- Szóval? Kinek veszel ajándékot? – kérdezte kíváncsian Hinata.

- Nem elég egyértelmű? – nézett fájdalmasan Sakura. – Sasukének… - sóhajtott. Hinata először halkan, majd egyre hangosabban kezdett nevetni. – Ne nevess! – mosolyodott el Sakura is.

- Értem – fojtotta el az utolsó nevetést is. – És mit akarsz venni neki? – kérdezte most már komolyan.

- Fogalmam sincs… - sóhajtott a rózsaszín hajú, majd lassú léptekkel elindultak a vásárlókkal tömött kis utcán. – Te mit javasolnál? – nézett érdeklődően barátnőjére.

- Nekem sincs semmi ötletem… Főleg mivel, én Narutónak veszek valamit, de hogy mit… - sóhajtott ő is. Lassan sétáltak és figyelmesen végigpásztázták az összes kirakatot hátha megakad valami értelmes dolgon a szemük. Láttak elektronikai cikkeket, ruhákat, könyveket, de egy sem tűnt elég jónak. Mikor a nagy bámészkodás közben Sakura megpillantott egy megfelelő üzletet.

- Ide be kell mennünk! – kapta el Hinata karját és berángatta az üzletbe. Hinata pár pillanatig értetlenül pislogott, majd mikor megérzett egy hatalmas illatfelhőt rögtön rájött mi Sakura terve. 

- Parfüm? – kérdezte.

- Muszáj! – vigyorgott a smaragdszemű. – Érezted azt a furcsa illatot a kocsiban?

- Elég kellemes volt… de miért? – érdeklődött Hinata.

- Kellemes? – borzongott meg Sakura. – Egyszerűen… Nem Sasukéhez való, eddig mást használt. Valami fűszeres illat volt, ami mégis édes… 

- És ezt, hogy akarod ennyi illat közt megtalálni? – intett három hatalmas polc felé, ami tele volt pakolva mindenféle férfi illattal. – Sőt, ha tudnak segíteni, akkor se biztos, hogy azt az illatot itt meg tudod venni.

- Próba szerencse! – mosolyodott el Sakura és egy barna hajú idősebb nőhöz lépett. – Elnézést! Szeretnék segítséget kérni.

- Természetesen! Miben segíthetek? – fordult meg a nő. Barna haja rövid, vállig érő volt, arca hófehér, de itt-ott már megjelentek a ráncok.

- Egyik ismerősömnek parfümöt szeretnék venni, nem tudom mi a neve, de tudom, hogy milyen illat volt – sóhajtott Sakura. – Remélem, tud segíteni.

- Rendben – bólintott, majd egy szőke hajú alacsony lányhoz sietett. – Ő Kirie, neki van a legjobb szimata, és legjobb érzéke az illatokhoz. Biztos vagyok benne, hogy ő tud segíteni – azzal a barna hajú nő egy újabb vevő felé igyekezett. Kirie szinte még kislány volt. Arca gyerekes, orrán keskeny szemüveg. Ez az egyetlen dolog tűntette felnőttesebbnek. Haja szinte ezüst volt, annyira világos szőke.

- Miben segíthetek? – szólalt meg csengő hangon.

- Egy fűszeres, de mégis édes férfi illatot keresek – mosolygott Sakura.

- Fűszeres… - hümmögött. Majd az egyik hatalmas polchoz sétált és elvett egy dobozt. Gyorsan kivette az üvegcsét, és egy fehér lapra fújt belőle. – Ehhez hasonló? – kérdezte, miközben Sakura orra alá tartotta a lapocskát.

- Hm… hasonló, de nem… túl édes… és nem elég aromás – mondta Sakura, mire a lány újabb üveget hozott. Újabb szagminta, újabb változás, de ez sem jött be. Majd egy harmadik.

- Hinata – szólt Sakura, majd mikor a lány odaért hozzá, az orra alá tolta a lapot. – Ezt használja Naruto! – mosolygott.

- T-tényleg – álmélkodott Hinata. – Honnan tudod?

- Tudod – hajolt közelebb Sakura. – Orvosninja vagyok, és egy orvosninjának csak előnye válhat abból, ha jó a szaglása. Segítségemre van, egy-egy méreg összetevőinek felismerésénél. Persze ez nem 100%-os, de általában elég pontosan meg lehet mondani. Így sok illatot könnyen felismerek. Naruto illata azóta van meg, mióta behúzott – kuncogott.

- Behúzott? – kérdezte Hinata meglepetten.

