A reggel lassan köszöntött be, a Nap halvány sugarakkal jelezte a napszakváltást. Hatalmas felhők úsztak az égen, eltakarva a lágy sugarakat. A szél erősen fújt, a fák levelei végleg lehullottak. A zöld füvön fehér dér jelezte, hogy milyen hideg is van.
Sakura nagyot nyújtózkodva fordult a hátára, majd kinyitotta zöld szemeit. Végre eljött ez a nap is. Végre nem kell a négy fal között egyedül ülnie, és könyveket olvasnia. Egy hatalmas ásítás, majd felült az ágyban. Szemeit megdörzsölgette, hogy a megmaradt álmosság is elillanjon. Elszokott már a koránkeléstől. Nem is gondolkozott sokáig, hanem a lehető leggyorsabban kipattant az ágyból, és elintézte reggeli teendőit. Mikor végzett, felvette a régen hordott egyenruhát, egy térdzoknit, egy fehér sálat a nyaka köré, és kezébe kapta a könnyű kis táskát. Előkereste a kulcsát az ágyból, majd indulásra készen még belepillantott a tükörbe. Elégedetten elmosolyodott, és kilépett az ajtón. A folyosón ismerős arcok köszöntek neki, és rohantak tovább. Egyik szobából a másikba. Nem csoda hisz már fél nyolc volt, és volt, aki még pizsamában rohangált. Sakura halkan kuncogott, majd elindult az osztályterembe. Pár méter után megérezte, hogy milyen jól esik a séta. Hetek óta nem sétálhatott, és ezt ma valószínűleg be is pótolja. Hisz ma vásárolni megy Hinatával. Lehet nem erre kellett volna gondolnia. A jó kedve rögtön tovaszállt. Mi a fenét vegyen Sasukének…
- Sakura! – hallotta meg a nevét, a háta mögül. Meglepetten fordult meg. Gaara mosolygott rá. – Hogy vagy? – kérdezte kedvesen.
- Öhm, szia! – mosolyodott el halványan. – Köszi, jól – mondta meglepetten. Gaarával, még soha nem beszélt egy szót sem…
- Akkor jó, már mindenki aggódott, hogy mi lehet veled, és mikor jössz. Láttad volna Narutót és Hinatát – sóhajtott.
- Mert? Mi volt? – érdeklődött Sakura. Soha nem hallotta eddig, hogy mi volt a két legjobb barátjával. Ők mindent elmeséltek, ami a többiekkel kapcsolatos, de magukról egy szót se szóltak.
- Huhh, ha láttad volna Hinatát az első nap, mikor kiderült, hogy mi van veled… Valószínűleg sokkos állapotba került. Nem válaszolt, hiába kérdeztük. Fehérebb lett, mint eddig valaha is volt… Még Kakashi-sensei is próbálta szóra bírni, de esélye se volt.
- És akkor hogy? – kérdezte idegesen.
- Naruto… ez volt a kulcs. Odament hozzá, a szemébe nézett, és valamit halkan suttogott. Nem tudom mi lehetett az, senki nem hallotta. Erre Hinata sírva ölelte át a nyakát. Elég furcsa nap volt – fejezte be Gaara.
- Oh… - ennyit tudott csak mondani. – Akkor, azt a mondatot senki nem hallotta? – faggatta a lány.
- Csak Hinata és Naruto tudja – ekkor a két fiatal már az ajtóban állt. – Na, de úgy látom, ma sokat fogsz beszélni! – mosolyodott el Gaara és elindult a padja felé. Sakura értetlenül pislogott, de nem sok ideje volt gondolkozni. Lee alig pár pillanat múlva ott állt mellette és kedvesen mosolygott.
- Sakura-san! Remélem most már tényleg rendben vagy!
- Természetesen! – nevetett Sakura. Ezután az osztály nagy része Sakura társaságában beszélgetett, és nevetgélt. Talán csak Ino és Sasuke nem voltak ott. De Sakurának szinte fel sem tűnt. Egyszerűen jól esett neki, hogy aggódó szavakat hall. Lassan elkezdődött a tanítás, de Kakashi még sehol sem volt. Hirtelen kivágódott az ajtó, és Naruto futott be rajta nevetve, Hinata pedig utána. Mindketten hangosan nevettek, majd Naruto Hinata ajkaira vetette magát. Nem vették észre az osztályt, vagy csak nem akarták… De mindenki jó nézőközönség módjára nézte a szerelmeseket. Valószínűleg Hinata figyelt fel a tömegre, mert óvatosan eltolta Narutót és arca vörösen égett.
