Mikor Sasuke fel�bredt a l�ny m�r nem volt az �gyban. R�g ki volt m�r h�lve a helye, �s gondosan meg is volt �gyazva. �nix szemeivel f�radtan vizslatta k�rbe a kicsiny szob�csk�t, ahova tegnap l�pett be el�sz�r. M�g mindig nem szokta meg, �s fur�n is �rezte mag�t. F�leg, hogy a l�ny tudom�sa n�lk�l tart�zkodott itt. Vagy is ez is csak f�lig volt igaz, ugyan is Sakura csak azzal nem volt tiszt�ban, hogy Sasuke fekszik az �gy�ban, evett a vacsor�b�l. R�ad�sul arra k�l�n�s �rz�sre m�g a l�ny parf�mje is r�tett, ami �des cseresznye illattal lengte k�rbe a szob�t.

Nagy nehezen kik�sz�l�dott a hatalmas takar� al�l, ami valamilyen okn�l fogva beter�tette, majd kiny�jt�zkodta mag�t. Ezut�n az �gy sz�l�hez s�t�lva leugrott a padl�ra �s az ajt�hoz ment. Itt azonban megtorpan�sra k�nyszer�lt, hisz a v�kony deszkalap az �tj�t �llta. Z�rva volt. K�t l�bra emelkedett, mancsait neki t�masztotta. Ezut�n neki �llt ny�vogni, ami eleinte nem volt t�bb mint n�h�ny ny�g�s, azt�n siker�lt norm�lis hangot kipr�selnie mag�b�l, �s k�zben az ajt�t kapar�szta. Azt rem�lve, hogy �jdons�lt gazd�ja, majd kiszabad�tja innen �t.

Nem is kellett sokat v�rnia. Halk l�ptek z�kkentett�k ki a gondolataib�l, �gy h�tr�bb l�pett ezzel is utat engedve a kiny�l� ajt�nak. A deszka hamar kit�rult Sakura pedig lelkesen kapta f�l a cicust, �s mag�hoz szor�totta. Sasuke ny�vog�sok k�zepette pr�b�lt szabadulni a l�ny karjaib�l, el akarta �t l�kni mag�t�l, de t�l gy�ng�nek bizonyult vele szemben. A v�kony karok �vk�nt tartott�k, �s �gy t�nt nem is akarj�k �t elengedni. Percek teltek el �gy kap�l�zva, de mind hi�ba. A l�ny csak r�h�g�tt a szerencs�tlenked�s�n, amit�l Sasuk�ben egyre csak ment fel a pumpa.

-         Szerintem ez rohadtul nem vicces – ny�gte mag�nak, majd feladva a menek�l�st engedett neki.

A l�ny egy hatalmas cuppan�s puszit nyomott a pofik�j�ra, amit�l a fi� m�g ink�bb h�zta a sz�j�t, b�r ez m�g csak a kezdete volt a k�nz�snak. Ugyan is a Haruno megint a melleihez �lelte �t, ami miatt megint el�g zavarban �rezte mag�t. Remegett a gondolatt�l, hogy a l�ny k�t g�mb�lyded halma neki nyom�dik a h�t�nak, �s nem tud ellene mit tenni.

Sakura hirtelen h�tra fordult k�zben dalol�szva kis�t�lt a cicussal a kez�ben a konyh�ba, ahol letette �t. Sasuke megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, mikor �rezni v�lte a padl�t a talpa alatt. Nagy k� esett le a sz�v�r�l, hogy nem kell m�g t�bb ideig az �l�ben lennie.

K�v�ncsian n�zte, ahogy a l�ny a konyha pultn�l szorgoskodik. �gy t�nt j� kedve van, �s ezt a d�dolgat�s csak m�g ink�bb meger�s�tette. Lelkesen vagdalta fel a szalonn�t, aminek egy kis r�sz�t a t�zhelyre k�sz�tett serpeny�be sz�rta. Azt�n visszas�t�lt Sasuk�hoz, �s el� guggolt.

-         Szereted a toj�st? – k�rdezte rem�nykedve, mire a cica el�sz�r azt se tudta mit feleljen.

