Sasuke: 

- Mi szél fújt ide? – kérdeztem meg csak az illendőségből. Erre bátyám természetesen hatalmas vigyorral reagált, ami mindig idegesített.

- Nemcsak színészek jöttek az estélyre, hanem filmrendezők is. Így engem is elküldött a főnököm – mondta a tőle megszokott „ki nem állhatom, hogy itt vagyok” hangnemben. – De már nem is bánom annyira, hogy idezavart – nézett Sakurára, akár egy farkas a bárányra. Hirtelen nagyon dühös lettem, de szerencsére pont megláttam Chiyót, így megelőzhettem a nyomulós szövegáradatot, amit ilyenkor szokott bevetni.

- Ott van Chiyo-sama, menjünk – mondtam ridegen, majd elkaptam Sakura csuklóját és elkezdtem az említett személy felé kormányozni.

- Örülök, hogy megismertem! – kiáltotta még vissza féltávról a lány. Chiyo teljesen elámult, mikor meglátta társam, mondjuk ez nem is csoda. A hölgy kikérdezett az útról, a szállásról és az átélt élményekről, majd elkezdődött a formai része az estélynek. Bemutatott jó pár rendezőnek, színésznek és hírességnek. Kicsit sok volt a mosolygás és a kedveskedés, de láthatóan Haruno is unta már. No, meg valamiért megnyugtatott, hogy nem csak nekem esik nehezemre a bájologás. Időközben a bálok természetes velejárója is megkezdődött, vagyis a tánc. Páran már ott táncoltak a parketten. Aztán egyszer csak Sakura eltűnt mellőlem. Meglepetten pislogtam körbe, majd megláttam, hogy bátyámmal igyekszik a parkett felé. Tekintetem a lány hátára függesztettem, aki láthatóan érezte a pillantást, de nem akart vele foglalkozni. Óvatosan lépkedtek a tánctéren a zene ritmusára, és láthatóan jók voltak mindketten. Furcsa érzés kerített hatalmába, egyfajta maró gyűlölet, amit bátyám irányába tápláltam. Hisz Sakura az én kísérőm, így most nekem kéne vele táncolnom és beszélgetnem! Olyan meghitten és természetesen sutyorgott Itachi a lány fülébe, hogy az már kifejezetten irritáló volt. Aztán mondott valamit egy hatalmas vigyorral, mire partnerem megtorpant. Apró kis hiba volt az eddig ösztönös táncban, de rögtön kiszúrtam lakótársam hirtelen idegességét. Valamit válaszolt enyhén elpirulva, majd bátyám tovább fárasztotta. Úgy éreztem, ideje lesz véget vetnem a táncuknak. Így elnézést kérve elléptem Chiyo mellől. Lassan araszoltam a pár felé, de elég közel voltam, hogy elkapjak egy bókot Itachi szájából, ami kifejezetten feldühített.

- Gyönyörűen nézel ki, akár egy istennő – bókolt, mire a lány fülig pirult.

- Ó, hát, köszi… - makogta Sakura, miközben bátyám rám pillantott. A zenében egy váltás következett, majd egy apró mozdulattal megpördítette a lányt. Ügyesen korrigálta a forgást, így végül partnerem dereka köré fontam karjaim. Szívem rögtön gyorsabban kezdett verni közelségére, majd a smaragdok hihetetlen mélységeibe vesztem. Óvatosan egyik kezemet elvettem derekáról és a lágy keringő ritmusát felvéve lejtettünk a parketten. Hibátlanul táncolt, pedig én nem nevezem magam nagy táncosnak. A ruhája anyaga lágyan libbent minden lépésnél, az apró ujjak görcsösen kapaszkodtak vállamba, míg másik keze jéghidegen simult ujjaim közé. Arca kipirult a tánctól, szemei pedig kíváncsian meredtek rám.

- Ez hogy…? – kérdezte meg végül. Hangja alig volt erősebb a sóhajnál.