- De Hina-chan! Én még aka… - Hinata befogta a száját. Erre mindenki hangos nevetésben tört ki. Naruto elvörösödött, mikor rájött, hogy az osztály végignézte a jelenetet. Kakashi törte meg, és szakította félbe Naruto és Hinata pirulását.
- Üljetek le! Áá Sakura, rendbe jöttél? – nézett a lányra.
- Igen sensei, jól vagyok – mosolygott.
- A cetlit megkaptad?
- Hinata ideadta! És ma el is megyünk vásárolni – mosolyogott erőltetetten.
- Rendben! Akkor kezdhetjük is a napot – mondta Kakashi, és elkezdte az órát. Amit nem mellesleg mindenki unt. Főleg mivel ez egy rendes óra volt, és irodalom… Valami unalmas novellát próbált elemeztetni Kakashi az osztállyal, de ez nem igazán akart sikerülni. Mindenki álmosan, fáradtan pislogott, és semmit sem értett. Hinata és Sakura próbált, minél előbb véget vetni a szenvedésnek. A csengő, mint életmentő oxigén a fuldoklónak, úgy adott erőt az osztálynak a további órákhoz. Kakashi kiment, a teremben mindenki felállt és megmozgatta elgémberedett tagjait.
- Akkor ma megyünk! – mondta Sakura Hinatának. – Muszáj lesz segítened, mert egyáltalán nem tudom mit veszek… a bizonyos személynek, akit húztam – sóhajtott.
- Hm, szóval… - hümmögött Hinata.
- Ne mondd ki, de igen. Ő az, és nem tudom, mit vegyek neki… Mindig is nehezemre esett ajándékot találni… Most se lesz könnyebb… És a mai nap… Totál lefárasztott már, és ha most se tudok semmi jót kitalálni, mi lesz a nap végén?
- Ne aggódj! Még négy óra, ki fogjuk bírni… Hisz ma egész kevés… 5 óra? Mi az már? – nevetett Hinata.
- Mi lesz? És kivel?
- Egy biosz, Jiraiyaval, hm két kémia Tsunadével, és egy infó, Ibikivel – sorolta.
- Két kémia? – hüledezett Sakura. – Minek annyi? És mit fogunk csinálni?
- Ne aggódj… Tsunade mindig anatómiát tart kémia helyett… Ma sem lesz másképp. Jiraiya meg, ha meglátja Ino dekoltázsát, elfeledkezik az anyagról. Ibiki… ő lesz a legneccesebb… - sóhajtott. És milyen igaza volt. Jiraiya hamar megfeledkezett az óráról, csak annyi különbséggel, hogy most nem Ino miatt. Sakurára figyelt… őt kérdezgette, míg Ino fortyogott. Sakura nem értette, miért ő? Mikor nincs dekoltázsa, a miniszoknyát is a lehető leglejjebb húzta. Ám mikor komolyan az anatómiai részekről kérdezte Jiraiya, mindenki meglepetten pislogott a szakszavak hallatán.
Anatómia Tsunadével, vagyis kémia. Tsunade meg sem próbált kémiát tartani. Rögtön az anatómiai anyagot hozta elő, mindenkitől kérdezett egy-egy fontosabb mediánt a testben. Majd külön osztályhoz méltóan, azt kezdte magyarázni, hol a legnagyobb az esélye egy halálos sérülésnek, illetve mitől függ… Tsunade ontotta a szót, és még szögeket is elkezdett magyarázni… Semmi sem mindegy…
Majd legvégül az infó. Sakura hamar megértette, miért is necces. Egy pillanatra nem figyeltél, vagy mást csináltál Ibiki rögtön meglátta és rád szólt. Ez az óra telt a leglassabban. Az óra másodperc mutatója lassan, fáradtan vánszorgott körbe-körbe. És mégis… Nehezen ugyan, de vége lett. Vége lett a kínszenvedésnek. Mindenki boldogan állt fel, és sietett az ebédlőbe. Mire Sakura, Hinata és Naruto is eljutott az ebédig, zsúfolásig megtelt a kis ebédlő. A három fiatal, keresett magának egy asztalt, majd a megrakott tálcákkal leültek.
