Naruto keze ismét ütéshez lendült.

- Naruto, állj, nem is tudod, mi történt – mondta Sakura.

- Ne szólj közbe! Ne védd ezt a barmot! – morogta Naruto. Kezét még mindig ütésre kész állapotban tartotta. Apró lendítés és egy újabb ütés csattant. A két fiú dermedten állt. 

- Sakura… - suttogta Naruto elhalón. Naruto ütése, Sakura arcán élesen csattant. Sasuke elkapta a szédült lányt, míg a szőke sápadt arccal figyelte a rózsaszín tincseket, és a smaragdzöld szempárt. – Ne haragudj… de miért? Miért álltál ez elé a… 

- Ne fojtasd! – suttogta a lány elhalón. – Inkább nézz be a kocsiba, és rögtön mindenre rájössz.

Naruto gyors léptekkel a kocsihoz sietett, majd benézett, és a szája tátva maradt. Egy félig ájult nő ült a hátsó ülésen. 

- Mi folyik itt? – hangzott fel egy parancsoló hang. Tsunade lépett ki az épületből, és az elképedt bagázsra nézett. Naruto zafír íriszei a kocsi mellől zavarodottan csillogtak, Sakura smaragdjai fájdalmat sugároztak, miközben a Sasuke a lányt támogatta. Tsunade végigmérte a három fiatalt. Naruto ruháján semmi különös nem volt látható, de a másik kettőjén… Piszok, és szakadások. – Mi történt veletek? – kérdezte megdöbbenten.

- Azt én is szeretném tudni – mondta a szőke.

- Az egész úgy történt, hogy egy parkba mentünk… - Sasuke keresgélte a megfelelő szavakat. – A parkban ketten ránk támadtak. Egy férfi és a kocsiban ülő nő. Sakura kapta a nehezebb ellenfelet. A nő a kristály elemet használja, és Sakura karját bevonta ezzel a rózsaszín kristállyal. 

- Sikerült, annyira elválasztani a szemcséket a bőrömtől, hogy ne az egész karom essen darabokra – folytatta Sakura. – Sasukét pont megtámadta Guren, a nő – értetlen pillantások hatására magyarázta – és a kristállyal védtem ki az ütést. Ám ekkor a kristály, és a bőröm is… apró szilánkokra tört – Sakura az emlékek hatására megborzongott. – Majd a férfi, Kabuto megtámadott, de az egyik méreg injekcióm hatására eliszkolt. Aztán Sasukével visszajöttünk a suliba, és Naruto azt hitte Sasuke bántott. 

- Értem! Naruto, a nőt szedd ki a kocsiból és keresd meg Ibiki-sant! Sasuke és Sakura gyertek velem! Rendbe hozom a sérülésiteket – osztotta a parancsokat Tsunade.

Tsunade ment elől, utána a két fáradt fiatal. Sasuke, majd Sakura. Az üres folyosón Tsunade cipőjének halk kopogása jelezte jelenlétük. Pár folyosó, sok apró kopogás, majd egy tompa puffanás. Sasuke és Tsunade ijedten kapta hátra a fejét. Sakura feküdt ájultan a hideg kövön.

- Sakura! – sietett Tsunade a lány mellé. Gyorsan megnézte a pulzusát, minden rendben volt. 

- Majd viszem! – mondta Sasuke, és karjaiba emelte a törékeny testet. Tsunade megkétszerezte lépteit, míg Sasuke lassú tempóban sétált. Sakura arca békés volt, az ablakokon halványan besütött a hold. 