- Így alakult – válaszoltam reszelős hangon, majd újra csendben táncoltunk. Egyre kevesebben maradtak a parketten, míg a végén már csak ő és én forogtunk a zene ritmusát követve. Végül egy igazán romantikus szám csendült fel, mire kissé megtorpantam, partnerem hasonlóan, ám hamar felvettük a ritmust. A szemem sarkából láttam, hogy sokan csendben állnak és minket figyelnek, többek közt Chiyo és a bátyám is. Egy pillanatig nem figyeltem, valami történhetett, mert Sakura eltévesztette a lépést, minek hatására a köztünk lévő távolság megszűnt. Mellkasa ismét hozzám préselődött, így érezhettem szívének heves dobogását. Pár pillanatig csak álltunk, majd megszűnt a varázs, mivel a lány hátrébb lépett tőlem.

- Köszönöm a táncot – mosolygott óvatosan, mire biccentettem és felajánlottam a jobbomat. Kicsit vonakodva fogadta el, de végül mellém lépett és karját az enyémbe fűzte. Chiyo-samához érve újabb fárasztó társalgás vette kezdetét, de mint minden, ez is egyszer véget ért.

- Jól van, Kedveskéim, remekül szerepeltetek ma. Holnap délután indul vissza a gépünk. Pihenjétek ki magatokat! – Azzal utunkra bocsájtott. A limuzin már kint várt minket a bálnak otthont adó hatalmas épület előtt. Ahogy kiléptünk, a csípős szél rögtön körbeölelt minket, de szerencsére nem kellett sokat fagyoskodni. 

- Jó este volt – törte meg a csendet Sakura, mikor pár perce csendben utaztunk. – De úgy gondolom, azt a pezsgőt vétek lenne nem megbontani – vigyorgott, miközben a kis hűtőben lévő üveg felé pislogott.

- Azt akarod, hogy bontsam ki? – vontam fel szemöldököm, mire csak egy heves bólogatás volt a válsz. Halk sóhajjal, de kibontottam a pezsgőt, majd töltöttem két pohárba.

- Igyunk a… – kezdett bele lelkesen, de a folytatás nem igazán akart előbukkanni.

- Igyunk a remek estére és egy sikeres karrierre. – Azzal poharunk összekoccant, majd inni kezdtünk. Óvatosan iszogattunk, ezúttal egyikünk sem akart túllőni azon a bizonyos célon. Halkan beszélgettünk az este folyamán megesett csevegésekről, de mindent csak felületesen és semmitmondóan tárgyaltunk. Persze ez a téma is hamarosan elfogyott, így nem maradt más, csak a csendes iszogatás. Míg egyszer csak halk zümmögés törte meg a csendet.

- Elnézést kérek, de sajnálatos módon megakadtunk. Valami baleset történhetett, mivel nem tudunk tovább haladni – szabadkozott Michael, a sofőr.

- Mégis mennyi ideig kell várnunk? – kérdezte rögtön társam.

- Fogalmam sincs, de mihelyst lehet, indulunk! – mondta Michael, majd az ablak visszazümmögött a helyére.

- Ez remek! – sóhajtott fel a lány, majd gyorsan felhörpintette az italát. Halkan felsóhajtottam, majd kicsit fészkelődtem, így sikerült kényelmesen ülni. A nyakkendőm óvatosan meglazítottam, majd levettem. Rosszabb, mint valami nyakörv. Sakura is rögtön ledobta a kabátját, majd kilépett magas sarkújából. – Hosszú éjszaka lesz – motyogta.

- Hát igen – értettem egyet. Pár percig csendben ültünk, majd a Haruno elkezdett fészkelődni. Egész közel került hozzám, miközben egyik lábát felhúzta az ülésen. Meztelen válla hozzáért a vállamhoz, mire kirázott a hideg. Tekintetem óvatosan végigfuttattam nyakának ívén, majd megpillantottam a rózsaszín tincseket, amik lágyan omlottak selymes bőrére. Ideges lettem. Nyeltem egy nagyot, és tekintetem erővel fordítottam másfelé. 

- Tudod – kezdett beszélni -, egyvalamire kíváncsi vagyok… - Mivel hallgattam, folytatta. – Ugye mindennap kapok az őrült rajongómtól… vagyis valamelyiktől ajándékot. Na már most, ha nem vagyok otthon, akkor a csokrok ott lesznek az ajtóm előtt. Jó, soha nem jár fel senki a legfelső emeletre, de mi van, ha mégis? Szerinted mit mondjak a többieknek? – kérdezte elgondolkodva, majd tekintetét felém irányította. Lassan értelmeztem a mondatokat, miközben igyekeztem valami értelmeset kitalálni.