- Hát… Sasukének akart, de én közéjük ugrottam, így én kaptam az ütést – mosolygott a lány. Ám a beszélgetésnek itt vége is szakadt, mert Kirie megérkezett pár újabb parfüm ötlettel. Sakura sokáig szaglászta a parfümöket, de vagy túl édes, vagy nem elég fűszeres, vagy egyszerre mindkettő rossz volt. Lassan egy órája próbálkoztak, de Kirie elszántan gondolkodott, és hozott újabb és újabb parfümöket.

- Lehet mennünk kéne… - mormogta Hinata.

- Ez az! – sikkantott fel Sakura, mire az egész bolt tapsolni kezdett. – Istenem, ez tényleg az, az illat – szippantott egy újabb adagot. – Kirie-sama, nagyon szépen köszönöm! Ön tényleg… tényleg ez az a munka, amire született! – mosolygott, mire a szőke lány elpirult. Majd gyorsan a kasszához ment, és Sakura boldogan fizette ki a parfümöt, ami… nem két forint volt.

- És most hova? – kérdezte Sakura.

- Karácsonyi estélyre ruha is kell! Szóval ruhát veszünk, neked és nekem – mosolygott a levendula szemű. Azzal Hinata tudatosan indult meg a tömegmasszában egy kisebb bolt felé. A bolt elegáns volt, és hihetetlen mennyiségű ruha volt benne. Estélyik, koktélruhák még balerina tütük is. A boltban pár ember lézengett. Sakura és Hinata hamar hozzá fogott a ruhakereséshez, hisz már két óra is elmúlt és ötre a kocsinál kell lenniük.

- Te milyen színűt veszel? – kérdezte Sakura az egyik adag ruha közül.

- Valami levendula, vagy kék… szerinted? 

- Az jó! Biztos tetszeni fogsz Narutónak! - kuncogott Sakura, majd eszébe jutott, hogy mit mondott reggel Gaara. – Te, Hina… - kezdett bele habozva. – Mikor megtudtad, hogy mi történt velem, úgy hallottam sokkos állapotba kerültél – Hinata elpirult, és lehajtotta a fejét. – Mit mondott neked Naruto? Ami magadhoz térített? – nézett kíváncsian Sakura.

- Sz-szóval hallottál róla… - sóhajtott. – Igen, sokkos állapotba kerültem, de odajött Naruto… és akkor vallotta be, hogy szeret… Tudod már két éve bele vagyok zúgva, de mindig is félénk voltam. Aztán jöttél te a suliba, és valahogy erőt adtál, láttam milyen magabiztosan küzdesz. Még Sasukét is legyőzted, Inóval szemrebbenés nélkül összevesztél, és hallottam, ahogy a többiek beszéltek rólad… - mondta. – Így elkezdtem magabiztosabban gondolkodni, és… nem tudom, hogy de Naruto is észrevett… 

- Oh… értem – mosolyodott el Sakura. – Örülök, hogy ilyennek látsz, de közelről sem ilyen vagyok. Tudod, ez csak a látszat! – kacsintott. Majd hirtelen kikapott egy ruhát. – Ezt neked teremtették! – mutatta Hinatának a kék ruhát.

- Hát… Nem is tudom… Túl királylányos nem? – húzódozott Hinata. Majd ő is leakasztott egy ezüst ruhát. – Én felveszem azt, de te akkor ezt!

- Legyen! – mondta Sakura, majd kikapta a ruhát barátnője kezéből és elvonult átöltözni. 

- Kész vagy? – kérdezte Hinata izgatottan. Válasz nem jött, csak egyszerűen kilépett Sakura az ezüst ruhában. Mintha ráöntötték volna. Az ezüst ruha szorosan rásimult Sakura karcsú alakjára, egészen a combjáig feszült, majd onnan A alakban omlott a földre. Sakura vállai és nyaka szabadon voltak. – Hű! Ezt meg kell venned! – utasította Hinata, mire Sakura halkan felkuncogott.

- Nekem is tetszik! De most te jössz! – azzal visszament a fülkébe, levette a ruhát, majd kint türelmesen várakozott.

- Figyelj! – szólt ki Hinata. Azzal kilépett a fülkéből. A világoskék hercegnős ruhában Hinata tényleg olyan volt, mint egy kislány. A ruha eleje gyöngyökkel volt kihímezve egészen derékig, majd onnan lágyan omlott le a földig.

- Akár fizethetünk is! – mondta Sakura mire Hinata arcára hatalmas mosoly ült. – Nagyon jól áll! Menj, öltözz vissza, addig én kifizetem a ruhám, és utána elmegyünk cipőt venni, mivel nincs cipőm! – mosolygott Sakura. Azzal Hinata visszament átöltözni, Sakura pedig kifizette a ruháját, majd Hinata is fizetett és ismét a tömött kis utcán sétáltak. – Most merre? Hol van itt egy nagy cipőbolt? – nézelődött Sakura.