- Meg kell találnom… - nyöszörögte eszméletlenül a lány. – Nem szeghetem… az első szabály… - nyöszörögte. Sasuke figyelmesen fülelt. Nem igazán értette a szavak jelentőségét. Már szinte megállt és úgy figyelte a lány szavait. – S…s…

- Sasuke gyere már! – szólalt meg Tsunade a folyosó végén, elnyomva Sakura hangját. A fiú arca dühös grimaszba torzult, de gyorsan a folyosó végén álló igazgatóhoz sietett. – Hozd be ide – nyitott ki egy ajtót a nő. Sasuke egy számára ismeretlen terembe lépett. Soha nem járt még ott. Ahogy körbenézett mindenhol furcsa kütyüket és üvegeket látott. A terem közepén egy asztal állt, amit fehér zizegős papírral leterítettek. – Tedd oda! – mutatott az asztalra. Sasuke óvatosan helyezte a törékeny testet az asztalra. A fehér papír halkan zizegett.

- Segítened kell! – utasította Sasukét. – És semmi szégyenlősködés, ez most komoly lesz. Sakura sok vért veszített, és a kristályszemcsék egy része még a testében kering. Segítened kell, hogy el tudjuk távolítani.

- Honnan tudja, hogy van még benne kristály szemcse? – kérdezte értetlenül Sasuke.

- Egyszerű… azzal a bal csuklóján lévő foltokra mutatott, majd egyszerű mozdulattal leszedte Sakura felsőjét. A mellkasát is több száz ilyen folt éktelenítette. Sasuke halványan elpirult. – A foltok jelzik, hogy valamennyi kristály még a szervezetében van… Azt pedig el kell távolítani. A feladatod az lesz, hogy Sakurát egy genjutsuval rabul ejtsd. Olyan kell, hogy legyen, ahol nem érez fájdalmat, mivel a kristályok eltávolítása nagyon fájdalmas lesz. Én magához térítem Sakurát, te pedig…

- Tudom – morogta Sasuke. Tekintetével kerülte a lány, majdnem meztelen felsőtestét. Tsunade egy szúrós szagú vattát tartott Sakura orra alá, aki erre összeráncolta homlokát, majd magához tért. Sasuke gyorsan a smaragdokba nézett, ezzel Sakurát egy kellemes genjutsuba juttatta. – Rendben, csinálhatja, már nem érez semmit.

Azzal Tsunade egy tál vizet hozott, kezébe koncentrálta a chakrát, víz buborékot létrehozva, majd a víz buborékot Sakura testébe nyomta, és kristályszemcsékkel együtt kihúzta. Sasuke megborzongott a látottaktól, így inkább Sakura elméjének szentelte magát. Ki akarta deríteni, mik lehettek azok a szavak… és az, az S-betűs név… Sasuke óvatosan bolyongott Sakura elméjének peremén, nem akart túlságosan mélyre menni. Az „Sasuke” név bukkant Sakura agyában, majd egy szó: kém. Sasuke egyre kíváncsibb volt, és egyre jobban ki akarta deríteni Sakura titkát. Ám a sharingan közbeszólt, Sasuke éppen a „Meg kell találnom” mondathozért, mikor a sharingan beadta a kulcsot. Éles sikoly tört elő Sakura ajkai közül, mivel a kellemes illúzió tova suhant.

- Francba – sziszegte Tsunade. – Pedig már csak három adagnyi kristály maradt… Sasuke, fogd le, míg befejezem.

- MI? – nézett meglepetten Sasuke. Tsunade homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Sasuke gyorsan elkapta a kapálózó Sakura két kezét, és a feje felé feszítette. Pár pillanatig csak erősen tartotta, és csendben hallgatta Sakura fájdalmas sikolyait. Majd véletlen Sakura jobb, sérült csuklójára pillantott, és automatikusan lazított a szorításon. A lány azonnal kiszabadult a csuklóit tartó erős bilincsekből. Tsunade mellkasát egy erős ütés érte, mire a nő minden óvatosság nélkül kihúzta az utolsó buborékot. Erre Sakura egy az eddiginél is fájdalmasabb sikolyt hallatott.

- Mi történt? – rohant be a szobába Shizune, Tsunade helyettese. De nem várta meg a választ. Elég volt körbenéznie a teremben. Mindenhol tálak, azokban pedig víz. Sakura testén a piros foltok, Tsunade kifáradt arca, és a kezében tartott buborék. – Megmérgezték? – kérdezte orvosi precizitással.