- Hm… - A legjobb válasz. Ezzel nyertem egy kis időt, hogy végiggondoljam a választ és sikeresen lehiggadjak. Sajnos Sakura túlzott közelsége nem tesz jót.

- Jól vagy? – kérdezte hirtelen, miközben feltérdelt, és arcom tenyerei közé fogta. – Olyan forró az arcod, és kicsit piros vagy… - mondta aggódóan, miközben az arcomat tapogatta. Halkan hümmögött magában, miközben én azon voltam, hogy lehiggadjak. Őrjítően hatott rám ez a lány. Ám mikor hirtelen ajkai a homlokomhoz értek, ledermedtem. Pár pillanat volt az egész, majd kicsit hátrébb hajolt, és mereven a szemembe bámult. – Nem érzem, hogy lázas lennél, de… - Nem hallgattam tovább. Testem önkéntelenül cselekedett. Karjaim derekára fontam, miközben szám ajkaira tapasztottam. Szinte sütött belőle, hogy nem várt ilyen reakciót. Bár őszintén szólva én sem vártam semmi ilyen hirtelen felindulást. Pár pillanat alatt tudatára ébredtem tettem súlyosságának, és már épp el akartam engedni a lányt, mikor egyszerűen kezei a nyakam köré fonódtak, majd óvatosan megcsókolt. Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. De ezen hamar túlestem, és mohón válaszoltam, csókoltam a mézédes ajkakat. A lány karcsú teste szorosan hozzám simult, miközben ujjaimmal lágyan a hátán köröztem. Ujjaim, mondhatni, rutinosan kúsztak végig a vékony anyagon, ami lágyan körbeölelte a vékony alakot, amiből csak úgy sütött a forróság. A csók hevesen tombolt, és a tombolás átterjedt egész valómra. Bár nem csak rám hatott meglepően a csók. Sakura vékony ujjai lágyan köröztek tarkómon, majd óvatosan a nyakamat kezdte cirógatni, végül pedig az ingem gombjaival kezdett babrálni. Meglepett reakciója, de természetesen örömmel töltött el. Pár gomb megadta magát az ujjak kényszerének, végül mégsem folytatta az elkezdett műveletet, hanem csak végigsimított mellkasomon, miközben ajkai vándorútra indultak. Apró csókokat hintett állam ívére, nyakam minden szegletére. Megőrjített apró óvatoskodásával, így egyszerűen letepertem a bőrülésen, miközben vadul birtokba vettem ajkait. Kezeim lágyan végigsimítottak combján, mire lábait a csípőm köré fonta. Belemosolyogtam a csókba, ujjai az ingem alá siklottak, fel egészen a lapockámig, majd egy apró harapás hatására hosszú vörös csíkokat hagyott a hátamon. Teljesen belefeledkeztem a pillanatba, ám mint minden, ez is megszakadt. Halk zümmögés hallatszódott, mire mindketten egyszerre reagáltunk. Végül mégsem voltunk elég gyorsak, mivel Michael tökéletesen láthatta, ahogy lekászálódok Sakuráról, aki kipirult arccal fordított hátat nekem.

- Sikerült elhagyni a dugót – jelentette be. – Másfél órán belül visszaérünk – mondta, majd visszazümmögött az ablak a helyére. Kicsit túlságosan is zilált kép meredt vissza rám a lágyan tükröződő üvegfalról. A szívverésem még mindig szaporább volt a megszokottnál, bár igaz, hogy a társam is még eléggé kapkodva vette a levegőt. Agyam kattogott a kialakult helyzeten. Most akkor mi van? És pontosan mi a fene volt az előbb? Magamat sem értem, de hogy a végén Sakura reakciója is meglepett… Biztos a több hónapos nőhiány tehet a hirtelen felindulásomról. Hisz egy férfinek vannak szükségletei… De Haruno… Ő mégis miért reagált olyan készségesen? Lehet, nem ártana tisztázni, de mégis mit mondjak? Bocsi, csak régen volt csajom, te meg pont kéznél voltál? Biztos felpofoz, és talán nem is lenne teljesen igaz az állítás. Mivel jobban belegondolva Inora nem vetettem volna rá magam…



- Mégis mit képzeltél magadról? – rántott ki az éles hang gondolatim közül. – Egyszerűen letámadtál… és… – Sakurából csak dőlt a szó, és idegesen felrótta az előbbi pár perc eseményeit és számon kért cselekedetemről.