Norm�lis dolog az �llatokat ilyen �telekkel etetni? Mert az igazat megvallva szerette, csak h�t m�g is olyan abszurdnak t�nt ez az eg�sz. �s mivel �hes is, ami meglep� volt m�g a sz�m�ra is, mert t�bbnyire nem szokott reggelizni, r�b�lintott a l�ny k�rd�s�re.

-         Rendben – �llt fel hirtelen. – t�z perc �s k�sz.

Azzal a mozdulattal visszav�nszorgott a pulthoz �s folytatta a reggeli k�sz�t�s�t. Sasuke nem volt hozz�szokva, hogy b�rki m�s kaj�t csin�ljon neki vagy, hogy figyeljenek r�. �ltal�ban mindent egyed�l csin�lt, b�r jelen pillanatban semmi ilyesmit nem tudott volna v�ghezvinni, ak�r mennyire is er�lk�d�tt volna. Mivel jobb dolga nem akadta, a kanap�hoz s�t�lt, �s r�huppant. Onnan figyelte a szorgoskod� l�nyt.

Sakur�nak igaza volt, mikor az el�bb azt mondta, hogy kb. t�z perc �s k�sz lesz a reggeli, tal�n m�g annyit sem kellett r� v�rni. A hasa is hangos korg�sok k�zepette jelezte, hogy mennyire v�gyik m�r a betev� falatokra. A Haruno mosolyogva felezte meg a serpeny�ben l�v� toj�st, majd egyik fel�t mag�nak, a m�sikat Sasuk�nek kaparta ki egy k�l�n t�ny�rra. A saj�tj�t lerakta az asztalra, m�g a fekete sz�rgombolyag�t a f�ldre tette, amit a sr�c egyb�l be is t�madt. �lvezettel nyelt le minden falatot, j�l esett neki. Kicsit h�l�s is volt a l�nynak, ami�rt ennyire pr�b�l gondoskodni r�la, de a f�lelem, amit a k�vetkezm�nyek miatt �rzett ez ellen�re is ott lappangott benne. Rohadt nagy bajba fog ker�lni Narutoval egy�tt, �s nem hi�nyzik neki, hogy a sz�ke m�g t�bb id�t elvegyen az �lt�b�l. R�ad�sul a b�ntet�st tuti egy�tt kell majd let�lteni�k, amihez v�gk�pp nem volt �letereje.

Mik�zben � az ev�ssel �s a gondolataival volt elfoglalva, addig Sakura az ev�s ut�n neki �llt elmosogatni, �s k�sz�l�dni. A l�nynak semmi kedve nem volt bemenni a k�rh�zba, sz�vesebben maradt volna itthon az �j kedvenc�vel. De h�t musz�j volt, valamib�l neki is meg kellett �lnie. Az igazat megvallva, miel�tt m�g b�rki azt hinn�, nem mag�val a korh�zzal voltak probl�m�i, ha nem Tsunad�val. A Hokage ugyanis naphosszat akt�k, k�rlapok, k�l�nb�z� �gyletek pap�rjaival halmozza el, a l�nynak pedig semennyi ideje sincs a betegeivel foglalkozni. Pedig semmit sem szeret ann�l jobban, mint mikor az embereken seg�thet. Na, j�, ez egy cs�ppet c�folhat�. Van egy bizonyos szem�ly, aki�rt m�g ezt is k�pes lenne feladni, csak a b�szkes�ge nem engedi.

Egy m�ly s�haj k�s�ret�ben �ts�t�lt a szob�j�ba, �s gondosan becsukta maga m�g�tt az ajt�t. M�r kora reggel kik�sz�tette a ruh�it, amit fel fog venni, �gy nem kellett m�g ezzel is bajl�dnia. Egy piros r�vid ujj� p�l�t, egy r�vid fekete r�vidnadr�ggal. L�nyeg�ben t�k mindegy volt, hogy mit vesz fel, hisz a k�peny al�l �gy sem fog kil�tsz�dni. A t�k�rh�z s�t�lt, hogy szem�gyre vegye k�sza tincseit, amiket rendesen elaludt az �jszaka. Felkapta h�t a f�s�t, megigazgatta a szanasz�t �ll� sz�lakat, majd egy hajgumival felfogta a feje tetej�re. M�g egyszer v�gig m�rte mag�t, majd el�gedetten s�t�lt vissza a nappaliba, ahol a cica m�r r�g v�gzett az ev�ssel.