- Nézd csak – mutatott egy hatalmas villogó táblára.

- Oh, oké! – mondta Sakura. A bolt egy hatalmas teremben volt. Mindenhol polcok, kis székek és tükrök, no meg tengernyi cipő. – Ez nagyon sok! – rémüldözött a smaragd szemű.

- Gyere! Én tudom, mi kell neked! – azzal elindultak az egyik polc felé. Hihetetlenül sok magas sarkú cipő volt kitéve, és ezek minden színben pompáztak. Sakura és Hinata elmélyülten kezdett keresgélni és próbálgatni. Sakura épp egy ezüst cipőben sétált a tükörig, mikor egy nagydarab férfi kést rántott elkapta Sakurát és a nyakához tartotta.

- Senki ne mozduljon, vagy a lánynak vége! – kiáltotta, mire mindenki rémülten megdermedt. – Feküdjenek le a földre és adják ide a kasszából az összes pénzt, vagy a lánynak vége! – Hinata aggodalmasan pislogott, nem tudta mit tegyen, hisz itt közemberek is vannak, nem szabad lebuknia. Így ő is engedelmesen lefeküdt a földre, és bocsánatkérő pillantásokat küldött Sakura felé. 

Sakura a nagydarab férfi szorításában vergődött, és gondolkozott. Ő is arra jutott, hogy simán leterítené a férfit, de itt nem használhat testcserét, vagy klónokat. Így továbbra is ficánkolva próbált menekülni.

- Hagyd abba kislány, ha jót akarsz! – suttogta a férfi.

- Mert, ha nem? – kérdezett vissza élesen a lány. – Meg vág? Vagy ennyi szemtanú előtt megöl? 

- Kuss! – azzal a férfi egy vágást ejtett Sakura jobb vállán. A vér pirosra festette a világos pamutblúzt. 

- Ké-kérem, ne bántsa… - dadogott az egyik eladó. – Odaadjuk a pénzt! Csak engedje el! 

- Egy ilyen arcátlan csitrit? Jobb dolgom lesz vele! – mondta azzal otrombán felröhögött. Sakura kihasználva a figyelem elterelést a tűsarkúval a férfi lábára taposott. A férfi fájdalmasan felkiáltott, és elengedte Sakurát, pont annyira, hogy a lány megszökjön.

- Arcátlan csitri? – kérdezte Sakura fennhéjázón, majd egy hatalmas ütést mért a férfire, ám az mintha meg sem kottyant volna neki.

- Ne hogy azt hidd, hogy nem tudom ki vagy! – mondta olyan hangosan, hogy csak Sakura értette. – A Konohába jársz… Orochimaru-samának jól jönnél… - majd nekitámadt a lánynak, ám Hinata közbeugrott és ügyesen hárított.

- Nem nézhetem tétlenül – suttogta Sakurának.

- Maradj ki ebből Hina, ez tud mindenről, és itt nem használhatunk semmilyen jutsut… - mondta Sakura, majd hihetetlen sebességgel kezdte támadni a férfit. Ám az képzett harcosnak bizonyult, mert minden ütést felesleges mozdulatok nélkül hárított. Majd Sakura egy elvétett mozdulatánál visszaütött. Sakura a legközelebb polcnál landolt, ami szerencsésen ketté tört a becsapódás erejétől. A vásárlók elfojtott sikolyokat hallattak, és fájdalmasan felszisszentek.

Sasuke eközben tétlenül ődöngött a boltok között, és csak apróságokat vett. Egy ing, egy nyakkendő, csomagoló papír, masni és ehhez hasonló dolgok. Épp a cipőbolt előtt sétált, mikor meghallotta a hatalmas csattanást. Gyorsan a bolt felé vette az irányt és benézett egy ablakon. Ekkor látta meg, hogy az emberek a földön fekszenek, és Sakura éppen egy összetört cipős polc mellől áll fel, és egy tűsarkút dob el. Óvatosan beosont az ajtón és figyelte a küzdelmet.

Sakura egy újabb ütéssorozattal támadt bár a férfi ezt is jól hárította, ám az ütése most nem ért célt. Sakura figyelmesebben harcolt, és ügyesen elugrott. A csata most sokkal kiegyensúlyozottabb volt, Sakura jobban összpontosított, így a férfinek muszáj volt védekeznie, és már támadni is elkezdett. Egy darabig így ment a csata, sokkal inkább fárasztották egymást, ám egyszer csak Sakura ezüst topánkája megadta magát, és letört az egyik sarka. Sakura megimbolyogva lépett hátrább, és figyelmetlensége egy újabb sikeres ütést eredményezett a férfi részéről. Először egy kis ütés, ami Sakura arcán csattant, majd egy hatalmas rúgás, aminek köszönhetően a lány egész messzire elrepült és pár vevőn landolt. A vevők riadtan húzták le a padlóra a lányt, aki ismét felállt.