- Na, álljunk csak meg egy szóra! – csattantam fel dühösen. – Kettőn áll a vásár – jelentettem ki. – Ha annyira nem akartad, akkor mégis miért csókoltál vissza? – kérdeztem gúnyosan. – Mert simán ellökhettél volna, de nem… te egyszerűen megcsókoltál és élvezted is – feleltem gonosz mosollyal a szám szélén. – Csak nem mered bevallani, még magadnak s… - Nem bírtam befejezni, mert egy hatalmas pofon csattant az arcomon.

- Utállak, Uchiha Sasuke! – ordította a képembe, majd a lehető legtávolabb húzódott tőlem, összekuporodott az ülésen és magára terítette kabátját. Az ütés sokáig égett arcomon, még a gyenge fényben is láttam, ahogy tükörképemen kirajzolódik az aprócska tenyér nyoma. Remek! Mi a fene van velem? Tekintetem óvatosan a kuporgó alakra siklattam. Fejét lágyan az üvegnek támasztotta, miközben szemei csukva voltak. Tudtam, hogy nem alszik, csak próbálja elkerülni az esetleges beszélgetési lehetőségeket. Kíváncsian figyeltem, miközben azon töprengtem, mégis miért vált ki belőlem ilyen lehetetlen reakciót ez a lány. Egyáltalán nincs benne semmi különleges, leszámítva a rózsaszín tincseket.

Sokáig agyaltam, de végül semmire sem jutottam. Egyszerűen ezt váltja ki belőlem a közelsége… Talán… Fogalmam sincs. Csak felsóhajtottam, és a halványan tükröződő üveget bámultam. Hamarabb megérkeztünk, mint gondoltam. Csak az tűnt fel, hogy nem zötykölődünk többet. Feltételezésemet Michael bizonyította be, mikor is kinyitotta az ajtót.

- Megérkeztünk, Uram! – mondta angolul, mire csak bólintottam. Óvatosan kiszálltam, majd elindultam a ház irányába. – És mi lesz a kisasszonnyal? – kérdezte, mire mélyet szippantottam a levegőből és megfordultam. A kisasszony az igazak álmát aludta a bőrülésen. Már nem az üvegnek dőlt, hanem egyszerűen összegömbölyödve az ülésen feküdt.

- Itt a kulcs – dobtam Michaelnek, aki sikeresen elkapta. – Nyisd ki az ajtót, addig én kiszedem a kisasszonyt… - morogtam, majd kinyitottam a Sakura felöli ajtót. Nem figyelve az óvatosságra, egyik karom a térdei alá, míg másikat a háta alá csúsztattam, és egyszerűen kiemeltem a kocsiból. Egyáltalán nem reagált a heves mozdulatokra, csak aludt tovább. A sofőr már kinyitotta az ajtót, és épp felkapcsolgatta a villanyokat. A házba lépve mindenhol fény uralkodott. Sakurát gyorsan bevittem a szobájába, letettem az ágyra, majd ráterítettem egy plédet. Így nem fázik meg reggelig. – Kösz a segítséget – mondtam Michaelnek, mire ő csak bólintott.

Másnap délelőtt lágy napsütésre ébredtem. A konyhából halk zörgés szűrődött, amit feltételezéseim szerint Sakura idézett elő. Nem is tévedtem. A lány éppen az asztalnál ült és rántottát falatozott. Meglepetésemre azonban csak egy adagot készített.

- Ez azért nevetséges – mondtam, miközben egy tálkába müzlit öntöttem.