Elmosolyodott, majd odas�t�lt hozz�, �s felemelte, hogy a szem�k egy s�kban legyen. Sasuke fura pillant�sokkal m�regette, nem tudta mire v�lni ezt. Egy ny�vog�ssal ezt a l�ny tudt�ra is adta, aki elkuncogta mag�t, �s szorosan meg�lelte a sz�rgombolyagot.

-         Nekem most el kell mennem. – mondta szomor�an, pedig t�nyleg nem akarta egyed�l hagyni. – rem�lem, megleszel n�lk�lem. – suttogta.

Sasuke m�r megint fur�n kezdte mag�t �rezni, nem csak a l�ny k�zels�ge miatt, ha nem az�rt, mert m�r megint szomor�s�got v�lt felfedezni a hangj�ban.

Vajon t�rt�nt valami? – fordult meg a fej�ben, �vatosan a l�ny arc�ra pillantott.

-         De az�rt az ablakot nyitva hagyom, ha ki szeretn�l menni – tette m�g hozz� – majd lerakta a f�ldre.

Sasuke csak b�multa a l�nyt, aki �pp a t�sk�j�ba pakolta be a fontosabb dolgait. Mapp�t, p�nzt�rc�t, kulcsot, zsebkend�t, meg az egy�b holmiit, amire csak sz�ks�ge lehet. De valami nem hagyta nyugodni, a l�nynak volt valami baja, csak azt nem tudta mi. B�r az is egy j� k�rd�s, hogy egy�ltal�n mi�rt �rdekli �t ennyire, hogy mi baja van Sakur�nak? Lehet, hogy t�rt�nt valami, de neki ahhoz semmi k�ze.

-         Azt hiszem, megyek – s�hajtotta a cica fel� fordulva. – l�gy j�, majd j�v�k valamikor – percekig b�multa a sz�m�ra valami�rt ismer�s �llatk�t, csak azt nem �rtette, hogy mi�rt �rzi mag�t ilyen fur�n vele. Tal�n t�nyleg besz�lnie kellene Narutoval.

Sasuke csak b�lintott egyet jelezve, hogy meg�rtette, amit a l�ny mondott. Jobb reakci�t nem tudott kital�lni, amivel jelezhetne neki.

-         H�t akkor, szia – a Haruno r�mosolygott, majd kil�pett az ajt�n.

Neh�z sz�vvel hagyta ott �j kisbar�tj�t, agg�dott, hogy net�n megsz�kik. Nem is ez lenne az els� eset, hogy t�lz�sba viszi a gondoskod�st, �s a h�zi kedvence otthagyja emiatt. Mao volt eddig az egyetlen, aki kitartott mellette, m�g ha csak egy k�bor cica is. �gy t�nik, j�l viseli a gondoskod�st, tal�n az�rt is, mert eddig egyed�l volt. De mi�ta tal�lkoztak, m�r a l�ny sem �rzi mag�t mag�nyosnak, hisz m�g ha csak egy cica is, de meghallgatja �t. Az m�s k�rd�s, hogy esetleg nem �rti, mit mond neki. Sakur�nak m�g is j�l esik, hogy valakivel besz�lhet, m�g ha az nem is ember.

Ahogy v�gig haladt az utc�n t�bb ismer�ssel is �sszefutott. Valakivel csak egy k�sz�n�s erej�ig, m�sokkal p�r percre meg is �llt besz�lgetni. Valahogy az a kis id�, amit nem a lak�s�ban t�lt�tt, kicsit feldobta a hangulat�t. Hisz, ha m�sokkal van, akkor nem kell a saj�t gondjaival foglalkoznia, el tudja terelni azokat, �s felszabadul ett�l.

