Sasuke másnap reggel, morcosan ébredt. Nem emlékezet semmire, ami tegnap történt. Bárhogy erőltette a dolgokat csak arra emlékszik, hogy Narutoval az ötödik vodkát nyomták le aztán valaki az asztalra lendült előttük és kész.
  Szorosan lehunyt szemmel fordult a másik oldalára, karja átölelte valakit. A csupasz bőr érintése minden álmot kivarázsolt a szeméből és szemei felpattantak. Döbbenten bámult az előtte lévő csupasz hátra. Feljebb sandítva, elszörnyedve tapasztalta ki fekszik előtte. A doktornő hosszú rózsaszín haja elterült a párnákon. Úgy pattant fel majd eset le az ágyról mint valami hülye gyerek.
- Mi a fasz? - kérdezte döbbenten. Sakura mocorogni kezdett majd értetlenül nyitotta ki a szemét. Ahogy belenézet Sasuke döbbent íriszeibe valami fájdalmat érzet. Egyből tudta, hogy a férfi nem emlékszik semmire abból, ami hajnalban történt.
- Jó reggelt. - köszönt a Haruno.
- Mit keresel itt? - kérdezte Sasuke miközben próbálta rendezni a gondolatait. Közben megkereste a bokszerét és felvette majd felállt. Sakura maga köré csavarta a lepedőt majd felállt. Bár nem kellett volna. Vagy legalábbis a lepedőt ott hagyhatta volna. Sasuke elsápadt olyan fehér lett, mint a fal mikor meglátta a fehér huzaton lévő vörös foltot. Sakura szorosan lehunyt szemmel nézte az árulkodó jelet.
- Te még szűz voltál? - akadt ki még jobban a férfi. - Jézusom. Nem. Nem. Nem. - hajtogatta miközben szemei elé emelte a kezét. - Hülye vagy? Ennyire nem forog bent valami?
- Most mit akarsz? Teljesen józannak tűntél. - mondta Sakura dühösen miközben a földre hajította lepedőjét majd lehajolt a hálóingjéért. Sasuke amint meglátta a meztelen testet inkább hátat fordított neki, mert oda lent már éledezett valami.
- Szedsz fogamzásgátlót? - kérdezte miután hallotta, ahogy a ruha halkan suhog.
- Nem.
- És ha terhes maradsz? - kérdezte Sasuke egyre dühösebb volt magára és Sakurára is. Felvette a farmerját.
- Az első volt nekem. Az, hogy terhes maradtam 1% az esélye.
- A kis esély is esély. - morogta Sasuke. a nő dühösen fordult felé mikor magára kapta a köntösét is.
- Téged ne érdekeljen mi lesz velem! És ha most engem kezdesz el hibáztatni, akkor jobb, ha tudatosul végre benned, hogy a sex-hez is két ember kell. - mordult a férfira majd kisietett a szobából az ajtó hangosan csattant mögötte.

 Aznap nagy volt a jövés menés  Mindenki készült a holnap nagy napra. Hinata összekuporodva ült a kanapén miközben elmerengve nézet maga elé. Élénkbarna ruhát viselt minek pántja körül ölelte a nyakát. Körmei sima francia körmök voltak bár mindegyiket egy-egy kis strassz kő díszítette. Hosszú haját lófarokba fogta, de így is néhány rövidebb tincs kikandikált és keretbe zárta az arcát.
- Mi az kislányom? - ült le mellé Hiashi.
 - Csak parázom. - suttogta a lány. A férfi felnevetett majd megsimogatta a fejét.
- Mikor anyád és én esküdtünk majd kiugrottam a bőrömből. Ha tehettem volna kiugrottam volna az ablakon és a legközelebbi kocsival elmenekültem volna. - mesélte el. Hinata hitetlenkedve nézet apjára.
- Ennyire féltél? - kérdezte halkan.
- Nem tartottam magam anyádhoz méltónak. - válaszolta. A lány kérdően nézet fel rá. - Tudom, hogy anyádnak mindene volt a zongorázás. És ezért elhanyagolt titeket, de nagyon szeretett mind a kettőtöket.
- Néha elgondolkodom, hogy olyan anya leszek-e mint ő? - Hiashi jól tudta, hogy lánya haragudott édesanyára, amiért mindig fontosabb volt számára a zene, mint sem a saját gyerekei. A férfi felsóhajtotta majd megfogta a lánya kezét. Hinata kérdően nézet föl rá.
- Gyere velem! - suttogta majd miután a lány felállt berángatta őt a dolgozószobájába. Ott a szekrény előtt elengedte a lánya kezét majd kinyitotta a szekrényajtót. Kivett belőle egy DVD és oda sétált a kis tévéhez, ami az egyik sarokban helyezkedett el. Hinata leült a tévével szemben elhelyezett kanapéra.