- Szerintem egyáltalán nem – vont vállat közömbösen, majd folytatta az evést. Úgy látszik, most tényleg megsértődött. De nem is foglalkoztam vele. Egyszerűen leültem vele szemben, és semleges arccal elkezdtem enni.

A délelőtt gyorsan eltelt, igaz, némaságba burkolózva. Zajokat csak azzal csaptunk, hogy nekiálltunk összepakolni. Kettőre jött a taxi, ami elvitt a salzburgi reptérre. Chiyo nem sokkal utánunk érkezett, aki láthatóan majd kicsattant az örömtől.

- Jaj, kedveskéim! – kezdett mondandójába, mire mindketten ráfüggesztettük a tekintetünk. – Olyan jól sikerült a bál, hogy pár producer szeretne titeket egy-egy produkcióban alkalmazni. Még filmszerep is szóba jött, illetve pár termék reklámozásához is kaptatok ajánlatokat.

- Ez remek! – lelkesedett Sakura.

- De azt tudnotok kell, hogy minden ajánlat kettőtöknek szól… így csak ketten vállalhatjátok el, vagy mondhatjátok le – világosított fel az idős hölgy, mire a smaragdok elkerekedtek.

- Tessék? – kérdeztük egyszerre.

- Sajnálom drágáim, de a legtöbb jelenlévő úgy látta, hogy ketten sokkal eredetibbek vagytok, mint külön-külön… Mindemellett ez egy remek lehetőség, hogy híresek legyetek! – próbált rávilágítani a pozitív oldalára a dolognak. Mivel nem mondtunk semmit, így folytatta. – A felkéréseket majd eljuttatom. Mind jövőre szól, szóval még van időtök dönteni.

- Rendben – mondtam, majd csend telepedett csapatunkra. A becsekkolás után Sakura és Chiyo halkan csevegtek, míg én örültem a kis magánynak. Az út egy részét átaludtam, így nem is kellett a jópofizáson gondolkodnom. Leszállás után hamar megtaláltuk a csomagjainkat, és már épp taxit kerestünk, mikor Sakura megszólalt.

- Chiyo-sama, szeretnénk megköszönni a lehetőséget, hogy elutazhattunk Ausztriába. Egyszerűen lenyűgöző és csodálatos volt az ott töltött pár nap. Mindemellett az estély, amire elmehettünk, egyszerűen remek volt. Szóval nagyon köszönünk mindent! – mondta, miközben én egyetértően bólogattam.

- Nagyon köszönjük! – fűztem hozzá én is, mire az öreg hölgy elmosolyodott.

- Remélem, jobb lett kettőtök közt az összhang. Mivel együtt többre vihetitek, mint egyedül. És részemről a szerencse, hogy két ilyen ígéretes színészpalánta útját egyengethetem – mondta komolyan, majd leintett egy taxit. – Akkor drágáim, ne felejtsétek, holnap után rendesen munka. Készüljetek az előadásokra, mert az ünnepek megkívánják a száz százalékos teljesítményt.

- Igenis! – mondta Sakura, miközben segített bepakolni a bőröndöket. A hölgy csak hálásan elmosolyodott, majd beült a hátsó ülésre.

- Viszlát! – köszöntünk a társammal, majd a taxi elhajtott.

Már az emeleten voltunk, mikor Sakura egyszer csak megszólalt.

- Azokat az ajánlásokat nem ártana majd átgondolni… - mondta, miközben kulcsát a zárba dugta.

- Tudom – válaszoltam flegmán, majd beléptem a lakásba. Újra itthon. A bőröndjeim letettem a nappaliban, majd egyszerűen leültem. Már hiányzott a nyugalom, amit csak a magány adhat meg. Alig ültem egy-két percet, mikor egy eget rengető sikoly rázta meg az emeletet. Meglepetten kaptam fel a fejem, majd amint tudatosult a hang forrása, sietősen vágtam ki a bejárati ajtót. Pár pillanat alatt a szomszédban teremtem. Idegesen néztem körül, mikor Sakura ismét halk sikolyt hallatott. A nappaliban volt, egy szék tetején állt, miközben lábai remegtek, arca fehér volt akár a fal és meredten bámult egy pontot.

- Mi a fene…? – hagyta el számat a meglepett kérdés.