Amint el�rte a k�rh�zat m�r eg�szen j� kedve volt. Rem�lte, hogy most lesz ideje a betegeire, akiket az elm�lt hetekben el�gg� elhanyagolt. Annyi teend�je akadt, hogy mindent Shizune nyak�ba kellett varrnia, aki sz�vesen seg�tett a l�nynak. Sakura emiatt is k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, hiszen nem szerette, ha m�sok csin�lj�k meg helyette a teend�it. De mivel most nem volt semmi olyan dolga, ami megzavarhatta volna az orvosi k�teless�geiben, lelkesen l�pett be az �p�letbe.

-         J� reggelt Yuu-chan – k�sz�nt lelkesen a recepci�s l�nynak. Csak n�h�ny hete kezdett a k�rh�zban dolgozni, de remek munkaer�nek sz�m�t.

Hossz� fekete haja van, amit az itt t�lt�tt id� alatt fel fogva hord. Halov�ny k�k szemei lelkesen csillognak, �s t�bbnyire mindig ki van pirulva az arca. B�r lehet, hogy ez is csak a folytonos j� kedve miatt van.

Sakura sose �rtette, hogy a l�nynak, hogy lehet ennyi ereje a nevet�shez, mosolyg�shoz. De irigyelte ezt a tulajdons�g�t. � sose tudna �lland�an mosolyogni, boldogan mutatni mag�t. T�l sok olyan dolog t�rt�nt az �let�ben, ami miatt k�ptelen lenne ilyesmire.

-         J� reggelt Sakura-chan – mosolygott r�. – kor�n �rkezt�l.

-         T�nyleg? – csod�lkozott a r�zsasz�n, k�zben a tekintet�t a falon l�v� �r�ra szegezte, ami negyed tizenegyet mutatott. 

-         Igen – b�lintott r�.  – csod�lkoztam is. Megszoktam, hogy pontos vagy.

-         Az igazat megvallva, nem is n�ztem az �r�t, mikor indultam – nevette el mag�t, majd maga el� ford�totta a feh�r jegyzetf�zetet, �s al��rta. Erre is csak a biztos megjelen�s miatt volt sz�ks�g, �gy tudt�k �szben tartani, hogy ki jelent meg, �s ki nem.

-         �s jobban vagy? Shizune mondta, hogy a napokban ki volt�l borulva… - Sakura meglep�d�tt a k�rd�sen, nem sz�m�tott erre.

-         �, persze – ny�gte zavar�ban. Nem akarta, hogy m�sok is agg�djanak miatta.

-         Akkor j� – mondta Yuu.

-         T�rt�nt valami, am�g nem voltam bent? – k�v�ncsiskodott a Haruno l�ny.

-         Semmi, amir�l tudn�k – gondolkodott el egy pillanatra – de Tsunade-sama, nagyon pipa volt…

-         Hogy-hogy? - a r�zsasz�n gyanakv�an m�regette a l�nyt, h�tha t�bbet is mond neki.

-         Nem tudom, de el�g idegesnek t�nt.

-         �rtem. Ha megtudn�l valamit, sz�ln�l?

-         Persze – b�lintott r�.

-         K�sz�n�m – azzal Sakura elindult a l�pcs� fel�.

A gondolataiba mer�lve tette meg a l�pcs�fokokat. Aggasztotta a Hokage kiborul�sa, amir�l Yuu besz�lt. Csak rem�lni tudta, hogy Narutonak semmi k�ze hozz�. Nem hi�nyzik neki, hogy emiatt m�g �t is bajba keverj�k. �s amilyen j�ban van a sz�szivel, olyannyira lenne k�pes a Hokage a l�nyon is sz�mon k�rni a dolgot. Nem volt kedve m�g ezt is kimagyar�zni, mondjuk kinek lett volna?

Ahogy haladt az irod�ja fel�, egyre kev�sb� �rezte mag�t nyugtalannak. V�gre megint azt csin�lhatja, amit szeret. �polhatja a betegeket, sebes�lteket, seg�thet m�sokon. Ezzel eltereli a figyelm�t, �s nem kell a saj�t probl�m�ival k�szk�dnie. El�g azzal foglalkoznia, mikor haza�r, �s nem nyaggatja senki. Legal�bb ilyenkor kiengedheti a f�radt g�zt.