- Rosszabb – azzal felemelte a buborékot, így jól látható lett a benne lebegő sok pici kristály darab. Shizune elképedt arccal vizsgálta a buborékot. Majd ismét körbepillantott.

- De akkor, hogyan…? Hisz csak pár perce sikoltozott először, ez a mennyiség pedig… arra utal, hogy több mint egy fél órája elkezdted… Mégis, hogy bírta ki.

- Egy egyszerű genjutsu, szerencsémre Sasuke is itt volt. Ő sikeresen genjutsu hatása alá vonta, több mint egy fél óráig sikeresen fent tartotta, de mindennek van egy határa. Szerencsére Sakura testében már csak minimális kristály maradt. Slj a kísérletező osztagnak, hogy fejlesszenek ki egy ellenszert. Szükség lehet rá a későbbiekben is – sorolta a teendőket Tsunade.

Sasuke az egész beszélgetést Sakura feje mellett hallgatta végig. Csendben figyelt, el sem bírta hinni, hogy több mint fél óráig sikeresen használta a genjutsuját, és eközben Sakura elméjét is bebarangolta. De mégis bosszantotta, mi lehet az a mondat. Gondolataiban sorra vette a lány eddigi összes mondatát, és gyanús viselkedést keresett.

- Sasuke! – riasztotta fel gondolataiból Tsunade. – Téged is meg kell vizsgáljalak, nem került-e kristály a szervezetedbe, illetve a sharingan használata nem emésztett-e fel túl sok chakrát.

- Hn – hümmögött, majd közelebb lépett Tsunadéhoz.


A Nap halvány fénye bevilágított a hatalmas ablakokon. A parketta visszatükrözte a lágy fényt. Beköszöntött a december, pár nap és itt a karácsony. Már mindenki boldogan, karácsonyi hangulatban sétálgatott az iskola folyosóján. Talán két személy hangulata, de lehet, hogy háromé sem volt teljesen karácsonyi és boldog. Azóta a bizonyos délután óta…

- Sakura! – lépett be a lány szobájába Hinata. 

- Szia! – mosolygott lágyan a smaragd szemű. Majd egy zafír szempár ragyogott be az ajtón. – És Naruto – nevetett.

- Hogy vagy? – kérdezte aggodalmasan a félénk lány. Naruto aggodalmas képet vágva lépett a lány mellé, egyik kezét lazán a derekára tette.

- Én jól, de ti? – húzta össze a szemöldökét Sakura, miközben arcára hatalmas mosoly terült. – Miről is maradtam le azalatt a rövid két hét alatt, míg altatásban voltam?

- Hát… - pirult el Hinata.

- Járunk! – jelentette ki hatalmas mosoly kíséretében a fiú. – Na de te…? Holnap bejössz végre az órákra ugye? Ez a harmadik hét… És Tsunade-sama azt mondta, holnap már jöhetsz!

- Persze, hogy megyek! A kezem már rendbe jött, és már nagyon meguntam az ágyhoz kötözött életmódot. Az utóbbi két napban, ha tíz könyvet nem, akkor egyet se olvastam ki… - sóhajtott a lány.

- Sok mindenről lemaradtál… - sóhajtott Hinata. Majd benyúlt a zsebébe és egy apró cetlit húzott elő. – Tessék! – nyújtotta Sakurának.

- Mi ez? – nézett értetlenül a lapra.

- Karácsonyi ajándékozást tartunk. Az osztályban mindenki húzott, még Kakashi-sensei is – mosolygott Hinata. – Ez az egy cetli megmaradt. A sensei mondta, hogy adjuk, majd oda neked.

- Értem – mosolygott Sakura, majd széthajtotta a fehér kis cetlit. A név láttán arcára fagyott a mosoly. Gyorsan visszapillantott Hinatára és Narutóra. – Mikor lesz az ajándékozás? – érdeklődött. 

