha nem is e f�ldi �r�s lenne. Megig�zve b�multa a papyrfecnit, majd szinte lass�tott felv�telk�nt ny�lt �rte.

„Kedves Sakur�m!

P�r napra elutazunk az �desap�ddal, a nagymam�d rosszul lett, most is k�rh�zban van. Legfeljebb egy h�t, �s haza�r�nk. P�nz a szob�dban, ha valamire sz�ks�ged van, �s persze mindig z�rj be, miel�tt elm�sz valahov�. Addigis j� l�gy!

Anya”

Remek! Most meg itthon maradt. Legal�bb lesz ideje kibogozni a k�dot. Sakura felbaktatott a szob�j�ba, majd ott kipakolta az akt�kat, �s a telefonj�t vette a kez�be. A gal�ri�ban megkereste a tekercsr�l k�sz�tett k�pet, �s le�rta a sz�mokat egy lapra. Telefonj�t az asztala sark�ra cs�sztatta, �s a villanyt is felkapcsolta. �jra megpr�b�lkozott mindennel, ami az esz�be jutott. A v�g�n azon kapta mag�t, hogy este t�z �ra – n�zett ki az ablak�n, �s r�n�zett az �r�j�ra. Telefonj�t megfogva igyekezett a f�rd�szoba fel�.

Levetk�z�tt, majd bekapcsolt valami zen�t. Vizet engedett a k�dba, amibe olajat �s tusf�rd�t nyomott. A habos v�z j�l esett neki. Szemei joj�ztak a p�r mondatos sz�m-sz�veg miatt. V�gig azt b�multa, de semmire sem jutott. Rosszul esett neki ez az eg�sz. Hogy lehet ennyire b�na? Ok�, ok� nem �ssze-vissza �rta le Orochimaru a sz�mokat, – ebben biztos volt – de ha egyszer �t is egy sannin tan�totta szinte mindenre, amit tud?! – na, j�, az�rt Kakashi-sensei is seg�tett neki. Sz�val, elbukott…

Ezzel a keser� gondolattal ment vissza a szob�j�ba, majd �jra megn�zte a mobilj�t az id�vel kapcsolatban. Csod�latos, f�l tizenegy. Leoltotta a villanyt, majd m�g odas�t�lt az asztal�hoz. M�g egy utols� pillant�st vetett a megfejtetlen k�dra, amikor valami felt�nt neki. A k�d! Csak kett�t�l kilencig vannak a sz�mok, �s maximum n�gyszer fordulnak el�! �jra a telefonj�ra n�zett, �s a billenty�zet�t kezdte b�mulni. A sz�mok! R�j�tt a  „kulcsra”! �jfent felkapcsolta a l�mp�kat �s folytatta a k�dfejt�st, az sem �rdekelte, ha m�snap a k�rh�zban kell lennie, gyakorlaton.

K�s�n este, ugyanebben az id�pontban, egy bunker k�zel�ben k�t ember besz�lgetett. Ember?! Egyik k�gy�, a m�sik meg egy �r�lt pszichopata orvos - aki szinte m�r nem is emberi k�s�rleteket v�gez a test�n, illetve m�s �l�l�nyeken. A b�jcsevely egy gyertya f�ny�n�l zajlott. A k�gy�szer� alakb�l furcsa k�h�g�s t�rt fel, mintha beteg lenne. A talpnyal�ja pedig k�r�l�tte ugr�lt, mint valami nikkelbolha.

-           Kabuto, mennyi… id�nk maradt? – pr�selte ki mag�b�l a beteg.

-           P�r h�t, �s ut�na Konoh�t is meg kell t�madnunk, amennyiben nem k�ldik azt a szanit�c ninj�t – Tolta fel a szem�veg�t Kabuto, mik�zben �rd�gi vigyor �lt az arc�n. A hangj�ban mar� g�ny j�tszott. Norm�lis ember menek�lne t�l�k, de ugye vannak m�g idi�t�k a f�ld�n…

A feketehaj� csak b�lintott, majd nagy nehezen fel�llt a tr�nj�b�l. � is elkezdett vicsor�tani, �s csak motyogott, amit t�rsa sem �rtett.

-           Sasuke-kun, hamarosan eny�m lesz a tested!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s