Mikor bel�pett az irod�j�ba valahogy nem lep�d�tt meg az asztalon sorakoz� iratok l�tt�n. Valahogy sejtette, hogy n�h�ny nap kihagy�s ut�n �gy is ez fogja v�rni. De most semmi kedve nem volt le�lni �s kit�lt�getni �ket, majd m�skor megcsin�lja. Most a p�ciensei a legfontosabbak, akikre nem igaz�n szak�tott id�t mostan�ban.

Lerakta a t�sk�j�t, majd beleb�jt a h�feh�r k�peny�be, amit ilyenkor viselni szokott. A t�k�rh�z s�t�lt, m�g egyszer megigazgatta a fizur�j�t, azt�n felkapta a mapp�j�t, amiben a k�rlapok sorakoztak �s v�gig n�zte �ket. A fontosabbakat el�re rakta �gy gondolv�n, �ket n�zi meg el�sz�r. Ahogy elrendezte az iratokat, visszarakta �ket a dosszi�ba �s m�r indult is, hogy megn�zze szeretett betegeit. Miut�n �sszeszedett mindent, amire sz�ks�ge lehet, kil�pett az ajt�n, amit azt�n kulcsra z�rt. A kulcsot azt�n a zseb�be s�llyesztette �s elindult.

Ahogy haladt a folyos�n, mosolyogva hallgatta a szob�kb�l kisz�r�d� hangokat. Hol gyerekzsivajg�sok, hol pedig halk besz�lget�sek t�rt�k meg a cs�ndet. Hi�nyzott m�r neki ez az eg�sz, hi�ba telt el az a p�r nap, m�g nem volt bent. A sarkon befordult, majd jobbra a harmadik ajt�n�l megtorpant. A v�kony deszkalapon a k�tsz�ztizennyolcas sz�m �llt. Percekig �lldog�lt ott, m�g v�g�l r�vette mag�t �s benyitott.

Az �gyr�l egy �szes haj�, vil�gos barna szem� n� n�zett vissza. Mosolyogva fogadta a Haruno l�nyt, aki viszonozta a gesztust. Sose tudott nem vid�mnak t�nni a betegei el�tt, hisz az nem lett volna helyes, ha el�tt�k sir�nkozik. Volt neki el�g gondjuk a n�lk�l is, hisz nem hi�ba voltak a korh�zban, m�r csak az hi�nyzott volna neki, hogy � is r�kezdjen a „szar az �let” c�mszav� monol�gj�ra.

-         J� reggelt Obaasan – k�sz�nt neki a l�ny, mik�zben lassan odas�t�lt hozz�. – hogy �rzi mag�t?

-         Sakura-san �r�l�k, hogy l�tlak. �n rendben vagyok, de te… - agg�dva fogta meg a r�zsasz�n haj� kez�t.

-         �n is Obaasan. Remek�l �rzem magam – elh�zta kacs�it, t�nyleg nem akart gondot okozni m�soknak.

-         A mosolyod nem ezt sugallja – suttogta meg�rt�en.

Tudta, hogy a l�ny mennyire makacs, �s ha nem akar r�la besz�lni, nem is fogja er�ltetni a t�m�t. Ha akar, �gy is megny�lik neki.

-         T�nyleg rendben vagyok – pr�b�lta meggy�zni az id�s n�t, de mind hi�ba. El�g r�g�ta ismerte ahhoz a l�nyt, hogy tudja egy�ltal�n nincs j�l.

-         Ha besz�lgetni szeretn�l, �n itt vagyok – motyogta

-         K�sz�n�m – mosolygott m�g mindig – megm�rem a v�rnyom�s�t, rendben?

-         Nyugodtan – azzal fel� ny�jtotta a karj�t.