- Ne… - suttogta egy riadt nő, de Sakura nem figyelt. Csak ismét támadásba lendült, ám a támadását megakadályozta valaki.

- Sasuke?! – lepődött meg.

- Nem nézhetem tovább… Elpuhultál? – kérdezte fellengzősen, majd válaszra sem várva megtámadta a férfit.

- Na, egy egész ovi! – nevetett. Sasuke mit sem törődve a kijelentéssel támadott. Ütés-ütés után csattant. Sasuek ügyesen küzdött, ám a férfi sem adta alább. Hinata és Sakura gyors pillantást váltott, majd oldalról támadt a férfira. Erre végkép senki sem számított, főleg a férfi nem, így meglepetten terült el a földön. Sakura gyorsan Sasuke segítségével lefogta, majd Hinata kerített egy kötelet. A vásárlók arcára meglepettség és döbbenet telepedett, ám mikor látták, hogy a férfi eszméletlenül és megkötve fekszik a padlón mindenki boldog éljenzésben tört ki. 

- Te mit keresel itt? – kérdezte Sakura, mit sem törődve a tömeggel.

- Csak épp erre jártam, és meghallottam a csattanást. Ekkor láttalak meg ahogy elterültél a padlón – kuncogott halkan. – Három hét tényleg sok idő! Lehet kicsit többet kéne edzened… - cukkolta a dühös lányt. – És még meg is vágott? – kapta el Sakura karját. – Hm… - hümmögött, majd letépett egy darabot egy fehér anyagból, ami a szatyrában volt. Ezzel gyorsan bekötötte Sakura kezét.

- Köszi – nézett meglepetten Sakura. – És igen is sok idő! – duzzogott Sakura. – Három hét ágyhoz kötve… És igen is szoktam edzeni! Csak…

- Csak? Nem eleget? – mosolygott gonoszan.

- Kishölgy! Kérem! – rohant Sakura felé egy öltönyös 35 körüli férfi. – Elnézést, de én vagyok ennek a boltnak a tulajdonosa, és elnézést szeretnék kérni, illetve köszönetet mondani, azért amit itt tett. És Önnek is fiatalember – fordult Sasukéhoz.

- Nincs mit – mosolygott kedvesen Sakura.

- Dehogynem! És szeretném, ha elfogadnák hálám jeléül ezt az utalványt, amit a boltunkban levásárolhatnak – nyújtott át egy-egy utalványt a két fiatalnak.

- Köszönjük! - mondta most Sasuke.

- A nevüket még megtudhatnám? – kérdezte mosolyogva a férfi.

- Haruno Sakura!

- Uchiha Sasuke! – A férfi szeme elkerekedett a második név hallatán.

- Uchiha Itachi öccse? Valóban? – Sasuke aprót bólintott tekintete elsötétült. – Ismerem a bátyját, és őszintén mondom, ő egy igazán remek fiatalember! – áradozott a tulajdonos.

- Úgy gondolja? – kérdezte dühösen Sasuke – Mert ha igen, akkor nem vagyunk egy véleményen! – mondta Sasuke egyre dühösebben, és ez feltűnt Sakurának és a férfinek is.

- Köszönjük az ajándékot, és sajnálom a cipőt, amit tönkretettem! – sajnálkozott Sakura.

- Ugyan már! Sőt, ha gondolja egy ilyen párt keresünk és levásárolhatja! – mosolygott a férfi. Ennyit a kedvességről, hisz már nem megkaphatja, hanem levásárolhatja. Sakura savanyúan elmosolyodott, bólintott, majd megvette a cipőt. Miután kilépett Sasukével, akkor vette észre, hogy Hinata nincs velük. – Úr isten! – kiáltott fel. Az Uchiha meglepetten pislogott rá. – Hinata, hol van?

- Nyugi! Itt vagyok! – kiáltotta Hinata a tömegből. Lassan odaért hozzájuk és elmosolyodott. Csak láttam, hogy a tulajjal beszéltek, így gyorsan elugrottam még egy dologért – mosolygott sejtelmesen. A smaragd szemű csak elmosolyodott.

- Sasuke, neked van még terved, vagy menjünk inkább vissza? – kérdezte Sakura.

- Tőlem mehetünk… - mondta a fiú. A dühe már rég elpárolgott.