- Mit nézünk? - kérdezte kíváncsian miközben felhúzta a lábait és térdére helyezte az állát.
- Mindjárt meglátod! - mondta férfi majd leült a lánya mellé és megnyomta a lejátszás gombot. Nem sokkal később kitisztult a kép. Egy nő jelent meg a képernyőn. Hosszú sötét haja lágyan hullott a vállára. Világos, bőrszínű felsőt viselt. Hatalmas levendula színű szemei boldogan csillogtak.
- Megy már? - mosolygott a kamerásra. A lányt kirázta hideg. A hang pontosan ugyan úgy adta vissza édesanyja hangját mintha itt ülne velük a szobában.
- Igen már megy. - szólat meg Hinata apja. A nő elnevette magát majd lesütötte a fejét.
- Drága Hinatám. Eljött ez a nap is. Végre férjhez mész. Azért készítettem ezt a videót, mert jól tudom, hogy azt a napot én már nem fogom megélni. Tudom, hogy nem voltam minta anya. Folyamatosan dolgoztam és mikor szükséged lett volna rám én soha nem voltam ott melletted. - hadarta el miközben könnyek szöktek a szemébe. - De igazából mindig is büszke voltam rád. Igazán sokkal tartozom neked. Hiszen nem kérdeztünk meg, hogy a világra akarsz-e jönni itt és most megszületni, hogy akarod-e, hogy mi legyünk a szüleid és, hogy akarsz-e egyáltalán köztünk élni. - itt már a nőnek kifolytak a könnyei. - Büszke vagyok és leszek rád. Bármilyen utat is választasz. Biztattalak  hogyha egyszer elindultál az utadon ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek. Hisz jó abban hinni, hogy nincs, nem tudom, hogy nincs, úgyse sikerül hisz a lehetetlen nem létezik. Kívánom, hogy ettől a naptól egy izgalmas és szép utazás induljon a számodra. Nagyon szeretek életem. - fejezte be majd lesütötte a fejét és tenyerébe temetett arccal zokogni kezdett. S hirtelen eltűnt a kép. Vége volt a videónak. Hinata könnyei hullottak és hullottak. Nem akartak megállni. Végül apja vállába temetve arcát zokogott és kért bocsánatot édesanyától a több éves bosszúságért. S abban az órában többször vallotta be szeretetét iránta.

 Naruto az gyakorló pálya korlátján ült. Kék szemei az éppen ott idomító fekete kancát nézte. Sasuke mellé dőlt. Az estéről nem akart beszélni inkább senkinek. De ha akart volna is nem ebben a pillanatban mikor barátjának a legnagyobb szüksége van rá. Felült mellé és hallgatott. Naruto egy idő után csalódottan sóhajtott fel.
- Min töprengesz? - kérdezte Sasuke.
- Büszkék lennének rám? - kérdezte egy kis idő után. Sasuke elmosolyodott.
- El kell ismerned, hogy nagy dolgokat vittél véghez az életbe és még nagyobbat fogsz még. Ha nem is büszkék, akkor iszonyatosan boldogak ott ahol vannak. - biccentett. Naruto elnevette magát, de közben a kezében lévő szalmaszálra bámult.
- Azt se tudom, hogy bánjak egy gyerekkel. Félek, hogy rossz apa válik belőlem. - rántotta meg a vállát. Sasuke biztatóan paskolta meg a vállát.
- Emiatt ne aggódj! Nagyszerű apa lesz belőled. - mondta szolidan mosolyogva.
- Hogy vagy benne ennyire biztos? - nézet barátja szemébe.
- Nagy szíved van Naruto. Még ha egy hülye gyerek is vagy. Azon felül tudod mi a legfontosabb egy gyerek számára. - ugrott be a pályára.
- Igen? - kérdezte a fiú összevont szemöldökkel.
- Látod ezért mondtam, hogy hülye vagy. - mondta nevetve majd odasétált a lovász fiúhoz és elvette az ostort. Eldobta majd nyugtatóan beszélni kezdett a kancához, aki egy kis idő után magához engedte a férfit.
 Naruto úgy egyenesedet fel mintha megnyerte volna a főnyereményt a lottón. Rájött miről beszélt a barátja. Egy gyermek számára a legfontosabb. Boldog szülők, akiktől sok szeretett és biztonságot kapnak életük végéig. Egy igazi családra, akik mindig a háta mögött állnak és megtanítják nekik, hogy mikor az élet beléjük rúg, fel kell állniuk. Egy olyan családra, ami neki soha nem volt igazán.
 Az Uzumaki mosolyogva pattant le majd szaladt oda barátjához. Akkor ott a ló körül ugyan olyanok voltak, mint régen. Naruto a széles mosollyal Sasuke a kellemes, visszafogott mosolyával.