Sakur a mandzsett�t a n� felkarja k�r� tekerve r�gz�tette, majd kicsit igaz�tott is rajta, hogy feszesen simuljon a karj�ra, �ppen hogy ne szor�tsa. Ezut�n a l�ny az �gy mell� h�zott a sz�ket, �s r��lt. Ekkor neki �llt pump�lni a mandzsett�t, ami lassacsk�n felf�j�dott, �s elkezdte �sszenyomni felkar l�gy r�szeit �s az itt fut� art�ri�t a felkarcsonthoz szor�tva annyira lelap�tsa, hogy az teljes keresztmetszet�ben elz�r�djon. Miut�n ezt sikeresen megcsin�lta, lassan �s folyamatosan neki �llt kiengedni a leveg�t, �gy a szor�t�s is lassan engedni k�nyszer�lt. Ahogy ereszt a szor�t�sb�l a m�r�m�szer lassan be�ll, �s az adta leolvashat�v� v�lik.

Am�g a l�ny az �gy mellett szorgoskodott Asuna – �gy h�vt�k a n�nit – barna szemeivel folyamatosan a l�nyt fix�rozta. Az arca el�g meggy�t�rt volt, tal�n m�g s�rt is. El�g r�g�ta ismerte ahhoz, hogy szinte azonnal �szrevegye, ha valami nincs rendben vele, �s az ok�t is tudta, mi�rt ilyen.

-         Rendben, meg is vagyunk – emelte fel a fej�t a l�ny – 125/80. H�la istennek nem magas – mosolygott a mellette �l�re.

-         Agg�dom miattad, Sakura-san – halov�ny mosolyra g�rb�tette a sz�ja sz�l�t.

-         Nem sz�ks�ges. Fitt �s eg�szs�ges vagyok – �llt fel hirtelen, k�zben id�tlen�l nevetg�lt.

Val�j�ban m�g � sem tudta igaz�n, hogy a n�nit vagy ink�bb �nmag�t akarja ezzel meggy�zni. B�r tudta felesleges tagadnia, hisz Asuna m�r el�g j� ideje ismerte �t. Tal�n egy f�l �ve annak, hogy ide j�rt a k�rh�zba a rosszul l�tei miatt, amik egy j� ideje gy�t�rt�k. �s ez alatt az id� alatt, rengeteg mindent megosztottak egym�ssal. Gondolatokat, �rz�seket, elk�pzel�seket az �letr�l.

-         Tudod, m�g olyan fiatal vagy. El�tted az eg�sz �let, annyi minden v�r m�g r�d – magyar�zta – ne hagyd, hogy m�sok, legf�k�ppen a f�rfiak elronts�k a kedved. Mindegyik egyt�l-egyig idi�ta. Id� kell nekik, m�g �szreveszik magukat.

Sakura elkuncogta mag�t, �vatosan let�r�lte az arc�n v�gig foly� k�nnyeit. Nem akart s�rni, de Obaasan mindig tudott olyat mondani, amivel megr�katta a l�nyt. �s az eg�szben az volt a vicces, hogy a tan�csai, az a n�h�ny mondat, ami elhagyta sz�j�t olyan sz�vhez sz�l� volt.

-         Cssss – pr�b�lta csit�tani a Harunot. – nem kell s�rni, csak annyit �g�rj meg, hogy er�s maradsz, nem adod fel. Az a fi� is biztos �szreveszi majd, hogy milyen nagyszer� l�ny is vagy.

-         �n ebben m�r nem vagyok olyan biztos – ny�gte szipogva, mik�zben egy zsebkend� ut�n kutakodott. – de az�rt k�sz�n�m, hogy b�ztatni pr�b�l.

-         Ez nem b�ztat�s, ez az igazs�g – �vatosan megfogta a l�ny kez�t, pr�b�lta megnyugtatni – viszont ha megint megr�kat, el�re sz�lok, hogy saj�t kez�leg l�tom el a baj�t – a l�ny elnevette mag�t, szerette mikor ilyen mulats�gos dolgokat mond neki.

-         Jaj, n�ni – szorosan mag�hoz �lelte �t – k�sz�n�m.

-         Semmis�g. Olyan vagy, mintha a l�nyom lenn�l.