- Végre vége – nyújtózott egy nagyot Naruto. – Nem bírnék még egy órát elviselni.
- Hát én se – értett egyet Hinata, mire Sakura csak bólogatott. – Akkor ma vásárolunk? – kérdezte Hinata, miközben egy szendvicset kezdett el eszegetni.
- Igen, te jobban ismersz mindenkit… így gondoltam segíthetnél. Kocsival elmegyünk egy bevásárlóközpontba, és te is, én is megvesszük az ajándékot, no meg a ruhát! – fűzte hozzá Sakura. – Naruto, ugye te ma nem akarod használni az autót?
- Nem, elvihetitek – vigyorgott.
- Akkor már csak Sasukét kell megkérdeznem…
- Miről is? – jött az ismerős hang a háta mögül.
- Sasuke, öhm… csak meg akartam kérdezni, hogy elvihetem-e a kocsit, mert Hinatával elmegyünk vásárolni. Ugye nincs rá ma szükséged? – kérdezte feszengve.
- Én is vásárolni akartam… Ha gondoljátok, mehetünk együtt… - mondta az Uchiha egyszerűen. Sakura gyorsan Hinatára pillantott, aki apró bólintással jelezte, hogy oké.
- Rendben, akkor egy fél óra múlva a kocsinál? – pislogott Sakura meglepetten.
- Oké – bólintott Sasuke, majd magára hagyta a kis társaságot. Naruto tátott szájjal pislogott, Hinata szemei is kétszer akkorák voltak.
- Most mi van? – nézett meglepetten Sakura.
- Sasuke… kompromisszumot kötött veled? – álmélkodott Hinata. – Sasuke soha nem engedett… Mindig az volt, amit ő akart…
- Erre… - folytatta Naruto. – Erre neked egyszerűen nem mondott nemet… Hihetetlen. – Sakura csendben hallgatta a barátait. Nem hitte, hogy Sasuke ilyen… Vele mindig „normálisan” viselkedett… Igaz néha gorombább, néha kedvesebb volt, de nem mondott nemet.
- Értem… - motyogta Sakura, majd az ebédjére koncentrált. Eközben Naruto és Hinata meghitten beszélgettek, és tervezgették a karácsonyt. Hisz ez lesz az első közös karácsonyuk, és láthatóan nagyon lelkesek voltak.
- Akkor 24. este lesz a vacsora, majd 25. … Mi lenne, ha elmennénk korizni? – tervezgetett Hinata.
- Jóó, és jöhetne az osztály is nem? Úgy mégis csak szórakoztatóbb. Főleg ha, Shikamaru elalszik a pálya közepén… - kezdett röhögni Naruto.
- Ne legyél ilyen gonosz – feddte meg Hinata, majd megcsókolta. – Sakura, ugye te is jössz? – érdeklődött, mire a lány lassan felemelte a fejét.
- Persze… Hova is? – kérdezte bambán.
- Korizni, az osztállyal 25.-én. Na de szerintem indulni kéne, nem? Már csak 5 perc – rántotta vissza Hinata, Sakura gondolatait a földre.
- Jaj, tényleg! – azzal Sakura felpattant, és leadta a tálcát. Intett Hinatának, hogy mindjárt jön, azzal elrohant a szobájába, felvett egy kényelmes farmert és egy blúzt. Gyorsan előkapta a táskáját, beledobálta a pénztárcáját és mobilját, majd rohant is az autóhoz. Mire odaért Sasuke már az autónak támaszkodva várt rá.
- Késtél! – jelentette ki ridegen. Sakura két méterre előtte állt meg.
- Elnézést, de két perc nem a világ vége… Nem gondolod? – kérdezte csípősen. Sasuke ellökte magát az autótól és egy lépéssel Sakura felé közeledett.
- Ha egy fontos akció lett volna, ez a két perc az életedbe is kerülhetett volna! – válaszolt kicsit dühösen.