- Egy hét múlva. 24-ikén, hisz mi akkor is itt leszünk. Minden évben rendeztünk egy vacsorát, ahol pár tanár és a különleges osztályok vannak jelen. Akkor este adjuk oda az ajándékokat. Mindenki imádja – lendült bele a mesélésbe Hinata. – Szép ruhák, gyönyörű terem, egy hatalmas karácsonyfa.

- Akkor holnap elmegyünk vásárolni! – intett barátnőjének Sakura.

- Rendben, hisz még én se vettem semmit – mosolygott egyre szélesebben, és pár apró gesztussal jelezte, hogy kinek kell ajándékot vennie. Sakura arcára ismét mosoly kúszott.

- Akkor holnap vásárolunk! – nyomatékosította Sakura. Majd Hinata és Naruto magára hagyta a lábadozó lányt.

Miért pont ez a név? Visszhangzott Sakura fejében a mondat. Újra meg újra szétnyitotta a cetlit, hogy hátha rosszul olvasta, esetleg, megváltozott, de semmi. Ugyan úgy Uchiha Sasuke maradt a lapon.

- Mi a fenét vegyek neki? – sóhajtott Sakura, majd visszadőlt a párnák közé. És miért pont ő? A sors jót szórakozik? Direkt gördít akadályokat az útjába. Nem szegheti meg a szabályt, és mégis… Hiába tudja, hogy nem… Valami mégis azt súgja… óvatosabbnak kell lennie. Erre tessék. Még egy hatalmas sóhaj hagyta el ajkait. Tekintete jobb karjára siklott. Már teljesen rendbejött. Semmi nem emlékeztette arra az estére. Talán csak egy név: Sasuke. Gondolatai visszakalandoztak pár napot az időben.

***

- Míg nem voltál magadnál, a tanárok szüntelen figyelték az osztálytársaidat, és a családokat. Szinte alig maradt gyanúsítottunk. Ino, Hinata, Tenten, Neji, Kiba, Shikamaru, Lee, Chouji, Naruto és Shino, semmi közük nem lehet Orochimaruhoz – közölte a tényeket Tsunade. – És a tanárok szerint Sasukének se lehet sok köze hozzá, de nem zárhatjuk ki.

- Ezek szerint Kankuro, Temari, Gaara és Sasuke maradtak… - morfondírozott Sakura. – Temarit kizárhatjuk! 

- Miért? – kérdezte megdöbbenten Tsunade. Sakurának eszébe jutott az egyik hajnali kisurranás…

- Lényegtelen… Elég, ha én tudom, és bízz bennem! – mondta higgadtan a lány.

- Rendben – egyezett bele Tsunade. – Már csak hárman vannak. Lehet, hogy könnyebb lesz, de ki tudja… A lényeg neked kell kiderítened, hogy a három fiú közül ki a kém.

- Tudom –sóhajtott Sakura.

***


***

- Figyelem osztály! – lépett be a terembe Kakashi. – Ma fogjuk kihúzni a nevet, akinek karácsonyra ajándékot kell venni. Mindenki kihúz egy nevet, és nem mondhatja el senkinek.

Azzal Kakashi egy apró zsákkal körbejárta az osztályt, és mindenki húzott egy nevet. Párak arcára ráfagyott a mosoly, párak pedig elkezdtek vigyorogni, mint a vadalma. Kakashi jó nyomolvasó révén szinte rögtön megállapította, ki kinek adhat ajándékot. Ám egy arc nem árul el semmit. Ugyanolyan közömbös maradt, mint előtte. Semmilyen érzelem nem jelent meg rajta. Se egy mosoly, se egy grimasz. Tökéletes nyugalom… ezt lehetett látni csak.

- Na mi az Sasuke? Nem is örülsz? – kérdezte érdeklődve Kakashi.

- Hn… - Sasuke csak ennyit mondott. Majd összehajtotta a cetlit és zsebre vágta. Kakashi meglepett arccal, amit senki sem látott, ment tovább és a maradék diák is húzott.

***