-         Annyira h�l�s vagyok – egyenesedett ki. – viszont… – Sakura elakadt a hirtelen kiv�g�d� ajt� miatt.

-         Sakura-chan…

Zavartan ford�tott�k a fej�ket az ajt�ban liheg� Shizune fel�, akinek a szemei l�zasan �llapodtak meg a r�zsasz�n haj�n. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, mikor v�gre megtal�lta a l�nyt.

A Hokage irod�j�t�l eg�szen id�ig futott, hogy meg keresse a Harunot. El�sz�r otthon n�zte meg, de mivel ott nem tal�lta, gondolta ben�z a k�rh�zba, h�tha itt van. �s nem t�vedett t�l nagyot, t�nyleg bej�tt. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel.

-         Shizune-san? – l�pett Sakura a n� mell�, majd a sz�khez k�s�rte, hogy le tudjon �lni.

-         Sa-sakura v�g-v�gre meg vagy – kapkodott leveg�, k�zben a l�nyt fix�rozta – minden rendben? – ijedten ny�lt a l�ny arca ut�n. M�g l�tsz�dtak az el�bbi s�r�s nyomai.

A piros szemek, a felp�ffedt arc mindent el�rult. Sakura zavartan l�pett h�tra, nem akart magyar�zkodni m�g neki is. R�ad�sul enn�l sokkal fontosabb, hogy a n� mi�rt rohant el eg�szen id�ig.

-         Persze – mondta hat�rozottan – mit keresel itt?

-         Tsunade k�ld�tt, besz�lni akar veled – m�r nem lihegett, de m�g mindig hallatsz�dott a hangj�b�l, hogy el�gg� elf�radt. 

-         Nem mondta mi�rt? – pr�b�lta kifaggatni, h�tha tud valamit.

-         Nem, de el�g idegesnek t�nt. – a l�ny s�hajtott egyet – viszont Narutonak is k�ze van hozz�.

-         J�zusom – forgatta meg a szemeit – m�r megint mit csin�lt, azaz idi�ta.

-         Fogalmam sincs – r�zta meg a fej�t Shizune – de rendesen felbosszantotta vele a Hokag�t.

Sakura el�re f�lt, hogy mi fog r� v�rni, mikor �t megy az irod�ba. Nagyon j�l tudta, hogy ha Naruto valami h�lyes�get csin�lt, �t is belekeverik a vit�jukba. Pedig � semmi rosszat nem csin�lt eddig, �ltal�ban d�nt� b�r�k�nt vett r�szt az ilyes f�le hajba kap�sokon. �s t�bbnyire a Hokage p�rtj�t fogta, amib�l Naruto eddig sose j�tt ki j�l.

-         Rendben megyek – egyezett bele v�g�l. Tsunadeval am�gy sem helyes vit�ba sz�llni. – meg tudn�d n�zni a t�bbi betegemet? – pislogott nagyokat az el�tte �l�re, akinek a sz�j�b�l egy er�tlen s�haj cs�szott ki.

-         Persze, sz�m�thatsz r�m. – mosolyodott el, mindig sz�vesen seg�tett neki, b�r mostans�g �gy is el�g sokat t�l�r�zott. Ezt le is fogja verni a Hokag�n, csak ker�lj�n a szeme el�. Ha el�re l�ptet�st nem is, de fizet�semel�st biztosan k�rni fog.

-         Jaj, k�sz�n�m – Sakura szorosan mag�hoz vonta a n�t. �r�lt, hogy ism�t seg�t neki. Mostan�ban el�g sokszor k�rt t�le sz�vess�get, valahogy majd szeretn� visszafizetni neki.

-         Semmis�g. De jobb, ha m�sz, miel�tt kiakad – l�kte oldalba a l�nyt.

-         Igaz - azzal felkapta a dosszi�j�t �s kirohant a szob�b�l. 

S�g� 2 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2013.06.28. 09:20 Saku K�szi Brigi :) J�v�h�ten biztos hozom :)

2013.06.27. 21:02 Brigi J� kis r�sz volt v�rom a folytat�s.