- Micsoda?! Neked egy egyszerű bevásárlás is akció? – nevetett fel Sakura és közelebb hajolt. Ekkor egy szokatlan illat csapta meg az orrát. Ez nem a megszokott „Sasuke illat” volt. Valami új… Valami, ami nem illett ehhez a fiúhoz. Sakura óvatosan egy pár centit hátrébb hajolt. Taszította ez az illat. – Idefigyelj Sasuke! Ha egy életbevágó akció lett volna, tuti nem késnék… De ez csak egy vásárlás, az ég szerelmére! – fakadt ki.
- Értem! – hajolt közelebb Sasuke is. – Szóval nem fontos az adott szavad? – kérdezte megvetően.
- Igenis fontos! –emelte fel hangját a lány. – Csak soha nem gondoltam, hogy két perc késésen fogsz vitázni!
- Cöh…
- Ne ciccegj! – kiabált Sakura. Sasukének láthatóan tetszett.
- Ideges vagy? – kérdezte felsőbbrendűen.
- Sziasztok! – szakította félbe a vitát egy félénk hang.
- Vele is összeveszel? Négy perc… Úr isten! – kacarászott Sakura.
- Jól figyelj Haruno! – suttogta dühösen Sasuke. – Ne akard megtalálni a tűrőképességem határát!
- Ó szóval jó úton haladok? – villant meg Sakura két smaragdja. – Ne hidd, hogy félek tőled! – Azután még egyszer belenézett azokba az ébenfekete szemekbe, majd nevetve megfordult és Hinata mellé lépett. – Mehetünk! – mondta nevetve. – Én vezetek! – azzal egyszerűen beült a kocsiba. Sasuke szemei szikrát szórtak. De ő is beült előre, míg Hinata hátra. Útközben elég feszült légkör uralkodott az autóban. Az új illat teljesen belengte az autót. Sakura próbált Hinatával beszélgetni, de láthatóan érezte a lány, a Sasukéből áradó dühöt, és feszültséget. Ezért elég szűkszavúan válaszolgatott.
- Hagyd abba! – sziszegte Sakura olyan halkan, hogy Hinata ne halljon semmit. Sasuke ébenfekete szemei vadul szikrázva villantak, a lány smaragdjaiba.
- Én?! – ciccegett. – És ugyan mit kéne abbahagynom?
- Ezt a dühöt… még mindig a kis vitánk miatt vagy ideges? – kérdezte a lány.
- Idegesítő vagy! – szűrte a fogain keresztül a fiú.
- Szóval igen! – mosolyodott el diadalittasan Sakura. Erre a fiú csak halkan, magában morgott valamit. Pár percig ismét csend uralkodott a kocsiban.
- Hinata? – szólt hátra Sakura. – Merre is kell itt fordulni? – azzal Hinata előrehajolt és elkezdett mutogatni és magyarázni Sakurának. Lassan, de csak megérkeztek egy hatalmas bevásárló központhoz. Sakura tátott szájjal figyelt. – Öhm… és hol van itt parkoló? – kérdezte, miközben tovább bámulta a hatalmas épületet.
- Itt jobbra, majd lesz egy tábla. Ha a harmadikon parkolsz, szinte mindent megtalálunk – mondta ridegen Sasuke. Azzal a lány biccentett, majd lefordult jobbra, és meg is találta a felfelé vezető utat. Hamar felértek a harmadikra. Sakura ügyesen beparkolt két autó közé. Gyorsan kiszálltak, majd elindultak a bejárat felé.
- M-mikor találkozzunk? – nézett Hinata félénken Sasukéra.
- Mennyi az idő? – kérdezte.
- 1 múlt… - vágta rá azonnal Sakura.
- 5-re végeztek? – húzta fel egyik szemöldökét kérdőn.
- Persze! – mondta Hinata, majd belekarolt a barátnőjébe és elkezdte húzni az épület felé.
Ahogy beléptek, csodálatos karácsonyi díszbe burkolt üzletek várták a vásárlókat. Halkan a hangszórókból karácsonyi dallamok szűrődtek. A boltok kirakataiba, ajtóira és minden szbad négyzetcentiméterre akciókról szóló cetliket aggattak. A kirakatokban sorakozó bábuk és kiállított termékek, mind karácsonyi dísszel voltak körülvéve. Az üzletek közt húzódó kis „utca” tömve volt vásárlókkal és hirdetést osztogató emberekkel. Ezen kívül termék mintákat is osztogattak, meleg teát és vizet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
